Zichy Mihály. Szerk.: Róka Enikő. Occidental Press, Zichy Mihály Alapítvány, Budapest, 2001, 64-96, 228-233.

Az a mintegy 180 kompozíció, amelyet Zichy Mihály 1892 és 1897 között Arany János balladáinak illusztrációjaként készít nem csak az Oroszországban élő idős mester grandiózus életművének záróköve, hanem a 19. századi magyar könyvillusztráció egy fejezetének is ünnepélyes fináléja. Zichy nagyszabású vállalkozása négy évtizedes művészi pályafutásának összegzése, de egyszersmind a korszak irodalmi illusztrációról vallott felfogásának is összefoglalása. Ugyanakkor az 1894 és 1898 között megjelent rajzsorozat a századforduló hazai könyvkiadásának is rendkívüli teljesítménye, amely Arany és Zichy mellett a kiadó Ráth Mór személyét is a kulcsfontosságú főszereplők sorába helyezi. Hármójuk mellett a negyedik közreműködő az ekkor már halott költő fia, Arany László, aki tanácsaival, véleményével Zichy több éves munkájának nélkülözhetetlen alkotótársa.

            Bár Zichy művészetének valamennyi értékelője egyetért abban, hogy az Arany-illusztrációk az életmű legkiemelkedőbb darabjai, az ábrázolások ezidáig egyetlen részletes elemzője Zichy monográfusa, Berkovits Ilona.[1] A jelenkori kutatót számos korabeli nyilatkozat segíti munkájában, de a források néhol épp a koncepció kialakulásának kulcskérdéseit illetően hiányosak. Zichy Arany-illusztrációinak valamennyi eredeti lapja a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található és ismeretesek a Ráth-féle kiadások is.[2] A rajzok illetve a kötetek elkészülésének kronológiája Zichy fennmaradt levelei és a korabeli hírlapi beszámolók nyomán kielégítően rekonstruálható. A sajtó folyamatos érdeklődésének köszönhetően az Arany-illusztrációk fogadtatásából a kortárs kritika szempontjai is kirajzolódnak. Nem ismeretesek azonban Zichy Mihály, Arany László és Ráth Mór a balladák illusztrálásáról folytatott levelezése, illetve Zichynek a versekhez készült előkészítő vázlatai.[3] Az alábbi tanulmány célja az elérhető források alapján a képsorozat eseménytörténetének feltárása mellett a mű létrejöttében közreműködők programjának illetve alkotó elveinek rekonstruálása. Minthogy a megjelent kötetek az író, a képzőművész, a megrendelő és a kiadó szoros együttműködésének eredményei, Zichy műveinek elemzése csak mindezen szempontok komplex figyelembevételével lehet termékeny.

Az illusztrátor Zichy

Lándor Tivadar Zichy illusztrációit tárgyaló tanulmányában a következőképpen definiálja a könyvillusztrációt: “az illusztráció megszabott irodalmi témáknak s a vele járó lényeges elemeknek, cselekvéseknek, jelenetnek, gondolatnak, hangulatnak képben való ábrázolása”.[4] Álláspontja szerint a jó illusztráció a szövegtől függetlenül is értelmes, művészileg teljes egészet alkot: “az igazi illusztráció fogalmának csak a szöveg nélkül is érthető teljes művészi hatású kép felel meg.”[5] Épp ezért Lándor nem tekinti a művészi illusztráció részének a fejlécet, szegélyrajzot, iniciálét, záróvignettákat és mindazon dekoratív nyomdai elemeket, “ami a szöveg külső formájához szabott”. Úgy véli, az általa elítélt programfestészethez az irodalmi szövegnek alárendelt kép vezet, épp ezért csak a szöveggel párhuzamos, autonóm, “abszolút képábrázolás” teszi lehetővé, hogy az illusztráció ne essen a “gondolati naturalizmus” hibájába. Zichy az Arany-balladákat megelőzően készült illusztrációs munkái (Madách: Az ember tragédiája, Goethe: Faust, Lermontov: Démon) teljességgel megfelelnek Lándor követelményeinek, amelyek jól tükrözik a kor könyvillusztrációs elvárásait. A kortárs kritika az illusztrátor Zichy munkásságának legközelebbi párhuzamaként a 19. század második felének legnépszerűbb könyvillusztrátora, Gustave Doré rajzait jelöli meg. Doré és Zichy összehasonlításának alapját éppen az adja, hogy könyvillusztrációikban az irodalmi szöveget mindketten olyan a természeti élményt helyettesítő kiindulópontnak tekintik, amely alkotásaik inspirációs forrása lehet. Elek Artúr pontos megfogalmazását adja ennek a kapcsolatnak: “Az ilyen természetű képzeletnek az olvasmány majd olyan élményforrása, mint a természet. Míg ettől a valóság formai ismertetőjegyét veszi kölcsön, amaz a valóságon túl való élet ábrázolására fokozza fel képességeit (…) Sokszor megfigyelhetjük ezt Doré illusztrációiban csakúgy mint Zichy Mihályéban, aki képzeletjárásának természete szerint rokona volt a francia művésznek s akinek illusztrációi szöveg nélkül is éppannyira ’olvashatók’, mindenesetre megérthetők mint Doré rajzai.”[6]

Zichy utolsó nagy festményei – A béke áldásai és a Kísértetek órája – 1880-as magyarországi tartózkodása során készülnek. E művek értetlen kritikai fogadtatása után Zichy élete hátralevő két évtizedében már alig fest olajképet, végleg a grafika és ezen belül az irodalmi illusztráció felé fordul. Az illusztrátor rá osztott szerepkörét nehezen fogadja el, monumentális “emberiségképeihez” viszonyítva némileg degradálónak érzi. “Festői tehetségemet a kritikus urak lefosták. Nekem csak a rajzoló illusztrátor babérjait engedvén át pereskedés nélkül” – írja kissé sértődötten egy alkalommal fiának.[7] Festményei meglehetősen vegyes, ellenséges kritikai visszhangjából kénytelen levonni azt a következtetést, hogy képességeinek és tehetségének leginkább az irodalmi illusztráció területe felel meg: “legszigorúbb kritikusaim is illustratori tehetségemet elismerték és elismerik” – fogalmazza meg egy levelében.[8] A Nemzeti Szalonban 1901-ben megrendezett gyűjteményes kiállítását követően a Művészet lapjain Lándor Tivadar elemzi Zichy alkotásait, de nem a “gondolatfestő”, hanem az illusztrátor művészetét.[9] Lándor meglátása szerint Zichy ugyan “filozófus művész”, a legjobbat mégis a zsáner műfajában nyújtja, a számára legmegfelelőbb irányzat az “eszmefestészet”, amelyen mégis átüt alapvetőn realista látásmódja, művei nagyvonalú gondolati építmények, de kivitelezésük mégis kisszerűen aprólékos, virtuóz rajztudásához nem társul színérzék és nagy erejű “formaképzeletét” teljességgel alárendeli az irodalmi gondolatnak. “Képességeinek e jellemző vonásai utalták Zichyt arra a műfajra, a hol legtökéletesebben és a műfajnak legmegfelelőbben érvényesíthette gondolatábrázoló erejét és rajzoló genialitását: ez utalta őt a grafika, az illusztráczió mezejére” – zárja le gondolatmenetét Lándor.[10] Eszerint Zichyt eredendően grafikusi-elbeszélői vénája determinálja az irodalmi illusztráció területére. Hasonlóképp vélekedik Elek Artúr is, megállapítva, hogy “Zichy Mihály tehetségének természete szerint illusztrátor volt”, akinek gondolata a közvetlen irodalmi forrás nélkül nehézkes.[11]

Zichy idős korára elfogadja az “illusztrátorság” ráosztott szerepkörét. Korábbi monumentális, allegorikus témaválasztásait egyfajta népnevelői elszántság, reformer hevület jellemzi, és a könyvillusztráció területe igen alkalmasnak bizonyul azoknak az elveknek a megvalósítására, amelyeket Zichy a művészet társadalmi feladatairól vall. Amint ezt egy alkalommal megfogalmazza: “A kép immár csak úgy értékes, ha mond is valamit, ha megvilágít hol egy bölcseletei, hol egy erkölcsi igazságot, segít és megokol egy meggyőződést. Az így megtisztult művészet beáll a civilizáció mozgató erői közé, hasznos és szükséges.”[12] A művészet társadalmi hasznosságába és erkölcsi jobbító erejébe vetett meggyőződésében a könyvművészet és a sokszorosított grafika éppen demokratikus jellegénél fogva kap nagy szerepet, hiszen Zichy elutasítja a múzeumok és akadémiák fellegvárába zárt, arisztokratikus művészet elvét: “A művészet nem fényűzési cikk, a művészet a művelődés eszköze mint a nyomtatott könyv, és kötelessége, csakúgy mint a könyvnek, hogy teljes meggyőző erejével a kor haladó eszméit szolgálja.”[13]

            Más részről az idősödő művész számára mindinkább nyilvánvaló, hogy hazája művészeti életével leginkább e módon tarthatja fenn azt a kapcsolatot, ami életkora előrehaladtával számára is mind fontosabbá válik. Míg korábbi nagy festményeit itthon többnyire gúny és értetlenség fogadta, és a kiállítótermekbe inkább a botrány mint az elismerés vonzotta a közönséget, a “könyvillusztrátor” Zichy alig tud eleget tenni a hazai megtisztelő felkérések tömegének. A könyvillusztráció biztosítja számára azt a nyilvánosságot is, amelyről épp udvari pozíciója miatt kénytelen lemondani. A cári szolgálatban kötelezettséggé lett rajzolás irodalmi illusztrációiban tisztul újra művészi alkotómunkává, ez a műfaj jelenti számára a legfontosabb kapcsolatot anyanyelvével, a magyar irodalommal és hazai barátaival. “Annál nagyobb örömmel és nagyobb készséggel ragadtam meg minden alkalmat a hol Hazám, megemlékezvén züllött fiáról akármi-féle szolgálatért hozzám fordult. Teljes szivemből örültem ezen felelevenedés jelein, és mindazzal a mit Isten adott, a felszólításoknak közerővel teljesítésére szolgálni.” – írja Zichy Nagy Miklósnak, a Vasárnapi Ujság szerkesztőjének.[14] A nemzeti irodalmi kultúra alapköveit jelentő Petőfi, Madách, Arany műveinek illusztrációja alkalmat adnak patrióta érzelmeinek kifejezésére. Ily módon Zichy számára a magyar irodalmi művek illusztrálása kényszerből lehetőséggé változik, kötöttségből a közösséget segítő olyan adakozó, hazafias gesztussá, amely részére egyszersmind a hazai közönség és kritika olyannyira óhajtott osztatlan elismerését és háláját is meghozza. Meggyőződése szerint a könyvillusztráció nem csak az irodalom terjesztését és szeretetét szolgálja, hanem a képek univerzális jellegénél fogva az elszigetelt magyar irodalom külföldi megismertetését is elősegíti. Ide vonatkozó elveinek Zichy abban a levelében adja tömör megfogalmazását, amelyet Bodnár Istvánnak a Garay-albumban való közreműködést szorgalmazó felkérésére válaszol: “Szép nyelvünk már hazánk szélén, mintha vámrúd vágta volna el, elveszíti értékét; de otthon se vagyunk annyira, hogy valami jó költőnk nevét, emlékét, a hazai közönség előtt is, mint egy elásott kincset, fel ne eleveníthetnők (…) Hazafias kötelességemnek tartván művészetem a mi költészetünk és költőink népszerűsítésére fordítani – félre téve az én képvásári Preis Courant mértékemet – én a jóakarattal vállalkozók ajánlatát mindég elfogadtam. Tulságos követelésemmel ezen minálunk igen szükséges kiadási merényleteket csak nehezitettem, vagy teljesen megszüntettem volna. Ha kollégáim ép így gondolkoznak, elérhetnénk, hogy a mi költészetünk és költőink neve, a mindenütt érthető képekkel felczifrázva, a magyar határszéleken túlszárnyalna.”[15]

            Zichy Arany-illusztrációi abban az időszakban jelennek meg a hazai könyvkereskedésekben, amikor a közönség részéről is mind nagyobb igény mutatkozik illusztrált irodalmi művek iránt.[16] Több olyan vállalkozás indul, amely az irodalom mellett a magyar művészet pártolását és népszerűsítését is felvállalva élvonalbeli hazai művészeket kér fel a kötetek illusztrálására. Petőfi Sándor összes költeményeinek az Athenaeum kiadó által megjelentetett díszalbumai szinte a hazai művészet teljes élvonalát mozgósítják, Zichy e csoport tagjaként – a legprominensebbek egyikeként – vesz részt a vállalkozásban.[17] Hasonló csapatmunka jellemzi Hubay Jenő Petőfi-albumát(amelynek Zichy szintén munkatársa), a Radó Antal szerkesztésében megjelent Magyar költők albumát, Bródy Sándor Ezüst kecske című könyvének vagy Kiss József költeményeinek illusztrációit.[18] Bár e kötetek a magyar grafika reprezentatív metszetét nyújtják, stílusuk épp a résztvevők nagy száma miatt eklektikus. Egy nagyobb lélegzetű irodalmi mű illusztrálására kevesen vállalkoznak, Székely Bertalan hosszú időn keresztül tervezi Petőfi-illusztrációit, de jórészük kiadatlan marad.[19] A stílusegység garanciáját jelentő egyéni megbízás a vállalkozó-kiadó és a művész részéről egyaránt rizikós, a várható eladási számhoz és nyereséghez képest aránytalanul nagy energiaráfordítást igénylő munka. “Ritka kiadóink félnek és túl óvatosak, művészeink pedig nincsenek azon biztosított helyzetben, hogy hosszabb időt igénylő munkákban ereszkedhessenek – ezeknek napról-napra kell élniök” – nyújt Zichy pontos helyzetjelentést a hazai viszonyokról.[20]

Eseménytörténet

A ballada-illusztrációk készítésének kezdetekor Zichy a hazai művészeti élet ünnepelt nagysága. A Nemzeti Múzeum a művész mellszobrával díszített Zichy-termének főhelyén nagyszabású hazai tárgyú festménye, az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál függ.[21] Bár a katolikus egyházat támadó kompozíciói nem kerültek közgyűjteménybe, a körülöttük kibontakozó polémiák miatt Zichy itthon jó ideig a Luther Warburgban, a Messiás és a Démon fegyverei alkotójaként ismert. Kapcsolata a hazai művészeti élettel párizsi tartózkodása alatt erősödik meg, az 1870-es évek második felétől mind gyakrabban kérik fel magyar irodalmi művek illusztrálására. Ezek sorát Petőfi verseihez 1875-ben és 1880-ban készült hét képe nyitja meg, amely a költő összes verseinek 1878-as és 1889-es képes díszkiadásában jelenik meg.[22] 1879-1880 telén Nizzában Zichy Géza költeményéhez, a Leányvári boszorkányhoz készít 13 rajzot.[23] Zichynek ezt az első önállóan illusztrált magyarországi művét 1880-ban Hubay Jenő dalaihoz készített három kompozíciója, majd Bartalus István népdalgyűjteménye számára 1881-1882 fordulóján készült rajza követi.[24] Az Arany-balladákat megelőző legnagyobb vállalkozása Madách Imre Az ember tragédiájának illusztrálása, amelyen 1883-tól, Pétervárra való visszatérését követően dolgozik. A sorozat első 15 lapját a Műcsarnok 1886 őszi tárlatán mutatja be a publikumnak, a tragédia kiegészített 20 illusztrációt tartalmazó képes díszkiadása 1888-ban jelenik meg.[25] Ez év májusában nyílik meg önálló tárlata a Műcsarnokban, amelyen Zichy az elmúlt évek irodalmi illusztrációival lép a hazai közönség elé.[26] Itt mutatja be Lermontov Mary hercegnőjéhez, Rusztaveli Párducbőrös lovagjához és – a hazai tárgyúak közül – Madách tragédiájához és Jókainak az Osztrák Magyar Monarchia Írásban és Képben sorozat számára A magyar nép címmel megjelent írásához készült kompozícióit.

Zichy művészi feladatként először 1881-ben találkozik Arany János költészetével. Ez év elején a Vasárnapi Ujság és a Képzőművészeti Szemle is arról számol be, hogy a Képzőművészeti Társulat következő évi műlapját Zichy készíti, és kompozíciója tárgyát Arany Toldi-trilógiájából meríti.[27] Zichynek ma csupán a Fővárosi Képtár háborús veszteségeinek katalógusából ismert egy Toldi Piroska sírja című krétarajza, amely azonban nem biztos, hogy a fenti megrendeléshez kapcsolódik.[28] A Képzőművészeti Társulatnak szánt vázlat azonban bizonyosan elkészült, ugyanis Zichy egy 1881 májusában Velencéből Farnady Józsefhez írt levelében jelzi, hogy a Társulat megrendelésén dolgozik.[29] Mikor az illusztráció terve megfogalmazódik Arany János még él, műve kortárs irodalomnak tekinthető, hiszen a trilógia utolsó darabja, a Toldi szerelme 1879 őszén jelent meg, nem sokkal azelőtt, hogy Zichy hosszabb időt tölt Magyarországon. A témaként szolgáló művet minden bizonnyal Arany László ajánlja számára, aki sok évvel később, a ballada-ciklus elkészülése után is szorgalmazza, hogy Zichy illusztrálja a Toldit.[30]A társulati megrendelés is valószínűleg a Magyarországon töltött hónapokhoz kötődik. Zichy neve itthon ekkor már nem csak a sok botrányt kavart történeti-politikai allegóriái, hanem Petőfi verseihez készült illusztrációi kapcsán is ismert. A műlapra tett megrendelés egyszersmind a hivatalos művészeti élet elismerő gesztusa is a sikerei csúcsán lévő, a hazatelepülést fontolgató művész felé. Másrészt az irodalmi tárgyú illusztráció a társulati műlapok programjába is jól illeszkedik, amelyek sorában 1865-ben Székely Bertalan tervei nyomán már Arany János egyik legnépszerűbb balladájának az Ágnes asszonynak illusztrációja is megjelent.[31] A tervezett Toldi-műlap nem valósul meg. Zichy 1881 július végén már a Kaukázusban van, ahol Lermontov és Rusztaveli műveinek illusztrációi foglalkoztatják.[32] A Képzőművészeti Társulat azonban nem mond le a Munkácsy mellett legnépszerűbb külföldre szakadt magyar művész népszerűsítéséről: 1888-ban támogatói számára Zichy Az árva leány sorsa című festményének heliogravure másolatát készítteti el.[33]

            1887 őszén rövid időre ismét hazalátogat. A Vasárnapi Ujság szeptemberi és októberi híradása szerint “Zichy legujabban azzal foglalkozik, hogy Arany műveit illusztrálja.”[34] Bár a tájékoztatás nem jelzi, hogy Arany mely művein dolgozik Zichy, nem zárható ki, hogy a balladák illusztrálása már ekkor foglalkoztatja. Egy Feledi Flesch Tivadarhoz írt 1890-es levelében közli, hogy egy időre felfüggeszti a ballada-illusztrációkat.[35] Arany János balladáinak illusztrációit 1892-től kezdve emlegeti Zichy leveleiben: “Arany Laczival szerződtem apja balladái illusztrácziójára. Körülbelül 70-80 rajzokat kell készítenem. Aranynak csak a magyar kiadási jogokat adtam el. Az eredeti rajzok gazdagítják majd a Zichy szobát!”.[36]  A balladaillusztrációkra vonatkozó szerződést Zichy tehát 1892 első felében köti meg Arany Lászlóval. Megállapodásuk szövege ugyan nem ismert, de a tervezett képek csekély számából ítélve az a véglegesnél kevesebb költeményre vonatkozik, vagy Zichy ekkor még versenként csak 2-3 illusztrációval számol. “Ezen megrendelésben teljesen szabad kezet adtak, reménylem is hogy ezen rajzok minden tekintetben tökéletesebbek lesznek az Ember tragédiájánál” – folytatja levelét.[37] A ballada-illusztrációk egyik legnagyobb vonzereje Zichy számára éppen az a lehetőség, hogy ezúttal művészi elképzeléseit kompromisszumok nélkül érvényesítheti. A munkát 1892 második felében kezdi meg. Amint Feledihez 1892 októberében fogalmazott levelében írja:  “Az Arany balladák illusztrácziójába bele kezdettem, de váratlan utazás a czárral megint fenntartott. Most ujra beleharapok – reménylem is hogy, akár munkaidőmet megosztva is – talán egy évnél hamarabb elkészíthetem.”[38] Mivel Zichy rajzainak többsége datált, a képek elkészülésének sorrendje is rekonstruálható. Eszerint az első évben az Egri leány illusztrációival készül el. A vershez feltűnően sok, összesen 17 képet rajzol, a 24 ballada közül ennél gazdagabban (21 képpel) csak az 1896-ban befejezett Pázmán lovagot illusztrálja majd. 1892-re datált a Hídavatás két illusztrációja is, közülük az egyik egész oldalas kompozíció. A befejezett rajzok egy része a következő év elején már nyomdában van.[39] A Vasárnapi Ujság először ekkor ad hírt az Arany-illusztrációkról, jelezve, hogy az első kötet megjelenése 1893 végére várható.[40] Erre azonban csak egy évvel később kerül sor, a késedelemben vélhetően közrejátszanak a megfelelő nyomda kiválasztása körül előállt nehézségek is.[41]

            Zichy 1893-ban öt Arany-ballada leírását, 37 szöveg közti rajzát és 3 egész oldalas kompozícióját fejezi be. Ebben az évben készül a 16 képpel illusztrált Török Bálint, az Ágnes asszony, a Bor vitéz és a Szibinyáni Jank valamint az Ünneprontók albumlapja. Mindeközben folyamatosan eleget tesz a cári udvar hivatalos felkéréseinek is. Ez év telén ismét több ideje jut a balladákra. Decemberben még úgy reméli, a tervezett 11 (!) ballada illusztrálásával belátható időn belül végez, de a feladat menet közben mind vonzóbbá válik számára, 1894 elejére hat balladához már csaknem 60 képet készített: “E munka, munka közben nagyobbra nőtte ki magát, mint számítottam” – írja Feledinek.[42] 

            Az 1894-es év hivatalos munkák tekintetében igen mozgalmas Zichy számára, számos udvari feladat, bálok, vadászatok, hadgyakorlatok rajzolása köti le erejét.[43] Novemberben meghal III. Sándor cár, így a temetés illetve az új uralkodó, II. Miklós esküvőjének és beiktatásának megörökítése is rá vár. Ennek ellenére ebben az évben újabb hat ballada illusztrálásával készül el: befejezi az Ünneprontókat, továbbá 23 rajzzal és két egész oldalas képpel díszíti a Tengeri hántás, a Zách Klára, az V. László, a Walesi bárdok és az Éjféli párbaj szövegét. 1894 karácsonyára Ráth Mór kiadásában megjelenik az első ballada, a Walesi bárdok füzete is. Ez alkalomból a vállalkozást beharangozó Vasárnapi Ujság felsorolja a további 11, már elkészült balladát, valamint jelzi, hogy Zichy összesen Arany 22 költeményének illusztrációját tervezi, amelyek nagy része vázlatban vagy egészében már készen áll.[44]

            Mivel 1895 és 1896-ban Zichy ismét udvari kötelezettségei foglalják le, a ballada-illusztrációkkal csak lassan halad. Előbb a korábban megkezdett Mátyás anyját és a Tetemrehívást fejezi be, majd a millennium évében 21 képpel díszíti a Pázmán lovagot és egy illusztrációval a Both bajnok özvegyét. 1895 elején újabb megtisztelő felkérés éri: Szekszárd városa, Garay János szülőhelye emlékszoborral kívánja megörökíteni a költő emlékét és ez alkalomból egy képes album kiadását veszi tervbe. Az album szerkesztője, Bodnár István Garay költeményeinek illusztrálására kéri fel az idős Zichyt, akinek a magyar középkor történeti legendáiból táplálkozó hősköltemények mozgalmas, eleven világa igencsak megmozgatják fantáziáját. E tárgyban folytatott levelezésében Garay történeti balladáinak három kötetes képes kiadását javasolja, de őmaga csak az Arany-illusztrációk befejezése után tudja a nagyszabású munkát elvállalni.[45] Mivel az udvari megbízások és a ballada-illusztrációk készítése minden energiáját lekötik, új művel a Millenniumi kiállításon sem tud jelentkezni. A felkérést visszautasítani nem akarja, de a – Ráth kiadásaiból már egyébként is ismert – grafikákat kevéssé tartja méltónak az alkalomhoz, végül belátja, hogy e magyar tárgyú művei megfelelően reprezentálják majd művészetét: “Non omnia possumus omnes! – legszigorúbb kritikusaim is illustratori tehetségemet elismerték és elismerik, ergo ezekkel se magunk közt, se a nyilvánosság előtt szégyent nem vallunk” – írja fiának 1896 márciusában.[46]

            A ballada-illusztrációk közül a legtöbb képen az 1897-es évszám szerepel. Ebben az évben Zichy 9 ballada illusztrálását fejezi be, ezek sorába tartozik az Árva fiú, a Rozgonyiné, a Vörös rébék, A méh románca, a Szőke Panni, az Endre királyfi, a Rákócziné, a Szondi két apródja és a Hídavatás szövegnyitó iniciáléja. Miklós fiának már március 10-i levelében azt írja: “Arany balladáival nem sokára végzek. Az utolsón – 24en – dolgozok.”[47] Ez a korai időpont azt valószínűsíti, hogy az 1897-re datált rajzok nagy része már az előző évben készen állt. Befejezésüket illetve jelzésüket az is sürgethette, hogy 1896 végén az állam Zichynek a millenniumi tárlaton is bemutatott Arany-illusztrációit megvásárolja a Szépművészeti Múzeum számára.[48] Némi elégtételt jelent ez a hazai kritika által gyakran támadott vagy elhallgatott idős mester számára. A ballada-képek befejezésének évében, 1897 októberében ünnepli Zichy 70. születésnapját. Bár az Athenaeum kiadó erre az alkalomra megjelentetett (a két évvel korábban összeállított bécsi Miethke-féle kötet nyomán készült) Zichy albuma még nem tartalmazza az Arany-illusztrációkat, az év végére Ráth Mór már több változatú díszkiadásokban juttatja el a közönséghez Arany János balladáinak Zichy által díszített köteteit.[49]

            Zichyt élete utolsó éveiben további magyar irodalmi művek illusztrálása foglalkoztatja, a tervezett nagy munkák közül azonban már egyet sem végez be. Nem sokkal az Arany-balladák befejezése után Zichy egy korábbi felkérésnek téve eleget egy illusztrációt készít a Garay-album számára. Előbb a Zrínyi Ilona egy momentumát vázolja fel, de végül lemondva Garay történeti balladáinak nagyigényű illusztrálásáról, képe Garay Obsitosának egy jelenetét eleveníti meg.[50] Ez év őszén a tervezett Petőfi-album számára megrajzolja a költő művészetét allegorizáló Petőfi apotheózisát.[51] A következő évben már egy újabb nagy téma foglalkoztatja: a Petőfi Társulat és Emich Gusztáv megrendelésére Petőfi János vitézének illusztrálásán dolgozik. Az őt Szentpéterváron 1898 telén meglátogató Beöthy Zsolt közlése szerint ekkor Zichy már a költemény valamennyi jelenetének vázlatát elkészítette.[52] E nagy munkáját azonban már nem fejezi be, korára és udvari kötelezettségeire hivatkozva 1898 decemberében lemondja a megrendelést, Petőfi újabb díszkiadása 1900-ban már Zichy rajzai nélkül jelenik meg. Beöthy Zsolt arról is beszámol, hogy az idős művész tervezi Zrínyi Szigeti veszedelmének és Vörösmarty Mihály Zalán futásának illusztrálását. Vörösmarty költeményeinek díszítésére még 1899 elején ígéretet tesz Gyulai Pálnak, de az ehhez készült vázlatai ma már nem ismeretesek.[53] Így Zichy utolsó jelentős munkája, amely a hazai közönség nyilvánosságához eljut, Arany János balladáihoz készült illusztráció-sorozata.

Arany László

Bár erre vonatkozó írásos dokumentum még nem került elő, az Arany-balladák illusztrálására minden bizonnyal Arany László kéri fel Zichyt. Az együttműködésük nyomán létrejövő könyv hátterében kettőjük szoros barátsága áll, amely Zichy párizsi éveire nyúlik vissza.[54] Mindketten annak a nemesi középosztálynak a tagjai, amelynek meghatározó élménye a szabadságharc bukása és a kiegyezés. Arany Zichyhez hasonló gyanakvással szemléli az osztrákokkal kötött megegyezést, 28 éves korában írt szatirikus költeménye, a Délibábok hőse nemzedéke illúzióvesztett kiábrándultságát tükrözi. Pályájának alakulását meghatározza apja hírneve, bár tehetsége erre feljogosítaná 1873 után visszavonul az irodalmi életből. Mint a Földhitel Intézet igazgatója és a Szabadelvű Párt képviselője sikeres közéleti pályáját fut be, irodalommal csak apja hagyatékának gondozójaként foglalkozik.[55] Arany László Zichynek a hetvenes évektől haláláig a legmegbízhatóbb magyarországi barátja, ügyeinek intézője és művészetének támogatója. 1896-ban az ő közbenjárására veszi meg az állam az Arany-illusztrációkat. Zichy jobban bízik benne mint gyakorló politikusként túlzottan is megfontolt bátyjában, Zichy Antalban. “Ne tégy semmit Arany László tanácsa nélkül. Ő van legjobban informálva a hangulatról és a lehetőségekről a határozó körökben” – inti fiát Zichy 1897-ben.[56] “Arany Lászlóban én nem csak egy jó barátot vesztettem, de az én művészeti ügyeim felsegítésében is egy óvatos de hatásos ügyvivőt” – fogalmazza meg Zichy Arany László 1898-ban váratlanul bekövetkezett halála után.[57]

Arany Zichy munkáiról több ízben is kifejti véleményét, gyakran igen találóan mutatva rá hiányosságaira. Nem sokkal megismerkedésük után például Zichy Deák-allegóriája kapcsán élesen kritizálja a rajznak az emlékalbumhoz nem illő szatirikus hangnemét, részletekbe vesző, halmozott és túlzottan is egyértelmű szimbolikáját.[58] A hazai irodalom avatott ismerőjeként Zichy magyar szépirodalmi olvasmányaira is nagy hatással van. Madách tragédiáját Arany László ajánlja Zichy figyelmébe, felvetve a dráma illusztrálásának lehetőségét is: “Hát az ’Ember tragédiáját’ elolvasta? Én csak nem akarnék lemondani arról az ötletemről, hogy a legnagyobb magyar allegórikus költeményt egykor még ön illusztrálja” – írja 1879-ben egy levelében.[59] Az Arany-balladák előkészítő rajzait majd kidolgozott változatait Zichy folyamatosan megküldi Arany Lászlónak, aki észrevételeit, meglátásait kifejtve irányítja Zichy munkáját.[60] Konkrét javaslatai és azok közvetlen befolyása Zichy illusztrációira levelezésük hiányában ma már nem megítélhető, de egy Lázár Béla jóvoltából fennmaradt levéltöredék fényt vet arra, hogy Arany olykor konkrét művészeti kérdésekben is véleményt nyilvánított. Arany még a ballada-illusztrációk készülésének idején javasolja Zichynek, hogy e munka végeztével illusztrálja a Toldit: “De más modorban, mint a balladákat. Mellőzzük a tust. Kevesebb árnyalattal, erősebb körvonalakban adjuk az alakokat, hogy a fametsző is követni tudja. Aztán reprodukáljuk kszilográfiában a nagyobb közönségnek. Jó lesz? Közönséges kvart nagyság, erős merített és nem fényes papír. Mint a régi nürnbergi kszilografoké volt. De nem a rajzot utánozva, nem affektálva, hanem Zichy rajzoló biztonságát belealkalmazva ebbe az erőteljes modorba. Az lenne ám valami! A lényeg Zichynek és Dürernek egyszerre!”[61] E szavakból világosan kitűnik, hogy Zichy franciás-festői stílusával szemben Aranyhoz a német romantikusok Dürer és Cranach markáns vonalrajzából merítő rajzstílusa állt közelebb. Apja népi eposzának illusztrációit az olcsóbb – így szélesebb közönséghez eljutó – fametszet archaizáló modorában képzelte el, Schnorr von Carolsfeld vagy Alfred Rethel grafikáihoz hasonló “ónémet” stílusban.

Ráth Mór

“Amióta az utolsó nagy Ráth-kiadás, az Arany-balladák Zichy-illusztrációival nagy képei eltűntek a nagy üvegtáblák mögül, melyek elé negyedórákon odacövekelték a rajongó kisdiákok lábait, azóta más ablakok előtt keressük az irodalmi szenzációkat” – e szavakkal búcsúztatja a könyvkiadó Ráth Mórt Voinovich Géza 1903-ban.[62] Az Arany-balladák illusztrált kiadása nem csak Zichy művészetének utolsó nagy alkotása, hanem Ráth kiadói életművének is méltó lezárása. Zichy nagyigényű rajzai csak az ő vállalkozó kedve és gondos közreműködése révén kerülhettek oly rövid időn belül a magyar közönség elé. Ráth négy évtizedes működése során a 19. század második felében a hazai viszonyok között egyedülállóan igényes kiadványok sorát hívja életre, különös hangsúlyt helyezve a magyar irodalom alkotásaira. Hazai kortársai között kivételesnek mondható az az igyekezet, amellyel illusztrált irodalmi művek megjelenését támogatta.[63] E téren való működésének jelentőségét, népnevelői és mecénási feladatkörét tudatosan felvállalta: “Ezzel egy felől a művészies alakítások iránt való érzéket kívánta felkölteni az országban, addig másfelől alkalmat óhajtott adni a hazai művészeknek tehetségök e téren való kifejtésére” – áll az 1873-as bécsi világkiállításról szóló jelentésben.[64]

            Ráth a hatvanas évek végén három olyan író képes albumát is megjelenteti, amelyeknek kizárólagos kiadási jogával ő rendelkezik. Vörösmarty, Arany és Eötvös műveinek díszkiadásai azt jelzik, hogy az illusztrált kötetek Ráth könyvkiadói stratégiájának szerves részét képezték, általuk Ráth az irodalmilag és művészetileg is legigényesebb közönséget kívánja megnyerni. Mindehhez a kiadó közrműködőként a korszak legjobb hazai képzőművészeit kéri fel, így a korszak magyar könyvkínálatában egyedülállóan ízléses és színvonalas albumaiban Vörösmarty, Arany és Eötvös József műveit Orlai, Lotz, Than, Székely és Keleti Gusztáv képei díszítik. E sorban az első Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című költeménye, amely 1866 karácsonyán Orlai nyolc fényképezett rajzával jelenik meg.[65] Zichy ballada-illusztrációinak legközelebbi előzménye az az Arany János műveinek népszerűsítését szolgáló nívós album, amelyet egy év múlva, 1867 decemberében juttat el Ráth a közönséghez. Az Arany-album válogatott költeményeit Than Mór és Lotz Károly nyolc szénrajzának Simonyi Antal által készített fényképmásolatai illusztrálják.[66] Végül a sorozat 1868 telén megjelent záró darabja az a kötet, amelyben Eötvös József költeményeit Székely Bertalan és Keleti Gusztáv rajzai kísérik.[67] Ahogy a magyar irodalmi albumok esetében is, Ráth fordításaiban is jó érzékkel választja ki a hazai közönséget leginkább foglalkoztató klasszikus sikerműveket. Külföldről átvett illusztrált albumait az a német klasszicizáló-nazarénus grafikai stílus jellemzi, amely Karl Rahl révén az ekkor még zömében bécsi tanultságú magyar művészeket is. Ebben az időszakban Ráth két legnagyobb irodalmi vállalkozása a Nibelung-ének és Shakespeare drámáinak illusztrált kiadása.[68] A Nibelung-ének magyarországi illusztrált kiadása nem csak Carolsfeld romantikus, a középkori német könyvdíszítés hagyományait felelevenítő stílusát közvetíti hazánkba, hanem tárgya révén is különös jelentőséget nyer abban az időszakban, amikor a nemzeti eposz, magyar őslegenda Ipolyi Arnold Magyar mitológiája és a Vigadót díszítő Tündér Ilona falképciklus révén is a magyar irodalmi és művészeti köztudat középpontjában áll. Shakespeare drámáinak díszkiadásai is különös jelentőséget nyernek a hazai Shakespeare-kultusz közegében.[69]

Arany János összes munkáinak kizárólagos kiadási jogait Ráth 1864-től fokozatosan vásárolja meg.[70] Amint az millenniumi könyvkatalógusából kiderül Ráth Arany műveit ettől kezdve az olcsó népkönyvtől kezdve a luxuskivitelű díszműig számos kiadásban viszi közönség elé. Míg néhány képpel díszített ponyvakiadványai a kispénzű irodalombarátokhoz szólnak, díszművei az igényes könyvgyűjtők kívánalmait is kielégítik. A Zichy Mihály által illusztrált albumok e kötetek legkiválóbb, bibliofil igényeket kielégítő (Edition d’Amateur) kiadásai közé tartoznak.[71]

            Arany János Zichy Mihály által illusztrált balladáinak kötetei Ráth e reprezentatív albumainak záródarabja, kiadói tevékenységének legnagyobb vállalkozása. A Zichy-albumok a századvég magyar könyvkiadásának egyik jellegzetes műfaja, a díszkiadások körébe tartozik. Amint a Vasárnapi Ujság cikkírója Ráth halálakor megfogalmazza: “ez máig is a legnagyobb s művészi szempontból legfényesebb magyar díszművek egyike.”[72] A 19. századi magyar díszművek egy része irodalmi díszkiadás, mint Petőfi Sándor összes költeményei vagy Madách Az ember tragédiájának illusztrált kiadása, más részük alkalmi-évfordulós album, amely a historizmus minden külsőséges jegyével szolgálja a nemzeti önreprezentáció célját, ezek sorába tartozik a Petőfi-album, az Aradi vértanúk albuma vagy a korszak legnagyobb könyvillusztrációs vállalkozása, az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben.Zichy mindezek résztvevője, sőt hírneve révén vonzerő, a siker garanciája a kiadók számára. Az Arany-balladák albumsorozata a díszkiadásokon belül is kivételes nívót képvisel, valódi művészkönyv (“livre d’artiste”, “livre peinture”, “gift-book”), amelyet az illusztrátor neve éppen úgy fémjelez mint az íróé. E műtárgyként kivitelezett albumok legfontosabb előképei Eugéne Delacroix és Gustav Doré a legnagyobb irodalmi klasszikusokat (Biblia, Faust, Dante, Milton) illusztráló kötetei, amelyekben az alkotók a könyv tervezésének egyenrangú partnerei, vagy mint ezúttal is: meghatározó alakítói. Az aranyozott kötéssel megjelenő, royal fólió méretű illusztrált díszmű az amatőr bibliofil kiadványok jellegzetes képviselője. A korszak luxuskönyvei (“édition-de-lux”, “Prachtausgaben”) a könyvkiadók részéről a piac tágításának, a polgárság meghódításának eszközei is.[73] Az igényes kivitele révén a műtárggyá avatott könyv egyszerre elégíti ki a polgárság művelődési és reprezentációs vágyát, miközben művészi szalondekorációként, exkluzív szobadíszként szolgál, egyszersmind a minőségi kultúra (irodalom és képzőművészet) terjesztője is. Mérete és súlya miatt használata speciális körülményeket, különös figyelmet igényel, ami a díszmű olvasását ünnepélyes pillanattá avatja.

            Ráth Mór a Zichy által illusztrált balladákat nem elkészülésük időrendjében jelenteti meg. A legkorábban befejezett Egri leány például csak a sorozat 16-17. füzetében, 1898-ban kerül a boltokba. Az első Arany-Zichy ballada, a Walesi bárdok különálló lapokban, pergamen kötésben 1894 Karácsonyán jelenik meg. Ráth saját meghatározása szerint minden füzet, nagy alakú, negyedrét “Royal fólió, facsimile kiadás; a formátumra, a képek és a szöveg reproductiójára nézve az eredetinek vonásról vonásra hű hasonmása. A balladáknak a művész által sajátkezüleg leírt teljes szövege körrajzokkal, initiálékhoz csatolt illusztrációkkal és “cul de lampe”-okkal ellátva. Több balladát nagy compositiók, albumlapok, is illusztrálják.”[74] Arany 24 balladája 1894 és 1898 között 18 füzetben lát napvilágot Ráth kiadásában.[75] A cselekményükben összetettebb, háttérismeretet igénylő balladákhoz a kiadó rövid magyarázó lapokat csatol.[76] A millennium évében Ráth megkezdi az illusztrált balladák egybe fűzött, díszkötéses kiadását is, az 1897 végéig megjelent kötetek költeményeit külön, 10 illetve 15 balladát összefoglaló kötetben is közreadja. Az utolsó, negyedik kötet 1898-ban – Arany László halálának évében – kerül a boltokba.[77] Ugyanebben az évben a Pesti Napló az Arany-Zichy Album címen egy válogatást nyújt Zichy illusztrációiból olvasóinak.[78] A 24 balladát összefoglaló díszmű 1899-as dátummal jelenik meg.

Ráth Mór Arany összes műveire vonatkozó kiadási jogait 1893-ban még megerősítteti 1900-ig az örökössel, de Arany László 1898-ban bekövetkezett halála után a gazdaságilag megroppant kiadó már kénytelen tárgyalásokat folytatni a jogok eladásáról a költő fiának özvegyével. Miután Ráth Mór harmadik gyermeke, a kiadói ügyeit intéző fia is meghal 1900-ban, Ráth-ot gondnokság alá helyezik, Arany László özvegye Arany János összes munkáinak kiadási jogait eladja a Franklin Társulatnak.[79] Így a Zichy-féle Arany-albumok a két háború között már az Franklin Társulat gondozásában jelennek meg.[80]

Kép-szöveg egység    

Arany János balladáit kísérő ábrázolások a szó-kép viszonyok tárgyi szintjét tekintve másodlagosak, mivel a szöveg születése időben megelőzte a képek elkészülését.[81] Zichy képei ezért Arany szövegéhez fűzött kommentárok egyikének tekinthetők. Mivel az illusztrációk összefüggő képsort alkotnak, ezért a rögzített helyzetű képciklusok típusába sorolódnak. Fokozott narratív jellegük nagyrészben e ciklikus jellegből adódik. Formai szempontból az illusztrációk és a versek közötti viszony interreferenciális, mivel a kettő vizuális megjelenése párhuzamos. Végül megállapítható, hogy a szó-kép viszonyok hierarchiája változó, a kép olykor a szövegnek alárendelten mutatkozik, egyes esetekben viszont a kép válik dominánssá és a szöveg csak azt kommentáló képfeliratként jelenik meg. Befogadói szemszögből az illusztrációk felerősítik a szöveg egyébként alig észrevehetően jelen lévő optikai jellegét, a vers akusztikus benyomásait vizuális élményekkel gazdagítják. A vers a hozzá szervesen kapcsolódó illusztrációkkal egy új minőséget hoz létre: a szövegbe integrált képsor saját erővonalait “rajzolja rá” a szöveg struktúrájára kibővítve annak jelentéskörét, miközben szó és kép kölcsönösen rögzíti, konkretizálja is egymás jelentését, a szó szemléletesebbé, a kép még inkább elbeszélővé válik.

Zichy Arany-illusztrációi több szempontból is egyedülállóak a századvég magyar könyvillusztrációjában: kivételes a költeményekhez fűzött képek nagy száma, különleges a versek szövegének kézirata, újszerű a kép és szöveg összehangolásának szándéka és végül szokatlan az illusztrált lapok sokszorosítási technikája, a fakszimile. Az Arany-illusztrációkat meghatározó koncepció minden bizonnyal menet közben is alakul, de az elképzelés alapelvei már Zichy korábbi munkáiban is fellelhetőek, és mindezek megvalósítását az tette lehetővé, hogy Zichy az Arany balladák esetében “szabad kezet kapott” megrendelőitől.[82]

Zichy már a Leányvári boszorkány illusztrálásakor tervezi, hogy a szöveggel párhuzamosan a költemény valamennyi fontos jelenetét megörökíti rajzaiban. A kivitelezés nagy költségei miatt később ezt elveti és az egyes fejezetek főbb epizódjait egy-egy lapra csoportosítva ábrázolja.[83] Később Garay János verseinek feldolgozásakor szintén úgy véli “a két mű [Árpádok, Szent László] nem egy vagy két képet (ugy pikturális adalékul), hanem egy teljes, képről képre, a mint Garay adja, –  teljes festői feldolgozást érdemel – követel.”[84] Ez az eljárás alapvetően különbözik a Démon, Faust vagy Az ember tragédiája feldolgozásaitól, ahol az illusztrálás a korban megszokott módszerét követve egy-egy egész lapos kompozícióban igyekezett összefoglalni a mű fontosabb csomópontjait. A szöveg minél közvetlenebb és részletesebb követésének alapigénye mutatkozik meg abban is, hogy Zichy illusztrációinak első vázlatait olvasás közben veti papírra. Beöthy Zsolt, aki őt a János vitéz illusztrálása alatt 1899-ben látogatja meg Péterváron, részletesen beszámol Zichy munkamódszeréről: “Érdekes, hogy Zichy olvasás közben komponál. Míg a sorokon jár a szeme, az egész jelenet kiformálódik képzeletében s ceruzával rögtön papírra is veti.”[85] Az ember tragédiája, a János vitéz és az Arany balladák néhány egész oldalas illusztrációinak valamennyi fennmaradt előrajza kompozíciós vázlat, amely nem a részletek, csak a főbb alakok elhelyezésének és az őket leginkább jellemző gesztusok rögzítését szolgálja. Amint az Voinovich Géza leírásából kitűnik Arany balladáinak illusztrációi is ilyen rögtönzött jelenetek sokaságából tisztultak le: “Egy-egy ballada jeleneteit előbb csodálatos művészettel egy-egy lapon csoportosította, s elküldte Arany Lászlóhoz, észrevételeit kérve; a történeti hűségre vonatkozólag leveleiben s a rajzok alján is tett fel kérdéseket. E vázlatok művészi érték dolgában vetekszenek a kidolgozott rajzokkal. Minden balladából több mozzanat van megjelenítve, művészien csoportosítva egy lapon. Kidolgozás közben szétbontotta e lapokat; tussal maga leírta a szöveget, úgy illesztette mellé – az egésznek folytában – a kísérő illusztrációkat. Ez írás művészi szépsége s Arany László tanácsa rábírták a kiadót, hogy a szöveget is ezen a módon sokszorosítassa.”[86] Az Arany-album tehát a Zichy által óhajtott “teljes festői feldolgozás” ideájának megvalósulása, amely maradéktalan művészi egységét a kézírásos szöveg köré, az alkotó elképzelését követő módon elrendezett illusztrációkban ölt formát.

            Szöveg és illusztráció vizuális egysége megteremtésének igénye a 19. századi könyvillusztráció egyik domináns tendenciája. E művészi szintézis kialakítása az ún. második rokokó és az angol “gothic revival” egymástól különböző, de időben párhuzamos könyvillusztrációs törekvéseiben ölt formát. Zichy Arany-balladáinak sajátos megjelenése mindkét áramlat eredményeiből merít. A középkori illuminált kéziratok stílusa – nagyrészt William Blake saját maga által írt és illusztrált köteteinek hatására – már az 1820-as évektől népszerű.[87] Angliában Henry Monnier gótikus mintára készült kötetei után az 1830-1840-es években William Pickering, Charles Whittingham és a Chiswick Press gótizáló metszetekkel díszített díszművei jellemezték az irányzatot.[88] A század első felében elsősorban Henry Jones, Owen Jones és Noel Humphrey középkori illuminált kéziratokat, gótikus ornamentális motívumokat közreadó albumai teremtik meg a középkori könyvművészet hatásának alapját.[89] Németország ezzel párhuzamos könyvművészeti tendenciájának kiindulópontja a Dürer által illusztrált Miksa császár imakönyvének 1808-as kiadása. A düsseldorfi és drezdai német romantikus festők köre, köztük Ludwig Richter, Eduard Bendemann, Schnorr von Carolsfeld, Eugen Neureuther, Peter Cornelius és Alfred Rethel a német későgótikus-korareneszánsz fametszetes könyvdíszítés hagyományait eleveníti fel.[90] A kódex-divat második hullámának jelentőst lökést ad a Londonban 1877-ben megrendezett Caxton Exhibition, amelyen az angol könyvnyomtatás 400. évfordulójának alkalmából számos régi illusztrált kéziratot is bemutattak.[91] Ez a kiállítás jelentős hatást gyakorolt William Morrisra, aki Kelmscott Press néven néhány év múlva megalapítja magánnyomdáját, amely a középkori kódexfestők mintájára a könyvet mint összművészeti produktumot fogja fel. Zichy Arany-illusztrációi csaknem évre pontosan az 1891 és 1898 között fennálló Kelmscott Press működésével párhuzamosan készülnek. A kozmopolita műveltségű, gyakran utazó Zichy ismerhette a középkori illuminált kéziratok nyomán kibontakozó új könyvművészeti szándékokat, a londoni Caxton Exhibition idején maga is megfordult Angliában.[92] Az Arany-balladák egyes illusztrációinak stílusa ugyan távol áll a morrisi kiadványok illetve a szecesszió stilizáló, az ornamentikára nagy sújt fektető, síkszerű látásmódjától, de a kép-szöveg dekoratív egysége, az oldalpárok művészi harmóniájának megteremtése rokonítja Zichy művét a legmodernebb könyvművészeti törekvésekkel. Zichy és az angol szecessziós könyvillusztráció párhuzamát Czakó Elemér, a századforduló modern könyvművészeti mozgalmának egyik legfőbb hazai támogatója és propagátora is felvetette, jelezve, hogy a korábbi nemzedék magyarillusztrátorai közül egyedül ő próbálkozott szöveg és kép művészi összehangolásával.[93]

            Ráth Mór az Arany-balladák 1896-os bevezetőjében a kötet egyik legfigyelemreméltóbb sajátosságaként hívja fel a figyelmet a szöveg-kép egységére:  “A kiváló előszeretetet, kedvet és gyönyörűséget, melylyel nagy művészünk e költemények művészi magyarázatával foglalkozott, különösen bizonyítja az, hogy azok egész szövegét is a saját kezével írta meg, mondhatni a szavakat a rajzokkal mintegy művészi egységbe olvasztotta össze, mi különösen értékessé és becsessé teszi a gyűjteményt, a mely e tekintetben, úgy hiszem, egyáltalán páratlan.”[94] A balladák kézírásos szövege Zichy számára e szintézis egyik legfontosabb eszköze. Csak a középkori szkriptor szerepében nyílik lehetősége arra, hogy kép és szöveg általa kívánt látványi egységét és tartalmi párhuzamosságát megteremthesse. Autográf szöveg beillesztése a kép kompozíciójába a felvázolt stíluskör jellemző jegye.[95] Sajátos magyar példaként megemlíthető Gyárfás Jenő Ódák, románcok, balladák címet viselő kötete, amelyben a festő autográf, gót betűs költeményeit illusztrálta rajzaival.[96] A szöveg Zichy művein is gyakran a kép terébe illesztve jelenik meg. Az 1850-es években készült anekdotikus képsorozatain ez még a karikatúra hagyományainak követését jelzi (Az újdonsült tiszt mézeshetei, Kis kellemetlenségek a művész életében). Későbbi könyvillusztrációin – így a Mary hercegnő, Faust vagy a Gautier-illusztrációk esetében – a kép konkrét szövegvonatkozásait világítják meg a kép szélen megjelenő, sok esetben kéziratos magyarázatok.[97] A Faust illusztrálásakor Zichy a tollrajzokat a költemény vonatkozó, kézzel írt soraival kíséri. Az 1880 körüli években mind határozottabbá válik Zichy illusztrációs munkáiban a szöveg-kép egységének igénye: a Leányvári boszorkány, néhány Petőfi versillusztráció és Bartalus István kottacímlapjának címfeliratait a rajzokhoz illő betűtípussal és elhelyezésben már maga rajzolja meg.

“A feladat, melyet vállalt, a miniáló barátokéra emlékeztetett, kik a betűt és a szövegdíszítő ábrázolásokat szintén maguk rajzolták (…) az Arany-balladák albumával megszületetett az első újabb kori magyar illusztrációs könyv, amely méltó a renaissance művész-nyomdászainak könyvremekeihez” – fogalmazza meg Elek Artúr az illusztrátor Zichyről írott tanulmányában.[98] A balladák sorait egy sajátos, az antikva kézírásos változatából kialakított, keskeny, magas betűtípussal jeleníti meg. Ettől eltérő, egyedi, szabadon alakított betűtípusokat használ Zichy a címfeliratokban, amelyek önmagukban is tükrözik a ballada hangulatát: a Hídavatás címbetűi például faácsolatot imitálnak. A címfeliratot némelykor a kezdőképbe is belekomponálja, mint a Vörös rébék vörös betűi vagy a Tengerihántás és az V. László esetében. Díszes iniciálékat csak a legkorábbi Egri leány fejezetnyitó betűinél alkalmaz, hamarosan azonban belátja, hogy figurális jeleneteinek intenzitása mellett felesleges bármilyen ornamentális díszítés. A kézírásos szöveg és a képek egymással párhuzamosan futva, egymást vizuálisan is kiegészítő, egyenrangú alkotóelemek. A verssorok – a tipográfiai szövegtükör megtartásával – a képek által megteremtett síkban mozognak, a képek által megkívánt ritmusban és tördelésben, az olvasás ritmusát a szöveg közé iktatott illusztrációk teremtik meg, a szüneteket és hangsúlyokat a képek jelölik ki.

Kép és szöveg ilyetén szintézisét Zichy a keret nélküli, kisebb illusztrációk sokaságával teremti meg. Ez az eljárás a szöveg mellé illesztett, a szövegtől megjelenésében és stílusában is független, önálló lapokon megjelenő illusztrációt váltja fel. Kép és szöveg egy oldalra nyomtatásának lehetőségét Thomas Bewick 18. század végi találmánya, a xilográfia teremtette meg. Bár olcsósága és nagy nyomatszáma miatt a xilográfia hamar elterjed, jó ideig inkább csak a populáris irodalomban használatos, az igényesebb művészkönyvek továbbra is az elegánsabb (és drágább) acélmetszet, rézmetszet és kőrajz technikájával állítják elő illusztrációikat. Ráth Mór első, 1868-as Arany-albuma is különálló műlapokként mellékeli a szöveghez Than és Lotz kompozícióinak fénynyomatait. Az Arany-balladákat megelőzően Zichy is a szövegtől független, önálló, egész oldalas illusztrációkat készít. Ilyen önálló grafikai lapok a Démon, a Faust vagy Az ember tragédiája illusztrációi. Ez jellemzi Petőfi-illusztrációit is, ami azért különösen feltűnő, mert az Athenaeum albumainak fametszetes képei már általában a versek közé illesztett, a szöveggel harmonizáló rajzok.[99] Ettől eltérő, szabadabb képalakítás csak az 1861-ben megjelent Bjelovezszkajai vadászatok albumában figyelhető meg.[100] Szöveg és kép összehangolása a 19. századi művészi könyvtervezésben nem csak a historizáló irányzatokat jellemzi. Zichy ballada-illusztrációinak legközelebbi párhuzamai a francia könyvillusztráció “mise-en-page” stílust követő művek között találhatóak. Ez a Schälike által “harmadik rokokóként” aposztrofált, jellegében a folyóiratok aktuális riportképeihez hasonló könyvművészeti törekvés a század második felében válik igazán népszerűvé főleg a francia illusztrátorok és az angol “Sixties” csoport körében.[101] Miután a xilográfia lehetővé teszi a kép “beemlését” a nyomtatott szövegtestbe, a szöveg tördelésével párhuzamosan a kép korábbi szigorú határai is feloldódnak. A keretbe zárt kompozíciót felváltják a lapsíkon szabadon “lebegő” kisebb képek, amelyek alapterét már a oldalsík egésze képezi. A fehér lapsík ily módon az ábrázolás részévé, szerves térképző elemévé válik. Mivel ez a könyvillusztrációs stílus elsősorban a szórakoztató regényirodalom körében jellemző, ahol a fő hangsúly a cselekményen és a karaktereken van, a kisebb jelenetekre tördelt illusztrációk is csak a szöveg leglényegesebb elemeire, néhány alakra vagy környezeti impresszióra redukáltak. Ez a lapidáris, a cselekmény főbb szereplőire, csomópontjaira koncentráló, a környezeti vagy táji elemeket csak jelzésszerűen használó jelenetezés Zichy szövegbe tördelt illusztrációinak egyik legjellemzőbb vonása. Zichy eredendően narratív vénája, karakterformáló képessége, gyakran kifogásolt “irodalmiassága” az Arany-balladák szaporán váltakozó, “gyors vágásokkal” dramatizált, emocionálisan telített illusztrációban teljesedik ki.

Fejlődéstörténetileg ez az eljárás Zichy esetében a német romantikus könyvillusztráció “montázstechnikájából” bontakozik ki. Korai anekdotikus képsoraiban vagy a Leányvári boszorkányokban még növényi ornamensekkel, faágakkal választja el a történet egymásra következő jeleneteit. A Zichy Géza költemény illusztrációi esetében ily módon az egyes fejezetek cselekményét és főbb mondandóját összefoglaló kisebb allegóriák jönnek létre. Ennek az eljárásnak a nyomai figyelhetők meg az egyik legkorábbi Arany-illusztráció, Az egri leány képépítésében is, ahol az egymásra zsúfolt epizódokat még többnyire kis “buborékokba” vagy indás ornamensbe foglalja. Ez azonban egyedi példa a ballada-illusztrációkon belül. Az ezt követő rajzok már a szöveggel összehangolt, feszesen megkomponált oldalképek, amelyek nagy biztonsággal képeznek teret az oldalsíkban, olykor virtuóz módon használva ki a lapsík térképző erejét. Ennek legszebb példái a Mátyás anyja és a Vörös rébék illusztrációi, ahol Zichy a repdeső madarak megjelenítésével a lapsík teljes felületét bevonja a kép terébe.

Fakszimile

Az Arany-balladák Ráth-kiadásának sikerében nagy része volt az illusztrációk fakszimile sokszorosítási módjának is. Bár Zichy csak korai munkáinak sokszorosításában vett részt, grafikái másolásának technikai részleteire mindenkor nagy gondot fordított. Ennek ellenére kőrajzban, fametszetben, rézmetszetben vagy cinkografikus másolatban megjelent grafikáinak minőségével ritkán volt elégedett: “ha a jelen és a jövő világ nem ismerve eredeti rajzaimat, csak a közönség közt elterjesztett másolatok után ítél meg, akkor alig reménylek valami kiemelkedőbb helyet a művészet történetében” – írja egyik levelében.[102] Mivel rajzainak zömét nem maga sokszorosította a másoló litográfus vagy xilográfus közreműködése törvényszerűen sematizálta a művek részleteit. Míg a tisztán vonalrajzokat még viszonylag pontosan követni tudta a másoló-metsző, a lavírozott tollrajzok vagy szénrajzok finom tónusátmenetei már többnyire elsikkadtak a másolási eljárások folyamán. Az Arany-illusztrációk kézírásos szövege és tussal lavírozott tollrajzai azonban olyan reprodukciós eljárást követeltek, amely külső személy közbeiktatása nélkül Zichy oldalképeinek pontos, vonásról-vonásra hű reprodukcióját nyújtja. Zichy egy 1893-as levele szerint munkája folytatását tette függővé a megfelelő minőségű másolatoktól.[103] A balladák kiadása épp a megfelelő reprodukciós technika és kivitelező nyomda keresése miatt húzódott több mint egy évig.[104] A fakszimile fotográfiai alapú technikai eljárása azonban lehetővé tette Zichy lapjainak oly módon való másolását, hogy a rajzok eredeti lapjai sértetlenek maradtak.[105]

Ráth Mór a balladák első, millenniumi kötetes kiadásának előszavában részletesen kitér Zichy illusztrációinak sokszorosítási technikájára: “Több mint másfél évi lelkiismeretes kísérletek és tetemes nehézségek leküzdése után sikerült is az oly teljesen hű reproductió, melyet az eredetiektől megkülönböztetni a szakértő is alig képes. A sokszorosítás ezen ritka és a hűség legmagasabb fokát elérő tökélye csak nagy áldozatok árán volt elérhető, oly műintézetek közreműködése mellett, melyek Zichy rajzainak reproductióját hasonló feladatnak tekintették, mintha  azzal lettek volna megbízva, hogy egy-egy régi mester metszetét vagy rajzát az amateuröknek és az utókornak megmentsék.”[106] Míg tehát Zichy gesztusa amellyel Arany balladáit maga írja le, az író és műve iránti hódolat és művészi alázat kifejezései is, addig Zichy rajzainak a lehetőségekig hű reprodukálása a festőművész alkotása iránti csodálat megnyilvánulása. A fakszimile sokszorosítási technikájának 17. századi elterjedése és 19. századi népszerűsége szorosan összefügg a művész személyes kézjegye iránti növekvő tisztelettel. Az egyedi grafika, vázlatrajz illetve autográf kéziratok gyűjtésének és megbecsülésének hátterében az a meggyőződés áll, hogy az alkotó személyiségét, művészi zsenialitását a leginkább az e rajzokban és írásokban megfigyelhető spontán kézvonások hordozzák.[107] Az Arany-balladák fakszimile sokszorosítása a hazai könyvkiadás kivételes kezdeményezés, amennyiben elsőként vállalkozik kortárs képzőművész rajzainak hasonmás kiadására. Az album páratanul igényes kivitele a szentpétervári mester művészete és Arany balladaköltészete iránti rendkívüli megbecsülést egyaránt kifejezi, olyan gonddal sokszorosítva Zichy rajzait, amely korábban csak írói kéziratok és kódexek esetében fordult elő.

Arany János balladáinak korábbi illusztrációi

Arany János költészete már életében a nemzeti irodalom vitathatatlan klasszikusa. Kultusza már halála előtt megkezdődik, de a századvégen már Stróbl Zsigmond 1893-ban felavatott emlékszobra és az 1899-ben megnyitott nagyszalontai Arany-emlékmúzeum is jelzi, hogy Arany a magyar irodalom kultikus alakjává vált.[108] Műveinek csak viszonylag kis része jelenik meg képekkel illusztrálva.[109] Ezek körébe tartoznak a Ráth Mór kiadásában 1868-ban megjelent Arany-album, Vágó Pál Toldi-illusztrációi és Gyulay László Arany János dalaihoz készült képei. Műveinek már korán megmutatkozó népszerűségét mutatja, hogy a Bolond Istók egy-egy jelentét Lotz Károly és Jankó János is megeleveníti, rajzaikat a Vasárnapi Ujság és Heckenast gazdagon illusztrált honismertető albuma, a Magyarország képekben is közli.[110] Nagyobb azoknak a műveknek a száma, amelyek nem könyvillusztrációként jelentek meg, de témaválasztásukban Arany tárgyaival azonosak. Bár ezek egy része nem feltétlenül kötődik közvetlenül Arany költeményeihez, képi megfogalmazásuk módja mégis hatással lehetett a későbbi képzőművészeti feldolgozásokra. Zichy balladaillusztrációi minden megelőzőt felülmúló gazdagságban és alkotói fantáziával keltik életre Arany költői világát, helyenként mégis feltételezhető, hogy Zichy beépítette rajzaiba előképeit.

            Székely Bertalant Petőfi mellett Arany költészete is sokáig foglalkoztatja. A Toldihoz több vázlatot is készített, de közülük sajnos ma már egy sem ismeretes.[111] A Murányi Vénusz később pedig a vajdahunyadi vár Csodaszarvas-falképeinek szintúgy ihletője lehetett Arany költészete. Közvetlen előképe viszont Zichy balladaillusztrációjának az a hármaskép, amelyet Székely az Ágnes asszony nyomán készít. Zichy ezeket az illusztrációkat ismerhette, hiszen Székely kompozícióit 1865-ben a Képzőművészeti Társulat színes kőrajzban sokszorosítja és műlapként küldi szét tagjai között.[112] Székely – Zichyhez hasonlóan – több jelenetben mutatja be az Arany-ballada fő elemeit. Kettőjük felfogása azonban lényegileg különböző. Székely trilógiája a bűn és bűnhődés alaptémáját bontja ki: első képe a gyilkosság éjszakáján játszódik, az ezt követő kettő pedig a megbomlott elméjű asszony kényszercselekedetét, a patakban télen-nyáron véres lepedőjét mosó Ágnest ábrázolja.[113] Zichy – hűen Arany szövegéhez – a gyilkosságot magát nem jeleníti meg, de több képet is szán Ágnes gyötrő látomásainak. A lepedőmosás jelenetei nála is szerepelnek, Székelyhez hasonlóan ő is kontrasztba állítja a fiatal, szép nőt és a tépett ruhájú, idős Ágnest, de míg Székely számára a nyárból télbe forduló tájképi háttér a lélekrajz egyenrangú eszköze, Zichy a környezetrajzot mellőzve kizárólag cselekedetei, gesztusai révén jellemzi hősét.

            Ráth 1868-ban megjelent Arany-albumát Zichy minden bizonnyal ismerte. Az itt szereplő nyolc kompozícióból négy olyan ballada-illusztráció, amelynek tárgyát később Zichy is feldolgozta. Than és Lotz képei a könyvillusztráció klasszicizáló hagyományainak megfelelően egész oldalas, megjelenésükben a szövegtől független, a cselekményt egy jelenetbe tömörítő, csupán néhány alakot mozgató jelenetek. Than a Rozgonyiné illusztrációban a hajóraszállás epizódját ragadja meg, ugyanazt amelyet később Zichy mozgalmas albumlapján is kiemel.[114] Szintúgy szerepel Zichy ballada-illusztrációi között a Mátyás anyjának az az 1867-ben Lotz által is megfestett jelenete, amelyben a szobájában ülő Szilágyi Erzsébetet az ablakon berepülő, levelet hozó holló lepi meg. A következő lapon Lotz az Egri leány drámájának csúcspontját, a halott kedvese mellett az ellenséggel küzdő hősnőt rajzolja meg. Zichy nagy számú illusztrációt készít e balladához, ezek sorában feltűnik az önfeláldozó harc jelenete is. Csakhogy a küzdelem végkimenetele nála nem kérdéses: a hősies viadal képét bemutató oldalt a halott lány alakja zárja be. E négy korai balladaillusztráció közül egyedül Lotz a Walesi bárdokhoz készült képének párhuzama nem szerepel Zichy rajzai között. Arany verse szerint Edwardon már londoni otthonában hatalmasodik el az őrület, ennek megfelelően Lotz a királyt kísértő szellemek vízióját az alvó király fölé helyezi, míg Zichynél a látomások a lován vágtató uralkodó nyomában jelennek meg.

            Zichy ballada-illusztrációinak egyik legközelebbi hazai festészeti előképe Gyárfás Jenő Tetemrehívása. Gyárfást a téma 1879-től, nem sokkal Arany versének megjelenését követően foglalkoztatja. Ahogy később Zichyt, őt is a történet drámai csúcspontja, Kund Abigél felismerésének pillanata érdekli. Művének első változataiban a ravatalt körbe álló rokonok és barátok közt helyezi el a lányt, ezt az elrendezést Zichy albumlapja is követi majd.[115] A Tetemrehívás harmadik variánsán illetve végleges, befejező darabján már Abigél alakja áll a középpontba, akinek megzavart lelkiállapotát – Arany sorai nyomán: “odakap, hol fészkel az agy” – a lány kézmozdulatával érzékelteti.[116] Ez a gesztus Zichy kompozíciójában is központi szerepet kap, ahogy a ravatalt körbeállók megformálása is Gyárfás karaktereit idézi. Gyárfás Jenő festményét 1881 őszén a Műcsarnokban, majd 1882 tavaszán Bécsben állítja ki. Zichy ekkor a Kaukázusban van, de a nagy figyelmet keltett művet a Vasárnapi Ujság reprodukciójából is ismerhette.[117]

            Több előképre támaszkodhatott Zichy a Zách Klára illusztrálásakor. A téma két korábbi feldolgozója, Orlai Petrics Soma és Madarász Viktor a történet két különböző mozzanatát jelenítette meg. Madarász 1859-es festményének tárgya a apa bosszújának érlelődése, míg Orlai ugyanabban az évben készült műve magát a gyilkos merényletet mutatja be. Míg Madarász kompozíciója egyéni invenció eredménye, Orlai akciódús jelenete a Képes Krónika vonatkozó miniatúráját követi. Szintén a gyilkosság jelenetét ábrázolja Franz Kollarz fametszete, amely 1870-ben a Képes Világ magyar költeményekhez készült illusztrációsorozatának első darabjaként jelenik meg 1870-ben.[118] Ehhez hasonlóan Arany Zách-balladáját illusztrálja Gyulay László 1884-ben megjelent kompozíciója.[119] Zichy Madarász és Orlai a maguk korában igen népszerű, több helyen is reprodukált műveit illetve Kollarz és Gyulay ballada-illusztrációit egyaránt ismerhette, és Zách-illusztrációjában mindkét képi hagyományt felhasználja.[120] Klára vallomása Madarász festményének és Gyulay rajzának felépítését követi, míg a merénylet mozgalmas jelenete részleteiben is a Krónika és Orlai ábrázolásaira vezethető vissza.[121] Orlai és Madarász számára Zách Felícián története elsősorban a nemzeti ellenállás allegóriája és nincs ez másként a 48-as érzelmű Zichy esetében se, de az ő feldolgozásában ez a jelentésréteg nem az említett jelenetekben, hanem a ballada kivégzést ábrázoló záróképében válik nyilvánvalóvá.[122]

 A ballada

Zichy szinte valamennyi illusztrációja romantikus irodalmi művek ihletésére jön létre. Az általa illusztrált írók között a romantika irodalmának olyan jelentős képviselői találhatóak mint Byron, Schiller, Goethe, Puskin, Lermontov vagy Victor Hugo.[123] A ballada lényegénél fogva titokzatos, rejtélyes, homályos, drámai fordulatokban gazdag, cselekményes költői műfaja jól illeszkedik Zichy alapvetően romantikus festői világához. Az irodalomtudomány a romantika kezdőpontjának hagyományosan Wordsworth és Coleridge Lírai balladák című, 1798-ban megjelent versgyűjteményét tekinti. E kötet nyomán a ballada népi eredetű, szabad költői formája, fantasztikummal, bizarr látomásokkal és babonákkal telített világa a romantika egyik legeredetibb irodalmi kifejezőeszközévé alakul. Thomas Percy első népballada-gyűjteménye (Reliques of ancient english poetry, 1765) és a Lírai balladák nyomán a ballada, amely történeti, mondai vagy népéleti tárgyát, drámai, tragikus fordulatokban és rendkívüli eseményekben gazdag történetét lényegretörő, cselekményes formában fejezi ki Európa-szerte az egyik legdivatosabb költői műformává válik. E műfajilag az epika, dráma és líra jellemzőit keverő költői forma Németországban Herder, Goethe, Schiller, Uhland és Heine, Lengyelországban Miczkiewich, Oroszországban főként Lermontov és Puskin balladái nyomán válik népszerűvé. A balladák titokzatos, komor, rémtörténeteinek – rendszerint népi eredetű – alaptípusai Európa különböző nemzeti irodalmaiban egyaránt fellelhetőek. Arany János holtából feltámadott, menyasszonyát magával ragadó Bor vitézefő motívumaiban megegyezik az egyik legismertebb német ballada, Gottfried August Bürger Lenorájának (1771) történetével. E kölcsönzések természetszerűleg a balladák kísértetekkel teli, titokzatos és borzongatóan rejtélyes világa által megihletett romantikus festészetben is megtalálhatók. A Lenora a 19. század első felében kedvelt festői téma, a lován nyargaló páncélos kísértetet többek között megfesti Moritz Reztsch, Ary Scheffer és Horace Vernet is. Utóbbi félelmetes, éjszakai ködbe burkolt temetői hangulata részletmegoldásaiban is visszatér Zichy Bor vitézének képein. A századelő legnépszerűbb balladáinak számos romantikus festői interpretációja születik. Heine költeménye, a Loreley németföldön számosalkotást ihlet, Victor Hugo tragikus hőse, Mazeppa lovához kötözött alakja Louis Boulanger és Horace Vernet festményeiből is ismert, de a legnépszerűbbek közé tartozik Goethe balladája, az Erlkönig is, amelynek egyik legszebb festői feldolgozását Carl Gustav Carus nyújtja. Az Erlkönig kísérteties világa Zichyt is megragadja, Goethe költeményéhez készült illusztrációja az apjával lovon vágtató gyermek vízióit jeleníti meg.[124] E szellemektől üldözött lovas később Arany Walesi bárdjának záróképében, a bárdok árnyaitól hajszolt Edward király alakjában bukkan fel újra Zichy ballada-illusztrációi között. Voinovich Géza információja szerint Zichy egy Frankl balladához is készít illusztrációt – ez talán azonos az Arany János által is lefordított A főpap tavával.[125]

            A ballada kiemelt jelentősége abban is megnyilvánul, hogy a század elejétől díszalbumok sora mutatja be a nemzeti irodalmak népballadai hagyományait és műballadai alkotásait. E kötetek feltűnően jelentős része gazdagon illusztrált, ami jelzi, hogy a ballada műfaja Európa-szerte alkalmasnak bizonyult a nemzeti irodalmak méltó reprezentálására. A romantikus nemzeti irodalmak összefüggésében a balladák szerepe hasonló mint a helyi irodalmi hagyományokat megerősítő nemzeti hőseposzoké és mitológiáké amelyek, mint a Nibelung-ének, Kalevala vagy az Osszián a korszak vezető művészei által illusztrált kiadásokban jelennek meg. 1828-ban a középkori kódexek stílusát követő illusztrációkkal díszíti Henry Monnier a francia lovagkor balladáit és meséit összegyűjtő kötetet (Les Contes du Gay Scavoir. Ballades, fabliaux et traditions de Moyen Age, Párizs, Didot). Szintén a nemzeti művészeti hagyományokat veszi alapul Eugen Neureuther, aki Dürer Miksa császár imádságoskönyvének arabeszk széldíszeit követve illusztrálja Goethe balladáit (Randzeichnungen zu Goethes Balladen und Romanzen, Cotta, 1829). Owen Johns pedig az ír kódexminniatúrák stílusát veszi alapul spanyol balladaillusztrációinak készítésekor (Ancient Spanish Ballads. Vizetelly, London, 1841). A század második felében sem csökken az illusztrált balladakiadások népszerűsége, de ezt az időszakot már inkább a kortárs műballadák polgári szellemiségű látásmódját tükröző realista és romantikus illusztrációk tükrözik. E vállalkozások sorába tartozik a drezdai és düsseldorfi művészek által illusztrált Deutsches Ballandenbuch (1852), illetve annak osztrák megfelelőjeként az 1856-ban megjelent Österreichisches Balladenbuch. A század közepének modern művészeti törekvéseit összegzi a preraffaelita mozgalommal rokon törekvésű “Sixties” csoport közreműködésével készült több angol balladagyűjtemény is (A Book of Favourite Modern Ballads. Illsutrated with Fifty Engravings from Drawings by the First Artists. London, 1860; Frederick Sandys: Legendary Ballads. London, 1876). Arany János balladáinak Zichy Mihály által illusztrált díszkiadása ezeknek az európai tendenciáknak a körébe illeszkedik.

            Magyarországon a balladát az Auróra-kör honosítja meg. Mivel a műfaj európai virágzása egybeesik a magyar nemzeti költészet kibontakozásával, a ballada kiemelt szerepet nyert Kölcsey, Vörösmarty és Petőfi költészetében is. Ezzel egy időben az almanach-illusztrációk körében feltűnnek e balladák romantikus világának első képi megfogalmazásai is.[126] A népiesség költészetének térhódításával párhuzamos második áramlatát a népballada felfedezése határozza meg. Már Erdélyi János Népdalok és mondák című gyűjteménye is közzétesz néhányat, de a legnagyobb hatású kétségtelenül Kriza János 1863-ban megjelent Vadrózsák gyűjteménye, amely már egy egész sor székely népballadát közöl. Kölcsey, Kisfaludy Károly, Vörösmarty kölcsönzött, angol, skót vagy magyar történeti tárgyai után Arany János az, aki elsőként használja tudatosan balladái forrásaként a népköltészetet. Arany János első, 1846 és 1850 között született balladáit még a népies tárgy túlsúlya jellemzi.[127] Ám az ezt követő korszakában, amely az abszolutizmus éveire esik a nemzeti sorskérdéseket elemző történeti tárgyú balladák száma növekszik meg.[128] Arany a Rozgonyiné, Török Bálint, V. László, Egri leány, Zách Klára vagy a Walesi bárdok hazafias tárgyainak középpontjában olyan hősöket helyez akik alkalmasak a sérült nemzeti öntudat kompenzálására, de egyúttal az egyén morális dilemmáira is választ nyújtanak. E művek hangneme igen változatos, van köztük naivan bájos (Rozgonyiné, Pázmán lovag), hazafias pátosszal telített (Zách Felícián) vagy lélektanilag összetett (V. László, Ágnes asszony). Rövidesen a balladák irodalomelméleti elemzése is megtörténik: Greguss Ágost 1865-ben a Kisfaludy Társaság ballada-elméleti pályázatára írott dolgozata nagyrészt Arany munkái alapján elemzi a ballada műfaji sajátosságait.[129] Arany balladái már nem sokkal megjelenésük után igen népszerűek lesznek – a hatvanas-hetvenes évek közönsége főleg hazafias, zsarnokellenes költeményeit kedveli – sőt e versek a hetvenes években már a középiskolai irodalomoktatás részét képezik.[130] 1877-ben, párhuzamosan az Őszikékkel készül Arany balladáinak utolsó csoportja.[131] Az előzőeknél komorabbak, ridegebbek, tömörebbek és talányosabbak ezek a költemények. A Tengerihántás, Ünneprontók, Vörös Rébék, Tetemrehívás, Éjféli párbaj vagy a Hídavatás világa a népi hitvilág babonás, mágikus elemeivel telített. A korábbi nemzeti gondolatkört és közvetlen tanító jelleget egy archaikus valóságtudat irracionális összetevőinek kibogozhatatlan szövedéke váltja fel. Imre László megfogalmazása szerint “a kései balladák telítve vannak a legrémesebb, a legijesztőbb jelenségekkel, babonákkal: a holdkórosságtól a varjúvá vált boszorkányig, a pokolra táncolástól az istenítéletig és az asztaltáncoltatásig.”[132] A ballada műfaját jellemző szaggatott, kihagyásos előadásmód itt a végletekig fokozott.

            Zichy 1892 és 1897 között Arany János 24 balladáját illusztrálja, ami számszerűleg az e műfajba sorolt költemények nagy részét jelenti.[133] Az illusztrálandó balladák körét bizonyára Arany László és Zichy közös megegyezéssel jelölte ki. A Ráth-féle válogatásból ily módon kimaradnak Arany balladafordításai, és rendszerint a balladák közé sorolt eredeti művek közül a Szt. László, a Hunyadi csillaga, A honvéd özvegye, A kép-mutogató, A varró leányok, A hamis tanú és a Népdal.

            Az Arany-balladák vonzerejének egyik összetevője e költemények végletesen tömörített, néhol a félszavas utalásokra csupaszított nyelvezete. Míg a szűkebb kisközösség számára énekelt népballadák esetében elegendő volt a közismert történetek jelzése, Arany művei az olvasók fokozott figyelmét és háttértudását igénylik. Zichy illusztrációira ennél fogva a szokásosnál nagyobb szerep hárul, képei nem csupán megjelenítik a szöveg által elmondottakat, de a homályos vagy elhallgatott momentumokat is megvilágítják és magyarázzák. Riedl Frigyes a Zichy-Arany balladák 1898-as Pesti Napló által kiadott kötetében az irodalmi illusztrációt általánosan mint a szöveg magyarázatát, kiegészítését, interpretációját határozza meg.[134] Ebben az értelemben az illusztrátor összetett szerepkört lát el, hiszen egyszerre értelmező olvasó, kommentáló irodalmár, interpretáló színész és egyenrangú társalkotó. Különös jelentőséget nyernek mindezek a feladatkörök a balladaillusztrátor gyakorlatában, hiszen – Riedl megfogalmazása szerint: “A ballada elbeszélése mindig hézagos, lüktető az események lánczolata meg-megszakad, a költő csak sejteti velünk az összekötő elemeket: az alakok sejtelmes félhomályból emelkednek ki, mely képzeletünket kiegészítésre izgatja. Ez a kiegészítés: a költőtől csak odavetett néhány vázoló vonalnak biztos kézzel való kihúzása – íme a ballada-illusztrátor feladata.”[135] A kortárs kritika különösen nagyra értékeli Zichynek azt a képességét, hogy oly módon képes eleget tenni mindezen szerepeknek, alárendelni magát a szövegnek, hogy közben megtartja alkotói önállóságát és invenciójával nem átértelmezi, csak gazdagítja az irodalmi művet. Szana Tamás úgy véli, a modern illusztrátorok felvállalják, hogy “a költő homályosabb helyeit magyarázzák, popularizálják s a szöveget kísérő rajzokban mindenütt megadják azt a hangulatot, mely a költő művén végigvezet. Ezért a modern illusztrátor nem csak párhuzamosan halad az íróval, sőt olykor-olykor eléje is vág, hogy már jókorán bele ringassa az olvasót a szöveg hangulatába. A képíró asszimilálja magát a poétával s ujra átéli azt, amit a költő átélt akkor, midőn a műveknek életet adott.”[136] Mindez jelent egyfajta kultúraterjesztő-népművelő szerepkört is, amelyben az illusztrátor – a szó eredeti értelmében – mint a szöveg “megvilágítója”, fordító-verselemzőként van jelen: “Míg az aesthetikusok többnyire a szavak egérfarkába kapaszkodtak s abban, ami a költőnél minden lehetőség szerint a véletlen műve volt, mélyebb értelmet igyekeztek beerőszakolni s a ballada homályát itt-ott még sűrűbbé tették: Zichy ellenkezőleg azon igyekszik, hogy rajzaival, melyek mindenkor karakterisztikusak, a homályosabb helyek érthetőségét előmozdítsa, s Aranyt a türelmetlenebb olvasó számára is hozzáférhetővé tegye” – fogalmazza meg a mű egyik recenzense.[137] Az Iparművészet cikkírója mindemellett arra is rámutat, hogy a képek egyszersmind közérthetővé is teszik az idegen nyelvekre oly nehezen lefordítható Arany-balladákat: “Zichy Mihály maga is költő volt, midőn a magyar költészet e gyöngyeit interpretálta, lelkében bizonnyal átérezte, átélte ugyanazon hangulatokat, mint a költő, midőn remekeit megalkotá. Ezek a képek beszélnek, elmondják a költeményt maguk is: a nyelvünket nem értő idegen végig nézve őket, ismerni fogja magukat a költeményeket.”[138] Mindezekben a megközelítésekben fellelhető az a szándék is, amely a közérthető, de az egyszersmind szórakoztató és gyönyörködtető illusztrációt a formálódó polgári olvasóközönség nevelési eszközének is tekinti.

            Arany és Zichy művészi látásmódjában több rokon vonás lelhető fel. Farkas Zoltán ezeket romantikus nemzeti lelkesedésükben, a nemzeti múlt képeinek felelevenítésében és zsánerjellegű ábrázolásmódjukban látja. De ugyanő a Nyugatban közölt írásában azokra a momentumokra is rámutat, amelyekben Zichy képi világa alapvetően eltér Arany balladáinak stílusától. Megállapítása szerint Zichy “Jóval izgatottabb, romantikusabb, szaggatottabb és bőbeszédűbb is.”[139] A Zichy képeit jellemző “illusztratív” , a szöveget gondosan követő modort, Hans-Joachim Possin a viktoriánus könyvillusztrációt elemző tanulmányában a polgári olvasóközönség meghódításának igényével magyarázza.[140] A népoktatás elterjedésével ugyanis a közép- és alsóosztályok olvasási kedve is megnő, mind több lesz köztük az alacsony iskolázottságú, fiatal gyermek és nő. Ez az olvasóközönség szívesen veszi, ha az irodalmi szövegeket képek is magyarázzák. Precíz ábrázolást, pontos megfigyelést, moralizáló jelentést, pszichológiai realitást és érzelmi telítettséget igénylő ízlésük térhódításával a könyvillusztrációkban is mindinkább uralkodóvá lesznek egyfajta természethű, zsáner jellegű, szemtimentális-romantikus modor.

            Zichy Arany költeményeihez fűzött képi kiegészítései is a legtöbb esetben magyarázó, leíró jellegűek. Feladatuk a szövegben pusztán az említés szintjén megjelenő karakterek és helyszínek érzékletes megformálása. Arany elbeszélői rendszerint a háttérben maradnak, szerepük csupán a történések tolmácsolása, az Endre királyfi énekmondó lantosa vagy a Tengerihántás regélő parasztembere Zichy révén kap formát. Ágnes asszony szeretőjét Arany verse nem említi, az asszony tettestársa csak Zichy illusztrációján nyer konkrét alakot. A Mátyás anyjában például Arany nem szól bővebben azokról a cselédekről, akik Szilágyi Erzsébet leveléért versengenek, Zichy viszont négy egyénített karaktert formál a tömör párbeszéd köré: a szolgák egyike elmélyülten számlálja ujjain az úrnő által ajánlott aranyakat, a legfiatalabb kutyáját simogatva figyel, egy idősebb férfi elgondolkodik az ajánlaton míg a legleleményesebb ifjú máris ajánlkozik a feladat végrehajtására. A Török Bálint esetében Zichy a bonyolult szövésű történetnek veretes, historizáló környezetrajzot ad: az udvari tanács jelenetét nem csak a tanácsnokok változatos jellemrajzával egészíti ki, hanem a háttérbe két jelképes értelmű tárgyat, egy Jézus születését ábrázoló gótikus oltárt és egy a Bűnbeesést megjelenítő kárpitot is elhelyez. Az utalások csak a költemény egészének ismeretében válnak világossá: a születés-jelenet a hatalmi harcok középpontjában álló csecsemő trónörökösre, János Zsigmondra utal, míg a Bűnbeesés Martinuzzi Fráter György árulására. Hasonló előrejelző szerepű kiegészítések másutt is megjelennek Zichy illusztrációiban. Az Endre királyfi nyitóképe látszólag a friss házasok bensőséges pillanatát ábrázolja; csak az utolsó jelenetben válik világossá, hogy az a fonál amivel korábban a magyar királyfi varrogató felesége mellett játszott Zichy képi megfogalmazásában egyben burkolt utalás az utolsó képben ábrázolt Endre kötéllel megfojtott holttestére. Kezdet és vég egybevonva jelenik meg a Tetemrehívás első oldalán. A vers nyitósoraira (“A radványi sötét erdőben/ Halva találták Bárczi Benőt”) a lap aljának jelenete vonatkozik, míg a címkép a ballada utolsó sorait ábrázolja (“Egyszer volt egy leány,/ Ki csak úgy játszott a legénnyel,/ Mint a macska az egérrel!”). Zichy az első oldalon tehát összevonva ábrázolja a tragédia okát és következményét – az elbeszélt történet egésze, vagyis a család nyomozása a fiú gyilkosa után, e két kép között helyezkedik el. Különösen nagy szerepe van Zichy képi kiegészítéseinél a történeti tárgyú balladák esetében, amelyeknél Arany feltételezi a históriai háttér ismeretét: az V. László első lapjának címképe – a szövegnek megfelelően – a király nyugtalan éjszakáját, szolgájával folytatott párbeszédét ábrázolja. A lap alján viszont Zichy megjeleníti Hunyadi László holttestét, vagyis utal arra az eredendő bűnre, amely az uralkodó izgatottságának, hallucinációinak és a ballada egész történetének voltaképpeni oka.

            Az V. László már azon balladák sorába tartozik, amelyeket a leginkább sűrített, tömörített stílus, párhuzamos cselekményvezetéssel és párbeszédes formával bonyolított előadásmód jellemez. Ezek esetében különösen nagy szerepe van Zichy az olvasót segítő rajzainak. Az V. László utolsó két versszaka néhány sorba tömörítve mondja el a király halálát és Mátyás diadalmas bevonulását. László halálának voltaképpeni okát a kor történészei vitatták, és a kérdésben Arany sem foglal egyértelműen állást. A szolga szavai kétértelműek: “Itt a kehely, igyál,/ Uram, László király,/ Enyhít … mikép a sír!” – Zichy képe viszont egyértelműen a kehelyben kínált italtól megmérgezett királyt ábrázolja, sőt, hogy a szövegben elhallgatott következmények még világosabbak legyenek, a “sír” szó alá – amelyet egyébként Zichy Aranyhoz hasonlóan dőlt betűvel emel ki – elhelyezi László koporsóját is. A költemény utolsó négy sora még inkább egy-egy szónyi utalásra redukált: “Cseh földön ül a rab;/ Cseh földben a király,/ Mindég is ott marad./ De visszajő a rab…!” Arany verse 1853-ban a Bach-korszak legkeményebb éveiben íródott, az magyarázza a virágnyelvet és a szándékolt kétértelműséget. De mivel a századvégen a költemény aktuálpolitikai utalásai már érvényüket vesztik, Zichy nyilvánvalóvá teszi, hogy az idegenből visszavárt rab voltaképp Mátyás. Hasonló magyarázó szerepet kapnak a Tengerihántás, a Szondi két apródja, vagy a Vörös rébék mellé készült rajzai. A Vörös rébék Arany ballada-művészetének legbravúrosabb darabja, amelyben virtuóz módon sűríti félszavakba a ballada szövevényes történetét. Zichy versszakról-versszakra haladva vezeti az olvasót és világítja meg a mesteri nyelvi játékokba burkolt cselekményt. “Pörge Dani egy varjút lőtt,/ S Rebi néni leesett!” – írja Arany, pusztán a dőlt betűs “varjú” és “Rebi néni” azonosságával utalva a történtekre. Zichynél ez a gyilkosság is, ahogy aztán a többi tragikus esemény is egyértelmű, az akciókra redukált képekben jelenik meg. Pörge Dani csúfos végét, a varjúvá változott kerítő bosszúját Arany e sorokban mondja el: “Felvont sárkányt vesz kezébe,/Hajtja éh: ’megállj görög!’/ Varjú mind kíséri: ’Kár’!…/ Fennakadsz te, szép betyár!/ Hess, madár!” A rébusszá stilizált eseményeket Zichy képei segítenek feloldani: láthatjuk Danit amint megtámad egy görög kereskedőt, majd azt amint akasztott holttestén a hollók lakomáznak.

            Bár Zichy a balladák illusztrálásakor mindvégig szigorúan ragaszkodik Arany szövegéhez, helyenként mégis teret enged kedvelt műfajának, az allegóriának. A Rákócziné címképe például a cselekmény hátterét képező bonyolult politikai helyzet szimbolikus összefoglalása: jobbra Rákóczi Ferenc áll, kinyújtott karddal, lábánál Erdély címere, mögötte zászló “Az istenért, a szabadságért” felirattal – átellenben vele az császári jelvények alatt az Erdély függetlenségére törő osztrákok igyekeznek megszerezni az erdélyi fejedelem lába előtt heverő magyar királyi koronát. Szintén jelképes elemekből épül fel a Hídavatás nyitóképe, amelyen a kártyavesztes ifjú bűnbeesését egy feléje kapó kígyó, kétségbeesését és önpusztító elhatározását pedig egy elszakadt láncú horgony és a mélybe hulló kártyalapok vetítik előre. Az előrejelző szerepű allegóriák közé tartozik az Egri leány második szakaszát lezáró kép. Ebben a fejezetben Arany a fiatal szerelmesek boldog egymásra találását írja le, nem említve a tragikus véget, amelyet csak Zichy baljós értelmű rajza, egy halálfej elől menekülő puttó sejtet. A Pázmán lovag illusztrációit Zichy az eseményeket röviden összefoglaló jelképes tárgyegyüttessel zárja le, amelyen a párbajra utaló sisak a küzdelem jutalmául kapott nemesi oklevélen hever. A Szibinyáni Jankot szintén allegórikus kompozíció zárja le, a kígyóra helyezett karddal jelképezve a gonoszon győzedelmeskedő jövendő fejedelmet.

Téboly, látomás

Riedl Frigyes meghatározása szerint a ballada “nem leíró, nem is retorikus színezetű költemény, hanem egy lelki katasztrófa rajza.”[141] Arany saját értelmezése szerint is a belső, lelki élet ábrázolását tartja a ballada legfontosabb lehetőségének és feladatának: “Természete a balladának, hogy nem a tényeket, hanem a tények hatását az érzelem világra, nem a szomorú történetet, hanem annak tragikumát fejezi ki, minél erősebben. Magokból a tényekből s járulékaikból, mint idő, hely, környület, csupán annyit vesz fel, amennyi múlhatatlanul szükséges, csupán annyit a testből, amennyi a lélek feltűntetésére okvetlenül kívántatik.”[142] Arany balladáinak egyik legmodernebb vonása éppen az, hogy megbomlott lelkületű hősein keresztül képes a századforduló emberének újfajta feszültségeit érzékeltetni. Nyilasy Balázs megközelítése szerint e verscsoport “a szilárd keretek evidenciáját szétfeszítő modern, újkori lelkiség dinamizmus- és intenzitásigényét fejezi ki”, formát adva egyben a gyorsan változó korszak morális krízisének, a modern személyiség kaotikus, meghasonlott, otthontalan állapotának.[143] Aranynak ez a különös vonzalma őrület képei iránt már a 19. századi elemzőknek is feltűnik. Jancsó Benedek 1885-ben Arany János lelki betegei címen egy tanulmányt szentel a balladák tébolyult hőseinek.[144] Alaptétele szerint míg orvosilag a tébolyt mindig fiziológiai elváltozása váltja ki, “a költészetben azonban az őrültség oka mindig erkölcsi és más nem is lehet.”[145] Ez a megközelítés lényegében megegyezik a romantika művészetének értelmezésével, amely az elmebetegséget az individuum és társadalom, az erkölcsi kötelességek és a szabad akarat végzetes és feloldhatatlan ellentétéből vezeti le, de amíg a romantika hajlamos az őrültet a látnok kiválasztott szerepkörével felruházni – és ily módon a művész saját szerepét is azonosítani vele – Arany balladáinak hősei számára a téboly nem váteszi adomány, hanem morális bűntetteik sorsszerű megtorlása. Amint azt Voinovich Géza is megállapítja, Aranyt a “külső csodálatos helyett a lélek rejtelmessége vonzza, balladái a lélek bensejébe fúródnak, félhomályú zugaiba szállnak alá, a szenvedély monomániája, a bűntudat önvádja, a lelkiismeret káprázatai közé. A bűnhődés Aranynál mindig benső: a lelkiismeret mardosása. Hőseiben a nagy rázkódtatások felkavarják a lélek örvényeit, hol a néphit kísértetei tanyáznak”.[146]

Zichy különös érdeklődést mutat a “lélek örvényeinek” káprázatai iránt. Illusztrációiban kiemelt szerepet kapnak a balladák azon mozzanatai és hősei, amelyek a megbomlott öntudat vízióihoz kapcsolódnak, Ágnes asszony, Tuba Ferkó, Edward király vagy Bende vitéz pszichopatológiai esettanulmányai Zichy képei révén öltenek formát, látomásaik az illusztrációk által nyernek anyagi alakot. Szerencsésen találkozik itt a festő vonzalma a diabolikus, bizarr tárgyak iránt a költő pszichológiai érzékenységével és a századforduló újfajta lélektani érdeklődésével. Zichy illusztrációinak erre a sajátosságára már a rajzok első elemzői is rámutatnak: “Arany János, a kiben a kifejezés jellemzetessége s a beosztás iránt való scenikai érzés egyesül a tartalom mélységével, a lélek gyengédsége átolvad a tragikus borzongásba, nem kaphatott volna jobb illusztrátort, mint Zichy Mihályt, minden magyar festők e legplasztikusabb rajzolóját, a kit szelleme a komor philosphiára hajt és a kinek művészete a hánytorgó szenvedélynek és a megbomlott lélek vízióinak, az őrület convulsióinak ábrázolásaiban exczellál” – írja az Egyetértés kritikusa 1897-ben.[147] Zichy azzal, hogy illusztrációiban ily módon is érvényre juttatja sajátos művészi érdeklődését új hangsúlyokat teremt a balladákban, a művek valódi interpretátoraként a képek meggyőző erejével hívja fel a figyelmet a költeményeknek erre az irracionális, a tudat mélységeit feltáró tartalmaira. A “furor” iránti romantikus érdeklődés az illusztrációkon belül is kiemelt nyomatékot jelentő albumlapok megoszlási arányaiban is megfigyelhető: a 9 albumlap közül Zichy 5 kép tárgyát a káprázatok, kísértetek, démoni-babonás jelenetekből meríti (Ágnes asszony, Éjféli párbaj, Tetemrehívás, Hídavatás, Ünneprontók). Az egyes verseken belül különösen az Ágnes asszony és az Éjféli párbaj illusztrációi kapcsán kap teret ez az érdeklődés. Az Ágnes asszony cselekménye három helyszínen játszódik: a patakparton, a börtönben és a tárgyalóteremben. Arany költeményében legrészletesebben – 12 versszakban – a bírósági tárgyalást írja le és csaknem ugyanilyen terjedelemben (11 versszak) részletezi az őrült asszony monomániás cselekvését, a véresnek hitt lepedő mosását, míg a börtönben töltött, víziókkal terhes időszaknak három szakaszt szán. Ezzel szemben Zichy 9 illusztrációjából 3 éppen Aranynak azt három versszakát eleveníti meg, amelynek középpontjában a halottak kísérteteitől gyötört Ágnes börtönvíziói állnak. Arany csupán két sorral utal az asszony látomásaira (“Mert, alighogy félre fordul,/ Rémek tánca van körűle”), amelyből Zichy két illusztrációja is ihletet nyer, közülük az egyik kiemelt hangsúllyal, egész oldalas kompozícióként jelenik meg.[148] Hasonlóképp teremt Zichy hangsúlyokat az Éjféli párbaj illusztrációiban. Bár a vers cselekménye egy három napig tartó lakodalom alatt zajlik le, Zichy képzeletét nem a menyegző, hanem a pszichopata, szexuálpatologikus gátlásokkal küszködő Bende látomása és képzelt vetélytársa ellen irányuló agresszív dühkitörése foglalkoztatja.

            Arany költészetének több elemzője is emlékeztet arra, hogy verseinek érzékletes, plasztikus nyelvezete, tájleírásainak festőisége összefügg Arany képzőművészeti hajlamával és érdeklődésével.[149] Míg Arany színgazdag, az atmoszférikus jelenségeket nagy pontossággal elemző, a balladákban gyakran az érzelmi állapotot is tükröző természeti képei Zichyt nem érintik meg, szereplőinek plasztikus megformálása annál inkább segítségére van az illusztrációk készítésekor. Riedl Frigyes a ballada-illusztrációk elemzésekor külön felhívja a figyemet arra, hogy Arany szereplőinek lélekállapotát, megrendülését a metakommunikáció pontosan megfigyelt eszközei, testtartások, gesztusok, arckifejezések révén jeleníti meg: “a lelki jelenségeket testi hatásukban is rajzolja, lelket és testet egyszerre lát, úgyhogy a lélek állapota egyszersmind fiziológiailag is fel van tüntetve.”[150] Különösen igaz ez a szélsőséges lélekállapotok esetében, amikor Arany a belső meghasonlást a külső fizikai jegyekkel fejezi ki: “a lelket csak a testen át, a testi jelenségek révén jellemzi. Csupán a test pathológiáját adja mint a belső dúlás kifejezőjét”.[151] Aranynak ez a “élettani realizmusa” bizonyára Zichy alakjainak megformálására is hatással van, annál is inkább, mert Zichynél a narratíva hordozója egyébként is elsősorban az emberi figurák testtartása, gesztusai, mimikája. A balladák elmebeteg hőseit Zichy rajzain elsősorban a környezetüktől való elszigeteltségük, magányos befelé fordulásuk jellemzi. Ebben az értelemben a elmebaj olyan állapotként jelenik meg, amely elszakítja a beteget a valóságtól és egy párhuzamos, irracionális világ rabjává teszi. Ennek az állapotnak az egyik stádiuma a víziók okozta rémület: Edwárd király minden erejével menekülni igyekszik előlük, Bende vitéz bénultan bámulja vetélytársa előtte megjelenő szellemét, Ágnes a falhoz lapulva igyekszik szabadulni látomásaitól, Tuba Ferkó szenvedélyesen átadja magát nekik. A téboly eluralkodását, a racionális kontroll elvesztését több képen is ugyanaz a mozdulat, a fejhez emelt kezek jelképezik, így jelenik meg a Hídavatás kártyavesztes ifjúja, Ágnes a bírák előtt és Kund Abigél is “odakap, hol fészkel az agy.” A végzetesen megbillent belső egyensúlyt a megfeszült test, kidülledt szemek jelzik Kund Abigél vagy Bende vitéz esetében is. Az Ágnes asszony utolsó két képén Zichy a környezet minimálisra redukált rajzával, a nő görcsös testtartásával is jelzi az asszony monomániás állapotát. Az elmebajok e gazdag tárházában az egyik legpontosabb kórkép azonban az, amit Zichy az Árva fiú kegyetlen édesanyjáról nyújt az önkívületi, mondhatni katatón állapotban a temetőben bolyongó nő rajzával.

            Az események figyelemreméltó egybeesése, hogy Zichy a lélektani aspektusokra különösen érzékeny Arany-illusztrációi Sigmund Freud fellépésével, illetve a pszichoanalízis kibontakozásával párhuzamosan készülnek.[152] Bár ezeknek a gondolatoknak a közvetlen hatása nem mutatható ki az alapvetően későromantikus szemléletű művész alkotásaiban, az abnormális lelkiállapotok felé forduló figyelme párhuzamos a századforduló fokozott pszichológiai érdeklődésével. A 19. század második felében tudománnyá fejlődő lélektan a kísérleti pszichológiát megalapozó Wundt nyomán egyfajta mechanikus materializmust követve az elmebetegség okait még kizárólag fiziológiai elváltozásokban jelöli meg.[153] A századvégen azonban a direkt agyi elváltozások mellett már a kiváltó okok között említik a súlyos lelki traumákat is. A korszak lélektana az érzékcsalódásokat az elmebajok legfőbb kórtünetének tekinti.[154] Arany ballada hőseinek kórképében követi ezt a felfogást és a látomások mint az elmebetegség legfőbb tünete és az erkölcsi büntetés eszköze jelenik meg verseiben: kínzó hallucinációk gyötrik Edward királyt, Bende vitézt, Ágnest, Tuba Ferkót, V. Lászlót, a Hídavatás öngyilkosát, Bor vitéz menyasszonyát és az Árva fiú anyját. A ballada műfaji jellemzői folytán azonban Arany elsősorban a víziók lélektani hatására koncentrál, a látomások Zichy illusztrációiban kapnak konkrét formát.

Az álmok és víziók tudattalanja, az ösztönélet “surnaturel” valóságrétegei már a romantikus művészeket is erősen foglalkoztatja, műveiket a babonás néphit kísértetei, a szunnyadó értelem izgató alakzatai népesítik be. Zichy vonzalma a romantikus rémregények, a ponyvák “temetőköltészetének” borzongató világához leginkább olyan festményein érhető tetten mint a Kísértetek órája vagy a Boszorkánykonyha, de a látomások kultúrhistóriai, bölcseleti allegóriáiban is nagy szerepet kapnak (Luther látomása, Petőfi: Jövendölés, A művész és a halál). Az Arany-illusztrációk látomás-jelenetei közvetlenül levezethetők Goya, Blake, Füssli, Abildgaard vagy Wiertz koraromantikus festményeiből – Ágnes asszony látomásának analógiájaként szinte önként adódik Füssli Lidércnyomás sorozata – de Zichy közvetlen képi forrásai gyaníthatóan időben közelebb, főként a párizsi szalonok művei között, a társasági festészet körében lelhetők fel. Kora romantikus toposzainak használata az V. László záróképében érhető tetten leginkább, ahol elszakadva Arany szövegétől (amely szerint Edwardot már londoni otthonában, álmában gyötrik a látomások), a vizionáló királyt az Erlkönig és Mazeppa képi hagyományaira visszavezetve lován vágtatva ábrázolja.

Zichy Arany-illusztrációinak érdeklődését a fantasztikus, démoni, misztikus, babonás jelenségek iránt azonban nem magyarázzák csupán a későromantikus hagyományok, hátterében éppúgy fellelhető az 1890-es években már mind nagyobb teret hódító szimbolizmus áramlata is. Vonzalma a különös lélekállapotok, a káprázatokban testet öltő valósággal párhuzamos másik világ, a tudatossal parallel létező tudattalan iránt, továbbá olyan női hősei mint szerelmi szenvedélyéért őrülettel bűnhődő Ágnes vagy mint a “femme fatale” típusát megtestesítő Kund Abigél, Zichyt a szimbolizmus mestereivel rokonítják.[155] Ám lényeges különbség, hogy az irracionális nála sosem áll önmagában, nem oldódik általános létszimbólummá, hanem mindig cselekménybe ágyazottan, lélektanilag megindokolt helyen és alakban jelentkezik. Rajzain a hallucinációk mindenkor határozott alakot öltenek, a valóságos világgal azonos formában jelennek meg. Az Árva fiú, a Bor vitéz és az Éjféli párbaj illusztrációin a szellem alakok a vizionálókkal egy térben, velük azonos méretben és formában jelennek meg, csak Zichy vázlatosabb rajzstílusa tesz különbséget a két féle valóságsík között. E típus legbravúrosabb darabja a Hídavatás albumlapja, amely – kompozíciójában követve Michelangelo sixtusi Utolsó ítéletének örvénylő sokaságát – a századforduló tragikus társadalmi tablóját nyújtva modern kori haláltáncként formálja meg az öngyilkosságra készülő ifjú látomását. Másutt a rémképek a valóságtól világosan elkülönülő irracionális térben jelennek meg. Ágnes asszony felzaklatott képzeletét bűntettének vádló képei népesítik be: az egyik rajzon saját férjét sirató alakja és a tárgyalás főbírája, az albumlapon férje holtteste és gyilkosa valamint lepelbe burkolt szörnyalakok szegezik szembe vele a véres lepedőt. Rémlátásaiban az események valamennyi fontos szereplőjét felvonultatja Zichy, ami Ágnes hallucinációját a történéseket feldolgozó álommal rokonítja. A Tengerihántás utolsó illusztrációján Zichy – Arany szövegét követve – óriás repülő lepedőn furulyázó alakokkal övezve helyezi Dalos Eszti lebegő alakját a jelenést egész a templom torony pereméig követő Tuba Ferkó elé. A legösszetettebb víziót Zichy a Walesi bárdok záróképében festi meg, ahol Arany szövegétől elszakadva Edward menekülő alakját sírjukból kikelő csontvázak, rémisztő sisakos lovasok és a meggyilkolt bárdok lebegő szellemalakjainak gyűrűjében jeleníti meg, oly módon, hogy a valóság és káprázat határvonalait képileg sem határolja el.

Képi elbeszélés

Zichy Arany-illusztrációi alapvetően a balladák cselekményére koncentráló, elbeszélő jellegű képek. Narratív karakterüket a ballada műfaji sajátosságai, a korszak jellemzően elbeszélő, irodalmias művészete és Zichy illusztrációinak ciklikus felépítése egyaránt magyarázza. Arany balladái a költői műfajból eredően olyan cselekményes történetek, amelyek többnyire követik a lineáris elbeszélés klasszikus szabályait, az expozíció – bonyodalom – végkifejlet hagyományos drámai szerkezetét. Zichy összhangban a 19. századi irodalmi illusztráció követelményével, feladatát elsődlegesen abban látja, hogy a szöveggel párhuzamosan képi eszközökkel megjelenítse, kifejezze és pontosítsa a leírtakat, megvilágítva a belső logikai összefüggéseket és konkrét formát adva szituációnak, helynek, alakoknak. Képei erős “szöveghez kötöttsége” egyúttal a leginkább magyarázó jellegű narratív mozzanatok kiemelésével jár együtt. Ez megfelel annak a Holländer által “modus illustrandinak” nevezett felfogásnak, amely a korszak ábrázolóművészeteinek egyik meghatározó törekvése.[156] Mivel Zichy nem kényszerül az egyes balladák történeteit egyetlen képbe sűríteni, a költemények cselekményét összefüggő képsorokban ábrázolja, a ciklikusság pedig még inkább felerősíti az egyes ábrázolásokat egyébként is jellemző narratív karaktert.[157]

A ballada-illusztrációk cselekményes jellegére, a történet dramaturgiai menetét plasztikusan is megjelenítő képességére már a kortárs műelemzők is felfigyelnek: “A hol a ballada cselekménye egy főjelenetben pontosul össze, ott a művész is egy nagy képre csoportosította alakjait; a mely balladának menetele folyamatosabb, annál az illusztráczió is kisebb jelentek sorozatával követi a cselekményt. A mint Arany a tárgyhoz mérten változtatja hangját, rhytmusát és versalakjait, úgy változtatja Zichy is a művészi előadás módját” – foglalja össze Ráth Mór Zichy képi elbeszélő módszerének lényegét.[158] A Főváros Lapok kritikusa további elemekkel egészíti ki Ráth megfigyeléseit: “Ecsetkezelése majd lágy és érzelmes, majd viszont érdes és szaggatott, mintha csak jelezni kívánna egy-egy szituációt. Az egyik balladában egyetlen jelenet megkomponálására fordítja összes jellemzési erejét, a másikban csaknem versszakról-versszakra követi a szöveget, olykor egyetlen alak erősebben jelzett mozdulataival vagy arczkifejezésével magyarázva a helyzetet.”[159] Zichy olykor valóban színházi rendezőként irányítja szereplőit, pontosítja az író által kidolgozatlanul hagyott részleteket, alakítja az elbeszélés menetét. A cselekmény dramaturgiai ívét a képi elbeszélés eszközeinek segítségével szerkeszti meg, felhasználva erre a könyvillusztráció sajátos eszközeit is: a történet folyamatában elsősorban a nyitó- és záróképek, a belső ismétlések és az egész lapos albumképek segítségével teremt hangsúlyokat.

Arra, hogy a nyitóképeknek kitüntetett szerepe van a cselekmény vezetésén belül, már Pasteiner Gyula is felfigyel: “Az illusztrációk hatásának egyik titka a kezdő képekben rejlik; ezek egyike, másika ellenállhatatlan erővel ragadja meg figyelmünket, sejtelmet ébresztenek bennünk, felköltik a költemény hangulatát.”[160] Zichy nyitóképei többnyire a cselekmény első momentumát ragadják meg, más esetben – a mesélők megjelenítésével – bemutatják a történet előadásának körülményeit (Tengerihántás, Endre királyfi) vagy az allegória eszközeivel összefoglalják a történet mögött meghúzódó alapszituációt (Rákócziné), olykor pedig visszautalnak az előzményekre (V. László) vagy előrejelzik az eseményeket (Tetemrehívás). Míg a nyitóképek a költemény cselekményében az expozíció szerepét tölti be, a záróképek az egész elbeszélés tanulságának hordozói. Mivel Zichy illusztrációi többnyire itt is követik az elbeszélés menetét, záróképeinek többsége a főhősök tragikus sorsának beteljesülését (halálát, őrületét) ábrázolja. Hangsúlyos elhelyezésük azonban kiemeli e képeket az összefűzött jelenetsorból és érvényüket kiterjeszti minden megelőző momentumra, a korábbiak szükségszerű, végzetszerű okaként tűntetve fel azokat és visszamenőleg értékelve át a képciklus egészének jelentését; ugyanakkor a záróképek helyzetüknél fogva alkalmasak arra is, hogy az e képekben megjelenő büntetést időben is kiterjesztett, örökös vezeklésként mutassák be, így válik Edward vágtája, Ágnes mosása vagy az Árva fiú édesanyjának bolyongása véget nem érő bűnhődéssé.

Imre László a balladák felépítésének tárgyalásakor a lineáris, leleplező és keretes szerkezet három alapvető kompozicionális típusát különbözteti meg.[161] Zichy illusztrációi szintén egyfajta narratív struktúrát alkotnak, amely azonban olykor csak nagy vonalakban egyezik Arany verseinek belső szerkezetével és a magyarázó, interpretátor önálló értelmezéséből eredő új “erővonalakat” rajzol rá a szövegekre. Ezek körébe tartoznak azok a megoldások, amikor Zichy a kezdő- és záróképei egymásnak tudatosan megfeleltetett keretes szerkezetet alkotnak. Az V. László kezdőképén a kíséretével büszkén lovagló uralkodó jelenik meg, a vers végén ugyanez az önhitt király megelevenedett bűnei, saját képzeletének démonai elől menekülve vágtat lován. A Hídavatás nagyvárosi haláltáncának látomását a Margit-híd forgalmas nappali és kihalt éjszakai képe kereteli, azt érzékeltetve, hogy a borzalmas éjszakai színjáték csak a városi élet egy epizódja volt, hajnalra a híd kiürül, a Duna hullámai lecsendesednek. A Rákócziné például a vers szerkezetével megegyező, szokatlanul szimmetrikus keretes kompozíciót mutat: a bevezető allegóriát követő első kép a férje után búslakodó Rákóczinét mutatja, a második illusztráción az asszony már a császáriak előtt van, akik arra kívánják rábeszélni, hogy bírja rá férjét a megadásra, a történet csúcspontja, a házaspár találkozása egészlapos kompozíción jelenik meg, majd a császáriakat visszautasítása következik és lezárásként újra a szobafogságra ítélt fejedelemasszony. A képsor kettős jelenetpárjai tehát az albumlap tengelye köré szerveződnek.

Az egész oldalas illusztrációk a képi elbeszélés legnagyobb hangsúlyt adó eszközeit jelentik. Alkalmazásuk jól illeszkedik a balladák szaggatott elbeszélői módszeréhez. Riedl az Arany-balladákat jellemző homályt a clair-obscure technikával és Rembrandt festészetével állítja párhuzamba, mondván e szövegek drámai ereje éppen abból ered, hogy csupán bizonyos mozzanatok kapnak megvilágítást: “A balladában mintegy villámcsapásokat látunk, melyek az elbeszélés egyes jeleneteit egy-egy percre megvilágítják.”[162] Hasonló eszközökkel él Zichy is, amikor a történet egyes részleteit hosszabb a könyvillusztráció sajátos eszközeivel emel ki. Zichynél képi elbeszéléseiben az albumlapok három funkciója figyelhető meg: a cselekmény dramaturgiai csúcspontját jelenítik meg, összefoglalják a történet egészének leglényegesebb monentumait vagy kiemelnek abból egy epizódot. Narratív szempontból helyzetük alapvetően különbözik az egymásba fűzött, egymást értelmező kisebb jelenetektől. Az albumlapok olyan autonóm kompozíciók, amelyek önmagukba sűrítik a cselekmény egészének lényegi értelmét, s így alkalmassá válnak a történet hiánytalan felidézésére. Míg a szöveg közti, gyorsan váltakozó, csak egymás viszonyában értelmezhető képek csupán a történéseknek puszta akcióra lecsupaszított töredékeit villantják fel, a teljes oldalas képek részletes környezetrajzzal bíró, kompozicionálisan is zárt és befejezett ábrázolások. Feladatuk többnyire a narratív csúcspont képi megjelenítése, ilyen drámai tetőfokot ragad meg Zichy a Tetemrehívás felismerési jelenetében, a Rozgonyiné csataképén vagy a Rákócziné már említett szerelmi kettősében, Ágneslátomásaiban vagy az Éjféli párbaj jelenésében. Míg az előbbiek – a lessingi “termékeny pillanat” értelmében – a cselekménysor egyetlen, kiragadott mozzanatával utalnak a történet egészére, ettől eltérő típust képvisel a Hídavatás vagy az Ünneprontók albumlapja, amelyen Zichy a ballada időben egymásra következő történéseit sűríti egy jelenetbe.

            Arany nyelvi bravúrjaiban megjelenő többrétegű jelentéseket csak ritkán tudja közvetíteni. Zichy cselekményre koncentráló képi eszközei nem alkalmasak a ballada nyelvezetét jellemző ismétlések, refrének visszaadására. Kivételt jelent ez alól a Vörös rébék, ahol a vers varázsigeként ismételt – “Hess madár” – mágikus erejű refrénjét a lapsíkon szálló fekete hollók minduntalan visszatérő, nyugtalanító alakjával érzékelteti. Rajzainak zöme azonban a lineáris történetmesélés szabályait követi, illusztráló stílusának sokkal inkább a cselekmény kisebb epizódokra bontott előadása felel meg. Ennek egyik legjobb példája a Pázmán lovag, amelynek fordulatos cselekményét sűrűn egymásra következő képekben, gyors jelenetezéssel mutatja be. Előadásában a történet csaknem valamennyi momentuma képi formát nyer. Lényegretörő képi elbeszélése a filmnyelvvel rokonítja eljárását, hiszen Arany történetének pörgő cselekményvezetését Zichy gyors “vágásokkal”, “kistotálok” és “félközelik” szaporán váltakozó sorával élénkíti.[163]

Arany legbravúrosabb szerkesztésű balladái közé tartoznak a párhuzamos felépítésű költemények. Ezek körébe tartozik a Szondi két apródja, amelynek összetett cselekményvezetését Zichy egy következetesen felépített képsorral illusztrálja. A balladában Arany két, térben és időben eltérő eseményt mesél el, oly módon, hogy a két valóságszintet kölcsönösen egymásra vonatkoztatja. A történet egyik szála szerint Ali pasa Drégely várának megvételét ünnepli és követet küld a vár elesett, hős védője, Szondi György apródjaihoz, hogy – Szondinak tett ígéretéhez híven – szolgálatába fogadja őket. Az apródok mit sem törődve a követ csábító ajánlataival Szondit siratják, felelevenítve uruk várvédő hőstetteit. Arany költeményének 19 versszakában Ali hívogatásai váltakoznak az apródok sirató dalával. Zichynek tehát olyan képi formát kellett találnia, amely világosan elválasztja a jelen és az ifjak által megidézett múlt cselekményét, de ugyanakkor a két szál párhuzamosságát és összefüggését is érzékelteti. Az első lap képe lényegében a történet mindhárom elemét felvázolja: az előtérben, Szondi lándzsával megjelölt sírjának tövében jelennek meg az énekmondó apródok, közvetlenül mögöttük a távolban feltűnik a vesztes csata színhelye, Drégely vára, tőlük jobbra a háttérben a török tábor látható a feléjük siető követtel. A háromszög alakzatba rendezett “játéktér” három térsávjának elemei a történet valamennyi lényegi összetevőjét magában foglalják: a főszereplőkre (Szondi, Ali-követ, apródok) az egy képbe foglalt három helyszín (vár, tábor, sír) utal, e három színtér elő- közép- és háttérre tagolt elrendezése a cselekmény időbeli lefolyását is jelzi, ugyanakkor a fellegvár és a kopjafás sírhalom magaslatait a “völgybe alant” fekvő török táborral állítja erkölcsi ítéletet is hordozó párhuzamba. Hasonlóképp morális értelmű kontraszt a gyászoló ifjak és az arctalan tömegként ünneplő törökök ellentétpárja, valamint az a megoldás, amellyel Zichy az apródokat a Kálvária-ábrázolások kompozicionális toposzára utalva helyezi el a magas lándzsával megjelölt sírhalom tövében, kiélezve ezzel a keresztény mártírium és a pogány örömünnep erkölcsi konfliktusát. A lándzsa tövében éneklő apródok képét Zichy az ezt követő valamennyi lapon az oldal bal felén helyezi el, míg az ifjak által felidézett múltbeli hőstettek következetesen velük átellenben, a török tábor helyén jelennek meg. Ez a konzekvensen végig vezetett megoldás képes közvetíteni a költemény legfontosabb üzenetét, a mindenkori győztes-hatalom csábító, pozícióval, jóléttel kecsegtető ajánlataival szemben az állhatatos elvhűség, mozdulatlan elkötelezettség morális felsőbbrendűségét. Az apródok dala nyomán a következő négy oldalképen Szondi György önfeláldozó küzdelme és halála elevenedik meg, amelyet az apródok és a követ mindvégig azonos helyen megjelenő együttese követ. Zichy ez utóbbi képsorban változatos gesztusnyelven fejezi ki az apródok és a követ viszonyát és változó lélekállapotát: a követ előbb alázatosan, majd a kopjafát állító urát dicsérve kérleli az apródokat, a negyedik képben már őt is lebilincseli az énekmondók dala, végül türelmét vesztve követeli, hogy teljesítsék Ali parancsát; ezzel párhuzamosan az ifjak mindvégig hátat fordítanak az ellenséges küldöttnek és teljes figyelmükkel az emlékezetükben megidézett küzdelem felkavaró képeire koncentrálnak, mialatt Szondi története közeledik a tragikus végkifejlet felé, az apródok is mind zaklatottabbakká válnak és uruk brutális kivégzését már heves gesztusokkal kísérve siratják.

Epilógus

Zichy Mihály Arany-illusztrációi a 19. századi könyvdíszítés hagyományainak reprezentatív összefoglalásaként a hazai könyvillusztráció egy fontos korszakának lezárását jelentik. Vállalkozásának már csak roppant méreténél fogva sem akad jó ideig követője. Szöveghű, illusztratív modora a század utolsó éveiben már nem korszerű, de hatása úgy az Arany-irodalomban mint Zichy kapcsán napjainkig érzékelhető. Számos törekvése már az őt követő generáció művészetében nyer igazolást: a gödöllői művésztelep mestereinek művészetében kulcsszerepet kap a ballada, Arany verseit Kőrösfői is illusztrálja, később a Marosvásárhelyi kultúrközpont üvegablakainak jeleneit székely népballadák ihletik.[164] A szecessziós könyvillusztráció körében a kép-szöveg dekoratív egysége elsődleges szemponttá válik, ezzel párhuzamosan több olyan művészkönyv is születik, amelynek szövegét az alkotó maga írja le (Nagy Sándor, Kozma Lajos, Thoroczkay-Wigand Ede, Pogány Willy).[165] Az idősebb és a fiatalabb nemzedék jelképes momentumaként is értékelhető az, hogy Kiss József költeményei illusztrálása végett egyebek közt Zichy Mihályt is felkeresi, aki udvari elfoglaltságaira hivatkozva köszönettel utasítja vissza a felkérést.[166] Ezt követően talál rá a költő a nagybányai fiatalokra, akik örömmel vállalkoznak a munkára. Kiss József az Aranyt követő legjobb és legnépszerűbb balladaköltők egyike, balladái Aranyhoz hasonlóan cselekményes, szentimentális, romantikus költemények. A fiatalok illusztrációi azonban szándékoltan tartózkodnak minden narratív momentumtól, műveik szimbolista állapotrajzok, impresszionisztikus hangulatképek. Kiss József költeményeinek illusztrált, szecessziós kötésű díszkiadása – amely a nagybányai művészek első közös fellépésének tekinthető – a Révai Testvérek kiadásában 1897-ben jelenik meg, abban az évben, amikor Zichy Mihály befejezi Arany János balladáinak illusztrációit.

---

[1] Berkovits 1964, 277-286.

[2] A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában található Arany-illusztrációk részletes adatai: Berkovits 1964, 359; valamint: 1977 MNG, kat. 94-115.

[3] Zichy Aranyhoz írt levelei ma közgyűjteményi levéltárakban nem lelhetőek fel, valószínűleg elpusztultak 1945-ben, a Voinovich-villát ért bombatalálat alkalmával; Arany János és Ráth Mór Zichyhez írott levelei talán Oroszországban lappanganak; Ráth Mór hagyatékáról Steinhofer Károly úgy tudja, hogy Bécsbe került – Steinhofer Károly: Ráth Mór (1829-1903). Magyar Könyvkereskedők Évkönyve. XVIII, Budapest, 1908, 5.

[4] Lándor 1902, 236.

[5] Lándor 1902, 242.

[6] Elek 1933, 98. – Ugyanezt Jókai Mór gyakran idézett sorai így foglalják össze: “Zichy Mihály képeihez nem kell magyarázó szöveg: a kép magyarázza a szöveget. Zichy Mihály kezében az ecset beszél, dalol, világít.” –  Bodányi 1907, 184.

[7] Zichy Mihály levele Zichy Miklóshoz. 1897. október 23. MOL, R 277

[8] Zichy Mihály levele Zichy Miklóshoz. Nizza, 1896. március 18. MOL, R 277

[9] Lándor 1902

[10] Lándor 1902, 234.

[11] Elek 1928, 164.

[12] Lázár 1927, 155.

[13] Idézi: 1984 Budapest, o. n.

[14] Zichy Mihály levele Nagy Miklóshoz. Szentpétervár, 1895. január 9. OSZK Levelestár

[15] Garay-album. Garay János emlékszobrának leleplezése ünnepére. A szegszárdi Garay-szoborbizottság megbízásából. A szoboralap javára.  Szerk.: Bodnár István. Budapest, 1898, 97-102; Zichy Mihály legújabb levele. Vasárnapi Ujság, 1896, 55-56; Berkovits 1964, 269. – A levél többszöri nyilvánosságra hozatala is bizonyítja, hogy Zichy sorait a kortársak is igen fontosnak ítélték. Zichy a művek illusztrálása mellett azok külföldi népszerűsítését is felvállalta: Az Ember tragédiájának német fordítását például bemutatta a cári családnak és orosz íróbarátainak, köztük Makszim Gorkijnak. – Darvas István: Megismerkedésem Maxim Gorkijjal, Leonyid Leonyidovval és a többiekkel. Irodalomtörténet, 1960/3-4.

[16] A 19. század második felének hazai könyvillusztrációja lényegében teljesen feldolgozatlannak mondható. A téma rövid áttekintését adja Lyka Károly: Illusztrált magyar díszművek. Műcsarnok 1898, 195-197; Kozocsa Sándor: Régi magyar könyvillusztrációk. Művészet/5, 7-8; Fitz József: A ferencjózsefi korszak magyar díszkiadásai. Könyvbarát 1960/1, 579-600; Gellér Katalin: A könyvművészet és az illusztráció. In.: Művészet Magyarországon 1890-1919, Szerk.: Németh Lajos, Budapest, 1981, 445-453; Gellér 1997, 35-38.

[17] Az illusztrált Petőfi-kiadások történetéről: Nagy 1953

[18] Költők albuma. Jelenkori magyar költők verseinek gyűjteménye. Harminc magyar festőművész rajzaival. Szerk.: Radó Antal. 4. kiadás. A “Pesti Napló” ajándéka előfizetőinek. Budapest, é. n.; Bródy Sándor: Az ezüst kecske. Budapest, Pallas Rt. é. n. [1898]

[19] Büky Béla – Csengeryné Nagy Zsuzsa: Székely Bertalan illusztrációi egy tervezett Petőfi életrajzhoz. Magyar Tudomány, 1963/6-7, 482-491.

[20] Zichy Mihály levele Zichy Gézához. 1880. Nizza – Gépelt másolat: MNG Adattár, 3525/938, 2.

[21] Sinkó Katalin: A művészi siker anatómiája 1840-1900. In: 1995 Budapest, 25, 27. – A Zichy-teremről készült fotó reprodukálva uo.: 23.

[22] A Petőfi illusztrációkról: Lázár 1927; Nagy 1953; Szegi 1949; E. Csorba Csilla: A halhatatlanság suttogásai. A Petőfi-illusztrációk történetéből. Magyar Napló II, 1999/7, o. n. – valamint jelen katalógusban 33. szám előtti bevezető szöveg

[23] A Leányvári Boszorkány. Költői beszély. Írta Gróf Zichy Géza. Zichy Mihály tizenhárom rajzával. Budapest, Athenaeum Társulat, 1881.

[24] Bartalus István népdalgyűjteménye számára készült illusztrációja a Gyere haza édes Anyám – Berkovits, 1964, 232. Rep. uo. XCVI. t.

[25] A Madách-illusztrációkról: Berkovits 1863; Berkovits 1964, 236-244. – valamint jelen katalógusban 32. szám előtti bevezető szöveg

[26] 1888 Budapest

[27] “Megemlíthetjük egyúttal azt is, hogy Zichy Mihály a képzőművészeti társulat számára műlapot fog rajzolni. A kompozíció magyar tárgyú lesz, még pedig Arany János “Toldy” trilógiájából választva.” Vasárnapi Ujság, 1881/9, február 27., 141; A Képzőművészeti Szemle megfogalmazásából úgy tűnik, hogy a témát Zichy választotta: “A társulat fölkérte Zichy Mihályt, hogy a jövő évi műlap rajzoását vállalja el. A mester elfogadta az ajánlatot s compositiójának tárgyát Arany János Toldy-trilógiájából választja.  Az eredeti rajzot heliogravuere modorban sokszorosittatja a társulat.” Képzőművészeti Szemle, III, 1881/3, március, 46; Berkovits 1964, 209.

[28] A Fővárosi Képtár háborús veszteségeinek jegyzéke. Háborús műtárgyveszteségi jegyzékek IV. füzet. Budapest, 1952, 989. szám: Toldi Piroska sírja. Papír, kréta, 77,5×57 cm, Ltsz.: 2380. A jegyzéke a következő képleírást adja: “Sírjából kikelt fehér selyem ruhás nő, jobbját a lábánál guggoló és feléje tapogatózó férfi felé nyújtja.”

[29] “Mondja meg kérem bátyámnak, hogy a képzőművészeti társulat megrendelését a napokban kezdem el, és a vázlatot jóvá hagyás végett be fogom küldeni.” Zichy Mihály levele Farnady Józsefhez, Velence, 1881. május 14. OSZK Levelestár; A kompozíciót 1881 júliusában írt levelében már befejezett műként említi: “Az, amit a mi értelem duzzadt Kelety-nk fog írni Toldy felett, már megint nem érdekel.” Zichy Mihály levele Zichy Antalhoz, Velence, 1881. július 7. OSZK Levelestár; Berkovits 1964, 214.

[30] Lázár 1927, 220.

[31] A Képzőművészeti Társulat a következő irodalmi tárgyú műlapokat adta ki: Orlai Petrics Soma: Szép Ilonka (1862), Than Mór: Jelenet az Ember Tragédiájából (1863), Székely Bertalan: Ágnes asszony (1865), Liezen-Mayer Sándor: Faust és Margit (1873), Than Mór: Tündér Ilona (1876), Wilhelm Kaulbach: Tell Vilmos (1877) – 1995 Budapest, 259-262.

[32] Az 1882-es év társulati műlapjaként – két külföldi mester zsánerjelenete mellett – Than Mór történeti képe jelenik meg: Mátyás király tudósai és művészei körében.

[33] A műlap részletes ismertetése: Sz[mrecsányi] M[iklós]: Az árva leány sorsa. In.: A Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1888. Budapest, 1889, 49-51; Reprodukálva: 1995 Budapest, 278. kat. II. 3b. 34; Berkovits 1964, 248.

[34] Vasárnapi Ujság, 1887/39, szeptember 18., 651; Vasárnapi Ujság, 1887/43, október 23., 718. – Berkovits 1964, 256.

[35] Zichy Mihály levele Feledi Flesch Tivadarhoz. 1890. január 29. OSZL Levelestár

[36] Zichy Mihály levele Feledi Flesch Tivadarhoz, Szentpétervár, 1892, július 16. OSZK Levelestár

[37] Zichy Mihály levele Feledi Flesch Tivadarhoz, Szentpétervár, 1892. október 7., 3. OSZK Levelestár – A Madách-illusztrációk kapcsán Zichy ugyanis sérelmezte, hogy takarékossági megfontolásokból az általa tervezett 48 kép helyett az Athenaeum kiadó csak 20 kompozíció reprodukálását vállalta.

[38] Zichy Mihály levele Feledi Flesch Tivadarhoz, Szentpétervár, 1892. október 7., 4. OSZK Levelestár; Berkovits Ilona a forrás megjelölése nélkül azt is írja, hogy az év végén Zichy már több rajzot elküldött Arany Lászlónak. Berkovits 1964, 262.

[39] Zichy Mihály levele Feledi Flesch Tivadarhoz, Nizza, 1893. február 29. OSZK Levelestár

[40] “Zichy Mihály gyönyörű rajzokat készített Arany János balladáihoz, hasonló genre-ban, mint ahogy az ’Ember tragédiáját’ illusztrálta. Ráth Mór valószínűleg még az idén kiadja albumszerű kötetben Arany illusztrált balladáit.” Vasárnapi Ujság, 1893/2, január 8., 28; A lap októberben is hírt ad a készülő kiadványról: “Ráth Mór illusztrált kiadást rendez Arany János balladáiból. Zichy Mihály… néhányat már el küldött a nagy költő fiának, Arany Lászlónak.” Vasárnapi Ujság, 1893/40, október 1., 679.

[41] Ráth a bécsi Angerer & Göschl intézetben készült próbanyomatokkal elégedetlen volt: “Angerer és Göschl elutazásom napján Bécsből azt adta tudtomra, hogy Ráth úr a náluk tett másolati megrendelést de-commandirozta – s így nem csoda, hogy próbanyomatot nem küldöttek.” Zichy Mihály levele Feledi Flesch Tivadarhoz, Nizza, 1893. február 29. OSZK Levelestár; A kötetet Ráth végül a budapesti Hornyánszky nyomdában készítettette.

[42] “Az Arany balladáknak 4dik füzetén dolgozok. 11 füzet az egész mű.” Zichy Mihály levele Feledi Flesch Tivadarhoz. 1893. december 27. OSZK Levelestár; Zichy Mihály levele Feledi Flesch Tivadarhoz. 1894. február 11. OSZK Levelestár; “Arany balladáinak épen a fele elkészült a mi az én munkámat illeti. Ha valami váratlan uj esemény nem hátráltat, e nyár vége felé az egész kiadás kész lesz.” Zichy Mihály levele Feledi Flesch Tivadarhoz. Nizza, 1894. február 21. OSZK, Levelestár;

[43] Augusztus elején írja: “Harminc napi 9 órai munka után bevégezem a cár vadász-albumát, 1892-iki emlékek. De hozzá jött megint egy jó csomó uj tárgy s a borki-i utazás, Xenia nagyhercegnő házassága, két hét múlva pedig a nagy katonai gyakorlatok és ismét vadászatok Spálában – Szegény Arany Lacit még váratnom kell.” – idézi: Lázár 1927, 119-120; Berkovits 1964, 263.

[44] Ez a lista megegyezik a lapok datálásából rekonstruálható sorrenddel: Bor vitéz (4 szövegközti képpel), Éjféli párbaj (3 szövegközti képpel, 1 albumlappal), Ágnes asszony (7 szövegközti képpel, 1 albumlappal), Ünneprontók (3 szövegközti képpel, 1 albumlappal), V. László (5 szövegközti képpel), Egri leány (10 szövegközti képpel), Zách Klára (5 szövegközti képpel), Tengerihántás (5 szövegközti képpel), Török Bálint (10 szövegközti képpel), Szibinyáni Jank (6 szövegközti képpel, 1 albumlappal). A cikk a Hídavatást is befejezettként említi (4 szövegközti képpel, 1 albumlappal), ami azért különös, mert Hídavatás megjlent nyitóképén Zichy szignója után az 1897-es dátum áll. Az “S” iniciálé 1892-re datált, öt alakos első változata a zalai Zichy Mihály Múzeum gyűjteményében található, ezt később Zichy valószínűleg átdolgozta. – Az ismertető cikk ekkor már 22 tervezett balladáról ír: “Ekként a huszonkét balladához mintegy százötven kisebb-nagyobb rajzot tervez, melyek részint vázlatban, de nagy részben már teljesen ki is dolgozva, kiadásra készen állnak.” Az eltérő számok magyarázata talán az, hogy az eredeti 11-12 balladára kötött szerződést ebben az évben egészítik ki 22 költeményre. – N. n.: Arany János balladái Zichy Mihály rajzaival. Vasárnapi Ujság, 1894/51, december 23., 868;

[45] 15. jegyzetben idézett művek – Berkovits 1964, 268-270.

[46] Zichy Mihály levele Zichy Miklóshoz. Nizza, 1896. március 18. MOL, R 277; Zichy Arany-illusztrációit a Képzőművészeti Osztály XIII. termében állították ki. A művek közelebbi adatait a tárlat katalógusa nem részletezi: 1896 Budapest, 134, kat. 1172.

[47] Zichy Mihály levele Zichy Miklóshoz. Szentpétervár, 1897. március 10. MOL, R 277

[48] “Arany balladáihoz készített rajzaimat az állam megvette. A Geschaft meg van csinálva. Most egy jó csomó rajzomat kelle befejeznem és átadnom.” Zichy Mihály levele Zichy Miklóshoz. Szentpétervár, 1896. december 15. MOL, R 277; Erről januárban a Vasárnapi Ujság is hírt ad. (1897/3, január 17., 44.)

[49] Az Athenaeum kiadványa tulajdonképpen az évek óta raktárban fekvő bécsi album magyar változata. – Zichy 1895, Zichy 1897

[50] Illusztrációja az album mellékleteként jelenik meg – l. 15. jegyzet idézett művek; Rep.: Berkovits 1964, CXXXIX. t

[51] Berkovits 1964, 297-298; Rep.: Lázár 1927, 116.

[52] Vasárnapi Ujság, 1899/26, 144.

[53] Vasárnapi Ujság, 1899/26, 144; Vasárnapi Ujság, 1906/10, 149-151; Berkovits 1964, 303.

[54] Lázár 1927, 72.

[55] Somogyi Sándor: Arany László. Budapest, 1956; Keresztury Dezső: A költő fia. Arany Lászlóról. In.: Uő: Örökség. Budapest, 1970, 279-289; Németh G. Béla: Arany László. In: Uő: Mű és személyiség. Budapest, 1970, 42-166; Gábor György: A magyar vándor. Világosság, 1997/9-10, 81-95; Dániel Anna: Magába zárva. Liget, 2000/4, 64-71;

[56] Zichy Mihály levele Zichy Miklóshoz. Szentpétervár, 1897. január 14. MOL, R 277

[57] Zichy Mihály levele Zichy Miklóshoz. 1898. június 30. MOL, R 277

[58] Lázár 1927, 227.

[59] Arany László levele Zichy Mihályhoz. 1879. október 7. – idézi: Bényi – Supka 1953, 52.

[60] Voinovich 1931, II, 357-358.

[61] Lázár 1927, 220.

[62] [Voinovich Géza] V.: Ráth Mór. A Hét, 1903. február 8., 89-90.

[63] A pályafutása során kiadott csaknem ezer kiadvány közül 51 mű 82 kötetben album, díszkiadás illetve igényes illusztrált mű. – Steinhofer 1908, 3. jegyzetben i. m.

[64] A bécsi világtárlati jury elé terjesztett jelentés Ráth Mór kiadói tevékenységéről. Budapesti Szemle, 1873, 2. kötet, 443-447.

[65] Szép Ilonka. Irta Vörösmarty. Orlay Soma nyolcz fényképezett rajzával. Pest, Ráth Mór, 1867; Keserü Katalin: Orlai Petrics Soma.  Budapest, 1984, 64.

[66] Arany-album. Than Mór és Lotz Károly fényképezett rajzai. Arany János költeményeihez. Kiadja Ráth Mór, Pest, 1868. (Az album a hírlapi híradások szerint már 1867 Karácsonyán a boltokba került: Vasárnapi Ujság, 1867, 628.) – Az album a következő illusztrációkat tartalmazza: I. Than Mór: Családi kör, II. Lotz Károly: Szent László, III. Than Mór: Rachel, IV. Lotz Károly: Rozgonyiné, V. Lotz Károly: Mátyás anyja, VI. Lotz Károly: Az egri leány, VII. Than Mór: Rege a csodaszarvasról, VIII. Lotz Károly: A Walesi bárdok

[67] B. Eötvös József költeményei I. Székely Bertalan és Keleti Gusztáv rajzaival. Pest, Ráth Mór, 1869; Székely egyik Eötvös-illusztrációja, a Megfagyott gyermek nyomán önálló műlap is készült – Székely Bertalan (1835-1910) kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1999, 129-130.

[68] A Nibelung-ének. Ó-német hősköltemény. Forditotta Szász Károly. Karolsfeldi Schnorr Gyula rajzaival. Pest, Ráth Mór, 1868; Shakespere színművei. Fordítják többen. Bevezetésekkel és jegyzetekkel ellátta Csiky Gergely. Közel 600 illustratioval. I-VI. Budapest, Ráth Mór, 1886; A Schnorr von Carolsfeld által díszített német hősmonda, a Nibelung-ének a német romantikus könyvillusztráció egyik legnagyobb hatású alkotása, amely eredetileg a stuttgarti J. G. Cotta kiadónál jelent meg 1843-ban majd – némileg átdolgozott formában – 1867-ben. – Werner Kitlischka: Positionen der Illustrationkunst im 19. Jahrhundert. In: Der Traum vom Glück. Die Kunst des Historismus in Europa. Hsg.: Hermann Fillitz, Werner Telesko. Wien – München, 1996, 167.

[69] Dávidházi Péter: “Isten másodszülöttje.” A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza. Budapest, 1989. – Ráth remek üzleti érzékkel az illusztrált színműveket különféle összeállításokban, összegyűjtve díszalbumban és különállóan is forgalomba hozza: Shakespeare-album. Jelenetek és alakok Shakespeare színműveiből. Díszalbum 19 acélmetszettel; A Szent-Iván éji álom. Irta Shakespere. Forditotta Arany János. Konewka Pál 24 rajzával. Budapest, Ráth Mór, 1880.

[70] Bisztray Gyula: Az Arany János-kiadások rostája (1883-1958). Magyar Könyvszemle, 75, 1959/1, 23-46; Voit Krisztina: A legenda vége – Ráth Mórról. Magyar Könyvszemle, 116, 2000/3, 404.

[71] Az 1896-os kiadói katalógus Arany munkáit a következő kiadványcsoportokba sorolva mutatja be: A/ Emlék-kiadás (Edition d’Amateur) (ide tartozik többek között Arany összes műveinek 12 és nyolc kötetes díszkiadása), B/ Nagy 8-adrétű díszkiadás (Edition definitive, C/ Kis nyolczadrétű kiadás, D/ Tizenhatodrét és gyémánt díszkiadások (Arany és Petőfi levelezése, Őszikék, Toldi-trilógia), E/ Iskolai és népszerű jutányos kiadások (ide sorolódnak az iskolai célt szolgáló kötetek és a ponyvafüzetek) – Ráth Mór kiadásainak a Millennium alkalmával közrebocsájtott képes jegyzéke. Budapest, 1896; Steinhofer Károly szerint Ráth Arany műveit összesen 71 különféle kiadásban jelentette meg – Steinhofer 1908, 3. jegyzetben i. m. – Ráth Arany-ponyva füzeteit is illusztráltatta, ezek közé tartozik a Vágó Pál által illusztrált Az első lopás, Jóka ördöge, Szent László füve, amelyek egybekötve külön kötetekben is megvásárolhatóak voltak (1890-1892).

[72] N. n.: Ráth Mór (1829-1903). Vasárnapi Ujság, 1903/6, február 8., 90.

[73] Günter Häntzschel: Gedichte und Illustrationen in Anthologien und Prachtausgaben des 19. Jahrhunderts. Das Beispiel Heinrich Heine. In.: Buchillustration im 19. Jahrhundert. Hsg.: Regine Timm. (Wolfenbüttel Schriften zur Geschichte des Buchwesens 15.) Wiesbaden, 1988, 67-85.

[74] “cul-de-lampe” = záródísz; Az egyes füzetekhez csatolt – de a ma fellelhető példányok közül csak kevésben fennmaradt – kiadói Tervezet szerzője feltehetően maga Ráth Mór. A szöveg némi változtatással a Vasárnapi Ujság első híradásában illetve Ráth millenniumi katalógusában is megjelent. – N. n.: Arany János balladái Zichy Mihály rajzaival. Vasárnapi Ujság, 1894/51, december 23., 868.

[75] Az első füzet 1895-ös dátummal már 1894 decemberében megjelent. – Valamennyi füzet és kötet címoldala a következő információkat tartalmazza: Arany János balladái Zichy Mihály rajzaival. Fac-simile kiadás. Budapest, Kiadja, Ráth Mór. E kiadásban úgy a képek, mint a balladák szövege, melyet Zichy Mihály saját kezével írt le, az eredetinek vonásról vonásra hű (fac-simile) hasonmásai. A továbbiakban csak az ettől eltérő címadást közlöm. –  Petrik Géza Magyar Könyvészete szerint az egyes füzetek a következő számozásban és éves elosztásban jelentek meg: I. A walesi bárdok, 1895; II. V. László, 1895; III. Bor vitéz, 1895; IV. Mátyás anyja; V. Ágnes asszony, 1895; VI. Tetemrehívás, 1895; VII. Zách Klára, 1896; VIII. Hídavatás, 1896; IX. Ünneprontók, 1896; X. Török Bálint, 1896; XI. Rákócziné, 1897; XII. Pázmán lovag, 1897; XIII-XIV. Szondi két apródja, Both bajnok özvegye, 1897; XV. Rozgonyiné, 1897; XVI-XVII. Egri leány, Méh románca, 1898; XVIII-XIX. Tengerihántás, Szibinyáni Jank, 1898; XX-XXI. Éjféli párbaj, Vörös Rébék, 1898; XXII-XXIV. Endre királyfi, Szőke Panni, Árva fiú. – Magyar könyvészet 1886-1900. Az 1886-1900. években megjelent magyar könyvek, hírlapok és folyóiratok, atlaszok és térképek összeállítása. Szerk. Petrik Géza. Budapest, 1903, I, 21.

[76] Az egyik könyvtári példányban ilyen maradt fenn a Török Bálintról.

[77] A balladák kötetes kiadásai a következők: I. A Walesi bárdok, Ágnes asszony, V. László, Bor vitéz, Mátyás anyja, Tetemrehívás, 1896; II. Zách Klára, Hídavatás, Török Bálint, Ünneprontók, 1897; III. Pázmán lovag, Rákóczyné, Szondi két apródja, Rozgonyiné, Both bajnok özvegye, é. n.; IV. Arany János kilencz balladája Zichy Mihály rajzaival. Tengerihántás, Éjféli párbaj, A méh románca, Vörös rébék, Endre királyfi, Szőke Panni, Szibinyáni Jank, Árva fiú, Az egri leány, é. n. [1898]; Arany János tíz balladája. [az I-II. kötetek balladái] é. n.; Arany János tizenöt balladája Zichy Mihály rajzaival. [az I-III. kötetek balladái], é. n. [1898]; Ráth a különféle gyűjteményes albumokat a kötések sárga, vörös és lila színével is megkülönböztette. – Ráth a balladák albumlapjait különállóan, fotolitografikus másolatban is forgalomba hozza. A Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályán több ilyen albumlap is található.

[78] Arany-Zichy 1898 – A Pesti Napló kötete könyvárusi forgalomba nem került, csak a hírlap előfizetői kapták meg. Zichy rajzainak közlési jogát valószínűleg Arany László közvetítésével szerezte meg a lap, amely az “irodalmi Deák-párt” egyik fő orgánuma volt. Az album a balladák nyomtatott szövegét adja, szabadon válogatva Zichy rajzaiból.

[79] Bisztray 70. jegyzetben i. m. és Voit 70. jegyzetben i. m. 413.

[80] Nyomtatott szöveg kíséretében, nyolcadrét alakban valamennyi ballada-illusztrációt tartalmazza: Arany János balladái Zichy Mihály rajzaival. Budapest, Franklin-Társulat kiadása, é. n. [1928] – Az albumlapokból ad válogatást: Arany János összes balladái Zichy Mihály rajzaival. Bolond Istók. Beöthy Zsolt és Voinovich Géza tanulmányai. Arany János halálának ötvenéves évfordulójára. Az 1932. évi könyvnapon. Kiadja a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete. Budapest, 1932.

[81] Az alábbiakban Kibédi Varga Áron szó-kép viszonyok leírására javasolt kategóriáit használom: Kibédi Varga Áron: A szó-kép viszonyok leírásának ismérvei. In: Kép, fenomén, valóság. Szerk.: Bacsó Béla. Budapest, 1997, 300-320.

[82] Zichy Mihály levele Feledi Flesch Tivadarhoz, Szentpétervár, 1892, július 16. OSZK Levelestár

[83] “a mint láthatod én minden éneked jelentékenyebb jeleneteit egy lapra szorítottam össze és felhagytam az első tervemmel, a  mely abból álott hogy minden lapon a rajzok elválasztva ugy szólván költeményeidet követnék. Felhagytam ezen tervvel azért, hogy a kiadás költségeit ne emeljem (…) Ha ez az én gusztusomtól függne akkor kedves Gézám annyi rajzot csinálnék, hogy a te verseidnek alig maradna hely.” – Zichy Mihály levele Zichy Gézához. Nizza, 1880. február 16. OSZK Levelestár

[84] Zichy Mihály levele Bodnár Istvánhoz. – Zichy Mihály legújabb levele. Vasárnapi Ujság, 1896, 55-56.

[85] Vasárnapi Ujság, 1899/9, február 26., 144.

[86] Voinovich 1931, II, 357-358.

[87] A kódexfestészet 19. századi hatásáról: McLean, Ruari: Victorian book design. London, 1963.

[88] Ballades, fabliaux et traditions du Moyen Age Henry Monnier: illusztrációival, 1828; Aunt Carry’s Ballad’s John Absolon képeivel, 1847; vagy Henry Shaw a Pickering-Chiswick Press kiadásában megjelent munkái: Illuminated Ornaments selected from Manuscripts of the Middle Age, 1830-33; The Encyclopedia of Ornament, 1836; Alphabets, Numerals and Devices of the Middle Age, 1845.

[89] The Song of Songs, 1849; Illuminated Books of the Middle Age, 1844; The Art of the Illumination, 1849.

[90] Kitlitschka 68. jegyzetben i. m.; Gerhard Rudolph: Buchgraphik in Düsseldorf. In.: Die Düsseldorfer Malerschule. Mainz, 1979, 186-196; Wolfgang Hütt: Die Düsseldorfer Malerschule 1819-1869. Lipcse, 1984, 174-183, 238-241; Hans Joachim Neidhardt: Die Malerei der Romantik in Dresden. Lipcse, 1976;

[91] Regine Timm: Die Nineties. In.: The Art of Illustration. Englische illustrierte Bücher des 19. Jahrhunderts. Aus der Sammlung Dr. Ulrich von Kritter. Wolfenbüttel, Ausst. Kat. 1984, 101-102.

[92] Gellér 2000, 75.

[93] “Egyedül Zichy bírt a tökéletes alkotás magaslatára emelkedni. Elragadó ábrázolási módjáról, erős realizmusáról, gazdag képzelőerejéről és bravúros technikájáról nem szólva csak azt a benső kapcsolatot állítjuk mintaképül, mely pl. Arany balladáival a kép és szöveg közt mutatkozik. Az illusztrátor itt költőtárs. És a művész az egységességet a tartalmon kívül a külső megjelenései formára is kiterjeszti.” – Czakó Elemér: A könyvnyomtatás és könyvdíszítés iparművészete. Különnyomat a Magyar Könyvszemle 1901. évi folyamából. Budapest, 1902, 251; “Már az Arany-illusztrációk inkább könyvillusztrációk, habár ezekben is megérezni, hogy Zichy igen erőteljes egyéniségű művész, hogy könyvillusztrátor legyen olyan értelemben, mint Walter Crane. – Czakó Elemér: Walter Crane. Magyar Könyvszemle, 1900, 425-427.

[94] Ráth Mór 74. jegyzetben idézett tervezete

[95] William Blake leginkább ismert példája mellett megjelenik Ludwig Richter Volksmärchen der Deutschen (Lipcse, Gustav Mayer, 1843) kötetében, vagy később a Walter Crane által illusztrált Flora’s Feast: Masques of Flower középkori lovagregényt utánzó albumban (London, Cassel, 1889) vagy az amerikai Elihu Vedder által Omar Khayam verseihez készült illusztrációin (The Rubaiyat of Omar Khayyam, the Astronomer-poet of Persia, Boston, Houghton Mifflin, 1894). – Rep.: John Harthan: The History of the illustrated Book. The Western Tradition. London, 1981, 189, 231, 237.

[96] Gazda József: Gyárfás Jenő. Bukarest, 1969, 75.

[97] Zichy az 1888-as műcsarnoki grafikai tárlatán hosszú szövegekben kommentálta a kiállított képek irodalmi hátterét – 1888 Műcsarnok; A Gautier-illusztráció rep.: Berkovits 1964, XXXV. t.  – A Zalai Zichy Mihály Múzeum gyűjteményében található egy Szász Károly vershez készült illusztráció, amelynek a vers kézzel írt szövege a kép terében helyezkedik el

[98] Elek 1928

[99] Borús, ködös őszi idő kivételévelvalamennyi egy oldalas kompozíció

[100] Rep.: Berkovits 1964, XLI. tábla

[101] Bernd Schälike: Geschichte als Reportage oder die Spontaneität des Dritten Rokoko. In.: The Art of Illustration.. 91. jegyzetben i. m., 92-94.

[102] Bényi – Supka 1953, 60.

[103] “Ez annyiban nagyon érdekel, valjon sikerült e a “hídavatás” rajzom után készített másolat. Azt amit ezek az urak sekerültnek neveznek én sokszor igen rossznak találtam. Én a nagyobb rajzokat nem is folytathatom addig, míg a másolatokat nem láttam.” – Zichy Mihály levele Feledi Flesch Tivadarhoz. Nizza, 1893. február 29. OSZK Levelestár

[104] A Főváros Lapok írja, hogy a már két évvel korábban beharangozott balladák kiadása azért késett, mert a kiadó “nem tudott olyan reprodukciós módot találni, mely mindenben visszatükröztetése az eredeti rajzok szépségeit.” – N. n.: Arany és Zichy Mihály. Fővárosi Lapok, 1894/344, december 13, 2961-2962.

[105] A fakszimile nyomtatás lényege, hogy a másolás a mű fotókópiája nyomán történik. A fotónegatívot ezután fadúcra (fotoxilográfia), rézlemezre (heliogravür), litográfiai kőre (fotolitográfia) vagy zselatinnal bevont üveglapra (fénynyomat) másolják, és ezekről készítenek levonatokat. Ráth az illusztrációkat fénynyomatokban sokszorosította.

[106] Ráth idézett 74. jegyzetben idézett tervezete 1896

[107] Sinkó Katalin: A vázlat mint a nemzeti géniusz kézjegye. In.: Sub Minervae Nationis Praesidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára. Budapest, 1989, 192-202.

[108] Dánielisz Endre: Arany-emlékek Nagyszalontán. Bukarest, 1984.

[109] Az Arany-illuszrációk egy részének feldolgozása: Schauschek Árpád: Arany János és a képzőművészetek. Rajzoktatás, 20, 1917/4, 75-81; Soltészné 1935

[110] Lotz Károly: Vén halász. Arany János: A Tiszai est (Bolond Istók) című költeményéhez. In.: Magyarország képekben. Honismertető album. Szerk.: Nagy Miklós. I, Budapest, 1870, 125; Jankó János: Utazó czigánycsoport. Arany János: A czigányok (Bolond Istók) című költeményéhez. Uo. 193.

[111] Ernst Lajos gyűjteményében a következő Toldi-illusztrációi voltak: Jelenetek Toldi Miklós életéből. Három olajfestmény egy keretben, Toldy Miklós és a cseh bajnok. Tusrajz, 34 x 21 cm – A M. Kir. Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának Aukciója az Ernst-Muzeum… helyiségeiben, amelyen a volt Ernst-Muzeum teljes gyűjteményének műtárgyai kerülnek eladásra. Árverési Közlöny, XX. évfolyam, Budapest, 1939. január, 1. rendkívüli szám, kat. 546., 548; Magángyűjteményben lappang egy további gouache-vázlata: Vázlat a Toldihoz, papír, gouache, 44 x 35 cm;

[112] A trilógia második jelenetét sokszorosította a Vasárnapi Ujság (1866/26, 312) és a Magyarország képekben 110. jegyzetben idézett album: II, 133.

[113] A korabeli kritika kifogásolta is, hogy Székely első lapja olyan jelenetet ábrázol, amely Arany költeményében nem szerepel – Székely Bertalan 113. jegyzetben idézett katalógus: kat. 54-56.

[114] A hősnő alakja korábban már az Aurora illusztrációi között is szerepelt (1824/9) – Vayerné 1967; Szemlér Mihály Rozgonyi Cecilia férje segítségére siet című kompozíciója pedig 1872-ben a Családi Kör műlapjaként jelent meg.

[115] Vázlat a Tetemrehívás I. változatához. Ceruza, papír, 16,5 x 30,5 cm, MNG – Rep.: Kisdéginé Kirimi Irén: Gyárfás. Budapest, 1971, 12. kép; Tetemrehívás I. változat. Olaj, vászon, 109 x 158, 5 cm, MNG – Rep. uo.: 13. kép

[116] Tetemrehívás III. változat. Olaj, vászon, 100 x 200 cm Sepsiszentgyörgy, mgt. – Rep.: Kisdéginé 123. jegyzetben i. m. 18. kép; Tetemrehívás IV. változat. Olaj, vászon, 195,5 x 283,5 cm, MNG – Rep. uo.: 23. kép

[117] Vasárnapi Ujság, 1881, 745-746.

[118] Arany János “Zách Klára” czimű balladájához – Fametszet – jelezve jobbra lenn: F. Kollarz – Képes Világ, 1870, 1. füzet melléklete

[119] Zách Klára – Rajz. Gyulay László – A cs. k. katonai-földrajzi intézet fénymetszete és nyomása. In: Arany János dalai. Petőfi, Amadé és saját költeményeire. Énekre és önálló zongorára feldolgozta Bartalus István. A képeket rajzolta Gyulay László. A tiszta jövedelem az “Arany-szobor” javára fordittatik. Budapest, Révai Testvérek, 1884, 24. oldal után

[120] Orlai festménye 1861-ben a Műegylet műlapja – 1995 Budapest, kat. II. 2. 3. (Sinkó Katalin), 244; Keserü 1984, 43-45; Madarász művét 1862-ben az Ország Tükre reprodukálta (1862/4, 62-63.) – 2000 Budapest, kat. XI-6. (Sinkó Katalin), 606;

[121] Zichy Orlai képéhez hasonlóan az uralkodópár mellett a trónörökös Anjou Lajost is elhelyezi, szereplőinek redukált számában viszont a Képes Krónika illusztrációját követi. Zichy számára azonban fontos a szöveghűség, szemben Orlaival ő a merényletnél nem tünteti fel Zách lányát. – A tárgy további feldolgozásai közt megemlítendő még:Munkácsy Mihály: Zách Felícián. Rep.: Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei. Budapest 1958, CCIV. tábla

[122] Zichy rajzainak hatása a téma későbbi feldolgozásain is kimutatható: László Fülöp a millenniumi kiállításon bemutatott Zách Feliciánja az apa és leánya kettősében Zichy 1895-ben megjelent kompozíciójának közvetlen hatását mutatja, de feltételezhető a kapcsolat Kőrösfői KrieschAladár Zách-képének első darabja és Zichy nyitóképe között, ahol szintén főszerepet kap az udvarhölgyek koszorúja. – Rep.: Ezredéves Országos kiállítás Budapesten. A Képzőművészeti Osztály képes tárgymutatója. Budapest, Műcsarnok, 1896, XLIX. tábla, kat. 687: László Fülöp: Zách Felíczián; Rep.: Gellér – Keserü 1987, 116.

[123] Byron: Don Juan, 2 lap, Berkovits 1964, 60, 37. tábla; Schiller: Orleans-i szűz – Uo: 61, 196. jegyzet; Goethe: Faust; Puskin: Bahcsiszeráji szökőkút, Uo.: 61., 200. jegyzet; Puskin: Anyegin, Uo: 61., 201. jegyzet, Puskin: Vizitündér, Uo: 306.; Victor Hugo: Notre-Dame-i toronyőr, Uo: 88., 95.; Lermontov: Démon;

[124] Rep.: Lázár 1930, 17.

[125] Voinovich i. m. II, 357.

[126] Vayerné 1967

[127] 1846-1850 között készül a Varró leányok, Méh románca, Szőke Panni, Rákócziné, A honvéd özvegye – Az Arany-balladák részletes irodalomtörténeti elemzését nyújtja: Imre 1988; Imre László: Műfajok létformája  XIX. századi epikánkban. Debrecen, 1996;

[128] 1852: A hamis tanú, Rozgonyiné, 1853: Török Bálint, V. László, Egri leány, Ágnes asszony, 1854: Mátyás anyja, 1855: Szibinyáni Jank, Árva fiú, Zách Klára, Bor vitéz, 1856: Szondi két apródja, Pázmán lovag, Both bajnok özvegye, 1857-1863: Walesi bárdok, 1860-as évek eleje: Endre királyfi

[129] Greguss Ágost: A balladáról. Koszorúzott pályamű. Kiadja a Kisfaludy-Társaság, Pest, 1865.

[130] Greguss Ágost: Arany János balladái. (Jeles írók iskolai tára.) Az Országos Középtanodai Tanáregylet megbízásából. Budapest, Franklin Társulat, 1877.

[131] Tengerihántás, Népdal, Vörös rébék, Az ünneprontók, Éjféli párbaj, Tetemrehívás, A képmutogató, Hídavatás, Éjféli párbaj.

[132] Imre 1988, 62.

[133] Az, hogy pontosan mely költeményeket sorolják a balladák közé, az irodalomtörténet megítélésében változó. Az Arany János összes balladái című kötet Voinovich Géza válogatásában 24 verset tartalmaz. A Helikon 1957-1959-1960-as kiadása 30 eredeti és 8 fordított verset vesz fel a kötetbe, a Szépirodalmi Kiadó 1974-es ballada-kötete 40 eredeti és 12 fordított balladát közöl. Az Aranyhíd kiadó 1992-es kötete pedig csupán 21-t

[134] Riedl 1898

[135] Riedl 1898, IX.

[136] (sz.) [Szana Tamás]: Arany és Zichy. (Arany balladáinak illusztrált kiadása. Megjelent Ráth Mórnál.). Fővárosi Lapok, 1895/343, december 14., 3267.

[137] (sz. t.) [Szana Tamás]: Arany és Zichy. Fővárosi Lapok, 32, 1895/103, április 14., 1188.

[138] Iparművészet 1895 – Ráth Mór albumait reklámozó összeállításainak kritikakivonataiból, 1896

[139] Farkas Zoltán: Arany János és képzőművészetünk. Nyugat, 1932/20.

[140] Hans-Joachim Possin: Die Illustration in der englischen Literatur des 19. Jahrhunderts. In: The Art of Illustration… 91. jegyzetben i. m.., 13-19.

[141] Imre 1988, 233.

[142] Aigner-Ajgó Lajos: A ballada és a románc története s elmélete. Fővárosi Lapok, 1865 – idézi: Imre 1988, 65.

[143] Nyilasy Balázs: Gondolatok az Arany-ballada poétikájáról. Irodalomtörténeti Közlemények, 101, 1997/5-6, 528.

[144] Jancsó Benedek: Arany János megrendült hősei. Figyelő, 1885, 318. sk.

[145] Jancsó 1885, 325. – A téma későbbi elemzője a költő neuraszténiás alkatából értelmezi a balladák egyes vonásait: Boda István: Arany János ’különös természete’ és az Arany-balladák megrendült lelkű hősei. Klny. az Egyetemes Philológiai Közlöny 1927/8-9. füzetéből. Budapest, 1927.

[146] Voinovich 1931, II, 319.

[147] S. E.: Zichy Mihály illusztráczióiról. Arany János balladái Zichy Mihály rajzaival. Budapest 1897. Ráth Mór kiadása. Egyetértés, 31, 1897/350, december 19., 10.

[148] Arany és Zichy tagolása – a versszakok és a képek megoszlásában – a következőképpen viszonyul egymáshoz: 1-3 = 1. kép, 4 = 2. kép, 5-6 = 3. kép, 7 = albumlap, 8-14 = 5. kép, 15-19 = 6. kép, 20-23 = 7. kép, 24-26 = 8. kép

[149] Arany fiatalkorában festőnek és szobrásznak készül, bár rendszeres képzésben nem részesült szívesen rajzolgatott. A Nagyidai cigányok kéziratának általa felvázolt karakterei is árulkodnak műkedvelői foglalatosságáról. – Schauschek i. m.; Soltészné i. m.; Szili József egyenesen az impresszionista tájfestészet előfutárai között tárgyalja Arany légköri, fény- színjelenségeket érzékletesen szavakba öntő tájleírásait – Szili József: Arany hogy istenül. Az Arany líra posztmodernsége. Irodalomtörténeti Füzetek, Budapest, 1996, 141-179.

[150] Riedl Frigyes: Arany János. Budapest, 1982, 86.

[151] Riedl 1899, XI.

[152] Freud első jelentős munkája a Tanulmányok a hisztériáról 1895-ben, az Álomfejtés 1900-ban jelenik meg Bécsben.

[153] Jancsó Benedek idézett tanulmányában az elmebetegség lehetséges két főokaként az agy túlzott vérbőségét vagy túlzott vérszegénységét jelöli meg.

[154] Az 1892 és 1896 között megjelent Pallas Nagy Lexikona a következőképpen írja le a kóros hallucinációkat: “az elmezavarnak egyik fő és gyakori tünete. Lényegében abban áll, hogy az agykéreg szenzorikus telepeinek kóros ingerállapota folytán az illető betegek olyan érzéki benyomásokat vesznek észre, melyeknek külső érzéki inger meg nem felel, azaz érzéki képek lépnek föl külső tárgyak teljes hijjával. Ezen tárgytalan érzéki képek erőben, szinben és elevenségben a reális érzéki benyomásoktól semmiben sem különböznek és éppen ezen minőségük folytán ugy hatnak a beteg egyénre, mint a való érzéki benyomások az egészségesre; befolyásolják hangulatukat, alakítják gondolatmenetüket, irányítják cselekedeteiket, szóval a betegek egész szellemi lényét hatalmukba ejtik.” – Jancsó Benedek ugyanerről: “A megőrüléshez a bevezetést… érzéki csalódások (illusio), a káprázatok (hallucinatio) és látomások (visio) képezik.” – Greguss 130. jegyzetben i. m. 1877, 122.: “Két kórjel… mint érkező vendéget az inas, be szokta jelenteni a közelgő elmebetegséget: a két kórjel az érzékek káprázata meg a tébolytól való félelem”

[155] Arany és Ady rokonságára Imre László is utal: Imre 1988, 102-103.

[156] Hans Holländer: Der modus illustrandi in der deutschen Malerei des 19. Jahrhundert. In: Buchillustration… 73. jegyzetben i. m., 13-45.

[157] Kibédi Varga Áron rámutat a ciklus eredendően narratív jellegére: “A képsorozatok viszont, akár kísérik őket szavak akár nem, arra késztetnek bennünket, hogy kizárólagosan elbeszéléseként értelmezzük őket…” – Kibédi 81. jegyzetben i. m., 304; Kibédi Varga Áron: Vizuális argumentáció és vizuális narrativitás. Athenaeum, 1993/4, 166-179;

[158] Ráth 74. jegyzetben idézett tervezete

[159] (sz. t.) [Szana Tamás]: Arany és Zichy. Fővárosi Lapok, 1895/103, április 14., 1188.

[160] Pasteiner 1895, 505.

[161] Imre 1988;

[162] Riedl 1982, 233.

[163] A könyvillusztráció hatását a korai filmművészetre több példával is megvilágítja: Rolf Söderberg: French Book Illustration 1880-1905. Stockholm, 1977.

[164] Gellér – Keserü 1987, 130-135.

[165] Gellér 1997

[166] Lázár, 1927, 119; Kiss József és kerek asztala. A költő prózai írásai és kortársainak visszaemlékezése. Budapest, 1934, 15-18. – A Kiss József-illusztrációkról: Gábor Zsuzsanna: Illusztrációk Kiss József Költeményeinek 1897-es díszkiadásához. In: Nagybánya művészete. Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1996, 141-151.