Mentés másként. Könyvillusztráció tegnapról mára.
Tempevölgy, Balatonfüred, 2020.
TARTALOM
Előszó
VARIÁCIÓK KLASSZIKUSOKRA
Egy irodalmi kultuszportré nyomában
Ráday Gedeon arcképe az Orpheusban, 1790
„Külső csínjának emelésére sem kímélém a költséget”
Heckenast Gusztáv illusztrált kiadványai
„Arany – Zichy”
Zichy Mihály illusztrációi Arany János balladáihoz
Csók István irodalmi illusztrációi a századfordulón
A könyvillusztráció mint a „biztonsági modernizmus” új terepe a Petőfi Irodalmi Múzeum 1958-as Magyar költészet – mai magyar grafika kiállításának példáján
„Tanúja és krónikása vagyunk a korunknak.”
Kass János művészete a hatvanas években
MASZKOS SZEREPJÁTÉKOK:
KORTÁRS SZÉPIRODALMI KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ
Képeskönyv felnőtteknek?
Helyzetjelentés a kortárs magyar könyvillusztrációról
Bolondok hajóján?
Kortárs könyvillusztráció és kortárs bibliofília
Maszkos szerepjátékok
Gaál József kép-szó társulásai
Négykézláb
Szurcsik József „grafirkái” Császár László verseihez
Egy felnőtt képeskönyv kicsomagolása
Szabó Imola Julianna, Maros Krisztina: Kinőtt szív
Senki semmit
Esterházy Péter és Szüts Miklós közös könyve
Egy csepp lime
Turi Lilla illusztrációi Dragomán György novellájához
GYEREK – KÖNYV – TÖRTÉNET
Budapest – Meseváros
Budapest képi reprezentációja a gyermekkönyvekben
„A macska a veréb háza”
Magyar gyermekvers-illusztráció – különös tekintettel a kortársakra
A vizuális narráció eszköztára a Design-könyvek sorozatában
KÉPVARÁZS – VILÁG-KÉP:
KORTÁRS GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓ
Képvarázs – Világ-kép
Az illusztrált könyvek szerepe a gyermekkor egyes szakaszaiban
Piroska Kiberádiában
A kortárs magyar gyermekkönyv-illusztráció új útjai
Mese, kép, színház
Papírszínház a művészettörténész szemével
Rázós ügyek
Aranyvackor: ötödik gyerekirodalmi és illusztrációs pályázat
Légy szabad és álmodozz!
Dr. Seuss világa
Képekkel a mindenségről
Satoe Tone: Pipó utazása
Garmann világa
Stian Hole könyve
Portugál humor, francia harag
Catarina Sobral és Rémi Courgeon könyvei
Kalapos nyulakról s egyebekről
2014 új illusztrált gyerekkönyvei
„Soha nem is volt”
Molnár Jacqueline, Nagy Norbert és Serge Bloch illusztrációi
Más-képek tündérekről és szörnyekről
Újabb gyermekkönyveink illusztrációiról
A repülés kalligráfiája
Békés Rozi Andersen-illusztrációi
Átjárók mese és valóság között
Szegedi Katalin gyermekkönyv-illusztrációi
Egy hártyás szárnyú pendülés képe
Remsey Dávid: Sündör és Niru
Szabadrajz három tételben
Molnár Jacqueline három új könyvéről
Az ismerős idegen
Schmidt Cecília: Egyik kutya, másik eb
Hol lehet az Ilike
Kun Fruzsina: A mutter meg a dzsinnek
A színek hatalma – a hatalom színei
Képeskönyvek hatalomról és politikáról
A színek szárnyakat adnak
Petr Sís: A fal
Időcsúszások Londonból Budapestre
Takács Mari: A londoni mackók
Ki ette le a könyvet?
Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás
Hogyan csináljunk posztmodern gyerekkönyvet?
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem
„Itt minden rajzolva van”
Dániel András: A nyúlformájú kutya
A boldogság színe
Maros Krisztina A boldogság színe
Mese a kertről
Rofusz Kinga Otthon című képkönyvéről
A kötetben szereplő írások eredeti megjelenési helye
Névmutató
Előszó
Egészen kicsi rajz volt a lap alján, egy dróton üldögélő fecskéről és egy felé integető, rakott szoknyás, copfos kislányról. Hogy a fecske színe lila, azt Nemes Nagy Ágnes verséből tudhattam, mert a rajz fekete-fehér volt. És miközben apu újra és újra felolvasta a verset, az elnagyolt vonásokban számomra testet öltött a madárka szívszorító magánya. A rajzhoz kötődő érzéseket ilyen hosszú idő távlatából is fel tudom idézni, és nem csak azt az aprócska kis szomorúságot, hanem a jóleső érzést, hogy a versolvasás közben apám mellé bújhatok. Csak évtizedekkel később, mikor a Cini-cini muzsika verseit immár saját fiamnak olvastam, tudatosult bennem, hogy a gyerekrajz bizonytalan vonásait utánzó grafikák alkotója Bálint Endre, a 20. századi modern magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alakja. A kis fecske mélyen emlékezetembe vésődött képe döbbentett rá arra a rendkívüli erőre, amit az illusztrált könyvek hordoznak. Akkor már csaknem egy évtizede foglalkoztam a 19. századi populáris grafikával, azon belül elsősorban a képesújságok illusztrációival, de a rég nem látott gyerekkönyv rajzai úgy kavarták fel bennem az emlékeket mint Marcel Proust híres Madeleine-keksze, eleven lendületet adva és új irányt szabva az addigi tudományos kutatásoknak.
Visszanézve úgy tűnik, minden szenvedélyes tudományos kutatás mögött kitapintható a személyes indíttatás legbelső magja. Az én, képeskönyvekről szóló történetem főszereplői apám és fiam. Az igényesen illusztrált könyvek szeretetére édesapám ébresztett rá, aki a hetvenes évek egyik kárpátaljai kisvárosában rendkívüli művészi ízléssel válogatta össze könyvtárába a kor legszebb illusztrált szépirodalmi műveit, a Magyar Helikon bibliofil kiadványait, Shakespaere-től Örkényig megannyi igényesen rajzolt könyvet. Azóta is ezek alkotják művészi tapasztalásom mélyrétegét. A gyerekkönyvek felé való tájékozódásomat pedig fiamnak köszönhetem, mert az ő figyelő tekintete által nyílt meg előttem a gyerekkönyvek illusztrációinak birodalma, amiért ettől kezdve művészettörténészként is egyfajta felelősséget vállaltam.
Ezt a személyes hangütést azért vélem indokoltnak, mert a történeti-tudományos elemzés és a népszerűsítő glossza kettős nézőpontja e köteten is végig vonul. A könyvillusztráció számomra szakmailag rendkívül izgalmas tárgykör, amely a vizsgálódás több féle szempontját kínálja, esztétikai, művészettörténeti és művészetszociológiai kérdéseket egyaránt felvetve. Mint grafikai mű, az autonóm és alkalmazott grafika határvonalán egyensúlyozó kifejezésmód. Amint Bálint Endre rajzainak példája is mutatja, gyakorta szorosan kötődik az alkotó személyes művészi oeuvre-jéhez éppúgy, mint saját kora képzőművészeti mozgásaihoz. Szövegbe ágyazottsága révén ugyanakkor módot ad elmélyültebb képelméleti elemzésekre, a kép-szó viszonyok komplex vizsgálatára. Nem utolsó sorban pedig társadalmi jelenségként is értelmezhető, hiszen a könyvtárgy mint piaci termék létrehozásának folyamata mélyen beágyazódik az adott kor művészeti intézményrendszerébe, kultúrpolitikájába, s ennélfogva nem független a megrendelő (kiadó) és alkotó üzleti és ideológiai megfontolásaitól sem.
Az első és a harmadik fejezet (Variációk klasszikusokra; Gyerek – könyv – történet) a 18. század végétől a jelenkorig tartalmaz esettanulmányok. A mélyfúrások középpontjába hol a megrendelő (Kazinczy Ferenc), hol a kiadó (Heckenast Gusztáv), hol az alkotó (Zichy Mihály, Csók István, Kass János) áll, máskor pedig a műfaj egy jellemző témaköre (Budapest ábrázolásai) vagy könyvtípusa (versillusztráció) áll a történeti elemzések középpontjában. A gyerekkönyv-illusztráció kutatását különösképp fontosnak gondolom, lévén az egyébként is peremhelyzetű hazai illusztráció-kutatásnak végképp marginalizált területe a gyerekkönyv. Pedig az e műfajra jellemző gazdag képanyag kvalitása, az illusztrátorok művészi súlya és a jelentősebb kötetek generációkon átívelő vizuális jelenléte aligha indokolja ezt a mellőzést. A második és negyedik fejezet írásai (Maszkos szerepjátékok; Képvarázs – varázskép), az újonnan megjelent illusztrált szépirodalmi és gyerekkönyveket kívánják bemutatni. Ezek elsődleges célja a kortárs illusztrációról szóló szakmai párbeszéd fenntartása. Napjaink könyvillusztrációját a kortárs művészet részeként tárgyalom, abban a reményben, hogy idővel gyarapodásnak indul a művészi könyv olvasórétege és gyűjtőtábora. A gyerekkönyvek vonatkozásában ez tágabb értelemben is felelősség, hiszen a kvalitásos, művészi igényű illusztráció gyengélkedő rajzi-vizuális nevelésünknek némiképp ellensúlya lehet, és belépést nyújthat a kortárs művészet területére.
A téma feltárásában fontos inspirációt jelentettek számomra illusztrációkutatásunk olyan úttörői mint Vayerné Zibolen Ágnes, majd újabban Gellér Katalin, Papp Júlia és Varga Emőke munkássága. A kortárs szcéna áttekintésében nagy segítségemre voltak az ügy iránt elkötelezett könyvkiadók, mint Borda Lajos, Csányi Dóra, Tsík Sanya és Kovács Eszter. Fontos ösztönzést jelentenek számomra a grafikusművészekkel, köztük a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóival folytatott beszélgetések. Részint ezek ösztönzésére rendeztük meg Herbszt László kollégámmal és a Graphifest csapatával 2019-ben az 1. Budapesti Illusztrációs Fesztivált. Az illusztrációkutatás gyakorlati nehézségeit pedig számos kollégám segített áthidalni, köztük Boka László, az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos igazgatója, Sándor Tibor a Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének vezetője, Péterfi Rita az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum igazgatója, valamint a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályának munkatársai. Mindnyájuknak köszönettel tartozom azért, hogy választott témám feltárásában előbbre tudtam lépni.
Nem utolsósorban pedig köszönöm e könyv szövegét gondozó Burza Patríciának áldozatos munkáját, amivel a másfél évtized alatt, különböző szempontrendszerek és jegyzetelési szisztémák mentén készült írásokat segített nyelvileg egységes formába önteni.