Új Művészet, 2019/4, 55.

Mi olyat tudhat egy magyar New York-ról, ami a bennszülötteknek érdekes lehet? Úgy tűnik épp eleget ahhoz, hogy a véleményformáló The New Yorker magazin választékos ízlésű olvasóközönségének izgalmas legyen. Kárpáti Tibor rajzainak absztrakcióval társuló fanyar humora nagyon bejött a keleti parti értelmiségi olvasóknak, talán mivel kellemes arányban jellemzi azokat intellektuális elvonatkoztatás, digitális világunkat idéző modernitás, és a jelen konkrét jelenségeire vonatkozó irónia. Nem Kárpáti az első magyar grafikus, aki helyet teremt magának a nagy hírű magazin lapjain: a két világháború között a magyar származású Kárász Ilonka aprólékosan kidolgozott figuratív festményei díszítették a magazin számos borítóját, a kilencvenes évektől pedig Bányai István nagyvonalúan okos rajzstílusa hódította meg az amerikai olvasókat. Utóbbi volt az, aki személyesen is beajánlotta a magazinhoz a pályakezdő Kárpáti Tibort, aki 2006 óta több mint 300 illusztrációt rajzolt az újságnak.

Az angolszász terminológiával „editorial illustration”-nak nevezett, itthon pórisan csak újságrajzként emlegetett képsorozat olyan sajátos műfaja a grafikának, amely a heti vagy havilapok szöveges tartalmaihoz lazán kötődő rajzok sorozatot jelent. A The New Yorkerben találóan „spot”-nak nevezik a hosszabb cikkek szövegtengerét fellazító kisebb rajzokat. Alkalmi és efemer grafikai képről van tehát szó, ami eredendően a jelennek szól, ám jó esetben nem csak csütörtökön, hanem egy évtized múltán is érdekes lehet. Kárpáti pixelekből fabrikált, fekete-fehér rajzaival hajlékonyan tud reflektálni az aktuális ünnepekre, eseményekre, jelenségekre, de leginkább egy világváros mindennapjaira. Rajzain a metropolisz lakói mechanikus lények ugyan, akik mégis bumfordi esetlenséggel mozognak a maguk építette épület monstrumok között. Finom iróniájuk felfedi, hogy a digitális valóság is ember alkotta és rólunk szól. Újabban a pixelképek budapesti verziója is elkészült, amint azt a Budapest off című kortárs novelláskötet illusztrációin láthatjuk.

Ám New York épp elég távol esik Budapesttől ahhoz, hogy Kárpáti komoly szakmai sikeréről itthon csak a bennfentesek tudjanak. Őt a hazai olvasók inkább gyerekkönyv-illusztrátorként ismerik. Ahhoz, hogy azt a grafikai oldalát is megmutassa, ami leginkább Roham Magazinos „felnőtt” múltjához kapcsolódik, a Symposion folyóiratot szerkesztő Sirbik Attila vállalkozó kedve kellett, aki a lap „Visual culture” könyvsorozatának negyedik részeként önálló kötetet jelentetett meg Kárpáti The New Yorker magazin számára készült rajzaiból. A rövid bevezetővel ellátott kis kötet két alternatív borítóval kiadott, csak képekből álló művészkönyv. Összefüggő története csak annyira van, amennyire egy nagyvárosi sétának, lévén vezérelve, hogy valamennyi grafika New York-hoz kapcsolódik. Képzeletbeli utazásunk kiindulópontja a lapszerkesztőség régi székháza a Times Square-en és zárása a World Trade Center-be költözött új székház tornya. A kettő között a város számos arca felvillan, a  New York-i metró, a város köztéri szobrai, ünnepei, lakói, állatai, a házi papagájtól a hot dog áruson át a felhőkarcolók ablakmosóiig. Mindezt Kárpáti elegánsan bájos, lényegretörően frappáns rajzstílusában bontakozik ki, amely a fekete-fehér, geometrikus vonalrajz redukált eszköztárának keretei között a világváros élő és szerethető lelkét ragadja meg.

Tibor Kárpáti: America NYC. Symposion 71. Visual Culture – America, 2018/2019