A Mintarajziskola és a Képzőművészeti Főiskola hazai és nemzetközi kiállításokon.
In.: A Mintarajztanodától a Képzőművészeti Főiskoláig. Budapest, 2002, 113-152.
RÉSZLET
Az első magyar felsőfokú művészeti intézetben folyó munka az alapítástól kezdve a közönség érdeklődésének homlokterében állt. Mivel az iskola pedagógiai irányvonala nagyban meghatározta a jövő hazai rajzoktatását és képzőművészeti életét, az oktatás módszereit és célkitűzéseit az intézmény nem tekinthette pusztán saját belügyének. Épp ezért a sajtó és a művészeti közélet minden jelentősebb művészeti és/vagy pedagógiai irányváltást élénk figyelemmel kísért. Az iskolában folyó munka mindennapjaiba természetszerűleg nem nyerhetett közvetlen betekintést sem az érdeklődő nagyközönség, sem a szűkebb szakma. Erre kizárólag a nyilvános kiállítások alkalmával nyílott lehetőség. Bár a felsőbb éves növendékeknek – bizonyos megkötöttségek mellett – lehetőségük volt arra, hogy nyilvános pályázatokon és tárlatokon is részt vegyenek, a tanulók egyéni fellépései csak közvetve reprezentálták az iskola szándékait. Az iskola egészének törekvéseiről csak azok a tárlatok nyújthattak a kortárs szemlélő – és a kései utókor – számára hiteles képet, amelyeken az mint egységes intézmény, hivatalos formában tárta a szűkebb vagy tágabb publikum elé eredményeit. Az alábbi dolgozat épp ezért azoknak a kiállításoknak a számbavételére vállalkozik, amelyeken a Mintarajziskola és Rajztanárképző (később Képzőművészeti Főiskola) önálló oktatási intézetként jelent meg.
E tárlatok áttekintése több szempontból is gazdagíthatja a hazai művészoktatás egyetlen állami intézményéről alkotott képet. Az egyes kiállítások koncepciója, tematikus felépítése, a szigorú szelekció eredményeképpen bemutatott növendéki munkák tükrözik azt a képet, amelyet az iskola a külvilág felé kíván mutatni. A tárlat tehát egy részről úgy tekinthető mint az intézmény öndefiníciója, szakmai, művészeti szempontú önmeghatározása. Másrészt a kiállítás egyúttal olyan akció is, amely mindenkor az intézmény és a külvilág közötti érintkezési és ütköző pontként működik. Mivel a nyilvános bemutatkozás nem csupán az önreprezentáció eszköze, hanem egyszersmind a megmérettetés igényét is magában hordozza, a közönség számára felkínálja az értékelés lehetőségét is. Amíg a tárlatok az iskola önképét tárják fel, a kiállítások elemzői az intézmény aktuális megítélésébe engednek betekintést. Ennélfogva az iskola kiállításai mindenkor módot adtak arra, hogy a szélesebb publikum is megítélje az intézményben folyó munkát. A tárlatok némelyike kapcsán a sajtó részletesen elemezte és értékelte a látottakat, és a szerzők méltánylásai vagy kritikái az iskola egészének időszerű helyzetét érintették.
A tárgyalt időszakon belül az iskola alapvetően két féle tárlat révén lépett a nyilvánosság elé: az egyik kiállítási típus célja az intézmény szerkezetének és oktatási menetének demonstrálása. Ezek tematikáját, felépítését és a kiállított műveket a tanárok határozták meg. Ide sorolódnak a viszonylagos rendszerességgel megrendezett hivatalos iskolai növendék-kiállítások, valamint az országos és nemzetközi tárlatok (rajzkiállítások, világkiállítások). Ettől lényegileg eltérő célzatúak az úgynevezett “Ifjúsági kiállítások”, amelyek arra nyújtottak lehetőséget, hogy a növendékek a hivatalos iskolai feladatok mellett készült műveiket a nyilvánosság elé vigyék. Mivel a kiállítás lényegénél fogva efemer jellegű esemény – amelynek célja a mindenkori aktuális állapot demonstrálása –, az iskolai kiállításokra vonatkozó forrásanyag helyenként sajnálatosan hiányos. Ennél fogva az alábbi elemzés sem a teljesség igényével készült, szándéka mindössze a legfontosabb csomópontok kijelölése.
A Mintarajziskola és Rajztanárképző hivatalos növendéki tárlatai
A növendékek nyilvános bemutatkozására már a Mintarajziskola legfontosabb előzményének, a Marastoni Jakab által vezetett első magyar festészeti akadémia (1845-1860) történetében is találhatóak adatok. Eszerint a szabadságharc után újra indult magániskola 1850 szeptemberében egy növendéki tárlattal nyitotta meg ismét kapuit. A kiállítás célja az adott helyzetben nem kizárólag a növendékek tanulmányi haladásának bemutatása volt, hanem egyúttal a pártolók verbuválásának rég bevált eszközeként a figyelemfelkeltést is szolgálta.[1]
A nagy európai művészeti akadémiák példáinak ismeretében Keleti Gusztáv is alapvető fontosságúnak tarotta, hogy a tervezett hazai művészeti iskola rendszeresen bemutassa tanulóinak munkáit. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz 1870-ben benyújtott tervezetében nyomatékosan felhívta a hatóságok figyelmét a művészeti kiállítások hasznára, mondván: “tárlatok nélkül nem adhatunk számot az újítások sikeréről, nem kísérhetjük szemmel a hiányokat, melyek pótlásáról még ezentúl kellend gondoskodnunk.”[2] Tervezetében a növendéki tárlatokat úgy az intézményre mint a tanulók érvényesülésére nézve fontos fórumként határozta meg: “… ez alkalommal volnának külön teremben kiállítandók és a nagy közönség ítélete alá bocsátandók az ifjabb művészek azon munkálatai, melyek alapján a kormányhoz akár művésztanulmányaik folytatása céljából utazási segélyért, akár másnemű támogatás kinyeréséért folyamodnak.”[3] Emellett ugyanitt tett javaslatot egy két-három évente megrendezett, kifejezetten a rajzoktatás újabb módszereit bemutatni hivatott kifejezetten rajzpedagógiai célokat szolgáló kiállítás meghonosítására is.[4]
Keleti iskolai kiállításokra vonatkozó javaslata meghallgatásra talált. A Mintarajziskola első, a VKM 1871-ik évi 22.090 számú rendelete nyomán jóváhagyott rendszabálya már rendelkezett e tárgyban, határozatot hozva arról, hogy az iskola köteles a tanulók munkáiból évente műkiállításokat rendezni.[5] Ennek nyomán feltételezhető, hogy a Mintarajziskola már az alakulását követő első években rendezett növendéki tárlatokat. Ám ezek felépítéséről, tematikájáról ez idáig nem kerültek elő közelebbi adatok. Közvetetten egy sajtóvita utal a mintarajziskolai kiállításokra. A kiállítási ügy az 1870-es évek közepén Pasteiner Gyula és Keleti Gusztáv között, az Izsó Miklós halála után megüresedett szobrászati tanszék kapcsán lezajlott hírlapi vitában került említésre. Tárcájában Pasteiner kitért az intézet teljes érdektelenségbe fulladt, művészileg alacsony színvonalú növendéki tárlata is.[6] E korai kiállításokat kísérő közönyt több összetevő magyarázza. Egyrészt – amint az a gyér adatokból kitűnik – kezdetben szigorúan szakmai, pedagógiai jellegű tárlatokról volt szó, másrészt az iskolának még ez idő tájt otthont adó Rombach utcai bérelt helységek sem gyakorolhattak különösebb vonzerőt a közönségre, harmadrészt az iskola első nyilvános bemutatkozásai arra az időszakra estek, mikor a tárlatlátogatás még közel sem volt olyan divatos polgári időtöltés mint amivé a századfordulóra vált. A közönség és a műértők szűk körének érdektelensége érthető, ha arra gondolunk, hogy még a befutott művészneveket felvonultató Képzőművészeti Társulat kiállításai is csak igen gyér látogatottságnak örvendtek.[7] Épp ezért jelentős változást jelentett az iskola életében az Andrássy úti új épület elkészülése, amelyet az intézet 1876 őszén vehetett birtokba. Az új elhelyezés nem csak több teret, hanem a korábbinál jóval nagyobb nyilvánosságot is biztosított, hiszen a Mintarajziskola közvetlen szomszédságában állt a Képzőművészeti Társulat Műcsarnok épülete is, amely 1877-től évi rendszerességgel helyet adott a kortárs magyar képzőművészet bemutatkozásának. Bár a tárlatok kezdetben csak a rajztanításban érdekelt szűk szakmai körök érdeklődésére számíthattak, az 1880-as évekre már a sajtó is felfigyelt az iskola bemutatkozásaira.[8] Az 1889-es és az 1891-es kiállítást az oktatásügyi miniszter is meglátogatta.[9]
A Mintarajziskola hivatalos növendéki tárlatairól többnyire az intézet értesítői is beszámoltak.[10] Ezekből kitűnik, hogy az intézeti kiállításokat az alapítást követő időben évente, a nyolcvanas évek végétől két évente, a tanév végén, júniusban rendezték meg.[11] Az évkönyvekben némelykor közölt részletes kiállítási tematikák alapján nyilvánvaló, hogy a tárlatok célja az iskola tanmenetének bemutatása volt.[12] E kiállításon főként olyan növendéki munkák szerepeltek, amelyek közvetlenül az intézeti képzéshez kötődtek. A látogató általuk teljes képet kaphatott a Mintarajziskolában folyó munkáról, az oktatott szakmai tantárgyakról. A tematikák a kiállító növendékek nevét nem jegyezték, hiszen a tárlat célja nem az egyéni tehetségek, hanem az intézmény egészének bemutatása volt. A kiállítások nem évfolyamok, hanem tantárgyi egységek szerint mutatták be a növendéki alkotásokat. Eleinte kizárólag az intézmény tanmenetének illusztrálási szándéka dominált, de az 1890-es évektől a bemutatott műveket az egyes tantárgyakon belül már az oktató tanárok szerint csoportosították. Mivel a tárlatok a Mintarajziskola gyakorlati tárgyainak tanulmányrajzaiból válogattak, a kiállítások tematikája pontosan tükrözte a tanrend változásait is: az 1879-es kiállításon még szerepeltek az 1873-ban alapított, Morelli Gusztáv által vezetett Xylográfiai tanszék munkái, de miután azt 1883-ban az Iparművészeti Iskolához csatolják, a szakosztály többé nem vesz részt a Mintarajziskola tárlatain. A II. számú mesteriskola előzményeként 1882-ben létre jött, Lotz Károly által vezetett gyakorlati festészeti szakosztály 1896-ig a Mintarajziskola tárlatain kapott helyet. Miután 1891-ben a női festészeti iskolát ideiglenesen az iskolához csatolták, az Ebner Lajos vezette osztály is fellépett a növendéki tárlatokon. Az 1882-ben alapított Benczúr-féle mesteriskola növendékei nem állítottak ki a Mintarajziskola tárlatain, de a Strobl Alajos által vezetett szobrászati szakosztály művésznövendékeinek mintázási tanulmányai helyet kaptak – igaz nem az iskola Andrássy úti főépületében, hanem az epreskerti szobrászati mesteriskola otthonában.
Valamennyi ismert kiállítás fő helyén az iskola legfontosabb tantárgya, az alakrajz és festés szerepelt. A tárgyon belül a munkák sorrendi csoportosítása az oktatás metodikáját illusztrálta. A gipszmintáról rajzolt fejtanulmányoktól az élő modell utáni aktrajzokig és kompozíciós stúdiumokig vezetett tematika logikusan átgondolt szerkezete Székely Bertalan, az alakrajz első tanárának pedagógiai rendszerét tükrözte.[13] A növendékek lépcsőzetes fejlesztésének didaktikus szemléltetése jellemezte a tárlatok egyéb tárgyainak anyagát is: a geometriai tárgyak bemutatás az elemi mértani rajzoktól a perspektíva szerkesztésig, az ornamentika és iparművészeti tárgyak a gipszornamensek másolásától az önálló iparművészeti tervezésig, a szobrászati képzés az elemi figurális tanulmányoktól a természet utáni mintázásig, míg az építészeti oktatás a stílustanulmányoktól az összetettebb látképszerkesztésekig haladt. Simkó József az 1894-es tárlatról írott ismertetése bővebben is részletezte a bemutatott műcsoportokat.[14] E bemutatók egyúttal az iskola pedagógiai irányvonalának megítélésére is módot adtak. A Magyar Pedagógia említett tanulmányának szerzője például kifogásolta, hogy az ornamentika oktatásban még a század utolsó éveiben sem kaptak helyet a természet utáni növénytanulmányok, illetve az azokból kiinduló stilizáló ornamensek kidolgozásának módszere.[15] A kiállítások pontosan tükrözték a Mintarajziskola pedagógiájának meghatározó alapgondolatait: eszerint az oktatás hatékonyságát a kötött tanrendi fokozatosság biztosítja; ennek célja a természet utáni, szabadkézi, önálló alkotás, amelynek megfelelő formájához az elemi rajzi ismeretektől vezet az út; a kiindulási pont minden szaktantárgyi területen belül az élettelen (gipsz, rajzi, reprodukciós) minták másolása. Az intézmény mindenekelőtt a növendékek fegyelmezetten mintakövető, szigorúan reproduktív jellegű munkáival reprezentálta önmagát. Az 1894-ig nyomon követhető hivatalos növendéki tárlatok tematikájában a tanulók önálló alkotásai nem vagy csak igen korlátozott formában kaptak helyet. A Rajztanárok Értesítőjének 1900-as tárlatszemléje úgy vélte, a rajztanárok és a művészjelöltek közös bemutatása megnehezíti a különféle képzési irányok határozott szétválasztását. Emellett a látottak nyomán arra is rámutatott, hogy a geometriai-távlattani rajzok nagy mérete és rendkívüli kidolgozottsága minden beléjük fektetett szorgalom ellenére energiapocsékolás.[16] Ugyanezen tárlat kapcsán még élesebb kritikát fogalmazott meg Lyka Károly: “A mintrajziskola és rajztanárképző ma is régi, letárgyalt, száraz nyomokon halad… Bizony ezekből a szegény termekből ki van zárva az élet, minden művészkedés alfája és omegája. Bizony itt még mindig a palmetta és akanthusz, a mintalap és gipszmodell kisért. Szegény ifjak, akiket a sorsuk e sivár munkára kényszerít.”[17] Lyka kifogásolta, hogy az ornamenális tanulmányok köréből hiányoznak a magyar népművészeti motívumkincs feldolgozásai. A tájképi és csendéleti tanulmányok nélkülöznek minden élményszerűséget (“Hogy mért kell egy kerekes kutat úgy rajzolni, mintha gépmintát rajzolnánk…”). A gipszminták használata visszaüt a természet utáni fejtanulmányokon, az aktrajzok nélkülözik a test organikus egységének és belső konstrukciójának megértését. A tárlaton szerzett tapasztalatok arra serkentették Lykát, hogy nyíltan kimondja a kiállítás legfőbb tanulságát: “rossz, terméketlen sőt ártalmas az itt folyó munka… kárára van a magyar művészetnek. Nemcsak hogy nem fejleszti, de rontja a tehetségeket. Reformja égetően szükséges és remélhetőleg végre a kiállítás után aktuálissá válik.”[18]
Hivatalos növendéki tárlatait az intézet a századforduló után is rendszeresen megrendezte, de ezek többnyire csak az iskolai évkönyvek említéseiből ismertek. Kivételt képez az iskola 1907-es intézeti tárlata, amelynek katalógusa is fennmaradt.[19] A tárlat előkészítésébe a Főiskola jegyzőkönyvei nyújtanak betekintést. Az 1907. február 14-én megtartott tanári értekezlet döntése értelmében a kiállítás kivételesen párhuzamosan, de térben elkülönítve mutatta be a növendékek szünidei és iskolai tanulmányait: “Az első emeleten a művésznövendékek munkái lesznek kiállítva és pedig úgy az iskolai mint a szünidei, csakhogy egymástól különválasztva. A második emeleten a rajztanár, rajztanító és rajztanítónő jelöltek munkái lesznek és pedig külön választva az iskolai és a privát munkák. Az iskolai munkák lehetőleg tanmenetszerűen csoportosítva.”[20] A kiállítási katalógusból kitűnik, hogy a főiskolán időközben lezajlott vezetőváltás és pedagógiai irányváltás a növendéki tárlatok tematikájára is hatással volt. Nem csak a tekintetben, hogy lehetővé vált az eddig szigorúan elkülönített hivatalos és szünidei munkák párhuzamos bemutatása, hanem megszűnt a hivatalos tárlatok korábbi kizárólag a tanmenetet illusztráló felépítése is. A kötött tantárgyi szerkezet helyét 1907-ben már a művésztanárok által meghatározott tanulmánycsoportok vették át.[21] A tárlat ugyanakkor jól érzékeltette az 1903-as reform eredményeit is. A Rajzoktatás kiállítási recenzense így foglalja össze megreformált intézet rajztanárainak kiállítását: “A geometria és ornamentális tárgyak annyira háttérbe szorultak, ellenben a művészeti és iparművészeti irányú tanulmányok annyira uralkodókká lettek, hogy alig vesszük észre, hogy nem művészi, hanem tanári pályára készülő növendékek műveit szemléljük. Az iskolai rajzoktatás újabb fejlődési irányával számolva, a rajztanárképzés is inkább művészi (iparművészi) irányú kiképeztetésre fekteti a fősúlyt, megtartva a geometriai tárgyakból annyit, amennyi nélkülözhetetlen egy tanárnak. (…) Ékítményes rajz kevés van; építészeti és geometriai munka sem sok, de híven tükrözi vissza az értelmes vezetést. Annál több az iparművészeti rajz körébe tartozó síkdíszítményi gyakorlat, stilizálási kísérlet és tervezés. Itt különösen méltánylandó a magyar motívumok alkalmazása és a magyar ízlés fejlesztése. Ha valaki, hát éppen a rajztanár van hivatva arra, hogy a magyaros ízlést már az ifjúsággal megismertesse és megkedveltesse.”[22]
Országos tárlatok
A Mintarajziskola kezdettől fogva nagy súlyt helyezett az intézet hazai reprezentációjára. Az 1870-es évek végétől rendszeresen részt vett a jelentősebb országos tárlatokon, rendszerint a bemutatók közoktatási csoportjának kiállítójaként. E tárlatok kitűnő lehetőséget biztosítottak a hazai megmérettetésre és összehasonlításra, hiszen céljuk szerint az országos kiállítások a magyarországi ipar, kereskedelem és kultúra legszélesebb spektrumú megismertetésére törekedtek.
A Keleti Gusztáv által vezetett iskola első nagyobb hazai bemutatkozására az 1879-ben megrendezett székesfehérvári kiállításon került sor.[23] Erre az alkalomra az intézet az iskola szervezetét és tanmenetét ismertető füzetet adott ki.[24] A tájékoztató közölte az iskola kiállításának vázlatos felépítését is, amely megegyezett a hivatalos növendéki kiállítások szerkezetével.[25] Emellett a bemutatott anyagáról a Prém József által szerkesztett Képzőművészeti Szemle kritikájából alkothatunk képet.[26] A fehérvári tárlat középpontjában ismét az alaki (figurális) rajz és festészeti szakosztály állt. Itt logikus felépítésben kaptak helyet a tanulóművek, a gipszminta után készült rajzoktól a természet utáni portréfestményekig. A tárlatszemle szerzője külön kiemelte a kompozíciós stúdiumokat: “Egyik specialitását képezik e szakosztálynak az elemi compositiótani feladatok, melyek a boncztani tanulmányok kapcsán és azok folytatásaképpen a festészeti compositio törvényeivel ismertetik meg a haladottabb növendékeket s a szaktanár különös dicséretére válnak, mert e téren az úttörő érdemére tarthat igényt.”[27] Az ékítményes és iparművészeti osztály rajzait a historizáló díszítmények alapos ismerete és felhasználása jellemezte: “Mintaszerű középkorú szövetek rajzai, felváltva keramikai remek idomok sorával, közbe-közbe egy-egy újabbkori fölépdíszítmény vagy keleti szőnyeg pompás szinezetű mintája alaposnak és egyúttal ízlésképzőnek mutatja be az iskola iparművészeti rajz és styl-tanulmányainak vezetését.”[28] A cikk szerzője az iparművészeti növendékmunkák kapcsán felveti, hogy a gyakorlati műhelyek hiánya miatt sajnos nincs mód az önálló tervek kivitelezésére, ami ismét rámutat egy önálló iparművészeti iskola alapításának sürgető szükségességére. Az építészeti rajzokról írva megemlíti, hogy bár e szak szerepe csak másodrangú a képzés menetében, a növendék rajzai megfelelően érzékeltetik az itt folyó munkát, amelynek során a tanulók elkészítik az építészet egy-egy remekművének szakszerű alaprajzát, különféle metszeteit, részletrajzait és végül, teljes látképét. A szobrászati osztály munkái közül kiemeli a szemléző a természet után készült agyagtanulmányokat. Áttekintését a fametszési osztály munkáival zárja, amelynek kapcsán fontosnak tartja megjegyezni, hogy a növendékek a metszetek előrajzát is maguk készítették. A székesfehérvári kiállításon bemutatott több száz növendékmunka komoly hazai sikert hozott a Mintarajziskolának, amelynek a zsűri a kiállítás aranyérmét adományozta.[29]
A millenniumit megelőző legnagyobb magyarországi tárlat, a Budapesten megrendezett 1885. évi Országos Kiállítás volt. A Mintarajziskola és Rajztanárképző ismét nem a képzőművészeteket bemutató Műcsarnok épületében, hanem a kiállítás XXXI. számú, nevelési és közoktatási csoportjának a hazai tanító- és tanítónő-képezdéket bemutató részlegében, a Városligetben felállított oktatási pavilonban jelent meg.[30] Az 1880-ban önállósodott – de még 1896-ig szintén Keleti Gusztáv vezetése alatt álló – Iparművészeti Iskola és a festészeti mesteriskolák az anyaintézménytől függetlenül, külön épületben kaptak helyet. A nevelési és közoktatási csoport Suppan Vilmos által szerkesztett katalógusának leírása szerint a Mintarajziskola a korábbi évek bevált gyakorlatát követve, tárlatát a különféle szakosztályok növendékrajzaira építette.[31] “Megjelent az intézet az 1885-ik évi budapesti országos kiállításon is eléggé bő tárlattal, mely a közoktatásügyi pavillon fedele alatt 100 négyzetméternyi alapterületen, díszes kapuzattal ellátott három osztályú rekeszben tüntette fel a szakiskola tanműködését, az utóbbi évek alatt készült és sikerültebb tanulóműveinek több ezernyi példányával” – foglalja össze az iskola 1887-1887. évi értesítője a bemutató eredményeit.[32] A Mintarajziskola kiállítási enteriőrjéről készült fotón jól kivehető az építészeti, geometriai, alakrajz-festészeti, illetve az ékítményes rajz és mintázási szakok által bemutatott növendéki munkák gazdag gyűjteménye.[33]
A Ezredéves tárlatot megelőzően a Mintarajziskola még két nagyobb országos tárlaton vett részt. Mivel mindkettő a századvégen mind gyakoribbá váló ipari-kereskedelmi tárlatok sorába tartozott, az intézet sem a művészképző iskola, hanem a műipar fellendítésén munkálkodó oktatási intézmény jogán kapott meghívást a részvételre. 1887-ben az Iparművészeti Iskolával közösen állított ki a Szolnok-Dobokamegyei Gazdasági Egylet Deésen megrendezett termény-, állat- és iparkiállításán.[34] Meghívását az intézmény nem művészeti, hanem iparművészeti képzési irányának köszönhette. Ezt támasztja alá az is, hogy a zsűri a két intézményt “kitűnő ízléssel párosult gyakorlati kivitelű készítményeiért” tüntetette ki ezüst éremmel.[35] A következő év őszén a Mintarajziskola – immár az Iparművészeti társintézménytől függetlenül – önállóan lépett fel a Pécsett megrendezett Általános Mű-, Ipar-, termény és Állatkiállításon, ahol gyűjteményes kiállítását a bíráló bizottság díszoklevéllel jutalmazta.[36]
A Mintarajziskola és Rajztanárképző 1896-ban, a Millennium évében ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját, de amint az intézet évkönyvének történeti visszatekintője megfogalmazza: “ezt a saját jubileumát nem kívánta az iskola külön zajosabb ünnep központjává tenni, mert azt, a mi ily alkalomra egyedül méltó, hogy t. i. a lezajlott negyedév [sic] alatt elért fejlődési fokát bemutassa – volt alkalma megtenni az ezredéves kiállítás keretében.”[37] Az intézet tehát olyan tárlattal lépett a millenniumi nagyközönség elé, amely méltóképp reprezentálja az iskola elmúlt huszonöt évét. A Mintarajziskola a kiállítás jelenkori főcsoportjának a közművelődés és közegészségügy állását bemutató ötödik alcsoportjában, a klasszicizáló közoktatási pavilon központi csarnokában kapott helyet.[38] A közoktatási kiállítás hivatalos katalógusa a Mintarajziskolát olyan, a művész- és rajztanárképzés kettős feladatát betöltő intézményként mutatta be, amely helyzeténél fogva egyben a hazai képzőművészeti kultúra és nevelés legfontosabb letéteményese is: “Egyrészt módot kell nyújtania a hazai tehetségeknek arra, hogy magukat itthon képeztethessék, s a külföldet már csak tanulmányaik betetőzése végett kelljen felkeresniük, másrészt gondoskodni kellett szakszerűen képezett tanerőkről a rajzolásnak a középiskolákban való sikeresebb oktatására. A mintarajziskola tehát nem csak saját növendékeinek művészi képzését tekinti feladatának, hanem az általános rajzoktatásnak is szolgáltatja a hivatott tanerőket s e közvetett hatása, mellyel az ifjú nemzedékben a művészet iránti fogékonyságot fejleszti, a művészet számára érdeklődő közönséget nevel már a középiskolákon s a tehetség öntudatra ébredését ideje korán elősegíti, nemzeti közművelődésünk szempontjából kiváló jelentőséget kölcsönöz ez intézetünknek.”[39] A bemutató – immár hagyományos módon – az intézetben oktatott tárgyak tematikusan csoportosított növendéki munkáiból épült fel.[40] Az iskola tárlatának leglátványosabb egysége kétségtelenül a festőnövendékek által készített, a falakon körbe futó mitológiai képfríz volt.[41] Gopcsa László és Beke Manó összefoglalója emellett még kiemelte a szobrászati osztály növendékeinek az igazságügyi miniszteri palota számára készült kompozícióit is.[42]
A Mintarajziskola 1896-1897. évi értesítője csak rövid összefoglalóját adja a bemutatott növendéki munkáknak.[43] Ezzel szemben Ráth György Az iparművészet 1896-ban, a millennium emlékére kiadott albumában részletesen áttekinti az Iparművészeti Iskola társintézményének ezredéves tárlatát.[44] A szabadkézi perspektíva tárgyán belül az egyszerű kocka ábrázolásától az összetettebb építészeti részletek, edények, csendéleti elemek szemmérték utáni tanulmányrajzok szerepeltek. E tárgy szomszédságában kapott helyet a mértani rajz, ahol a síkmértanhoz, ábrázoló geometriához kapcsolódó szerkesztések kerültek kiállításra. A geometriai szakok mellett építészeti és szerkesztő távlattani tanulmányrajzok szerepeltek. Az iparművészetet közelebbről érintő csoportokban helyet kaptak az ékítményes rajzolás és festés (épületdíszítmények szabadkézi rajzai, domború és síképítmények) valamint az iparművészeti rajzolás és tervezés tárgyaihoz kapcsolódó növendékmunkák (“művészi ipari tárgyaknak vízfestésben elkészített fölvételei”, könyvkötések, bútortervek, hímzés- és szövetminták). A rajztanárképzés 1893-ban bevezetett új tantárgyaként immár külön egységet kapott a vízfestészet (csendélet, hímzés-, szövetminták, tájfestészet, tanulmányfejek). Az iskola fő tárgyaként a kiemelt helyen jelentek meg az alakrajz és festés, illetve a gyakorló festészeti osztály körébe tartozó növendéki munkák. Csoportosításuk a megelőző évtizedek hagyományai szerint a fokozatosság elvén történt, a gipszfejek másolataitól az élő minta után festett arcképig és alakrajzig. Külön egységben jelentek meg a női festészeti osztály tanulmányai (fej, csendélet, táj). A gyakorlati tárgyak bemutatását a szobrászati osztály gyűjteménye zárta le, amely a gipszmásolatoktól az élő minta nyomán készült kompozíciókig mutatta be az oktatás menetét. Az elméleti tárgyak közül csak a boncalaktan került néhány tanulmányrajz erejéig bemutatásra.
Mint állami intézmény, a Mintarajziskola és Rajztanárképző versenyen kívül indult az Ezredéves tárlaton, így a díjazottak közt nem szerepelt. Az iskola épp ezért sajátjának tekintette azt az állami aranyérmet, amellyel a millenniumi zsűri Keleti Gusztáv, az intézet igazgatójának tevékenységét értékelte.[45]
Az első világháborút megelőzően a Mintarajziskola utoljára a Pécsett 1907-ben megrendezett Országos Kiállításon vett részt. Várdai Szilárd jelentése szerint a részvételre a minisztérium kérte fel az intézményt.[46] A tárlat előkészítésével megbízott Várdai javasolta kollégáinak, hogy a Pécsre küldendő anyagot a főiskola tavaszi intézeti tárlatának műveiből válogassák ki a szaktanárok, “és pedig oly módon, hogy az iparművészeti, építészeti, geometriai és csendéleti rajzok és festések 30 forgó keretben elhelyezhetők legyenek. A figuralis, tájképi s grafikai dolgok pedig a falakra jönnének.”[47] Eltérően a korábbi évek országos és nemzetközi tárlatainak gyakorlatától Pécsett a Mintarajziskola és Rajztanárképző valamint az Iparművészeti Iskola nem a közoktatás körében, hanem a képző- és iparművészeteket bemutató Műcsarnok épületében kapott helyet.[48] A Mintarajziskola kiállított növendéki munkái nagyrészt megegyeztek az 1907 tavaszán megrendezett – kísérő katalógussal is ellátott – intézeti tárlat műveivel.[49] A bemutatót a figurális-festészeti tárgyak hangsúlya jellemezte. A falakra ezúttal csak az alakrajzi és festési tanulmányok kerültek. A művész- és rajztanárnövendékek munkáit a vezető tanárok szerinti csoportosításban mutatták be (Aggházy Gyula, Balló Ede, Ferenczy Károly, Hegedüs László, Révész Imre, Zemplényi Tivadar). Forgatható keretekbe kerültek Erdőssy Béla és Kovách Géza növendékeinek geometriai és perspektíva-tanulmányai, Havranek Ferenc tanítványainak építészeti tervezései, Dörre Tivadar és Nádler Róbert tanulóinak díszítő művészeti stúdiumai és Edvi Illés Aladár növendékeinek akvarelljei.[50] A hagyományos rajzoktatás körébe sorolt geometriai-mértani alapú stúdiumok háttérbe szorulása az iskolai rajzoktatás új tendenciáival párhuzamos jelenségként értékelhető. A szabadkézi, emlékezet utáni rajz térhódítását demonstrálta az a pécsi rajztanítók által szervezett nemzetközi gyermekrajz-kiállítás is, amely az országos kiállítással párhuzamosan mutatta be az európai és hazai rajzoktatás legfrissebb eredményeit.[51] A Mintarajziskola állami intézmény lévén nem indult a kiállítók versenyében, de a tárlat zsűrije külön elismerő oklevéllel fejezte ki az intézetnek elismerését.[52]
[1] Az 1850-es kiállítást 1851-ben egy újabb tárlat is követte. – Rabinovszky Máriusz: A művészeti oktatás kezdetei Magyarországon. In: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1951. Budapest, 1952, 67; Bende János: Az első magyar festészeti akadémiát gyámolító társulat története. In: Uő: A képzőművészeti egyesületek története. (Kézirat) MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára MDK-C-II-20/I, 46.
[2] Keleti Gusztáv: A képzőművészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban. Buda, 1870, 138.
[3] Uo. 142.
[4] “… az országos tárlatokkal összeköttetésben minden másod- vagy harmadévben kiállítandók volnának (…) a fővárosi és vidéki rajztanodák és rajzosztályok növendékeinek kiszemelt mutatványrajzai is, továbbá a nevezett tanodák körül alkalmazásban lévő vagy befogadás végett ajánlott rajzminták és újabb rajztanítási módszerek segédeszközei, practicus hasznúnak bizonyult, vagy czélelvűeknek látszó újabb találmányú rajz- és festőszerek.” – Uo. 142-143.
[5] A rendeletre hivatkozik: Várdai Szilárd: Az Orsz. M. Kir. Mintarajziskola és Rajztanárképző története. 1871-1908. In: Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1907-1908. tanévről. Budapest, 1908, 4; Az intézet legkorábbi ismert, 1879-ből származó szervezeti szabályzatának 8. pontjában is megtalálható ez az előírás: “Az intézeti növendékek művei évenkint közszemlére kiállíttatnak az iskola helyiségeiben.” – A Magyar Kir. Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde czélja, szervezete és tantervének rövid vázlata. (A Rajztanárvizsgálati Szabályzat kivonatával.) A székesfehérvári 1879. orsz. közkiállítás alkalmából. Közli: Keleti Gusztáv. Budapest, 1879;
[6] Köszönettel tartozom Gosztonyi Ferencnek, aki figyelmemet felhívta a Keleti-Pasteiner vitára. – Pasteiner a következőket írta: “A közönség pedig a vele született gondatlanság folytán nem érdeklődött ez intézet iránt, sőt tudomásul se vette, mert alig lett rá figyelmeztetve. Igaz hogy évenkint a lapok újdonság rovatában rejtekezett egy rövidke tudósítás. Ez hírül hozta az évi kiállítás megnyiltát. Semmi több. Hogy a közönség látogatja-e, arra egy félről sem gondoltak, de hogy nem látogatja, annak nem egy fél örvendett. Miért örvendett? Azért mert az országos rajztanoda kiállított eredményei nem feleltek meg a méltányos igényeknek.” – Pasteiner Gyula: Izsó utódja. (A Kelet Népe tárcája). Kelet Népe, 1875. június 19.; Keleti válasza: Keleti Gusztáv: Lifepreserver. (Válasz Pasteiner “Izsó utódja” című cikkére.) Fővárosi Lapok, 1875. június 24.
[7] Ebben a Műegylet és a Társulat alkalmatlan kiállító helyei is közrejátszhattak: a Műegylet 1853-tól megszűnéséig a Diana-fürdő épületében, a Társulat 1863-tól a Nagyhíd utca 9. szám első emeletén, 1865-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia új palotájában rendezett évente műtárlatokat. – Szmrecsányi Miklós: Visszapillantás az Orsz. M. Képzőművészeti Társulat múltjára. Művészet, 1911, 101, 105-106; Dr. Pipics Zoltán: Emlékek társulatunk múltjáról (1862-1877). In: Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve az 1929. évre. Budapest, 1930, 131-132; A korszak hazai kiállítási életéről lásd továbbá: Szvoboda Dománszky Gabriella: Az Esterházy Képtár a magyar fővárosban. Adalékok a magyarországi művészeti intézményrendszer kialakulásához. In: Urbanizáció a dualizmus korában. Konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban. Tanulmányok Budapest Múltjából XXVIII. Budapest, 1999, 219-260.
[8] “A kiállításnak nem volt nagy közönsége, hanem azok a szakértők, s a tanügy azon barátai, kik megszemlélték, annál nagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla.” – írta az évkönyv az 1887-es kiállításról. Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1886-1887. tanévre. Budapest, 1887, 40; Néhány évvel később azonban már nagyobb érdeklődésről számolt be: “A kiállítás élénk látogatottságnak örvendett s úgy a sajtó, mint a szakértők igen elismerően szóltak róla.” – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1893-1894. tanévre. Budapest, 1894, 41.
[9] Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1888-1889. tanévre. Budapest, 1889, 37; Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1890-1891. tanévre. Budapest, 1891, 40.
[10] A Mintarajziskola első évtizedének értesítőire ez idáig nem sikerült rátalálnunk. Jelenleg a legkorábbi 1879-es után csak az 1886-1887-es tanévtől kezdve ismertek az évkönyvek. E könyvek 1886 és 1894 közt nem csupán a növendéki tárlatok megrendezését említik meg, hanem közlik a kiállított művek tematikáját is – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1886-1887. tanévre. Budapest, 1887, 39-40; Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1888-1889. tanévre. Budapest, 1889, 36-37; Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1890-1891. tanévre. Budapest, 1891, 39-40; Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1893-1894. tanévre. Budapest, 1894, 40-41.
[11] “Az intézet eleinte évenkint, később két évenkint, utóbb időszakonként kiállítást rendezett saját helyiségeiben növendékeinek munkálataiból…” – Várdai 5. jegyzetben i. m. 38; A Várdai által idézett alapítási rendszabályzat még évi tárlatokról rendelkezett (ld. 5. jegyzet), de 1886 és 1891 között már csak két évente voltak növendéki kiállítások, míg az 1893-1894-es tárlat már az eltelt három tanév munkáiból válogatott. Az iskola 1898-ban kiadott szervezeti szabályzata már csak “időnkénti” bemutatókról rendelkezett: 24. §: “Az intézet a növendékek munkálataiból időnként saját helyiségeiben nyilvános kiállítást rendez.” – Az Orsz- M. Kir. Mintarajziskola és Rajztanárképző szervezeti és szolgálati szabályzata. Budapest, 1898.
[12] Az 1886 – 1894 közötti kiállítások tematikáját lásd a függelékben.
[13] Az alakrajzi-figurális rajz és festészeti tanulmányok felépítése mintegy Székely 1877-es tankönyvének illusztrációjaként tekinthető: Székely Bertalan: A figuralis rajz és festés elvei, melyek a M. Kir. Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezdei szakoktatásnál alkalmazásban vannak. Budapest, Eggenberger, 1877. – A könyv rövid ismertetése: Székely Bertalan (1835-1910) kiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1999, 306.
[14] “I. Az alak-rajz és festés kezdődik a domború gipszfej árnyékolt rajzával színes papiroson fehér- és fekete krétával, valamint szénnel; ugyancsak a fej domború mintáról olajfestékkel festve szürkén. Rajzolás egész alakról, az antik művészet gipszmásolatai után, szintén úgy, mint a fej domború mintája lesz kidolgozva. Természet után rajzolt fej színes papiroson; színes festés olaj festékkel követi az előbbieket, míg nem végül az alakrajzolás, egész alakról fejezi be a fokozatos, rendszeres oktatást. II. Az ékítményes rajz és festés kezdődik domború mintáról árnyékolással, czeruzával, vagy vízfestékkel (egy szín) fehér papiroson. Különféle stilusokhoz tartozó egysíkban fekvő elemek rajzolása, festése és ugyanilyen elemekből önálló tervezés; műtárgyak másolása a művészi ipar különböző ágaiból és ugyanilyen műtárgyak önálló tervezése; műhelyrajzok (eredeti nagyságban) elkészítése.” – Simkó József: A Magyar Kir. Országos Mintarajziskola és Rajztanárképzőintézet kiállítása az 1893/94. iskolaév végén. Magyar Pedagogia, 3, 1894, 408-410.
[15] Simkó i. m. 409.
[16] N. n.: Az orsz. mintarajztanoda és rajztanárképző kiállítása. Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének Értesítője, 1900, 242.
[17] L. [Lyka Károly]: Rajztanulók kiállítása. Budapesti Napló, 5, 1900/32, 11-12.
[18] Uo. 12.
[19] Az Orsz. M. Kir. Mintarajziskola és Rajztanár-képző intézeti kiállításának katalógusa. Budapesten VI. Andrássy-út 71. szám alatt. A kiállítás megtekinthető folyó évi március hó 28-tól április hó 5-ig bezárólag d. e. 9 órától d. u. 5 óráig. A belépés ingyenes. [Budapest, 1907]
[20] Képzőművészeti Főiskola tanári ülésének jegyzőkönyve, 1907. február 14. – MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára, MDK – C – I. 1/3500. 1-3; Képzőművészeti Egyetem Levéltára, Ltsz.: 1/a. 3.
[21] A kiállítás felépítése: I. Radnai Béla szobrásznövendékei, Olgyai Viktor grafikai szakosztálya, Balló Ede növendékeinek alakrajzi- és festési valamint önálló tanulmányai, Ferenczy Károly növendékeinek alakrajzi- és festési valamint önálló tanulmányai, Zemplényi Tivadar növendékeinek alakrajzi- és festési valamint önálló tanulmányai. II. Aggházy Gyula rajztanítójelöltejeinek alakrajzi és festési munkálatai, Révész Imre és Hegedüs László rajztanár-növendékeinek alakrajzi- és festési tanulmányai, Edvi Illés Aladár és Neogrády Antal növendékeinek csendélet- és tájfestési tanulmányai, Erdőssy Béla növendékeinek látszattani stúdiumai, Erdőssy és Kovách Géza tanulóinak geometriai és perpspektíva rajzai, Havranek Ferenc diákjainak építészeti rajz- és alaktani tanulmányai, Komócsy Józsefné és Edvi Illés Aladár növendékeinek ékítményes rajzai, Id. Dörre Tivadar, Nádler Róbert és Havranek növendékeinek iparművészeti tervezései.
[22] -de.: A mintarajziskola kiállítása. Rajzoktatás. A Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének közlönye, 1907/4, 224-226.
[23] A Vallás- és Közoktatásügyi M. Kir. Ministerium collectiv kiállításának magyarázó lajstroma a székesfehérvári 1879-iki országos mű-, ipar-, termény- és állatkiállításon. Budapest, 1879.
[24] A Magyar Kir. Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde czélja, szervezete és tantervének rövid vázlata. (A Rajztanárvizsgálati Szabályzat kivonatával.) A székesfehérvári 1879. orsz. közkiállítás alkalmából. Közli: Keleti Gusztáv. Budapest, 1879.
[25] E jegyzéket lásd a függelékben.
[26] N. n. [Prém József]: Az országos mintarajztanoda. (A sz. fehérvári kiállításon.) Képzőművészeti Szemle, 1, 1879/6, 80.
[27] Uo. – Az illető szaktanár Székely Bertalan. Székely kompozíciós tanulmányairól és azoknak az oktatásban betöltött szerepéről lásd: Szőke Annamária tanulmányát ebben a kötetben, valamint Uő: Székely Bertalan mennyezet-elmélete és mennyezettervei. In: Székely Bertalan 13. jegyzetben i. m. 293-303.
[28] N. n. [Prém József]: Az országos mintarajztanoda. (A sz. fehérvári kiállításon.) Képzőművészeti Szemle, 1, 1879/6, 80.
[29] A Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében található oklevél felirata: “Az 1879. évi székesfehérvári Országos kiállítás bíráló bizottsága a Magy. Kir. Mintarajztanodát és Rajztanár-képezdét Budapesten, a képzőművészet minden ágában fölmutatott kitűnő tárgyaiért Arany-éremmel kitüntetendőnek találta. Kelt. Székesfehérvárott, 1879. évi július hó 1-én.”
[30] Az oktatási pavilon képe és kiállítóinak rövid ismertetése: Führer durch die Ausstellung. Szerk.: Balogh Vilmos, Toldy Ferenc, Gelléri Mór. Budapest, 1885, 202-204; Mudrony Soma: Az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállítás katalógusa. Budapest, 1885, 356. – XXXI. csoport, 2. Tanító- és tanítónőképezdék, kat. 4207.
[31] Az iskola a szakoktatási alcsoportnak a közművelődési szakiskolákat bemutató alegységében szerepelt: Az 1885. évi Országos Általános Kiállítás nevelési, közoktatási és iparoktatási (XXXI. és XXX.) csoportjainak katalógusa. Szerk.: Suppan Vilmos, Budapest, 1885, 55. – A kiállított művek jegyzékét lásd a függelékben.
[32] Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1887-1888. tanévre. Budapest, 1888, 35.
[33] Felirata: “Az 1885-ik évi Budapesti Általános Országos Kiállítás Fényképészeti Vállalata” – Képzőművészeti Eygetem gyűjteménye
[34] A kiállítás emlékalbuma: A Szolnok-Dobokamegyei Gazdasági Egylet által 1887. évben Deésen rendezett termény-, állat- és iparkiállítás emlékére. Szerk.: Kádár József és Szathmáry József. Deés, 1887.
[35] A Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében található oklevél felirata: “A Szolnok-Doboka megyei Gazdasági Egylet által Deésen, 1887. évi október havában rendezett termény-, állat- és iparkiállítás bíráló bizottsága a m. k. orsz. mintarajz- és iparművészeti iskolát kitűnő ízléssel párosult gyakorlati kivitelű készítményeiért ezüst-éremre érdemesítette. Deés, 1887. évi november hó 1én.”
[36] A Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében található oklevél felirata: “Az 1888. évi Pécsi Általános Mű-, Ipar-, Termény és Állatkiállítás Bíráló Bizottságának határozata alapján az Országos M. Kir. Mintarajziskola Budapesten gyűjteményes kiállításáért díszoklevelet nyert. Kelt Pécsett, 1888. évi szeptember hó 3-án.”
[37] Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1895-1896. tanévre. Budapest, 1896, 15.
[38] Az ezredéves kiállítás képes útmutatója. Budapest, 1896, 45-46. – A közművelődési és közegészségügyi alcsoport egységei voltak a képzőművészet, előadóművészet, közművelődés, közoktatásügy, közegészségügy, kereskedelem-, pénz-, hitelügy; A művészeti és iparművészeti iskolákat bemutató V. alcsoport alelnöke Szmrecsányi Miklós, előadója Kovách Géza voltak. A kiállítást előkészítő bizottság tagjai: Feichtinger György, Fittler Kamill, Gaul Károly, Kovách Géza, Keleti Gusztáv, Mihalovich Ödön, Pasteiner Gyula, Radisics Jenő, Szemlér Mihály és Várady Antal;
[39] Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1896-1897. tanévre. Budapest, 1897, 60.
[40] Az ezredéves kiállítás útmutatója. III. Csoport. Oktatásügy. 158. számú csarnokban. Budapest, 1896, 125-126. (Művészeti és iparművészeti szakoktatás. Képző- és iparművészeti iskolák.) kat. 684. “Orsz. m. kir. mintarajziskola és rajztanárképző. Növendékek munkái és pedig: Alakrajzok és festmények. Falfestészeti kompozicziók, szabadkézi, ékítményes, iparművészeti, műhelyi, építészeti, mértani, látszattani- és bonczaalatani rajzok. Vízfestések (aquarellek), mintázási és szobrászati tanulmányok. Végül általános rajzoktatási módszerek (tanulók rajzsorozatai).”
[41] A megelőző évben kiadott iskolai értesítő szerint a képsorozatra a freskófestészeti iskola (vagyis a II. számú mesteriskola) kapott lehetőséget: “… lehetővé vált a jövő évi ezredévi kiállításon az intézet részére kijelölt helyiségek művészi díszítéséről gondoskodni olykép, hogy ékítésül részben a fresco-festészeti iskola kiállításra szánt munkálatai szolgáljanak.” – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1894-95. tanévre. Budapest, 1895, 40;
[42] “Első sorban lekötik figyelmünket a falakon fent körös-körül látható mythologiai jeleneteket ábrázoló falfestmények, melyeket az orsz. mintarajziskola gyakorló festő osztályának növendékei készítettek. (…) A terem kellő közepén van a csoportosítva a gyakorló szobrászati osztály növendékeinek tanulmányi kiállítása. E szoborcsoportozatban van az a négy szoborminta is, melyet a növendékek az igazságügyiministeri palota számára készítettek.” – A Közoktatás a kiállításon. Kalauz. Szerk.: Dr. Gopcsa László és Dr. Beke Manó. Budapest, 1896, 43-44.
[43] “Alakrajzok és festmények; falfestészeti kompozíciók, szabadk. ékítményes, iparművészeti, műhelyi, építészeti, mértani, látszattani- és bonczalaktani rajzok. Vízfestmények, mintázati és szobrászati tanulmányok. Végül az általános rajzoktatási módszerek feltüntetésére alkalmas rajzsorozatok, melyek főleg csak a szakközönség érdeklődésére számítólag voltak bemutatva.” – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1896-97. tanévre. Budapest, 1897, 61.
[44] Az iparművészet 1896-ban. Millenniumi emlékkönyv. Szerk.: Ráth György. Budapest, 1897, 224-232.
[45] “Mind azonáltal a negyedszázados fönnállása alatt kiérdemelt közelismerésnek jelét üdvözölhette az intézet egyrészt az állami nagy aranyérem jelképében, mely az ezredéves kiállítás alkalmából az intézet igazgatójának jutott, valamint több másnemű kitüntetések sorában, melyekben az intézet egyes tanárai részesültek.” – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1896-97. tanévre. Budapest, 1897, 61.
[46] A Képzőművészeti Főiskola tanári ülésének jegyzőkönyve, 1907. február 14. – MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára, MDK – C – I. 1/3500. 1.; Képzőművészeti Egyetem Levéltára, Ltsz.: 1/a. 3.
[47] Uo.
[48] A pavilon képe: Emlék a Pécsi Országos Kiállításról. Pécs, 1907; N. n.: A pécsi rajzkiállításról. Rajzoktatás, 1907/7, 394; N. n.: A Magyar Iparművészeti Társulat a Pécsi Országos kiállításon. Magyar Iparművészet, 1907, 220.
[49] Az Orsz. M. Kir. Mintarajziskola és Rajtanár-képző intézeti kiállításának katalógusa. Budapesten VI. Andrássy-út 71. szám alatt. A kiállítás megtekinthető folyó évi március hó 28-tól április hó 5-ig bezárólag d. e. 9 órától d. u. 5 óráig. A belépés ingyenes. [Budapest, 1907]
[50] A kiállításról részletesen beszámolt: A. N.: Az Orsz. Mintarajziskola és Rajztanárképző s a Magyar. Kir. Iparművészeti Iskola a pécsi Orsz. kiállításon. Rajzoktatás, 1907/8, 423-424.
[51] Jánszky Béla: Az újirányú rajzoktatás és a pécsi rajzkiállítás. Népművelés, 2, 1907, 78-81.
[52] A Képzőművészeti Főiskola gyűjteményében található oklevél szövege: “A Frigyes Főherceg úr és Izabella főhercegasszony ő Császári és Királyi fenségeinek fővédnöksége alatt rendezett Pécsi Országos Kiállítás végre-hajtó bizottsága a Magy. Országos Mintarajziskolát és Rajztanárképzőt Budapest versenyen kívül való részvételének elismeréséül közreműködői oklevéllel tüntette ki. Pécs, 1907. október 15.”