In: Budapest – Kalandváros. Kiállítási katalógus. Deák 17 Gyermek- és Ifjúsági Galéria, Budapest, 2025, 5-52.
Budapest nem egyetlen város – hanem sokarcú metropolisz. Pest síkvidék, nyüzsgő, zajos, zsúfolt, ahol sose áll meg élet; Buda hegyvölgyes, tele fákkal, dombokkal és elegáns villákkal. A Duna-part két oldala néhol forgalmas autóutaktól hangos, másutt sétányok és szórakozóhelyek várják a sétálókat. Aki Budapesten él, lakhat panelházban, lakóparkban, kertes házban, és élhet körfolyósós bérházban. A turistákat temérdek műemlék csalogatja, száz éves bérházak, historizáló paloták, modern múzeumépületek, köztéri emlékművek, grandiózus hidak. A pihenni vágyókat parkok várják, a turisták a világszerte nevezetes fürdőket keresik, a kicsiket pedig számtalan játszótér csalogatja. A külső kerületekben olyan az élet mint vidéken, csendes, kertvárosi nyugalommal. Másutt gyártelepek zúgnak, vagy elhagyott senkiföldje várja, hogy felfedezzék és belakják újra. Különféle részei között, a belváros és a külváros, a hegyek és a folyópart között számtalan közlekedési eszköz szállítja az utasokat, nem csak busszal és metróval, de fogaskerekűvel, hajóval vagy libegővel is utazhat benne.
Idén történt 75 éve, hogy Budapest 1950-ben igazi nagyvárossá vált azáltal, hogy a környező települések közül hat önálló várost (Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest) és tizenhat nagyközséget (Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár) hozzá csatoltak. Kiállításunk ennek tiszteletére válogat az elmúlt évek gyermekkönyv-illusztrációiból olyan ábrázolásokat, amelyeken fővárosunk jelenik meg.[1] Ezeken keresztül szeretnénk megmutatni, hogy mit jelent Budapest a gyerekek számára. A benne élőknek az otthon, óvoda, iskola, játszótér – az ide látogatóknak műemlékekben gazdag látványosság. Egy kis fantáziával több is ennél: kincses sziget, kalandtér, a játék és a felfedezés szabad játszótere. Kiállításunk azt mutatja be, hogyan jelennek meg a gyerekeknek szánt illusztrációkon a város történeti emlékei, közlekedése, parkjai, játszóterei, városrészei?
De vajon lehet-e otthonos egy kisgyermek számára a nagyváros? Hogyan válhat ismerőssé az, ami folytonos változásban van, familiárissá az, aminek léptéke grandiózus? Walter Benjamin úgy vélte, a nagyvárosban „a látás határozottan túlsúlyban van a hallással szemben.”[2] A nagyváros megismerése, feltárása elsősorban vizuális percepció révén történik, tájékozódásunkhoz optikai emlékek nyújtanak támpontot, ahogy a benyomások utólagos rendszerezése, a város jeleinek „kiolvasása” is a megfigyelő látási tapasztalatainak feldolgozásán nyugszik.[3] Különösen igaz ez a kisgyermekre, akinek a világról szerzett tudása nagyrészt személyes tapasztalataiból ered. Ő persze nem a Benjamin által megfogalmazott, szabadon kószáló „flâneur” szerepében járja be a várost. Mozgása még jó ideig a felnőttek által irányított, szabályozva oltalmazott. Ami számára kezdettől fogva eleven, az a város személyes benyomásokból, emlékekből kirajzolódó szubjektív térképe: az otthon és az óvoda közti út, útközben a romos házzal, a nagy lejtővel, a biciklibolttal vagy a parkkal, ahol kutyákat lehet simogatni… Erre a folyamatosan változó, személyes élményekből táplálkozó mentális térképre rajzolódik rá idővel a város tanult, racionális hálózata, a betűk és számok ismeretét feltételező utcanevek és házszámok diagramja, a kollektív emlékezet történeti idejét hordozó feltáró műemlékek, emléktáblák és köztéri szobrok objektumaival kísérve.
A nagyváros dinamikus látványözönének rendezésében, értelmezésében és feldolgozásában fontos szerep hárul a képeskönyvekre. Helyük a gyermekirodalomban átmeneti: valóság és fikció határmezsgyéjén, ismeretterjesztő útikönyveken túl és mesén innen állnak. Az általam feldolgozott mintegy félszáz fővároshoz kapcsolódó gyerekkönyv nagyrészt a rendszerváltás után keletkezett, többségük az ezredforduló után jelent meg. Műfaji tekintetben a tárgyalt művek nagyobb része non fiction jellegű, ismeretterjesztő mű, az útikönyvekkel áll rokonságban, más részüket viszont az kapcsolja a témához, hogy az elbeszélt mese színtere a főváros. A műfaji kötöttségek jórészt a kép-szöveg viszonyt is meghatározzák, hiszen akad köztük a narrációt természetszerűen nélkülöző történelemkönyv (Hazánk szíve Budapest),idegenforgalmi kézikönyv (Mesélő Budapest), fikciós elbeszéléshez kapcsolódó illusztráció (Lámpaoltó pöttyös néni), kép és szöveg szimmetrikus egységén alapuló képeskönyv (Vakkancs szétnéz Budapesten), kép-szöveg vizuális egységét megvalósító mesekönyv (Mesék Budapestről), avagy a narratív szöveget teljesen nélkülöző böngésző (Budapesti böngésző), de akad köztük kifestő könyv is (Fess Budapest).[4] Minden változat ellenére egy közös vonatkozása van valamennyi tárgyalt kötetnek, maga Budapest, mint az ábrázolás visszatérő, konkrétan azonosítható tárgya. Jól példázza ezt Baranyai András Európa böngészője, amelynek nyitó, Budapesti képé a Duna-korzó jelenik meg.[5] (1. kép) A műemlékek topografikusan hű vázát a rajzoló tengernyi változatos karakterrel tölti meg, csipetnyi csodával fűszerezve meg a mindennapok kavalkádját. Figurái a főváros tipikus alakjai, sakkozók, szelfiző túristák, kutyasétáltatók… Amit képileg kiválóan közvetít, az a szinkronitás – a nagyvárosok azon tulajdonsága, hogy folyamatosan, térben párhuzamosan zajlanak az események. Baranyai jelenete remekül visszaadja ezt a nyüzsgő sokszínűséget, kakofón hangzavart, ahol zajlik az útépítés, dolgoznak a kukások, játszanak az utcazenészek – miközben egy útépítő Toldi Miklósként mutat irányt egy jókora gerendával az eltévedt turistáknak, Boribon pedig kézenfogva vezeti Annipannit az utcán.
A nagyvárosokról, fővárosokról szóló gyerekkönyvek illusztrációinak sajátossága a műfaji hibriditás, hiszen egyszerre kell eleget tenniük a tárgyszerű ismeretközlés és a fantáziadús mese követelményeinek. Deskripció és fikció, didakszis és esztézis kettős vonzása teszi izgalmassá e művek karakterét, hiszen olvasó-nézőjük egyszerre vár tőlük tárgyszerű tájékoztatást, szórakoztató ismeretközlést és magával ragadó mesét. Az illusztrátor dolga sem egyszerű, hiszen ábrázolásainak nézőpontját nehéz függetlenítenie Budapest tradicionális ikonográfiájától. Ennek toposzai Budapest nagyvárossá válása idején, a 19. században alakultak ki.[6] Ám ezt követően a város sajátos karakterét kevés alkotó igyekezett következetesen megragadni, így a „festői Budapest” képe esetleges és minőségét tekintve egyenetlen maradt.[7] Budapest mint téma a kortárs művészetben keveseknél visszatérő motívum. Mácsai István az 1970-es években kibontakozó budapesti mágikus realizmusa újabban Takács Márton és Szabó Ábel művein talál folytatásra, akiknek vásznain külvárosi terek, ipari tájak, néptelen belvárosi utcák tűnnek fel. A mai főváros jelen idejű képe inkább a fotóművészet és a grafika médiumában ölt formát, így a Roham Magazin körének képfolyamaiban vagy Magyar Béla grandiózus szubjektív Budapest-térképében. A nagyváros reprezentációjának érzékelhető hiánya tudatában különösen érdekessé válnak a gyermekkönyvek képei, amelyek frissen reflektálnak a változó és növekvő nagyvárosra. Illusztrációik között megtaláljuk a városképek hagyományos képzőművészeti képtípusait: a városi tér méreteit és összefüggéseit érzékeltető panorámaképet; a látvány összképét topografikusan rögzítő vedutákat,a kulturális identitást hordozó műemléki épületábrázolásokat, valamint a nagyvárosi nyüzsgést a szemlélődő nézőpontjából mutató életképeket. A leíró jellegű ábrázolások mellett gyakran nagy szerepet kapnak az információs és folyamatábrák, valamint a térbeli összefüggéseket absztrakt jelrendszerrel tisztázó térképek. A képzeletbeli lények világa mindezen konkrétumok hálójára feszül rá, rossz esetben külsőséges rátétként, jó esetben a város képét egyéni módon átformáló szemléletmódként, amely a maga mágikus szemléletével tárja fel a konkrét látvány mögött lappangó fantáziavilágot.
Műkincsváros
John Urry elemzése szerint a turista vizuális ingerek iránti fokozott érzékenységgel mozog idegen környezetben, figyelme pedig előzőleg megszerzett tudás, látott képek által preformált, sajátosan „turista tekintet”.[8] A turizmus által iparszerűen termelt ábrázolások, köztük az útikönyvek illusztrációi nagy szerepet játszanak bizonyos helyek inszcenálásában.[9] Marc Augé terminológiájával e folyamat révén az eddig semleges „nem-helyek” személyes vagy közösségi emlékekben gazdag, kulturálisan telített, szimbolikus „helyekké” válnak.[10] Budapest a kulturális, történeti látványosságokban gazdag európai fővárosok közé tartozik, amely az önmagáról előállított képek révén vonzza a turistákat. Niedermüller Péter megfogalmazása szerint e folyamat eredményeként a fizikailag létező városból konstruált, szimbolikus tartalmakban, kulturális jelenségekben gazdag hely lesz.[11] Az útikönyvek képeinek elemzései meggyőzően tárják fel azt a folyamatot, amelynek során a közvetítő médiumok látványossággá formálják a nagyvárost, amely olyan színpadként kap formán, amelynek pódiumán előre meghatározott, szimbolikus jelentőségű helyek és objektumok segítik az eligazodást.[12]
A gyermekeknek Budapestről szóló kötetek egyik korai és az idősebb generácuók körében jól ismert példája Ruffy Péter Hazánk szíve Budapest című munkája, amely Würtz Ádám illusztrációival kísérve 1968 és 1982 között öt kiadást ért meg.[13] A kötet célja elsősorban ismeretterjesztés volt, a hetvenes években országosan használták a honismeret oktatási segédanyagaként. Würtz népszerűségét jellegzetes rajzstílusának köszönhette, amelyben könnyeden ötvözte a klasszikus forma- és arányrendet a modern hatást keltő vázlatos vonalrajzzal és az arra ráhelyezett élénk, foltszerű színhasználattal. A Hazánk szíve Budapest kezdő, belső borítóján a Városliget madártávlati képe jelenik meg, olyan hely tehát, amely a gyerekek számára is szórakozást nyújt. (2. kép) Záró, belső borítójára a főváros vázlatos térképét helyezték, kiemelve a hidak nevét és néhány objektumot, köztük Budán a Várat és a Gellért-hegyet, Pesten a Parlamentet, Bazilikát, Csepelt, Városligetet és a Népstadiont. Rajzán Würtz kettős nézőpontot alkalmaz: a kanyargó utakat felülről, a kiemelt épületeket legjellemzőbb nézetükből, oldalról mutatva. Würtz kettős nézőpontja lehetővé teszi, hogy a térkép absztrakt hálózatában konkrét tájékozódási pontokat helyezzen el. Ezek a tájékozódási pontok leggyakrabban műemlékek, kulturális célú épületek, bár ezúttal a kor ideológiájának megfelelően a szocialista iparosodást reprezentáló Csepel-sziget gyárnegyede és a Népstadion is bekerül a legfőbb támpontok közé. Ruffy Péter könyve azonban elsősorban a város történeti múltjának bemutatására törekszik, ennek megfelelően a rajzok is a kulturális emlékanyag felelevenítését szolgálják.
Würtz Ádám kötete nem sokkal azt követően jelent meg, hogy a hatvanas évektől a Párizsban élő Miroslav Ŝaŝek világvárosokat bemutató kötetei sikert arattak.[14] A hazai és a nyugati könyvkiadás eltérő törekvéseit jól érzékelteti, hogy Ŝaŝek utikönyve igen kevés szöveggel kísérve, pusztán lendületes grafikái révén, nagy léptékű térábrázolásokkal és sok humorral fűszerezve kalauzolja át nézőit a nagyvárosok utcáin, nem kizárólag azok nevezetességeire koncentrálva, hanem inkább a személyes benyomásoknak adva teret. Ŝaŝek által képviselt humoros, blikfangos hangot képviselt, és aminek újabban Salvatore Rubbino városkönyvei folytatják sikerrel.[15] Ŝaŝek számos útikönyvet írt és rajzolt gyerekeknek, beutazta a világot, hogy személyes benyomásokat gyűjtsön a nagyvárosokról – de emigráns lévén, szülőhazájába, Csehországba és Kelet-Európába sosem jutott el. Ezt a hiányt pótolja a prágai Baobab Kiadó várostörténeti sorozata. Első kötete (To je Praha – This is Prague) Michaela Kukovičová rajzaival kísérve a hatvanas évek hagyományának kötetlen, humoros hangvételét folytatja, bolondos kollázsokkal, dadaista jellegű rajzokkal elevenítve fel a cseh főváros jellegzetes helyeit és történeti múltjának szereplőit.[16] A sorozatot folytatásaként jelent meg Tereza Říčanová Isztanbult bemutató könyve, amely a török főváros kulturális sokszínűségére, a szokások, viseletek, foglalkozások, hétköznapok másságára helyezi a hangsúlyt.[17] Říčanová festményeinek színpompás stílusa képes megidézni a közel-keleti nagyváros egész nyüzsgő, tarka világát. A Baobab sorozatának harmadik kötete pedig Jeruzsálembe kalauzol el, Stanislav Setinský szakszerűen pontos és festőien intenzív illusztrációival kísérve.[18] Szintén a progresszív szemléletű kortárs példák közé tartozik a pozsonyi Monokel kiadónál megjelent album (Bratislava – Čarovná metropola), amely a történeti műemlékeken túl a nagyváros mindennapi tereibe is elkalauzolja néző-olvasóját.[19] A fővárosokat (nagyvárosokat) bemutató képeskönyvek mára a gyerekkönyv piac önálló típusát alkotják, kelendőségüket a turizmus iparága is gerjeszti, hiszen az ilyen típusú kötetek hasznosnak bizonyulnak az utazó szülőket kísérő gyerekek számára. A világjáró gyerekek érdeklődésére tart számot a világ fővárosait bemutató képeskönyv, amely Olaszországból az Egyesült Államokba, Thaiföldre és a a japán fővárosba is elvezeti olvasóit.[20]
A Budapestről gyermekeknek szóló idegenforgalmi kézikönyvek példái jellemzően a rendszerváltás után szaporodtak meg. Ezek a vidékről a fővárosba érkező kisgyermeknek vagy a külföldről hazánkba látogató turistáknak kíván eligazítást nyújtani. 1992-ben a Móra kiadásában látott napvilágot Janikovszky Éva My Own Budapest Guide című kötete.[21] A gazdagon illusztrált zsebkönyv célja a magyar kultúra jellegzetességeinek, az ország legfőbb látványosságainak bemutatása volt. Fotóreprodukcióit Sajdik Ferenc könnyed rajzai kísérik, szerencsésen kiegészítve a fényképek tárgyszerű leírásait. A karikatúrák hangvételével rokon szélrajzai, karakterei humorral teszik vonzóvá a kelet-európai várost, összegeznek összetett történelmi szituációkat (mint a törökök európai összefogással történt kiűzését) vagy rögzítenek városképi jellegzetességeket (mint a budavári barlangrendszert).
A fővárosra mint kulturális emlékműre fókuszál a két múzeumi egér kalandjait tovább szövő Bolyongások Budapesten.[22]A Rácz Nóra által életre keltett művészetkedvelő egerek sajátos nézőpontból tekintenek a városra, ahogy maguk is megfogalmazzák: „Nem emlékműveket és turistalátványosságokat nézünk, hanem a részletekre koncentrálunk.” Az apró lények sajátos nézőpontjából tehát nem a Lánchíd, hanem annak oroszlánjai érdekesek. A budapesti épületek díszítő elemeiről készült fotók a részletekre irányítják a figyelmet, tudatosan városi sétára ösztönözve, teret adva az egyéni felfedezés örömének is. Mindeközben műemléki, építészettörténeti fogalmakat tisztáz, bővíti az érdeklődő gyermek mitológiai és ikonográfiai ismereteit. A kötet legfőbb érdeme, hogy túllép a megszokott műemléki szemléleten, amely a város kulturális arculatát adott épületek kiemelésével rajzolja meg, helyette azt sugallva, hogy Budapest olyan nagy múltú kincsestár, amely minden figyelmes szemlélő számára új meglepetéseket tartogat. A személyes felfedezés, az egyénileg megformált városkép szabadsága ez, amely bő mozgásteret enged a sajátos módon fókuszáló gyermeki figyelem számára is.
Az idegenforgalmi bédekkerek hagyományát a fiatal olvasókat megcélozva hasznosította Tittel Kinga 2016-ben megjelent Mesélő Budapestje, amely máig tartó sikerét változatosan összeállított, frappáns szövegeinek köszönheti, amelyek a tényszerű ismereteket olvasmányos stílusban megfogalmazott érdekességekkel egészíti ki. A netes böngészéshez szokott fiatal olvasó befogadói attitűdjéhez igazított rövid szöveget Kecskés Judit grafikailag letisztult, az összefüggéseiket világosan érzékeltető térképei kísérik.[23] (3. kép) Az összeszokott szerzőpáros az elmúlt években újabb kötetekkel sorozattá bővítette a sikeres vállalkozást, a főváros Várnegyedéről, hídjairól, miniszobrairól és zenei vonatkozásáról.
Szintén önálló könyvcsaláddá bővült Bartos Erika Brúnó Budapesten ciklusa. A sorozat 2017-től megjelent hat kötete Buda tornyait, hegyeit, a pesti belvárost, a Duna szigeteit és hídjait és a főváros környékét mutatja be.[24] A képeskönyvek rövid szövegekkel kísért illusztrációi elsősorban a műemlékek bemutatására koncentrálnak, de a főszereplő kiránduló család a gyerekek számára érdekes helyeket, játszótereket, kilátókat is meglátogat. Az eredeti végzettségét tekintve építész illusztrátor a műemlékek pontos és szabatos rajzát nyújtja, azt egészíti ki az architektúrákat személyessé tevő életképi epizódokkal. A műemlékek mellett szerepet kapnak a kötetekben a közlekedési eszközök és ünnepi események is. Erényei közé tartozik, hogy a közkedvelt turista látványosságok mellett kevéssé ismert helyszínekre is elvezet, így például a Népligetbe, a Naplás tó környékére vagy a Budakeszi Vadasparkba. A Nagy-Budapest évforduló vonatkozásában különösen fontos, hogy Bartos külön kötetben kalauzolja el olvasóit a főváros környékére, így az ócsai láperdőbe, a zsámbéki templomromhoz, az érdi minarethez vagy a biatorbágyi vasúti hídhoz. Az ismeretterjesztő képeskönyvnek nívós példájaként említhető még Foki Péter Dusik Móni rajzaival kísért városkalauza.[25] A jól ismert műemlékek (Bazilika, Hősök tere) helyszíneit az illusztrátor gyerekszereplőkkel, állatalakokkal és meseszerű részletekkel teszi vonzóbbá.
Minden főváros utcaképében történeti korok sokasága rétegződik egymásra, ezek a terek a múlt organikus emlékműveként is olvashatók. A gyerekeknek szánt képes várostörténet kiváló kortárs példája Laura Carlin, az idei Bolognai Nemzetközi Könyvvásáron is díjazott London történetét bemutató képeskönyve.[26] A magyar főváros múltbeli képe viszonylag kevés teret kap a kortárs könyvek illusztrációiban. Gimesi Dóra Amikor mesélni kezdtek a fák című kisregényének szereplője a nagyszülőkkel barangol a Városligetben, felidézve a park történeti múltját.[27] Rofusz Kinga illusztrációi kivételes erővel jelenítik mega régmúlt, a századforduló zsakettes, sétapálcás sétálói, s régi Sugár úton galoppozó lovasok és kerekező biciklisek sora, a műjégpálya korcsolyázói, vagy a közelmúltból a szocializmus időszaka előtt a Dózsa György úti május elsejei felvonulások jelenete. (4. kép) Békés Rozi Molnár Ferenc klasszikusának, a Pál utcai fiúk kisregény illusztrációiban a századfordulós Józsefváros miliőjét jeleníti meg.[28] Másként vezeti be az ismert helyek múltjába fiatal olvasóit Nemes Anita, aki az óbudai Kiscelli Múzeumról szóló foglalkoztató könyv rajzain, a múzeum gyűjteménye kapcsán mutatja be a régi mesterek műhelyeit díszítő cégtáblákat, egy réti patika enteriőrjét vagy a századfordulós Pest-Buda Gellért-hegyről nyíló panorámáját.[29]
Az ismerős város
A kisgyermek városképe élményalapú, emocionálisan meghatározott. Az ő szubjektív nézőpontjából csak a számára fizikailag megtapasztalt tér valóságos, centrumát a lakóhely és az általa bejárt közösségi terek (óvoda, iskola, játszótér) alkotják. Ezen a szubjektív térképen egyáltalán nem biztos hogy szerepel az Országház, és meglehet hogy Csepel vagy Pestszenterzsébet a világ közepe, és nem a történelmi belváros. A térérzékeléssel kapcsolatos vizsgálatok rámutattak arra, hogy térbeli tájékozódásunk két pilléren nyugszik: a külső hatásokat, tapasztalatokat rendező kognitív térképen valamint a megszerzett tudás személyes előhívását jelentő mentális térképen.[30] A kettő egymásra hatásából egy napról-napra változó, dinamikus képződmény jön létre, amelyet változó utak, határvonalak, csomópontok, övezetek, „jó és rossz helyek” alkotnak.[31] A kisgyermek által megélt városkép nyilvánvalóan elsősorban a személyes élményekből táplálkozó, szubjektív, mentális elemekből rajzolódik ki. Ám ez ritkán kap helyet a kulturális sémákban gondolkodó útikönyvekben. Pedig napjaink kortárs művészetének egyik izgalmas témája a „pszichogeográfia”. Ahogy Hornyik Sándor fogalmaz, a Google Earth korában a térkép kikerült „a leképezés objektivitásának kényszerű törvénye alól” és átkerült a művészetbe.[32] 2010-ben a Centrális Galéria Szubjektív Budapest Tér-Kép címmel rendezett kiállítása is jelezte ezt az érdeklődést. Albert Ádám, Gróf Ferenc, Navratil Judit, Gerhes Gábor vagy Szolnoki József munkái a térképet mint a látható és megélt világ személyes értelmezésének egyik lehetséges vizuális eszközét gondolják újra.
A Benjamin Budapesten című kötet sikeresen valósította meg a szempontváltást azálta, hogy illusztrációként gyerekrajzokat használt. Egyedül Benjamin visszatérő alakja felnőtt grafikus által megformált, a többi rajz fővárosi iskolások munkája.[33] A gyermekrajzok sajátos, összevont perspektívájukkal az épületek és helyek legfőbb jellegzetességeit emelik ki. Éppen tömörítő, szubjektív nézőpontjuk teszi hitelessé őket, amely a monumentális látványosságoknak is képes kihangsúlyozni a kisgyermek által megélhető aspektusait. Az élményközpontú látásmód jellegzetes példája a Gellért-hegy ábrázolása, ahol a hegy monstrumából a rajzoló csak két jellemzőt emel ki: a felnőtt-világ számára szimbolikus jelentőségű, vizuálisan meghatározó Szabadság-szobrot és a gyermeki élményvilágban fontos óriás-csúzdákat. A válogatás másik nagy erénye, hogy az emblematikus műemlékek mellett egyenlő súllyal szerepelnek a gyermeki élményvilág számára fontos nagyvárosi élmények, így a Görzenál vagy a Csodák Palotája.
Valamelyest a gyerekrajz szimbólumalkotó metódusát követik Bátki László Budapest gyerekkel illusztrációiként közölt festményei.[34] Az informatív programtárnak műfajából adódóan nincs története, sem főhőse, így képei az egyes helyekhez kötődő képi asszociációkat formálja meg. Bátki színes, pasztózus olajképein emblematikus tömörséggel, naiv stilizálással kapnak formát monumentális műemlékek éppúgy mint egy libikóka vagy egy sütemény. Világosan követhető, a lényegre szorítkozó térképein a már ismert tárgyak és helyek piktogramjai térnek vissza.
Míg a Benjamin-könyvek szándékuk szerint a gyermekek saját használatára készültek, utóbbi inkább szülőknek szánt kézikönyv. Átgondolt módon meghatározott célközönséghez szól Szolga Zsófia A pesti zsidónegyed című kötete is, amely kifejezetten a városban, illetve az adott negyedben élő gyerekeket kívánja arra serkenteni, hogy tudatosabban éljék meg saját környezetüket.[35] A pécsi KultúrAktív Egyesület által „Tiéd a város” címen kiadott, példaszerű könyvsorozat részeként megjelent kötet a várost olyan komplex, organikus egységnek tekinti, amely nem írható le pusztán kulturális hagyományaival, építészeti örökségével.[36] A könyv a negyed történeti múltja, műemléki öröksége mellett egyenlő súllyal tárgyalja környezeti, ökológiai viszonyait, intézményrendszerét, infrastruktúráját, szórakozó helyeit és multikulturális jellegét. Mindennek olyan korszerű grafikai megjelenítéssel ad formát, amely kép-szöveg egyenrangú viszonyán alapszik, és ahol a különféle információs blokkok és interaktív elemek az internethez hasonló struktúrába szerveződnek. Nosek Mimma naiv, ám pontos rajzai lemondanak a város grandiózus panorámájáról, ehelyett a látvány élményszerű, töredékes, ám impulzív megragadására törekszenek. Ennek a „benne élő” városképnek egyaránt részei a biciklisták, a kutyasétáltatók vagy a galambok. A pesti zsidónegyed a fővárost nem kötött, történelmi-kulturális tananyagként láttatja, hanem szociokulturálisan változó organizmusként, amelynek sajátos arculatát végső soron mégiscsak a (gyermeki) szemlélő rajzolhatja meg.
Az 1950-es bővítéssel létrejött Nagy-Budapest olyan belvárostól távoli kerületeket is magába foglal, amelyeknek fővároshoz kötődő identitása csak hosszabb idő elteltével alakult ki. Ezek a városrészek távol esnek a turisztikailag kiemelkedő belvárosi látványosságok körén, ezért képi reprezentációjuk is ritkább. Schmal Róza 2012-ben megjelent Budapest böngészője úttörő volt e téren, amikor olyan helyeit is megjelenítette a fővárosnak, amelyek kívül esnek a hagyományos turista útvonalaktól.[37] Így például ellátogatunk Kőbánya épülő közlekedési csomópontjába, ahol a nagyváros olyan jellegzetes figurái is feltűnnek mint a hajléktalanok. (5. kép) A város itt nem kirakat, hanem olyan természetes élettér, ami zsúfolt, harsány, olykor visszataszító vagy szomorú.
A pécsi Tiéd a város sorozat újabb köteteiben a főváros kevéssé reprezentált kerületei is szerepet kapnak, olyan kerületek, melyeknek egy részét épp a Nagy-Budapest koncepció révén csatoltak a fővároshoz. A kiadó bevallott célja, hogy a gyerekeket szűkebb életterük megismerésére ösztönözzék, identitásukat a kerületi hagyományok megismerésével erősítsék.[38] Az egyes kötetek felépítése a műfajon belül is példaszerűen átgondolt és komplex: az épített és kulturális örökség mellett kitérnek a földrajzi, ökológiai jellemzőkre, a közlekedésre, a közösségi szolgáltatásokra. Műfajukat tekintve ismeretterjesztő könyvek, amelyeket a kisiskolás olvasókra szabott feladatok tesznek interaktívvá. Remsey Dávid illusztrációival kísérve jelent meg Ferencváros, Pestszentlőrinc – Szentimre és Újbuda bemutatása, legújabban pedig Mihályi-Geresdi Zsófia rajzaival a kertvárosi kerületek (Cinkota, Mátyásföld, Sashalom, Árpádföld és Rákosszentmihály) Kertváros gyerekeknek című kötet.[39] (6. kép)
A gyerekek városra tekintő nézőpontja a szó átvitt és szoros értelemében is alulnézeti. Nemcsak életkorukból fakadó méretük okán, hanem figyelmük fókusza révén is. A gyerekek városképének középpontjában nem a történeti örökség áll, hanem a természetes életterük, az őket foglalkoztató különös vagy furcsa dolgok sora. Ezen helyek képi reprezentációja ritka és merész jelenség a gyerekkönyvek illusztrációi között. A nem muzealizált, hanem a hétköznapokban megélt nyüzsgő élménye viszonylag kevés könyvben kap arcot. Például a gangos bérház, amely a város egyik építészeti jellegzetessége, s egyúttal több százezer lakójának mindennapjait is meghatározó élettér Kun Fruzsina Sárkány a lépcsőházban vagy Molnár Jacqueline Belvárosi gyümölcsök kötetének képein ölt karakteres formát.[40] (7. kép) A nagyvárosok jellegzetes élettereinek másik, ritkán reprezentált típusa a lakótelep. Takács Mari Bátky András Mirka című meséjéhez készült illusztrációin a főhős kislány környezetében megjelennek a tízemeletes panelek is.[41] (8. kép) Nemes Anita Fess Budapest című kötete különös műfajú, kifestő könyv. Mint ilyen, elegáns fekete-fehér vonalrajzokba foglalja a város látványosságait. A várost felfedező utazó pedig a színezés által is magáévá teszi a megjelenített színtereket. Különlegessége, hogy a szokványos műemléki színhelyek mellett lapjain helyet kapnak a budapesti fürdők, gangos házak, a budai helyek és a cukrászdák is.[42] (9. kép) Rádai Andrea meséjében a Margitszigeten élő Rókazsolt barátaival egy üres gyártelepre is ellátogat.[43] (10. kép) A romok, elhagyott gyárépületek olyan terek, amelyek a kiskamaszok fantáziáját gyakran foglalkoztatják. Marc Augé terminológiájával élve, ezek tipikus nem-helyek, személytelen, identitás nélküli terek, amelyek vonzereje éppen abból ered, hogy kívül esnek a tömegturizmus kanonizált terein.[44] Ilyen terek jelennek meg Kárpáti Tibor fekete-fehér pixeles kompozícióin is, a Pagony Kiadó Tilos az Á sorozatábanmegjelent Budapest off novelláskötet illusztrációiként.[45] Kárpáti pixelekből szerkesztett, síkgeometrikus alakzatai a kétezres évek elején kezdték meg világhódító útjukat, 2006-tól több száz újságrajza jelent meg a tervezőgrafika terén is irányadó The New Yorker magazinban.[46] New York-i életképein Kárpáti már alkalmazta azt az „alulnézeti” perspektívát, ami a messziről érkező turista sajátja, akinek a felhőkarcolók ablakait tisztítók éppoly érdekesek, mint a metró aluljárók titkos élete. Az amerikai életképek elevenségét és finom humorát Budapest-képeire is átplántálta, bár ezeken a főszerepet a nagyváros architektúrája alkotja. Ám pixelgrafikáin a műemléki panorámák mellett feltűnik a Wekerle-telep jellegzetes házsora, a panelek monoton tömbjei vagy a pesti belváros bérházainak málladozó homlokzata is. (11. kép)
Újabban számos Budapestről szóló gyerekkönyv mutatja be a zöldülő várost, helyet adva a gyerekek számára ismerős parkoknak, ligeteknek, játszótereknek. Ezek közé tartozik a Margitsziget, a Városliget, az Állatkert, a Gellérthegyi csúszda-park, a budakeszi Vadaspark vagy a budai hegyek kirándulóhelyei. Bartos Erika Brúnója mindezen helyeket bejárja, a budai hegyeknek pedig külön kötetet szán. Egervölgyi Lilla madár-főszereplői szintén átsuhannak a város parkjai és erdői fölött, így jutnak el a svábhegyi csillagvizsgálóba, a Normafához, és elrepülnek a János-hegyi kilátó fölött.[47] (12. kép) Nagy Norbert Lámpaoltó Pöttyös néni című kötethez készült illusztrációin a főhősök olyan, a gyerekek által jól ismert, ám ritkán ábrázolt helyeken is megjelennek mint a Római part vagy a Füvészkert.[48] (13. kép) Nemes Anita egyik barangoló füzete a Kiscelli parkba vezet, budapesti kifestőjében pedig helyet kap a városligeti jégpálya, a budai hegyek kiránduló helyei, a gyermekvasút és a libegő is.[49] Schmal Róza 2012-ben kiadott böngészője pedig olyan mára elveszett helyeket is megörökít, mint a Városligetben lebontott Vidámpark és Közlekedési Múzeum.[50]
A város mozgásban
A közlekedési eszközök változatos arzenálja a nagyvárosok látványának, akusztikus élményének és térbeli tapasztalásának meghatározó összetevője. Egy kisgyermek számára kalandos élményt jelent a nagyváros változatos, eddig ismeretlen járműveinek kipróbálása.
A metropoliszok mechanizált képe jellemzően a századelő avantgárd festészetében fogalmazódott meg, a futurizmus majd a húszas évek új tárgyias és art deco irányzatai gyakorta ábrázolták gigantikus masinaként.[51] Az olasz futuristák extatikus, majd a német új tárgyiasság alkotóinak infernális városképe mellett a két világháború között kialakult a nyugati metropolis gépezetét dicsőítő reprezentációs hagyomány. Jellemző példái ennek Fernand Léger 1919-ben készült monumentális A város című képe vagy Piet Mondrian a negyvenes években New York által ihletett Boogie-woogie Broadway című munkája. Mondrian az absztrakció határán egyensúlyozó, minimalista látásmódját a hatvanas évek meghatározó grafikusa, Saul Bass alkalmazta képeskönyvre. Az amerikai Bauhausból induló és New Yorkban dolgozó Bass 1962-ben megjelent kötete, a Henri’s walk to Paris a jelenségek emblémává lecsupaszított formájával idézi meg a nagyvárosba csöppent kisfiú vándorlását.[52] A ezredvégen ismét reneszánszát élő vektoros grafikák némiképp a hatvanas évek „harde egde” absztrakciójának szellemében fogantak. Ezt példázza Christoph Niemann Subway című könyve, amelynek illusztrációi a közlekedési infografika egyenes ági leszármazottai.[53] Az info-grafikák letisztult, geometrikus formanyelvét használta Emiliano Ponzi a new york-i metrót bemutató képeskönyve is. A MOMA megrendelésére készült album nem kizárólag a közlekedés iránt érdeklődő gyerekeknek érdekes, hanem művészi értékű grafikai albumként a felnőtt nézők érdeklődésére is számot tarthat.[54]
A Budapestről szóló gyerekkönyvekben újabban külön teret kapnak a város közlekedését bemutató illusztrációk. Pásztohy Panka Pesti meséje igen életszerű nézőpontot választ, amikor a fővárosban lakó nagymamához érkező unoka szemszögéből mutatja be a nagyvárost.[55] Az óvodás korú kislány érdeklődését különösen a városi járművek kötik le: a pályaudvar hatalmas épülete, a jellegzetes sárga villamos, a jegykezelő automata és a kissé félelmetes mozgólépcső a metróban. (14. kép) A városi sétát ezek a találkozások teszik emlékezetesen kalandossá.
Gévai Csilla könyve, az Amíg utazunk, egy Budapestre érkezett eszkimó kisfiú látogatása apropóján mutatja be a város közlekedését.[56] A közlekedés elvont témáját a karakteresen megformált szereplők utazása révén hozza közelebb. Műfaját tekintve a kötet hibrid, narratívába ágyazott ismeretterjesztő történet, csak ezúttal nem a város műemlékeinek, hanem közlekedési eszközeinek leírása áll középpontban. Baranyai (b) András vektoros grafikáin az ábrázolások több féle típusával él párhuzamosan: egyaránt nyújt áttekintő városi panorámát (a Gellért-hegyről vagy a Moszkva térről), tárgyszerű, leíró rajzot az egyes járművekről, s mindezek mellett zsánerképeket a szereplők hétköznapjairól. Ezek mellé járulnak azok a vonalrajzok, amelyek a látogató kisfiú saját élményeit feldolgozó rajzait imitálják. Baranyai tiszta vonalrajzú, vektoros grafikái egyaránt alkalmasak a szereplők határozott karaktereinek megformálására és tárgyszerű ismeretek közlésére, legyen az az áramszedők tipológiája, a jegytípusok bemutatása vagy a metró működésének folyamatábrája. (15. kép) A korrekt tárgyleírást némi karikaturisztikus, retró-ízzel ötvöző rajzstílusa igen népszerűvé vált a hazai gyermekkönyvek körében, és jól mutatja a tervezőgrafikai gondolkodás térhódítását a hazai illusztrációs piacon.[57]
Szinvai Dániel villamosról és metróról szóló képeskönyvei az idősebb korosztály járművek iránt érdeklődő olvasóit célozza meg.[58] Könyve történeti, műszaki érdekességekre is kitér, rajzai pedig úgy adják a járművek és csomópontok műszakilag pontos leírását, hogy a látványt grafikailag művészi igényű eszköztárral ábrázolják. Különleges színvilágú rajzai között akadnak eleven városi életképek is, köztük például a 4-6-os villamos Jászai Mari téri megállóját ábrázoló vagy a jármű utazóközönségét bemutató illusztrációk. (16. kép)
A budapesti közlekedés különleges járművei is szerepet kapnak olykor az illusztrációkan. Bartos Erika Brúnója a legkülönbözőbb járműveken utazza be a várost, így képei között megjelennek a dunai hajók, a gyermekvasút, a budavári sikló, a fogaskerekű és a libegő is. Utóbbi feltűnik a világhírű Tatu és Patu könyvek illusztrációit is jegyző Sami Toivonen illusztrációi között is, Risto Rapper Budapesten játszódó kalandjai kapcsán.[59]
Futurisztikus metropoliszban, vektoros grafikák keltik életre Kasza Julianna főhősének, egy Április nevű macskának budapesti kalandjait.[60] Története szerint a kalandvágyó macska szembesül a nagyváros forgalmát működtető grandiózus földalatti gépezettel, és az azt irányító patkányok világával, akik az autók szívének kiemelésével fondorlatos módon uralmuk alá hajtották a felszíni közlekedést. Meséje középpontjában tehát nem Budapest kulturális arculata áll, az ábrázolt helyek topografikusan nem beazonosíthatóak (a szövegben csak egy alkalommal van utalás arra, hogy az események színtere az Oktogon), hanem a nagyváros mint gépezet megjelenítése. Kasza Julianna a nagyvárost mechanikus gépezetként ábrázolja, amelynek titkos, földalatti járataiban folyik e magasan szervezett masina irányítása. Kompozícióin a figurák ritmikus ismétlődése, sávos felosztása, folyamatábrák halmozott piktogramjai, kapcsolótáblák labirintusszerű járatai jelenítik meg a nagyvárosi mechanizmus lüktető szervezetét, bonyolult rétegzettségét. (17. kép)
Kalandváros
A Budapesthez kapcsolódó gyermekkönyvek legnagyobb része nem direkt útmutató a városhoz, hanem olyan történet, ahol a nagyváros bemutatásának apropóját a főhős utazása nyújtja. Az utazási és kalandregények nagy múltú hagyományaihoz nyúltak vissza már Sebők Zsigmond Mackó úr utazásait leíró történetei is. A századelő egyik legismertebb magyar ifjúsági regényének hőseit, a vidéki magyar nemes mackó bőrbe figuráját a korszak egyik legnépszerűbb grafikusa, Mühlbeck Károly keltette életre.[61] A nagyvárosban kalandozó kisgyermeket gyakorta helyettesítik a szerzők állatfigurával, ami megkönnyíti a gyermekolvasók azonosulását a főhőssel és egyúttal magyarázatot is ad szabad, szülői kíséret nélküli csavargásukra is. Állatalakban jelenik meg Natalie Russal nagyvárost felfedező barna nyula vagy Amerika egyik legnépszerűbb „utazó kutyája”, az Államok nagyvárosait felfedező, Mihael Mullin által megformált Larry.[62] A hazai gyerekirodalom korai, szép példája az állatalakos utazási regénynek Csukás István Gaál Éva által illusztrált meséje, a Vakkancs szétnéz Budapesten.[63] Gaál Éva míves rajzossággal megformált képeinek ötletes szempontváltásait már a borító képe előlegzi, ahol a csavargó kiskutya a budavári lakóházak fölé magasodva jelenik meg. (18. kép) Budapest térképe a főhős kószálásai nyomán rajzolódik ki, amint azt a történet során bejárt útvonalat jelző belső borító térképe mutatja. Vakkancs nem turista, hanem a város lakójaként fedezi fel saját tágabb környezetét. Kiindulópontja gazdája, a meseíró budai otthona és csavargásai végén megfáradva is ide tér vissza. A képileg részleteiben is gondosan megformált, barátságos otthon a kisgyermek számára is megnyugtató hátterét adja az utazásnak. Gaál Éva képei úgy nyújtják a bejárt műemlékek korrekt leírását, hogy közben képileg is mindvégig a kutya nézőpontja meghatározó. Az utazó gyermek alteregójaként megjelenő kutya ugyanis nem tudatos szemlélője a műemlékeknek (ahogy kevés gyerek az), azok csupán városi kalandjainak díszletei, amelyek csak a szöveg révén kapnak nevet. Vakkancs nézőpontja tehát közel áll a fővárost felfedező gyermek játékos, véletlenszerű részleteket, megélt élményeket megragadó figyelméhez. Jellemző példája ennek, hogy a Ferenciek terének barokk temploma csak háttere a vándorló főhős figyelmét lekötő, galambokat etető különös férfinak, ahogy a kutya hancúrozásának is csupán díszlete a Gellérthegy vagy a Hősök tere pompás műemléki együttese.
Az állatalakos utazási kalandok kiváló példája Paulovkin Boglárka Róka és egér utazásait elmesélő kötete.[64] Története szerint a két kis állat erdei otthonát lerombolják, így menekült idegenként érkeznek a fővárosba. Ennek megfelelően a grafikákon a nagyváros expresszív téralakzatokba görbülő, erőteljes színkontrasztokkal telített forgalmas és zsúfolt, kissé félelmetes helyként kap alakot. (19. kép) A főhősök egy kisfiú révén találnak otthonra, aki egymaga indul neki a város felfedezésének. Kalandjainak középpontjában nem a műemlékek, hanem a gyermeki fantáziát különösen foglalkoztató járművek állnak, így újsütetű barátaival együtt utaznak siklón, várbuszon. Csavargásaiknak némi drámai felhangot ad az egér elvesztése (aki e szerepében nyilván a kisfiú alteregója), hiszen a nagyváros élményéhez az elveszettséget rendeli. Másutt a gyermeki szemlélőt helyettesítő állatfigurák az elvont nagyvárosban keverednek kalandokba. Kőszeghy Csilla főhőse egy kiskutya, Bumburi, aki gazdája keresésére indul a nagyvárosba.[65] Szövege szerint a kóborló kiskutya a forgalmas nagyvárost idegen és félelmetes helyként éli meg, ám a város az illusztrációkon egészen más, színes, mozgalmas arculatát mutatja.
Valóság és képzelet találkozása azonban számos esetben alig jelent mást, mint hogy a mese színtere nem fiktív hely, sosem volt ország sosemvolt kisvárosa, hanem Budapest. Bátky András Pipogya-történeteit épp a fikció és valóság találkozása teszi izgalmassá, hiszen főhősei, a vadállatok nem egyszerűen a mi világunkban élnek, hanem éppen Budapesten.[66] Kalandjaik ezáltal nagyon is valóságos díszletek között zajlanak: Pipogya édesapja a Magyar Nemzeti Galéria teremőre, a csemeték pedig a budai Alagút párkányán ülve szövögetik terveiket. Gyöngyösi Adrienn rajzai csak néhol utalnak a kalandok színterére, leghangsúlyosabban a második kötetben, ahol a nagy záró kaland színhelye a Combino. Szereplői gyermek létükre egyedül közlekednek a nagyvárosban, otthonosan mozognak szövevényében. „Ez a mi városunk is. […] Mindannyian itt születtünk, és itt nőttünk fel.” – jegyzi meg egy alkalommal egyik szereplője.[67] Ehhez illeszkedve Gyöngyösi Adrien jelenetei nélkülöznek minden szürrealitást, rajzain a nagyváros emberléptékű, lakályos hely – még ha vadállatok is akadnak lakói között. Szintén állatalakos szereplők kalandjainak színhelye a város Ritter Ottó kötete, A fürdők réme, ahol Pongrác és Berger Szimat nyomoz a sorra bezáró budapesti fürdők rejtélye ügyében.[68]
Berg Judit szintén mesebeli lényeket, apró dinoszauroszokat telepít Budapestre.[69] A Két kis dinó történeteit elmesélő köteteinek keretét a szereplők idegen környezetbe helyezése adja: előbb kis méreteik miatt saját idejükben lesznek idegenné, majd különféle idő- és térsíkokba kirándulva jelenünkben, majd a középkorban. Kőszeghy Csilla gyermekien naiv rajzain Budapest elvont mesetér: ezt mutatja a budapesti kötet belső borítója is, ahol a város makett-szerű panorámája jelenik meg, autók és lakók nélkül. (20. kép) Bár a szöveg a forgalmas fővárost idegen, ijesztő helyként írja le, „Büdipest” a rajzokon nélkülöz minden negatív elemet: a Combino (amely itt is főszerepet kap) gyermekien naiv módon csattogtatja fogát. A sárga villamos mellett csak a Lánchíd oroszlánján ülő dinók és a képzeletükben Pteradononná vált Hősök terei Gábriel arkangyal szobra köti képileg is a kalandokat a fővároshoz.
Az Óbudai Múzeum gyerekjáték-kiállításához készült képeskönyvben régi gyerekjátékok kelnek útra, hogy különböző közlekedési eszközökön felfedezzék a várost.[70] Molnár Jacqueline rajzain a megelevenedett gyerekjátékok kalandozzák be a várost, Óbuda régi főteréről indulva, a Hajógyári szigeten át a pesti belvárosig. A sajátos nézőpont a gyermek olvasókat is segítheti abban, hogy „belakják” a nagyváros terét.
Az állatalakok mint vezetők gyakran azt a célt szolgálják, hogy a gyermekolvasókat közelebb hozzák a témához, az oktató felnőtt helyett az „okoskodó” kisállat hangján szólalva meg. A KultúrAktív egyesület Tiéd a város sorozatában több olyan kötetet is kiadott, amelyek a főváros egyes városrészeit mutatják be, mindig az ott élő állat figurák kalauzolásával. Remsey Dávid illusztrációival kísérve Ferencvárost zöldküllő és fekterigó, Pestszentlőrincet sün és szarka, Újbudát pedig sirály és kutya mutatja be.[71]
Szintén a kalandozó állatok sajátos nézőpontjából fakad Frida és Gubanc történetének egyedi látásmódja. Trogmayer Éva történetében Frida, a szökevény kanári és Gubanc, a csibész veréb kalandjait követhetjük nyomon. A kalandos utazást Egervölgyi Lilla képei elevenítik meg, aki mesteri módon ábrázolja a város madártávlati képét. Ebből a különleges, magaslati nézőpontból láthatjuk a budai várat, a városligeti állatkert épületeit, a Bazilika kupoláját, a Mátyás-templom tetőzetét, a Duna-parti Bálna modern épületét vagy a Nemzeti Színház mellett álló zikkurat növény-labirintusát. A szokatlan madártávlati perspektíva a topografikusan pontos látképeknek irreális, meseszerű hangulatot kölcsönöz. A nézőpontváltás arra készteti a fiatal néző-olvasókat, hogy az ismert dolgokra új szemszögből tekintsenek rá.
Varázsváros
Viszonylag kevés műnek sikerül átlépnie az ismeretterjesztés határait, és olyan térré formálnia a nagyvárost, amelynek valóság és fikció egyaránt részei, amit nem műemlékei, hanem a benne megtörténő csodák tesznek különlegessé. Ez az a szegmense a képeskönyveknek, amelyben az illusztrációk túl léphetnek a tárgyszerű leképezés kényszerű határain és szürreális világgá formálhatják a várost. Valóság és fantázia eredeti illesztését hozza létre Steve Light, aki a nagyvárosban a sárkányát kereső kisfiú vándorlását jeleníti meg képeskönyvében.[72]
Budapest álomszerű átlényegítésének jó képzőművészeti példája Gross Arnold 1968-ban készült rézkarca, a Budapest – Kék álmok városa. Gross Budapestjének égboltján madárszerű angyalok és angyalszerű madarak hintáznak csendesen az égbolton, a tetőkből szív alakú levelek és napraforgók hajtanak ki, a paloták között kötéltáncos egyensúlyoz, szárnyas férfiak udvarolnak angyali szépségű aktmodelleknek. Nyoma sincs a benzingőzös világvárosi zsúfoltságnak, a Kossuth Lajos utcán lovasok poroszkálnak a térdig érő szívlevelű fűben, a Ferenciek terén egy Arnold nevű zongorán játszik egy ifjú hölgy és a híd felé vezető út kellős közepén festő pingál. A kisvárosias nagyváros ideálképe ez, ahol minden zegzugot a szerelem és művészet békéje tölt be.
A várost a benne játszódó mesebeli kalandok még nem feltétlenül lényegítik át varázslatossá. Ezt a metamorfózist, amelynek során a konkrét valóságos elvont képzeletbelivé lényegül sikerül néhány illusztrátornak megragadnia. A jó példák közé tartoznak Háy Ágnes rajzai, Mosonyi Alíz Mesék Budapestről című, 1982-ben megjelent kötetének illusztrációi.[73] Az egyszerű, fekete-fehér vonalrajzok kép és szöveg olyan szintézisét valósítják meg, amelyre azóta is kevés példa akad a magyar gyermekirodalomban.[74] Háy Ágnes a hetvenes évek végén a magyar neoavantgárd olyan vizuális műhelyeiben nevelkedett mint Erdély Miklós Indigó-csoportja vagy a BBS. Mindez némiképp magyarázatot adhat arra a bátorságra, amivel elszakadt a korban uralkodó, Kass János vagy Reich Károly nevével fémjelzett, klasszicizáló illusztrációs stílustól.[75] Szabadon áradó rajzstílusa némiképp rokon a kor neoprimitív művészeti irányzataival, köztük a populáris kultúrára élénken reflektáló Vajda Lajos Stúdió képi világával vagy Szenes Zsuzsa rajzaival. Rajzai úgy válhattak a magyar gyermekkönyv-illusztráció klasszikusává, hogy mellőznek minden tetszetős színezést, míves kidolgozást. Magával ragadó lendületüket, máig sem szűnő hatásukat izgalmas térbeli deformációinak, invenciózus nézőpontjainak köszönhetik. Vélhetően Háy animációs múltja is közrejátszik abban, hogy a mai, digitális vizualitáson edződött néző számára is izgalmas, folytonos meglepetéseket tartogató képi világot épített fel. Sajátos nézőpontját jól jellemzi, hogy a könyv belső borítóin nem a megszokott városképek valamelyike jelenik meg, hanem egy pesti bérház belső udvara, aminek körfolyosóit furcsa lények, a mesék szereplői népesítenek be. (21. kép) Az ezt követő lapokon ugyan feltűnnek a város ismert műemlékei, de azokat folyvást újabb valóságrétegek írják felül: a Lánchídon hétfejű sárkány tekereg, a Halászbástyán itt rekedt török harcosok csodálják a panorámát, a Margitszigeten pedig egy hajótörött téblábol. Háy szereplői folyamatos átalakulásban, mozgásban vannak, vándorlásuk során bejárják a könyv lapjainak megannyi zeg-zugát, saját kedvük szerint formálva át a város térképét. Ebből a nézőpontból Budapest nem tárgya, csupán kiindulópontja, ihletője a belőle áradó meséknek, varázslények, eltévedt vándorok és megkergült felnőttek végtelen játszótere. Háy Ágnes mesés Budapestje nem megtanulandó műtárgy, nem abszolválandó múzeum, sem nem térkép vagy jól működő hálózat, hanem kalandokat tartogató varázsváros. Háy Ágnes és Mosonyi Alíz meséi éppúgy lebegnek ég és föld között mint záró meséjük léghajói, amiket egy bolond öregúr halászott elő a zsebéből.
Ehhez hasonló, vizuálisan újszerű metmorfózison Herbszt László könyvében, a Csodálatos szemüvegben lényegül át a város.[76] Finy Petra elbeszélésének hőse kicsi Kovács Áron, egy „igazi városi gyerek”, aki előtt egy varázsszemüvegnek köszönhetően a város új alakot ölt. Ami a szövegben egyszerű hasonlatok sora, az Herbszt László képein lenyűgöző képi látomás. Az Erzsébet-híd dinoszaurusz csontvázzá alakul, az Alagút egy óriás tátott szája, a dunai hajók testes fókák, a városmajori teniszcsarnok hatalmas béka, a Margit-hídon átmenő négyes-hatos pedig egy vaskos faágon kúszó kígyó. (22. kép) A mese nem tesz mást, mint formát ad a gyermeki fantázia animikus, archaikus rétegének, amely képzeletében átlelkesíti, élőlényekké formálja a nagyváros épületeit, ily módon adva képi alakot szorongásainak. A városi tér objektumai hasonló átalakuláson mennek át Satoshi Kitamura Lily Takes a Walk című kötetében, ahol a kislányt kísérő kutya előtt válnak láthatóvá a szörny alakot öltött városi tárgyak.[77] Herbszt László ezt a meseszerű metamorfózist szuggesztív képi formával kelti életre. A konkrét épületek varázslatos átalakulását a grafikai felületek különleges textúrája szolgálja, amely némiképp nosztalgikus, szürreális összhatást eredményez, anélkül, hogy az architektúrák jelenvalóságán csorba esne.[78] Efféle átlényegülés jellemzi Amy Martin Symphony City című kötetének képi világát, amelyben zenei asszociációkat kelt életre rajzaiban a szerző.[79] A tervező grafikusként is jelentős szakmai sikereket elért Herbszt stilárisan a szecesszió, a szürrealizmus és a hatvanas évek reklámgrafikájának sajátos ötvözetéből bontja ki kis Kovács Áron világát. A felületeknek ez az érzéki tobzódása és a kifinomult, lírai színharmóniák alkalmazása egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy a dolgok átlényegülése minden tárgyszerűsége ellenére is eltávolodjon időben is térben. A varázsszemüveg által megtapasztalt csodák generációkon átívelő folyamatosságát az utolsó képek egyikén már felnőttként mutatott kisfiú alakja érzékelteti. Az idősíkoknak ez az egymásra torlódása visszamenőleg is magyarázatot ad az egész látványvilág nosztalgikus alaphangulatára. Ehhez hasonlóan a mesebeli átlényegülést formálja képpé Radványi Maja fekete-fehér illusztrációinak sorozata, amelyek Kitka Bence budapesti kalandjait kísérik.[80] (23. kép)
Ehhez a képi hagyományhoz kapcsolódik Marcus Goldson első (és máig egyetlen), gyermeklelkű felnőtteknek szóló képeskönyve, amely Gellért Emese története nyomán hajtogatja egybe valóság és képzelet rétegeit. Képein egy barátságos, kalapos óriáskígyó tekereg Budapest utcáin, olyan természeteséggel és kézzelfogható valóságként, ahogy a hatos villamos kanyarog a nagykörúton.[81] (24. kép) A brit születésű, Kenyában nevelkedett, ám 1993 óta Budapesten élő rajzoló az eltelt évtizedek alatt a főváros hűséges és értő dokumentátorává érett, aki népszerű rajzain utolérhetetlen bájjal és humorral örökíti meg a város jellegzetes karaktereit. Utóbbiak már önálló grafikaként, nem könyvillusztrációként léteznek, és sikerük jól mutatja, hogy milyen keskeny a határ felnőtt és gyermekkönyv, illusztráció és autonóm grafika között.[82]
Schmal Róza Budapesti böngészője a műfajban úttörő módon fókuszált a fővárosra. A manuális festményekként kivitelezett kompozíciók sora kifejezetten a gyermekek számára készült, s e nemben egyedülálló vállalkozás.[83] Előzményének tekinthető Tom Schamp New Yorkról szóló nagyvárosi böngészője, az Ottó és a város, amelysajátos módon felülnézetbe, kiterítve mutatja a város utcáit, így ösztönözve a gyermeket arra, hogy autópályaként használva saját alakjaival is benépesítse a könyvet.[84]Mivel műfajából eredően nélkülözi a szöveges magyarázatot, a látványhoz kapcsolódó járulékos (történeti, topográfiai) információk feltételezik a gyermek előzetes tudását, vagy a vele együtt böngésző felnőtt tevékeny közreműködését. Választott tizenkét színtere csak részben egyezik Budapest szokványos ikonográfiai témáival: bevett színhelyeknek tekinthető a Parlament, az Erzsébet-híd, a Várnegyed és a Hősök tere; a gyerekek saját életteréhez igazított a Margitsziget, az Állatkert valamint a Közlekedési Múzeum bemutatása; ugyanakkor szokatlan olyan nem belvárosi és nem turisztikai célpont beemelése mint a Lehel tér vagy Kőbánya. Bár rajzai arányaiban, épületeiben igazodnak a város reális topográfiájához, látképeit varázslatos, mesebeli momentumokkal lényegíti át a rajzoló. Képei szerint Budapestnek több valóságrétege van, sajátos arculata a látvány primér felszíne alatt, föld alatti üregeiben, titkos járataiban rajzolódik ki. Jellemző példája ennek a több rétegűségnek, valóság és fikció összemosásának nyitóképe, ahol a Duna két partján elterülő városrészt szokatlan módon úgy ábrázolja, hogy a Duna medrében heverő tárgyak is megjelennek. A város évezredes története ezekből bontakozik ki, egy római kori amfóra, hajóroncs, középkori kard, páncél, világháborús tank és bomba utal a város olykor dicsőséges, máskor vérzivataros múltjára. Mindemellett a böngésző műfajának megfelelően apró történések sora köti le a néző figyelmét, egy részük hétköznapi esemény, más részük kalandos vagy szürreális történés, mint a háztetőkön settenkedő rabló vagy a Dunán evező piros sapkás manó. Bizonyos narratív szálakat a rajzoló végig vezet látképein, így az afrikai küldöttség, az elszabadult majmok vagy a rabló történetét. Képein a város folyamatos kalandok színtere, olyan hely, ahol valóság és varázslat találkozik, ami egyszerre ad otthont hajléktannak és varázsmanónak, ahol bármikor átbillenhet a reális a szürreálisba, ahol a dolgoknak mindig van újabb rétege és nézete, akár a Budavári barlangrendszernek. (25. kép)
Vidák Zsolt Budapest-kötete a böngészők legjobb hagyományát követi, felfejtése a felnőtt nézők számára is izgalmas kalandot ígér.[85] A kötet voltaképp egyetlen panorámikus városkép nagyításainak sorozatából áll, ami azt sugallja, hogy egy nagyváros életének bármely, tetszőlegesen kimerevített pillanata alkalmas arra, hogy felfedje a hétköznapi és racionális felszín mögött rejtőző rendkívüli és irreális valóságot. (26. kép) A nyitó oldalon feltáruló madártávlati látképbe oldalról oldalra belenagyító részletek azt sejtetik, hogy minél közelebb hatolunk a dolgokhoz, minél figyelmesebben szemléljük őket, annál valószínűbben tárul fel különös természetük. Vidák képeinek különössége első pillantásra csak sajátos perspektívájukból adódik, ám a böngészésbe elmerülő néző előtt feltárul a felszín mögött áramló második valóság. Vidák Budapestjén külön életet élnek a városi madarak (galambok, csókák, varjak és gólyák), némiképp Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regényének nyugtalanító galamb-hadosztályait idézve meg. Rajzain a város lakóival egyazon minőségben jelennek meg az épületdíszítő szobrok és köztéri emlékművek, valamint a reklámtáblák figurái, azt érzékeltetve, hogy valamiképp ők is a város élő szövetének részei, akiknek szabad átjárása van az élő és élettelen zónái között. Az ezredforduló posztmodern gyerekkönyv-illusztrátoraihoz hasonlóan képeiben sok intraikonikus szöveget, azaz belső idézetet, az információs táblákon elszórt, beleírt szöveget alkalmaz. A reklámszövegek, hirdetések olykor groteszk idézetei a piktogramokkal együtt részei a nagyvárosi vizualitásnak. Látképei más irányban is szétfeszítik Budapest hagyományos ikonográfiáját: a jellegzetes körfolyosós bérház belső udvara éppúgy helyet kap sorozatában, mint a belváros közegének elmaradhatatlan szereplői, a gyermeki tapasztalásból nem kizárható koldusok és hajléktalanok. A böngészők legjobb rajzi hagyományait követve, Vidák látképén is a részletek hordozzák a hétköznapitól elváló különöst, így a figyelmes szemlélő számára felfedezhető egy tolvaj üldözése, egy kötéltáncos produkciója a hídon vagy egy sárkányrepülő az egyik háztetőn. A valóság felsőbb régióiban, a városi tetőkön zajló élet úgy tűnik egyébiránt is elszakad a materiális valóságtól, ebben a térben sároroznak, jógáznak vagy éppen szörföznek a lakók, dacolva az ésszerűség anyagi korlátaival. A furcsaságok némelykor szürrealitásba fordulnak, mint a fa lombjai között tollasozók, vagy az Erzsébet híd tetején lebegő jógi alakja. Vidák Budapestje a mágikus realizmus irodalmi-képi hagyományának örököse, amennyiben kompozícióin a varázslatos a hétköznapi valóság természetes része.
Labrosse Dániel, részben francia származású, Budapesten élő festő-grafikus nézőpontját szintén átszínezi a külföldi kívülálló, rácsodálkozó és konvencióktól nem kötött tekintete.[86] Buda+Pest című albumának műfaja az előzőhöz hasonlóan böngésző, bár itt némi szöveges eligazítást is kap az olvasó, ami egyúttal játékos keresgélésére is ösztönöz. Vidák Zsolt albumához hasonlóan ez a könyv sem kizárólag a gyermek közönséget célozza meg, felszabadultan áradó képi fantáziája életkortól függetlenül minden arra nyitott nézőt magával sodor. Kiinduló ötlete ízig-vérig szürreális: Lesenyei Márta Gellért-hegyen álló, 1982-es bronz szobrai, király és királyné alakjában Pestet és Budát megszemélyesítő alakjai elevenednek meg lapjain. Az uralkodó pár indul felfedező útra napjaink fővárosában, bejárva a testvérvárosok különféle helyeit. A felkeresett helyek között vannak turisztikailag is vonzó, műemléki épületek (Operaház, New York Kávéház, Gellért Szálló), de akadnak az itt élők számára tipikus pesti helyek (Balzac utca, Bambi presszó, Árkád Bazár, Batthnyányi utca), és szokatlan, a központtól távol eső kiránduló helyek (Filozófusok kertje, Barabás Villa, Óbudai Gázgyár). (27. kép) Ami mindben közös, az hogy valamennyit elárasztják a rajzoló fantázialényei, szürreális, amorf képződményei, a pszichedelikus fantázia teremtményei, akik között akad szemüveges ló, szökött zsiráf, egyszemű-hétlábú virgonc banán és bumfordi óriás. Az utcákat, lakásokat, tetőket, hidakat elárasztó, a város minden zegzugát belakó fantázialények azt sugározzák, hogy Budapest (ahogy minden európai nagyváros) sokszínű és befogadó hely, ahol a különös természetes, a szokatlan hétköznapi, és ahol a járókelő semmin sem lepődik meg, mert a főváros szabad tér, ahol ki-ki vállalhatja önmagát, másságát, legyen bár emberi, állati, hibrid teremtmény vagy fantázialény.
[1] A kiállítás előzménye: Meseváros – Budapest. A főváros a gyermekkönyvek illusztrációiban. Deák 17 Gyermek- és Ifjúsági Galéria, Budapest, 2017. április 12 – május 27. – Kurátorok: Révész Emese, Kelemen Réka. A tárlatot kísérő katalógus tanulmánya: Révész Emese: Budapest – meseváros. Budapest képi reprezentációja a gyermekkönyvekben. Deák 17 Gyermek- és Ifjúsági Galéria, Budapest, 2017. – Jelen tanulmány a korábbi szöveg átdolgozott, frissített változata.
[2] Walter Benjamin: A második császárság Párizsa Baudelaire-nél. Ford.: Bence György.In: Angelus Novus. Magyar Helikon, 1980, 853. (819-931.)
[3] Peter Brooks: The Text of the City. Oppositions, 1977/8, 7-11. (https://www.msu.edu/course/ha/446/peterbrooks.pdf); Minderről bővebben: Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. A társadalmi térhasználat Budapesten (1870-1940) Új Mandátum, Budapest, 1998, 27.
[4] A képeskönyvek kép-szöveg viszonyai tipológiájának összefoglalása: Maria Nikolajeva, Carole Scott: How Picturebooks Work. Routledge, New York – London, 2006, 2-28.
[5] Baranyai (b) András: Európa böngésző. Pagony, Budapest, 2014.
[6] Sármány Ilona: Ecset által homályosan – Fővárosok és festőik. Budapesti Negyed, 1996. 14. szám, 49-85; Rózsa György: Budapest legszebb látképei. HG & Társa, Budapest, 1997.
[7] Várnai Vera: Festői Budapest. grafikák és festmények a reformkortól napjainkig. Corvina, Budapest, 2004.
[8] John Urry: The Tourist Gaze, Leisure and travel in Contemporary Societies. London, Sage, 1990; Idézi: Bódis Krisztina: Posztmodern turizmus. In: A turizmus mint kulturális rendszer. Tanulmányok. Szerk.: Fejős Zoltán. Néprajzi Múzeum, Budapest, 1998, 189-196.
[9] Gisela Welz ennek kapcsán a „lokalizmus eksztázisáról” beszél. Lásd: Szijártó Zsolt: A turizmus mind menedék. Képes és elbeszélések a Káli-medencében. In: Turizmus és kommunikáció. Tanulmányok. Tabula Könyvek I. Néprajzi Múzeum, PTE Kommunikációs Tanszék, Budapest, Pécs, 2000, 8. (7-22.)
[10] Marc Augé: Nem-helyek (Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába). Műcsarnok, Budapest, 2012.
[11] Niedermüller Péter: városi turizmus. Történelem, művészet, egzotikum. In: Turizmus és kommunikáció. Tanulmányok. Tabula Könyvek I. Néprajzi Múzeum, PTE Kommunikációs Tanszék, Budapest, Pécs, 2000, 31-38.
[12] Csillag Gábor: „Képek és képtelenségek.” – valóságábrázolás határai a turisztikai képi emlékekben. In: Helye(in)k, tárgy(in)k, képe(in)k. A turizmus társadalomtudományos magyarázata. Tanulmányok. Tabula Könyvek 5. Szerk.: Fejős Zoltán, Szijártó Zsolt. Néprajzi Múzeum, Budapest, 2003, 73-80.
[13] Ruffy Péter: Hazánk szíve Budapest. Ill.: Würtz Ádám. Móra, 1968, 1975, 1977, 1980, 1982.
[14] Miroslav Ŝaŝek(1916-1980) This is Paris című kötete 1959-ben jelent meg, a városkönyvek utolsó, nyolcadik darabja pedig 1962-ben.
[15] Első kötete: Salvatore Rubbino: A Walk in New York. Candlewick, 2009, Uő: A Walk in London, 2012; A Walk in Paris. 2015.
[16] Olga Černá, Michaela Kukovičová: To je Praha. Baobab, Prága, 2015.
[17] Tereza Říčanová: To je Istanbul. Baobab, Prága, 2018.
[18] Stanislav Setinský: To je Jerusalem. Baobab, Praha, 2019.
[19] Michal Hvorecky, Simona Smatana:Bratislava – Čarovná metropola. Monokel, Pozsony, 2019.
[20] Taraneh Ghajar Jerven, Nik Neves, Nina de Camargo: Capitals: Visit the World’s Capital Cities! Blueprint Editions, London, 2018.
[21] Janikovszky Éva: My Own Budapest. Ford.: Szász Elizabeth. Ill.: Sajdik Ferenc. Móra, Budapest, 1992.
[22] Mészáros János, Jánosi-Halász Rita, Entz Sarolta: Bolyongások Budapesten. (Két egér kalandjai.) Ill.: Rácz Nóra. Aula.info, Budapest, 2009.
[23] Tittel Kinga: Mesélő Budapest. Ill.: Kecskés Judit, Kolibri, Budapest, 2016; Újabb kötetek: A Várnegyed titkai, 2019; A Duna kincsei, 2020; Kilátók és miniszobrok, 2021; Zenélő Budapest, 2025.
[24] A sorozat és a kapcsolódó projektek (filmek, foglalkoztató könyvek, színezők, társasjátékok) részletes ismertetése a szerző weboldalán: https://www.bartoserika.hu/aktualis/bruno
[25] Foki Péter: Budapest. Városkalauz kicsiknek, nagyoknak és még nagyobbaknak. Ill.: Dusik Móni. Magánkiadás, Budapest, 2018.
[26] Laura Carlin: London: A History. Walker Books, London, 2024.
[27] Gimesi Dóra Amikor mesélni kezdtek a fák. Ill.: Rofusz Kinga, Pagony, Budapest, 2024.
[28] Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk. Ill.: Békés Rozi. Scolar, Budapest, 2023.
[29] Varga Viola: Barangoló a Kiscelli Múzeumban. Ill.: Nemes Anita. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 2017.
[30] Garda Veronika: A szubjektív térérzékeléssel kapcsolatos vizsgálatok elméleti háttere és alkalmazási területei. Tér és Társadalom, 23, 2009/1, 43-53.
[31] Kevin Lynch: The Imgae of the City. Cambridge, 1960. – Idézi: Garda i. m. 48.
[32] Hornyik Sándor: A térképész tekintete. Kultúrakritikai geográfia ma Magyarországon. http://meonline.hu/vizualis-kultura/a-terkepesz-tekintete/
[33] Kelemen Anikó: Benjamin Budapesten. Kalauz gyerekeknek. Benjamin Guides, Budapest, 2006; Hasonló céllal készült, ám képileg kifejezetten silány: Rékai Kati: The adventures of Mickey, Taggy, Puppo and Cica, and how they discover Budapest. A fairytale, travel guide. Telekép, Budapest, 2001.
[34] Farkas Zoltán, Sós Judit, Mészáros Mária: Budapest gyerekkel. Ill.: Bátki László. JEL-KÉP, Budapest, 2007.
[35] Szolga Zsófia: A pesti zsidónegyed gyerekeknek. Ill.: Nosek Mimma. Kultúraktív Egyesület, Pécs, 2013.
[36] Sebestyén Ágnes, Tóth Eszter: Pécs gyerekeknek. Ill.: Sirály Dóri. Kultúraktív Egyesület, Pécs, 2010.
[37] Schmal Róza: Budapesti böngésző. Kolibri, Budapest, 2012.
[38] A sorozat ismertetését lásd: https://kulturaktiv.hu/tevekenysegunk/kiadvanyok/ – A sorozatban Budapest mellett Veszprém, Sepsiszentgyörgy, Pécs, Paks, Eger, Brassó, Biatorbágy városát bemutató kötetek is megjelentek.
[39] Izápy-Tóth Nikolett: Ferencváros gyerekeknek.Ill.: Remsey Dávid. KultúrAktív Egyesület, Pécs, 2017; Rozgonyi Sarolta – Tóth Eszter: Pestszentlőrinc-Pestszentimre gyerekeknek. Ill.: Remsey Dávid. KultúrAktív Egyesület, Pécs, 2019; Rozgonyi Sarolta – Tóth Eszter: Újbuda Gyerekeknek. Ill.: Remsey Dávid. KultúrAktív Egyesület, Pécs, 2023; Csúrné Sarbak Klára: Kertváros gyerekeknek.Ill.: Mihályi-Geresdi Zsófia. KultúrAktív Egyesület, Pécs, 2024;
[40] Kun Fruzsina: Sárkány a lépcsőházban. Naphegy Kiadó, Budapest, 2008; Lackfi János: Belvárosi gyümölcsök. Ill.: Molnár Jacqueline. Pozsonyi Pagony, Budapest, 2015.
[41] Bátky András, Takács Mari: Mirka, avagy hogyan kell szeretni. General Press, Budapest, 2012.
[42] Nemes Anita: Fess Budapest! Premier Press, Budapest, 2016.
[43] Rádai Andrea: Róka Zsolt a Margitszigeten. Ill.: Sipos Fanni. Pagony, Budapest, 2023.
[44] Marc Augé: Nem-helyek (Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába). Műcsarnok, Budapest, 2012.
[45] Budapest off. Ill.: Kárpáti Tibor. Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2018.
[46] E rajzokból a Symposion kiadásában is megjelent egy kötete: Tibor Kárpáti: America NYC. Symposion 71. Visual Culture – America, 2018/2019
[47] Trogmayer Éva: Frida és Gubanc Budapesten. Ill.: Egervölgyi Lilla, HVG, Budapest, 2022.
[48] Kiss Noémi: Lámpaoltó Pöttyös néni. Ill.: Nagy Norbert, Pagony, Budapest, 2018.
[49] Varga Viola: Barangoló a Kiscelli Parkerdőben. Ill.: Nemes Anita, Budapest Történeti Múzeum, 2021.
[50] Schmal Róza: Budapesti böngésző. Kolibri, Budapest, 2012.
[51] Eberhard Roters: Die Strasse. In: Ich und Stadt. mensch und Grossstadt in der deutschen Kunst des 20. Jahrhunderts. Hsg.: Eberhard Roters, Berhard Schulz. Berlinische Galerie, Berlin, 1987, 35-58.
[52] Leonore Klein: Henri’s walk to Paris. Ill: Saul Bass. New York, 1962.
[53] Christoph Niemann: Subway. Greenwillow Books, 2010.; Hasonló képei világot teremt: Dan Yaccarino: Count 1,2, 3 on the Subway. Khnopf Books for Young Readers, 2014.
[54] Emiliano Ponzi: The Great New York Subway Map. MoMA, New York, 2017.
[55] Pásztohy Panka: Pesti mese. Nagymamáknak és unokáknak. Pagony, Budapest, 2017.
[56] Gévai Csilla: Amíg utazunk. Ill.: Baranyai (b) András. Pagony, Budapest, 2013.; Gévai Csilla: Amíg zötyögünk. Ill.: Baranyai (b) András. Pagony, Budapest, 2014; Gévai Csilla: Amíg repülünk. Ill.: Baranyai (b) András. Pagony, Budapest, 2015.;
[57] Révész Emese: Piroska Kiberádiában. A kortárs gyermekkönyv-illusztráció új útjai. Műértő, 2014. január, 13.
[58] Kovács Tamás György: A villamos. Ill.: Szinvai Dániel. Pozsonyi Pagony, Budapest, 2023; Kovács Tamás György: A metró. A fúrópajzstól a mozaikcsempéig. Ill.: Szinvai Dániel. Pozsonyi Pagony, Budapest, 2024;
[59] Sinikka Nopola, Tiina Noppola: Risto Rapper és a rettenetes kolbász. Szentendre, Cerkabella, 2013
[60] Kasza Julianna: Április és az úttekerők. Cerkabella, Budapest, 2010.
[61] Benkő Zsuzsanna: Mühlbeck Károly. Karton, Budapest, 2011, 61-65.
[62] Natalie Russel: Brown Rabbit int he City. Vikin Juvenile, 2010; Michael Mullin Larry Gets Lost… sorozata az elmúlt években aratott nagy sikert Amerikában.
[63] Csukás István: Vakkancs szétnéz Budapesten. Ill: Gaál Éva. Móra, Budapest, 1989.
[64] Paulovkin Boglárka: A nagy utazás. Pagony, Budapest, 2012.
[65] Kőszeghy Csilla: Bumburi a városban. Pagony, Budapest, 2010.
[66] Bátky András: Pipogya, a budapesti medve. Városi Eső Sanyarú Tél. Ill.: Gyöngyösi Adrienn. Pagony, Budapest, 2010; Bátky András: Pipogya és a Városvédő szent. Ill.: Gyöngyösi Adrienn. Pagony, Budapest, 2011.
[67] Bátky 2011. i. m. 79.
[68] Nyulász Péter: A fürdők réme. Berger Szimat Szolgálat. Ill.: Ritter Ottó. Móra Kiadó, Budapest, 2016.
[69] Berg Judit: Két kis dinó Budapesten. Ill.: Kőszeghy Csilla. Pagony, Budapest, 2012.
[70] Szabó T. Anna: Játék a városban. Ill.: Molnár Jacquline, Óbudai Múzeum, 2019.
[71] Rozgonyi Sarolta, Tóth Eszter: Pestszentlőrinc-Pestszentimre gyerekeknek. Ill.: Remsey Dávid. KultúrAktív Egyesület, Pécs, 2021.
[72] Steve Light: Have You Seen My Dragon? Candlewick, 2014.
[73] Mosonyi Aliz: Mesék Budapestről. Ill.: Háy Ágnes. Magvető, Budapest, 1982.
[74] A kötet méltatása: Bátky János: A metrón komoly emberek komolytalankodnak. (De meddig?) Magyar Narancs, 1996/38. http://magyarnarancs.hu/zene2/mesekonyv_a_metron_komoly_emberek_komolytalankodnak_de_meddig_mosonyi_aliz-hay_agnes_mesek_bu-56816
[75] Nagy Kristóf: Mindenki megdöglik vagy lelép, nem hallgatják a zenét. Beszélgetés Háy Ágnessel. Új Művészet, 2014. május, 44-46.
[76] Finy Petra: A csodálatos szemüveg. Ill.: Herbszt László. Naphegy, Budapest, 2011.
[77] Satoshi Kitamura: Lily Takes a Walk. Farrar, Straus, London, 1998.
[78] Egy interjúban Herbszt László külön kitért a felhasznált textúrák gazdag tárházára: Elekes Dóra: Fontos a narratíva. Interjú Herbszt Lászlóval. 2011. július. – http://meseutca.hu/2011/06/14/fontos-a-narrativa/
[79] Amy Martin Symphony City. McSweeny’s McMullens, 2011.
[80] Diana Soto: Kitka Bence Budapesten. Ill.: Radványi Maja. Scolar, Budapest, 2025.
[81] Gellért Emese: A csodálatos villamos. Ill.: Marcus Goldson. Memo Communications, 2013.
[82] https://marcusgoldson.co.uk/
[83] Schmal Róza: Budapesti böngésző. Kolibri, Budapest, 2012.
[84] Magyarul megjelent: Tom Schamp: Ottó és a város. Csimota, Budapest, 2011.
[85] Vidák Zsolt: Budapest böngésző. Centrál Kiadó, Budapest, 2024.
[86] Farkas-Zentai Lili: Buda+Pest by Labrosse. Ill.: Labrosse Dániel, Labrosse Nicole. HVG Könyvek, Budapest, 2024.