Artmagazin, 2025/2, 80-86.

Magyar illusztrátorok viszonylag ritkán kerülnek a nemzetközi figyelem fókuszába. Békés Rozinak ez sikerült, amikor a tekintélyes New York-i Society of Illustrators által meghirdetett éves pályázaton képeit a szakmai zsűri az ezüst érmek egyikével jutalmazta. Aki rákeres az egyesület weboldalán az Illustration 67 pályázat műveire, képet alkothat a kortárs illusztráció aktuális trendjeiről. A több száz mű szédítő gazdagságban tárja elénk a kortárs illusztráció változatosságát és nívóját, bizonyítva, hogy az illusztráció ma a kortárs grafika egyik legvirágzóbb ága. Békés Rozi sikere azonban azt is példázza, hogy a jó illusztráció nem feltétlenül formabontó. Az ezeregy éjszaka meséihez készült rajzai minden tekintetben a hagyomány követői, rajzi kultúrájuk a művészet egyetemes tradíciójából merítenek, varázslatos hatásuk éppen annak köszönhető, hogy klasszikus képi eszköztárat mozgósítanak. Az egyetemes kultúra örökségének tekinthető mesefüzért Békés Rozi olyan rajzokkal társítja, amelyek az aktuális jelen gyorsan változó trendjeitől független művészi látomást közvetítenek, megidézve gyerekkorunk nosztalgikus mesevilágát.

Békés Rozi jól ismert és nagyra értékelt alkotója a hazai illusztrációs színtérnek. Könyvei több ízben részesültek Szép Magyar Könyv díjban, 2009-ben pedig elnyerte az IBBY Az Év Gyermekkönyv Illusztrátora díjat. Képi világának jellemzője a kalligrafikus vonalrajz és a dekoratív festői eszközök kifinomult használata. Illusztrációiban csodálatraméltó (már-már dacos) következeteséggel lírai elbeszélői szemléletet képvisel, amely a maga higgadt realizmusával, kissé régivágású szépségeszményével valódi ritkaságnak számít az egymásra licitáló extrém képi kísérletek sodrában. Légies könnyedségű akvarell olyan kompozíció klasszikus történetek mellé szegődtek, mint Móra Ferenc Didergő királya, Petőfi Sándor és Arany János versei. Humorosabb változatban, a húszas-harmincas évek rajzi világával rokon képei kísérik Gianni Rodari történeteit (Beleestem a tévében). Aubrey Beardsley szecessziós grafikájának öröksége visszhangzik Andersen A vadhattyúk  című meséjéhez készült fekete-fehér rajzsorozatában. Utóbbi album igényes kivitele a Scolar Kiadót is dicséri, amely Békés Rozi legtöbb illusztrált kötetének gondozója, köztük az újabban díjazott Ezeregyéjszaka meséinek is.

Békés Rozi célja egyáltalán nem a régi történetek modernizálása, éppen ellenkezőleg, tudatosan idézi meg azokat a képi hagyományokat, amelyek a mese- és gyermekirodalom klasszikusaihoz kötődnek. Az Ezeregyéjszaka meséinek első illusztrált kiadása 1714-ben jelent meg Európában, amit szebbnél szebb változatok követtek. Az egzotikus mesefüzért illusztráló alkotók névsora impozáns: 1865-ben az Aliz Csodaországban rajzairól ismert Sir John Tenniel illusztrálta, 1876-ban Walter Crane és 1907-ben Edmund Dulac a szecesszió szellemében rajzolt hozzá gyerekeknek szánt képeket. A legjobb illusztrációk között számos olyan kísérlet van, amelyek a felnőtt olvasókra számítva a történetek erotikus, ezoterikus tartományait hangsúlyozzák, közülük a legjelentősebbek Kay Nielsen a tizes években készült és Errol le Cain 1981-es képsorozatai. A perzsa-arab eredetű mesék vizuális interpretációja mindenkor tükrözte az európai olvasó Közel-Keletről alkotott képét. Így például Frank Brangwyn 1895-ös akvarell sorozata a századforduló orientális realizmusának szellemében készült. A mesék magyar illusztrációs hagyománya nem túl gazdag: a háború előtt Pályi Jenő kissé vérszegény realizmussal megformált képei kísértek számos kiadást, míg 1956-tól mindmáig Róna Emy akvarelljeit böngészve olvassák egymást követő nemzedékek Seherezádé történeteit. Utóbbi néhány kompozíciója már az arab miniatúrák közvetlen hatásáról tanúskodik.

Ebből a változatos illusztrációs hagyományból Békés Rozi rajzaira – saját bevallása szerint – leginkább Kay Nielsen képei hatottak. E rajzok érdekessége, hogy azok nem jelentek meg kötetben – talán épp dekadens szimbolizmusuk riasztotta vissza a kiadókat – ám ennek dacára széleskörben követett példák lettek. (Legutóbb a Taschen kiadó adta ki díszes albumban a sokáig lappangó akvarelleket.) A fülledt erotikummal és füstös misztikummal telt egzotikus kelet-képet megerősítő, szimbolista, szecessziós képi látomások bódító vonzereje egy évszázad alatt sem veszített hatásából. A Közel-Keletről alkotott árnyaltabb kép aktualitását mi sem mutatja jobban, minthogy a Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyv-vásár fődíját idén a A bölcsesség háza című, arab nyelvű, az Egyesült Arab Emírségben kiadott könyv nyerte, amely a híres bagdadi könyvtár pusztulását meséli el. Majid Zakeri Younesi fekete-fehér és vörös színekre redukált rajzai a középkori arab miniatúrák nyomán mesélik el a Közel-Kelet legnagyobb tudásbázisának leégését.

Békés Rozi képei európai nézőpontot képviselnek, amelyben a különböző kulturális hatások keveredése érvényesül. Rajzait az egyiptomi, indiai és perzsa miniatúrák mellett Klimt bécsi Beeethoven fríze és Kay Nielsen illusztrációi egyaránt ösztönözték. Ez az inspiráció nemcsak stiláris, hanem technikai eszközök szintjén is tetten érhető. A képek sorozatát összekapcsoló motívum, a gomolygó füst rajzolata az iszlám könyvművészetben előszeretettel alkalmazott márványozott felületek hagyományát követi. A márványozott papír (más néven ebru) perzsául a „felhők művészetét” jelenti; ezek a víz tükröződését és a felhők vonulását megidéző absztrakt festői formák övezték hagyományosan az arab kalligráfiákat. Békés Rozi kifinomult dekoratív érzékkel teremt egyensúlyt a stilizált vonalrajz, a síkszerű mustrás felületek és a derengő színfoltok között. Ezek a képi megoldások felerősítik a történetek varázslatos, misztikus hatását, ám mindeközben gondot fordít a karakterek kifejező megformálására, a kisebb gyermekek számára is jól követhető teret, narratív összefüggéseket érzékeltető megoldásokra. Úgy képes egy-egy történet jellemző aspektusát megragadni, hogy a konkrét események lényegét képi metaforába tömöríti. A végeredmény egy olyan könyvészeti alkotás, amelyet sokáig dédelget, és felnőtt korában is jó szívvel lapozgat az olvasó-néző.