Art Limes, 2021/4, 37-43.
Az elmúlt fél évszázad alatt Pozsony a világ illusztrációs művészetének egyik központjává vált. A Pozsonyi Illusztrációs Biennálé (Bienále ilustrácií Bratislava – BIB) kihagyhatatlan igazodási pont mindazon alkotók, kiadók és szakemberek számára, akik érintettek a gyermekkönyv témájában. Az 1967 óta kétévente megrendezett, idén 28 évadjába lépett eseménysorozat mára a szlovák kulturális élet meghatározó eseményévé vált, amit az is jelez hogy fő védnöke maga a szlovák miniszterelnök. A seregszemle keretei évtizedek óra változatlanok: a tárlatra a világ bármely ország nevezhet alkotókat (maximum 15 grafikust), akiknek illusztrációi már nyomtatásban megjelentek. A kiállításon nem nyomatok, hanem eredeti művek jelennek meg, ami kiemeli az illusztrációs képalkotás eredendő képzőművészeti kvalitásait. Ehhez kötődően ugyan mód nyílik a kapcsolódó könyvek lapozgatására is, de Pozsonyban a hangsúly nem a könyveken, hanem a képi alkotásokon van.
A pandémia nem csökkentette az alkotókedvet, legfeljebb a szervező BIBIANA (International House of Art for Children) számára okozott nehézségeket. A biennálé statisztikai számai impozánsak: 42 országból 379 illusztrátort neveztek, 2768 grafikával és 487 könyvvel. E grandiózus anyagot ezúttal is a szlovák főváros talán legreprezentatívabb kiállító helye, a Pozsonyi Vár termei fogadták be. A 2022 január elejéig látható törzsanyagot bemutató kiállítást ezúttal is számos kísérő tárlat és rendezvény kísérte, köztük a legutóbbi iráni fődíjas (Hassan Mousavi) és az Andersen-díj illusztrátor és író nyerteseinek (Albertine Svájcból és USÁ-ból Jacqueline Woodson) önálló kiállítása; önálló kiállításon mutatták be a meghatározó szlovák illusztrátor, Božena Plocháňová munkásságát; valamint Három címmel 2019 díjazott szlovák illusztrátor (Svetozár Košický, Boris Šima, Miroslav Cipár) műveit, illetve az Albin Brunovsky-workshop fiatal alkotóinak képeit.[1] A kapcsolódó tárlatok jól mutatják, hogy a nemzetközi közeg arra is alkalmas, hogy egy kis ország nemzeti illusztrációs művészetét „helyzetbe hozza”.
A hazai megjelenést évek óta a Magyar Gyermekirodalmi Intézet koordinálja, amely jeles szakemberek szavazati alapján alakítja ki a Pozsonyban kiállítandó magyar illusztrátorok névsorát. A korábbihoz hasonlóan, idén is az országonként maximális 15 alkotó műveit külték ki a biennáléra. Habár ezúttal is kiváló névsort sikerült összeállítani, amely átfogóan reprezentálja a magyar illusztráció színvonalát és sokszínűségét, sajnos díjazott nem akadt köztük.[2]
A pozsonyi biennálé elsősorban seregszemle, amely átfogó tájékoztatást nyújthat az érdeklődők számára a nemzetközi illusztrációs trendekről; ugyanakkor versengés is, amelynek komoly presztízst jelentő díjai kiemelnek bizonyos rajzi törekvéseket a tömegből, amelyek igazodási pontot jelentenek a szakma számára. A több évtizedes hagyományt követve, a díjakról idén is nemzetközi zsűri döntött, akiknek tagjai a világ minden részéből érkezett szakemberek voltak.[3] Egyedüli művészettörténészként az illusztrátorok között, megtisztelő volt részt venni a zsűri munkájában, amelynek utoljára 1981-ben volt magyar tagja.[4] A közös munka révén egyúttal betekintést nyerhettem abba a körültekintő, elmélyült szakmai folyamatba is, amelynek folyamán a BIB díjai kiosztásra kerültek. A hagyományokat követve idén is 14 díjról döntött a zsűri: a biennálé fődíját jelentő Grand Prix oda ítéléséről, valamint 5 Arany alma, 5 BIB Plakett és 3 kiadói díj nyerteséről. A pandémia miatt a zsűri on line dolgozott, ami ugyan nehezítette a szakmai eszmecserét, ugyanakkor biztosította az elfogulatlan véleményalkotást . Három fordulóban szavaztunk, pontozással fokozatosan csökkentve a legjobbaknak ítélt alkotók körét. Szigorúan „matematikai” alapon alakult tehát ki a 11 finalista művész névsora, amin az utolsó, immár on line személyes formában lefolytatott vita sem változtatott érdemi módon. A díjazottak ilyen formán kialakult névsora izgalmas képet vázol azon képi törekvésekről, amelyek nemzetközi összehasonlításban figyelemre méltóak. Általánosságban elmondható, hogy az elmúlt évek trendjeit követve a szakmai plénumok nagyra értékelik az egyedi stílussal és látásmóddal rendelkező, manuális technikákkal kivitelezett alkotásokat.
A fődíjat egy minden tekintetben különleges alkotás nyerte, a spanyol Elena Odriozola Sentimientos encontrados (Vegyes érzelmek) című ceruzarajz-sorozata. A fekete-fehér, aprólékosan kidolgozott grafikák a Ediciones Modernas el Embudo kiadó jóvoltából, az ötletadó Gustavo Puerta Leisse szövegeivel kísérve vezetik be az olvasó-nézőt az emberi érzelmek szövevényes világába.[5] A kis madridi kiadó voltaképp három elkötelezett értelmiségi, egy filozófus-irodalomkritikus, képzőművész és pszichológus közös vállalkozása, amely évente kis számú, ám gondolatilag és képileg annál igényesebb kötetet jelentet meg.[6] Jó ideje megfigyelhető, hogy a nemzetközileg díjazott illusztrációs alkotások nem (feltétlenül) nagy kiadók, hanem kis, alternatív vállalkozások műhelyeiből kerülnek ki. A Vegyes érzelmek alapvetően különböznek a gyerekkönyv piac hasonló témájú, érzelmeket bemutató köteteitől, amennyiben a legkevésbé sem törekednek végleges definícióra, hanem éppen ellenkezőleg, az érzelmek nehezen körül írható, hullámzóan változó karakterére kívánnak rámutatni. Gustavo Puerta Leisse szövegeiben 45 érzést jár körbe, olykor olyan fajsúlyos filozófusok gondolatait idézve mint Arisztotelész, Seneca, Spinoza vagy Walter Benjamin.[7] Nem a meghatározásokat, hanem az árnyalatokat keresi, elgondolkodva például azon, hogy mi a különbség a szégyen és bűntudat között. Odriozola 16 kompozíciót rajzolt e szövegekhez, mindegyiken ugyanazon négy szintes ház hét lakójának életét mutatva be. Grafikái a házat mindig 4×4 elrendezésben, 16 kockára bontva mutatják be, összesen 272 kis képen keresztül. A képek és a szövegek a spirál kötés révén önállóan lapozhatók, arra késztetve az olvasó-nézőt, hogy maga rendelje hozzá az egyes kompozíciókhoz az ahhoz közel álló érzelmek leírását. A grafit árnyalatait magabiztosan használó, grafikailag rendkívül átgondolt, kifinomult kompozíciók hidat képeznek valóság és képzelet között. A mustrás, geometrikus feszes hátterek előtt hol realisztikusan pontos, hol álomszerű, szürrealisztikus mozzanatok bontakoznak ki. Az additív módon egymás mellé sorolódó képek a böngésző könyvtípusához hasonlóan arra késztetve a nézőt, hogy elmélyüljön a részletekben és maga tárja fel a bennük meghúzódó összefüggéseket. A képek és szövegek sűrű szövésű egysége különböző életkorokban más és más mélységben értelmezhető.
Az öt Arany Alma egyik nyertese a dél-koreai Myung Ae Lee, akinek Tomorrow will be a sunny day című rajzsorozata elsősorban színpompás, derűs, sodró lendületű világával nyűgözte le a zsűrit.[8] A festői foltot és grafikai vonalat, telített és üres felületeket virtuóz módon ötvöző kompozíciói vegyes technikával készültek (vízfesték, toll, kréta, pasztell). Elbeszélése a hagyományos értelemben nincs: az élet szakadatlan mozgását jeleníti meg egy sárga sáv mentén nyüzsgő tömegekkel. Ez a sárga sáv oldalra oldalra más szerepben jelenik meg olykor edzőterem, lépcsőház, máskor könyvtár. A második Arany Almát egy mexikói alkotói csoport kapta, akik Micaela Chirif kortárs gyermekverseit kísérték képeikkel.[9] A Tenger (El mar) címmel megjelent kötetet a kortárs mexikói grafika olyan kiválóságai illusztrálták mint Armando Fonseca, Amanda Mijangos vagy Juan Palomino. Könnyed, festői, akvarelljeik, olykor expresszív, máskor már-már absztrakt játékuk a vonal és folthatásokkal változatos módon fejezik ki a tengerhez kötődő képzeteket. Igazi nemzetközi vállalkozás a harmadik díjazott képsorozat, amely az iráni Elham Asadi meséjét a francia születésű Silvye Bello képeivel kísérve, az olaszországi Topipittori kiadó igényes kivitelezésében adja közre.[10] Asadi írása egy ősi iráni népmesét dolgoz fel egy szerelmespárról, ahol a leány, Naneh Sarma minden évben várja férjét, kitakarítja égi házát, ám mire szerelme, Norooz a tél végén megérkezik a lány már mély álomba merül. Az évszakok változásáról szóló történetüket Silvye Bello művészi igényű grafikákkal kíséri. Monotípiáin a kifinomult rajzos elemek és változatos faktúrák lírai összjátékaiból bontakozik ki a tél üres tájai utána a tavasz buja vegetációja. A kötet könyvművészetileg is rendkívül igényes kivitele miatt a zsűri a kiadói díjjal is elismerte a vállalkozást.[11] Az egyedi, manuális technikák felértékelődése általánosságban is jellemzi a pozsonyi seregszemle díjait. Anna és Varvara Kendel orosz szerzőpáros munkája az orosz észak tájait és élővilágát mutatja be festői szépségű képekben.[12] Chao Zang, nagy tekintélyű, elismert kínai grafikus képsorozata pedig Kína történelmének nehéz időszakába vezet be egy nagymama elbeszélésén keresztül, aki 1949-ben Tajvanban volt ápolónő, amikor kitört a háború Kína és Tajvan között.[13] Chao Zang a tradicionális kínai tusfestészet képi hatásait korszerű módon használja, egyedi térszemlélettel és festői felületkezeléssel alkalmazza a történelem személyes hangú elbeszélésére.
A BIB plakettek egyik nyertese, a japán Mamiko Shiotani két tojás vándorlását bemutató képeskönyve aprólékos, árnyalt grafikákkal, elbűvölő realizmussal idézte meg a szobákon át kalandozó hősöket.[14] Az öt BIB plakett díjazottjai között két iráni alkotó is van: Ghazall Fatollahi Felfedező vagy (You are explorer)című könyve egy menekült család vándorlását meséli el egy kisgyermek testvérpár szemszögéből.[15] A grafikailag kifinomult rajzok a fekete-fehér környezetben csak a gyermekeket ábrázolja színessel. A másik iráni díjazott Mahammed Barangi Fashtani, A testi fogyatékossággal élő, Londonban lakó illusztrátor a keze helyett lábujjaival fest. Könyve az iráni mitológia egy történetét dolgozza fel a madarakról, akik uralkodójukat keresik és végül magukban találják azt meg.[16] Szürreális hatású, monotípia és kollázs elemeket használó képei a perzsa kalligráfia és a nyugati modernizmus képi látásmódját ötvözik. Szintén a távoli kultúrák és a nyugati modernizmus szintézise jellemzi Dale Blankenaar, dél-afrikai grafikus illusztrációit, amely az Európában is ismert Kőleves történetének dél-afrikai variációját meséli el.[17] Színpompás képeiben szerencsés módon találkozik az afrikai népművészet formavilága és a kortárs design könyvek dekoratív szemlélete.
A zsűri díjazottjai mellett három különdíjat is kiosztottak: a gyermek zsűri díját a franciaországi Fabienne Delacroix nosztalgikus hangulatú kompozíció kapták, Pozsony főpolgármesterének elismerésében Bočkayová Bruncková részletgazdag grafikái részesültek, míg a Posta Bank díjával Jana Kiselová-Siteková akvarelljeit ismerték el.
A pozsonyi tárlat, amely január elejéig még személyesen is megtekinthető, ezúttal is lenyűgözően gazdag áttekintést nyújt a világ illusztrációs művészetéről. Igen tanulságos mindazok számára, akik a könyvművészet bármely területén dolgoznak, legyenek bár kiadók vagy illusztrátorok, de maradandó élményt nyújt mindazoknak is, akik igényes könyveket kívánnak adni gyermekeik kezébe.
[1] 2019-ben Svetozár Košický a gyermekzsűri díját, Boris Šima Pozsony városának díját, Miroslav Cipár pedig a főszponzor, Posta Bank díját nyerte el.
[2] A kiállított magyar művészek: Turi Lilla, Máray Mariann, Rofusz Kinga, Orosz István, Remsey Dániel, Szulyovszky Sarolta, Dániel András, Grela Alexandra, Herbszt László, Nagy Norbert, Takács Mari, Zengővári Judit, Jásdi Juli, Ferth Tímea, Hanga Réka
[3] Brenda Dales, USA; Victoria Fomina, Russia; Renáta Fučíková, Czech Republic; Orna Granot, Israel; Manuela Vladić Maštruko, Croatia; Ľuboslav Paľo, Slovakia; Emese Révész, Hungary; Javier Zabala, Spain; Mingzhou Zhang, China
[4] 1969-ben Stettner Béla, 1979-ben és 1981-ben Kass János grafikusművész vehetett részt a BIB nemzetközi zsűrijében. – Lásd: Story of BIB – Half-a-century of Biennial of Illustration Bratislava. Ed.: Suzanna Jarošová, Dušan Roll. Pozsony, Bibiana, 2015. – On line: https://issuu.com/bibianadomumeniapredeti/docs/pribeh_bib_i – Utolsó letöltés: 2021. november 20.
[5] Gustavo Puerta Leiss, ill.: Elena Odriozola: Sentimientos encontrados. Ediciones Modernas el Embudo, Madrid, 2019. 42 pp. – A kötet 2020-ban a neves az Intrenational Jugendbibliothek által megjelentetett White Ravens listájára is rákerült.
[6] Weboldaluk: https://modernaselembudo.com/
[7] Ezek az érzelmek: unalom, csodálat, öröm, megkönnyebbülés, szerelem, gyötrelem, vágyakozás, szorongás, ámulat, féltékenység, együttérzés, bűntudat, kíváncsiság, csalódás, nyomorúság, csalódás, vágy, fájdalom, empátia, harag, irigység, remény, kudarc, frusztráció, unalom, felháborodás, harag, ingerültség, melankólia, félelem, nosztalgia, pánik, bánat, sajnálkozás, öröm, teljesség, aggodalom, saudade, együttérzés, meglepetés, szenvedés, unalom, félelem, szégyen.
[8] A 64 oldalas kötet 2020 januárjában jelent meg Munhakdongne-ban. Szerepel a World Illustration Award shortlistjén is: https://theaoi.com/wia/lee-myung-ae-tomorrow-will-be-a-sunny-day/
[9] Micaela Chirif: El mar. Illusztráció: Armando Fonseca, Amanda Mijangos, Juan Palomino. Gazdasági Minisztérium, Mexikóváros, 2020. – A kötet 2021-ben elnyerte a legjobb spanyol-amerikai gyermekköltészet díját.
[10] Elham Aasdi: La prima neve. Illusztrálta Sylvie Bello. Topipittori, 2021. 32 pp.
[11] Kiadói díjat kapott még emellett a cseh Verzone Kiadó Ludwig van Beethoven című könyvéért, amelyet Veronika Bílkova festményei kísérnek. Valamint a spanyol Zahori Books Kiadó Elveszett földrészek (Paisajes perdidos de la terra) című ismeretterjesztő kötete.
[12] Anna Ignatova: Na szeber. Illusztráció Anna és Varvara Kendel. Detsvkoe Vermya, Szentpétervár, 2019.
[13] Chou, Yi-Fen [Zhou, Yifen] 周逸芬: Xue ying nainai de gushi 雪英奶奶的故事. Illusztrálta: (text) and Wu mao 烏貓 [Zhang, Chao张超]. Zhubei shi: Heying wenhua shiye youxian gongsi (Heryin Books), 2019.
[14] Shiotani Mamiko: Story of an Egg. Japán, 2021.
[15] Shahrzad Shahrjerdi: You are explorer. Illusztrálta: Ghazal Fathollahit. La Maleta – a könyvet egy spanyolországi kiadó is kiadta.
[16] Marjan Fouladvand: Simorgh, a Story from Attar Neyshaburi- Illusztráció: Mohammad Barrangi. Madreseh Kiadó, Németország, 2020. 104 pp.-
[17] Alan Durant: Quill Soup: A Stone Soup Story. Illusztráció: Dale Blankenaar. Charlesbridge, 2020. 40 pp.