Mesecentrum, 2022. december
Révész Emese
Anna Czerwińska-Rydel és Marta Ignerska Minden stimmel című könyvéről
(Csirimojó, 2022.)
Látod a zenét? A kérdés azok csak számára nem meghökkentő, akik rendelkeznek a szinesztézia különleges képességével, vagyis a színek, hangok, illatok, tapintási és ízlelési érzetek egymásra vonatkoztatásának tehetségével. Anna Czerwińska-Rydel és Marta Ignerska Minden stimmel címen nemrég magyarul is megjelent könyve ebbe a különleges birodalomba vezeti be az olvasót, láthatóvé téve a zenei hangokat.
Az eredetileg a neves varsói Wytwórnia Kiadónál megjelent kötet több mint tíz éves késéssel került kiadásra magyarul. Ez azonban semmit se von le a Csirimojó Kiadó érdemeiből, amely végre a hazai közönség számára is hozzáférhetővé tette a kétezres évek egyik legizgalmasabb képeskönyvét. Utóbbi jelző nem szubjektív túlzás, amint azt a magyar kiadás borítóján is feltüntetett tíz, fajsúlyos nemzetközi elismerés jelzi, élén a mind közül talán legrangosabb, Bologna Ragazzi díjjal. Ennek dacára, a hazai kínálatban merőben szokatlan e kötet hangvétele. Stílusosan zenei párhuzammal élve: úgy hat a hazai képeskönyvek mélységesen konzervatív közegében mint egy csillogó trombitaszó; éles hangon tudatva mindenkivel, hogy ilyen a korszerű illusztráció, ez a képeskönyv a 21. században.
Miközben egy szárnyalóan újszerű és merész alkotásról van szó, minden porcikája messzemenőkig átgondolt, tudományosan, pedagógilag és művészileg egyaránt. Műfaját tekintve ismerettejesztő könyvről van szó, amely egy szimfónikus nagyzenekar hangszereit mutatja be, anélkül hogy hangnemében bármi nyoma volna az izzadtságszerű didaxisnak. Noha egyszer sem hangzik el az utasítás, hogy „és most hallgasd meg a fagott hangját”, a könyvet átlapozva az olvasó-néző rohan majd hogy rákeressen a neten a bemutatott hangszerek hangzására, és az is kedvet kap egy komolyzenei koncerthez, akinek egyébként ez nem szokása.
A kiváló szakmai kivitelezés garanciája a remek szerzőpáros: az író Anna Czerwińska-Rydel, zenész, zenepedagógus, aki egyébiránt számos zenei témájú, gyerekeknek szóló könyv szerzője. Rövid, ám nyelvileg gazdagon megformált, érzékletes és átgondolt hasonlatokban gazdag leírásai szerves részei a képeskönyvnek. A kötet fő szólamát azonban mégis az illusztrátor, Marta Ignerska viszi, akit joggal tartnak az ezredfordulós lengyel illusztráció fenegyekének, a „kortárs illusztráció Picassójának”, aki formabontó látásmódjával alapjaiban újította meg az egyébként is nagyon magas színvonalú lengyel illusztrációs művészetet. Hogy miben is áll progresszív látásmódja, az könnyen képet kaphat róla a grafikus szakmai weboldaláról, ahol bőven lehet tallózni eddig megjelent kötetei között. A lényeg, hogy egy dadaista bohóc féktelen játékosságával állítja fejre mindazt, amit eddig a gyerekkönyv-illusztrációról gondoltunk, magával ragadva a vizuálisan túlárasztott mai gyerekeket is. Mindeközben rajzai abszolút mértékben kortárs grafikai alkotások, könyvei pedig a felnőtt művészkönyv-gyűjtők féltett kincsei.
A Minden stimmel egy nagyzenekar hangolását mutatja be, addig a pillanatig, míg egyszerre csak közösen, immár összehangolva szólal meg a hangszerek együttese. A történet drámai íve az egyes hangszerek próbálkozásától a közös fellépés kirobbanó erejéig tart. A folyamatot a szövegek és képek kifinomult összehangolásával bontja ki a szerzőpáros: vannak oldalak, ahol csak szöveg van, míg másutt a képek veszik át a főszerepet. A csak szöveget közlő oldalak a csend pillanatai. Két ilyen drámai erejű pillanat van a könyv során: mielőtt megszólalna az első hang, és mielőtt felharsan a nagyzenekar együttese. Ezen belül mindvégig két oldalas kompozíciókban gondolkozik Ignerska, maximálisan kihasználva a képtér üres és telített felületeinek változó dinamikáját. Ebben az összefüggésben az üres képfelület nem hiány, hanem olyan tér, amiben a hangok színe és mozgása kiteljesedik.
Ignerska képei három rétegben, három különböző rajzi stílusban mutatják be a témát: a zenészek, a hangszerek és a hangok szintjén. Maguk a hangszerek rajzilag pontos megjelenítései a zeneszerszámoknak. A rajtuk játszó zenészek ellenben kifejezetten expresszív figurák, akik testük játékos torzulásaival fejezik ki a zenélés szenvedélyét. Az egyes hangszereket megszólaltóknak eltérő karaktert ad Ignerska: a fagottos köpcös fickó, a harsonás napszemüveges alak, a dobos tetovált, izmos figura, a brácsások és csellósok érzéki nőalakok. A realisztikus hangszerek és a zene hatását testükkel kifejező, expresszív zenészek mellett a legelvontabb a kifejezés harmadik szintje: a hangok absztrakt alakzata, amelyek vadul cikázó, áradó, pulzáló, non-figuratív vizuális effektusként bontakoznak ki.
A zenei hangok vizualizálásának programja mélyen kötődik a modern absztrakt festészet szüketéséhez: az 1910-es években Vaszilij Kandinszkij, František Kupka és Konstantinas Čiurlionis egymással párhuzamosan, a zenei hangok képppé formálásával alkották meg az absztrakt festészet úttörő munkáit. Ignerska voltaképpen ezt az utat követi, amikor a zenei hangok karakteréhez adott színeket, formákat rendel, és azokat kifejező ritmus szerint rendezi el. Az egész kötet mindössze négy színből épül fel: a lapok fehér síkja elé (rendszerint) feketével rajzolódnak ki a zenészek és hangszerek, míg a a hangoknak pink vagy narancssárga tónusok adnak testet. Utóbbiak neon színei kiválóan alkalmasak arra, hogy jelezzék, a hanghullámok a tárgyak fizikai valóságától alapvetően eltérő, a levegő közegében áramló, szabad szemmel láthatatlan jelenségek. A hangok három alapvető fizikai tulajdonságát (hangosság, magasság és színezet), kiegészítve a zenei ritmussal, Ignerska a formák alakja, ritmusa, a képtérben való elhelyezkedése és tónusa alapján fejezi ki. A pink színek bársonyosabb, a narancssárga pedig az élesebb hangok kifejezésére szolgál.
Ennek ellenére szó sincs valamiféle mechanikus képletről, Ignerska minden grafikai kompozíciója áradó szabadsággal beszél a zenéről, játékos humorral mutatva be története szereplőit. Czerwińska-Rydel szövegei emberi karaktervonásokkal ruházzák fel a hangokat: ilyen a pásztorélethez kötődő fuvola és a cirkalmasan nagyképű klarinét vetélkedése. Utalva az antik gyökerekre, utóbbi egyszemű küklopsz, akinek dús lombú hajából kígyók tegereknek elő. A fagottos denevrészárnyú köpcös fickó, aki egy pince mélyén fújja „cikkcakkos hangú” hangszerét. A trombitás haja lobogó lángnyelvekből áll, utalva a tűzoltókra, a kürtös viszont lovon vágtató vadász. A brácsások sértődékeny szép lányok, míg a csellósok alakja csupa sikk és elegancia…
Az író és a rajzoló nem csak színeket, formákat, hanem érzelmi attitűdöket és cselekvéseket is társít az egyes hangszerekhez. Ám míg a rajzokon a cselekvők a muzsikusok, a szövegben a a hangszerek maguk bírnak emberi tulajdonságokkal. Vizuális és emocionális jegyek egyaránt azonosítják őket, amelyek mentén könnyen felismerhetővé válnak az utolsó nagy hangolás kakofóniájában, ami az emelvényre lépő karmester egyetlen intésére harmónikus összjátékká szelidül.
A könyv végére érve, már magabiztosan azonosítja a néző egy szimfónikus nagyzenekar hangszereit és azok ülésrendjét. Miközben észrevétlenül a színek és formák eszköztárába is otthonossá válik. A Minden stimmel minden ízében kortárs, formabontó hangvételű bevezetés a klasszikus zene világába.