Mese, 2022, ősz, 77-79.
Képeskönyvet tart az olvasó a kezében. Pontosabban néző. Hiszen ezúttal elsősorban nézőként kell aktivizálni magát ahhoz, hogy Turi Lilla új könyvének átadja magát. Rendhagyó mitológai történet ez, a trójai faló története – a ló szemszögéből. A látszat ellenére azonban se nem didaktikus, se nem tréfás. Mellékesen felvázolódik ugyan a jól ismert mitológiai történet annak is, aki eddig nem ismerte – de a lényeg nem ez. A lényeg az a morális tanulság, aminek a mitológiai sztori csak apropója. Turi izgalmas dramaturgiai fogást alkalmaz, amikor a lovat teszi meg főszereplővé, aki eleinte nagyon büszke arra, hogy különleges, kiválasztott és ajándék, mígnem az égő város lángjai között rádöbben, hogy nem volt más, csak eszköz a görög katonák furfangos tervében. Nem különleges, csak balek – nem ajándék, hanem aljas átverés. Ez a felismerés teszi átütő erejűvé Turi történetét, ami ettől kezdve általános és emberi történetként olvasható, azok történeteként, akik magasabb erőket szolgálva harcba mennek a vélt jó célokért, hogy aztán idővel ráébredjenek, hogy csak a hatalmi játszmák eszközei voltak, nem felszabadítók, hanem véres hódítók. Felnőtt szemmel a helyzet hátborzongatóan ismerős, elég csak az Ukrajnába vezényelt orosz kiskatonákra gondolnunk.
Turi történetének határozott drámai íve van, amely az ártatlan és jóhiszemű lelkesedéstől vezet a felismerés és pusztulás drámájáig. Ezt az ívet magabiztos kézzel vezeti végig képein, amelyek sajátos festői eszközökkel bontják ki a változó lelkiállapotokat. Mindvégig két oldalas, viszonylag nagy méretű, fekvő formátumú képi kompozícióket rajzol, ami lehetővé teszi a színek és gesztusok dinamikájának kibontakozását. Turi könyveinek legfőbb erénye, hogy azon illusztrátorok közé tartozik, aki nem különálló képi kompozíciókban, hanem képeskönyvben mint egészben gondolkodik, ahol a történet belső ritmusa, íve, a képek egymást követő sorában bontakozik ki. Kiválóan él az üres és zsúfolt terek váltakozásával, az egyes oldalpárok önálló szín és vonalkarakterével. Az első négy jelenet a felszabadult örömöt sugároz, teret adva a ló vágyképeinek, előre vetítve azt a boldogságot, amit az ő megjelenése majd a város lakóinak okoz. A négy jelenet egyre távolabbi perspektívából tekint a városra, ami kezdetben színpompás és örömteli helyként jelenik. Ez a zavartalan idill akkor kezd megtelni nyugtalansággal, amikor a ló megosztja azt a titkát az olvasóval, hogy a hasában „meglepetésvendégek” rejtőznek. Turi mindvégig kerüli a direkt történeti jelmezeket. Alakjai a jelenkor figurái, vegyesen kockás inget, farmert, sarut és tógát viselve. A ló hasában tanyázók is ilyen anakronisztikus figurák, akik unalmukban kártyáznak, fejhallgatóval zenét hallgatnak vagy az Odüsszeiát olvassák. Modern viseletük azt jelzi, hogy ami itt történik nem egyszeri és nem feltétlenül mitikus múltbéli esemény. Innentől kezdve szöveg és kép elágazik, mást tud az elbeszélő mint amit a néző lát. Olyan feszültségteremtő lehetősége ez a képeskönyvnek, amit a hazai alkotók csak ritkán alkamaznak. Miközben a faló a háború végét ünneplő örömről beszél, mi látjuk a hasából kiszabaduló ellenséges, gyújtogató katonákat. „És eljött a béke” – mantrázza magában a ló, miközben egy békés otthont éppen felgyújt egy katona. Ezen a ponton a két valóság, az eszmékben hívők saját valósága és a tapasztalati valóság végzetesen egymásnak feszül. A faló még akkor is reménykedik saját valóságában, amikor már Trója egész városa lángokban áll. „Mi ez? Tábortűz?” – kérdezi naivan. A kettős valóságok jelenléte, a dolgok manipulatív, hatalmi célú átírása keserű tapasztalata mindennapi hírfogyasztásunknak is.
Nehéz megnyugtató lezárását adni a trójai faló történetének – ami vélhetően maga is szénné égett a várost elpusztító tűzben. Turi Lilla rajzi eszközökkel csitítja le a felkorbácsolt érzelmeket. Kezdő és befejező képei gyerekrajzra emlékeztető lovakat ábrázolnak, ily módon keretbe foglalva és idézőjelbe helyezve a történéseket. E kettő között viszont elementáris erővel sodorja bele a nézőt a látványba. A felszabadultan ünneplő város ábrázolását a háború expresszív festői erővel megformált képei váltják fel, amit a csend és félelem üres lapjai követnek. Ezt a nihilt oldja fel a firka-lovak játékos oldala, nyitva hagyva annak lehetőségét, hogy a „játékból” ki lehet szállni.
Turi Lilla alig pár éve lépett színre a hazai könyvillusztráció terepén, és erős, határozott képi látásmódjával rövid időn belül jelentős szakmai sikereket ért el. A ló második szerzői könyve, amely az Amire emlékszem szubjektív története után ismét bebizonyította, hogy Turi Lilla nem csak illusztrátorként, hanem könyvalkotó szerzőként is az élvonalba tartozik. A kötet kiadásában és kivitelezésében a Csimota kiadó volt partnere, amely évek óta elkötelezetten vállalja fel társadalmilag felelős, politikus gyerekkönyvek megjelentetését. Olyan nemzetközileg elismert képeskönyvekről van szó mint David Cali Az ellenség, Thierry Lenain Mi lenne ha.., Franck Pavloff Barna hajnal¸vagy Nicola Davies Amikor eljött a háború című alkotásai. Valamennyi közös jellemzője, hogy a háborúról beszél a gyerekeknek, vagy pontosabban lehetőséget teremt arra, hogy felnőttként erről a nehéz témáról beszéljünk velük. Ilyen beszélgetős könyv Turi Lilla A ló című kötete is. Amellett hogy képei képzőművészeti élményt nyújtanak, kifejezetten igényli, hogy újra és újra átlapozva beszélgessünk azokról az erkölcsi dilemmákról, amiket felvet a történet.
Turi Lilla: A ló. Csimota kiadó, 2022.