Magyar Iparművészet, 2022/2, 22-27.
Herbszt László napjaink hazai illusztrációs művészetének meghatározó alakja, aki intenzív pedagógiai és művészetszervezői tevékenysége mellett, az elmúlt másfél évtizedben a könyvművészet sajátosan egyéni hangját képviseli.[1] Pályája kezdetén grafikai stúdiók, reklámügynökségek sikeres art directoraként indult. Kreatív vizuális szakemberként az üzleti grafika minden ágában jártasságot szerzett, legyen szó csomagolásról, plakátról, logóról vagy arculattervezésről. Munkáinak kiemelkedő színvonalát tervező grafikai díjak sora (Aranyrajzszög díj, Posterfest, German Design Award, Wolrd of logo design) ismerte el. Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert Herbszt könyvillusztrációban messzemenőkig kamatoztatta tervezőgrafikai tapasztalatait.: illusztrátorként az elbeszélés lényegi elemeit emblematikus sűrítéssel emeli ki, egy-egy jellegzetes momentumra vagy alakzatra koncentrálva, grafikáit ezért olykor szinte plakátszerű, nagyvonalú stilizálás jellemzi.
Egyedi látásmódjának szinte minden jellemzője már első illusztrált gyerekkönyvén tetten érhető, amely Finy Petra Csodálatos szemüveg címen 2011-ben megjelent meséje volt. A kötet a hazai gyakorlathoz képest szokatlanul sok képet tartalmazott, a Naphegy Kiadó a megcélzott 8-10 éves korosztály „ellenére” a rövid elbeszélést képeskönyvként prezentálta. Finy Petra története nosztalgikus visszatekintés a gyerekkorra, amelynek még természetes részei a csodák. Főhőse Kicsi Kovács Áron, aki apjától kapott csodálatos szemüveg révén észreveszi a nagyváros hétköznapi dolgai mögött a varázslatost. Herbszt majd egy éven át dolgozott a képeken, amelyeknek kézrajzot idéző, cizelláltan részletgazdag kidolgozása, sajátosan kopott színvilága, egyfajta retro alaphangot kölcsönzött az illusztrációknak. Jelenetein a konkrétan tárgyszerű és elvontan stilizált, tapinthatóan valóságos és álomszerűen varázslatos különleges egysége bontakozott ki. Kompozícióin kiválóan sikerült megragadnia a valóság meseszerű metamorfózisát, azt az átalakulást, aminek során a Lánchíd dinoszaurusz csontvázzá, a dunai hajók fókákká, vagy az Alagút tátott szájú óriássá válik. Egyedi textúráinak kiindulópontjai olyan hétköznapi jelenségek voltak mint egy kávéfolt, rozsdás szög, penészes papírlap vagy kopott pénzérme.
Ezt a látásmódot folytatta Tasnádi István A kőmajmok háza című nagysikerű ifjúsági regényének illusztráció sorozata 2012-ben. A történet ezúttal is két idősíkot von párhuzamba, amihez jól illeszkedett Herbszt sajátos dekoratív archaizálása. Kompozícióin ezúttal még inkább érvényesültek a filmszerű, rövidüléses nézőpontok. Kopott, anyagszerű textúrái révén az olyan fantázia lények is, mint a hüllő fejű szomszéd bácsi, tapinthatóan valószerűvé válnak. Illusztrációinak más része a párhuzamos elbeszélések konkrét tárgyvilágát teremtette újjá, dokumentumszerű pontossággal idézve meg a régi kazettás magnót, egy filmplakátot vagy játékkártyát. E két könyvének mágikus realizmusával Herbszt László olyan újszerűen egyedi hangot teremtett a hazai könyvművészetben, amely egyenlő távolságban volt a vektoros grafika steril absztrakciójától és a festői illusztráció hagyományaitól, miközben egyszerre kamatoztatta az előbbi stilizáló hajlamát és az utóbbi kifejező grafikusi eszköztárát.
2015-től a Móra Kiadóval való hosszabb együttműködés vette kezdetét, amikor Herbszt László két kötetet, egy roma mesegyűjteményt és Tamási Áron novelláskötetét illusztrálta. A két kötet formátumában, tipográfiájában és az illusztrációk stílusában is egy sorozat nyitányának tekinthető, amelyben Herbszt nagyobb terjedelmű antológiákat kísért rajzaival. Képei ezekben jellemzően a szöveg törzstől elváló, különálló oldalakon megjelenő címoldalak és kompozíciók. A bűvös puska roma mesegyűjtemény illusztrációin jelent meg először az a plakátszerű, ornamentális stilizálás, amely aztán a kapcsolódó meseillusztrációs kötetek látásmódját is jellemezte. Képei a történetek egy-egy szereplőjét vagy momentumát emelik ki, emblematikussá növelve azokat, ráfókuszálva egyetlen arcra vagy tárgyra. A stilizált vonalrajz a domináns lila-zöld-narancs kolorittal párosítva úgy utal a mesék folklorisztikus hagyományára, hogy mindeközben grafikai látásmódjában és színkezelésében 21. századi frissességet sugall. Az olykor szinte pszichedelikus hatású radiális, koncentrikus, tengelyszimmetrikus kompozíciók ugyanakkor a roma mesevilág szürrealitását is képesek kifejezni, mozgósítva a történetek mélyén húzódó világértelmezés archaikus, transzcendens rétegeit.
A mese antológiákhoz kapcsolódó képciklusok hangneme, motívumai, grafikai és színkaraktere átgondolt és következetes. A legényfa kivirágzik (2015) címmel, Tamási Áron meséihez az erdélyi-székely folklór motívumait alkalmazó grafikákat rajzolt Herbszt, amelyek között a népi hiedelmek mély rétegeit feltáró fantázialények, ördögök és farkasok is megelevenednek. Fekete István elbeszélés-gyűjteményét, az Éjféli harangszót (2017), kékes szürke árnyalatú, a két háború közti miliőt olykor dokumentatív tárgyi pontossággal megidéző képekkel kísérte. Lázár Ervin magyar monda feldolgozásaihoz pedig az uralkodói bíbor szín árnyalatait használta (Korona és kard, 2020). A Móra Népmesék mai gyerekeknek sorozatában, Zalka Csenge Virág modernizált átirataiban megjelent kötetek esetében stílusában is igazodott a fiatalabb korosztály világához, derűsebb színeket és szelídebb karaktereket alkotva (Ribizli a világ végén, 2019; A kalóz királylány, 2020; A varjú herceg, 2021). A kalóz királylány vezérmotívuma például a szőnyeg lett, amelynek mintázata tükrözi az egyes népek textilművészetének hagyományait.
A mesegyűjtemények felnőtt változatában ugyanakkor Herbszt hangnemet váltott. A Cser kiadónál 2019-ben megjelent Ők is boldogan éltek? klasszikus mesék férfi változatának alternatív befejezései olvashatók. Az illusztrációk az egyes novellák nyitóképeként, amolyan címlapszerűen jelennek meg. A szövegek „macsó” karakteréhez igazodva Herbszt stilizált – a történetek tárgyszerű motívumaiból építkező – keretekben emelt ki egy-egy emblematikus elemet, felerősítve a mesék agresszív, erotikus olvasatait. Az archaikusan stilizáló és fotószerűen konkrét találkozása ezúttal is bizarr, némiképp szatirikus karaktert kölcsönöz a képeknek. A kötet grafikai tervezését 2020-ban Joseph Binden díjjal jutalmazta a szakma.
Kilépve a meseillusztrációk ornamentális stilizálásának világából, az elmúlt évben Herbszt László grafikái ismét megújultak. A papírszínház (kamishibai) sajátos műfajával már 2020-ban megismerkedett (A világlátott békák, 2020). A japán eredetű műfaj a könyvillusztrációtól némiképp eltérő gondolkodást igényel, hiszen a mesélő által nagyobb közönségnek előadott mesét 10-12 darab, A3-as formátumú önálló kompozíció kíséri. Használatából adódóan, ez a kifejezési forma nagyobb, távolról is jól látható vizuális alakzatok létrehozását igényli. Vibók Ildi Ha nagy leszek címmel kiadott papírszínházában egy levélen pihenő pete elmélkedik arról mi lesz belőle, ha megnő. A 11 kompozíció más-más stílusban és változatos képi technikákkal ábrázolja a különféle eshetőségeket. Herbszt vizuális világa eddig is nagyfokú érzékenységet mutatott a gazdag textúrák iránt, itt a számítógépes eljárások mellett analóg hagyományos képi technikákat is alkalmazott, úgy mint akril festést, linóleummetszetet, repesztéses eljárást, sőt az egyik, lepke-bábot ábrázoló képen a mokulitó nevű japán grafikai technikával dolgozott, amely farostlemezen ér el a nyugati litográfiához hasonló hatást.
Korai könyveihez hasonló gazdag festői és texturális hatások jellemzik Milbacher Róbert A nagy kanizsár összeesküvés című, a Csimota kiadásában 2021-ben megjelent kisregényét is. A linómetszés technikáját idéző kopott felületeken ismét feltűnnek a közvetlen manuális képalkotás ismérvei. Herbszt karakterei a korábbi stilizált formai alakzatok után változatos, a karikatúra hagyományaiból táplálkozó, kifejező figurák. A kopott, fakó színvilág a történethez is kapcsolódik, amiben az autoriter uralkodó mindent megtesz azért, hogy kevesebb szín legyen a világban.
Legújabb kötete, a Pénzmúzeum kiadásában megjelent, a pénzről szóló közmondásokat, szólásokat gyűjt egybe (Ki korán kel…). A mindössze 32 sornyi szöveg szólásmondásait Herbszt László tipográfiai és grafikai elemekkel „zenésíti meg”. Minden oldalpár új vizuális ötlettel lepi meg a néző-olvasót, autonóm kompozíciós térnek tekintve a kettős könyvlapok üres terét. Különleges színharmóniái három direktszín, az arany, UV narancssárga és fekete kifinomult összhangzatokat nyújtó triójából bontakoznak ki. Az oldalpáronként játékosan változó betűtípusok mellett a képi motívumok a futurisztikustól a nosztalgikusig, a geometrikus absztrakciótól a szecessziós ornamensekig ívelnek. E virtuóz mestermunkában összegződik mindaz, ami Herbszt Lászlót napjaink egyik legkiemelkedőbb könyvművészévé teszi.
[1] A cikk szerzőjével együtt a Budapesti Illusztrációs Fesztivál életre hívója és szervezője.