Magyar Narancs, 2022. március 10., 34.

Nevek, szavak, telefonszámok, dátumok – listázva, aláhúzva, átszínezve, kihúzva. A jövő biztos tudatában, a napok sodrásában torlódó feladatok. Az akkurátus kisatírozások alatt itt-ott jól ismert művészek, kollégák nevei vehetők ki. Mögöttük találkozások, beszélgetések, művek, kiállítások – az eleven élet aktivitása lüktet. Beke László tenyérnyi jegyzetlapjainak színpompás szőttese megrendítő  monumentuma a nemrég elhunyt, nagy hatású művészetszervező és művészettörténész energikus tevékenységének. Rajta az írás rajzként, a kép gondolatként válik olvashatóvá.

A rajz ma érdekesebb mint valami. Manualitása, eszköztelensége, közvetlensége, esetlegessége felértékelődött a digitális kép világában. Az emberi gondolkodás és kommunikáció elemi kifejezési formája, aminek létrehozása és értelmezése egyaránt nagyfokú absztrakciót igényel. Puritán, redukált eszköztára révén demokratikus és könnyen hozzáférhető. A rajz eredendően csendes, intim és elmélyült tevékenység, olyasmi ami napjaink vérzivataros idejében is megnyugvást adhat.

Delineo ergo sum – a Vasarely Múzeum kiállításának frappánsan filozofikus címe világosan utal rá, hogy a rajzot elsődlegesen a gondolkodás absztrakt, fogalmi eszközének tekinti. A kiállítás a geometrikus, konkrét művészet hazai támogatására, Maurer Dóra és Gáyor Tibor által alapított OSAS – Nyílt Struktúrák Egyesület égisze alatt jött létre. Ennek jegyében, a kiállítás három kurátora – Haász Katalin, Nagy Barbara és Szíj Kamilla – olyan műveket mutat be, amelyek a rajzot elvont, gondolati képi eszközként prezentálják. 47 magyar és külföldi művész alkotását felvonultató válogatásuk a vázlatrajztól az adatvizualizációig a rajz számos aspektusát fogja át, egyedül a narratív, illusztratív, figurális ábrázolás esik kívül érdeklődési körükön. Nézőpontjuk szerint a rajz nem technikai kérdés, eszköze éppúgy lehet a grafit ceruza mint az ecset, komputer, térbe húzott drót, hajlított bambuszág, vagy cérnaszálként használt emberi haj. A rajzot nem szorítják be a paszpartuzott rajzlapra, az nagyobb formát öltve kiléphet a térbe, élettere egyaránt lehet a galéria tere vagy a monitor képernyője.

A kézrajz elvont értelmezése az érett reneszánszig visszavezethető. Giorgio Vasari és kortársai értelmezése szerint a disegno egyszerre technika és gondolkodásmód. A kézrajzban ők ismerik fel először a képalkotás konceptuális magvát, és értelmezik olyan kettős természetű jelenségként, ami félúton van a művet teremtő gondolat és annak anyagi formája között. A kézrajz mágikus ereje abból ered tehát, hogy betekintést enged az alkotói folyamat legintimebb zugaiba, a testet öltő művészi gondolat metamorfózisába. Az óbudai tárlat ebből a gondolati örökségből indul ki, ám a művészi vázlatrajznál szélesebbre tárja határait. A művészi alkotás első gondolatát rögzítő vázlatrajzot az olaszok találóan úgy nevezték: primo pensieri. E körbe tartoznak Haász István geometrikus absztrakt festményeinek ceruzával felvázolt kompozíciós vázlatai, vagy a festő-rajz másik példájaként, Bernáth András monokróm vásznainak, az ecsetvonások gesztusait felvázoló rajzai. A művészi munka praktikus segédleteként, mint az előzetes tervezés stádiuma, jelenik meg Türk Péter vagy Csörgő Attila installációinak vázlatrajza. A művészi rajz határterületeit érintik a műszaki rajzzal, térkép grafikával, folyamatábrával rokon művek, köztük Fusz Mátyás sorozata, amely egy parkban a legtökéletesebb búvóhely pozícióját keresi. Kristóf Krisztiánnal és Zalavári Andrással együtt ő is tagja annak az alkotói körnek, amely a rajzot a vizuális észlelést, megfigyelést rögzítő kvázi-dokumentumként használja. Rajzlapjaik álnaiv tálalásban, finom iróniával rögzítik például az emberek tartózkodási helyét meghatározó eldobott rágógumik helyét. Szintén a rajz dokumentatív funkcióját emelik ki azok a munkák, amelyek a nyomhagyás, nyomrögzítés folyamatát tárják fel, így például Szegedy-Maszák Zoltán műve, amely a szöveg domborműveket készítő 3D nyomtató mozgását rögzítette egy csőtoll segédletével. Bálványos Levente magából a rajzi eszközből indult ki, amikor a 0,5-ös töltő ceruza már használhatatlanul rövid hegyeit gipszbe öntötte, majd a véletlenszerűen szétszórt térbeli vonalakat lerajzolta. Az OSAS szellemiségét követve több mű matematikai algoritmusokat követő adatvizualizáció, ami távolról sem zárja ki az érzéki, lírai megközelítést. Ilyen Molnár Vera grafikája, amely Cézanne emblematikus hegye, a Mont Saint Victoire számítógéppel generált leképezése. És ilyen Szíj Kamilla műve is, amely szisztémáját tekintve adatvizualizáció, ám manuális kivitelezése révén mégis érzékien pulzáló, organikus felület. A rajz kettős természetének izgalma épp a ráció és ösztön kettősségéből fakad. Pólya Zsombor műve például egy rajzi kísérlet dokumentuma, amely azt vizsgálja, hogy hány vonalat lehet húzni egy 12 cm hosszú 0,5 mm vastag ceruzával. A precízen meghúzott 3 ezer vonal azonban nem pusztán statisztikai adat, hanem a koncentrált alkotói fegyelem lenyomata, a belső meditáció folyamatának bizonysága. A rajzot az elmével összekapcsoló köteléket jeleníti meg Csörgő Anna alkotása is, amely a testre tetovált, az ujjbegytől a fej felé haladó egyetlen vonallal érzékelteti azt a hosszú és termékeny utat, amit a rajzi vonal az elme és a kéz között bejár.