In: Művészi minta. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Gyűjteménye.Szerk.: Révész Emese. Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2022, 7-11.
Egy gyűjtemény leírása aligha vállalkozhat többre, mint a pillanatnyi állapot rögzítésére. Minden gyűjtemény időben változó entitás ugyanis, olyan élő organizmus, amelynek tárgyi elemei hol gyarapodnak, hol megfogyatkoznak, s ezáltal jellege, arculata is időszakonként új formát ölt. Önmagában már a gyűjtemény fogalma is kérdéses, lévén éppúgy függ a birtokos elhatározásától mint a külvilág megítélésétől, ahogy az is döntés kérdése, hogy mely tárgyi elemeket tekinti részének és melyeket rekeszt ki abból mindenkori alkotója.
E merőben teoretikus elmélkedés kérdésfelvetései különösen indokoltak a jelen album esetében, amelynek célkitűzése reprezentatív képet nyújtani a Magyar Képzőművészeti Egyetem művészeti gyűjteményéről. Lényegét és eredeti funkcióját tekintve nem múzeumi, hanem iskolai gyűjteményről van szó. Olyan tárgyak együtteséről beszélünk, amelyek eredeti funkciójukra nézve az oktatást szolgálták vagy annak dokumentációjaként kerültek megőrzésre. Alapvonásaiban nem különbözik a miénk Európa egyéb olyan jelentős, 19-19. századi eredetű művészeti akadémiai gyűjteményektől mint a bécsi, drezdai, londoni vagy párizsi. A budapesti kollekció egyik fele eredendően a művészeti képzés útmutatója, mintájaként szolgáló alkotás volt (erre utal kötetünk címe is: Művészi minta). Piranesi rézmetszetei, a japán fametszetek, a szecessziós plakátok, az archív fényképek egy része, vagy anatómiai eszközök egykor a pedagógiai szemléltetés céljával kerültek a könyvtár gyűjteményébe. A művek más része olyan alkotás, amely a hallgatói gyakorlat során született munka, művészi festménymásolat, alakrajzi, építészeti, csendéleti vagy tájképi stúdium. Megőrzésüket elsősorban az oktatás mindenkori metódusának dokumentálása ösztönözte. E művek ugyanakkor művészettörténetileg is figyelemreméltó alkotások, lévén a művészek pályakezdéséhez kötődő korai munkák, úgynevezett juveníliák körébe tartoznak. E szegmenseket alkalomszerűen az itt oktató mesterek alkotásainak kisebb-nagyobb kollekciója egészítette ki, amely idővel olyan műegyüttesekkel gyarapodott, amelyek már kifejezetten azért kerültek az egyetemre, hogy azokat a növendékek oktatási célra használják. Ilyen Lotz Károly vagy Székely Bertalan rajzainak kollekciója, és ilyen célkitűzés vezette Balló Edét, Stróbl Alajost vagy Varga Nándor Lajost, amikor fotókat, Piranesi-metszeteket vagy kortárs rajzok gyűjteményt az intézménynek adományozta, avagy a Magyar Grafikusművészek Szövetségét, amikor több mint ezer darabos gyűjteményét az egyetem őrzésére bízta. Máskor egy-egy nagyszabású akció gyarapította a gyűjteményt, mint a 100 grafika – 100 kortárs képzőművész, amely 2007-ben a művészi grafika hazai felsőfokú képzésének centenáriumára rendezett tárlat és az ahhoz kapcsolódó album anyagából jött létre.[1] Arra is ismerünk példát, hogy egy volt tanárunk hagyatéka (Kőnig Róbertesetében) vagy a mesterek magán adományaként kerül be egy nagyobb együttes a gyűjteménybe (mint Kocsis Imre és Madácsy István ajándékaként a Makói művésztelep grafikái).[2]
Az hogy a könyvtárban szétszórt műtárgyakból nagybetűs Művészeti Gyűjtemény lett, egyetlen embernek, a könyvtár 1989-ben megválasztott új igazgatójának, Blaskóné Majkó Katalinnak köszönhető. [3] Az első vásárlások után csaknem egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy ezredforduló generációja új szemmel tekintsen a századforduló felhalmozott tárgyaira, és meglássa bennük a muzeális jelentőségű, művészi értéket. Blaskóné a rendszerváltás után a könyvtár élére kerülve indította el a muzeális értékű tárgyak digitális katalogizálását és tudományos feldolgozását.
Érdekes kérdés, hogy egy 150 éves múltra visszatekintő művészeti egyetemen mi tekinthető a művészeti gyűjtemény részének. Hiszen az Andrássy úti neoreneszánsz palotákban és az Epreskertben másfél évszázada olyan természetes módon keletkeznek műtárgyak, ahogy a kert fái nőnek.[4] A műtermekben és azok köztes tereiben, a folyosókon és a falakon, a kertben és az irodákban, sőt még a pincékben is akadnak alkotások. Sok közülük idővel elpusztult, elenyészett, részint a háborús események, részint az ifjabb nemzedék eltérő értékrendje vagy gondatlansága miatt. Szigorú (leltári) értelemben az egyetem Művészeti Gyűjteménye azon műtárgyak együttese, amelyeket a könyvtár gondoz, leltároz, őriz. A raktározás szűkös lehetőségei miatt ez a kollekció zömmel papír alapú műveket, rajzokat, grafikákat, nyomatokat és fényképeket őriz. Határai összemosódnak a könyvtár művészeti albumaival és mintalapjaival, valamint a levéltár képi dokumentumaival. Jelen válogatás a széles értelembe vett gyűjteményről nyújt képet, a festmények és szobrok számszerűleg jóval szerényebb kollekciójából is válogatva. Az előbbiek része a festészeti másolatgyűjtemény, amely a kor akadémiai gyakorlatának megfelelően a 19. század végén keletkezett.[5] Az egykor jelentős másolatgyűjtemény azonban idővel szétszóródott, egyes darabjai még napjainkban is felbukkannak.[6] A festmények másik része nem szisztematikus gyűjtés eredménye, hanem alkalomszerűen az egyetemre került mű. Ilyen Patay László hatalmas arcképcsarnoka, Kokas Ignác műve, Gruber Béla vagy Szín György képeinek kollekciója. A szobrok egy része szabadon álló alkotás, szerves része az Epreskert másfél évszázada épülő színpadának, amely a műteremházakkal egységet alkotva műemléki védettség alatt áll.[7] E válogatás ezúttal csak a kevéssé ismert portrészobrokra korlátozódik, amely egyfajta művészpantheonként kapott helyet a Lotz Károly falképeivel díszített rektori folyosón. A művek harmadik egysége, amely a tágabb értelembe vett művészeti gyűjtemény része, a Művészeti Anatómia, Rajz- és Geometria Tanszék saját kollekciója, amely az intézmény alapítása óta őrzi az alakrajzi és látszattani oktatás dokumentumait. A növendéki munkák mellett ennek része az európai összehasonlításban is jelentős muzeális értéket képviselő anatómiai szertár, amely a szemléltetést szolgáló anatómiai preparátumokat, izomtani öntvényeket és a látszattani, építészeti stúdiumokat szolgáló építészeti modelleket tartalmaz. Tudományos rendszerezésük és újra értékelésük a tanszéket vezető Kőnig Frigyes és Albert Ádám nevéhez kötődik.[8]
Minthogy a kollekció nem szisztematikus gyűjtés eredményeként, hanem alkalomszerűen, szabálytalanul gyarapodott, ezért időben sem egyenletes. Egyik súlypontja a századforduló, másik a közelmúlt művészete. Azon belül is elsősorban a rajzi stúdiumok és grafikai munkák jellemzik azt. A gyűjtés karakteréből adódóan azonban a grafikai kollekció olyan teljes és gazdag, hogy reprezentatív képet nyújt az elmúlt 150 év magyar művészetéről. Folyamatosan növekvő gyűjtemény ez, amely a rendszeres időközönként a tanszékek által kiválasztott hallagatói munkák éppúgy gyarapítanak, mint az itt tanító mesterek alkotásai.[9] A Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Gyűjteménye ily módon sajátos és átfogó képet nyújt a kortárs magyar képzőművészetről is.
[1] 100 grafika – 100 kortárs képzőművész. Szerk. Somorjai Kiss Tibor, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2007.
[2] A Magyar Grafikusművészek Szövetsége, Kőnig Róbert hagyatéka és Kocsis Imre makói mappáinak gyűjteményéből Mecénások dicsérete címmel mutatott be tárlatot 2019 az egyetem. Kurátorok: Révész Emese és Szurcsik József. Lásd: http://www.mke.hu/mecenas
[3] Blaskóné Majkó Katalin 1989 és 2014 között vezette az egyetem könyvtárát, levéltárát és művészeti gyűjteményét. Az ő nevéhez kötődik a gyűjtemény első bemutatása: BLASKÓNÉ Majkó Katalin: A Magyar Képzőművészeti Egyetem könyvtárának története és különgyűjteményeinek bemutatása, Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2007.
[4] A műemléki épületek bemutatását lásd: A művészet terei. A Magyar Képzőművészeti Egyetem műemléki öröksége és műemléki gyűjteményei. Szerk.: Albert Ádám, Lázár Eszter és Révész Emese. Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2021.
[5] „Eredeti másolat”. 19. századi magyar mesterek másolatai a reneszánsz és barokk festészet remekművei után. Kiállítási katalógus. Szerk. Révész Emese. Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2004.
[6] Ilyen az a művészi másolatoknak az a kollekciója, amely a miskolci Hermann Ottó Múzeum gyűjteményében van: Pirint Andrea: Vissza a barokkhoz. Barokk festménymásolatok a Hermann Ottó Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében. A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve, LIV, 2015, 497-511.
[7] Az Epreskert szobrairól: Révész Emese: Az emlékezés és felejtés kertje. Az Epreskert és szobrai. Múzeumcafé, 61. Kert: A táj mint műemlék. Budapest, 2017, 77-114.
[8] Lásd: Formaképzési stratégiák : gipsz szemléltetőeszközök és műtárgymásolatok használata a rajzoktatásban a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Anatómia, Rajz- és Geometria Tanszék gyűjteményének tükrében. Szerk.: Albert Ádám. Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2017.
[9] A Grafikai és az Anatómiai Tanszék rendszeresen ad át a Művészeti Gyűjteménynek válogatást a legjobbnak ítélt hallgatói munkákból. Az intézmény Szellemi Alkotások Jogvédelméről és Szellemi-tulajdon Kezeléséről szóló, 2021-ben elfogadott szabályzata szerint a tanárok évente kötelesek valamely munkájuk „használati jogát” átruházni az egyetemre. Az egyetem 150 éves jubileuma kapcsán a jelenleg itt tanító képzőművészek egy-egy alkotásából hozunk létre egy évfordulós kollekciót.