In.: A Mintarajztanodától a Képzőművészeti Főiskoláig. Budapest, 2002, 113-152.

A Mintarajziskola és Rajztanárképző valamint a Képzőművészeti Főiskola kiállításai

Az első magyar felsőfokú művészeti intézetben folyó munka az alapítástól kezdve a közönség érdeklődésének homlokterében állt. Mivel az iskola pedagógiai irányvonala nagyban meghatározta a jövő hazai rajzoktatását és képzőművészeti életét, az oktatás módszereit és célkitűzéseit az intézmény nem tekinthette pusztán saját belügyének. Épp ezért a sajtó és a művészeti közélet minden jelentősebb művészeti és/vagy pedagógiai irányváltást élénk figyelemmel kísért. Az iskolában folyó munka mindennapjaiba természetszerűleg nem nyerhetett közvetlen betekintést sem az érdeklődő nagyközönség, sem a szűkebb szakma. Erre kizárólag a nyilvános kiállítások alkalmával nyílott lehetőség. Bár a felsőbb éves növendékeknek – bizonyos megkötöttségek mellett – lehetőségük volt arra, hogy nyilvános pályázatokon és tárlatokon is részt vegyenek, a tanulók egyéni fellépései csak közvetve reprezentálták az iskola szándékait. Az iskola egészének törekvéseiről csak azok a tárlatok nyújthattak a kortárs szemlélő – és a kései utókor – számára hiteles képet, amelyeken az mint egységes intézmény, hivatalos formában tárta a szűkebb vagy tágabb publikum elé eredményeit. Az alábbi dolgozat épp ezért azoknak a kiállításoknak a számbavételére vállalkozik, amelyeken a Mintarajziskola és Rajztanárképző (később Képzőművészeti Főiskola) önálló oktatási intézetként jelent meg.

            E tárlatok áttekintése több szempontból is gazdagíthatja a hazai művészoktatás egyetlen állami intézményéről alkotott képet. Az egyes kiállítások koncepciója, tematikus felépítése, a szigorú szelekció eredményeképpen bemutatott növendéki munkák tükrözik azt a képet, amelyet az iskola a külvilág felé kíván mutatni. A tárlat tehát egy részről úgy tekinthető mint az intézmény öndefiníciója, szakmai, művészeti szempontú önmeghatározása. Másrészt a kiállítás egyúttal olyan akció is, amely mindenkor az intézmény és a külvilág közötti érintkezési és ütköző pontként működik. Mivel a nyilvános bemutatkozás nem csupán az önreprezentáció eszköze, hanem egyszersmind a megmérettetés igényét is magában hordozza, a közönség számára felkínálja az értékelés lehetőségét is. Amíg a tárlatok az iskola önképét tárják fel, a kiállítások elemzői az intézmény aktuális megítélésébe engednek betekintést. Ennélfogva az iskola kiállításai mindenkor módot adtak arra, hogy a szélesebb publikum is megítélje az intézményben folyó munkát. A tárlatok némelyike kapcsán a sajtó részletesen elemezte és értékelte a látottakat, és a szerzők méltánylásai vagy kritikái az iskola egészének időszerű helyzetét érintették.

            A tárgyalt időszakon belül az iskola alapvetően két féle tárlat révén lépett a nyilvánosság elé: az egyik kiállítási típus célja az intézmény szerkezetének és oktatási menetének demonstrálása. Ezek tematikáját, felépítését és a kiállított műveket a tanárok határozták meg. Ide sorolódnak a viszonylagos rendszerességgel megrendezett hivatalos iskolai növendék-kiállítások, valamint az országos és nemzetközi tárlatok (rajzkiállítások, világkiállítások). Ettől lényegileg eltérő célzatúak az úgynevezett “Ifjúsági kiállítások”, amelyek arra nyújtottak lehetőséget, hogy a növendékek a hivatalos iskolai feladatok mellett készült műveiket a nyilvánosság elé vigyék. Mivel a kiállítás lényegénél fogva efemer jellegű esemény – amelynek célja a mindenkori aktuális állapot demonstrálása –, az iskolai kiállításokra vonatkozó forrásanyag helyenként sajnálatosan hiányos. Ennél fogva az alábbi elemzés sem a teljesség igényével készült, szándéka mindössze a legfontosabb csomópontok kijelölése.

A Mintarajziskola és Rajztanárképző hivatalos növendéki tárlatai

A növendékek nyilvános bemutatkozására már a Mintarajziskola legfontosabb előzményének, a Marastoni Jakab által vezetett első magyar festészeti akadémia (1845-1860) történetében is találhatóak adatok. Eszerint a szabadságharc után újra indult magániskola 1850 szeptemberében egy növendéki tárlattal nyitotta meg ismét kapuit. A kiállítás célja az adott helyzetben nem kizárólag a növendékek tanulmányi haladásának bemutatása volt, hanem egyúttal a pártolók verbuválásának rég bevált eszközeként a figyelemfelkeltést is szolgálta.[1]

A nagy európai művészeti akadémiák példáinak ismeretében Keleti Gusztáv is alapvető fontosságúnak tarotta, hogy a tervezett hazai művészeti iskola rendszeresen bemutassa tanulóinak munkáit. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz 1870-ben benyújtott tervezetében nyomatékosan felhívta a hatóságok figyelmét a művészeti kiállítások hasznára, mondván: “tárlatok nélkül nem adhatunk számot az újítások sikeréről, nem kísérhetjük szemmel a hiányokat, melyek pótlásáról még ezentúl kellend gondoskodnunk.”[2] Tervezetében a növendéki tárlatokat úgy az intézményre mint a tanulók érvényesülésére nézve fontos fórumként határozta meg: “… ez alkalommal volnának külön teremben kiállítandók és a nagy közönség ítélete alá bocsátandók az ifjabb művészek azon munkálatai, melyek alapján a kormányhoz akár művésztanulmányaik folytatása céljából utazási segélyért, akár másnemű támogatás kinyeréséért folyamodnak.”[3] Emellett ugyanitt tett javaslatot egy két-három évente megrendezett, kifejezetten a rajzoktatás újabb módszereit bemutatni hivatott kifejezetten rajzpedagógiai célokat szolgáló kiállítás meghonosítására is.[4]

            Keleti iskolai kiállításokra vonatkozó javaslata meghallgatásra talált. A Mintarajziskola első, a VKM 1871-ik évi 22.090 számú rendelete nyomán jóváhagyott rendszabálya már rendelkezett e tárgyban, határozatot hozva arról, hogy az iskola köteles a tanulók munkáiból évente műkiállításokat rendezni.[5] Ennek nyomán feltételezhető, hogy a Mintarajziskola már az alakulását követő első években rendezett növendéki tárlatokat. Ám ezek felépítéséről, tematikájáról ez idáig nem kerültek elő közelebbi adatok. Közvetetten egy sajtóvita utal a mintarajziskolai kiállításokra. A kiállítási ügy az 1870-es évek közepén Pasteiner Gyula és Keleti Gusztáv között, az Izsó Miklós halála után megüresedett szobrászati tanszék kapcsán lezajlott hírlapi vitában került említésre. Tárcájában Pasteiner kitért az intézet teljes érdektelenségbe fulladt, művészileg alacsony színvonalú növendéki tárlata is.[6] E korai kiállításokat kísérő közönyt több összetevő magyarázza. Egyrészt – amint az a gyér adatokból kitűnik – kezdetben szigorúan szakmai, pedagógiai jellegű tárlatokról volt szó, másrészt az iskolának még ez idő tájt otthont adó Rombach utcai bérelt helységek sem gyakorolhattak különösebb vonzerőt a közönségre, harmadrészt az iskola első nyilvános bemutatkozásai arra az időszakra estek, mikor a tárlatlátogatás még közel sem volt olyan divatos polgári időtöltés mint amivé a századfordulóra vált. A közönség és a műértők szűk körének érdektelensége érthető, ha arra gondolunk, hogy még a befutott művészneveket felvonultató Képzőművészeti Társulat kiállításai is csak igen gyér látogatottságnak örvendtek.[7] Épp ezért jelentős változást jelentett az iskola életében az Andrássy úti új épület elkészülése, amelyet az intézet 1876 őszén vehetett birtokba. Az új elhelyezés nem csak több teret, hanem a korábbinál jóval nagyobb nyilvánosságot is biztosított, hiszen a Mintarajziskola közvetlen szomszédságában állt a Képzőművészeti Társulat Műcsarnok épülete is, amely 1877-től évi rendszerességgel helyet adott a kortárs magyar képzőművészet bemutatkozásának. Bár a tárlatok kezdetben csak a rajztanításban érdekelt szűk szakmai körök érdeklődésére számíthattak, az 1880-as évekre már a sajtó is felfigyelt az iskola bemutatkozásaira.[8] Az 1889-es és az 1891-es kiállítást az oktatásügyi miniszter is meglátogatta.[9]

            A Mintarajziskola hivatalos növendéki tárlatairól többnyire az intézet értesítői is beszámoltak.[10] Ezekből kitűnik, hogy az intézeti kiállításokat az alapítást követő időben évente, a nyolcvanas évek végétől két évente, a tanév végén, júniusban rendezték meg.[11] Az évkönyvekben némelykor közölt részletes kiállítási tematikák alapján nyilvánvaló, hogy a tárlatok célja az iskola tanmenetének bemutatása volt.[12] E kiállításon főként olyan növendéki munkák szerepeltek, amelyek közvetlenül az intézeti képzéshez kötődtek. A látogató általuk teljes képet kaphatott a Mintarajziskolában folyó munkáról, az oktatott szakmai tantárgyakról. A tematikák a kiállító növendékek nevét nem jegyezték, hiszen a tárlat célja nem az egyéni tehetségek, hanem az intézmény egészének bemutatása volt. A kiállítások nem évfolyamok, hanem tantárgyi egységek szerint mutatták be a növendéki alkotásokat. Eleinte kizárólag az intézmény tanmenetének illusztrálási szándéka dominált, de az 1890-es évektől a bemutatott műveket az egyes tantárgyakon belül már az oktató tanárok szerint csoportosították. Mivel a tárlatok a Mintarajziskola gyakorlati tárgyainak tanulmányrajzaiból válogattak, a kiállítások tematikája pontosan tükrözte a tanrend változásait is: az 1879-es kiállításon még szerepeltek az 1873-ban alapított, Morelli Gusztáv által vezetett Xylográfiai tanszék munkái, de miután azt 1883-ban az Iparművészeti Iskolához csatolják, a szakosztály többé nem vesz részt a Mintarajziskola tárlatain. A II. számú mesteriskola előzményeként 1882-ben létre jött, Lotz Károly által vezetett gyakorlati festészeti szakosztály 1896-ig a Mintarajziskola tárlatain kapott helyet. Miután 1891-ben a női festészeti iskolát ideiglenesen az iskolához csatolták, az Ebner Lajos vezette osztály is fellépett a növendéki tárlatokon. Az 1882-ben alapított Benczúr-féle mesteriskola növendékei nem állítottak ki a Mintarajziskola tárlatain, de a Strobl Alajos által vezetett szobrászati szakosztály művésznövendékeinek mintázási tanulmányai helyet kaptak – igaz nem az iskola Andrássy úti főépületében, hanem az epreskerti szobrászati mesteriskola otthonában.

            Valamennyi ismert kiállítás fő helyén az iskola legfontosabb tantárgya, az alakrajz és festés szerepelt. A tárgyon belül a munkák sorrendi csoportosítása az oktatás metodikáját illusztrálta. A gipszmintáról rajzolt fejtanulmányoktól az élő modell utáni aktrajzokig és kompozíciós stúdiumokig vezetett tematika logikusan átgondolt szerkezete Székely Bertalan, az alakrajz első tanárának pedagógiai rendszerét tükrözte.[13] A növendékek lépcsőzetes fejlesztésének didaktikus szemléltetése jellemezte a tárlatok egyéb tárgyainak anyagát is: a geometriai tárgyak bemutatás az elemi mértani rajzoktól a perspektíva szerkesztésig, az ornamentika és iparművészeti tárgyak a gipszornamensek másolásától az önálló iparművészeti tervezésig, a szobrászati képzés az elemi figurális tanulmányoktól a természet utáni mintázásig, míg az építészeti oktatás a stílustanulmányoktól az összetettebb látképszerkesztésekig haladt. Simkó József  az 1894-es tárlatról írott ismertetése bővebben is részletezte a bemutatott műcsoportokat.[14] E bemutatók egyúttal az iskola pedagógiai irányvonalának megítélésére is módot adtak. A Magyar Pedagógia említett tanulmányának szerzője például kifogásolta, hogy az ornamentika oktatásban még a század utolsó éveiben sem kaptak helyet a természet utáni növénytanulmányok, illetve az azokból kiinduló stilizáló ornamensek kidolgozásának módszere.[15] A kiállítások pontosan tükrözték a Mintarajziskola pedagógiájának meghatározó alapgondolatait: eszerint az oktatás hatékonyságát a kötött tanrendi fokozatosság biztosítja; ennek célja a természet utáni, szabadkézi, önálló alkotás, amelynek megfelelő formájához az elemi rajzi ismeretektől vezet az út; a kiindulási pont minden szaktantárgyi területen belül az élettelen (gipsz, rajzi, reprodukciós) minták másolása. Az intézmény mindenekelőtt a növendékek fegyelmezetten mintakövető, szigorúan reproduktív jellegű munkáival reprezentálta önmagát. Az 1894-ig nyomon követhető hivatalos növendéki tárlatok tematikájában a tanulók önálló alkotásai nem vagy csak igen korlátozott formában kaptak helyet. A Rajztanárok Értesítőjének 1900-as tárlatszemléje úgy vélte, a rajztanárok és a művészjelöltek közös bemutatása megnehezíti a különféle képzési irányok határozott szétválasztását. Emellett a látottak nyomán arra is rámutatott, hogy a geometriai-távlattani rajzok nagy mérete és rendkívüli kidolgozottsága minden beléjük fektetett szorgalom ellenére energiapocsékolás.[16] Ugyanezen tárlat kapcsán még élesebb kritikát fogalmazott meg Lyka Károly: “A mintrajziskola és rajztanárképző ma is régi, letárgyalt, száraz nyomokon halad… Bizony ezekből a szegény termekből ki van zárva az élet, minden művészkedés alfája és omegája. Bizony itt még mindig a palmetta és akanthusz, a mintalap és gipszmodell kisért. Szegény ifjak, akiket a sorsuk e sivár munkára kényszerít.”[17] Lyka kifogásolta, hogy az ornamenális tanulmányok köréből hiányoznak a magyar népművészeti motívumkincs feldolgozásai. A tájképi és csendéleti tanulmányok nélkülöznek minden élményszerűséget (“Hogy mért kell egy kerekes kutat úgy rajzolni, mintha gépmintát rajzolnánk…”). A gipszminták használata visszaüt a természet utáni fejtanulmányokon, az aktrajzok nélkülözik a test organikus egységének és belső konstrukciójának megértését. A tárlaton szerzett tapasztalatok arra serkentették Lykát, hogy nyíltan kimondja a kiállítás legfőbb tanulságát: “rossz, terméketlen sőt ártalmas az itt folyó munka… kárára van a magyar művészetnek. Nemcsak hogy nem fejleszti, de rontja a tehetségeket. Reformja égetően szükséges és remélhetőleg végre a kiállítás után aktuálissá válik.”[18]

Hivatalos növendéki tárlatait az intézet a századforduló után is rendszeresen megrendezte, de ezek többnyire csak az iskolai évkönyvek említéseiből ismertek. Kivételt képez az iskola 1907-es intézeti tárlata, amelynek katalógusa is fennmaradt.[19] A tárlat előkészítésébe a Főiskola jegyzőkönyvei nyújtanak betekintést. Az 1907. február 14-én megtartott tanári értekezlet döntése értelmében a kiállítás kivételesen párhuzamosan, de térben elkülönítve mutatta be a növendékek szünidei és iskolai tanulmányait: “Az első emeleten a művésznövendékek munkái lesznek kiállítva és pedig úgy az iskolai mint a szünidei, csakhogy egymástól különválasztva. A második emeleten a rajztanár, rajztanító és rajztanítónő jelöltek munkái lesznek és pedig külön választva az iskolai és a privát munkák. Az iskolai munkák lehetőleg tanmenetszerűen csoportosítva.”[20] A kiállítási katalógusból kitűnik, hogy a főiskolán időközben lezajlott vezetőváltás és pedagógiai irányváltás a növendéki tárlatok tematikájára is hatással volt. Nem csak a tekintetben, hogy lehetővé vált az eddig szigorúan elkülönített hivatalos és szünidei munkák párhuzamos bemutatása, hanem megszűnt a hivatalos tárlatok korábbi kizárólag a tanmenetet illusztráló felépítése is. A kötött tantárgyi szerkezet helyét 1907-ben már a művésztanárok által meghatározott tanulmánycsoportok vették át.[21] A tárlat ugyanakkor jól érzékeltette az 1903-as reform eredményeit is. A Rajzoktatás kiállítási recenzense így foglalja össze megreformált intézet rajztanárainak kiállítását: “A geometria és ornamentális tárgyak annyira háttérbe szorultak, ellenben a művészeti és iparművészeti irányú tanulmányok annyira uralkodókká lettek, hogy alig vesszük észre, hogy nem művészi, hanem tanári pályára készülő növendékek műveit szemléljük. Az iskolai rajzoktatás újabb fejlődési irányával számolva, a rajztanárképzés is inkább művészi (iparművészi) irányú kiképeztetésre fekteti a fősúlyt, megtartva a geometriai tárgyakból annyit, amennyi nélkülözhetetlen egy tanárnak. (…) Ékítményes rajz kevés van; építészeti és geometriai munka sem sok, de híven tükrözi vissza az értelmes vezetést. Annál több az iparművészeti rajz körébe tartozó síkdíszítményi gyakorlat, stilizálási kísérlet és tervezés. Itt különösen méltánylandó a magyar motívumok alkalmazása és a magyar ízlés fejlesztése. Ha valaki, hát éppen a rajztanár van hivatva arra, hogy a magyaros ízlést már az ifjúsággal megismertesse és megkedveltesse.”[22]

Országos tárlatok

A Mintarajziskola kezdettől fogva nagy súlyt helyezett az intézet hazai reprezentációjára. Az 1870-es évek végétől rendszeresen részt vett a jelentősebb országos tárlatokon, rendszerint a bemutatók közoktatási csoportjának kiállítójaként. E tárlatok kitűnő lehetőséget biztosítottak a hazai megmérettetésre és összehasonlításra, hiszen céljuk szerint az országos kiállítások a magyarországi ipar, kereskedelem és kultúra legszélesebb spektrumú megismertetésére törekedtek.

            A Keleti Gusztáv által vezetett iskola első nagyobb hazai bemutatkozására az 1879-ben megrendezett székesfehérvári kiállításon került sor.[23] Erre az alkalomra az intézet az iskola szervezetét és tanmenetét ismertető füzetet adott ki.[24] A tájékoztató közölte az iskola kiállításának vázlatos felépítését is, amely megegyezett a hivatalos növendéki kiállítások szerkezetével.[25] Emellett a bemutatott anyagáról a Prém József által szerkesztett Képzőművészeti Szemle kritikájából alkothatunk képet.[26] A fehérvári tárlat középpontjában ismét az alaki (figurális) rajz és festészeti szakosztály állt. Itt logikus felépítésben kaptak helyet a tanulóművek, a gipszminta után készült rajzoktól a természet utáni portréfestményekig. A tárlatszemle szerzője külön kiemelte a kompozíciós stúdiumokat: “Egyik specialitását  képezik e szakosztálynak az elemi compositiótani feladatok, melyek a boncztani tanulmányok kapcsán és azok folytatásaképpen a festészeti compositio törvényeivel ismertetik meg a haladottabb növendékeket s a szaktanár különös dicséretére válnak, mert e téren az úttörő érdemére tarthat igényt.”[27] Az ékítményes és iparművészeti osztály rajzait a historizáló díszítmények alapos ismerete és felhasználása jellemezte: “Mintaszerű középkorú szövetek rajzai, felváltva keramikai remek idomok sorával, közbe-közbe egy-egy újabbkori fölépdíszítmény vagy keleti szőnyeg pompás szinezetű mintája alaposnak és egyúttal ízlésképzőnek mutatja be az iskola iparművészeti rajz és styl-tanulmányainak vezetését.”[28] A cikk szerzője az iparművészeti növendékmunkák kapcsán felveti, hogy a gyakorlati műhelyek hiánya miatt sajnos nincs mód az önálló tervek kivitelezésére, ami ismét rámutat egy önálló iparművészeti iskola alapításának sürgető szükségességére. Az építészeti rajzokról írva megemlíti, hogy bár e szak szerepe csak másodrangú a képzés menetében, a növendék rajzai megfelelően érzékeltetik az itt folyó munkát, amelynek során a tanulók elkészítik az építészet egy-egy remekművének szakszerű alaprajzát, különféle metszeteit, részletrajzait és végül, teljes látképét. A szobrászati osztály munkái közül kiemeli a szemléző a természet után készült agyagtanulmányokat. Áttekintését a fametszési osztály munkáival zárja, amelynek kapcsán fontosnak tartja megjegyezni, hogy a növendékek a metszetek előrajzát is maguk készítették. A székesfehérvári kiállításon bemutatott több száz növendékmunka komoly hazai sikert hozott a Mintarajziskolának, amelynek a zsűri a kiállítás aranyérmét adományozta.[29]

            A millenniumit megelőző legnagyobb magyarországi tárlat, a Budapesten megrendezett 1885. évi Országos Kiállítás volt. A Mintarajziskola és Rajztanárképző ismét nem a képzőművészeteket bemutató Műcsarnok épületében, hanem a kiállítás XXXI. számú, nevelési és közoktatási csoportjának a hazai tanító- és tanítónő-képezdéket bemutató részlegében, a Városligetben felállított oktatási pavilonban jelent meg.[30] Az 1880-ban önállósodott – de még 1896-ig szintén Keleti Gusztáv vezetése alatt álló – Iparművészeti Iskola és a festészeti mesteriskolák az anyaintézménytől függetlenül, külön épületben kaptak helyet. A nevelési és közoktatási csoport Suppan Vilmos által szerkesztett katalógusának leírása szerint a Mintarajziskola a korábbi évek bevált gyakorlatát követve, tárlatát a különféle szakosztályok növendékrajzaira építette.[31] “Megjelent az intézet az 1885-ik évi budapesti országos kiállításon is eléggé bő tárlattal, mely a közoktatásügyi pavillon fedele alatt 100 négyzetméternyi alapterületen, díszes kapuzattal ellátott három osztályú rekeszben tüntette fel a szakiskola tanműködését, az utóbbi évek alatt készült és sikerültebb tanulóműveinek több ezernyi példányával” – foglalja össze az iskola 1887-1887. évi értesítője a bemutató eredményeit.[32] A Mintarajziskola kiállítási enteriőrjéről készült fotón jól kivehető az építészeti, geometriai, alakrajz-festészeti, illetve az ékítményes rajz és mintázási szakok által bemutatott növendéki munkák gazdag gyűjteménye.[33]

            A Ezredéves tárlatot megelőzően a Mintarajziskola még két nagyobb országos tárlaton vett részt. Mivel mindkettő a századvégen mind gyakoribbá váló ipari-kereskedelmi tárlatok sorába tartozott, az intézet sem a művészképző iskola, hanem a műipar fellendítésén munkálkodó oktatási intézmény jogán kapott meghívást a részvételre. 1887-ben az Iparművészeti Iskolával közösen állított ki a Szolnok-Dobokamegyei Gazdasági Egylet Deésen megrendezett termény-, állat- és iparkiállításán.[34] Meghívását az intézmény nem művészeti, hanem iparművészeti képzési irányának köszönhette. Ezt támasztja alá az is, hogy a zsűri a két intézményt “kitűnő ízléssel párosult gyakorlati kivitelű készítményeiért” tüntetette ki ezüst éremmel.[35] A következő év őszén a Mintarajziskola – immár az Iparművészeti társintézménytől függetlenül – önállóan lépett fel a Pécsett megrendezett Általános Mű-, Ipar-, termény és Állatkiállításon, ahol gyűjteményes kiállítását a bíráló bizottság díszoklevéllel jutalmazta.[36]

            A Mintarajziskola és Rajztanárképző 1896-ban, a Millennium évében ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját, de amint az intézet évkönyvének történeti visszatekintője megfogalmazza: “ezt a saját jubileumát nem kívánta az iskola külön zajosabb ünnep központjává tenni, mert azt, a mi ily alkalomra egyedül méltó, hogy t. i. a lezajlott negyedév [sic] alatt elért fejlődési fokát bemutassa – volt alkalma megtenni az ezredéves kiállítás keretében.”[37] Az intézet tehát olyan tárlattal lépett a millenniumi nagyközönség elé, amely méltóképp reprezentálja az iskola elmúlt huszonöt évét. A Mintarajziskola a kiállítás jelenkori főcsoportjának a közművelődés és közegészségügy állását bemutató ötödik alcsoportjában, a klasszicizáló közoktatási pavilon központi csarnokában kapott helyet.[38] A közoktatási kiállítás hivatalos katalógusa a Mintarajziskolát olyan, a művész- és rajztanárképzés kettős feladatát betöltő intézményként mutatta be, amely helyzeténél fogva egyben a hazai képzőművészeti kultúra és nevelés legfontosabb letéteményese is: “Egyrészt módot kell nyújtania a hazai tehetségeknek arra, hogy magukat itthon képeztethessék, s a külföldet már csak tanulmányaik betetőzése végett kelljen felkeresniük, másrészt gondoskodni kellett szakszerűen képezett tanerőkről a rajzolásnak a középiskolákban való sikeresebb oktatására. A mintarajziskola tehát nem csak saját növendékeinek művészi képzését tekinti feladatának, hanem az általános rajzoktatásnak is szolgáltatja a hivatott tanerőket s e közvetett hatása, mellyel az ifjú nemzedékben a művészet iránti fogékonyságot fejleszti, a művészet számára érdeklődő közönséget nevel már  a középiskolákon s a tehetség öntudatra ébredését ideje korán elősegíti, nemzeti közművelődésünk szempontjából kiváló jelentőséget kölcsönöz ez intézetünknek.”[39] A bemutató – immár hagyományos módon – az intézetben oktatott tárgyak tematikusan csoportosított növendéki munkáiból épült fel.[40] Az iskola tárlatának leglátványosabb egysége kétségtelenül a festőnövendékek által készített, a falakon körbe futó mitológiai képfríz volt.[41] Gopcsa László és Beke Manó összefoglalója emellett még kiemelte a szobrászati osztály növendékeinek az igazságügyi miniszteri palota számára készült kompozícióit is.[42]

            A Mintarajziskola 1896-1897. évi értesítője csak rövid összefoglalóját adja a bemutatott növendéki munkáknak.[43] Ezzel szemben Ráth György Az iparművészet 1896-ban, a millennium emlékére kiadott albumában részletesen áttekinti az Iparművészeti Iskola társintézményének ezredéves tárlatát.[44] A szabadkézi perspektíva tárgyán belül az egyszerű kocka ábrázolásától az összetettebb építészeti részletek, edények, csendéleti elemek szemmérték utáni tanulmányrajzok szerepeltek. E tárgy szomszédságában kapott helyet a mértani rajz, ahol a síkmértanhoz, ábrázoló geometriához kapcsolódó szerkesztések kerültek kiállításra. A geometriai szakok mellett építészeti és szerkesztő távlattani tanulmányrajzok szerepeltek. Az iparművészetet közelebbről érintő csoportokban helyet kaptak az ékítményes rajzolás és festés (épületdíszítmények szabadkézi rajzai, domború és síképítmények) valamint az iparművészeti rajzolás és tervezés tárgyaihoz kapcsolódó növendékmunkák (“művészi ipari tárgyaknak vízfestésben elkészített fölvételei”, könyvkötések, bútortervek, hímzés- és szövetminták). A rajztanárképzés 1893-ban bevezetett új tantárgyaként immár külön egységet kapott a vízfestészet (csendélet, hímzés-, szövetminták, tájfestészet, tanulmányfejek). Az iskola fő tárgyaként a kiemelt helyen jelentek meg az alakrajz és festés, illetve a gyakorló festészeti osztály körébe tartozó növendéki munkák. Csoportosításuk a megelőző évtizedek hagyományai szerint a fokozatosság elvén történt, a gipszfejek másolataitól az élő minta után festett arcképig és alakrajzig. Külön egységben jelentek meg a női festészeti osztály tanulmányai (fej, csendélet, táj). A gyakorlati tárgyak bemutatását a szobrászati osztály gyűjteménye zárta le, amely a gipszmásolatoktól az élő minta nyomán készült kompozíciókig mutatta be az oktatás menetét. Az elméleti tárgyak közül csak a boncalaktan került néhány tanulmányrajz erejéig bemutatásra.

            Mint állami intézmény, a Mintarajziskola és Rajztanárképző versenyen kívül indult az Ezredéves tárlaton, így a díjazottak közt nem szerepelt. Az iskola épp ezért sajátjának tekintette azt az állami aranyérmet, amellyel a millenniumi zsűri Keleti Gusztáv, az intézet igazgatójának tevékenységét értékelte.[45]

            Az első világháborút megelőzően a Mintarajziskola utoljára a Pécsett 1907-ben megrendezett Országos Kiállításon vett részt. Várdai Szilárd jelentése szerint a részvételre a minisztérium kérte fel az intézményt.[46] A tárlat előkészítésével megbízott Várdai javasolta kollégáinak, hogy a Pécsre küldendő anyagot a főiskola tavaszi intézeti tárlatának műveiből válogassák ki a szaktanárok, “és pedig oly módon, hogy az iparművészeti, építészeti, geometriai és csendéleti rajzok és festések 30 forgó keretben elhelyezhetők legyenek. A figuralis, tájképi s grafikai dolgok pedig a falakra jönnének.”[47] Eltérően a korábbi évek országos és nemzetközi tárlatainak gyakorlatától Pécsett a Mintarajziskola és Rajztanárképző valamint az Iparművészeti Iskola nem a közoktatás körében, hanem a képző- és iparművészeteket bemutató Műcsarnok épületében kapott helyet.[48] A Mintarajziskola kiállított növendéki munkái nagyrészt megegyeztek az 1907 tavaszán megrendezett – kísérő katalógussal is ellátott – intézeti tárlat műveivel.[49] A bemutatót a figurális-festészeti tárgyak hangsúlya jellemezte. A falakra ezúttal csak az alakrajzi és festési tanulmányok kerültek. A művész- és rajztanárnövendékek munkáit a vezető tanárok szerinti csoportosításban mutatták be (Aggházy Gyula, Balló Ede, Ferenczy Károly, Hegedüs László, Révész Imre, Zemplényi Tivadar). Forgatható keretekbe kerültek Erdőssy Béla és Kovách Géza növendékeinek geometriai és perspektíva-tanulmányai, Havranek Ferenc tanítványainak építészeti tervezései, Dörre Tivadar és Nádler Róbert tanulóinak díszítő művészeti stúdiumai és Edvi Illés Aladár növendékeinek akvarelljei.[50] A hagyományos rajzoktatás körébe sorolt geometriai-mértani alapú stúdiumok háttérbe szorulása az iskolai rajzoktatás új tendenciáival párhuzamos jelenségként értékelhető. A szabadkézi, emlékezet utáni rajz térhódítását demonstrálta az a pécsi rajztanítók által szervezett nemzetközi gyermekrajz-kiállítás is, amely az országos kiállítással párhuzamosan mutatta be az európai és hazai rajzoktatás legfrissebb eredményeit.[51] A Mintarajziskola állami intézmény lévén nem indult a kiállítók versenyében, de a tárlat zsűrije külön elismerő oklevéllel fejezte ki az intézetnek elismerését.[52]

Nemzetközi tárlatok – Világkiállítások

A Mintarajziskola és Rajztanárképző a századfordulóra az európai rajztanárképzés egyik legelismertebb intézménye lett. Hírnevét és ismertségét elsősorban annak köszönhette, hogy alapításától kezdve részt vett azokon a reprezentatív nemzetközi tárlatokon és kongresszusokon, amelyek a rajzoktatás aktuális állapotának feltérképezését tűzték ki célul. A nemzetközi díjak és elismerő elemzések nagy száma itthon is jelentősen növelték az intézmény tekintélyét, amely a hazai művészeti oktatás egyik legversenyképesebb intézménye volt. Mindezt azt is jelenti, hogy az első világháborúig a főiskolát itthon és külföldön mindenekelőtt a rajztanárképzés terén elért eredményeiért értékelték. A művészképzés és azzal összefüggő mesteriskolák tevékenysége közel sem tudott olyan eredményeket felmutatni mint az iskola pedagógus képzéssel foglalkozó egysége. A bemutatók alapelve mindvégig változatlan maradt: mivel a hangsúly nem a művészi alkotáson, hanem az iskola pedagógia módszerén volt, a növendéki munkák tantárgyak szerinti csoportosításban, azon belül pedig a tanmenetet szemléltető fokozatokban jelentek meg.

            Keleti Gusztáv már három évvel az alapítást követően szükségét érezte intézete nemzetközi megmérettetésének. Jó alkalom kínálkozott erre az 1873-as bécsi világtárlaton, ahol Magyarország Ausztriától függetlenül állított ki.[53] Keleti a képzőművészeti rész szakbiztosaként nagy befolyással rendelkezett a kiállítási anyag előkészítésében. Megfogalmazása szerint “ezen, csak másfél év óta fennálló tanintézet a képzőművészet mindhárom ágában valamint az iparművészeti szakokban is nyújt oktatást, külön, igen fontos feladatául tekintvén egy uttal a mai kor színvonalán álló rajztanárok képeztetését, minőkben Magyarország mindeddig érezhető hiányt szenved”.[54] A rajzi és művészeti nevelés a közoktatás csoportjában kapott helyet.[55] A frissen alapított Mintarajziskola és Rajztanárképző bemutatott műveiről a tárlat művészeti anyagát áttekintő Karl von Lützow is elismerően nyilatkozott.[56] A növendékmunkákkal bemutatkozó fiatal intézményt a bécsi világkiállítás zsűrije érdeméremmel jutalmazta.[57] A korábbinál kidolgozottabb és érettebb tárlattal vett részt a Mintarajziskola és Rajztanárképző az 1878-as párizsi világkiállításon. E kiállítás – amely minden tekintetben meghaladta az előzőeket – újdonsága volt, hogy a nevelés és oktatásügy ezúttal már különálló főcsoportként mutatkozott be.[58] A kiállított növendékmunkák csoportosítása alighanem lényegileg megegyezett az 1878-1879-es intézeti kiállítás tematikájával. A tárlatra az intézet külön magyarázó prospektussal is készült. Az iskola oktatási alapelveit a kormány megrendelésére Székely Bertalan foglalta össze, de a füzet francia fordítása pénz hiány miatt nem készülhetett el, így a párizsi kiállításon német nyelvű ismertető fogadta a Mintarajziskola és Rajztanárképző kiállításának látogatóit.[59]

Az 1900-as párizsi világkiállításon a művészeti szakoktatás a nevelés- és oktatásügyi főcsoportján szerepelt.[60] Az intézet 1900-1901. évi értesítője eképp foglalja össze a kiállítás eredményeit: “Az 1900. évi párisi nemzetközi kiállításon intézetünk a szakoktatás minden ágára kiterjedő tanulóművek eléggé bő gyűjteményével volt képviselve, melynek a helyszínén szakszerű rendezésével Várdai Szilárd tanár bízatott meg. Intézetünk bemutatott taneredménye ezúttal aranyéremmel való kitüntetésben részesült. E sikerek révén a m. kir. Kereskedelemügyi Minister úr Ő Nagyméltósága f. évi 186. sz. rendeletében Király Ő Felségének legmagasabb elismerését hozta tudomásunkra, a Vallás- és Közoktatásügyi Minister úr Ő Nagyméltósága pedig ugyanezen alakalomból az iskola buzgó és eredményteljes közreműködéséért elismerő köszönetét kegyeskedett – f. évi 1609. sz. leiratában – kifejezésre juttatni.”[61] A magyarországi rajzoktatásra külön ráirányította a figyelmet a világkiállítással párhuzamosan megrendezett I. Nemzetközi Rajzkongresszus és gyermekrajz-kiállítás, amely az elemi és középfokú rajztanítás időszerű módszereit tekintette át.[62] A Mintarajziskola és Rajztanárképző kiállítás-enteriőrjét megörökítő fotón jól látható, hogy az intézet kiállítóterének fő falára az portré- és akttanulmányokat helyezte, az oldalfalakon kaptak helyet a látszattani és ékítményes rajzok, míg a tanulmányrajzok nagy része lapozható mappában volt kiállítva. A női festőiskola, a mesteriskolák néhány munkájával egyetemben, külön kiállítótérben jelent meg.[63] A tárlatra az intézet francia nyelven is kiadta a Rajztanárképző, a Női Festőiskola és a Mesteriskolák szervezeti szabályzatát.[64] A Képzőművészeti Egyetem mai rajzgyűjteményében több olyan élő modell után készült portrétanulmány is fennmaradt, amely szerepelt az 1900-as párizsi világkiállításon.

Az 1900-as évek elején az általános rajzoktatás kérdése minden korábbinál inkább az érdeklődés középpontjába került. Kongresszusok és kiállítások sora jelezte, hogy a rajztanítás a századforduló kulturális jelenségeinek egyik központi kérdésévé vált.[65] Az iskolai rajzoktatás megreformálásában Magyarország az élen járt. Országszerte sorra rendezték az új irányú iskolai rajztanítás eredményeit demonstráló gyermekrajz-kiállításokat.[66] Négy évvel az első párizsi kongresszus után 1904-ben Bern adott otthont a II. Nemzetközi Rajzoktatási kongresszusnak. Az értekezlet résztvevő szakemberei egyöntetűen állást foglaltak a sablonmentes, a gyermek természetes fejlődésével összhangban álló rajzoktatás mellett. Mindez azt jelentette, hogy a jövő rajzoktatása nem a mintakönyvek másolására, hanem a gyermeki fantáziára, emlékezetre és ösztönös művészi készségre kell, hogy alapuljon. A konferencia határozatai közt első helyen állt a rajz nevelőértékéről szóló paragrafus, amely kinyilvánította, hogy: “A rajzoktatásnak a gyermek természetes fejlődési törvényei szerint kell igazodnia. A tanuló tanulja meg a rajzot fölhasználni érzéseinek és gondolatainak önálló kifejezésére.”[67] Az általános rajzoktatás terén megindult nemzetközi változások a Mintarajziskola és Rajztanárképző oktatási irányára is hatással voltak.[68] Miután Keleti Gusztáv 1902-ben meghalt, az intézet szakmai irányítását Székely Bertalan vette át. Az általa bevezetett új tantervben illetve az 1903-ban életbe lépett új rajztanári vizsgaszabályzatban a súlypont a jövendőbeli rajztanárok művészeti képzésére került, a korábbinál kisebb szerepet kaptak a geometriai tárgyak, míg nőtt a szoros értelembe vett művészeti órák száma.[69]

A Székely-féle reformot külföldön először a berni rajzkongresszusra összeállított magyar anyag demonstrálta. Bernben a Mintarajziskola és Rajztanárképzőt a minisztérium megbízásából itt Edvi Illés Aladár képviselte. Svájc az eseményre eredetileg egy minden korábbinál nagyobb, a rajzoktatás valamennyi területét átfogó tárlatot tervezett, de a monstre rajzkiállítás elmaradt.[70] A Mintarajziskola és Rajztanárképző mégis módot talált arra, hogy új irányú pedagógiai törekvéseit megfelelő módon szemléltesse. E célra egy növendéki munkákkal gazdagon illusztrált francia nyelvű albumot állított össze.[71] Ennek képanyaga nagyrészt megegyezett az 1903-as reform alapját jelentő, az új rajztanári képesítő vizsga követelményeit illusztráló tanterv képanyagával, amely az iskola 1902-1903. évi értesítőjének mellékleteként jelent meg.[72] A képes ismertető igen nagy sikert és érdeklődést váltott ki a svájci konferencia szakmai körében.[73] Bár e katalógus nem kötődik konkrét kiállításhoz, felépítése megegyezik az iskola korábbi tárlatainak szerkezetével és gazdag képanyaga révén az utókor számára is betekintést enged a Mintarajziskola és Rajztanárképzőn folyó munkába. Az összeállításnak csak töredékét foglalják el a geometriai alapú rajzok, ezzel szemben hangsúlyos szerepet kapnak az iparművészeti tervezés és a természet utáni figurális, tájképi és csendéleti tanulmányok. Jellemző módon az ismertető elsősorban a rajztanár-növendékek műveit ismerteti, a művésznövendékek munkássága csak jelzésszerűen van jelen. A prospektust geometriai, perspektíva és építészeti tanulmányrajzok nyitják (I-XI). Ezt követik az ornamentális stúdiumok, amelyeken belül már a magyaros motívumok tervezése is megjelenik (XII-XIV). Az iparművészeti rajz tárgyán belül újdonság a természet utáni növény- és állattanulmányok hangsúlya, illetve a díszítmény és tárgytervezésen belül a szecessziós jellegű, dekoratív ornamensek felhasználása (XV-XXIV). A vízfestési szakosztály munkáit főleg természet utáni csendéleti kompozíciók illusztrálják (XXV-XXVII). A figurális rajz és festés tárgyát a prospektus főleg természet utáni portrétanulmányokkal szemlélteti (XXVIII-XXXIII). Ezt követik a Székely Bertalan pedagógiai módszerét tükröző aktrajzok, mozgás- és kompozíciós tanulmányok (XXXIV-XXXVII). A rajztanár növendékek képzését illusztráló egységet néhány modellálási stúdium és természet utáni akvarellrajz zárja (XXXVIII-ILI). Külön csoportban jelennek meg a művésznövendékek modell utáni arckép-, csendélet- és aktfestményei (XLII-XLVII).

Az 1906-ban megrendezett milánói világkiállításon Magyarország az Iparművészeti Osztályon mutatta be eddigi legreprezentatívabb tárlatát.[74] Tekintettel a kiállítás elsődlegesen iparművészeti jellegére a Közoktatási Minisztérium azt javasolta, hogy a Mintarajziskola és Rajztanárképző csak iparművészeti jellegű munkákkal vegyen részt a bemutatón. Az 1906. január 25-én lezajlott tanári értekezlet viszont visszautasította a javaslatot, mondván, az intézmény “nem mehetett bele abba, hogy egy kiszakított tárggyal álljon a versenyzők közé akkor, amikor azok összes szakjaikkal versenyeznek.”[75] Az iskola vezető testülete úgy döntött, hogy Milánóban az iskolának csak a tanárképzéssel foglalkozó ága jelenik majd meg, “mert ha a művész növendékek munkáit is hozzá vesszük, akkor az akadémiákkal állítanak bennünket egy sorba s ezt el kell kerülnünk. Nekünk a rajztanárképzőkkel kell versenyeznünk s mint ilyen teljes mértékben minden tekintetben megálljuk az összehasonlítást, mert ilyen magas fokú rajztanárképzés nincs sehol sem.”[76] Az igazgatói tanács döntésének megfelelően az olaszországi világkiállításon az iskola csak mint rajztanárképző intézet vett részt az iparművészeti oktatást bemutató csoport tárlatán.[77] A Magyar Iparművészetben közölt enteriőrfotón látható, hogy az iskola a magyarországi várak látképeinek frízével koronázott főfalakon a figurális-alakrajzi növendékmunkákat helyezte el, de a emellett nagy szerepet kapott az iparművészeti tervezés is.[78] Györgyi Kálmán tárlatismertetőjében a bemutató legfőbb erényeként az áttekinthető rendezést nevezte meg.[79] Czakó Elemér ugyanakkor hiányolta a papíron látványosan megjelenő tárgytervek gyakorlati kivitelezését.[80] Az intézet rajztanárképzési programja viszont a kiállítás külföldi résztvevőinek egyöntetű elismerését vívta ki. Az olasz rajztanárok a kiállítással párhuzamosan zajló országos kongresszusán a budapesti Mintarajziskola és Rajztanárképző pedagógiai metodikáját példaként állította a szakemberek elé.[81] Az iparművészeti csarnok teljes kiállítási anyagát elpusztító augusztusi tűzvész a Mintarajziskola tárlatát is megsemmisítette. Októberre azonban új anyaggal már ismét állt a magyar iparművészeti kiállítás és azon belül az intézet tárlata. A Mintarajziskola újonnan berendezett kiállítási terének installációját Faragó Ödön tervezte.[82] Az iskola milánói bemutatóját a világtárlat zsűrije a kiállítás legnagyobb kitüntetésével, Grand Prix-vel jutalmazta.[83]

            1908-ban a Képzőművészeti Főiskola több Angliában rendezett kiállításon is bemutatkozott. A tárlatok egybeestek az intézmény átszervezésével, amelynek eredményeképpen több évtizedes széttagoltság után létrejött a rajztanárképző és a mesteriskolák valamint a női festőiskola adminisztratív egysége. Május 9-én nyílt meg a londoni Earls-Court kiállítási épületében Magyarország reprezentatív nemzeti tárlata.[84] A londoni magyar kiállítás keretében hazánknak módja nyílt a teljes körű bemutatkozásra, felölelve az ipar, kereskedelem, tudományok és kultúra minden területét. A művészeti oktatás szekciója a kulturális osztály tanügyi csoportjában kapott helyet. Itt az elemi oktatástól a felsőfokú szakoktatásig a magyarországi tanügy teljes spektruma megjelent. A Képzőművészeti Főiskola a Közoktatási Minisztérium felsőbb utasítására vett részt a kiállításon.[85] A magyar közoktatásügyet – és azon belül a Képzőművészeti Főiskolát – egy a minisztérium gondozásában megjelent összefoglaló kiadvány ismertette a londoni látogatók számára.[86] Az intézet bemutatóját Erdőssy Béla tanár rendezte. A tanügyi csarnok falait – a milánói kiállítás dekorációjához hasonló – a Képzőművészeti Főiskola növendékei által készített magyarországi látképek díszítették.[87] A főiskola kiállítótere egyben a csarnok díszhelye, reprezentatív fogadó tere is volt. Megjelenése Erődi Béla beszámolója nyomán rekonstruálható: “középen délszaki növényekkel díszített magas piedesztálon a király szobrával, Zalától. Emelték a fülke díszét a két csoportban elhelyezett bőrkarosszékek, melyek mindenike egy-egy remeke volt a bőrdíszműveknek. Hasonló szakbeli munkákból zacskók, pénztárcák, írómappák, ővök voltak két nagy üvegszekrényben elhelyezve. A falakon és forgó állványokon az iskola művész növendékeinek rajzai, festményei, szobrocskái, gipsz- és fafaragási és sokszorosító munkái voltak közszemlére kitéve és szolgálta a látogatók ezreinek élvezetül és tanulságul.”[88] A londoni magyar kiállítás zsűrije a Képzőművészeti Főiskola kiállítását Grand Prix kitüntetéssel értékelte.[89]

            Augusztus 3-án nyílt meg Londonban a III. Nemzetközi Rajzoktatási kongresszus. A 37 ország részvételével megszervezett találkozó a rajzoktatás minden területének áttekintését tűzte ki célul. A Képzőművészeti Főiskola részéről Nádler Róbert tartott felolvasást, amelyben a budapesti intézet rajztanár-képzési metódusát ismertette a résztvevőkkel.[90] A szervezők – bepótolva a négy évvel korábbi hiányt – igen nagy arányú rajzkiállítást rendeztek a konferencia idejére. Az ezen való részvételről már év elején határozott a Képzőművészeti Főiskola igazgatótanácsa.[91] Itt egyúttal arról is döntés született, hogy a kongresszusi tárlat elemi és középfokú rajzoktatáshoz kapcsolódó tanulóművei is a főiskolán kerülnek előzetes válogatás után kiállításra.[92] Habár a szakma jelenléte folytán a bemutató rendkívüli jelentőséggel bírt a Képzőművészeti Főiskola számára, kiállításában csak részlegesen tudta szemléltetni célkitűzéseit, a kongresszusra szánt rajzok egy részét ugyanis a Earls Court magyar tárlata számára kellett átengednie.[93] Valószínűleg e kényszernek is köszönhető, hogy az Earls Court-i tárlaton a művésznövendékek, míg a konferencia-kiállításon a rajztanár-növendékek munkái domináltak. A Képzőművészeti Főiskola kiállításáról készült interiőrfotók alapján megállapítható, hogy a tárlat sajátos jellegének megteremtéséhez nagyban hozzájárultak az oldalfalakat díszítő nagy méretű  mitológiai kompozíciók. A tárlatot a főiskola három nyelvű, gazdagon illusztrált prospektusa kísérte, amely szaktárgyi csoportosításban mutatott be szemelvényeket a kiállított növendéki munkákból.[94] A prospektus első tematikus egysége a csendéleti rajz és festés körébe tartozó stúdiumokat mutatja be. A katalógus következő része a kötelezi nyári tájképfestési gyakorlatokból ad szemelvényeket. Ezt rövid válogatás követi a leíró geometria, perspektíva, építészeti és ornamentális stúdiumokból. Viszonylag nagy teret kap a katalógusban az iparművészeti rajz tárgya, amelyen belül a természet utáni és stilizált ornamensek mellett az alkalmazott grafika műfajai (iniciálé, fejléc, záródísz, ex libris, plakát) és az épületdíszítői dekoráció (üvegablak-tervek) is megjelennek. A figurális rajz és festés a prospektus következő nagy tárgycsoportja, amely a rajzi fej- és akttanulmányoktól jut el a Székely Bertalan örökségeként alkalmazott kompozíciós és mozgástanulmányokig. E tárgykört zárják le a mitológiai-allegorikus kompozíciók. A katalógust az állattanulmányok, a művészi grafika és a szobrászati művek köréből vett válogatás zárja le. Az előző évek hasonló válogatásaival szemben feltűnő, hogy az elmúlt idők pedagógiai reformjainak hatásaként kisebb teret kaptak a geometriai alapú tárgyak, a stúdiumok gyakori technikája az akvarell, ugyanakkor nagyobb szerepet nyert az iparművészet, azon belül is az alkalmazott grafika. A Képzőművészeti Főiskola londoni kiállításait széleskörű szakmai elismerés követte.[95] Az iskola évkönyve megemlíti, hogy az 1908-1909-es tanévben az intézmény még részt vett a Leed-ben és Dublinban megrendezett rajzpedagógiai tárlatokon is.[96]

1911 júniusában a Német Rajztanárok Egyesülete (Verein Deutscher Zeichenlehrer) Hannoverben rendezett nemzetközi rajzkiállítást, amelyre Magyarország is meghívást kapott.[97] A magyar tárlat ezúttal is a hazai rajztanítás minden fokozatának bemutatására vállalkozott. A kiállítás ügyeinek koordinálását, a bemutatott tanulómunkák válogatását a Képzőművészeti Főiskola igazgatója, Várdai Szilárd végezte. Az intézmény ez alkalommal is kizárólag működésének egyik ágát, rajztanárképzését mutatta be. Erdőssy Béla, aki a kongresszuson a főiskolát képviselte a Rajzoktatásban számolt be a hannoveri kiállításról.[98] Jelentése több németországi napilap kritikájából idéz, külön kiemelve a magyar rajztanárképzés követésre méltó módszereit. A kiállítás tanulságait összefoglalva úgy véli, a szakmai visszhangok teljes mértékben megerősítik a hazai képzés eddigi irányát. Majd hozzá teszi: “Jövőben pedig ily kongresszusokról és azzal kapcsolatos rajzpedagógiai kiállításokról el nem maradhatunk, hacsak arról nem akarunk tanúságot tenni, hogy bizonyos fokig el tudunk haladni, de aztán nem merjük tovább felvenni a versenyt a művelt külfölddel s mikor haladásunkról való tanúságtételre hívnak fel, visszavonulunk.”[99]

            A magyar rajztanárképzés európai diadalútjának utolsó állomása Drezda volt, ahol 1912-ben rendezték meg a IV. Nemzetközi Rajzoktatási kongresszust. A bemutatandó magyar anyag előkészítéséről már előző év májusában tárgyalt a Képzőművészeti Főiskola tanári kara. A Várdai Szilárd elnökletével megtartott ülés valamennyi résztvevője egyetértett abban, hogy a németországi konferencián és az ahhoz kapcsolódó kiállításon való részvétel alapvető fontosságú a főiskola számára. Amint Nádler Róbert megfogalmazta: “Eddig is a legnagyobb morális eredményeket a congressusokkal kapcsolatban értük el. A congressusokon ismerték meg főiskolánk szervezetét, annak tanítását és elért eredményét. Ennek következménye volt, hogy Párisban is főiskolánkat állították oda mint a rajztanárképzés mintaképét.”[100] Várdai Szilárd ehhez hozzátette, hogy a külföldi jelenlét az intézmény “morális kötelessége”, és a tervezett újabb külföldi kiállítás a főiskola ifjúságára is jótékony hatással lehet, hiszen “az ilyen nagyobb kiállítás a résztvevőket meglehetősen serkenti és bizonyos versengést szül a kiállításra készülő rajztanárok közt.”[101] A kongresszus fő témája ezúttal a középfokú rajzoktatás problémája volt. Jól jellemzi a Képzőművészeti Főiskolán belül élesedő frontvonalakat, hogy Hollós Károly felszólalásában a rajztanárképzés és a művészképzés fokozottabb szétválasztása mellett foglalt állást. Előadásában rámutatott, hogy bár a rajztanárképzés befogadására leginkább a művészeti akadémiák alkalmasak, de az oktatás csak akkor lehet hatékony és a gyakorlati oktatásban is megfelelőképp hasznosítható, ha a rajztanárnövendékek művészeti képzése mellett szerepet kapnak az elméleti, pedagógiai illetve az iskolai tanrendeknek megfelelő rajzi tárgyak (geometria, látszattan) is.[102] 

A Képzőművészeti Főiskola tanári kara Várdai Szilárdot bízta meg a tárlat előkészítésével, akinek irányításával 1912 tavaszára már mintegy 80 ezer tanulórajz gyűlt össze az ország különféle iskoláiból. A magyar rajztanárképzés korábbi nemzetközi hírnevének köszönhetően Drezdában már a tárlat egyik fő helyére került, a nemzetközi pavilon főbejáratával szemben kapott egy viszonylag tágas kiállítóteret, amelynek középpontjában a Képzőművészeti Főiskola bemutatója állt.[103] A főiskola kiállítási anyagát – hasonlóan a berni és londoni gyakorlathoz – illusztrált prospektussal kísérte, amely bő válogatást közölt a rajztanár és rajztanítónő-növendékek az intézet tanrendjét szemléltető munkáiból.[104] A prospektus sorrendben a következő szaktárgyak stúdiumaiból mutat be válogatást: figurális rajz és festés, figurális kompozíció, állat-tanulmányok, tájképi tanulmányok, sokszorosított grafika, szabadkézi perspektíva, ornamentális rajz, látszattani geometria és perspektíva, építészeti rajz, iparművészeti rajz és tervezés. A megelőző londoni anyaghoz képest újdonságot jelentettek a bútor- és enteriőrtervek valamint az Olgyai Viktor vezetésével készült modern szemléletű művészi sokszorosított grafikák. A Szinyei Merse Pál igazgatóságával megindult reformfolyamat eredményeképpen érzékelhetően nagyobb szerepet játszottak az oktatásban a természet utáni tájtanulmányok. Szintén újdonságnak tekinthető, hogy a bemutatón a továbbképzős tanárjelöltek olajportréi, tájképi tanulmányai, kosztümtervei és falképtervei is szerepeltek. A Képzőművészeti Főiskola kiállítása ismét kivívta a nemzetközi szakma elismerését. A hazai szakfolyóiratok bőven idéztek a német szaksajtó dicsérő kritikáiból. Ezek közül is kiemelhető Rudolf Boek, a Zeitschrif für Zeichen- und Kunstunterrichtben megjelent cikke: “Ezt a példát minden országnak követnie kell a jövőben, hogy a látogató teljes képet nyerhessen a művészeti oktatásról. Ezt egyiknél sem tapasztaltuk Magyarország kivételével, amely nagyobb helyiségben rendkívül szép, okosan és ügyesen rendezett kiállítást nyújtott, amelynek sikeréhez szomszédainknak legmelegebben gratulálhatunk.”[105]

A drezdai rajzkiállítások sikere nyomán a nemzetközi rendezőbizottság Magyarországot kérte fel a hat év múlva esedékes következő rajzkongresszus megrendezésére. Mivel a rendezésre a nagyszabású iparművészeti bemutatót szervező Párizs is jelentkezett, a legközelebbi konferencia jogát a francia főváros nyerte el, de a bizottság úgy határozott 1920-ban Budapesten rendezik meg a rajztanárok VI. nemzetközi találkozóját. Az V. kongresszusnak Párizs adott otthont 1915-ben, de ezen Magyarország mint Franciaországgal hadban álló fél, nem képviseltette magát. A háború a Magyarországra tervezett kongresszust elsöpörte és 1920 után a magyar rajztanárképzés és rajzoktatás helyzete is gyökeresen megváltozott.

Ifjúsági kiállítások

Az intézet korai éveitől kezdve helyt adott a növendékek ifjúsági tárlatának, amely alapvetően különbözött az iskola hivatalos fellépéseitől. Az ifjúsági társas kör által szervezett, a húsvéti szünetekben megrendezett kiállításokon a tanulók az iskolai gyakorlaton kívül készített munkáikat állíthatták ki. E bemutatók intézményi szabályozása korszakonként változott ugyan, de az ifjúság kiállításait az 1950-es évekig rendszeresen megrendezték. Míg a hivatalos növendéki, országos és nemzetközi tárlatok elsősorban az iskola tanmenetét, pedagógiai irányvonalát reprezentálták, a szünidei kiállítások e nevelés a művészi gyakorlatban jelentkező eredményét demonstrálták. Minthogy az itt bemutatott anyag a tárlat jellegénél fogva igen változatos volt, a sajtó is nagy érdeklődéssel fordult a művészpalánták első próbálkozásai felé, és a szakmai kritika is inkább e szabad invencióból született munkák, mint az iskolai tanulmányok alapján vonta meg az oktatás mérlegét.

            A korai ifjúsági tárlatokról a társaskör gondozásában kiadott és a növendékek által szerkesztett Emléklapok alapján alkothatunk képet. A legkorábbi Emléklap 1880-ból ismert, ezt az 1881 és 1888 között még több követte.[106] Az Emléklapok rendeltetéséről nem szólnak maguk a kiadványok, de a kőrajzú (1888-ban már fotográfiai) sokszorosításban megjelent albumok gyaníthatóan kapcsolódtak az évi ifjúsági tárlatokhoz. Szemben a hivatalos iskolai kiállításokkal itt rendkívüli szabadsággal és változatossággal találkozhat a néző. A műfajok és hangnemek igen változatos skáláját vonultatják fel e füzetek, jelezve, hogy a növendékek érdeklődése jóval szélesebb és elevenebb volt mint amit az intézet saját kiállításai sugalltak. Diákmegmozdulásról lévén szó a művek közt határozottan kirajzolódik egy, az egyetemei bohém ünnepek hagyományait őrző, kifejezetten parodisztikus vonulat. A portrékarikatúrák némelyike a tanárokat is célba veszi.[107] Másutt egy tanulórajz a festőpalettára piszkító galambok képében a műkritikusokat gúnyolja ki (II. Emléklap). A bemutatott anyagot a diáktársakról, barátokról készített arcképek és groteszk karakterfejek uralják. Feltűnően nagy számban vannak jelen a rajzok közt tájképek és életképek. Hangsúlyos jelenlétül azért is elgondolkodtató, mert ez a két műfaj az intézet oktatásában ekkor még nem kapott helyet.[108] Különösen érdekesek azok a rajzok, amelyek a festői gyakorlathoz kapcsolódó műtermi jelenetek vagy a szabadba festeni induló növendékek ábrázolásai. A II. Emléklap például közli Kassai Nándor rajzát, amely a műtermi aktrajzolás egy jelenetét ábrázolja. A növendéki rajzok közt akad néhány sokalakos, összetett történeti, mitológiai kompozíció, irodalmi illusztráció és allegória is, így a II. Emléklapban Nagy Lázár Szentiván éji álom illusztrációja vagy a III. Emléklapban Kriesch Aladár két illusztrációja Madách Az ember tragédiájához.

            Az intézet értesítői 1891-től adnak rendszeresen hírt a növendékek tavaszi szünidei kiállításairól.[109] E tárlatok közül legjobban a rajztanárjelöltek és művésznövendékek közös, 1898-ban rendezett ifjúsági kiállítása rekonstruálható, ennek legjobb műveiből ugyanis a társaskör egy csaknem száz fotóreprodukciót tartalmazó albumot jelentetett meg.[110] Az album alapján megállapítható, hogy kedvtelésből a növendékek elsősorban tájképet készítettek. E gyakran igen eleven, a plein air festészet elveinek ismeretéről tanúskodó vázlatok zömében hazai vidékek képei voltak, de akadt közöttük velencei és dalmátiai impressziókat rögzítő mű is. Alig volt a bemutatott művek közt életkép és históriai kompozícióra is kevesen vállalkoztak, kivételt képezett Löschinger Hugó, aki a tárlatra azokat a históriai életképeit hozta el, amelyeket Benedek Elek A magyar nép múltja és jelene című kötete számára készített. A karikatúra műfaja visszaszorult ugyan, de például Juszkó Béla több gúnyképpel is képviseltette magát, köztük az egyik tárgya: L. H. és J. B. kollégáink felkészülve a modern művészet ellen való harcza. Az albumban reprodukált növendéki munkák mentesek voltak az aktuális modern művészeti törekvések hatásától, a szecesszió befolyása is csak elvétve érzékelhető. Az intézeti évkönyv beszámolója nyomán tudható, hogy a kiállítás nem csupán bemutatkozási alkalom volt, hanem lehetőséget adott a versengésre is, ugyanis a legjobb művek alkotói közt a társaskör pénzjutalmat osztott szét.[111]

1900 körül az intézet ifjúsági tárlatai kapcsán megszaporodtak a kritikai hangok. Az iskola 1899-es tavaszi szünidei kiállítását szemléző Nesztor álnevű szerző teljességgel érdektelennek, szürkének, személytelennek és a dilettáns művészkedő szintet alig meghaladónak ítélte az iskola rajztanár és művésznövendékeinek közös bemutatójának színvonalát: “elkoptatott sablónok, kölcsönvett és mesterkélt hangulatok, a körvonalak merev ridegsége, a színeknek gépies, szinte sematikus fölrakása, szóval a becsvágytól sarkalt dilettantizmusnak üres és rideg formákba kapaszkodó gyötrelmes vajúdása.”[112] A díjazottak névsora (Kalivoda Kata, Baranszky Emil, Király Gyula) jól érzékelteti, hogy a századforduló mintarajziskolai növendékei távol álltak a magyar művészeti modernizmus megteremtőitől, akiknek képzését ekkor már sokkal inkább a külföldi szabadiskolák biztosították.[113] A pedagógiai szempontból oly nagyra értékelt, a fokozatosságra és a művészi tradíciók elsajátítására alapozott oktatás elvesztette versenyképességét az egyéni invenciót felértékelő modern művészeti irányzatok áramában. A tanárképzésre koncentráló intézet kényszerű igazodása a mindenkori iskolai elvárásokhoz, lehetőségekhez és tanmenetekhez teljes mértékben háttérbe szorította a művészképzést, így az intézet egyre kevésbé tudott eleget tenni annak a hivatásának, hogy a hazai művészeti élet korszerű és ízlésformáló fóruma legyen. A Mintarajziskola mindinkább olyan intézetként jelent meg a hazai művészeti élet színpadán, amelynek növendékei a szolid mesterségbeli alapokon nyugvó, de minden kifejező erőt nélkülöző konzervatív műcsarnoki festők tömegét szaporítják. Míg a fent idézett műbíráló a gyenge színvonal okozójaként a növendékek hiányos képességeit jelölte meg, az 1900-as tavaszi kiállítás kritikáiban már mind élesebben fogalmazódott meg az a vélemény, hogy a tanulómunkák alacsony nívója az intézet elavult oktatási rendszerének következménye. A Műcsarnok Donatello álnevű szerzője hiányolta az újabb művészeti áramlatok és törekvések jelenlétét: “e kiállítás az előző évekéivel szemben nem mutat haladást úgy a tehetségek, mint a tanítási módszer tekintetében, mely ma is olyan régi, kopott, megkötött, igazi akadémikus ízű. A reformált tanításmód, mely ma a francia, angol s német iskolákban életben van, az egyéniség kiképzése, a nemzeti szellem fejlesztése és megőrzése, mindennek hiányát érezzük.”[114] Pozitív példaként pedig a modern törekvéseket frissen követő Iparművészeti Iskolát állította a Mintarajziskola és Rajztanárképző elé.

Az 1903 februárjában megrendezett ifjúsági tárlatot az iskola oktatási rendszerében bekövetkezett változtatások miatt kitüntetett figyelem kísérte. A kiállítást megtekintette Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter, de a látogatók közt ott volt Lippich Elek, Berzeviczy Albert, Kézdi Kovács László, Malonyay Dezső és Lyka Károly is.[115] Az iskolai értesítő recenzense kiállt az ifjúsági tárlatok mellett, mondván, hogy azok képeladásból származó bevétele nélkülözhetetlen anyagi támogatást jelent a többnyire szegény sorsú növendékek számára.[116] Az Új Idők kritikusa úgy vélte: “általában sokkalta egészségesebb képet ad ez a kiállítás mint a régebbiek.”[117] A kiállításon – az intézet nyitását demonstrálandó – számos olyan mű volt látható, amelyek már korábban szerepeltek valamennyi országos tárlaton vagy egy-egy nyilvános pályázat győztesei voltak, így például Klein Lipót a Képzőművészeti Társulat téli tárlatán díjnyertes arcképei. A már korábban nyilvános elismerésben részesült tanulóművek zöme az alkalmazott művészetek területéről származott: Vögerl Rezső a Művészet pályázatán díjat nyert fejlécei és záródíszei, diploma és plakátpályázatok nyertes művei. A tárlatszemlék kiemelték Lakatos Artúr iparművészeti terveit valamint a Klein Lipótnak a növendéki tárlatot hirdető plakátjait. Az 1904-es szünidei tárlat különlegessége az volt, hogy a korábbi hagyományoktól eltérően a művésznövendékek a rajztanárjelöltektől különállóállóan állítottak ki.[118] Az intézet két féle irányú képzése közötti konfliktus elmélyülése a rajzoktatási szaklapokban közölt bírálatok hangnemében is érzékelhetően jelentkezett. A Rajz kritikusa például a művésznövendékek szabadosan kivitelezett műveivel a tanárnövendékek racionálisan megalapozott művészi gondolkodásmódját állította szembe.[119] Ezzel ellentétben a művészeti szaksajtó recenzióiban a művésznövendékek alkotásaira koncentrált.[120] Mivel az ifjúság szünidei tárlatait mind nagyobb érdeklődéssel kísérték a közönség és a művészeti szakemberek, az intézet 1905-ben szakított azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a kiállítások anyagát csak a társaskör saját zsűrije szelektálja, és a tanári kar az aktuális ifjúsági tárlat előtt bejelentette igényét az előzetesen kiválogatott művek felülbírálására.[121] A kritikusok kiemelték a tárlat színvonalas tájképi anyagát, amelynek gazdagodásában nagy szerepet játszottak a rendszeressé váló tájképfestészeti tanulmányi kirándulások: “A szabad természet, a tiszta levegő, az élénk színek, a rajz és tonus változatossága leköti a fiatal művészsereg figyelmét és a végletekig fokozza érdeklődését (…) Ez a haladás csakis azóta mutatkozik, amióta az új rendszer szerint tanítanak az intézetben ”[122] Az 1906-os kiállításra az iskola plakátpályázatot hirdetett.[123] A műfajilag változatos tárlat sajtóvisszhangja igen vegyes volt, a kritikusok jó része művészileg még nem megítélhető vakációs képekként szólt a látottakról.[124] Fülep Lajos pedig minden fiatalos újítókedvtől és friss invenciótól mentes divatjamúlt utánzatok gyűjteményeként bírálta a kiállítást.[125]

            1906 végén komoly belső viták folytak az ifjúsági tárlatokról. Az 1906. december 19-i tanári ülésen Várdai Szilárd vetette fel, hogy a zömében tájképekből álló kiállítások egyoldalú képet mutatnak az iskoláról, ezért hasznos lenne egy, a figurális stúdiumok bemutatására koncentráló intézeti kiállítás szervezése.[126] A két nap múlva folytatódó ülésen Várdai kifejtette, hogy a két féle intézeti kiállítás összevonása kívánatos lenne, a szünidei tárlatok jellege és funkciója ugyanis jelentősen megváltozott az elmúlt időben: “Az ifjúság úgynevezett szünidei tárlata kezdetben teljesen az iskola belügye volt, mert csupán arra szolgált, hogy szünidei munkálkodásaikat tanáraiknak és egymásnak bemutassák. Később az igazgatóság engedelmével hozzátartozóikat is elhívhatták, utóbb pedig teljesen nyilvános lett, s ezzel teljesen eltért eredeti céljától. Mert míg kezdetben az őszinte tanulmányok és vázlatok bemutatása volt, addig utóbb a ’képkiállítás’ részévé lett, híjával a tanulmányok őszinteségének, a súlyt arra helyezve, hogy az ne annyira jó mint inkább eladható legyen. Épen ezért az intézet téves megítélésére szolgált állandóan alapul.”[127] Végül a következő év februárjában döntött arról a tanári kar, hogy 1907. március 27. és április 5. közös hivatalos és szünidei intézeti tárlatot szervez, és egyúttal arról is határozott, hogy “csak azon munkák állíthatók ki, amelyeket a tanári bizottság elfogadott s utólagos kiállításoknak helye nincs. Előzetesen az ifjúság maga is bírálhatja a dolgokat, de úgy az elfogadott mint az elutasított munkák végérvényes döntés végett a tanári kar elé jönnek. Az elutasított dolgokat Várdai Szilárd egy üres teremben, a kiállítás végéig zárva tartja s csak a kiállítás bezárása után szolgáltatja vissza.”[128] A kiállítás katalógusa szerint a művésznövendékek kiállításán szerepeltek Radnai Béla szobrászati, Olgyai Viktor grafikai, Balló Ede, Ferenczy Károly és Zemplényi Tivadar festészeti szakosztályainak művei, vezetőtanáronként elkülönítve a hivatalos alakrajzi-figurális és többnyire tájképi önálló stúdiumokat.[129] A rajztanárképzősök második emeleti tárlatát a szaktantárgy szerinti iskolai munkák nyitották, és ezektől függetlenül szerepeltek az önálló művek. Az intézet értesítője kiemelte a tárlat grafikai anyagát, amellyel egy egész termet töltött meg Olgyai Viktor alig egy fél éve alapított grafikai szakosztálya, és jelezte, hogy a növendéki munkák közül többet kiállított a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon, valamint megvásárolt a Szépművészeti Múzeum rézmetszetgyűjteménye.[130]

            A század első éveitől kezdve már mind több pályázat és tárlat késztette versengésre az alkotókat. Mivel a növendékek sikerei az iskola renoméját is emelték, a tanulók egyénileg is lehetőséget kaptak a nyilvános megmérettetésre, de csak a beküldendő munkák előzetes bemutatásával és az illető szaktanár engedélyével.[131] Egry József ösztöndíját például azért vonta meg a tanári kar, mert 1907-ben hivatalos engedély nélkül vett részt a Könyves Kálmán Szalon Ifjúság tárlatán.[132] Ebben az időszakban a tanárok már éberebben őrködnek a növendékek nyilvános fellépései fölött, hiszen a kibontakozó avantgarde mozgalmak már mind több kísértést tartogatnak az ifjúság számára. Az 1908-as szünidei kiállítás előtt a tanári kar az előzsűrizés megszigorítása mellett döntött.[133] 1913 nyarán a tanári testület eltiltotta a hallgatókat minden egyéni nyilvános szerepléstől.[134] A szigorú intézkedés azonban tarthatatlannak bizonyult, az őszi tanári megbeszélésen többen (köztük Kovách Géza és Szinyei Merse Pál) kiálltak a növendékek kiállítási joga mellett. Végül olyan döntés született, mely szerint a tanulók csak három szaktanár együttes bírálata után küldhetik be műveiket nyilvános kiállításra.[135]

            Az 1909-es tavaszi Ifjúsági tárlat anyaga már egyértelműen tükrözte a Szinyei Merse Pál által szerződtetett új tanári kar modernebb szellemiségét. A változást már a kiállítás Szalay Sándor által tervezett dekoratív, tárgyában is jellegzetesen szecessziós lila-sárga plakátja is hirdette.[136] “Mióta modern emberek, mint Ferenczy, Zemplényi, Olgyai Viktor vonultak be a dohos tantermekbe, frissebb, szabadabb szellem uralkodik az Andrássy úti palotában, ami úgy a kiállított anyagban, mint a modernebb, levegősebb rendezésben is meglátszik” – üdvözölte a kiállítást A Hét kritikusa.[137] Az új irány színvonalát még a Rajzoktatás konzervatívabb műbírálója is elismerte.[138] Különleges alkalom volt az 1910-es tavaszi Ifjúsági tárlat, ugyanis 1920 előtt egyedül ekkor történt meg, hogy a fiatalok szünidei tárlata kilépett az iskola falai közül. A kiállításnak a modern törekvéseknek szívesen helyet adó Könyves Kálmán Szalonja biztosított bemutatkozási lehetőséget. A tárlat katalógusa alapján úgy tűnik, hogy ezúttal nem vált szét a rajztanárok és a művésznövendékek kiállítása, a több mint háromszáz művet minden tematikus vagy egyéb csoportosítást mellőzve vitték a közönség elé a fiatalok.[139] A bemutatót hirdető nyomtatványok ez alkalommal is modern szellemiségű grafikák voltak: a kiállítás katalógusának a festőt munka közben ábrázoló címlapját Tichy Gyula tervezte, míg a stilizált facsoportot megjelenítő, élénk színekből építkező plakát Vida György munkája.[140] A kiállított művek zöme ezúttal is főleg tájkép volt. E jól eladható műfaj dominanciája még jó ideig jellemezte az ifjúság tárlatait. A következő tavaszon bemutatott képek kapcsán Feleki Géza a Nyugatban írt szemléjében ezt a tendenciát a könnyelműséggel magyarázta, mondván a tájképi vázlat mindenkor alkalmas volt arra, hogy látványos hatásokkal fedje el az alapvető mesterségbeli hiányokat.[141] Az 1912-es Ifjúsági tárlatot változatlanul a tájképek túlsúlya jellemezte. A rajztanárok és a művésznövendékek továbbra is közösen vonultak fel, csak a Szolnoki művésztelepen dolgozó tanulók állították ki külön alföldi táj- és életképeiket.[142] Az Interieur kritikusa “akadémikus ipressionizmus”-ként aposztrofálta a növendéki munkákat meghatározó tájfestészeti látásmódot.[143] Bálint Aladár pedig a Nyugatban Ferenczy Károly látásmódjának egyértelmű hatását vélte felfedezni a kiállított munkák zömében.[144] A tájképi stúdiumok, azon belül is a nyári művésztelepeken készült tanulmányok határozták meg a főiskola növendékeinek 1913-as tavaszi kiállításának anyagát is.[145] A tárlatot a rajztanárjelöltek több mint háromszáz munkája nyitotta meg. Külön egységben jelentek meg a Kecskeméti művésztelepen készült festmények, Nádler Róbert iparművészeti osztályának és Deák-Ébner Lajos női festőosztályának tanulmányai, valamint tőlük függetlenül állított ki a “Ferenczy-csoport” és a “Zemplényi-csoport”. Ugyanez a tendencia jellemezte az 1913-1914 fordulóján megrendezett ifjúsági kiállítását is.[146] A rajztanárképző tanulóinak munkáit Balló Ede, Ferenczy Károly, Réti István és Zemplényi Tivadar valamint Deák-Ébner Lajos növendékeinek vezető mesterek szerint csoportosított művei követték. A kiállítás záró egysége pedig a növendékek művésztelepi munkásságának bemutatása volt, önálló nagybányai, szolnoki és kecskeméti csoportokba rendezetten.

            Noha a háború eseményei erősen megviselték az intézményt, az ifjúság továbbra is évente megrendezte tárlatait.[147] Mivel a főiskola Andrássy úti épületében hadikórházat rendeztek be, a kiállítások (és az oktatás) új helyszíne a korábban a női festőiskolának helyt adó budai Ybl Miklós téri Várkertbazár lett. A háborús közhangulatot az iskola 1915-1916-os karácsonyi kiállításának kissé millitáns jellegű plakátja is tükrözte, amelyen a képzőművészetek címerpajzsát egy haragos, lila sas ragadja magához.[148] Az 1916 és 1918 közötti ifjúsági tárlatokon a Rajztanárképző Főiskola és a Művészeti Akadémia növendékei közösen állítottak ki, de a Női Festőiskola hallgatói külön teremben.[149] Az immár hagyományosnak mondható kiállítási plakátpályázatokat is meghirdették.[150] Látogatottsága e válságos években is volt a fiatalok tárlatának, és a sajtó is figyelemmel kísérte a művésznövendékek kiállításait, de a megjelenés tiszteletreméltó igyekezete nem tudta feledtetni a tárlatok általánosan alacsony színvonalát, ami arra figyelmeztette a szakembereket, hogy a minőségi oktatás egyedüli biztosítéka az évtizedek óta óvatos reformokkal életben tartott intézet gyökeres átalakítása.[151]

Epilógus

Az 1920 utáni reformok és a nyilvánosság

1920 után alapvetően megváltozott a Képzőművészeti Főiskola kiállítási politikája.[152] Az intézmény külföldi szereplései háttérbe szorultak, a két világháború közötti politikai és gazdasági helyzet nem kedvezett a nagy nemzetközi és országos tárlatoknak. Ezzel szemben hangsúlyosabb lettek a főiskola hazai szereplései. Míg az első világháború előtt az iskola önállóan csak egyetlen alkalommal lépett ki az intézet falai közül – az 1910-es Könyves Kálmán-beli kiállítása során – 1920 után több olyan reprezentatív kiállítással fordult a főiskola a nyilvánosság elé, amelynek országosan elismert kiállító helyek adnak otthont.

Lyka Károly kezdettől fogva törekedett arra, hogy az intézet reformjai megfelelő nyilvánosságot kapjanak, ezért a szünidei tárlatok hagyományát megtartotta. Az iskola mindenkori irányvonalát tükröző és rendszerint a vezető tanárok személyes stílusához igazodó növendéki munkák bemutatása azonban komoly támadási felületet biztosított a megújulni igyekvő intézménynek. Az a fokozott ellenszenv és lassanként politikai síkra terelt ellenállás, amely a megreformált főiskolát kísérte a húszas években, nagyrészt az ifjúsági tárlatok művei köréből merítette érveit, e munkák közt vélte feltalálni az iskola “eltévelyedésének” kétségtelen bizonyítékait. A bevezetett reformok, és a Lyka Károly által felkért új művésztanárok (köztük elsősorban Csók István és Vaszary János) oktatási irányvonala már az első év eredményeit bemutató, 1921. tavaszán megrendezett főiskolai tárlatot követően is megdöbbenést keltett a konzervatív művész-rajztanárok körében.[153] Az 1922-es húsvéti kiállítást peig már parlamenti interpelláció követte.[154]

            Az első évek szünidei tárlatainak igen szélsőséges kritikái arra késztették a tanári testületet, hogy olyan kiállítással lépjenek a nyilvánosság elé, amely a főiskolai oktatás teljes spektrumát reprezentálja, egyaránt kitérve az iskolai munkákra és a növendékek önálló munkálkodására.[155] 1923. januárjában eldőlt, hogy a Helikon Rt. vezetője, Dénes Lajos által lebonyolított tárlat számára az Ernst Múzeum biztosít ingyenes kiállítóhelyet.[156] Az 1923. március 18-án megnyílt kiállítás minden korábbinál átfogóbb képet nyújtott a Képzőművészeti Főiskola működéséről, és a bemutató jelentőségét külön növelte, hogy annak a modern művészet pártolásában már hosszabb ideje kiemelkedő Ernszt Múzeum adott otthont.[157] A katalógus bevezetőjében Lyka Károly a tárlat céljaként elsősorban azt jelölte meg, hogy ily módon a tanárok és növendékek egyaránt átfogó áttekintést nyerjenek az intézet munkájáról. A kiállított művek három csoportban sorolódtak: jelen voltak az egyes festőtanárok vezetése alatt készült iskolai stúdiumok, a vidéki művésztelepeken készült tanulmányok, illetve a növendékek tanrenden kívüli működését bemutató alkotások. Az Ernszt Múzeum nyolc termét megtöltő kiállítást a rendezők a vezető tanárok köré csoportosították.[158] A kiállítás a nem konzervatív sajtó általános elismerését vívta ki. A Műbarát műbírálójának szavait idézve: “A magyar művészetnek régen volt olyan tavasza, mint aminőt az egyetlen művészeti főiskolánkon serdülő ifjúság ígér”.[159] Az első bemutatkozásra egy évvel a főiskolának ismét módja nyílt arra, hogy az Ernst Múzeum nagy múltú termeiben mutassa be növendékeinek munkáit.[160] A tárlat – az előzőhöz hasonlóan – az osztályvezető mesterek szerint volt csoportosított. Elek Artúr a Nyugatban közölt bírálatában pontosan megfogalmazta azt a pedagógiai alapelvet, amely lényegileg megkülönböztetette a megújult művészeti akadémiát a háború előtti Mintarajziskolától: “Abban, amit bemutattak rajta, nem volt semmi iskolás. Egyetlen művészeti főiskolánkon, úgy látszik, nagy lelki szabadságban nevelkednek az ifjak. Mestereik nem fogják őket megszabott feladatokra és nem gyötrik őket szabályokkal. A főiskolán a szó igazi értelme szerint való stúdium folyik: a természet tanulmányozása az emberi alakon által. S “korrektúra” közben a tanár a maga tapasztalatait közli az ifjakkal, igazgatja őket tanáccsal és képzeletük elé rajzolja művészetük igazi nagy feladatait.”[161]

            A konzervatív és reformer tábor közti nyílt összeütközésre a főiskola 1928-as műcsarnoki kiállítása után került sor.[162] A tárlat az előző év szeptemberében rektorrá választott Réti István “belépője” volt, azzal a feladattal, hogy az ellenállók táborát is meggyőzze a követett út helyességéről. Amint az iskola évkönyve összefoglalja: “a Műcsarnokban rendezett nagy főiskolai representativ kiállítás, lehetővé tette, hogy a Főiskola méltó keretek közt számolhasson be felettes hatóságának és az egész hazai művészeti közvéleménynek oktatói munkájáról. E kiállításon az összes tanított tárgyak képviselve voltak s a kiállított anyag úgy a művész, mint pedig a rajzi szakos tanárképzés egészét adta.”[163] A kiállítás azonban csak tovább mélyítette a szembenállók közti szakadékot. “Végre eljött az igazi tavasz a Műcsarnokban. Az emlékek raktárában az ígéret, a múlt mohosodó falai közé a jövendő” – üdvözölte a bemutatót a Pesti Napló.[164] Ybl Ervin és Mihályfi Ernő kiemelték a Csók- és Vaszary-növendékek friss szellemiségű alkotásait, miközben a konzervatív sajtó ismét agresszív hangnemben követelte a reformok eltörlését.[165] “A Főiskola kiállításán kitört botrány. Nagy megbotránkozásukra ’kubista’ képeket festettünk a Főiskola szent falai között” – jegyezte fel később önéletrajzában Korniss Dezső.[166] A kulturális kormányzat ezúttal már gyakorlati lépésekre szánta el magát: Kornis Gyula államtitkár vezérletével, Kertész K. Róbert, Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója és Gerevich Tibor, egyetemi tanár részvételével bizottság szállt ki a főiskolai munka ellenőrzésére.[167] A bizottság az 1928-1929-es tanév folyamán folyamatosan vizsgálta az intézmény munkáját. A műtermekben végzett rajtaütésszerű ellenőrzések után a Csók-Vaszary-tanítványok közül többeket eltanácsoltak.[168] Bár a kiküldött vizsgáló bizottság hivatalos jelentése megerősítette az 1920 óta folyó reformok irányát, a kultuszkormányzat folytatta a tisztogatást: 1932-ben kényszernyugdíjazták a két leginkább rebellis tanárt, Csók István és Vaszary Jánost.[169]

            Az intézet 1945 előtti legnagyobb méretű hazai kiállítására a főiskola 65 éves fennállásának jubileumi évében, 1937-ben került sor. A tárlatnak a Műcsarnok adott otthont, a kiállítást gazdagon illusztrált katalógus kísérte.[170] A  kiállítás célja az 1930-as, utolsó reform óta eltelt időszak bemutatása volt. A szervezők szándéka szerint a tárlat a főiskola minden oktatási területét felvonultatta. Az első négy termet a festészeti stúdiumok töltötték meg, közös terembe kerültek a szobrászati, festészettechnikai és építészeti tanulmányok, és több termet foglaltak el az alakrajzi és a grafikai osztály növendékmunkái, de a mértani, iparművészeti és pedagógia módszertani tárgyak körébe tartozó tanulmányokból is láthatott szemelvényeket a közönség. Mivel a kiállítás egésze az 1920-as reformok igazolására szolgált, a egyes tantárgyak bemutatásakor nem különültek el egymástól a tanárképzős és művésznövendékek munkái.[171] Ugyanakkor a kiállítás célja nem az oktatási metodika pedagógiai szempontú szemléltetése volt, hanem a főiskolán folyó művészeti nevelés eredményeinek felvonultatása. Az 1920 előtti tárlatok didaktikus felépítése felett végképp győzedelmeskedett az a szempont, amely a kiállított művek kiválasztásakor elsősorban a művészi kvalitást vette figyelembe. Az 1937-es kiállítás a művész- és tanárképzés egységét megvalósító új metódus csaknem teljes diadalát hozta meg. Mivel a szervezők előrelátóan mellőzték az iskola elmúlt 7-8 évét áttekintő kiállításból mind a Csók-Vaszary, mind a másik “pedagógiai végletet” jelző Bosznay-Dudits osztályok munkáit, a tárlat kivételesen kiegyensúlyozott képet nyújtott az intézetben folyó munkáról.[172] Nagyrészt ennek az óvatosságnak köszönhetően a sajtó szinte egyhangú elismerésben részesítette a tárlatot, amely mérsékelt modernizmusával és a növendékek lefegyverzően alapos mesterségbeli tudásával a művészeti megújulás lehetőségének ígéretét hordozta magában. A Képzőművészeti Főiskola 1937-ben olyan intézményként mutatkozott be, amely egyenlő távolságban áll a műcsarnoki konzervatívoktól és a KUT-UME nevével fémjelzett modernektől: “Kétségtelen, hogy a főiskola ismét nyugodt vizekre érkezett, a lecsöndesedett művészeti forradalmak már nem döngetik kapuit, egységes fölfogás hatja át a vezető tanárokat, az alakrajz mestereit, mindegyikük hasonló szellemben tanítja a növendékeket, akikben elsősorban a biztos tudást akarják megalapozni” – fogalmazta meg Ybl Ervin.[173] Kivételes egyensúlyi pillanat volt ez, vihar előtti csend nyugalmi ideje. Az ellentétes művészeti táborok közti konszenzus ugyanis csak időlegesnek bizonyult: egy évvel a műcsarnoki kiállítást követően Réti István nyugdíjazták. Ezzel szabad pálya nyílt arra, hogy a kormányzat a maga kedvére formálja át az intézményt.

Függelék

1878-1879 növendéki tárlat

Forrás: A Magyar Kir. Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde czélja, szervezete és tantervének rövid vázlata. (A Rajztanárvizsgálati Szabályzat kivonatával.) A székesfehérvári 1879. orsz. közkiállítás alkalmából. Közli: Keleti Gusztáv. Budapest, 1879, 1.

A/ A figurális rajz és festészet köréből:

1. Föszmintáról rajzolt fejtanulmányok
2. Természet után rajzolt fejtanulmányok
3. Természet után festett fejtanulmányok (l. a falon)
4. Szobormintáról rajzolt alaktanulmányok
5. Természet után rajzolt alaktanulmányok (akt)
6. Elemi kompozíció kísérletek
7. Boncztani tanulmányrajzok

B/ Az ornamentika és iparművészet köréből:

1. Föszmintáról rajzolt ékítménytanulmányok
2. Ékítményes styltanulmányok
3. Iparművészeti tanulmányrajzok és festmények
4. Önálló ékítményes és iparművészeti kompozíció kísérletek

C/ Az építészet köréből:

1. Antik építészeti tanulmányrajzok
2. Középkori építészeti tanulmányrajzok
3. Olasz és német renaissance kori tanulmányrajzok
4. Vas- és bronzrészletek
5. Fa- és tégla-építészeti tanulmányrajzok
6. Látképszerkesztési gyakorlatok az építészet köréből

D/ A mértani szakok köréből:

1. Elemi mértani szerkesztések és rajzok
2. Ábrázoló mértani szerkesztések és rajzok
3. A látszattani szerkesztés alapműveletei (Perspect. linéaire)

E/ A szobrászat köréből:

1. Elemi figuralis mintázati tanulmányok
2. Elemi ornamentalis mintázati tanulmányok
3. Szorbormintáról kisebbített mintázatok
4. Élő természet után készült mintázatok
5. Iparművészeti tárgyakról készült mintázatok

F/ A fametszés köréből (Xylographia):

1. Ó- és újabbkori német modorú fametszvények
2. Angol és amerikai modorú fametszvények
3. Franczia modorú fametszvények

Az 1885-ös Országos Kiállítás

Forrás: Az 1885. évi Országos Általános Kiállítás nevelési, közoktatási és iparoktatási (XXXI. és XXX.) csoportjainak katalógusa. Szerk.: Suppan Vilmos, Budapest, 1885, 55.

1. Az alakrajz és festés köréből:

Föszmintáról és élőmintáról rajzolt és festett fejtanulmányok.

Föszmintáról és élőmintáról rajzolt és festett alaktanulmányok.

Boncztani tanulmányrajzok.

• Az ornamentika és iparművészet köréből:

Föszmintáról rajzolt ékítmény-tanulmányok.

Ékítményes styltanulmányok.

Iparművészeti tanulmányrajzok és festmények.

Önálló ékítményes és iparművészeti tervezetek.

• Az építészet köréből:

Antik, középkori, valamint olasz, fraczia és német renaissance korbeli építészeti tanulmányrajzok.

Vas- és bronz-részletek.

Fa- és tégla-építészeti tanulmányrajzok.

Látképszerkesztési gyakorlatok az építészet köréből.

• A szobrászat köréből:

Féldomború és domború alak és ékítményes mintákról való másolati mintázatok.

Él minták nyomán készült fej- és alakmintázatok.

Fényképek és rajzok nyomán készült mintázatok.

• A geometriai szakok köréből:

Elemi geometriai és ábrázoló geometriai szerkesztések és rajzok.

Szemléleti látszattani rajzok.

A látszattani szerkesztés alapműveletei.

1886-1887 növendéki tárlat

Forrás: Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1886-1887. tanévre. Budapest, 1887, 39-40.

Földszint:

A/ Mintázási tanulmányok:

1. Ékítményes
2. Alaki (figuralis) mintázatok

I. emeleten:

B/ Alakrajzi tanulmányok:

1. Alakrajz föszmintáról
2. Festménygyakorlatok
3. Alakrajzok élő fejmintáról
4. Alakrajzok egész alakú élő mintáról (Akt)
5. Festészeti tanulmányok
6. Bonczalaktani rajztanulmányok

II. emeleten:

C/ Ékítményes rajztanulmányok:

1. Föszmintáról
2. Eredeti fölvételek
3. Ékítményes fölvételek
4. Vázlatkönyvek

D/ Építészeti rajztanulmányok:

1. Antik-építészeti rajztanulmányok
2. Középkori építészeti rajztanulmányok
3. Újabbkori építészeti rajztanulmányok
4. Látszattani szerkesztések és gyakorlatok

E/ A geometriai szakok köréből:

1. Planimetriai stereometriai szerkesztések
2. Ábrázoló geometriai szerkesztések
3. Árnyszerkesztéstani, és
4. Szemléleti látszattani rajzok

1888-1889. növendéki tárlat

Forrás: Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1888-1889. tanévre. Budapest, 1889, 36-37.

Első emeleten:

A/ Alakrajzi tanulmányok:

Szaktanárok: Lotz Károly, Székely Bertalan, Greguss János

1. Alakrajzok föszmintáról
2. Festménygyakorlatok
3. Alakrajzok élő fejmintáról
4. Alakrajzok egész alakú élő mintáról (Akt)
5. Festészeti tanulmányok
6. Bonczalaktani rajztanulmányok

B/ Mintázási tanulmányok

Szaktanár: Strobl Alajos

1. Ékítményes

Alaki (figuralis) mintázatok, domboru és élő mintákról

Második emeleten:

C/ Ékítményes rajztanulmányok:

Szaktanárok: Uhl Sándor, Várdai Szilárd

1. Föszmintáról
2. Stiltanulmányok
3. Eredeti fölvételek
4. Ékítmények és iparművészeti tervezetek
5. Vázlatkönyvek

D/ Építészeti rajztanulmányok:

Szaktanár: Schulek Frigyes

1. Antik-építészeti rajztanulmányok
2. Középkori építészeti rajztanulmányok
3. Újabbkori építészeti rajztanulmányok
4. Látszattani szerkesztések és gyakorlatok

E/ A geometriai szakok köréből:

Szaktanárok: Porszász József, Várdai Szilárd

1. Planimetriai és stereometriai szerkesztések
2. 2. Ábrázoló geometriai szerkesztések
3. Árnyszerkesztéstani, és
4. Szemléleti látszattani rajzok

1890-1891. növendéki tárlat

Forrás: Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1890-1891. tanévre. Budapest, 1891, 40.

A főépületben:

I. emeleten:

A/ Alakrajzi tanulmányok:

Szaktanárok: Lotz Károly, Székely Bertalan, Greguss János, Aggházy Gyula

1. Alakrajzok föszmintáról
2. Festménygyakorlatok
3. Alakrajzok élő fejmintáról
4. Alakrajzok egész alakú élő mintáról (Akt)
5. Festészeti tanulmányok
6. Bonczalaktani rajztanulmányok

B/ Építészeti rajztanulmányok, látszattani szerkesztések

Szaktanár: Schulek Frigyes

C/ Planimetriai és ábrázoló geometriai szerkesztések

Szaktanár: Pórszász József

II. emeleten:

D/ Rajztanárjelöltek mintázási tanulmányai

Szaktanár: Loránfi Antal

E/ Ékítményes rajztanulmányok:

Szaktanárok: Várdai Szilárd, Nádler Róbert

1. Föszmintáról
2. Stiltanulmányok
3. Eredeti fölvételek
4. Ékítmények és iparművészeti tervezetek
5. Aquarell tanulmányok
6. Vázlatkönyvek

F/ Szemléleti látszattani rajzok

Szaktanár: Várdai Szilárd

A szobrászati szakosztály külön épületében:

Művésznövendékek mintázási munkálatai

Szaktanár: Strobl Alajos

1894 június 13-17. növendéki tárlat

Forrás: Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1893-1894. tanévre. Budapest, 1894, 40-41.

Földszinten:

A/A budai várbazárban ideiglenesen elhelyezett női festészeti osztály munkálatai

Szaktanár: Ebner Lajos

I. emeleten:

B/ Alakrajzi tanulmányok:

1. Alakrajzok föszmintáról (Aggházy Gyula)
2. Alakrajzok élő fejmintáról (Aggházy Gyula)
3. Alakrajzok élő fejmintáról (Székely Bertalan)
4. Alakrajzok egész alakú élő mintáról (akt) (Székely Bertalan)
5. Festménygyakorlatok (Székely Bertalan)
6. Bonczalaktani tanulmányok (Székely Bertalan)
7. Alakrajzok egész alakú élő mintáról (Akt) (Lotz Károly)
8. Festészeti tanulmányok (Lotz Károly)

C/ Építészeti rajztanulmányok, látszattani szerkesztés (Schulek Frigyes)

D/ Planimetriai és ábrázoló-geometriai szerkesztés (Pórszász József)

II. emeleten:

E/ Ékítményes rajzok

1. Föszmintáról (Várdai Szilárd)
2. Stiltanulmányok (Várdai Szilárd)
3. Eredeti fölvételek (Nádler Róbert)
4. Ékítmények és iparművészeti tervezetek (Nádler Róbert)
5. Aquarell-tanulmányok (Neogrády Antal)

F/ Szemléleti látszattani rajzok (Várdai Szilárd)

G/ Rajztanárjelöltek mintázatai (Loránfi Antal)

A szobrászati szakosztály külön épületben

Művésznövendékek mintázási munkálatai (Strobl Alajos)

---

[1] Az 1850-es kiállítást 1851-ben egy újabb tárlat is követte. – Rabinovszky Máriusz: A művészeti oktatás kezdetei Magyarországon. In: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1951. Budapest, 1952, 67; Bende János: Az első magyar festészeti akadémiát gyámolító társulat története. In: Uő: A képzőművészeti egyesületek története. (Kézirat) MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára MDK-C-II-20/I, 46.

[2] Keleti Gusztáv: A képzőművészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban. Buda, 1870, 138.

[3] Uo. 142.

[4] “… az országos tárlatokkal összeköttetésben minden másod- vagy harmadévben kiállítandók volnának (…) a fővárosi és vidéki rajztanodák és rajzosztályok növendékeinek kiszemelt mutatványrajzai is, továbbá a nevezett tanodák körül alkalmazásban lévő vagy befogadás végett ajánlott rajzminták és újabb rajztanítási módszerek segédeszközei, practicus hasznúnak bizonyult, vagy czélelvűeknek látszó újabb találmányú rajz- és festőszerek.” – Uo. 142-143.

[5] A rendeletre hivatkozik: Várdai Szilárd: Az Orsz. M. Kir. Mintarajziskola és Rajztanárképző története. 1871-1908. In: Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1907-1908. tanévről. Budapest, 1908, 4; Az intézet legkorábbi ismert, 1879-ből származó szervezeti szabályzatának 8. pontjában is megtalálható ez az előírás: “Az intézeti növendékek művei évenkint közszemlére kiállíttatnak az iskola helyiségeiben.” – A Magyar Kir. Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde czélja, szervezete és tantervének rövid vázlata. (A Rajztanárvizsgálati Szabályzat kivonatával.) A székesfehérvári 1879. orsz. közkiállítás alkalmából. Közli: Keleti Gusztáv. Budapest, 1879;

[6] Köszönettel tartozom Gosztonyi Ferencnek, aki figyelmemet felhívta a Keleti-Pasteiner vitára. – Pasteiner a következőket írta: “A közönség pedig a vele született gondatlanság folytán nem érdeklődött ez intézet iránt, sőt tudomásul se vette, mert alig lett rá figyelmeztetve. Igaz hogy évenkint a lapok újdonság rovatában rejtekezett egy rövidke tudósítás. Ez hírül hozta az évi kiállítás megnyiltát. Semmi több. Hogy a közönség látogatja-e, arra egy félről sem gondoltak, de hogy nem látogatja, annak nem egy fél örvendett. Miért örvendett? Azért mert az országos rajztanoda kiállított eredményei nem feleltek meg a méltányos igényeknek.” – Pasteiner Gyula: Izsó utódja. (A Kelet Népe tárcája). Kelet Népe, 1875. június 19.; Keleti válasza: Keleti Gusztáv: Lifepreserver. (Válasz Pasteiner “Izsó utódja” című cikkére.) Fővárosi Lapok, 1875. június 24.

[7] Ebben a Műegylet és a Társulat alkalmatlan kiállító helyei is közrejátszhattak: a Műegylet 1853-tól megszűnéséig a Diana-fürdő épületében, a Társulat 1863-tól a Nagyhíd utca 9. szám első emeletén, 1865-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia új palotájában rendezett évente műtárlatokat. – Szmrecsányi Miklós: Visszapillantás az Orsz. M. Képzőművészeti Társulat múltjára. Művészet, 1911, 101, 105-106; Dr. Pipics Zoltán: Emlékek társulatunk múltjáról (1862-1877). In: Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve az 1929. évre. Budapest, 1930, 131-132; A korszak hazai kiállítási életéről lásd továbbá: Szvoboda Dománszky Gabriella: Az Esterházy Képtár a magyar fővárosban. Adalékok a magyarországi művészeti intézményrendszer kialakulásához. In: Urbanizáció a dualizmus korában. Konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban. Tanulmányok Budapest Múltjából XXVIII. Budapest, 1999, 219-260.

[8] “A kiállításnak nem volt nagy közönsége, hanem azok a szakértők, s a tanügy azon barátai, kik megszemlélték, annál nagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla.” – írta az évkönyv az 1887-es kiállításról. Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1886-1887. tanévre. Budapest, 1887, 40; Néhány évvel később azonban már nagyobb érdeklődésről számolt be: “A kiállítás élénk látogatottságnak örvendett s úgy a sajtó, mint a szakértők igen elismerően szóltak róla.” – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1893-1894. tanévre. Budapest, 1894, 41.

[9] Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1888-1889. tanévre. Budapest, 1889, 37; Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1890-1891. tanévre. Budapest, 1891, 40.

[10] A Mintarajziskola első évtizedének értesítőire ez idáig nem sikerült rátalálnunk. Jelenleg a legkorábbi 1879-es után csak az 1886-1887-es tanévtől kezdve ismertek az évkönyvek. E könyvek 1886 és 1894 közt nem csupán a növendéki tárlatok megrendezését említik meg, hanem közlik a kiállított művek tematikáját is – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1886-1887. tanévre. Budapest, 1887, 39-40; Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1888-1889. tanévre. Budapest, 1889, 36-37; Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1890-1891. tanévre. Budapest, 1891, 39-40; Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az 1893-1894. tanévre. Budapest, 1894, 40-41.

[11] “Az intézet eleinte évenkint, később két évenkint, utóbb időszakonként kiállítást rendezett saját helyiségeiben növendékeinek munkálataiból…” – Várdai 5. jegyzetben i. m. 38; A Várdai által idézett alapítási rendszabályzat még évi tárlatokról rendelkezett (ld. 5. jegyzet), de 1886 és 1891 között már csak két évente voltak növendéki kiállítások, míg az 1893-1894-es tárlat már az eltelt három tanév munkáiból válogatott. Az iskola 1898-ban kiadott szervezeti szabályzata már csak “időnkénti” bemutatókról rendelkezett: 24. §: “Az intézet a növendékek munkálataiból időnként saját helyiségeiben nyilvános kiállítást rendez.” – Az Orsz- M. Kir. Mintarajziskola és Rajztanárképző szervezeti és szolgálati szabályzata. Budapest, 1898.

[12] Az 1886 – 1894 közötti kiállítások tematikáját lásd a függelékben.

[13] Az alakrajzi-figurális rajz és festészeti tanulmányok felépítése mintegy Székely 1877-es tankönyvének illusztrációjaként tekinthető: Székely Bertalan: A figuralis rajz és festés elvei, melyek a M. Kir. Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezdei szakoktatásnál alkalmazásban vannak. Budapest, Eggenberger, 1877. – A könyv rövid ismertetése: Székely Bertalan (1835-1910) kiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1999, 306.

[14] “I. Az alak-rajz és festés kezdődik a domború gipszfej árnyékolt rajzával színes papiroson fehér- és fekete krétával, valamint szénnel; ugyancsak a fej domború mintáról olajfestékkel festve szürkén. Rajzolás egész alakról, az antik művészet gipszmásolatai után, szintén úgy, mint a fej domború mintája lesz kidolgozva. Természet után rajzolt fej színes papiroson; színes festés olaj festékkel követi az előbbieket, míg nem végül az alakrajzolás, egész alakról fejezi be a fokozatos, rendszeres oktatást. II. Az ékítményes rajz és festés kezdődik domború mintáról árnyékolással, czeruzával, vagy vízfestékkel (egy szín) fehér papiroson. Különféle stilusokhoz tartozó egysíkban fekvő elemek rajzolása, festése és ugyanilyen elemekből önálló tervezés; műtárgyak másolása a művészi ipar különböző ágaiból és ugyanilyen műtárgyak önálló tervezése; műhelyrajzok (eredeti nagyságban) elkészítése.” – Simkó József: A Magyar Kir. Országos Mintarajziskola és Rajztanárképzőintézet kiállítása az 1893/94. iskolaév végén. Magyar Pedagogia, 3, 1894, 408-410.

[15] Simkó i. m. 409.

[16] N. n.: Az orsz. mintarajztanoda és rajztanárképző kiállítása. Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének Értesítője, 1900, 242.

[17] L. [Lyka Károly]: Rajztanulók kiállítása. Budapesti Napló, 5, 1900/32, 11-12.

[18] Uo. 12.

[19] Az Orsz. M. Kir. Mintarajziskola és Rajztanár-képző intézeti kiállításának katalógusa. Budapesten VI. Andrássy-út 71. szám alatt. A kiállítás megtekinthető folyó évi március hó 28-tól április hó 5-ig bezárólag d. e. 9 órától d. u. 5 óráig. A belépés ingyenes. [Budapest, 1907]

[20] Képzőművészeti Főiskola tanári ülésének jegyzőkönyve, 1907. február 14. – MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára, MDK – C – I. 1/3500. 1-3; Képzőművészeti Egyetem Levéltára, Ltsz.: 1/a. 3.

[21] A kiállítás felépítése: I. Radnai Béla szobrásznövendékei, Olgyai Viktor grafikai szakosztálya, Balló Ede növendékeinek alakrajzi- és festési valamint önálló tanulmányai, Ferenczy Károly növendékeinek alakrajzi- és festési valamint önálló tanulmányai, Zemplényi Tivadar növendékeinek alakrajzi- és festési valamint önálló tanulmányai. II. Aggházy Gyula rajztanítójelöltejeinek alakrajzi és festési munkálatai, Révész Imre és Hegedüs László rajztanár-növendékeinek alakrajzi- és festési tanulmányai, Edvi Illés Aladár és Neogrády Antal növendékeinek csendélet- és tájfestési tanulmányai, Erdőssy Béla növendékeinek látszattani stúdiumai, Erdőssy és Kovách Géza tanulóinak geometriai és perpspektíva rajzai, Havranek Ferenc diákjainak építészeti rajz- és alaktani tanulmányai, Komócsy Józsefné és Edvi Illés Aladár növendékeinek ékítményes rajzai, Id. Dörre Tivadar, Nádler Róbert és Havranek növendékeinek iparművészeti tervezései.

[22] -de.: A mintarajziskola kiállítása. Rajzoktatás. A Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének közlönye, 1907/4, 224-226.

[23] A Vallás- és Közoktatásügyi M. Kir. Ministerium collectiv kiállításának magyarázó lajstroma a székesfehérvári 1879-iki országos mű-, ipar-, termény- és állatkiállításon. Budapest, 1879.

[24] A Magyar Kir. Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde czélja, szervezete és tantervének rövid vázlata. (A Rajztanárvizsgálati Szabályzat kivonatával.) A székesfehérvári 1879. orsz. közkiállítás alkalmából. Közli: Keleti Gusztáv. Budapest, 1879.

[25] E jegyzéket lásd a függelékben.

[26] N. n. [Prém József]: Az országos mintarajztanoda. (A sz. fehérvári kiállításon.) Képzőművészeti Szemle, 1, 1879/6, 80.

[27] Uo. – Az illető szaktanár Székely Bertalan. Székely kompozíciós tanulmányairól és azoknak az oktatásban betöltött szerepéről lásd: Szőke Annamária tanulmányát ebben a kötetben, valamint Uő: Székely Bertalan mennyezet-elmélete és mennyezettervei. In: Székely Bertalan 13. jegyzetben i. m. 293-303.

[28] N. n. [Prém József]: Az országos mintarajztanoda. (A sz. fehérvári kiállításon.) Képzőművészeti Szemle, 1, 1879/6, 80.

[29] A Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében található oklevél felirata: “Az 1879. évi székesfehérvári Országos kiállítás bíráló bizottsága a Magy. Kir. Mintarajztanodát és Rajztanár-képezdét Budapesten, a képzőművészet minden ágában fölmutatott kitűnő tárgyaiért Arany-éremmel kitüntetendőnek találta. Kelt. Székesfehérvárott, 1879. évi július hó 1-én.”

[30] Az oktatási pavilon képe és kiállítóinak rövid ismertetése: Führer durch die Ausstellung. Szerk.: Balogh Vilmos, Toldy Ferenc, Gelléri Mór. Budapest, 1885, 202-204; Mudrony Soma: Az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállítás katalógusa. Budapest, 1885, 356. – XXXI. csoport, 2. Tanító- és tanítónőképezdék, kat. 4207.

[31] Az iskola a szakoktatási alcsoportnak a közművelődési szakiskolákat bemutató alegységében szerepelt: Az 1885. évi Országos Általános Kiállítás nevelési, közoktatási és iparoktatási (XXXI. és XXX.) csoportjainak katalógusa. Szerk.: Suppan Vilmos, Budapest, 1885, 55. – A kiállított művek jegyzékét lásd a függelékben.

[32] Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1887-1888. tanévre. Budapest, 1888, 35.

[33] Felirata: “Az 1885-ik évi Budapesti Általános Országos Kiállítás Fényképészeti Vállalata” – Képzőművészeti Eygetem gyűjteménye

[34] A kiállítás emlékalbuma: A Szolnok-Dobokamegyei Gazdasági Egylet által 1887. évben Deésen rendezett termény-, állat- és iparkiállítás emlékére. Szerk.: Kádár József és Szathmáry József. Deés, 1887.

[35] A Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében található oklevél felirata: “A Szolnok-Doboka megyei Gazdasági Egylet által Deésen, 1887. évi október havában rendezett termény-, állat- és iparkiállítás bíráló bizottsága a m. k. orsz. mintarajz- és iparművészeti iskolát kitűnő ízléssel párosult gyakorlati kivitelű készítményeiért ezüst-éremre érdemesítette. Deés, 1887. évi november hó 1én.”

[36] A Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében található oklevél felirata: “Az 1888. évi Pécsi Általános Mű-, Ipar-, Termény és Állatkiállítás Bíráló Bizottságának határozata alapján az Országos M. Kir. Mintarajziskola Budapesten gyűjteményes kiállításáért díszoklevelet nyert. Kelt Pécsett, 1888. évi szeptember hó 3-án.”

[37] Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1895-1896. tanévre. Budapest, 1896, 15.

[38] Az ezredéves kiállítás képes útmutatója. Budapest, 1896, 45-46. – A közművelődési és közegészségügyi alcsoport egységei voltak a képzőművészet, előadóművészet, közművelődés, közoktatásügy, közegészségügy, kereskedelem-, pénz-, hitelügy; A művészeti és iparművészeti iskolákat bemutató V. alcsoport alelnöke Szmrecsányi Miklós, előadója Kovách Géza voltak. A kiállítást előkészítő bizottság tagjai: Feichtinger György, Fittler Kamill, Gaul Károly, Kovách Géza, Keleti Gusztáv, Mihalovich Ödön, Pasteiner Gyula, Radisics Jenő, Szemlér Mihály és Várady Antal;

[39] Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1896-1897. tanévre. Budapest, 1897, 60.

[40] Az ezredéves kiállítás útmutatója. III. Csoport. Oktatásügy. 158. számú csarnokban. Budapest, 1896, 125-126. (Művészeti és iparművészeti szakoktatás. Képző- és iparművészeti iskolák.) kat. 684. “Orsz. m. kir. mintarajziskola és rajztanárképző. Növendékek munkái és pedig: Alakrajzok és festmények. Falfestészeti kompozicziók, szabadkézi, ékítményes, iparművészeti, műhelyi, építészeti, mértani, látszattani- és bonczaalatani rajzok. Vízfestések (aquarellek), mintázási és szobrászati tanulmányok. Végül általános rajzoktatási módszerek (tanulók rajzsorozatai).”

[41] A megelőző évben kiadott iskolai értesítő szerint a képsorozatra a freskófestészeti iskola (vagyis a II. számú mesteriskola) kapott lehetőséget: “… lehetővé vált a jövő évi ezredévi kiállításon az intézet részére kijelölt helyiségek művészi díszítéséről gondoskodni olykép, hogy ékítésül részben a fresco-festészeti iskola kiállításra szánt munkálatai szolgáljanak.” – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1894-95. tanévre. Budapest, 1895, 40;

[42] “Első sorban lekötik figyelmünket a falakon fent körös-körül látható mythologiai jeleneteket ábrázoló falfestmények, melyeket az orsz. mintarajziskola gyakorló festő osztályának növendékei készítettek. (…) A terem kellő közepén van a csoportosítva a gyakorló szobrászati osztály növendékeinek tanulmányi kiállítása. E szoborcsoportozatban van az a négy szoborminta is, melyet a növendékek az igazságügyiministeri palota számára készítettek.” – A Közoktatás a kiállításon. Kalauz. Szerk.: Dr. Gopcsa László és Dr. Beke Manó. Budapest, 1896, 43-44.

[43] “Alakrajzok és festmények; falfestészeti kompozíciók, szabadk. ékítményes, iparművészeti, műhelyi, építészeti, mértani, látszattani- és bonczalaktani rajzok. Vízfestmények, mintázati és szobrászati tanulmányok. Végül az általános rajzoktatási módszerek feltüntetésére alkalmas rajzsorozatok, melyek főleg csak a szakközönség érdeklődésére számítólag voltak bemutatva.” – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1896-97. tanévre. Budapest, 1897, 61.

[44] Az iparművészet 1896-ban. Millenniumi emlékkönyv. Szerk.: Ráth György. Budapest, 1897, 224-232.

[45] “Mind azonáltal a negyedszázados fönnállása alatt kiérdemelt közelismerésnek jelét üdvözölhette az intézet egyrészt az állami nagy aranyérem jelképében, mely az ezredéves kiállítás alkalmából az intézet igazgatójának jutott, valamint több másnemű kitüntetések sorában, melyekben az intézet egyes tanárai részesültek.” – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1896-97. tanévre. Budapest, 1897, 61.

[46] A Képzőművészeti Főiskola tanári ülésének jegyzőkönyve, 1907. február 14. – MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára, MDK – C – I. 1/3500. 1.; Képzőművészeti Egyetem Levéltára, Ltsz.: 1/a. 3.

[47] Uo.

[48] A pavilon képe: Emlék a Pécsi Országos Kiállításról. Pécs, 1907; N. n.: A pécsi rajzkiállításról. Rajzoktatás, 1907/7, 394; N. n.: A Magyar Iparművészeti Társulat a Pécsi Országos kiállításon. Magyar Iparművészet, 1907, 220.

[49] Az Orsz. M. Kir. Mintarajziskola és Rajtanár-képző intézeti kiállításának katalógusa. Budapesten VI. Andrássy-út 71. szám alatt. A kiállítás megtekinthető folyó évi március hó 28-tól április hó 5-ig bezárólag d. e. 9 órától d. u. 5 óráig. A belépés ingyenes. [Budapest, 1907]

[50] A kiállításról részletesen beszámolt: A. N.: Az Orsz. Mintarajziskola és Rajztanárképző s a Magyar. Kir. Iparművészeti Iskola a pécsi Orsz. kiállításon. Rajzoktatás, 1907/8, 423-424.

[51] Jánszky Béla: Az újirányú rajzoktatás és a pécsi rajzkiállítás. Népművelés, 2, 1907, 78-81.

[52] A Képzőművészeti Főiskola gyűjteményében található oklevél szövege: “A Frigyes Főherceg úr és Izabella főhercegasszony ő Császári és Királyi fenségeinek fővédnöksége alatt rendezett Pécsi Országos Kiállítás végre-hajtó bizottsága a Magy. Országos Mintarajziskolát és Rajztanárképzőt Budapest versenyen kívül való részvételének elismeréséül közreműködői oklevéllel tüntette ki. Pécs, 1907. október 15.”

[53] A bécsi világtárlat magyar művészeti részvételéről: Szvoboda Dománszky Gabriella: A magyar művészet az 1873-as bécsi világkiállítás tükrében. In: Egy nagyváros születése. Pest, Buda, Óbuda az egyesítés idején. Kiállítás Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban. Tanulmányok Budapest Múltjából XXVII. Budapest, 1998, 127-146.

[54] Magyarország a bécsi 1873-diki közkiállításon. Különleges katalógus a gazdaság-, ipar-, tudomány és művészet kiállított tárgyaiból. Budapest, 1873, 156.

[55] Uo.XXVI. csoport: Neveléstani, oktatási és művelődési állapotok. Kat. 63; Jutta Pemsel: Die Wiener Weltausstellung. Das gründerzeitliche Wien am Wendepunkt. Wien – Köln, 1989, 71-74.

[56] Carl von Lützow: Kunst und Kunstgeschichte auf der Wiener Weltausstellung 1873. Lipcse, 1875, 482-483.

[57] A Képzőművészeti Főiskola gyűjteményében található oklevél felirata: “Weltausstellung 1873 in Wien. Die internationale Jury hat der Köln. Musterzeichenschule – und Zeichenlehrer-Präparandie in Buda-Pest (Ungarn) die Verdienst-Medaille zuerkannt. Wien, 18. August, 1873.”

[58] Diószegi György – Gáti József: A látnivaló temérdek. Magyarország szerepe a világkiállítások történetében. Budapest, 1992, 34.

[59] Bertalan Székely: Der Unterricht im figuralen Zeichen an der K. Ung. Landes-Zeichenschule und Zeichenlehrer-Präparandie in Budapest. Budapest, 1878. – Az ismertető magyar fordítása 1880-ban jelent meg: Székely Bertalan: A figurális rajztanítás a budapesti m. kir. Orsz. Rajztanoda és Rajztanárképezdén. Előadja Székely Bertalan történeti festő, a figurális rajz rendszeres tanára. Fordította Failhauer Lajos tanárjelölt. Budapest, 1880. – A fenti kiadványok adatainak forrása Szőke Annamária Székely-adabázisa; Lándor Tivadar Székely oktatási elveiről szóló megemlékezésében idézi Székelynek az egyik 1878-es példányban levő sajátkezű bejegyzését, mely keserű szavakkal foglalja össze a könyv hányattatásait: “A kormány megkívánta, hogy a tanítás módja motiváltassék, ezt azután lefordíttatja franciára és a Párisban kiállított művekhez mellékeli. De miután az, aki franciára lefordította volna, nem tudott magyarul, hanem németül, – eszerint németül kellett a motivációt megírni. Amikor ezt megtettem, tudtomra adták, hogy a fordítás nem fog megtörténni – pénz hiánya miatt. Hogy fáradtságom füstbe ne menjen, kinyomtattam saját költségemre a németet és így mellékeltem a kiállított rajzokhoz.” Lándor Tivadar: Székely Bertalan eszméi a művészet tanításáról. In: A Székely Bertalan centenárium. Az O. M. Képzőművészeti Főiskola Évkönyve. Szerk.: Dr. Ferenczy József főtitkár. 1935-1936. Budapest, 1937, 40.

[60] Miklós Ödön: Magyarország és társországai az 1900-ik évi Párisi nemzetközi kiállításon. Budapest, 1903; Magyarország a párisi a világkiállításon. Budapest, 1901.

[61] Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1900/1901, 64-65. – A Képzőművészeti Főiskola gyűjteményében található – a női festőiskolát kitüntető – oklevél szövege: “Ministere du Commerce, de L’Industrie, des Poste et des Télégraphe. Exposition Universelle de 1900. Le jury international des récompenses décerne un diplome de Medalle d’Argent á l’École de Peinture pour Femmes, á Budapest. Groupe I. Classe 4. Hongrie.” – Az iskola jellegéről a világkiállítás német nyelvű, Georg Malkowsky által szerkesztett illusztrált tanulmánykötete is szót ejtett: György Carl: Künstlerische und gewerbliche Fachschulen Ungarns auf der Weltausstellung. In: Die Pariser Weltausstellung in Wort und Bild. Red.: Georg Malkowsky. Berlin, 1900, 434-435.

[62] Sz. Maszák Hugó: A rajztanítás a párisi kiállításon és teendőink. Műcsarnok, 2, 1900/30, 525-528.

[63] Fotográfiák a Képzőművészeti Egyetem gyűjteményéből. Felirat: “Az 1900. évi párisi nemzetközi kiállítás magyar osztályából.”

[64] Réglement de l’École Normale Royale Hongroise de Dessin et du Séminaire de Professieurs de Dessin á Budapest. (Approuvé par le Ministre de l’Instruction Publique et des Cultes). [Budapest, 1900]; Réglement Provisoir des École Classiques Roy. Hongr. de Peinture et de Sculpture de Budapest. (Arreté ministériel de 1897. N. 44.409). Budapest, 1900; Réglement de l’École de Peinture pour Dames du Gouvernement Royal Hongrois. (Publie par ordre du Ministre Royal Hongrois del”Instruction Publique et des Cultes, sous le N. 44.409.) Budapest, 1899.

[65] Gyermekrajzokból 1896-tól Hamburgban Carl Götze – a művészeti reformpedagógia fellegvárában – rendezett kiállításokat, közülük az 1896-os már egész Németországból gyűjtötte egybe a kisgyermekek rajzait: Das Kind als Künstler. Ausstellung von freien Kinderzeichnungen in der Kusnthalle Hamburg. Hamburg, 1898. – Ezt követően szinte évente került sor olyan nagyobb, a gyermekek művészeti nevelésével foglalkozó konferenciára vagy tárlatra, amely a gyermekek művészi alkotásait is bemutatta. A sorból kiemelkedik az 1901-es berlini és müncheni, az 1902-es lipcsei, és az 1905-ben megrendezett haarlemi gyermekművészeti kiállítás.

[66] 1903-ban, Nagybecskereken, a dél-magyarországi tanító egyesület közgyűlésének keretében Streitman Antal – Fülep Lajos gimnáziumi rajztanára – rendezte meg az első gyermekrajz és kézimunka kiállítást. Szintén 1905-ben Kolozsváron Holló Károly gimnáziumi tanár állított össze tanítványai munkáiból tárlatot. Ugyanebben az évben Györgyi Kálmán, a fővárosi rajzoktatás felügyelője – az ügy egyik legelkötelezettebb támogatója – rendezésében a városligeti Iparcsarnokban mutatták be a fővárosi elemi iskolások az év elején már a haarlemi gyermekművészeti kiállításon is nagy sikert aratott rajzait.

[67] Idézi: N. n.: A II. nemzetközi rajzkongresszus. A Rajz, 1, 1904/14, 5; A kongresszus előadásait tartalmazza: 2me Congrés international de l’enseignement du dessin Berne. Fribourg, 1905.

[68] A magyarországi általános rajzoktatás századfordulós reformjának főbb törekvéseit összefoglaló munkák: Buday Lajos: A magyar rajzoktatás a századfordulón. Különlenyomat a Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyvéből. Szeged, 1958; Kárpáti Andrea: Elvek, eszmék, paradigmák a magyar rajztanításban a kezdetektől a hetvenes évekig. Magyar Pedagógia, 1994/2. Újra közölve: Juvenáliák. XIX. századi magyar képzőművészek gyermek- és ifjúkori munkái. Budapest, Tölgyfa Galéria, 1999, 9-22; Csőregh Éva: Rajztanítási módszerek. In: Rajztanítás a XIX. századi Magyarországon. Budapest, Tölgyfa Galéria, 2001, 3-6.

[69] Az 1903-as reformról bővebben: Várdai 5. jegyzetben i. m.; Rónai György: A magyarországi művésznevelés. A Magyar Képzőművészeti Főiskola és a Magyar Iparművészeti Főiskola története. 1870-1970. Doktori disszertáció. Kézirat. Budapest, 1969, I. 70. sk; Bence Gyula: A Képzőművészeti Főiskola története. In: Száz éves a Képzőművészeti Főiskola 1871-1971. Budapest, 1971, 257-258; Blaskóné Majkó Katalin: Mintarajztanodától a képzőművészeti egyetemig. In: Terézváros Budapest szívében. Fényképek és tényképek a világvárosból. Budapest, 127-138;

[70] B.: Páris, Bern, London. A Rajz, 1, 1904/13, 1.

[71] Extrait de réglement de l’École Normale Royale Hongroise de Dessin et du Séminaire de Professeurs de Dessin. Budapest, 1904.

[72] Szemelvények a tantervet illusztráló növendék-munkákból. In: Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző Értesítője az 1902-1903. tanévről. Budapest, 1903.

[73] “Iskolánk a kongresszusra franczia nyelven külön, gazdagon illusztrált Értesítőt adott ki, melynek révén a külföld nevesebb szakembereinek figyelme iskolánk felé fordult s azt a szaklapokban kivétel nélkül a legmelegebb elismerés hangján ismertették; sokan pedig az igazgatósághoz intézett levelekben fejezték ki elismerésüket s az intézetről irandó czikkelyeikhez az Értesítő illusztárczióinak clichéit kérték.” – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1904-1905. tanévre. Budapest, 1905, 19.

[74] A központi iparművészeti csarnok területének negyedrészét (2800 nm) Magyarország foglalta el. Ezúttal ez az egység volt a magyarországi kiállítás legsikeresebb ága. – Gelléri Mór: Újabb modern kiállítások. Följegyzések, tanulmányok és javaslatok. Budapest, 1910, 82-89.

[75] Mintarajziskola és Rajztanárképző tanári értekezletének jegyzőkönyve, 1906. január 25. – MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattárs, MDK – C – I/3492/1-2.

[76] Uo.

[77] L’Ungheria all’Esposizione internazionale de Milano 1906. Catalogo generale. Budapest, 1906, 94-97. (A katalógus részletesen bemutatja az intézmény tevékenységi köreit és pedagógia programját.)

[78] Magyar Iparművészet, 1906, 203-204. kép

[79] Györgyi Kálmán: Az iparművészet a milánói kiállításon. Magyar Iparművészet, 1906, 166-167.

[80] Czakó Elemér: Iparművészetünk a milanoi világkiállításon. Budapest, 1907, 35.

[81] N. n.: A magyar rajzoktatás külföldön. Népművelés, 1, 1906/11-12, 422-423; Rajzoktatásunk sikere külföldön. Rajzoktatás, 1906/8, 381.

[82] Az enteriőr fotóját adja: Magyar Iparművészet, 1906, 288. kép

[83] A Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében található oklevél felirata: “Inaugurazione del Valico del Sempione Esposizione Internazionale di Milano 1906. Sotto l’alto Patronato di S. M. il R. d’Italia. La Giuria Internazionale assegne in Gran Premio alla Scuola Normale per Professori e Scuola Superiore di Disegno Budapest. Sezione Arte Decorativa.”

[84] Gelléri Mór: Újabb modern kiállítások. Följegyzések, tanulmányok és javaslatok. Budapest, 1910, 166-178.

[85] Képzőművészeti Főiskola igazgatótanácsi jegyzőkönyve, 1908. január 20. – Képzőművészeti Egyetem Levéltára, ltsz. 1/a. 4.

[86] Education in Hungary. Publications of the Royal Hungarian Ministry of Relegion and Public Instruction. Budapest, 1908, 212-217; Közoktatásügy Magyarországon. Kiadja a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter. (E munka – némi csekély eltéréssel – először angal fordításban jelent meg, az 1908-ik évi londoni magyar kiállításra “Education in Hungary” címmel.) Budapest, 1908, 182-187.

[87] Dr. Erődi Béla: A londoni magyar kulturális kiállítás tanulságai. Magyar Pedagógia, 18, 1909, 82-83.

[88] Uo. 89. – A Képzőművészeti Egyetem három enteriőrfotót is őriz a Képzőművészeti Főiskola londoni rajzkiállításáról.

[89] Erről a Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében található oklevél is tanúskodik. Felirata: “Hungarian Exhibition. Earls Court. London. 1908. Royal Hungarian College of Art Education.”

[90] Nádler Róbert: The Training of Drawing-teachers for secondary schools. In: Third international Art Congress for the Development of Drawing & Art teaching and their application to industries. Ed. C. Myles Mathews. London, 1908, 259-263; A kongresszusról lásd még: International Drawing Congress. London 1908. Illustrated Handbook of the Exhibition. Ed. Keighley Snowden. London, 1908.

[91] Képzőművészeti Főiskola igazgatótanácsi jegyzőkönyve, 1908. január 20. – Képzőművészeti Egyetem Levéltára, ltsz. 1/a. 4.

[92] Uo. – valamint: N. n.: A londoni kiállítás rajzanyaga… Rajzoktatás, 1908/3, 101.

[93] A rendezők szórólapokon hívták fel a látgatók figyelmét az Earls Court magyar tárlatának tanügyi csoportjára. – Györgyi Kálmán: Jegyzetek a londoni nemzetközi rajzoktatási kongresszusról. Rajzoktatás, 1908/8, 268.

[94] Prospectus of the Royal Hungarian Collage og Art with illustrated Plan of Instruction of the Drawingmasters- and Femal Drawing Teachers candidates. Publ.: Várdai E. Budapest, [1908]

[95] A Elzász-Lotaringiai Rajztanárok szövetségének elnöke a főiskolához intézett levelében fejezte ki elismerését. E levélből idéz az intézet 1908-1909. évi évkönyve is: Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola évkönyve az 1908-1909. tanévre Budapest, 1909, 16.

[96] Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola évkönyve az 1908-1909. tanévre Budapest, 1909, 15.

[97] Rajzoktatásügyi kiállítás Hannoverben. Rajzoktatás, 1911/4, 115; A IV. nemzetközi rajzoktatási kongresszus. Rajzoktatás, 1911/6, 192.

[98] Erdőssy Béla: Rajzoktatási kiállítás Hannoverben. Rajzoktatás, 1911/7, 208-214.

[99] Uo. 214.

[100] A Képzőművészeti Főiskola 1911. május 26-i tanári értekezletének jegyzőkönyve – Képzőművészeti Egyetem Levéltára, ltsz. 1/a. 6.

[101] Uo.

[102] N. n.: A rajztanárképzés kérdése a drezdai kongresszuson. Rajzoktatás, 1912/7, 144-146.

[103] A magyar kiállítás alaprajza: Rajzoktatás, 1912/5, 106; Lásd még: A drezdai nemzetközi kongresszus rajzkiállítása… Rajzoktatás, 1912/3, 63; Arnhold Nándor: A drezdai nemzetközi rajzkiállításról. Rajzoktatás, 1912/7, 147-149; A főiskolai kiállítás enteriőrfotóit közli: Antos Mihály: a magyar rajzoktatás és a külföld. 1900 – Páris, 1904 – Bern, 1908 – London, 1912 – Dresden. Rajzoktatás, 1913/7, 142-147; Három drezdai enteriőrfotót a Képzőművészeti Egyetem gyűjteménye is őriz.

[104] II. Prospekt der Königlichen Ungarischen Hochschule für Zeichenlehrerbildung. Mit Reproduktionen von Arbeiten der Zeichenleherer- und Zeichenlehrerinnen-kandidaten. Aus Anlass des IV. Internationalen Kongress für Kunstunterricht, Zeichen und Angewandte Kunst. Dresden, 1912. Von C. Várdai. Budapest, 1912.

[105] Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola évkönyve az 1912-1913. tanévre. Budapest, 1913, 7. – Szintén a külföldi kritikából hoz részleteket: Antos Mihály: A magyar rajzoktatás és a külföld. 1900 – Páris, 1904 – Bern, 1908 – London, 1912 – Dresden. Rajzoktatás, 1913/7, 142-147; Az elismerések közé azonban kritikai hangok is vegyültek. Így például az Interieur szemlézője a gyakorlati tárgytervezésre koncentráló Iparművészeti Főiskola és Fővárosi Iparrajziskola kollekcióját sokkal frissebbnek és gyakorlatiasabbnak értékelte mint a Képzőművészeti Főiskola növendékmunkáit – (-ká-): A drezdai IV. rajzoktatási kongresszus és kiállítás. Interieur. A kávéház és lakóház. Szak- és iparművészeti képes folyóirat. 1912, 1/15-16, 1-6.

[106] Jelenleg a Képzőművészeti Egyetem gyűjteményéből a következő Emléklapok ismertek: Az országos mintarajztanoda és rajztanárképezde növendékei által szerkesztett emléklap. A társaskör könyvtára számára. Budapest 1880. júni hó 15. Ruby Miroszláv mint e lap szerkesztője. Nyomt. Ullmann I. Budapest. A címlap ornamentális keretdíszét Ruby Miroszláv, az oktatás “A jó tanács iránt ne légy siket” feliratú allegóriáját Roskovics Ignác tervezte. – Az orsz. rajztanárképezde IIik emléklapja. 1881. Kiadja az Orsz. Mintarajztanoda és Rajztanárképezde Társasköre. Kinyomatott Kunosy Vilmosnál Budapest. – Az orsz. Rajztanárképezde Emléklapja. III. 1882. Károlyi, Mórvay és Mérei, Budapest. A címlap ornamentális keretdíszét Krieger Béla, a rajz allegóriáját Jantnyik Mátyás tervezte. – 1883. Rajztanárjelöltek és művésznövendékek emléklapja. IV. évfolyam. Kiadja a társaskör. A címlapot Nagy Lázár tervezte, Nyomt. Heisler J. – Az orsz. Mintarajztanoda és Rajztanárképezde emléklapja. 1888. A címlapot Végh Endre tervezte. Nyomt. Kozmata Endre, Budapest

[107] Például az I. Emléklapban közölt, szivarozó férfit ábrázoló domborműtöredék felirata: “Dr. Henszlman tanár úr leletei találtatott a sz. Györgyi Zagyvában.”

[108] A tájkép oktatásban játszott szerepéről lásd Szabó Júlia tanulmányát.

[109] Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1891-1892. tanévről. Budapest, 1892, 44; Uo. 1892-1893 tanévről. Budapest, 1893, 47; Uo. 1893-1894. tanévről. Budapest, 1894, 41; 1894-1895. tanévről. Budapest, 1895, 40.

[110] A rajztanárjelöltek és művésznövendékek emlékalbuma. 1898. [Budapest, 1898.]; Az emlékalbum megjelenéséről beszámol: A rajztanárjelöltek és művésznövendékek emléklapja. Műcsarnok, 1, 1898/4, 31; Művésznövendékeink. Magyar Géniusz, 7, 1898/22, 367.

[111] A figurális kompozíciókat bíráló Székely Bertalan Löschinger Hugó históriai képeit és Wendel Béla tanulmányfejeit ítélte a legjobbaknak, Keleti Gusztáv a tájkép-díjat megosztva Oszvald Lajosnak és Baranski Emilnek ítélte meg, míg Juszkó Béla a legjobb csendélet és Király Gyula a legjobb szoborminta kategóriában vehetett át jutalmat. A tárlat legjobb műveit bemutató album címlapjára a társaskör szintén pályázatot írt ki, amelyet Löschinger szecessziós hangulatú címlapterve nyert el.

[112] Nesztor: Művésznövendékek kiállítása. Műcsarnok, 2, 1899/6, 72-73. – A kiállítás január 29-től február 5-ig volt nyitva.

[113] Az 1899-es tavaszi kiállítás díjazottai: Figurális festés és rajz I. díj: Kalivoda Kata, II. díj Hadzsy Olga, tájképi I. díj: Baranszky Emil, II. díj Ocsvár Rezső, csendéleti díj: Perányi Miklós, mintázási díj: Király Gyula és Pálinkás Béla megosztva, pasztel díj: Springholz Mariska. – A Mintarajziskola kitüntetettjei. Műcsarnok, 2, 2899/7, 87; A Társaskör kiállítása az orsz. rajztanárképzőben.  Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének Értesítője, 1899, 129-130.

[114] Donatello: Művésznövendékek kiállítása. Műcsarnok, 3, 1900/15, 184-185.

[115] N. n.: A növendékek szünidei munkálkodása. Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1902-1903. tanévre. Budapest, 1903, 50-53; -f.:  Kiállítás az “Országos Mintarajziskola és Rajztanárképző”-ben.” Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének Értesítője, 1903/21-22, 853-854.

[116] Az intézet rendszeresen megvásárolta saját gyűjteménye számára a szünidei tárlatok legjobb növendéki munkáit, sőt egy idő után a jutalomdíjak pénzösszegét is vásárlásra célra csoportosította át.

[117] N. n.: A legifjabb gárda kiállítása. Új Idők, 9, 1903/7, 158.

[118] A kiállítás 1904. február 16. és 21. között volt nyitva; Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1903-1904. tanévre. Budapest, 1904, 6; H.: Az országos mintarajziskola- és rajztanárképző-intézet ifjúságának kiállítása. Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének Értesítője, 1904/1, 53-54.

[119] “A művésznövendékek munkálatai híján vannak ama tudásnak, mely a természetadta anyaggal öntudatosan képes elbánni.” – ó-f.: A mintarajziskola és rajztanárképző kiállítása. A Rajz, 1904/3, 4.

[120] A mintarajziskola. Művészeti Krónika, 1, 1904/3, 8. – Kiemeli Glatter Gyula, Pap Emil, Hermann Lipót és Kléh János munkáit, de a rajztanárok tanulmányaira nem tér ki.

[121] A tanári kar csak azzal a feltétellel engedélyezte az Ifjúsági Kör kiállítását, hogy “még nyitás előtt a tanárok a kiállítandó munkákat megnézik s az oda nem valókat kiselejtezik.” – A Mintarajziskola és Rajztanárképző 1905. január 25-i tanári értekezletének jegyzőkönyve, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára, ltsz. MDK – C – I – 1/3483/3; Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1904-1905, 18.

[122] O. I.: Az országos mintarajziskola és rajztanárképző-intézet ifjuságának kiállítása. Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének Értesítője, 1905/5, 366-367.

[123] Az iskolai értesítő kiemelte Barkász Lajos, Kövér Gyula, Kővári Szilárd, Moldován Béla, Vidovszky Béla és Trnyák Oszváld plakátterveit – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1905-1906. tanévre. Budapest, 1906, 15.

[124] “ki voltak állítva: alakrajzok és festmények, tájképek, csendéletek, virág és állattanulmányok, iparművészeti felvételek és önálló tervezetek, továbbá a nőnövendékek saját tervezetük alapján különféle iparművészeti technikákban )bársonyégetés, ezüstszálberakás és bőrdomborítás) készült tárgyak, melyek mind arról tanúskodtak, hogy tanárjelöltjeink nem egyoldalulag képeztetnek.” – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1905-1906. tanévre. Budapest, 1906, 15; Lásd még: N. n.: A legifjabbak műtárlata. Új Idők, 12, 1906/10, 332-333; -a.: Ifju véreim! Rajzoktatás, 1906/4, 140-144.

[125] [Fülep Lajos]: A Mintarajziskola növendékei. Az Ország, 1, 1906/51, február 28., 10. – Újra közölve: Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások. I. Cikkek, tanulmányok. 1902-1908. Szerk.: Tímár Árpád. Budapest, 1988, 29.

[126] Az 1906. december 19-i tanári ülés jegyzőkönyve – Képzőművészeti Egyetem Adattára, ltsz.: 1/a. 3; MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára, ltsz.: MDK – C – I – 1/3496.3.

[127] Az 1906. december 21-i tanári ülés jegyzőkönyve – Képzőművészeti Egyetem Adattára, ltsz.: 1/a. 3; MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára, ltsz.: MDK – C – I – 1/3497.3.

[128] Az 1907. február 14-i tanári ülés jegyzőkönyve – Képzőművészeti Egyetem Adattára, ltsz.: 1/a. 3; MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára, ltsz.: MDK – C – I – 1/3500.1-3.

[129] Az Orsz. M. Kir. Mintarajziskola és Rajtanár-képző intézeti kiállításának katalógusa. Budapesten VI. Andrássy-út 71. szám alatt. A kiállítás megtekinthető folyó évi március hó 28-tól április hó 5-ig bezárólag d. e. 9 órától d. u. 5 óráig. A belépés ingyenes. [Budapest, 1907]

[130] “Intézetünk húsvéti kiállítása alkalmával alig félesztendő eredménye gyanánt külön termet töltött meg a grafika munkái legjavával: több mint félszáz műlappal. Ezek túlnyomó része a mélynyomásnak: a rézkarcznak és válfajainak, az aquatintának, vernis-mounak, mezzotinónak s ezek kombinácziójának technikáit képvisel, a többi a síknyomást: az egyszínű és többszínű kőrajzot valamint a monotipiát és a permetezést. A kiállított művek művészi nivóját illetőleg elég megemlítenünk, hogy a Szépművészeti Múzeum rézmetszetgyűjteményének igazgatósága tizet közülük tüntetett ki a gyűjtemény számára megvétellel és hogy úgy a Műcsarnok mint a Nemzeti Szalon tavaszi kiállításai többet mutattak be a szélesebb nyilvánosságnak.” – Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző értesítője az  1906-1907. tanévre. Budapest, 1907, 34; A Magyar Iparművészet is a grafikai szakosztály munkáit emelte ki – Az Orsz. M. Kir. Mintarajziskola és Rajztanárképző-intézet. Magyar Iparművészet, 1907, 106-107.

[131] “A főiskolai növendékek nyilvános tárlatokra szánt munkáikat előzetes bemutatás után csakis szaktanáruk engedélyével küldhetik be.” – Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola felvételi-, tanulmányi és rendszabályai. Budapest, 1908, 28.

[132] Egry József bibliográfia. Szerk.: Varga Béla. Veszprém, 1982, 15.

[133] “A zsűrire nézve a tanári kar elfogadja azt, hogy az egyes munkacsoportokat az illető oktató tanárok bírálják felül s az elfogadott munkák megfelelőleg csoportonként állítandók ki. Szinyei Merse Pál igazgató fenntartja magának a jogot, hogy az összes kiállítási anyagot felülbírálja.” – A Képzőművészeti Főiskola 1908. január 20-i tanári ülésének jegyzőkönyve. Képzőművészeti Egyetem Adattára, ltsz. 1/a. 4.; MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára, ltsz.: MDK – C – I – 1/3507.2.

[134] “A tantestület (…) azt határozta, hogy a Rajztanárképző Főiskola növendéke önállóan nyilvános kiállításon részt nem vehet” – A Képzőművészeti Főiskola 1913. június 28-i tanári ülésének jegyzőkönyve – Képzőművészeti Egyetem Adattára, 1/a. 8.

[135] Képzőművészeti Főiskola 1913. október 6-i tanári ülésének jegyzőkönyve – Képzőművészeti Egyetem Adattára, 1/a. 9.

[136] Felirata: “Képzőművészeti Főiskola Ifjúsági kiállítása. Andrássy út 71. Nyitva ápr. 4-12-ig. Belépődíj nincs. Grund V. utódai. – Jelezve jobbra lent: Szalay 909. – Képzőművészeti Egyetem gyűjteménye, valamint OSZK Plakáttára, ltsz. 321. – A plakát sárga alapon lila ruhás nőt ábrázol, kezében hortenziával.

[137] N. n.: Képzőművészeti Főiskola. A Hét, 20, 1909/16, 274.

[138] “Egyébként pedig az általános benyomásunk az, hogy anyaintézetünk ifjúsága a modern iránynak hódol, de annak az észszerű modernségnek, mely nem téveszti szem elől a realizmus követelményeit.” – de: A Képzőművészeti Főiskola szünidei kiállítása. Rajzoktatás, 1909/4, 112-113.

[139] A Képzőművészeti Főiskola növendékeinek szünidei kiállítása Könyves Kálmán Nagymező-utcai Szalonjában. 1910. – Lásd még: e.: A Képzőművészeti Főiskola szünidei kiállítása. Rajzoktatás, 1910/4, 103-104.

[140] Felirata: “Képzőművészeti Főiskola Ifjúsági Kiállítása. Könyves Kálmán helyiségeiben. Nagymező utca. 1910. Március 26-tól Ápr. 10-ig. – Képzőművészeti Egyetem gyűjteménye

[141] “Bizonyára a könnyebb végén fogták meg feladatukat azok, akik szorosan Ferenczy tanárukhoz simulnak. A finom, erőteljes mester kedves színelosztással, fényhatással, árnyékveréssel minden falról lemosolyognak, persze előkelőségüket elveszítve, meglomposodottan. A lila, amelynek Ferenczy gyakran nemes zöngést tudott adni zöldjeivel, most helyét nem találva, gonosz szellemként libeg erre-arra.” – Feleki Géza: A húszévesek. Nyugat, 1911/9.

[142] Katalogus. Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola és Szépművészeti Akadémia növendékeinek kiállításáról. 1912. év április hó. Nyitva d.e. 9 órától d. u. 6 óráig. Belépődíj nincs. [Budapest, 1912] – A főiskolai növendékek szolnoki tanulmányainak anyagi hátterét az 1905-ben alapított Kohner Adolf ösztöndíj biztosította. Fényes Adolf, Szlányi Lajos és Zombory Lajos 1911-től tartott rendszeres nyári kurzusokat Szolnokon a főiskolai hallgatóknak. – Egri Mária: A szolnoki művésztelep. Budapest, 1977, 41-42; Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola évkönyve az 1910-1911. tanévre. Budapest, 1911, 39; A főiskola évkönyve szerint ekkor az 1911 nyarán festett munkáikat állították ki a hallgatók. – Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola évkönyve az 1911-1912. tanévre. Budapest, 1912, 4.

[143] -ká-: Művésznövendékek kiállítása. Interieur, 1, 1912/6, 6.

[144] “Nálunk még nem is olyan régen Kelety volt az uralkodó planéta, ő volt a »minta.« Amit ő festett, az volt az igazság. Utána Székely Bertalan, Lotz, Benczúr és a többiek. Majd Zemplényi. Most Ferenczy Károly az igazság. Őt tanulja a legtöbb fiatal festőnövendék. (Értve alatta az Andrássy úti fiúkat. A Munkácsy-utcai társaságon már nem lehet segíteni.) Széles foltok, napsütés, pleinair és egyebek. Egykor bolond volt, szentségtörő, aki így festett, ma iskolában tanítják. Olyan ismert eset, hogy felesleges reflexiót hozzáfűzni.” – Bálint Aladár: Növendékpiktorok kiállítása. Nyugat, 1912. április 16.

[145] Vezető a Képzőművészeti Főiskola növendékeinek szünidei kiállításán. 1913. március 16-25. [Budapest, 1913]

[146] Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola ifjúsági kiállításának katalógusa. 1913-1914. [Budapest, 1913] – A tárlat 1913. december 21. és 1914. január 6. között volt nyitva. – Lásd még: A Képzőművészeti Főiskola szünidei kiállítása. Rajzoktatás, 1913/10, 229; A Képzőművészeti Főiskola ifjúsági kiállítása. Rajzoktatás, 1914/1, 14; A katalógus címlapját Ágoston Ernő tervezte; A kiállítási plakátpályázat nyertese: I. Juhász Imre, II. Ágoston Ernő, III. Paulovics Pál, Tóth István, Balogh Sándor és Vitéz Mátyás, IV. éves rajztanárjelöltek voltak.

[147] 1914-ből nincs adat kiállításra.

[148] Felirata: “Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola ifjúsági kiállítása az Ybl téri Várkertbazárban. Nyitva dec. 18. – jan. 8. Naponta de. 9. e. 7. ó.-ig. Belépődíj nincs. Állami nyomda.” – OSZK Plakáttára, ltsz. 26/1915; Lásd még: Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola évkönyve az 1915-1916, 7.

[149] Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Ifjúsági Kiállításának katalógusa. 1916. december 17-től 1917. január 3-ig. [Budapest, 1916.] – Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Ifjúsági Kiállításának katalógusa. 1917. december 23-tól 1918. január 5-ig. [Budapest, 1917.]

[150] Felirata: “Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola ifjúsági kiállítása a Várkert bazárban. Ybl Miklós tér 3. 1916. dec. 17-től 1917. jan. 3-ig. Nyitva de. 9 – du. 7. Belépődíj nincs.” – Jelezve jobbra lent: Árkay L. – OSZK Plakáttár, ltsz.: 40/1916; A plakát egy prémgalléros, vörös kabátos kiállítás-látogatót ábrázol. – A kiállított tanulóműveket Bosznay István, Rakssányi Dezső és Radnai Béla bírálta, a plakátpályázat zsűrijét Havranek Ferenc és Dörre Tivadar alkotta. – A Képzőművészeti Főiskola 1916. november 21.-i tanári ülésének jegyzőkönyve. – Képzőművészeti Egyetem Adattára, ltsz. 1/a.11; Az 1917-1918-as kiállításnak csak két plakátterve maradt fenn a Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében. Az egyik anonim, a másik “Augustus” jeligével.

[151] A Hét kritikusa nívó alattinak értékelte a látottakat. A művek tömegéből egyedül Szőnyi István kollekcióját emelte ki. (A kiállított képek közt volt a Hegytetőn is. – N. n.: A Képzőművészeti Főiskola ifjúsági kiállítása. A Hét, 28, 1917/52, 831.

[152] A Lyka-féle reformot a 69. jegyzetben idézett művek tárgyalják.

[153] “Csók és Vaszary növendékeit meglátva egy pillanatig megrémülve hökkentünk vissza: a falakról a proletárdiktatúra plakátjainak rémséges torzalakjai vigyorogta felénk. Ámulva látjuk, hogy az a destruktív irányzat, amely mindent, amit a művészet évszázados fejlődése után, lángeszű emberek áldozattal, munkával teljes életének hagyományaként reánk ruházott, mint elavult rongyot félre dobott ime ma, a nemzeti újjászületés második esztendejében, mint Magyarország Képzőművészeti Főiskolán hivatalosan elismert, tanított, követésre méltó művészet szerepel.” – Mátrai Vilmos: Növendékmunkák kiállítása a Képzőművészeti Főiskolán. Rajzoktatás, 1921/4-6, 21-22; A kiállításról lásd még: A Képzőművészeti Főiskola 1921. június 25-i tanári ülésének jegyzőkönyve – Képzőművészeti Egyetem Adattára, 1/a. 14.; N. n.: A Képzőművészeti Főiskola húsvéti kiállítása. Műbarát, 1, 1921/4, 89.

[154] Kioktatás a magyar művészetről. Világ, 1922. július 20., 4.; Kiss Menyhért képviselői felszólalását Simkó József cikke követte, amelynek lényegi mondandója szerint a főiskola új vezetése tökéletesen elhibázott, “a kiállításról azt az általános benyomást nyertük, hogy egy öntudatos, destruktív törekvés ragadta magához az uralmat…” – Simkó József: A Képzőművészeti Főiskola. A Nép, 1922. július 21.; A konzervatív értékelések közé sorolódik a Rajzoktatás kritikája is: N. n.: A Képzőművészeti Főiskola ifjúsági kiállítása. Rajzoktatás, 1922/1-3, 14-15; Az Elek Artúr által szerkesztett Műbarát főként a Vaszary-epigonok sokaságát kifogásolta a tárlaton: A Képzőművészeti Főiskola ifjúsági kiállítása. Műbarát, 2, 1922/4, 89-90; Ennek a kiállításnak a plakátja érdekes módon tartózkodott minden modernizmustól. A Streda Károly által tervezett rajztáblával térdelő görög ifjú rajza kifejezetten a klasszicizáló törekvések hatását mutatja.  A plakát felirata: “Az O. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola növendékeinek kiállítása. Andrássy út 71. Nyitva április 9-18. Jelezve jobbra fenn: Streda K. 1922. – Központi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény Plakáttára, ltsz. 16. 486.

[155] Egy átfogó főiskolai kiállítás ügye már a 1922. novemberi  tanári üléseken szóba kerül. Ugyanitt az igazgatóság már Dénes Lajos, a Helikon Rt. vezetőjének a tárlat lebonyolítására vonatkozó ajánlatát is megtárgyalja, amely ekkor még egy 1922. elején a Nemzeti Szalonban rendezendő kiállításra vonatkozik. – A Képzőművészeti Főiskola 1922. november 11. és november 25-i tanári ülésének jegyzőkönyvei. Képzőművészeti Egyetem Adattára, ltsz. 1/a.16;

[156] A Képzőművészeti Főiskola 1923. január 13.-i tanári ülésének jegyzőkönyvei. Képzőművészeti Egyetem Adattára, ltsz. 1/a.16;

[157] Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola növendéki munkáinak kiállítása. Rendezi: Az Ernst-Múzeum, az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola, Helikon kiállításai. A kiállítás márc. 18-tól 25-ig tart nyitva. Budapest, 1923. március

[158] A katalógus szerint a következő tanárok növendékei jelentek meg a tárlaton. Olgyai Viktor, Révész Imre, Bosznay István, Bory Jenő, Benkhard Ágoston, Réti István, Megyer-Meyer Antal, Csók István, Strobl Alajos, Vaszary János, Glatz Oszkár, Radnai Béla, Deák-Ébner Lajos, Edvi Illés Aladár, Baránski E. László

[159] A Képzőművészeti Főiskola növendék-kiállítása. Műbarát, 3, 1923/1-2, 23; E bemutató némileg szelektált anyagát a főiskola ugyanezen év nyarán is bemutatta az egyetemi és főiskolai hallgatók a Nemzeti Szalonban megrendezett közös művészeti tárlatán: A Magyar Egyetemi és Főiskolai hallgatók Országos Szövetségének kiállítása. Budapest, Nemzeti Szalon, 1923. [június 9-17.] – Ezen a Képzőművészeti Főiskola mellett részt vettek a Műegyetem és az Iparművészeti Iskola hallgatói is; Recenziója: A Magyar Egyetemi és Főiskolai hallgatók Országos Szövetségének kiállítása. Műbarát, 1923/3-4, 52-53.

[160] Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola kiállítása a művészifjuság munkáiból. Rendezi: Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Ifjúsági Köre. A kiállítás december 18-tól január 7-ig tart. Budapest, Ernst Múzeum, 1924.

[161] Elek Artúr: A fiatalok és a legfiatalabbak. Nyugat, 1925/18.

[162] A tárlat előkészítéséről: A Képzőművészeti Főiskola 1928. február 3., március 23. és április 28. tanári ülésének jegyzőkönyvei. Képzőművészeti Egyetem Adattára, ltsz. 1/a. 21.; A kiállításnak nem volt katalógusa.

[163] Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola évkönyve az 1927-1928. tanévről. Budapest, 1928, 11.

[164] K. A. [Kárpáti Aurél]: A legfiatalabb művészgeneráció kiállítása a Műcsarnokban. Pesti Napló, 1928. május 20., 12.

[165] Ybl Ervin: A képzőművészeti főiskola kiállítása. Budapesti Hírlap, 1928. május 28; Mihályfi Ernő: A legfiatalabb művészek seregszemléje. Magyarország, 1928. május 20.; p. ö.: A legfiatalabb művésznemzedék képkiállítása a Műcsarnokban. Az Est, 1928. május 21., 8.; N. n.: A Képzőművészeti Főiskola kiállítása. Képzőművészet, 2, 1928/11, 158-159.; N. n.: A Képzőművészeti Főiskola idei kiállítását… Rajzoktatás, 1928/10, 63-64.

[166] Az új magyar művészet önarcképe. Budapest, 1945, 24.

[167] Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola évkönyve az 1928-1929. tanévről. Budapest, 1929, 10.

[168] Korniss Dezső önéletrajzában így emlékezett vissza a történtekre: Kitört a hivatalos botrány. De az igazi csak ezután következett, amikor kegyelmes és méltóságos uraimék személyesen és váratlanul  ránk törtek a főiskolán. Ez döntő volt további sorsunkra. a Műcsarnokban szerepelt képeink kismiska volt ahhoz képest, ami a műteremben fogadta őket. A falakon félfiguratív kubizmustól a geometrikus és pretasisztikus absztrakcióig minden variáció szerepelt – ez még hagyján, legalább festékkel voltak festve. De már  a fotómontázsok, kollázsok és obzsék minden szokványos képzeletet felülmúltak…” – Korniss Dezső önéletrajza Michel Ragon könyvéhez. (Kézirat), 1967. Idézi: Hegyi Lóránd: Korniss Dezső. Budapest, 1982, 16.;

[169] Haulisch Lenke: Vaszary János. Budapest, 1978, 61-63.

[170] Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola kiállítása. Budapest, Műcsarnok, 1937. március 20 – április 11.

[171] Az iskola szándékait összefoglalja: Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola évkönyve az 1937-1938. tanévről.  Budapest, 1938, 41.

[172] “Sajnos helyszűke és technikai akadályok miatt, csak az aktív tanárok osztályaiban készült munkákat állíthattuk ki. Így Csók, Vaszary, Karlovszky, Bosznay, Dudits, tehát a két pedagógiai véglet képviselőinek eredményeit nem mutathattuk be…” – Glatz Oszkár: A Képzőművészeti Főiskola kiállításához. Pesti Napló, 1937. március 21.

[173] Ybl Ervin: A Képzőművészeti Főiskola kiállítása a Műcsarnokban.  Budapesti Hírlap, 1937. március 21.