In: Reform, alternatív és progresszív műhelyiskolák 1896-1944.
Budapest, 2003, 11-27.
[RÉSZLET]
Csók István művészetpedagógiája és növendékei
Csók művészetpedagógiai gyakorlatáról viszonylag kevés adat áll rendelkezésünkre. Korniss Dezső visszaemlékezései szerint a feladatokban a csendélet helyett az aktstúdiumok domináltak, növendékei szabadon állíthatták be a modellt. A beállítások mellett a választott technika is kötetlen volt, festés és rajzolás nem volt külön választva. A fej- és akttanulmányok mellett Csók heti vagy két heti rendszerességgel kötött, biblikus vagy mitológiai jeleneteket tűzött ki kompozíciós feladatok megoldására. Mindez főként a kezdő növendékeket segítette, III-IV. éves tanítványainál már csak ritkán korrigált, ők szabadabban kísérletezhettek.[56] A külföldi utazásai miatt sűrűn távol lévő Csókot rendszerint Vaszary helyettesítette.[57] Csók legnagyobb pedagógiai erénye a növendékek alkotói szabadságának tiszteletben tartása volt.[58] “Kitűnő mesterek voltak abban az értelemben, hogy növendékeiket szabadon engedték festeni. Az volt a törekvésük, hogy önálló művészeket neveljenek” – emlékezik vissza mestereire később Korniss.[59] Saját festői irányának posztimpresszionizmusát nem tartotta növendékeire nézve feltétlen irányadónak, noha a mérsékelt modernizmus alkotói magatartását nagyra értékelte.[60] A századvégi párizsi Julian Akadémia és a nagybányai művésztelep mintájára növendékeit – úgy az epreskerti műteremben mint a nyári művésztelepeken – a szabadiskolák hagyományai szerint oktatta.[61] Növendékeit olyan autonóm egyéniségeknek tekintette, akiknek fejlődési útját saját hajlamaik és képességeik szabják meg. Tanítványait arra ösztönözte, hogy művészi alkotómunkájukban kizárólag e belső ösztönzés legyen irányadó. “Ha ti bíztok abban, amit csináltok, akkor igazatok van” – idézte fel Kepes György tanára egy mondatát, és Csók bíztatása valóban nagy erőt adott a kísérletező fiatalok számára.[62] A minisztériumi bizottság vizsgálatait követően elmérgesedett helyzetben kitartásra bíztatta hallgatóit.[63] Trauner Sándor visszaemlékezése szerint, a műcsarnoki kiállítás botránya és a minisztériumi bizottság vizsgálatát követő feszült helyzetben Csók javasolta legprogresszívebb növendékeinek az emigrációt, s elutazásuk támogatására gyűjtést indított baráti körében.[64]
A tanítványok visszaemlékezéseiből csak töredékesen rekonstruálható képet Csók főiskolai reformtervezete egészíti ki.[65] A tanárképzéstől független Képzőművészeti Akadémia felállítását szorgalmazó javaslata egyben művészetpedagógiai elveinek foglalata is.[66] Az autonóm művészképzés megvalósításának gondolata vélhetően rektori éveiben körvonalazódott benne. Posztjáról való távozásakor, 1925 júliusában egy olyan tervezetet tárt a rektori tanács elé, amelynek alapját a tanárképzővel egy szervezeti, de független pedagógiai közösségben működő tanárképzés jelentette.[67] Amint az 1929 tavaszán Vaszaryval folytatott levelezésében olvasható, a minisztériumi vizsgálatokat követően megfogalmazott memorandum kidolgozója is Csók volt.[68] Javaslata szerint a művészoktatás ideális kerete az egyéniségközpontú oktatás biztosító műhelyforma: “Ily módon a tanítás a képzelhető legintenzívebben történhet. A mester nemcsak tanár, hanem egyúttal barátja, atyja tanítványainak. Ez oly előny, minőt külföldön sehol nem lel a növendék. Ilyesmi csak a régi mesterek műhelyeiben volt szokásos. A tanítvány egyénisége kifejlődhet, mert a mesternek ideje lévén behatolni a rábízott ifjú lelki világába, a korrektúrát a legmegfelelőbb módon alkalmazhatja.”[69] Az eltérő alkotói habitusra, művészi hajlamokra koncentráló oktatás mellett foglal állást egy 1930-ban adott interjúban is: “Egy mostani professzornak nem lehet más feladata, mint Teljesen a tanítvány mentalitásába helyezkedni és elősegíteni azt a természetes fejlődést, amely az ő egyéniségének legjobban megfelel.”[70] Ennek gyakorlati előfeltétele azonban a mostani zsúfolt osztályok létszámának radikális csökkentése, valamint a különféle szinteken és művészi irányok szerint dolgozó növendékek elkülönítése.[71]
Az oktatás szándékaira vonatkozólag Csók úgy foglal állást, hogy a felsőfokú művészképzésnek nem lehet egyedüli célja a modell utáni természettanulmány, a tradíciók és a mesterségbeli alapok közvetítése, mivel az oktatás nem zárkózhat el a jelenkor művészeti törekvéseinek bemutatásától sem: “…épp ezért mindenről, ami a modern művészetben történik a felvilágosítás elkerülhetetlen – éppen a művészi szabadság és egység céljából, nehogy a festő-akadémia szelleme a tisztánnemlátás és egyoldalúság veszélyes helyzetébe kerüljön.”[72] Korával összhangba csak az a művészképzés kerülhet, és termékeny csak az a tanári munka lehet, amely nem zárja el tudatosan növendékeit az aktuális művészeti kísérletektől. “Az ifjúság – nem volna másképp ifjúság – szomjúhozza az újat! Kétszeresen áll ez a művészifjúságra. A műtörténelem tanulságai is arra valók, hogy megerősítsék őket ebbeli törekvéseikben. Ezért kutatnak lázasan új kifejezési formák, új élmények után s a tanárok e hatalmas ösztönt legfeljebb, ha helyes mederbe szoríthatják, de megakadályozni nem képesek. De hiszen erre amúgy sincs szükség. Sőt! Ez ösztönnek ellenszegülni annyit tenne, mint új kivándorlásra kényszeríteni ifjainkat s ez százszor rosszabb volna, mint a jelenlegi állapot.”[73]
A főiskolai tárlatokról beszámoló írások a Csók-osztály kapcsán többnyire a színgazdagságot emelték ki közös jellemzőként. Növendékeinek egy része a mestert is jellemző és a korszak hazai művészetében hangsúlyosan jelen lévő posztimpresszionizmushoz kapcsolódtak. Különösen igaz ez Fáy Lóránt (1906-1933) és Cserepes István (1901-1945) festészetére.[74] A mesterhez való kapcsolódás még témaválasztásukban is megfigyelhető, hiszen mindketten előszeretettel festették a Balatont. Ez az atmoszférikus fényjelenségek iránti figyelem Göllner Miklós (1902-1977), Biai-Föglein István (1905-1974) és Szentiványi Lajos (1909-1973) líraian bensőséges festészetét is jellemzi.[75] Csók némely figurális kompozícióját is jellemző tematikus átgondoltság és játékosság Biai-Föglein cirkuszképein és Szabó Vladimir aktokkal benépesített, szimbolikus tartalmakkal telített művein visszhangzik.[76] A korábbi generációhoz tartozó Futásfalvi Márton Piroska (1899-1996) és Ecsődy Ákos (1902-1983) korai műveiben az oldott festőséget szigorúbb vonalszerkezet tartja kordában. Míg Futásfalvi a harmincas években a női “Nyolcak” egyik leghatározottabb, expresszív festői egyéniségévé vált, Ecsődy festészete ugyanakkor a német “Új tárgyiasság” hatását mutatja.[77] Tanítványai közül tömbszerűen zárt kompozícióik révén, monumentális hatású szobrászként vált ismertté Cserepes István mellett Borbereki Kovács Zoltán (1907-1992).[78] Borberekihez hasonlóan Istókovits Kálmán (1989-1990) is azon Csók-növendékek közé tartozik, akik a harmincas években a Római iskolához kapcsolódtak.[79]
Csók liberális művészetpedagógiája különösen a legmodernebb kifejezése formákat kutató fiatalok körében hatott ösztönzőleg. E növendékek szorosabb együttműködése 1927 és 1929 közötti évekre tehető. Körükbe tartozott Kepes György, Trauner Sándor, a tőlük két évvel fiatalabb Korniss Dezső, Schubert Ernő, aki 1926-ben és Hegedüs Béla aki 1927-ben került a Csók-osztályba, valamint Vajda Lajos, aki szintén 1927-ben nyert felvételt a főiskolára.[80] Közös főiskolai műtermükben a Bauhaus és az orosz avantgarde művészet hatására konstruktivista, nonfiguratív kompozíciókat, fotomontázsokat, dadaista kollázsokat készítettek, de grafikáikra a Neue Sachlichkeit német expresszionizmusa, különösen Georg Grosz és Otto Dix baloldali elkötelezettségű politikus látásmódja is hatott.[81] Minthogy e lázas művészi kísérletek eredményei ott függtek közös epreskerti műtermük falán, Csók bizonyosan tudott növendékei radikális avantgarde próbálkozásairól, de a résztvevők egyike sem említette visszaemlékezéseiben, hogy mesterük valaha is befolyásolni próbálta volna a progresszív társaságot.[82] Pedig a kör tevékenysége korán utat talált a nyilvánosság felé. 1928 februárjában Trauner Sándor és Schubert Ernő munkáiból nyílt kiállítás a Mentor könyvesboltban.[83] Schubert a tárlaton csaknem negyven szénrajzzal és akvarellel szerepelt. Az akkor kiállított munkák jó része Picasso és Braque hatását mutató kubisztikus, a látvány szerkezeti és színproblémáira koncentráló figurális kompozíció, életkép, portré és tájtanulmány volt.[84]
Amíg a hivatalos tárlat műveit csak némi fenntartással szemlélték a konzervatív körök, az 1929 elején lezajlott razzia során a növendéki műtermekben látottak egyenesen megbotránkoztatták a minisztériumi bizottság tagjait. Korniss Dezső így emlékszik vissza az ekkor történtekre: “Kitört a hivatalos botrány. De az igazi csak ezután következett, mikor kegyelmes és méltóságos uraimék személyesen és váratlanul ránk törtek a főiskolán. Ez döntő volt további sorsunkra. A Műcsarnokban szerepelt képeink kismiska volt ahhoz képest, ami a műteremben fogadta őket. A falakon félfiguratív kubizmustól a geometrikus és pretasisztikus absztrakcióig minden variáció szerepelt – ez még hagyján, legalább festékkel volt festve. De már a fotómontázsok, kollázsok, és az obzsék minden szokványos képzeletet felülmúltak.”[85] Maga Korniss az 1927 körüli archaizáló, kubizáló ideálfejek után fotómontázsokkal kísérletezett, 1928 körül pedig absztrakt geometrikus kompozíciókat festett, ezzel párhuzamosan pedig kidolgozta a későbbi szentendrei korszakát is meghatározó “konstruktív szürrealizmus” képi eszköztárát. A minisztériumi vizsgálatokat követő megtorlás-sorozat szétzilálta a főiskolai csoportot: Kepes, Trauner, Korniss és Schubert 1929 nyarán végeztek, így megkapták diplomájukat. Az új tanévre azonban már elutasították Korniss továbbképzést kérelmező beadványát és Vajda Lajos sem folytathatta tovább tanulmányait.
Az intézményes művészképzésből kirekesztett fiatalok természetszerűleg a korszak progresszív művészi csoportjaiban találtak menedéket. Már korábban kiállítottak a Vaszary János által életre hívott UME keretében, majd a főiskolai elbocsátást követően felvételt nyertek a KUT-ba is, és szociális érzékenységüknél fogva kapcsolatba kerültek Kassák baloldali mozgalmával, a Munka-körrel. Ők hatan 1930 januárjában még együtt szerepeltek a KUT Nemzeti Szalonban megrendezett kiállításán.[86] Vajda Lajos az orosz síkkonstruktivizmus hatását mutató kompozíciókkal vett részt a tárlaton, Kepesre Korniss archaizáló, plasztikus fejkompozíciói és a kubizmus hatottak. Trauner és Korniss a geometrikus absztrakció, a dadaizmus és a szürrealizmus ötvözésével kísérletezett. Hegedüs Béla kollázs technikát alkalmazó, szürrealisztikus képmontázsai hasonló úton haladtak. Hegedüs itt kiállított egyik dadaista kollázsa a konzervatív kritika célpontjává vált.[87] Kassák Lajos elismerő kritikát írt műveikről a Munkában, s Vajda kivételével valamennyiüknek reprodukálta egy-egy művét Rózsa Miklós folyóirata, az Uj Szin.[88] Kassák elismerő sorait követően a fiatalok közül többen csatlakoztak a Munka-körhöz, amelynek folyóiratában több politikai karikatúrájuk, groteszk társadalomrajzuk is megjelent.[89]A csoport utolsó közös, hazai nyilvános fellépésére a Tamás Galéria 1930. márciusában megnyílt Új progresszív művészek tárlatán került sor.[90] A hazai kultúrpolitika látványos irányváltása azonban mindinkább ellehetetlenítette a fiatalok munkáját. Csók korábbi jóslata a progresszív művészfiatalság kivándorlására beigazolódott: Kepes 1929-ben Bécsbe utazott, a többiek a következő évben Párizsba emigráltak. Egyedül Schubert Ernő maradt hű a Munka-körhöz. Ám a Csók által feléjük közvetített nyitottság valamennyiük további pályáját meghatározta: Kepes György Moholy-Nagyhoz csatlakozva a chicagoi Új Bauhaus vezető tanára lett, Trauner világhírű filmdíszlet-tervezővé vált Amerikában, míg Vajda és Korniss a magyar avantgarde második nemzedékének legmeghatározóbb alakjaivá váltak itthon.
[56] Hegyi Lóránd: Korniss Dezső. Budapest, 1982, 10.
[57] Épp ezért, hasonlóan több tanítványához, Korniss is éppúgy Csók mint Vaszary tanítványnak tekintette magát. – Csók egy 1929-es levelében ismételten helyettesítésre kéri Vaszsryt: Csók István levele Vaszary Jánoshoz, Balatonfüred, 1929. január 9. Magyar Nemzeti Galéria Adattára, Ltsz. 6126/1954; Mikor Szabó Vladimir Rudnaytól Csók osztályába iratkozott át, csaknem végig Vaszary korrigált az osztálynak: Nádor Tamás: Az emlékezés tava. Interjú Szabó Vladimirrel. Magyar Ifjuság, 1985. április 26. Részben újraközölve: Szabó Vladimir festőművész kiállítása. Kiállítási katalógus, Szirák, 1987. szeptember 4 – október 18., o. n.
[58] “Csók pedig szabadjára engedi a fiatalok kereső fantáziáját” – írja a Műcsarnoki tárlat kritikájában Ybl Ervin: Ybl Ervin: A képzőművészeti főiskola kiállítása. Budapesti Hírlap, 1928. május 28.
[59] Korniss Dezső: Önarckép. In.: Az új magyar művészet önarcképe. (Európai Iskola Könyvtára, 7-8). Budapest, [1945], 24.
[60] “Tíz éves tanári pályám legsikerültebb eredménye az ő művészete, mely mentesen minden ultramodern túlzástól a legnemesebb művészi törekvések harmonikus eredménye” – írta Cserepes István pénzsegély iránti kérelmét támogató ajánlásában 1929-ben. – Magyar Nemzeti Galéria Adattára; Közli: M. Abonyi Arany: Emlékezés Cserepes Istvánra. Művészet, 1960/2, 7; Oelmacher Anna: Cserepes Istvn 1901-1944. In.: Uő.: A szocialista képzőművészet nyomában. Budapest, 1975, 222.
[61] Raksányi Lajos így emlékszik vissza a főiskola 1923-as pécsi művésztelepen folyó munkára: “Mindenki önállóan dolgozott, s munkájukban senki sem szólt bele, legföljebb a vezető tanár korrigált, vagy adott tanácsot, ha felkérték rá. A kész munkákat aztán közösen megbeszélték.” – Bernáth Mária – Mautner József: Balázs János élete és művészete. Kaposvár, 1977, 18.
[62] Bodri Ferenc: Kepes György új szintézise. Művészet, 1977/3, 38-39.
[63] “Ne keserítse el magukat a rektor úr rideg eljárása. Dolgozzamak jó kedvvel, szorgalmasan s mutassák meg, dacára minden akadálynak, méltók arra, hogy Sümeg városa áldozatot hozzon a magyar művészetért” – írta 1929-ben őt helyettsítő tanársegédjének, Fáy Lórántnak. – Csók István levele Fáy Lóránthoz. Balatonaliga, 1929. július 15. Magyar Nemzeti Galéria Adattára, Ltsz.: 18519/71.
[64] Bajkay Éva: [Beveztő]. In.: Trauner (Párizs). Kiállítási katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1981. december – 1982. január, o. n.
[65] Csók István, Vaszary János, Dudits Andor és Szentgyörgyi János Klebelsberg Kunó miniszterhez intézett tervezete. – Magyar Nemzeti Galéria Adattára, Ltsz.: 3068/1930.
[66] A korábbi Mesteriskolákkal is rokon önálló Művészeti Akadémia elképzelését 1932-ben Gerevich Tibor is felveti. Véleményét azon a művészeti politika aktuális kérdéseit tárgyaló konferencián fogalmazta meg, amelyet a Nyugat rendezett a művészpereket követően: Művészeti politika. Nyugat-konferencia. Nyugat, 1932/24.
[67] Az 1925. június 30-án keltezett tervezet szövegét közli: Szögi László – Kiss József Mihály: A Magyar Képzőművészeti Egyetem Levéltára, Budapest, 1997, 94-97. – A rektori tanács 1925. július 1-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Képzőművészeti Egyetem Levéltára, 1/a. 21.
[68] “…régi tervünk, a főiskola reformja, vagyis helyesebben egy festőakadémia fölállítása, újra élénken foglalkoztat. (…) most már a legkomolyabban hozzá fogok látni tervünk megvalósításához. – Csók István levele Vaszary Jánoshoz, Ajaccio, 1929. március 4. Magyar Nemzeti Galéria Adattára, 6125/1554.
[69] Csók István, Vaszary János, Dudits Andor és Szentgyörgyi János Klebelsberg Kunó miniszterhez intézett levele. – Magyar Nemzeti Galéria Adattára, Ltsz.: 3068/1930, 5.
[70] S. F.: Csók Istvánnal a művésznél és professzornál. Pesti Napló, 1930. november 16., 41.
[71] “Jó volna elkülöníteni azokat, akik más-más úton haladnak, akik naturalista stúdiumokat csinálnak és akik stilizált festői hatásokra törekednek.” – jegyzi meg Csók fentebb idézett interjújában is.
[72] Csók István, Vaszary János, Dudits Andor és Szentgyörgyi János Klebelsberg Kunó miniszterhez intézett tervezete. – Magyar Nemzeti Galéria Adattára, Ltsz.: 3068/1930, 8.
[73] Uo. 9.
[74] Fáy 1926-1933 között Csók növendéke, 1928-1932 között tanársegéde; Cserepes 1926-1930 között tanítványa.
[75] Göllner 1921-1928 között Csók és Glatz tanítványa; Biai 1924-1929 között Vaszary majd Csók növendéke; Szentiványi 1930-1937 között Benkhart, Rudnay, Csók, Réti és Vaszary növendéke.
[76] Szabó Vladimir 1924-1931 között Rudnay, Csók, Vaszary és Benkhart növendéke volt.
[77] Futásfalvi 1920-1924 között Csók tanítványa. Legutóbbi emlékkiállítása korai munkáiból is válogatott: Futásfalvi Márton Piroska (1899-1996) emlékkiállítása. (Kürti Emese bevezető tanulmányával). Kiállítási katalógus. Budapest, Ernst Múzeum, 2002. május 9 – június 5; Ecsődy Ákos 1921-1927 között Csók Tanítványa1924-től tanársegéde. Tanulmányai végeztével a – Csók elnöklete alatt működő – Szinyei Merse Pál Társaság által megítélt Nemes Marcell ösztöndíjjal utazott Párizsba. – Mezei Ottó: Egy alig ismert művész. Művészet, 1987/9, 54; Kopócsy Anna: Ecsődy Ákos emlékkiállítás. Új Művészet, 1997/3, 52-53.
[78] Borbereki 1928-1933 között Vaszary, majd a III. évtől Csók tanítványa, 1931-től tanársegéde.
[79] Istókovits 1922-1928 között Csók, Dudits és Rudnay tanítványa.
[80] Trauner és Kepes 1924-1929, Korniss 1926-1929, Hegedüs és Vajda 1927-1929 között Csók növendékei, Schubert Ernő 1924-től Rétinél tanul, majd átiratkozik Csók osztályába.
[81] A csoport történetét és a domináns művészeti tendenciákat részletesen elemzi Hegyi Lóránd Korniss-monográfiája: Hegyi Lóránd: Korniss Dezső. Budapest, 1982, 13-18.
[82] Kollázsokkal és gúnyrajzokkal díszített műtermük részlete a csoportról készült fotón is kivehető: Rep.: Korniss Dezső 1908-1984. Kiállítási katalógus, Fészek Galéria, Budapest, 1994, o. n.
[83] A tárlat időtartalam: 1928. február 4-25. – A Mentor könyvkereskedés több fiatal, főiskolás művésznek nyújtott bemutatkozási lehetőséget a húszas években. – Csaplár Ferenc: “Egy izgalmas könyvesbolt”. In: A Mentor könyvesbolt. 1922-1930. Kiállítási katalógus, Kassák Múzeum, Budapest, 1996, 11-17.
[84] A kiállított művek jegyzékét közli: A Mentor könyvesbolt. 1922-1930. Kiállítási katalógus, Kassák Múzeum, Budapest, 1996, 27. – Közülük számos darab azonosítható a Magyar Nemzeti Galéria Festészeti és Grafikai Osztályán található művekkel. Többek között: Konyhában ülő asszony, Ltsz.: 81.23. T; Festőnő, Ltsz.: F. 63.154/91. stb. – Lásd még: Schubert Ernő (1903-1960) festőművész emlékkiállítása. Szentendre, Művésztelepi Galéria, 1986. szeptember
[85] Korniss Dezső önéletrajza. Kézirat, 1967. – Idézi: Hegyi Lóránd: Korniss Dezső első alkotói korszaka. Ars Hungarica, 1976/1, 102.
[86] A Képzőművészek Uj Társasága KUT kiállításának képes katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1930. január
[87] “Van rajta: három valóságos lécdarab, rászögezve a vászonra. De nem keretnek, hanem bent a képben (?). Aztán: egy használt villa (evőeszköz, nem lakóház), egy csorba pléhkanál, egy estilapból kitépett oldal (igazi újságpapír), két fényképdarab egy képeslapból, a képen Róbert bácsi ebédosztását (talán azt!) propagálják, egy darab penészes prófunt, ugyancsak egy valóságos kátránypapír darab, három igazi szeggel felerősítve a vászonra, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés regényének olcsó kiadásából a címlap egy darabja (felragasztva a vászonra) és végül egy valóságos posztódarab, csepeli gyártmány, nem gyapjúanyag, lyukas, előbbi életében nadrág lehetett. Kész. Címe: Olajfestmény. Ára: 300 pengő.” – N. n.: A 88-as kép a KUT kiállításán. Magyarság, 1930. január 26., 11.
[88] Kassák Lajos: A KUT fiataljai. Munka, 1930. február 12., 382; Reprodukálva: Kepes György: Fej, Uj Szin, 1930/1, 46; Schubert Ernő: Szoba belseje. Uo.; Hegedüs Béla: Kép. Uo., 47; Trauner Sándor: Kép, Uo.; Korniss Dezső: Kép, Uo.
[89] A fiatalok és a Munka-kör kapcsolatáról: Csaplár Ferenc: A Munka-kör képzőművészeti tevékenysége. Művészettörténeti Értesítő, 21, 1972/2, 133-138; Hegyi Lóránd: A Munka-kör képzőművészeti tevékenysége. Ars Hungarica, 11, 1983/2, 283-295.
[90] Új progresszív művészek kiállítása. Tamás Galéria, 1930. március 30 – április 25. – A hat fiatalon kívül a kiállításon részt vett Dési Huber István, Csapek B. Károly, Göllner Miklós, Gábor Jenő, Kolozsváry Sándor, Sugár Andor, Bene Géza, Goldmann György és Littmann Frigyes.