In: Blues 2010. Kőnig Frigyes kiállítása.Katalógus bevezető. Guga Galéria, Budapest, 2010.

Ráció, szépség, tudás, arányosság, szilárdság, fragmentum. Hívószavak, amelyek éppúgy felkavarják a kollektív emlékezet mélytengerét, ahogy egy zadari utazás efemer élménytöredékeit. „Ikonográfiailag telített” – fontoskodik a bölcsész. És valóban: a dór oszlopokban ott zeng az antikvitás nagy tradíciója, a rendezettség és befejezettség megvalósult teljessége. „Oszlopokból szőtt erdő” – így az író. És szemünk előtt az architektúra őserejű organizmusként burjánzik, növekszik, majd beomlik, szétmállik, elporlad. „2010 Blues” – gondolja Kőnig Frigyes. És belátva a múlt hibátlan rekonstrukciójának képtelenségét, vállalva az emlékezés szabálytalanságát, maga is romokat konstruál, szinkópa ritmusba rendezett, nosztalgia-kékbe mártott, lélek-kékbe merített, tradíció és modernitás vízéből egyaránt táplálkozó saját képi rendet. Rajzol, akvarellezik, fest, mintáz, olykor leíró aprólékossággal, máskor expresszív lendülettel, egyszer a porózus anyag bűvöletében, másszor elvont térélmények alkotójaként. A felgyűrődött időrétegek (korstílusok, iskolák, trendek) itt kisimulnak. A dolgok azok – amik: faragott kövek, porózus matériák. Csakhogy ezek a romok, nem egy visszavonhatatlanul letűnt világ maradványai, hanem olyan töredékek, amelyek mélyen jelenünkbe ágyazottak, múlhatatlan szépségük pedig a szüntelen növekedés, újjászületés ígéretét hordozza magában. Nem kevés ez, így 2010-ben Európa szívében.