Élet és Irodalom, 2015. szeptember 25., 22.

Ötvenöt éves korára az ember már nagy valószínűséggel tudja, hogy sikerült-e hőssé válnia, és jobb híján rezignáltan veszi tudomásul, hogy erre már mind kevesebb az esélye. Rácmolnár Sándor életközépi számvetésében a hősökről elmélkedik, pontosabban arról, miként ölt testet a hősiesség eszménye képi közgondolkodásunkban. Tudja jól, hogy a hősök ruganyos izmú ifjak, szemük telve csillogással, szívük telve bátorsággal. Arcukon nem tükröződik se kétely, se félelem. Nemi jegyeik megnyugtatóan domborodnak. Derekuk darázs. Tartásuk egyenes. Kimértek és fegyelmezettek. Egyszóval rémisztő megtestesülései a két dimenziós átlagembereknek, akikről az idealizálás módszeresen legyalult minden egyedi, szerethető személyiségjegyet. Végső formájukban szánalomra méltóan esetlen, agyatlan zombilények. Rácmolnár szokása szerint úgy mixeli képi alapanyagait, hogy végül a héroszok apoteózisa helyett émelygő rosszullétet kelt tömény jelenlétük. Aki panegerikus magasztalást várt csalódottan kereshet magának másutt hősöket, mert itt bokáig ér az irónia és alig leplezetten lóg ki a keretek mögül a szarkazmus patás csülke.

Rácmolnár koktéljában mesteri módon vegyíti a héroszok ábrázolásának egyetemes képi hagyományait: alakjuk Héraklész, Superman és Rózsa Sándor ötvözete, kellőképpen átszínezve a pop és neopop szivárványos párlatával. Amolyan urbánus népművészként illeszti egymás mellé napjaink vizuális dzsungelében levadászott motívumait, hogy aztán egy illuzionista ördöngös ügyességével öltse magára a különféle stílusjelmezeket. A végeredmény valahol a másolat és a parafrázis között burjánzó pasticcio, magabiztosan nagyvonalú stílusimitáció. Olyan mint a használati utasítások képei, ponyvák fametszetei, képregények alakjai, naiv művészek fogadalmi képei – de végső soron félreérthetetlenül egyedi, Rácmolnár.

A kivitelezés professzionalizmusa ellentmond a látszólag műkedvelői megjelenésnek. Minden alakja meghökkentően kidolgozott. Ám a túlfokozott manualitás, az aprólékos rajz és akkurátus színezés nem csupán a stiláris szemfényvesztés eszköze, hanem maga is jelentésteli összetevő. Most bemutatott sorozatának alakjait hangsúlyozottan műkedvelői eszközökkel rajzolja meg, színes ceruzával, filctollal. Vonalrajza pontos, lelkiismeretesen szépen színez, nem lép ki a vonalból. Az egész kényszeres merevségében éles ellentéte az ábrázolt témák szenvedélyességének. Azt sugallva, a mozihősök voltaképp a személytelenség és konformizmus kalodájában vergődő lényünk kivetülései. Pubertás kori elfojtott vágyak ijesztővé aszott panoptikuma. Terápiás rajzgyakorlatok: ha már nem lehet hős, rajzoljon hősöket!

Rácmolnár választott képformája naplószerű, ezt sugallja a képszélek tépett, meggyötört kidolgozása, a rajz személyes, közvetlen kifejező eszköze. Elnyűtt lapjaira derűs nosztalgia és szánakozó önirónia hint jótékony púdert. Jól jellemzi ezt a kétarcú viszonyt a műanyag játék katonákból kirakott hieroglifa-sor, ahol a kényszerű támadás pozíciójába merevedett hódítók és indiánok színes alakzataiból rajzolódik ki a gyerekkor mintázata. Ebből fakad a sorozat személyes olvasata, hiteles magántörténelme.

De túl az individuális visszatekintésen, Rácmolnár minden egyes kompozíciója napjaink pontos látlelete. Rajtuk a hős mint kulturális közhely, uniformizált robotlény jelenik meg, aki mostanra bugyuta reklámok szánalomra méltó statisztájává csökevényesedett. Sorozata a tömegkultúra megannyi színterét felvillantja, esik itt szó horrorról, krimiről, rajzfilmről, vallásról, sportról és globális felmelegedésről egyaránt. Mindez szerves folytatása annak a több évtizedes munkának, amelynek során Rácmolnár szisztematikusan górcső alá vett tömegkulturális mítoszokat, társadalmi sztereotípiákat és történelmi traumákat. E kollektív önvizsgálat során sorra kerültek napjaink eleven hősei, a Guinness-rekorderek, a német identitást átható Grimm-mesék vagy a náci haláltáborok szuvenírképpé formált épületei.

És most itt az újabb szembesítő show! „Mi történik velünk?” – kérdi az egyik képcím. Rajta úszó jégtömbön reménytelenül álldogáló férfiak és nők tömege. Öltönyük kifogástalan, szoknyájuk frissen vasalt, tekintetük üres. Hőseink magatehetetlenül sodródnak végzetük felé.