Art Limes, 2017/4, 11-16.

ÁTJÁRÓK MESE ÉS VALÓSÁG KÖZÖTT

Szegedi Katalin gyermekkönyv-illusztrációi

„A nap mosolyog, s aranysugárban úszik minden csónak, míg táncoló fénykölykök rohannak, ingerkedve csipkékkel, csokrokkal, belékötve a vágytól reszkető szalagleánykákba, ugrándoznak, csókolóznak és pajzán mámoruk feledteti velük korai elmúlásukat.

A virágok ismét mosolyognak.”[1] Gulácsy Lajos nosztalgikus, szentimentális világa közel áll Szegedi Katalin rajzainak légies könnyedségéhez, romantikus elvágyódásához. Ahogy Gulácsynak, úgy neki is visszatérő ösztönző élménye Itália. A budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban Fried Ilona volt az olasztanára és osztályfőnöke, aki elmélyítette benne az olasz kultúra és művészetek iránti vonzódását, és kifinomult műveltségével nagy hatással volt rá.[2] Pályakezdőként egy ösztöndíjnak köszönhetően pár hónapig Rómában alkotott, ahol testközelbe kerülhetett a rajzművészetére oly nagy hatást gyakorló olasz reneszánsz művészettel. A századforduló álmodozóihoz hasonlóan az ő gyermekkönyveit is áthatja az elvágyódás távoli korokba, vidékekre vagy csak a fantázia álomszerű világába. „Nosztalgikus alkatú ember vagyok, ilyenek a rajzaim is. Imádom a régi tárgyakat, melyekhez ha ráadásul emlékek, emóciók is kötnek, nagyon tudok ragaszkodni hozzájuk. A régi tárgyakban engem nem vonz az antikvitásokban fellelhető, egyébként gyönyörűen helyreállított darabok tökéletessége, sokkal inkább lázba hoz a lepusztultságuk. A hibáik, a tökéletlenségük, az esendőségük. Egy-egy letört darabka vagy hámladozó festék mind-mind elődeink boldogságáról vagy szenvedéseiről mesél, én pedig megörökítem őket a rajzaimon, hozzáadva persze a saját „mesémet”. Így osztom meg a mai gyerekekkel a régebbi, letűnt korok szépségét, hiszen sokuknak nem adatott meg a lehetőség, hogy ilyen ódon tárgyakkal vegyék körül magukat. Örülnek, ha szép ruhájú kisasszonyokat, csodás kastélybelsőket és gyönyörű tájakat láthatnak a mesekönyvekben, és gondolatban szinte belebújhatnak a képek részleteibe.” – vallotta egy interjúban.[3] Elmúlt korok hangulatát, tárgytöredékeit maga is szívesen beemeli képeibe.

            Szegedi Katalin rajzoló műhelyében álmokat fabrikál: hibátlanul szépséges királylányokat, légies hercegeket, egzotikus palotákat és csúfságos banyákat. Formát ad a lányszobák mélyén felnőtt korunkban tovább élő meséknek. Illusztrátorként életre keltetette a klasszikus mesék világát: a Grimm testvérek, Andersen meséit, Kis Mukk, Óz és Alice történeteit.[4] E roppant gazdag és színvonalas illusztrátori életműből a B32 Galéria kiállítása három olyan kötet rajzaiból válogatott, amelyek az elmúlt években a Csimota kiadónál jelentek meg.[5]

            A grafikailag kiemelkedően igényes gyerekkönyveivel nevet szerzett kiadó és Szegedi Katalin első közös könyvének története szintén Olaszországból indult. 2009-ben az Associazione Culturale Teatrio olasz egyesület meghívta Szegedit egy illusztrációs workshopra, aminek apropóján megszületett a Lenka első terve.[6] Mivel első formájában a történet erre a közös műhelymunkára készült, eredetileg olaszul írta Szegedi. A szerzői könyv ekkor már nem volt idegen tőle, hiszen a 2002-ben megjelent Álomcirkuszt is őmaga írta és rajzolta. [7] (A Lenka egyik lapján, belső idézetként, fel is tűnik e korábbi kötetének borítója.) Az Olaszországban készült könyvtervben Csányi Dóra látott fantáziát, aki a dundi és magányos kislányról szóló jelenkori mesét a Csimota tolerancia-könyvek sorozatában jelentette meg 2010-ben.[8]

            A 2008-ban indított tolerancia-sorozat a Csimota egyik legfontosabb könyves vállalkozása. A sorozat igényesen illusztrált kötetei a hazai könyvpiacon szokatlan bátorsággal szólnak a gyerekekhez másságról, elfogadásról, elmúlásról. Lenka története nagyon is illet a sorozat szellemiségéhez és általa Szegedi Katalin is új oldaláról mutatkozhatott be, bizonyítva, hogy nem csak a mitikus mesevilágban van otthon, hanem saját jelenünk meséinek is tud rajzaiban formát adni.

Lenka, a vörös hajkoronát viselő, dundi kislány történetének színterei az otthona és a játszótér. A történet konkrét helye és konkrét ideje mégsem határozható meg, Szegedi ugyanis épp annyira vonatkoztatja el a látványt, amennyire az elbeszélés általános érvényéhez szükséges. A képeknek ez az általános érvénye, tágan értelmezhető kulturális kódrendszere magyarázza a történet máig tartó nemzetközi sikerét.[9] A kötet valódi picturebook, benne a képek uralkodnak, többségük dupla oldalas kompozíció, a rövid szövegblokkok ezekbe illesztett kísérőként jelennek meg.[10] Kompozíciói szuggesztív, a filmnyelvben használatos nézőpontokat használnak, mint például egyik kezdőképe, ahol az anya háta mögül láthatjuk a háttérben rajzoló kislányt. A főszereplő magányát a külső, tágas térben esetlenül mozgó kislánnyal szemlélteti, elszigeteltségének érzékeltetésére előtérbe hozott, közeli alakját Szegedi a háttérben játszó gyerekek ellenpontjával emeli ki. Ugyanez a szubjektív nézőpont érvényesül új barátjával, Palkóval való közeledésének ábrázolásakor is. Színhasználata elvont, vörös-fekete-fehér színek hármasára épül. Absztrakt koloritját ellensúlyozza tárgyszerű anyaghasználata, a nagyon is valóságos kollázs elemek, konkrét tárgyfotók alkalmazása. A hullámkarton, mint díszlet és mint rajzi alap végig vonul a köteten, jellegzetesen redős, barna hátterén a tempera rajzok fakó, freskó szerű faktúrát kapnak. Az olyan kollázs elemek, mint az újságból kivágott apróhirdetések vagy a kislány életében oly fontos szerepet betöltő színes ceruzák, átjárást biztosítanak a mese történetéből a mindennapi valóságba. Az egész képi világ enyhén szomorkás melankóliáját jól eső kötetlenséggel oldja az oldalszámok oldalanként változó, ötletesen humoros elhelyezése.

Mese és realitás hasonlóan egyedi elegye jellemzi a Lenka három évvel későbbi folytatását. A Palkót 2013-ban azonos formátumban, az előző fiús párdarabjaként, szintúgy a tolerancia-könyvek részeként adta ki a Csimota.[11] Palkó, a törékeny testalkatú, szemüveges, könyvmoly kisfiú már az előző kötetben is feltűnt jellegzetes rollerjével, mint Lenka első, igazi barátja. Szegedi Katalin számos belső idézettel kapcsolja össze a két kötetet: rímelnek egymásra a belső előzéklapok rajzai, az iskolából hazafelé sétáló Palkó mögött feltűnik a korábbi kötetben látott, ablakban rajzoló Lenka és a játszótéren őt kitaszító barátnőket is Palkó szemszögéből láthatjuk. Egyazon történések különféle szempontú megmutatása nem csak izgalmas képi kaland, hanem az eltérő szempontok tolerálásra ösztönző tudatos szerzői eljárás is. Szegedi a Palkó esetében szorosan követi előzményének kompozíciós, technikai eljárásait. Új helyszínként jelenik meg az iskola, aminek nyomasztó légkörét a tornaóra és egy tanóra szuggesztív képeiben idézi meg a rajzoló. A képek domináns színe ezúttal azonban nem a vörös, hanem a kisfiú szőke hajához igazított sárga. A Palkó képeiben Szegedi a kollázs technikát még tudatosabban és gazdagabban alkalmazza, az előzőnél bátrabban emelve be idegen tárgyakat a kompozícióba. Ahogy Lenka esetében a színes ceruza kapott kiemelt szerepet, ezúttal a természettudományos érdeklődésre utaló zollstock jelenik meg anyagi valóságában, mint a kisfiú attribútuma. Szintén tapinthatóan valóságos a tornaóra tortúráját megtestesítő mászókötél. Szegedi szívesen használja a tárgyakat eredeti rendeltetésüktől eltérő módon, így a muffin sütőpapír egy állólámpa búrájává lényegül át, a rozskenyér szeletek parafa dugóból faragottak, a fürdőkád habját pedig buborékos fólia idézi meg. A tárgykollázsok közös játékra, a képek figyelmes vizsgálatára ösztönzik a néző-olvasót, folytonos átkapcsolásra a különféle valóságszintű vizuális ingerek között. A fotó alkalmazása révén létre jövő 3D élmény pedig igencsak ismerős a mai fiatal nézők számára.

A fotókollázs és líraian kifinomult rajz egyedi ötvözete jellemzi Szegedi Katalin legújabb szerzői kötetét, a Kocsonyakirályfit is.[12] Számos klasszikus meseillusztrációja után Szegedi megírta saját meséjét a királylányról, aki nem hisz a mesékben, így a fehér lovon érkező királyfiban sem, s csöndesen éldegél szeretett király-apjával, mígnem váratlanul be nem toppan életébe a szerelem. Minthogy a királylány szenvedélye, önkifejezési eszköze a főzés, amivel boldoggá teszi apját és eltereli figyelmét saját magányáról, a kötet megjelenése maga is egy régi szakácskönyvet imitál. A szerző ezt a formát választotta egész könyve vizuális alapelemének: ennek gyűrött lapjaira rajzolja rá a boldogságkereső hőseinek történetét.[13] A lappárok kompozíciót a képi elemek levegős elhelyezése jellemzi, az úszó, lebegő rajzokon keresztül is formát adva az álmodozásnak, elvágyódásnak. Az akvarelles könnyedségű képi világot átható lírai nosztalgiát jól kiegészítik az ezúttal is bőségesen használt tárgykollázs elemek, amelyek egy emlékkönyv nosztalgikus képeiként lebbenek át a lapokon. A testetlenül áttetsző ceruzarajok mellett, ami anyagi valójában létező, azok az emlékek tárgytöredékei és az ételek alapanyagai. Minden egyéb múlékony és képzeletbeli. A tárgykollázs Szegedi világában átjárót nyit a valóság felé, azt sejtetve, hogy szerelemre éhes királylányok nagyon is léteznek, ahogy a mesebeli királyfi is megérkezhet egyszer.

Az illusztrátorok nagy része ma már komputeren dolgozik. Szegedi Katalin viszont mai napig kézzel rajzolja, ragasztja kompozícióit. A kiállításon bemutatott képtárgyain nagy műgonddal formálta meg történeteinek rajzolt és tárgyszerű valóságát. Meséi ily módon tárgyszerű valóságukban is életre kelnek, amint azt három bemutatott könyvének aprólékos kidolgozott, vitrinekben elénk tárt tárgyvilága is igazolta. Mintha általuk kinyílna egy titokzatos átjáró: ott vannak, a mese valóságának tárgyszerű bizonyságaiként. A kiállításon együtt volt tehát minden, ami Szegedi Katalin illusztrátori receptkönyvének nélkülözhetetlen alapanyaga: nagy adag meseteremtő fantázia, némi lírai melankóliával és nosztalgikus varázslatnak fűszerezve és egy csipetnyi humoros jelenvalóval megbolondítva.

[1] Gulácsy Lajos: A virágünnep vége. In: Gulácsy Lajos. Szerk.: Szíj Béla. Corvina, Bp., 1979, 158-159. 

[2] http://ekultura.hu/olvasnivalo/eletrajz/cikk/2006-03-12+00%3A00%3A00/szegedi-katalin-eletrajz – letöltés: 2013. 09. 27.

[3] Uo.

[4] Grimm: Az aranyhajú leány. General-Press, 2006; Lewis Caroll: Alice Csodaországban. General-Press, 2007; Baum: Óz, a csodák csodája. General-Press, 2008; Balázs Ágnes: Andersen, avagy a mesék meséje. Móra, 2009; Hauff: Kiss Mukk története. General-Press, 2012;

[5] Lenka és a kocsonya. Szegedi Katalin könyvgrafikai kiállítása. B32 Trezor Galéria, Budapest, 2017. május 4-25.

[6] Tsík Sanya: Interjú Szegedi Katalinnal, a Lenka alkotójával. http://csimota.blog.hu/2010/11/10/interju_szegedi_katalinnal_a_lenka_alkotojaval – Letöltés: 2013. 09. 27.

[7] Szegedi Katalin: Álomcirkusz. General-Press, Budapest, 2002.

[8] Szegedi Katalin: Lenka. Csimota, 2010.

[9] A magyar kiadás óta megjelent svéd, lengyel, francia és holland nyelven. Simon Krisztina oktatási segédanyagot írt belőle. Zalaegerszegen bábjáték készült a két könyvből együtt.

[10] A 31 oldalas kötet mintegy fele (12) dupla oldalas kép.

[11] Szegedi Katalin: Palkó. Csimota, Budapest, 2013.

[12] Szegedi Katalin: Kocsonyakirályfi. Csimota, Budapest, 2016.

[13] A kötet alapja valóban egy régi, befotózott füzet volt.