Szörnyek és képzeletbeli lények a kortárs magyar gyerekkönyv-illusztrációban

Kiállítási katalógus. Deák 17 Galéria, Budapest, 2020.

Újra közölve: „Én kicsi szörnyem”. Szörnyek és képzeletbeli lények a kortárs magyar gyermekkönyv-illusztrációban. In: Illusztráció – Történetek. Tanulmányok a magyar könyvillusztráció történetéből. Szerk.: Révész Emese. Balatonfüred, Tempevölgy, 2022, 151-183.

Mítosztól a multiplexig

Amikor Friedrich Justin Bertuch 1790 és 1830 között Bilderbuch für Kinder címen kiadott lexikonában az ismert világ képes leírására vállalkozott, az állatok, növények, ásványok, mesterségek és tudományok képei között „Mesebeli állatok” néven a mitológia képzeletbeli teremtményeinek is helyet szorított.[1]  Habár Bertuch szövege hangsúlyozta, hogy mindezek csak a mesék és mítoszok lakói, a kentaur, kiméra, szfinx, griff, baziliszkusz, főnix és sárkány élénken színezett, rézmetszetű figurája semmivel sem tűnt kevésbé valószerűnek, mint a távoli vidékek bármely egzotikus teremtménye. Úgy másfél évszázaddal korábban, Comenius Orbis Pictusában ugyan nem kaptak helyet a mitológiai lények, ellenben kitért az „Éktelenek és csudatermetűek” leírására, részletesen jellemezve a „közönségestől” eltérő, deformált teremtményeket.[2] Amióta beszélhetünk tehát egyáltalán önálló gyerekkultúráról, abban helyet kaptak a szörnyszülemények is. Olyan figurákról van szó, akik évezredek óta ott tanyáztak a legendák, mesék és a természettudományosan megismerhető világ határvonalán. Létezésük bizonysága mindinkább a róluk készült temérdek kép volt, amely a megfigyelés és autopszia objektív leírásán innen és túl kézzelfogható, fizikai közelségbe hozta alakjukat. Miközben a felvilágosodás tudományos objektivitása az utolsó kis baziliszkuszt is kisörpörte a fizikailag bizonyíthatóan létező teremtmények szigorúan őrzött rendszertanából, a képzeletbeli lények a mítoszok és mesék karanténjába szorultak, hogy végül a művészet Paradicsomkertjében leljenek otthonra. Innen kalandoznak el azóta is a gyerekkultúrába, ahol igencsak otthonosan érzik magukat, hiszen maguk is két világ szülöttei, ahogy a gyermeki univerzum sem von még éles határvonalat valóság és képzelet közé. A szörnyek képzeletbeli lényekké szelídült formái mostanra a gyerekszobák rendes lakói lettek, illatos, színes plüss figuraként ott vannak a gyerek születésénél, kulcstartóként megbújnak az iskolatáskában, viháncolnak a gyerekkönyvek és filmek lapjain, ijesztgetnek a számítógépes játékok képernyőin, fokozatosan előkészítve a felnőtt tömegkultúra mind borzongatóbb lényeinek fogyasztását. Napjaink szörny-konjunktúrája azt jelzi, sosem szerettünk ennyire félni, vagy még sosem féltünk ennyire.

            A szörny szó a magyar nyelvben beszédes, magában hordozza jelzői eredetét, sugallva, hogy olyan teremtményekre vonatkozik, akik szörnyűek.[3] A latin eredetű, de magyarul is használatos monstrum kifejezés ugyanakkor a lény külső alakjára utalva hatalmas, ormótlan, idomtalan, torzszülött alakot jelent.[4] A két fogalom között jelentős az átfedés, mert ami torz, az rendszerint ijesztő is, ám nem minden ijesztő lény deformált, és fordítva, az idomtalan nem feltétlenül vált ki rémületet (lásd Barba papa vagy Teletabik). A gyerekkultúra szűkebb területére vonatkoztatva pontosabb lenne tehát úgy fogalmazni, hogy olyan teremtmények képi ábrázolásaival találkozhatunk „szörny” titulus alatt, amelyek valamennyien a képzelet szülöttei, ám dolguk a legkevésbé sem a félelemkeltés, sokkal inkább a szorongások oldása. A gyerekkönyvek illusztrációi kapcsán helyesebb tehát képzeletbeli lényekről beszélni, akik olykor a szörnymesebeli szerepét öltik magukra. A gyerekkori félelmek gyakran és váratlanul feltörő buzgárai alakot ölthetnek ugyan némely fantázialényben, de a félelem merőben szubjektív természetéből fakadóan, az illusztrációk megannyi egyéb lénye és momentuma alkalmas e projekcióra.  

            Kétarcú teremtmények ők, akiket azért hívott elő elménk, hogy általuk árvényesítsen társadalmi tabukat, épp ezért egyszerre vonzó és taszító lények, akiket „undor és vágy” kettős parancsának izgalmas feszültsége tart életben.[5] Megnyilatkozik ez a latin „monstrum” szó etimológiájában, amely visszavezethető a „figyelmeztet” (monere) és „megmutat” (monstrare) igékre.[6] A kísértő bűn kettőssége ez, ami önmagát felfedve, anyagi mivoltában nyilatkozik meg. E tekintetben óriási a képek felelőssége, amelyek minden cirkalmas leírásnál drámaibb erővel képesek megidézni a szörnyek ráción és normalitáson túli alternatív valóságát. Ez a titokzatosság, a szokatlan borzongató izgalma, a különös csiklandozó újdonsága az, ami a gyerekkönyvek képeinek fantázialényeit is élteti. Jeffry Jerome Cohen a szörnyek kultúrtörténetét vizsgálva hangsúlyozza, hogy a szörny kulturális metafora, azaz „kulturális test”, amelynek jellegét és formáját félelmek, vágyak, szorongások és fantáziák együttesen táplál.[7] Kollektív konstrukció és projekció, ami azért fedi fel fizikai lényét, hogy figyelmeztessen a veszélyekre. Lényegét tekintve nincs ez másképp a gyerekkönyvekben sem, amint a Cohen által megfogalmazott tézisek közül igaz rájuk az is, hogy krízisek jelzői és a másság kifejezői.

A szörnyek kultúrtörténetét vizsgáló elemzők egyetértenek abban, hogy a kifejezés olyan teremtményekre használatos, akik mások, idegenek, szokatlanok, és épp a biztonságosnak vélt ismerőstől való különbözőségükből fakadóan váltják ki az evolúciósan kódolt félelmet.[8] Mivel a szörny ebben az értelemben az idegen és értelmezhetetlen projekciója, kulturálisan és történetileg relatív fogalom, ami csak az adott kor normalitásfogalmának viszonyában értelmezhető.[9] Ugyanaz a képi szörny alakzat tehát történeti idő, hely, életkor és személyiség függvényében más hatást válthat ki szemlélőjéből, a különösen érdekestől a fenyegetően félelmetesig. Így masírozhattak át Paolo Uccello elegáns, quattrocento sárkányai a kortárs illusztrációba, míg Hyeronimus Bosch hideglelős szörnyeit ma is inkább a felnőtt néző borzongását szolgálják.

            A szörnyek az emberi kultúrával egyidős, archaikus teremtmények, amelyeken keresztül képzeletünk formát adott mindannak, ami emberfölötti, irracionális, transzcendens. Az istenek, démonok, szellemek alakjában testet öltött erők és képzetek a mágikus rítusok során nyertek formát, maszkokba, képekbe manifesztálva az evilágon túli létezőt.[10] Ennek megfelelően alakjuk közös jellemzője is az inhumán és torz jelleg, azaz az emberi test normális alakjától eltérő deformitás. A szörnyek definíciójára és klasszifikációjára az elsők között vállalkozó Sevillai Szent Izidor (556-636) Etymologiae című művében a fogalmat egyrészt a deformitás (a végtagok torzulása, hiánya vagy túlburjánzása) másrészt a hibriditás (állat-ember, állat-állat) jellemzőivel írta le.[11] Az előbbi szorosan összefügg a rútság esztétikai fogalmával, amelyet Aquinói Szent Tamás a szépség ellentéteként, a teljesség és arányosság (integritás, inkoherencia) hiányával jellemzett.[12] Új nézőpontot képviselt a Francia Enciklopédia, amely a rútság jelzője helyett a természetellenes és különös fogalmaival írta körül e teremtményeket.[13] A testi deformitáshoz az ókor óta etikai ítélet is társult, a normalitástól eltérőt (azaz esztétikai értelemben csúfat) erkölcseiben is fogyatékosnak bélyegezve, az abnormálist az immorálissal azonosítva. A 18. század végétől a testi jegyeket hordozó szörnyek (Körpermonster) mellett előtérbe kerültek a külső megjelenésében átlagos, lelki torzulásokat hordozó morális szörnyetegek (Sittenmonster).[14] A kortárs gyerekkönyvek képeiben ezek a hagyományok töredékesen és korlátozottan érvényesülnek, az inhumán jelleg megmarad, de eltávolodik a rút és erkölcstelen fogalmáról, helyette a különösség és másság jellemzőivel közelíthető meg leginkább.

            A szörnyek történeti alakulását vizsgáló elemzések kiemelik, hogy a képzeletbeli lények helye és szerepe az archaikus gondolkodásban mitologikus volt, amit a reneszánsztól a természettudományos leírás igénye váltott fel, mígnem a 19-20. századra jobbára a tömegszórakoztatás lett fő funkciójuk. Az antik mitológiában nyüzsögnek a szörnyek, inhumán testi jegyeik által is kifejezve természetfeletti képességeiket és erejüket (Hidra, Kerberosz, Medúza, Polüfémosz, Kiméra, Minotaurusz stb.). Ezek képi ábrázolása igen bőséges volt ahhoz, hogy kiindulópontja legyen a keresztény kultúra szörnyhadának. Bár a Biblia nemigen tér ki az említett szörnyek részletes leírására, a szentek kísértésekkel teli életrajzai annál inkább, a középkori képzőművészek fantáziája nyomán pedig már minden eddiginél fertelmesebb és életszerűbb rémek árasztották el a képi ábrázolásokat. A rettenetet plasztikus formája azért is lett elvárássá, mert a keresztény ikonográfia már egyértelműen a bűnnel azonosította a szörnyet, riasztó alakja tehát morális célt szolgált. Legnagyobb változatosságban a bűnre csábítás (Szent Antal megkísértése) és a büntetés (Utolsó Ítélet) jeleneteiben nyüzsögtek.[15] Ezzel párhuzamosan a koraközépkortól a bestiáriumokban és kozmográfiákban is helyet kaptak, mint az ismert világ ismeretlen részének lakói, természettudományos igényű leírásukkal és ábrázolásukkal egyetemben. A távoli (indiai, afrikai) vidékeken élő fejlábú, nyolcszemű, és egyéb torz lények még az olyan, komoly természettudományos munkákban is „tárgyszerű” illusztrációkkal szerepeltek mint Konrad von Megenberg Buch der Natur című tudományos bestsellere, vagy a Nürbergi krónika.[16] A 19. századra az egész népes szörnybagázs a fikciós irodalom területére szorult, a mese és a felnőtt rémmese (horror) területén bontakozva ki. A romantika, majd a szimbolizmus szenvedélyes érdeklődése az emberi psziché rejtett zugai iránt, az ösztönélet és tudatalatti feltárásra irányuló igyekezet a szörnyek újabb konjunktúráját eredményezte. A 19. századi irodalmi képzelet új típusú szörnyek hadát teremtette meg, az ember által alkotott, mesterséges szörnyekét (Mary Shelley: Frankenstein, 1818; R. L. Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde, 1885; H. G. Wells:Mr. Moreau; Bram Stoker Drakula, 1897.) Innen már csak egy lépés a 20. századi tömegkultúra szörnyipara, amelynek King Kong, Godzilla és a Terminátor nyomán sorra születtek gyermek- és ifjúsági változatai. A képzőművészetben a középkor után a romantika és szimbolizmus, a tudatalatti iránt érdeklődő világa fordult újra a téma felé. A századforduló magyar képzőművészetében például Nagy Sándor, Tichy Gyula, Jaschik Álmos és Mokry-Mészáros Dezső művein tűntek fel különös gazdagságban.[17] A hibrid fantázialények a kortárs képzőművészetnek is állandó szereplői, a Wunderkammer-ek kultúrtörténeti hagyományától a genetikai kísérletek aktuális témájáig terjedő széles spektrumon.[18]

„Szörnyek a szobádban” – szörnyek a gyerekkönyvekben

A gyerekkönyvek illusztrációiban fellelhető szörnyek képzőművészeti ábrázolásának szinte valamennyi ikonográfiai alaptípusa, ám tartalmában és megjelenésében az olvasó-néző korosztály sajátos igényeihez igazítva. A lélektan kutatói jellemzően az emberi félelmek manifesztációjának tartja a szörnyek figuráit, és az énvédő (csoportvédő) mechanizmusok részeként az elfojtás és kivetítés eredményének tekinti azokat. Freud úgy véli a szörnyek saját énünk megtagadott részei, olyan vonásainkat testesítik meg, amelyek nem illeszthetőek a koherens én-képbe, ezért adunk nekik külön formát.[19] Jung szerint a szörnyek és képzeletbeli lények a lélek elfojtott árnyék karaktere, a tudatalatti tartományait feltáró archetipikus képek közé tartoznak, melyek a bennünk lappangó félelmeket szublimálják, s mint ilyenek a nappal és éjszaka, realitás és képzelet, tudatos és tudattalan határvidékének szüleményei.[20] Ez avatta például a Minotauruszt, a tudatalatti és az elfojtott ösztönvilág jelképeként a szürrealista mozgalom egyik legfontosabb „totemállatává”. Társadalomlélektani megközelítésben a szörny a kirekesztés metaforája, rajta keresztül leképezhető a másság megbélyegzésének, sztereotipizálásának, marginalizációjának és patologizálásának folyamata.[21] Leo Baudry szociálpszichológiai nézőpontú kötetében, lélektani gyökerüket tekintve a szörnyeket négy kategóriába sorolta: a természet pusztító erejét és az emberi nekik való kiszolgáltatottságát jelképezők (pl. King Kong); az ember által elkövetett szörnyűségeket megtestesítő mesterséges, teremtett rémek (pl. Frankenstein); az emberben lakó belső, tudattalan szörnyeteget kivetítők (Mr.Hyde); valamint a múlt kísértő szörnyei (zombik, kísértetek).[22]

            A gyermeki létet tengernyi félelem hálózza be, a csecsemő kori úgynevezett „vele született félelmeket” az óvodás kortól „előre vetített félelmek” váltják fel”.[23] Bizonyos fokú jelenlétük tehát nem kóros, hanem rendes része a személyiség fejlődésének. A gyermeki félelmek tárgya életkoronként változik: a csecsemők konkrét dolgoktól félnek, így az erős hangoktól, fényhatásoktól, idegenektől, két éves kortól fokozatosan alakot nyernek ezek a félelmek, és óvodás korban már képzelt lények (kísértetek, szellemek, szörnyek, mumusok) formáját öltik magukra, jellemző tárgyai pedig a sötétség és a nagy testű állatok. Hat éves kor alatt, a mágikus gondolkodás idején, a képzelt lények (szörnyek) is a valóság részeként jelennek meg a gyermeki világképben. Iskolás kortól változik helyük és jellegük, előtérbe kerülnek a reális veszélyek, így a víz, tűz, magasság, betörők, a testi deformáció és sérülés, serdülő korban pedig a szociális félelmek, a kirekesztés, a háború és a halál. A gyermekkönyvek meséiben és illusztrációiban a szörnyek többnyire ezeknek a félelmeknek a manifesztációi, és lélektani feladatuk az, hogy miután szemesítették a gyerekeket velük, hatástalanítsák és feloldják a velük kapcsolatos érzéseket. Más megközelítésben a szörnyek a másság megélését és elfogadását segítő lények, akiken keresztül a kisgyermek megélheti saját különbözőségét és megtanulhatja a másság toleranciáját.[24] Amint azt a lélektan számos kiváló tudósa megerősítette (Ranschburg Jenő, Kádár Annamária, Polcz Alain), a gyerekkönyvek szörnyei nem generálják a félelmeket, hanem segítik a bennük megtestesülő szorongások feldolgozását, közvetve tehát csillapítják azokat.[25]

            A szörnyek a gyerekirodalomban hosszú időn keresztül ellenséges erőként jelentek meg, megtestesítve azt a fenyegető gonoszt, amit a mese hősének le kell győznie. Lewis Caroll Alice Csodaországban című regényében ilyen Gruffacsór (Jubberwocky) alakja, aki John Tenniel illusztrációján fenyegető, hibrid rémként magasodik a kislány fölé.[26] Az archaikus szörnyek ijesztő sémája a 20. század második felében fokozatosan rajzolódott át, új karaktervonásokkal gazdagítva a korábbi mitikus-mesés sémákat. Maurice Sendak Ahol a vadak élnek (Where the Wild Things are) című, 1963-ban megjelent képeskönyve elsőként formálta meg azt a barátságos szörny alakot, amely a gyerek-tömegkultúra szörnyiparának ma is fő forrását jelenti.[27] Történetében a szörnyek a főhős kisfiú képzeletének teremtményei, akiket Max végül megszelídít és uralma alá hajt.[28] A történet szerint valójában nem szörnyek ők, hanem vadak, egyenes ági leszármazottjai vademberek irodalmi és képzőművészeti hagyományának.[29] Ilyen értelemben a farkas jelmezbe bújt, „rosszalkodó” kisfiú nézőpontjából saját, szertelenül vad énjének manifesztációi (akikkel szemben ő a szülő szerepében lép fel). Max nem legyőzi, megsemmisíti, hanem partnereivé teszi a másik világ lakóit, felismerve, hogy a rémisztő külső mögött barátságos és jópofa lények bújnak meg, akikkel főhősünk felszabadultan megélheti a zabolátlan mulatozás (ramazuri – rumpus) örömeit.[30] Alakjukat tekintve Sendak lényei hibrid figurák, tengeri sárkányok, bikafejű oroszlánok, pikkelyes és kacsalábú medvék. Rémisztő jegyeik a kivillantott éles fogak, kiengedett karmok, éles agyarak, a fixáló pillantás és az erőfölényt jelző, magasba emelt végtagok. Olyan vizuális jegyek ezek, amelyek hagyományosan a félelmet keltő agresszió kifejezői.[31] Ennek ellenére, Sendak teremtményei inkább emberi karakterjegyekkel rendelkező, esetlen behemótok, mint földöntúli rémek. Hasonló mintát követ Axel Scheffler A graffaló című könyve szörnyetegének megformálása.[32] Julia Donaldson története az ellenségein furfangos eszével túljáró gyenge és kicsiny hős mesei sémáját követi. Dramaturgilag ugyanakkor nagy szerepet ad a rémisztő Graffaló leírásának, katalógus szerűen számba véve a tipikus szörny-jegyeket: hosszú agyar, borzasztó karom, rettentő állkapocs, göcsörtös térd, görbe ujjak, rút szemölcs, narancssárga szem, fekete nyelv, lila tüskékkel kivert hát. Axel Scheffler rajzán valamennyi testi jegy alakot ölt, ám a szőrös, hibrid monstrum a kis egér furfangjának köszönhetően hamarosan ijedt behemóttá változik. A hagyományos szörny-jegyek harmadik példája Ed Emberley Go away, big green monster! című könyve.[33] Az óvodás korosztálynak szóló interaktív kötet egymásra épülő, színes sablonokkal, laponként építi fel a szörny alakját, amit aztán fokozatosan lebont, szimbolikusan megsemmisítve azt. A mágikus jellegű megidézés és elűzés folyamatában maga a könyvet lapozó gyermek is aktivizálódhat, sorra véve a szörny arc testi jegyeit: sárga szem, zöld orr, nagy, vörös száj, éles, fehér fogak, kócos, lila haj. Hasonlóképp interaktív, játékos elemekkel vonja be nézőit Agnese Baruzzi Fejre állt szörnyek című könyve.[34] A legkisebbeknek szóló lapozó képi játékának alapja az átváltozás, a „belelátás” elemi vizuális élménye, azaz hogy a kisgyermek képzeletének szörnyei olykor a környezet mindennapi dolgaiban sejlenek fel. A képtáblák elforgatásával ő maga hívhatja elő és tüntetheti el a rémpofákat. Valamennyi példa közös vonása, hogy a szörnyeket vadállati jegyekkel (fogak, karmok, agyarak, szőr), a beteg testre utaló jellemzőkkel (göcsörtös, szemölcsös) és természetellenes színekkel (sárga szem, lila haj) írja körül. A megküzdés elengedhetetlen előfeltétele a megidézés, a kimondás, kibeszélés és vizualizálás. A képi megjelenítés konkrét formája nem felerősíti, hanem éppen ellenkezőleg koordinálja az immár alakot öltött, alaktalan félelmeket, hogy aztán ebben a megragadható testi formában küzdjön meg velük, az, aki életre hívta őket.  

            A gyerekkönyvekben a fenyegető erők megsemmisítésének egyik leghatékonyabb eszköze a humor, ami nevetéssel bagatellizálja a félelmet. Mercer Mayer The is a Nightmare in my Closet című képeskönyve világhírű példája ennek az eljárásnak.[35] A történet szerint az óvodás korú kisfiú a szobájából közvetlenül nyíló vécétől retteg. Félelmének egy ott lakozó szörny alakjában ad formát. Ám amikor a vécé szörnye belép a gyerekszobába, hamarosan kiderül, hogy voltaképpen félős teremtmény, aki maga is a kisfiú védelmére szorul. Erre a gondolatra épül Mo Willems Leonardo, the terrible Monster című képeskönyve, amelynek főhőse amolyan antihősként lép színre, minthogy a szörnyek belső és külső jellemzőit egyaránt nélkülözi, így inkább vicces és szánalomra méltó mint félelmetes.[36] Ezt felismerve önként hagy fel az ijesztgetéssel és lesz egy kisfiú legjobb barátja. Dr. Seuss Grincse, William Steig Shrekje vagy Anna Kemp gitározó Zozójaegyaránt olyan figurák, akik a csúf külső mögött érző és szeretetre vágyó szívet hordoznak, azt sugallva, hogy a gonoszság csupán látszat, a zord külső megszelídíthető, érző lényeket takar.[37]

            A gyerekkönyvek nagy része tehát amolyan terápiás eszközként használ szörnyeket, segítő vagy moralizáló céllal oldva fel a bennük megtestesülő félelmeket. Ezekben a konfliktus két világ találkozásából fakad, lévén a hétköznapokba betoppanó szörny egy másik, párhuzamos világ szülötte, vad és zabolátlan teremtmény. A modern történetekből már gyakran hiányzik a főhős és a szörny fizikai összecsapása, ehelyett a (gyerek) hős empátiával és humorral szelídíti meg őket. A hatástalanítás másik eszköze a domesztikálás, familiarizálás, humanizálás. Ebben a sémában a szörnyek a hagyományos állatmesék leszármazottjának tekinthetőek, nem a másvilágból jött ellenségek, hanem emberi vonásokkal felruházott lények, akik hétköznapi szituációkat élnek meg. Rachel Bright Love Monster című szerelmi története jellemzően ilyen, de ide sorolható a Sesam Street történetfolyama is vagy Locspocs, a kis tengeri szörny magyarul is olvasható meséi.[38] A segítő és humanizált szörnyek mellett a harmadik típusba azok a könyvek sorolhatóak, amelyek ismeretterjesztő, kultúrtörténeti, tudományos alapon vizsgálják a szörny-kérdést. Ide sorolhatóak a gyerekeknek készült mitológiai ismeretterjesztő képeskönyvek. Hosszú sorukból kiemelkedik Sara Fanelli szürrealista képkollázsokból épített, dadaista jellegű, az art brut és a graffiti elemeit is felhasználó képeskönyve, amelyben a mitológiai szörnyek a képalkotó fantázia határtalan kreatív áradásának teremtményei.[39] Kultúrtörténeti alapon közelíti meg témáját Federica MagrinLaura Brenilla illusztrációival kísért Szörnyek és kísértetek atlasza, amely földrajzi tájaként mutatja be a fantázialények gazdag tárházát.[40] Emellett igen népszerűek a pszeudo-tudományos bestiáriumok és szörny-lexikonok, amelyek a tudományos leírás módszerével mutatják be a fantázialényeket.[41] Ernest Drake Wayne Anderson által illusztrált könyvei (Sárkánytan, Szörnytan) a tudományos apparátus megannyi eszközét mozgósítják a tökéletes illúzió végett.[42] Tipológiájuk természettudományos, biológiai jellegű, amely megkülönbözteti a szörnyek szárazföldi, vízi, repülő típusait.

            Napjaink gyerekkönyveiben aligha találunk valóban félelemkeltő lényeket. Az illusztrátorok a grafika számos eszközét bevetik annak érdekében, hogy enyhítsék vagy feloldják a szörnyek fenyegető jegyeit. Eljárásuk leginkább az esztétizálás – absztrahálás – stilizálás fogalmaival írható körül. Az esztétizálás a fantázialényeket kifejezetten míves, rajzilag kifinomult eszköztárral jeleníti meg. Vihart Anna érzékeny ceruzarajza vagy Rényi Krisztina sárkányainak cizellált festői megformálása jól példázza ezt.[43] A lágy, íves vonalrajz szintén jól alkalmazható a látvány vonzóvá tételére, amint azt Kecskés Judit vagy Horváth Ildikó sárkányai mutatják.[44] Maros Krisztina viking legendáriumának lényei lekerekített formáikkal, derűs színezésükkel szintúgy mentesek a szörnyek minden hagyományos jegyétől.[45] Herbszt László síkszerű, dekoratív formáiban az ördögök és vámpírok elvont, stilizált képi jellé absztrahálódnak.[46] A lágy vonalrajz, stilizált, síkszerű formák mellett a színezés a harmadik eszköz, ami garantáltan kioltja a fantázialények minden erejét. Orosz Annabella a gyerekszoba szörnyeit lírai, pasztell színekkel jeleníti meg, Molnár Jaqcueline elvont, neon színekkel csillapítja a halottaiból visszatérő csontváz hölgy horrorisztikus jelenségét.[47]

            A képzőművészeti eszköztár része a szörnyek gesztusainak, arcvonásainak barátságossá tétele. Bár Maurice Sendak említett szörnyhada a rémek megannyi vonásával rendelkezik, nagy szemük, mosolygó szájuk, testalkatuk és esetlen mozgásuk hatékonyan enyhíti az ijesztő hatást. A rajzolók előszeretettel oldják szörnyeik fenyegető megjelenését a pszichológiában kisdedsémának nevezett vonásokkal, ami a kerek fejen elhelyezett nagy szemeket, kis orrot, kis füleket, boltozatos homlokot jelent.[48] Mindez gyakran a plüssöket idéző, nagy, puha szőrzettel társul. Ennek egyik alaptípusa Dr. Seuss Grincse, amelynek szőrös bundájából nagy szempillákkal körített szem pillant ki.[49] Ennek mintájára formálta meg Sabine Büchner Varacska és társai figuráját.[50] A „cuki szörnyek” napjaink gyerekkultúrájának elmaradhatatlan lakói, akik a mesekönyvekből és mozivásznakról a játékokba és használati tárgyakban testet öltve, mára meghódították a gyerekszobákat is.

Hétfejűtől az egyfejűig – sárkányok

A képzeletbeli lények sokaságából a gyerekirodalom leggyakoribb látogatói a sárkányok. Figurájuk a népmesék kihagyhatatlan szereplője, hagyományosan a hőst fenyegető ellenséges, gonosz erő megtestesüléseként. Közvetlen öröksége ez a nyugati keresztény mitológiai hagyománynak, amelyben a sárkány egyértelműen negatív szereplő, az ördögi erők, a sátáni kísértés szimbóluma.[51] A kortárs mesékben pusztító fenevadra már csak elvétve találunk. A kivételek közé tartozik A varázsfuvola meséje, amelyben a sárkány ősi mivoltában tűnik fel, mint az ember fizikai létét fenyegető szörnyeteg.[52] Klasszikus, őrző szerepben jelenik meg Berg Judit Ruminijében a Sárkány-szorost védő pikkelyes, három fejű lény, aki csak zsákmányért cserébe hajlandó átengedni a Szélkirálynő kalózait.[53] Szintén archaikus gyökerekre vezethető vissza Kácsor Zoltán Zabaszaurusz történet folyamában a kincsőrző sárkány alakja. [54] A modern gyermekmesék sárkányai azonban ennél már árnyaltabb jellemek, akik sorra megcáfolják a hozzájuk kapcsolódó negatív előítéleteket. A tradicionális sárkánykép reformja Kenneth Grahame The Reluctant Dragon címen 1898-ben megjelent meséjéhez kapcsolható, amelynek hőse egy költészetszerető sárkány, aki semmit sem kíván jobban, mint a városlakók ijesztgetését, így az elpusztítására küldött ifjúval megegyeznek, hogy csak imitálják majd a harcot, és inkább barátságot kötnek.[55] A hazai hagyományos sárkány-karakter megújítójának tekinthető Csukás István ezt az irodalmi előképet követte a Süsü, a sárkány történetében, amelyből 1976-tól készült bábfilm sorozat.[56] És ezt folytatta Csukás István és Sajdik Ferenc „munkanélkülivé” vált sárkánya, aki rettentő ásításaival riogatta a város lakóit.[57] Azóta keresve is alig találunk szimplán gonosz sárkányt a kortárs meseirodalomban. Feuer Mária Sárkánymeséjének őselemekkel küzdő hőse spirituális utazásra indul, Lázár Ervin meséjében a sárkány bőre alatt csodásan éneklő tündér rejtőzik, Sipos S. Gyula Tihamérja szelíd és barátságos teremtmény, Jeney Zoltán Litéri sárkánya fél a tűztől, Zágoni Olga Kajtikója épp azon dolgozik, hogy legyőzze eredendően indulatos természetét, Bojti Anna állatkertjének sárkány lakója, pedig élelemért cserébe melegen tartja társai otthonát.[58] A Rumini fenyegető óriáspolipjáról kiderül, hogy vegetariánus (ezért egy halom hordóval jól lehet lakatni), a kincset őrző rövidlátó sárkány pedig leginkább egy aggodalmaskodó könyvelőre hasonlít. Mind gyakoribb, hogy a nyugati sátáni sárkány-karakter helyett a távol-keleti hagyományból eredeztethető segítő sárkány alakja jelenik meg, mint Finy Petra meséjében, ahol a Fehér Hercegnő hűséges társa az Aranysárkány.[59]

Az újszerű karakterekkel részben korrelálnak az illusztrációk, bár megformálásukban a sárkányok ábrázolásának több évszázados ikonográfiai hagyománya ugyancsak jól tetten érhető. A sárkány alakja az európai kultúrában hagyományosan hüllőszerű, főként a kígyó és gyík jegyeit magánviselő keverék lény, amely szárazföldi, repülő vagy vízi jellege szerint viselhet agyarakat, karmokat, szárnyakat vagy uszonyokat. Mára jellemző, hosszú farkú és hosszú nyakú, tüzet okádó, gyíkszerű, pikkelyes formája a középkorban rögzült, így jelenik meg 1642-ben Ulisses Aldrovandi Monstrorum Historia című nagy hatású bestiáriumának illusztrációi között is.[60] A képzőművészet klasszikus mintáihoz a kortárs illusztrációk közül legközelebb Rényi Krisztina teremtményei állnak, amelyek közetlen leszármazottai a reneszánsz mesterek, köztük Paolo Uccello sárkányainak.[61] Cizelláltan aprólékos rajzi kivitelük későközépkori kódexek miniatúráit idézik meg. Hasonlóképp archaizál Haránt Artúr kísérő rajzainak stílusa, ily módon is igazodva Rév Fülöp lovagi kort megidéző történetének világához.[62] Jeney Zoltán meséje nemes, tiszteletet parancsoló, de nem félelmet keltő lényként írja le alakját: „A Litéri sárkány, bár mindenki tudta róla, hogy békés természetű szörnyeteg, tekin­télyt parancsoló jelenség volt. Pikkelyes, ezüstösen csillogó karcsú teste, akár a királyi főbatár; hosszú nyaka, mint egy ostromlétra; hártyás szárnya, mint a bálterem két nagyfüggönye. Ökör nagy­ságú fejét megilletődötten lehorgasztotta, és háromölnyi farkát felkunkorította szemérmesen.”[63] Vihart Anna finom ceruzarajzai szintén jól kifejezik Tihamér, a jámbor, növényevő, barátságos kis sárkány természetét. Grafikáin a sárkányok nem félelmetes fenevadak, hanem nemes tartású, kifinomult és sérülékeny lények.[64] A Varázsfuvola Jeli Viktória által modernizált meséjében sárkányok már csak a mesekönyvek lapjain és a királylányok kalandvágyó fantáziájában léteznek.[65] Rofusz Kinga kapcsolódó illusztrációján a toronyba zárt kis királylány úgy veszi végig a sárkány klasszikus vizuális jegyeit mint egy receptes könyv: nagy méretű fej, hártyás, szárnyak, éles fogak és karmok, taraj és hosszú, tüskék farok, láng, gőz, bűz és korom… Ehhez képest a szomszéd erdőben Taminot halálra ijesztő (valóban létező) sárkány egészen más, kígyó forma lény. A sárkányok gyíkokkal és a dinoszauruszokkal való hasonlóságát a gyerekkönyvek rajzolói is kiaknázzák, így Makhult Gabriella festményén egy leguán ölt sárvány formát a kisfiúk képzeletében, míg Kecskés Judit rajzain a dinoszauruszokkal együtt kalandoznak.[66] Míg Grela Alexandra épp a képi olvasat kétértelműségét aknázza ki, amikor éles fogaikat kivillantó sárkányfejeiről a mese folyamán derül ki, hogy nem fenyegetnek, hanem önfeledten énekelnek.[67]

A magyar gyerekkönyv-illusztráció olyan klasszikusai mint Kass János és Reich Károly az 1960-70-as években főként dekoratív, síkszerű, a népművészet látásmódját idéző formákkal érte el a látvány elvonatkoztatását. Jól megfigyelhető ez az eljárás Kecskés Judit Kácsor Zoltán meséihez készült illusztrációin, ahol a testek lágy vonalritmusa, dekoratív színezése, nagy szemei, emberi mimikája és gesztusai teszik barátságosabbá a szereplőket. Hasonlóképp a dekoratív stilizálás oldja fel Kürti Andrea hét sárkány fejének fenyegetését is.[68] Takács Mari képein a Fehér Hercegnő mellé szegődő Aranysárkány csupa puha és védelmező hajlat, pikkelyei cseppet sem taszítóak, inkább menedéket nyújtó steppelt paplan érzetét keltik.[69] Zalán Tibor hősnője, Gabi királylány és barátai pedig Metzing Eszter rajzán vígan majszolják szendvicseiket, fittyet se hányva a vicsorgó szörnyekre.[70]

A sárkányok vizuális „megszelídítésének” másik módszere a hétköznapi, emberi tevékenységek közepette való, humoros ábrázolásuk. A Süsü sárkány alakját megtervező Lévai Sándor a kisgyermek testi arányait vette alapul a nagy fejű, kis testű, esetlenül mozgó, nagy szemű, mosolygó lény megformálásakor.[71] Háziasított formában mutatja be F. Győrffy Róza a mosógépben mosó sárkány mamát és mind a hét fejével mást követelő sárkány bébit Varga Katalin Mosó Masa mosodájában.[72] Ezt követi Kállai Nagy Krisztina Cseh Katalin verses meséjéhez készült rajzain, ahol a hétfejű fogorvoshoz megy, vagy épp szépítkezik.[73] Rátkai Kornél a legkisebbekhez szóló Sárkányovi illusztrációin a gyerekvilág megfelelőjeként mutatja be a kis sárkányt, aki csíkos garbójában, szívecskés szoknyájában és a hajába tűzött kis masnikkal már csak egy huncut kisgyerek alteregója.[74]

A sárkányölő csupaszív lovag

Vlagyimir Propp a sárkányölő hős küzdelmét a varázsmese központi motívumaként értelmezte, mint olyan összecsapást, amely testet ad a fenyegető gonosznak és kiemeli a hős kiválóságát.[75] Róheim Géza kutatása meggyőzően bizonyította, hogy a sárkánnyal küzdő hős a mítoszok visszatérő alapeleme.[76] Ahogy képi ábrázolásuk is egyike a legfontosabb ikonográfiai archetípusoknak, Aby Warburg terminológiájával „pátoszformulának”.[77] A képzőművészetben jellemzően az Adromakhét megszabadító Perszeusz, a Lernai Hidrával megküzdő Héraklész, Szent Mihály és Szent György viadalának ábrázolása kapcsán alakultak ki a téma ikonográfiai alaptípusai. A gyerekkönyvek illusztrációi szorosan kapcsolódnak e képi hagyományokhoz. Bölecz Lilla kékes tónusú képein a klasszikus képi hagyományok mintái nyomán jelenik meg a hidrával küzdő hős.[78] Baranyai (b) András pedig Zalán Tibor átiratainak ironikus hangneméhez igazodva, humorral oldja és filmszerű jelenetekre bontja Thészeusz és a Minotaurusz találkozásának mítoszát, aminek modernizált változatában a görög hős halálra csikizi az emberevő monstrumot.[79]

A szörnnyel megküzdő hős alakjára a magyar klasszikus illusztrációs hagyományban különösen Petőfi Sándor János vitéz és Benedek Elek Vitéz szabólegény meséit kísérő képekben találunk példákat. Alaptípusa a fenyegető sárkánnyal kivont karddal bátran szembeszálló hőst ábrázolja: így jelenik meg János vitéz Kass János és Péreli Zsuzsa rajzain, a fenevaddal Herkulesként szembeszálló cigány fiú Berki Viola a Szögkirály mesegyűjtemény borítóján, vagy a sárkány egyik fejét már lenyisszantó vitéz Reich Károly képén.[80] Ezt a tradicionális mintát követi Horváth Ildikó rajza, ahol a szörny vizuálisan fenyegető jegyei a fiú fölé magasodó alakja, kígyószerűen tekergő fejei és vörös színe.[81] A vitéz alakja rendszerint jóval kisebb mint a szörny, ami egyrészt kihangsúlyozza bátorságát, másrészt segíti a gyermek néző azonosulását. A fizikai agresszió ugyanakkor elvont képi jelként kap formát, a fizikai fájdalom és testi sérülés megjelenítésének teljes kiiktatásával. Horváth Ildikó rajza például Benedek Elek Tűzmadár című meséjét kíséri, amelyben a hős úgy merít erőt további kalandjaihoz, hogy megfürdik a lekaszabolt szörny vérében. Ez a képen csak elvontan, a sárkány vörös színe által jelenik meg. Az égig érő fa meséjében a királylányt elrabló kilencfejű megsemmisítése vár a hősre. Ugyanezen mese illusztrációin Nagy Norbert a humor eszközével oldja fel a történet feszültségét, amikor fizikai bántalom helyett a bortól kótyagos sárkányon diadalmasan taposó vitézt ábrázolja.[82] A középkori művészet sárkányon taposó, a gonosz legyőzését szimbolizáló ikonográfiai típusa gyakran jelenik meg a gyerekkönyvekben is, köztük Reich Károly rajzain, míg másutt a hős hátaslóként üli meg a fenevadat.[83] A fizikai agresszió helyett a leleményesség az eszköze Grimm szabólegényének, aki a vadász által lelőtt sárkányt viszi haza hajóján.[84]

Olykor a fenyegetés azáltal válik erőteljessé, hogy a szörny csak részleteiben jelenik meg. Bagossy László A sötétben látó tündér meséjében Tökmag királyfit és Málnácska királylányt három fejű táltos paripán lovagló sárkány üldözi. Takács Mari kapcsolódó festményén azonban csak fenyegető pikkelyes, karmos mancsa kivehető, másutt pedig csak a kulcslyukon át figyelő óriás szemgolyóját ábrázolja a kép.[85] Ha a hős időlegesen alulmarad, azt rendszerint testének bekebelezésével ábrázolják az illusztrációk. A gyerekkönyvek képein természetesen soha nem a lenyelés aktusa jelenik meg (ami ikonográfiailag a nyugati művészetben a gyermekeit felfaló Szaturnuszhoz és az Utolsó Ítéletek Pokol-képeihez kapcsolódik), hanem a fenevad gyomrában időlegesen időző, testi épségében sértetlen hős alakja. Würtz Károly rajzán a vitéz sértetlenül mászik ki a szörny gyomrából, és teljes testi épségben fekszik a sárkány hasában Iluska Reich Ádám linómetszetén.[86] Hasonló képi formát használ Herbszt László Tamás Áron Hűséges Mártonka meséjéhez készült illusztrációján, ahol a favágó legény úgy szabadul meg, hogy kisbaltájával lyukat vág a sárkány gyomrában.[87] A lenyelt hős néhol úgy időzik a szörny gyomrában, mint egy biztonságos odúban, például Molnár Jacquline Lackfi János modernizált anti-meséjének rajzán, ahol a szörnyeteg gyomrában rekedt királyfi mobiltelefonján próbál segítséget kérni.[88] Míg Both Gabi Kőszeghy Csilla által illusztrált, ovisoknak szánt meséjében Palipál lovag és a sárkány jó barátokként járják a világot.[89]

Hibridek és egyéb fantázialények

A normalitástól eltérő emberi és állati alakzatokat a hagyományos néphit szörnyszülöttnek tartotta és baljós előjelként értelmezte. Bizonyos állati testrészek emberhez csatolása ugyanakkor erőt és hatalmat sugárzott, és az ősi hitrendszerek szerint földöntúli hatalmat kölcsönzött viselőjének. A mágikus rituálékon viselt állatmaszkok, ruhák nyomán mitikus lények hada született, részben segítő, részben gonosz erők megtestesüléseként. A néphit és mitológia ember-állat vagy állat-állat kevert lényei között olyanok vannak, mint az oroszlán testű és emberfejű szfinx vagy a genetikailag mozaikos lényekre összefoglaló névként is használt, oroszlán, sárkány és kecske keverékéből létre jött Kimérák. M. Nagy Szilvia Szigeti Kovács Viktor verseskötetében már-már természettudományos aprólékossággal öltenek alakot a madár jellegű hibrid lények.[90]

A gyerekkönyvek illusztrációin a hibridek elvesztik szörny jellegüket és inkább játékos, mesebeli fantázialényeknek tekinthetőek. Különös megjelenésük inkább érdekes mint félelmetes, nem evilági, varázslatos lényüket hangsúlyozva. Illusztrátoraink közül a szürreális képi világgal dolgozók számára mondhatni természetes a képzeletbeli lények szerepeltetése. Molnár Jacqueline grafikai stílusát eredendően a kollázs képalkotói metódusa jellemzi, amely az anyaghasználatban éppúgy tetten érhető mint a figurák megformálásában. A képi elemekkel való játékosság jegyében figurái arányrendjét szívesen torzítja el vagy társít meglepő elemeket egymáshoz. Szakács Eszter Villámhajigáló Diabáz meséinek a görög mitológiai hősök teremtik meg a hátterét, Molnár Jacqueline rajzain pedig színpompás, játékos formát kap a kentaurok, faunok, sellők, szfinxek, griffek és egyéb képzeletbeli lények.[91] Hasonlóképp a mesék jellege indokolja a mitologikus hibridek szerepeltetését Lackfi János Átváltozós meséihez készült kompozícióin.[92] Lackfi történetei Ovidius Metamorphisának modernizált gyerekirodalmi parafrázisa, amelynek realitás és képzelet határán szabadon átjáró világához kiválóan illenek Molnár Jacqueline varázslatosan kísérletező rajzai. Emberfejű madarai vagy halfarkú leányai varázslatos és képzeletbeli lények, akik otthonosan érzik magukat a világmagyarázó mítoszokból a gyermekmesékbe költözve. Hasonlóképp mitikus gyökerű Schein Gábor Irijám és Jonibe verses mesése, amely a halkirálynő és madárkirály szerelméből fogant új lény eredetmondáját meséli el.[93] Rofusz Kinga lírai, szimbolista-szürrealista képi világában az állat alakok emberarcot öltenek, lévén emberi érzelmek mozgatják egymás iránti vonzalmukat és gyötrődésüket, képeit áthatja az ég és föld, tűz és víz között lebegés és süllyedés súlytalansága.

A klasszikus mitológia azonban csak dobbantó, ahonnan a mesekönyvek képzeletbeli lényei felszállhatnak. A szabad képzettársítás alapvető készsége a gyermeki fantáziának, ezért is leli örömét abban a játékban, ahol össze nem illő alsó és felső testeket párosíthat.[94] Ennek művészileg kifinomult változata Makhult Gabriella Ki vagyok? című képsorozata.[95] A mozaik jellegű kollázson túl azonban még számos alfaja van a fantázialények birodalmának. Borbáth Péter önálló univerzumot teremt Sündör és Niru történeteivel, és mellé egyedi képi világot hívnak életre Remsey Dávid illusztrációi.[96] A csillanó Fém Birodalmának hangvadász kalandoraihoz Bocskoján, a sziklaember és Tivonul Buffogó társul. Az író keveset árul el alakjukról, utóbbiról csak annyit tudunk meg, hogy hajában neonzöld hernyók kúsztak-másztak. Remsey monokróm, frottázs hatású képein különös anyaghatásokat idéz meg lényük, az előbbi porhanyós, kőszerű bőre, vagy az utóbbi növényekből sűrűn szőtt álcája. Mind közül azonban a legelvontabb a „méregmondatok, tétigék és hangszók” titkos barlangban forrongó társasága, akiket a rajzoló egészen különös, pikkelyes, hártyás bőrű, páncélos és szakállas fantasztikus lényekként ábrázol.

            Dániel András És most elmondom hogyan lifteztem című könyvében egészen más előjellel jelennek meg a rendhagyó teremtmények.[97] Mondhatni, az ő világában ezek a legkevésbé sem fantázialények, nagyon is részei a valóságnak, legfeljebb első pillantásra furának tűnnek. A liftkezelőnek álló kisfiú utazása során temérdek utassal találkozik, akiknek közös vonása a különbözőség. „Mind egyformán utasok, mégis milyen sokfélék!” – kiált fel meglepetten. Ahogy vannak köztük langaléták és tökmagok, testesek és véznák, kopaszok, bajszosak és térdig érő szakállúak, királyok és óvodások, úgy akadnak köztük két orrúak és egyszeműek, elefánt fejűek meg disznóképűek, sőt még jól öltözött krokodilok is. Egyik sem ítélhető meg azonban pusztán kinézete alapján, még a krokodil sem. Különös lényei cseppet sem fenyegetőek, éppen ellenkezőleg a másság elfogadását sugallják a gyermek olvasóknak.

Szörnytudományi tankönyvek: Bestiáriumok és mindennapi félelmeink

A szörnyek ábrázolásának legfontosabb tradicionális képi forrásai a bestiáriumok, amelyekben az ismert állatvilág leírásán belül helyet kaptak olyan lények is, amelyeket ma képzeletbelinek tartunk. A késő antikvitásban született, Physiologus néven ismert kódex a legrégebbi fennmaradt ilyen kézirat.[98] A műfaj igazán népszerűvé a középkorban vált, amikor a leírások tudományos célja helyett mindinkább a moralizáló szándék került előtérbe, a szerzők a bemutatott lényeket erkölcsi példázatoknak tekintették, és szimbolikus jelentéseket társítottak hozzájuk, így a főnix a feltámadás jelképeként Krisztus-szimbólum volt, a baziliszkusz pedig a gonosz jelképe. E kódexeket gyakran illusztrálták, a legszebbek közül való a 12. századiban készült Aberdeen Bestiráium, vagy a Physiologus Zsámboki (Sambucus) János illusztrált kézirata a 15. századból.[99]Az illusztráció azért is volt lényegi elem e gyűjteményeknek, mert az egész műfaj központi gondolata volt a személyiségjegyek testi megjelenésből való eredeztetése, vagyis az a meggyőződés, hogy a teremtmények fizikai megjelenése morális jelentéssel bír. A modern szerzők bestiárium alatt már jobbára képzeletbeli lények gyűjteményét értik, és két féleképpen nyúlnak e nagy múltú műfajhoz: vagy az antik-keresztény mitológia fantázialényeinek gyűjteményét adják, vagy maguk találnak ki újabbakat. Az előbbiek közé tartozik Jorges Louis Borges Képzelt lények könyve, amely a mitologikus fantázialényekre vonatkozó antik-középkori elképzeléseket gyűjtötte össze.[100] Az eredetileg 1957-ben spanyol nyelven megjelent könyv azóta számos grafikust inspirált, köztük a neves cseh származású, az Egyesült Államokban élő Peter Sís rajzaival kísért kiadást 2006-ban.[101] Itthon M. Nagy Szilvia adott művészi formát rajzain Borges képzeletbeli lényeinek.[102]

            A modern kori, irodalmi igényű bestiáriumok illusztrációi alapvetően két féle képi felfogást követnek. Az egyik archaizál, visszautalva az illusztrációk sok évszázados képi hagyományára, a másik viszont a tudományos illusztráció műfajához igazodva pszeudo-dokumentumként tálalja mondandóját. Az előbbi hazai példája közé tartozik Farkas Henrik Legendák állatvilága című kötete, amelyet Gyulai Líviusz középkori fametszetek stílusát követő grafikákkal kísért.[103] A két megközelítésmód párhuzamos alkalmazása jellemzi J. K. Rowling Legendás állatok és megfigyelésük című kötetének megjelenését, amelynek illusztrációi szintén középkori fametszetes nyomtatványokat idéznek, ám a roxforti tankönyv egésze ál-dokumentum, amely felépítésében, beszédmódjában tudományos nyelvet imitál.[104] A gyermek- és ifjúsági könyvek között különösen népszerű ez a felfogásmód. Dugalda Steer kódexeket utánzó, a tudományosság látszatával játszó mágikus lexikonai (Szörnytan, Sárkánytan, Varázstan) a könyvművészet minden eszközét bevetik a tökéletes illúzió érdekében.[105] Rowlinghoz hasonlóan Jo Nesbo is saját fantáziavilágának kiterjesztéseként, „tudományos igazolásaként” használja a bestiárium műfaját, amikor összeállítja Doktor Proktor kalandjai kapcsán felbukkant csodás lényeket.[106] Ahogy nyelvhasználatában, a címszavak megszerkesztésében, úgy a kötet illusztrációiban is érvényesülnek a tudományos illusztráció sémái, így a Hódkaméleon bemutatását szemléltetését például (ál)dokumentum fotók kísérik. A pszeudo-tudományos szörnytan aktuális terepe napjainkban már a digitális világ. Ennek legjobban kidolgozott példája a kamaszok által kedvelt SCP (Secure, Contain, Protect) Foundation oldala, amely több száz képzeletbeli lény klasszifikált, tudományos (évszámokkal, adatokkal alátámasztott) leírását nyújtja, olyan képi dokumentumokkal kísérve, amely teljes egészében a valóság illúzióját nyújtják.[107] Az ilyen és ehhez hasonló művek a maguk sajátos módján vezethetik rá használójukat a kritikus médiahasználatra, miközben a borzongás örömét is megadják az arra vágyakozóknak.

            A szörnytanok pszeudo-tudományos típusának legjobb hazai példája kétségtelenül Adamik Zsolt Bibedombi szörnyhatározója, amelynek illusztrációit Hanga Réka rajzolta.[108] A kötet megjelenésében, tagolásában és nyelvezetében „tudós művet”, pontosabban egy enciklopédiát imitál, s mint ilyen egy meghatározott hely (Bibedomb) szörny-faunájának és lakóinak alfabetikus rendbe szedett, részletes leírását nyújtja. A tudományosság látszatát szolgálják a lények nevét hanghatásukkal kísérő fonetikus jelek, a részletes lábjegyzetek, irodalomjegyzék és illusztrációk. Utóbbiak a természettudományok vizuális ismeretközlésének számos képtípusát mozgósítják, a képek forrásközlése szerint van köztük antik címerábrázolás, kódex illusztráció, botanikai rajz, száloptikával készült dagerrotípia, családi albumból származó fénykép, régi újságfotó és szemtanú leírása alapján készült ábra. Hanga Réka rajzai játékosan felveszik az idézett képtípus stiláris vonásait, a régi fényképek monokróm színeit vagy egy botanikai ábra precíz leírásait, mégsem igyekeznek görcsösen a jelzett médiumok maradéktalan illúzióját nyújtani, hanem a grafikai kifejezés egységes világában maradnak.

Bibedomb egyetlen szörnye sem származtatható az archaikus, mitikus lények világából, ők eredeti formában, a mindennapi, gyermeki félelmeknek adnak testet. Tárházukban ott van az ágy alatt szomorkodó Búmanó, a gyűlölt reggeli álmosságot hordozó Csipakobra, az iskolai szorongást terjesztő Dérdidergő dudalúd, a parttalan haragot és mérget megtestesítő Fecsedli és Méregegér, a félelmetesen dübörgő mosógépnek alakot adó Gépsárkány, a csúnya beszéd szúrós gubacsaiból születő Hüjeti és a sötétségtől való félelmet hordozó Japakobluk. Bibedomb világa tehát a klasszikusok szörnytanok formai sajátosságait használja fel ugyan, ám célját tekintve a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalomban elterjedt, szorongás oldó segítő könyvekkel rokon. Ezek egyik jól körülhatárolható témája a gyerekszoba zárt világában fenyegető, az elalvás magányos és átmeneti állapotában megjelenő félelmekkel való megküzdés segítése. Lélektanilag azonos modellt követnek, amikor a félelmek verbális megnevezésével (elkeresztelésével) és vizuális bemutatásával szelídítik meg őket. „Ha a szörnyet megismered, félni többet már semmitől sem kell” – jelenti ki bevezetőjében Adamik Zsolt, hozzátéve: „a szörnyek azért vannak, hogy lássuk, mitől félünk.”[109] A rajzok lekerekített formái, derűs színkezelése üdítő módon enyhíti az egész szörnyvilág valószerűségét, ami jól szolgálja e kitalált világ szerzőjének voltaképpeni célját: a gyermeki félelmek csillapítását.

Dániel András Mit keresett Jakab az ágy alatt? című kötetében az ágy alatti homályos veszélyzónába vezeti be főhősét.[110] Rajzaiban alakot ad a kisfiúkat vacsorázó Hómamának, a szomorú Lepénylénynek, az ijesztgető Szőrzikének. A megjelenítés módja, Dániel groteszk, humoros rajzai sikeresen feloldják a szörnyek félelmetes erejét. A kalandja során különböző próbatételeken teljesítő főhős, pedig útja során temérdek egyéb szürreális lénnyel találkozik, azt sugallva, hogy ők éppolyan rendes részei a világnak, mint a mi normálisnak gondolt valóságunk. A játékos feladatok mindeközben aktivizálják a gyerek-olvasót, megerősítve őt abban, hogy képes maga elbánni a félelmeit megszemélyesítő lényekkel, a játékos akadályok mellett legyőzve saját félelmeit is. Hasonló képi eszköztárral segítik a félelmek feloldását Orosz Annabella rajzai, amelyek Pifkó Célia Szörnyek a szobádban című könyvében a főhős kislány éjszakai szobájában megbúvó, nyugtalanító érzéseknek adnak alakot.[111] Az íves, vonalas rajzok világos, derűs színkezelése, a lények „kedves” megformálása jól segíti a félelmek feloldását. Így lesz az ijesztő másságból, érdekesen különös.

A „cuki szörnyek” ellenhatásaként, valóban ijesztő szörnyek példáira olyan képi megoldásokban akadhatunk, ahol a félelem testetlen, láthatatlan, megfoghatatlan alakzat, amely épp azáltal nyomasztó, hogy kisiklik az általános stilizálás hatástalanító „varázsa” alól. A sötétség az ember félelmeinek egyik legősibb forrása, olyan közeg, ami bizonytalanná teszi a tájékozódást, korlátozza az ellenség felismerését, ezáltal növeli a kiszolgáltatottságot.[112] Jon Klassen The Dark című képeskönyvében a sötétség nem kap formát, csak a lakás tereit beterítő árnyékkánt van jelen.[113] Ella Burfoot Darkness Slipped In című könyvében viszont emberi alakot ölt, ami lehetővé teszi a hozzá való közeledést is.[114] Majoros Nóra Rém a szobában kötetében, Szabó Levente rajzain a kisfiút fenyegető sötétség alaktalan, szétfolyó massza, ami körbe öleli őt.[115] Leírása szerint: „Alaktalan testéből minden hiányzik, ami barátságos. Nincs szempillája, haja, gödröcske az állán, álla, köldöke, szíve.” Feloldásában segít emberi vonásainak megismerése (verset ír, tanul, meglátogatja a nagynénjét). A rajzokon a színek ellentétével jellemzett lény, akit emberi alakja (karja, szeme, szája, orra) mégis megragadhatóvá tesz.

A sötétség olykor elvont, metaforikus képi jel, az általa kiváltott szorongásos félelem megformálója. Ilyen Kürti Andrea rajzán, ahol a Búbánat megszemélyesítőjeként amorf, sötét alakzat, amely puhán körül öleli magához a cselekvésképtelenné tett Teofil törpét.[116] Ahogy alaktalan, füstszerű massza Japakobluk szörnyetege Hanga Réka Bibedombi szörnyatározójának képén is. Félelmetes hatása éppen abban rejlik, hogy formailag alig megragadható, nélkülözi a humanoid vonásokat, megfoghatatlanul szétterülő, absztrakt entitás.[117] Hasonló erővel van jelen Lakatos István kamaszoknak, fiatal felnőtteknek szóló darkos képregényében, ahol a főhős Lencsilányt a történet végére egyszerűen felemészti az alaktalan sötétség.[118] A félelem megnevezhetetlen és ábrázolhatatlan formája olykor félelmetesebb lehet, mint a határozott alakot öltő, sugallja Dániel András Jakab történetében, ahol az egyik szörnynek nincs képe, ő Nyálgyula félelmetes mosolya.[119] A kortárs gyerekkultúrában, mozikban és számítógépes játékokban napjainkban éppen az alaktalan és bizonytalan körvonalú szörnyek hódítanak. Ilyen az Öt legenda hőseit fenyegető Szurok.[120] Jellegzetes képviselőik a széles körben kedvelt Minecraft szörnyhada, köztük különösen a Creeper nevű karakter.[121] A valódi borzongást kereső kiskamaszok kedvelt szörnye manapság a gyermekrabló óriás, Slender Man, aki az internet virtuális terében generált, pszeudo-dokumentumokkal (fotókkal, filmrészletekkel) alátámasztott képi töredékeiből körvonalazódott rém. Alakja 2009-ben ugyanúgy egy verseny részeként született, ahogy másfél évszázaddal korábban Frankensteint is egy írói vetélkedés során ötölte ki Mary Shelley.[122] A grafikai illusztráció csak magas fokú művészi eszközök bevetésével tud a gyerekkultúra szörnyiparával harcolni. Ezt példázzák Jim Kay Petrick Ness Szólít a szörny című, megrázó regényéhez készült illusztrációi.[123] A főhős fiú anyja elvesztésétől való rettegését, gyászát és saját érzelmeivel való viaskodását testesíti meg a szörny, akinek alakja épp azért nehezen megragadható, mert természeti lény, a földből eredő, őserőket megtestesítő energia, akinek alakot az emberi képzelet ad. Jim Kay képein a szörny éles gesztusokból formált, fény és árnyék határán álló monstrum, pusztító és védelmező, saját képünkre formált alaktalan erő, mint a félelem és a szomorúság.

A gyerekirodalom ma a szörnyek és képzeletbeli lények bőséges tárházát nyújtja. Éppúgy fellehetőek benne a kultúrtörténet archaikus lényei, mint a modern képzelet szabad teremtményei. Ennek megfelelően a gyerekkönyvek illusztrációi is ezer szállal kötődnek e lények több évszázados ábrázolási hagyományaihoz, miközben igazodnak a célközönség speciális korlátaihoz és igényeihez is.

---

[1] Friedrich Justin Bertuch: Bilderbuch für Kinder. Enthaltend eine angenehme Sammlung von Thieren, Pflanzen, Früchten, Mineralien … alle nach den besten Originalen gewählt, gestochen und mit einer … den Verstandes-Kräften eines Kindes angemessenen Erklärung begleitet. Band 1, Weimar, 1801, Vermischte Gegenstande, I-III. – https://digi.ub.uni-heidelberg.de/diglit/bertuch1801bd1/0188-90 – Letöltés: 2019. november 15.

[2] Johann Amos Comenius: Orbis sensualium pictus. Coronae, 1675. [91.]

[3] A Magyar etimológiai szótár szerint eredete a nyelvújításhoz kötődik, a „szörnyű” mesterséges derivátuma. Hasonló jellegű a német nyelvben az ungeheuer és ungeheuere összefüggése.

[4] Ennek leszármazottja az angol monster és a rokon nyelvekben használatos szavak.

[5] Kristen D. Wright: Instroduction. In: Disgust and Desire. The Paradox of the Monster. Ed.: Kristen Wright. Leiden – Boston, Brill – Rodopi, 2018, VII-XI.

[6] Uo. VII.

[7] Jeffrey Jerome Cohen: Monster Culture (Seven Theses). In: Monster Theory: reading Culture. Ed.: Jeffrey Jerome Cohen. University of Minnesota, Minneapolis, 1996, 3-20.

[8] Irmgard Scharold: Zur Dedinition des Monsters und des Montrösen. In: Fantastische Monster. Bilderwelten zwischen Grauen und Komik. Hrsg.: Peggy Große, G. Ulrich Großmann, Johannes Pommeranz . Germanische Nationalmuseum, Nürnberg, 2015, 26-46: 26-27.

[9] I. m. 27.

[10] Gazdag képi összefoglalása a témának: Christopher Dell: Szörnyek könyve, avagy a képzelet állatkertje.

[11] III. könyv, 3. fejezet – Scharold 2015, 8. jegyzetben i. m. 28.

[12] A rútság története. Szerk.: Umberto Eco. Európa, Budapest, 2007, 23-30.

[13]  Dóra Székesi: The Diderot Freak Show: The Monster laboratory in D’Alambert’s Dream. In: Exploring th Cultural History of Continental European Freak Shows and ’Enfreakmant’. Ed.: Anna Kérchy, Andrea Zittlau. Cambridge, 2012, 90-111.

[14] Ide kapcsolódott a kannibál, pedofil, tömeggyilkos típusa – Scharold 2015, 8. jegyzetben i. m. 28.

[15] Eco 2007, 12. jegyzetben i. m. 73-89.

[16] Konrad von Megenberg: Buch der Natur. Augsburg: Johann Bämler, 1475. (12 egész oldalas, színezett metszetének egyikén jelennek meg a képzeletbeli lények.); Hartmann Schedel: Liber Chronicarum. Nürnberg, Anton Koberger, 1493.

[17] Démonok, szörnyek, bestiák… 1898-1938. Válogatta: Horváth László. Előszó: Mezei Ottó. Fészek Galéria, 1986. november – december

[18] Tayler Patrick: Beast of. Szörnyek évadja. Új Művészet, 2020/1-2, 4-8.

[19] Sigmund Freud: Totem és tabu; ford. Pártos Zoltán; Göncöl, Bp., 1990; Lásd még: Antos Zsolt, Vass Zoltán: Szörnypszichológi a projektív rajzok tükrében. Magyar Tudomány, 2011/10, 1154-1163; Nagy András: Kis szörnyesztétika. Corvina, Budapest, 1989.

[20] Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába. Európa, Budapest, 2000.

[21] Scharold 2015, 8. jegyzetben i.m. 34.

[22] Leo Braudy: Haunted. On Ghosts, Witches, Vampires, Zombies, and Other Monsters of the Natural and Supernatural Worlds. Yale University Press, 2016.

[23] Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió. Saxum, Budapest, 2012.

[24] The Morals of Monster Stories: Essays on Children’s Picture Book Messages. Edited by Leslie Ormandy. Jefferson, NC: McFarland, 2017.

[25] Polcz Alaine: A gyógyító mese. In: Mint a mesében? Tanulmányok a mese fontosságáról. Szerk: Szávai Ilona Pont Kiadó, Budapest, 2009, 50–51.; Büki Péter: A népmese és a gyermek. In: uo. 12-27.; Kádár Annamária: Mesepszichológia: az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban. Kulcslyuk, Budapest, 2012.

[26] Kérchy Anna: A nonszensz poétikája és politikája. Studia Litteraria, 2016/3-4,76-90. 

[27] Maurice Sendak írta és rajzolta: Where the Wild Things Are, 1963. –Magyarul: Ahol a vadak várnak. Kolibri, Budapest, 2018.

[28] Amint arra Szekeres Nikoletta is rámutat, „By Max” – áll a szoba falán szörnyet ábrázoló gyerekrajzon, arra utalva, hogy a szörnyek valmennyien a kisfiú képzeletének szüleményei. – Szekeres Nikoletta: A szorongás és félelem legkedvesebb meséje. Alföld, 2018/9 – http://alfoldonline.hu/2019/01/a-szorongas-es-felelem-legkedvesebb-meseje/

[29] G. Ulrich Großmann: Wilde Leute – Im Wandel der Zeiten. In: Fantastische Monster 2015. 5. jegyzetben i. m. 204-221.

[30] Kelly F. Franklin: „Lett he wild rumpus start!” Adventures in Acceptance and Understanding  – Picture Books and the Other. In: The Morals of Monster Stories 2015. 16. jegyzetben i. m. 64-77.

[31] Martin Schuster: Művészetlélektan. Képi kommunikáció – Kreativitás – Esztétika. Panem, Budapest, 2005, 217-222.

[32] Julia Donaldson szöveg, Axel Scheffler illusztráció: The Gruffalo. London, 1999. – Magyarul: A graffaló. Ford. Papp Gábor Zsigmond. Jonathan Miller Kiadó, Budapest, 2005.

[33] Ed Emberley, írta és rajzolta: Go away, big green monster. Little, Brown and Company, 1992.

[34] Agnese Baruzzi, írta és rajzolta: Fejre állt szörnyek. Geopen, Budaest, 2017.

[35] Mercer Mayer, írta és rajzolta: The is a Nightmare in my Closet. Puffin Books, 1992.

[36] Mo Willems, írta és rajzolta: Leonardo, the terrible Monster. Hyperion Books for Children, 2005.

[37] Dr. Seuss: How the Grich Stole Christmas. random House, New York, 1957. – Magyarul: Ford. Tandori Dezső: Hogyan lopta el a Görcs a Karácsonyt. Arktisz, Budapest, 2000.; A grincs. Kolibri, Budapest, 2018; William Steig: Shrek, Farrar, Straus and Giroux, 1990. Magyarul: Szukits, Szeged, 1990; Anna Kemp szöveg, Sara Ogilvie illusztráció: Zozó, a magányos szörny. Alexandra, Pécs, 2019.

[38] Rachel Bright: Love Monster. Harper Collins Children’s Book, 2012; A Sesam Streat amerikai tévés bemutatóka 1969-ban volt; Írta Tor Åge Bringsværd, illusztrálta Thore Hansen: Ruffen, sjøormen som ikke kunne svømme, 1973. Magyarul, Frod.: Kozák Katalin:Locspocs, a kis tengeri szörny úszni tanul. Móra, Budapest, 1980.

[39] Sara Fanelli: Mythological Monster of Ancient Greece. Candlewick, 2002.

[40] Federica Magrin szöveg, illusztráltaLaura Brenilla, Ford.: Makovecz Benjámin: Szörnyek és kísértetek atlasza.Joshua Könyvek, 2019.

[41] Libby Hamilton szöveg, illusztrálta Jonny Duddle: The Monstrous Book of Monstersby . Templar, 2011;

[42] Ernest Drake szöveg, illusztrálta: Wayne Anderson: Monsterology. The Complet Book of Monstraous Beasts. Candlewick, 2008; Magyarul: Ford.: Dudik Annamária Éva. Szörnytan. Fantasztikus lények tárháza. Egmondt – Hungary, Budapest, 2009.; Uő: Sárkánytan mindenkinek. A sárkányológia kis könyve. Uo. 2006.

[43] Feuer Mária szöveg, Rényi Krisztina illusztráció: Sárkánymese. Móra, Budapest, 2003; Sipos (S) Gyula szöveg, Vihart Anna illusztráció: Sárkányszelidítők. Magánkiadás, 2015.

[44] M. Kácsor Zoltán szöveg, Kecskés Judit illusztráció: Sárkány törvény. (Zabaszauruszok 2.) Kolibri, 2018; Uők: Acsargó mocsarak. (Zabaszauruszok 3.) Kolibri, 2019; Benedek Elek legszebb meséi. Gyémánt mesekönyv. Illusztrálta Horváth Ildikó. Scolar, Budapest, 2019

[45] Varró Dániel szöveg, Maros Krisztina illusztráció: A szomjas troll. Kis viking legendárium. Kossuth, Budapest, 2018.

[46] Frankovics György szöveg, Herbszt László illusztráció: A bűvös puska. Móra, 2015; Tamási Áron szöveg, Herbszt László illusztráció: A legényfa kivirágzik. Móra, 2015. (Bambuc ördög); Zalka Csenge Virág szöveg, Herbszt László illusztráció: Ribizli a világ végén. Móra, 2019 (Vitéz Rózsa)

[47] Pifkó Célia szöveg, Orosz Annabella illusztráció: Szörnyek a szobádban. Képmás, Budapest, 2018; Az informatikus kutyája. Majdnem 120 francia és belga gyermekvers. Válogatta és ford.: Lackfi János, illusztrálta Molnár Jacqueline, Móra, 2016. (René de Obalda: Egy rendkívül halott hölgy)

[48] Schuster i. m. 57-58., 214-216.

[49] Dr. Seuss 1957, 37. jegyzetben i. m.

[50] Susan Keller szöveg, Sabine Büchner illusztráció: Schlinkepütz, das Monster mit Verspätung, 2016; Magyarul: Nádori Lívia. Varacska. A szörny, aki mindig elkésett. Naphegy, 2017.

[51] Állatszimbólumtár. Szerk.: Vígh Éva. Balassi, Budapest, 2019, 290-296; A téma újabb kultúrtörténeti – irodalmi áttekintésére vállalkozott a Petőfi Irodalmi Múzeum Sárkányok márpedig léteznek című kiállítása. Forgatókönyv: Emőd Teréz, Csippán Tamás, Veress Miklós. 2016. október – november

[52] Mozart operájának szövegkönyvét Emanuel Schikaneder írt August Jacob Liebeskind Lulu avagy a varázsfuvola (Lulu oder die Zauberflöte) című meséje alapján. – Jeli Viktória szöveg, Rofusz Kinga illusztráció: A varázsfuvola. Pagony, Budapest, 2015

[53] Berg Judit szöveg, Nagy Zoltán illusztráció: Rumini. Pagony, 2017

^[54] Kácsor – Kecskés 2018, 44. jegyzetben i. m.

^[55]A mese eredetileg Kenneth Grahame az 1898-ban megjelent Dream Days című kötetének egy fejezet volt. 1939-es kiadását Ernest H. Shepard illusztrálta, aki 1926-ban a Micimackóhoz készítette jól ismert tollrajzait.  Az új sárkány típusokról: Emily Midkiff: “Dragons are Tricksy”. The Uncanny Dragons of Children’s Literature. Fafnir – Nordic Journal of Science Fiction and Fantasy Research, Volume 1, Issue 2, pages 41–54. –

http://journal.finfar.org/articles/dragons-are-tricksy-the-uncanny-dragons-of-childrens-literature/ – Letöltés: 2020. január 9.

[56] Az eredeti karakter és a mese Miroslav Nastosijevic Süsü, a sárkány című rádiójátékából (1971) ered,amelyből Takács Vera dramaturg ötlete alapján készítettek bábjátékot. Később ez szolgált Csukás István meseregényének alapjául.

[57] Csukás István szöveg, Sajdik Ferenc illusztráció: Pom Pom meséi. Az ásító szörnyeteg. Móra, Budapest, 1984.

[58] Bojti Anna szöveg, Ferth Tímea illusztráció: Éjszaka az állatkertben. Pagony, Budapest, 2019. – A többi említette kötet adatait lásd alább.

[59] Finy Petra szöveg, Takács Mari illusztráció: A Fehér Hercegnő és az Aranysárkány. Csimota, 2009

[60] Aldrovandi, Ulisses: Monstrorum Historia cum paralipomenis historiae omnium animalium, 1642. – Viskolcz Noémi: Ulisse Aldrovandi műveinek összkiadása a 17. századból. a SZTE Klebersberg Könyvtárban. Magyar Könyvszemle, 2014/2, 163-179.

[61] Paolo Uccello: Szent György legyőzi a sárkányt, 1470. London, National Gallery.; Feuer – Rényi 2003, 43. jegyzetben i. m.

[62] Jeney Zoltán szöveg, Haránt Artúr illusztráció: Rév Fülöp és Nyár Lőrinc. Kolibri, 2014.

[63] Uo.

[64] Sipos – Vihart 2015, 43. jegyzetben i. m.

[65] Jeli – Rofusz 2015, 52. jegyzetben i. m.

[66] Lawrence Schimel szöveg, Makhult Gabriella illusztráció: Az én csodálatos tesóm. Papírszínház. Csimota, Budapest, 2018; Kácsor – Kecskés i. m.

[67] Lázár Ervin szöveg, Grela Alexandra illusztráció: A hétfejű tündér. Papírszínház. Csimota, 2015.

[68] Zágoni Olga szöveg, Kürti Andrea illusztráció: Kajtikó, a derék sárkányfiú. Koinónia Kiadó, 2018.

[69] Finy – Takács i. m.

[70] Zalán Tibor szöveg, Metzing Eszter illusztráció: Királylányok második könyve. Cerkabella, 2017.

[71] https://takacsvera.blogspot.com/2012/04/levai.html – Letöltés: 2020. január 16.

[72] Varga Katalin szöveg, F. Győrffy Anna illusztráció: Mosó Masa mosodája. Móra, Budapest, 1968; 

[73] Cseh Katalin szöveg, Kállai Nagy Krisztina illusztráció. Sárkánykórus. Gyermekversek. Móra, 2008

[74] Czernák Eszter szöveg, Rátkai Kornél illusztráció: Sárkányovi. Pagony, Budapest, 2019.

[75] Propp, Vlagyimir: A mese morfológiája, Osiris, 2005.

[76] Róheim Géza – Sólymossy Sándor: Sárkányok és sárkányölő hősök. Népmeséink sárkány alakja. Posner, Budapest, 1911. – Újabban: Hermit, 2019.

[77] Aby Warburg Menmoszüné atlaszában kidolgozott „pátoszformulái” között ott van a hős harca az ellenséggel (sárkánnyal).

[78] Katharina Neuschaeffer szöveg, Bölecz Lilla illusztráció: A világ legszebb mondái. Naphegy, Budapest, 2019.

[79] Zalán Tibor szöveg, Baranyai (b) András: Rettentő görög vitéz. Pagony, Budapest, 2011.

[80] Petőfi Sándor, illusztrálta Péreli Zsuzsa: János vitéz. Magvető, Budapest, 2007; Szögkirály. Szerk.: Jékely Zoltán, Sáfár Sándor. Illusztrálta Berki Viola. Móra, Budapest, 1973.

[81] Benedek – Horváth 2019, 44. jegyzetben i. m.

[82] Kormos István verse, Nagy Norbert illusztráció: Az égig érő fa. Móra, Budapest, 2019

[83] Minden napra egy mese. Szerk.: Aszódi T. Éva. Illusztrálta Reich Károly.Móra, Budapest, 1966. (Az újabb kiadásokban megújított illusztrációkkal.)

[84] Mosonyi Aliz szöveg, Rofusz Kinga illusztráció: Egyszer volt, ahogy sose volt. Tizenkét és fél Grimm mese. Pagony, Budapest, 2014

[85] Bagossy László szöveg, Takács Mari illusztráció: Sötétben látó tündér. Pagony, Budapest, 2009

[86] Petőfi Sándor, illusztrálta Würtz Ádám: János vitéz. Móra, Budapest, 1967; Reich Károly linómetszete. Petőfi Irodalmi Múzeum. Reich Károly: Meseillusztráció. 1970-es évek.Rep.:Reich Károly élete és művészete. Szerk.: Kratochwill Mimi. Holnap Kiadó, Budapest, 2003. o. n.

[87] Tamási Áron szöveg, Herbszt László illusztráció: A legényfa kivirágzik. Móra, Budapest, 2015.

[88] Lackfi János, Ijjas Tamás szöveg, Molnár Jacqueline illusztráció: A világ leggonoszabb meséi. Móra, Budapest, 2017.

[89] Both Gabi szöveg, Kőszeghy Csilla illusztráció: Palipál, a csupaszív lovag. Pagony, Budapest, 2014.

[90] Szigeti Kovács Viktor szöveg, M. Nagy Szilvia illusztráció: Az ég madarai. Corvina, Budapest, 2018.

[91] Szakács Eszter szöveg, Molnár Jacqueline illusztráció: Villámhajigáló Diabáz. Liget, 2017.

[92] Lackfi János szöveg, Molnár Jacqueline illusztráció: Átváltozós mesék. Móra, Budapest, 2018.

[93] Írta Schein Gábor, illusztrálta Rofusz Kinga: Irijám és Jonibe. Verses mese gyerekeknek és felnőtteknek. Pagony, Budapest, 2015.

[94] Pl.: Mókázz és mixelj. Vadon élő állatok. Illusztráció Stephanie Hinton. Fordította Varró Dániel.Móra,Budapest, 2019.

[95] Makhult Gabriella: Ki vagyok? Linómetszet sorozat, 2019.

[96] Borbáth Péter szöveg, Remsey Dávid illusztráció: Sündör és Niru. Sündör nyomában. Csimota, Budapest, 2015; Ua.: Sündör és Niru 2. Együtt a Pörkeföldre. Csimota, Budapest, 2019.

[97] Dániel András, írta és illusztrálta: És most elmondom, hogyan lifteztem. Pagony, Budapest, 2017.

[98] Physiologus. A Zsámboki-kódex állatábrázolásaival.Ford.: Mohay András. Helikon, Budapest, 1986.

[99] Az Ebardeen-kódex on line elérhető: https://www.abdn.ac.uk/bestiary/

[100] Jorge Louis Borges, a szerző munkatársa Margarita Guerrero: Manual de zoología fantástica. 1957. Magyarul: Képzelt lények könyve. Ford.: Scholz László. Helikon, Budapest, 1988; Serestély Zalán: Fejlés és fejtés. A képzelet két modellje Margarita Guerrero és Jorge Luis Borges Képzelt lények könyve című bestiáriumában. Korunk, 2017/7, 15-21.

[101] Jorge Louis Borges szöveg, Peter Sis illusztráció: The Book of Imaginary Beings. Penguin Classics Deluxe Edition, Deckle Edge, 2006.

[102] Lásd az alkotó honlapján. http://mnagyszilvia.hu/Borges/Borges.htm

[103] Farkas Henrik szöveg, Gyulai Líviusz illusztráció: Legendák állatvilága. Natura, Budapest, 1982.

[104] J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük. Ford.: Tóth Tamás Boldizsár. Animus, Budapest, 2019.

[105] Ernest Drake szöveg, illusztrálta: Wayne Anderson: Monsterology. The Complet Book of Monstraous Beasts. Candlewick, 2008; Magyarul: Ford.: Dudik Annamária Éva. Szörnytan. Fantasztikus lények tárháza. Egmondt – Hungary, Budapest, 2009.; Uő: Sárkánytan mindekinek. A sárkányológia kis könyve. Uo. 2006.

[106] Jo Nesbø : Bestiák, ​amelyek bár ne lennének. Kolibri, Budapest, 2018.

[107] A társaság honlapja: http://www.scp-wiki.net/

[108] Adamik Zsolt szöveg, Hanga Réka illusztráció: Bibedombi szörnyhatározó. Cerkabella, Budapest, 2014.

[109] I. m. 7, 10.

[110] Dániel András, írta és rajzolta: Mit keresett Jakab az ágy alatt? (és mi történt ott vele?) Pagony, Budapest, 2014.

[111] Pifkó – Orosz 2018, 47. jegyzetben i. m.

[112] Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió. Saxum, Budapest, 2012.

[113] Lemon Snicket szöveg, Jon Klassen illusztráció: The Dark. Little, Brown Books for Young Readers, 2013.

[114] Ella Burfoot: Darkness Slipped In. Macmillan Children’s Books, 2014.

[115] Majoros Nóra szöveg, Szabó Levente illusztráció: Rém a szobádban. Móra, 2014.

[116] Szőcs Margit szöveg, Kürti Andrea illusztráció: Az összecsukható nagymama. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2017, 42.

[117] Uo. 45.

[118] Lakatos István írta és rajzolta: Lencsilány. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010.  

[119] Dániel András, írta és rajzolta: Mit keresett Jakab az ágy alatt? (és mi történt ott vele?) Pagony, Budapest, 2014.

[120] Az öt legenda (Rise of the Guardians). William Joyce története alapján Dream Works animációs filmje, 2012.

[121] Alex Wiltshire szöveg, Anton Stenvall illusztráció: Minecraft – Mobestiráium. Bookline Könyvek, Budapest, 2017.

[122] https://hu.ign.com/slender-man/32998/feature/minden-amit-slender-man-legendajarol-tudni-erdemes

[123] Írta Siobban Dowd ötlete alapján Patrick Ness, illusztrálta Jim Kay: A Monster Calls. London, 2011. – Magyarul: Ford.: Szabó T. Anna: Szólít a szörny. Vivandra, Budapest, 2012.