Barlangrajz az Ipad-en. David Hockney – Martin Gayford: A képek története gyerekeknek című kötetéről.
Mesecentrum, 2020
https://igyic.hu/konyvajanlok/barlangrajz-az-ipaden.html
A képek korában felértékelődik a művészettörténeti tudás. A képek működésének és összefüggéseinek tudománya azonban ma nem része a közoktatásnak, így az általános műveltségnek sem. Így e tudás közvetítése (is) a családra marad. Ebben nyújt segítséget a közelmúlt egyik nemzetközi ismeretterjesztő bestsellere, David Hockney és Martin Gayford A képek története gyerekeknek című kötete. A mű tudományos rangját mutatja, hogy azt 2018-ban a világ egyik legismertebb képzőművészeti kiadója, a londoni Thames & Hudson adta ki. A Pozsonyi Pagony szerencsére megtartotta az eredeti kiadás paramétereit, így az A4-es méretű kötetben kiválóan érvényesülnek a nagy méretű reprodukciók. Mindez elengedhetetlen része a könyvnek, hiszen mégiscsak a kiemelkedő műalkotások állnak a középpontban, amelyeket a szerzők rövid és korszerű szemléletű szövegei kísérnek.
A kötetet három szerző jegyzi, Martin Gayford műkritikus, Rose Blake illusztrátor és David Hockney képzőművész. Utóbbi a vállalkozás húzóneve, igazi élő klasszikus, akinek neve mellett csak úgy rajzanak a rekordok: a könyv londoni megrendelése idején éppen ő volt a legdrágább eladott művel büszkélkedő élő festő. Hockney festményeinek már most bérelt helye van a 20. századi művészettörténetben, különösen a kaliforniai felső tízezer luxus életét megidéző zsánerképei vésődtek bele közös emlékezetünkben. De Hockney működése távolról sem korlátozódik a festészetre, nevezetesek fotó kísérletei, és az új médiumok iránti nyitottságát jelzi, hogy 80 éves korában iPad-en kezdett el festeni. Mindemellett számottevő történeti kutatásokat is folytatott, különösen a reneszánsz festészet technikájára vonatkozóan, amelynek eredményeit egy lenyűgözően szép albumban összegezte, amely Titkos tudás címen 2003-ban magyarul is megjelent. Hockney tehát igazi „nagyágyú”, akinek részvétele egy gyerekeknek szóló ismeretterjesztő művészeti albumban garantálja annak színvonalát. Martin Gayforddal közösen, párbeszédes formában kommentálják a felvetett témákat, ami eleve fellazítja a szövegek tudományosságát, azt a benyomást keltve, hogy az olvasó-néző egy bensőséges műtermi eszmecsere részese. A gyerek tekintetét Rose Blake színes, dekoratív rajzai képviselik, ő kelti életre David és Martin alakját, és a kislányét, aki velük együtt kalandozik a művészettörténet birodalmában. A néhány vonással karaltereket és milliőt teremtő illusztrációk többnyire vizuális összegeznek, kommentálnak egy-egy történeti jelenséget, miközben vizuális állandóként vonulnak végig a stilárisan nagyon különböző reprodukciók mellett.
A szerzők már a bevezetőben leszögezik, hogy könyvük a képek történetéről szól, aminek a plakátoktól kezdve az okostelefonok képernyőén át az álomképekig része minden vizuális produktum. Következetesen kerülik tehát a művészet kifejezést, ahogy Hockney saját bemutatkozása is mellőz minden művészi allűrt: „Képeket készítek, rajzolok, festek, fényképezek, majd számítógéppel és tabletekkel alkotok. Mindeközben alaposan szemügyre veszem más művészek munkáit, és beszélgetek másokkal a művészetről.” Minden ködös és dagályos misztifikálást kerülve tehát, nézőpontjuk szerint a művész professzionális képalkotó, akinek munkája folyamatos nyitottságot és tájékozódást igényel. A kötet címében is a képek és nem a művészet történét ígérik, amely az eredeti angol kiadásban még a széles történeti perspektívát felvető alcímmel is kiegészül: „From the Cave to the Computer Screen”. Az ezredforduló új művészetfogalma tükröződik ebben a mediális és kulturális nyitottságban, amely a képek történetébe beemeli az Európán kívüli régiókat és a tömegkultúra technikai képeit is, így a távol-keleti grafikák és a Disney-rajzfilmek egyaránt részei. A cím ellenére az album nem hagyományos történeti tárgyalás, bár az időrend érvényesül a felvetett témákban, és a könyv végén egy rövid, rajzos kronológia segíti a tájékozódást. A műfaji-technikai hierarchia akadémikus csökevényei mellett tehát a történeti evolúció hitrendszerét is maguk mögött hagyják, inkább a távoli korok közötti azonosságokat emelve ki. Így kerülhet közös nevezőre egy lascaux-i barlangrajz és egy Picasso festmény, a Mona Lisa és Malein Dietrich képmása. „A képek története a barlangokban kezdődik és jelen pillanatban egy iPad-en végződik” – állapítja meg Hockney. A mesélők a művészi képek birodalmát tehát olyan végtelen kincsestárnak tekintik, amiben mindenki szabadon kalandozhat, és ahol széles tere nyílik az egyéni leleménynek és értelmezésnek egyaránt. „Minden valaha elkészült kép a saját szabályait követi” – fogalmazza meg a bevezetőben Hockney. A kötet szemlélete tehát az ezredforduló új kánon-mentes, nyitott művészetfogalmát tükrözi, és ennek jegyében a képalkotás 30 ezer éves történetének lenyűgözően kalandos birodalmát nyitja meg az olvasó-nézők számára.
E program jegyében a könyv nem átfogó ismeretanyagot kínál, hanem inkább szempontrendszert nyújt, gondolatébresztő felvetéseket ad a képekkel való foglalkozáshoz. Nyolc tematikus blokk segíti a kalandozást, amelyek szórakoztatóan, észrevétlenül bevezetnek a művészettörténeti gondolkodás fogalomrendszerébe. Nyitásképp a történeti gondolkodásban alapvető hatás fogalmára közelítenek rá, példát mutatva az eredetiségre és az utánzás-másolás fontosságára egyaránt. Mindeközben azt tudatosítják nézőjükben, hogy minden alkotó és befogadó egyaránt része a képek több tízezer éves hálójának, amiben többé vagy kevésbé tudatosan, folyamatos párbeszédben állunk a képi univerzummal. A képalkotást alapvetően nyomhagyásnak tekintik, így mutatnak példákat a formaalkotó gesztusra, a kínai tusrajztól Claude Monet oldott ecsetkezeléséig. Majd példákat mutatnak a fény-árnyék hatások és a térábrázolás időben változó megoldásaira, olyan fogalmakat érintve mint sziluett vagy perspektíva. Az album 115 reprodukciója között szép számmal szerepelnek Hockney saját művei, ami lehetővé teszi, hogy a gyerekek az alkotó saját szempontrendszerét, hiteles kommentárjait is megismerhessék egy mű kapcsán. Így Hockney maga meséli el, hogy Pearblossom Hwy című képét úgy készítette, hogy 1986-ban április 11 és 18 között, egy héten át, minden délelőtt 9 és 11 között fotózta ugyanazon országút részleteit, kis elmozdulásokkal, és ennek alapján 850 fényképből rakott ki egy sajátos tájképet, azt szemléltetve azt, hogy a térérzékelés az agy mesterséges konstrukciója.
„A technikák régiek! Csak az eszközök újak” – jegyzi meg Hockney, akinek nézőpontja szerint a művészet története a képalkotás technikai eszköztárának változásával is leírható. A kötet végén közölt kronológia sem a szokásos stiláris fogalmak mentén halad, hanem a technikai eszközök változását felidéző „találmányok időrendje”. Ez a nézőpont kapcsolódási pontot adhat a technikai képalkotásban felnövő digitális bennszülöttek számára, a régmúlt művészetéhez. Így külön fejezet foglalkozik a festészet és fényképészet kölcsönhatásával, kitérve a 17. század olyan különleges optikai eszközeire mint a camera obscura, a dadaista fotókollázsra és eljutva Hockney saját számítógépen generált kompozíciójáig. Végül külön fejezetben esik szó a mozgó képekről, Muybridge sztroboszkopikus fotókísérleteiről és a mozifilmről, ami ebből a nézőpontból szerves része a képek egyetemes történetének. Megtudjuk például, hogy az első anyagában is színes (tehát nem utólag színezett) mozifilm az 1939-ben bemutatott Óz, a csodák csodája volt. Hockney és Gayford képtörténeti kalandozásai rendhagyó módon a jövő képeivel érnek véget: felteszik ugyanis a kérdést, milyen képek vesznek majd minket körül a jövőben? Mert hogy képek mindig lesznek, az bizonyos, csak a megjelenésük formája változik.
Ma már a remekművekhez való hozzáférés a neten mindenki számára adott. Ám értelmezésükhöz, élvezetükhöz nem árt az irányadás. Olyan könyv ez, ami segít eligazodni a ránk zúduló képtengerben, ami 21. századi gyerekeknek szól, amit a család közösen is böngészhet, lehet rajta vitatkozni, tovább gondolni, alkotókra és témákra tovább keresni a neten, újabb és újabb csodás képeket nézegetni.
David Hockney, Martin Gayford: A Képek története gyerekeknek. Ill.: Rose Blake. Pozsonyi Pagony, 2020.