Alföld, 2021/5, 117-119.
Iveta Merglová könyve, az Ema elvan felnőtt képeskönyv. Merőben szokatlan műfaj ez itthon. Minthogy teljességgel nélkülözi a szöveget, nem nevezhető képregénynek, de témájánál fogva gyerekkönyvnek sem tekinthető, annál viszont sokkal közérthetőbb hogy a klasszikus művészkönyv kategóriájába soroljuk. Az angolszász szakirodalomban leginkább a „szöveg nélküli képeskönyv” (wordless picturebook) terminus elfogadott arra a könyvtípusra, amely tisztán képek sorával mesél el egy története vagy jár körbe egy témát.[1] Kissé érzékletesebben szokás „csendes könyvnek” (silent book) is nevezni a szöveget mellőző képeskönyveket. Ezen a címen hirdetik meg 2014 óta az olaszországi Mulazzo városában a Silent Book Contest nemzetközi versenyét. Bár korai, 19. századi példái jellemzően olvasni nem tudó kisgyermekeknek szánt képes történetek voltak, az ezredfordulóra a szöveg nélküli képeskönyv a művészi grafika egyik legvirágzóbb ágává vált, rég túl lépve a gyerekkönyv szűkre szabott kategóriáján.[2] A műfaj legfőbb jellemzője a könyvforma (ez különbözteti meg például a középkor falképciklusoktól), ami megteremti a vizuális narratíva balról jobbra olvasott, a lapozás során, linerárisan kibontakozó dramaturgiai keretét, és megszabja a képalkotás nyomdai-technikai korlátait (papír hordozó, nyomdai festék, kötött lapméret). E játéktéren belül a rajzoló teljes stiláris és gondolati szabadságot élvezve saját képi világot építhet. Munkája valahol a klasszikus illusztrátor, képregény-rajzoló és az animációs film tervező között helyezhető el, a karakter- és környezetformálásban, jelenetezésben sokban rokon gondolkodásmódot igényel, ám mégis önálló, vizuális történetmesélést feltételez.
Magyarországon nem teljesen ismeretlen a szöveg nélküli képeskönyvek típusa. Nemzetközileg is releváns úttörői közé tartozik a Csimota Kiadó 2006 óta megjelenő Design-könyv sorozata, amely egy-egy klasszikus mesét 5 különböző grafikus szöveg nélküli képeskönyvével dolgozott fel.[3] Maros Krisztina és Máray Mariann könyvtervei a rangos mulazzoi verseny finalistái között végeztek.[4] Rofusz Kinga Otthon című, többszörösen díjazott kötete pedig már a hazai, jellemzően szövegközpontú közönség számára tette elfogadottá e sajátos műfajt.[5] A felnőtt képeskönyvek mezőnyében az Egyesült Államokban élő Bányai István révén a műfaj igazi nemzetközi sztárját tudhatjuk magunkénak, noha könyvei itthon csak egy szűk kör számára ismertek.[6]
Merglová kötetének legfőbb nóvuma hazai vonatkozásban az, hogy felnőtt közönségnek szánt képeskönyv. Hasonlóakkal idehaza leginkább az alternatív művészkönyvek és funzine-ek világában lelünk, így például az Új Symposion kiadványai között.[7] Az Ema elvan témája egy harmincas szingli élete. A könyv változó méretű, lineárisan olvasható képkockáiban kibontakozó elbeszélésében leginkább a képregénnyel rokon, de annak szöveg nélküli válfajával (wordless novel), aminek korai példái a huszas évek agitációs fametszetes könyvekig visszavezethető (pl. Frans Masereel), az 1990-as évektől pedig olyan klasszikusok léptek színre mint Thomas Ott vagy Shaun Tan.[8] Merglová kötete inkább a novellával rokon, amely Ema egy hetét bemutatva vázolja egy jellegzetes élethelyzet elhúzódó válságát. Az elbeszélés idejének határozott tagolást és lineáris irányt adnak a hét naptárlapokkal jelzett napjai. (A napok nevei alkotják egyébként a képkönyv egyetlen szöveges összetevőjét. A szavak helye ily módon jellemzően köztes, nem a képben, hanem a képi elbeszéléseket elválasztó mezőben jelölhető meg.) E lineáris temporalitás azonban még inkább kiemeli a voltaképpeni cselekmény hiányát. Ezt a változatlanságot hangsúlyozza a kezdő és zárókép (lakótelepi tömb, száradó ruhák) keretmotívumként való visszatérése is. Iveta Merglová könyvének voltaképpeni témája ugyanis egy jellegzetes létállapot, a főhős életének kétségbeejtően monoton és eseménytelen folyása.
A kötet legfőbb képi vonzereje éppen abban rejlik, hogy az egyhangúság nehezen megfogható, mégis ismerősen élethelyzetét hogyan tudja világos közvetlenséggel megidézni. Merglová bájos iróniával szemlélteti Ema hétköznapi nyüglődéseit, lényegretörően pontos látleletét adva a banális női gyötrelmeknek. Ema hullámzó kedélyű hölgy, akinek hangulatai az unalomtól a depresszióig, a passzív szemlélődéstől a hiperaktív fellángolásokig ívelnek. Egyedül él kis lakótelepi garzonjában, se kutyája, se macskája, irodai munkájához az égvilágos semmi köze, s ideje nagy részében testképének javításán munkálkodik, azt remélve, hogy az a párválasztásban is jobb esélyeket teremt a számára. Merglová elbeszélésmódja lassan hömpölygő, az ismétlődő képkockákkal kiválóan érzékeltetve a lassan múló idő kínját. Narratív technikájának legfőbb jellemzője a vizuális repetíció, amivel kiválóan érzékelteti a reménytelen várakozás és unalom alapérzését. A szerdai (különösen búskomor) nap kezdetén például négy képben mutatja be az asztalnál álomba szenderülő lányt, a pénteki nap kezdetén pedig hét – különböző alakú – képkockán (szinte egy egész oldalon át) csak a zuhogó esőt ábrázolja, a szombati másnaposság lassú eszmélését pedig szintén hat, lassan közelítő képkocka idézi meg. Ha Ema mégis olykor aktvitásba kezd, az többnyire a sztereotipizált női tevékenységek köre: bevásárol, takarít vagy edzéssel gyötri testét.
Merglová rajzi stílusa lényegretörő, kissé stilizált, gyakran használ árnyalatlan, dekoratív színfoltokat. Az oldalpárok kompozicionális és színdinamikája messzemenőkig összehangolt és átgondolt. Némely kompozíciója a klasszikus festészeti minőséget sem nélkülözi, mint például a medencés jelenetek sora. A környezet rajza néhány tipizált tárgyi elemre redukált. Merglová jelenetei visszatérően kék háttér előtt bontakoznak ki, ami egyúttal e melankolikus életérzés alaphangját is megadja. Ettől csak a baljós, záró kép-pár fekete-fehér színével tér el. A kötet egészét jellemző búskomor kék alaphangban különös jelentőséget kapnak az élénk színek, így az otthoni kanapé vöröse és a test hús színe.
A kötet képi világában különösen erőteljes a női test „földközeli” megjelenítése. Ema gyötrelmeinek visszatérő okozója, hogy saját teste sehogyse illeszkedik az ideálisnak vélt női testképhez. Aktivitásának jelentős része arra irányul, hogy a korral természetes módon megereszkedett testét begyömöszölje, vissza idomítsa ebben a sztereotipizált testideálba. Merglová megragadóan őszinte módon ábrázolja az itt-kitüremkedő hurkákat, a hétköznapi cselekvésekben deformálódott hústömeget, a nem kívánt helyeken bozontot növesztő testréseket. Ema banálisan esendő, izzad, rágja a körmét, szőrös a lába, titokban a fürdőszoba tükörrel csókolózik, egy sportos nap után pedig pizzával és tejszínhabbal jutalmazza meg magát, jobb híján porszívóval szívja ki a saját nyakát, eredménytelen párkereső kiruccanása végén pedig tajtrészegen tántorog haza. Minden kis bukása után azonban másnap újra kezdi, mert reménykedik benne, hogy egyszer majd valami (vagy valaki) kilendíti monoton hétköznapjai szürkeségéből.
Túl a kivitelezés átgondolt művészi eszköztárán, e kis könyv esetében maga a megjelenés ténye is figyelemreméltó. Az eredeti, Ema sa má címen megjelent mű olyan könyves kultúrában született, ahol nagyra értékelik a könyvgrafikai művészeteket. A Prágában élő Iveta Merglová tanulmányait a Nyugat-Csehországi Egyetem Ladislav Sutnar Tervező és Művészeti Karán, könyvkultúra és intermédia szakán végezte. Egy szingli nő hétköznapjainak jelenetei régóta foglalkoztatták. Könyv alakot a sorozat a pozsonyi művészi könyv ösztöndíj támogatásával öltött, amikor a fiatal cseh grafikusnak módjában állt egy rezidencia program keretében hat hónapot a szlovák főváros Nová Cvernovká nevű alkotóházában dolgozni. Nyomtatott formában a könyv közösségi támogatással jelent meg a Pozsonyi Könyv Fesztivál (BRaK – Bratislavský knižný festival) kiadásában 2018-ban. Keletkezéstörténete azért is tanulságos, mert jelzi, hogy az efféle réteg igényeket kiszolgáló könyv létrejöttében milyen nagy szerepe van a könyvillusztráció műfaját nagyra értékelő cseh és szlovák kultúrának, a megfelelő művészeti képzésnek, a fiatal alkotókat támogató ösztöndíjrendszernek, és a könyvművészetet patronáló civil szférának egyaránt.
A könyv hazai megjelenése a Csirimojó kiadónak köszönhető, amely 2017-es alapításakor kifejezetten a kortárs cseh és szlovák gyerekkönyvek magyarországi megismertetését tűzte ki célul. Azért tekinthető ez egyfajta missziónak, mert a cseh gyerekkönyv rég maga mögött tudta a kis vakondot, s ma illusztrációs tekintetben a világ élvonalában van. Prágában és Pozsonyban egyaránt nem a nagy állami kiadók, hanem az elkötelezett értelmiségiekből szerveződő, alternatív kiadók körében születnek meg a nemzetközi sikereket is maguk mögött tudható könyvművészeti alkotások (Běžiliška, Baobab, Egres, Monokel). Hasonló modellt követ a Csirimojó is, amely fordításai révén határozott irányvonalat képviselve folyamatosan „szoktatja” a hazai közönséget a kortárs könyvművészet alkotásaihoz. Kiadványai közül kiemelkedő jelentőségű a világhírű, cseh származású Peter Sís A fal című képeskönyve, amely a szocializmus éráját mutatja be képekben, a világ szerencsésebb felén élő gyerekeknek. A kiadó mindössze pár éves fennállása alatt már nevet szerzett, amit az is jelez, hogy a Magyar Gyermekirodalmi Fórum (HUBBY) tavaly az Év kiadójának választotta. Az Ema elvan jól illeszkedik a Csirimójó könyveinek sorában, amennyiben újszerű, szokatlan és minőségű kiadvány. Egyébiránt cseppet sem gondolnám réteg könyvnek, épp ellenkezőleg nagyon mai, nagyon csajos és nagyon szerethető történet ez egy ezredfordulós nő mindennapjairól.
[1] William Patrick Martin: Wonderfully Wordless: The 500 Most Recomended Graphic Novels and Picture Books. Lanhem, Rowman, Littlefield, 2015; Evelyn Arizpe: Wordless Picturebooks. Critical and Educational Perspective. In: In: Picturebooks. Representation and Narration. Ed.: Bettina Kümmerling-Meibauer. Routledge, New York – London, 2014, 91-108.
[2] Sandra L. Beckett: Crossover Picturebooks. A Genre for All Ages. New York – London, Routledge, 2012, 81-85.
[3] Révész Emese: A vizuális narráció eszköztára a Design-könyvek sorozatában. Gyerekvilágok – Studia Litteraria 2019/1-2, 166-193.
[4] A 2017-es finalista Magyarországon megjelent: Maros Krisztina: Milyen színű a boldogság? Pozsonyi Pagony, Budapest, 2018.; Máray Mariann While you are asleep című, 2019-ben elismert könyve itthon még nem talált kiadóra. – A versenyről lásd: https://silentbookcontest.com/previous/
[5] Rofusz Kinga: Otthon. Vivandra, 2018; 2018: Az év leginnovatívabb gyerekkönyve (HUBBY), Az év illusztrátora (Szép Magyar Könyv)
[6] Istvan Banyai: Zoom. Viking, 1995; Magyar kiadása: PintxBudavár, 2005.
[7] Pl.: Kárpáti Tibor: NYC. Új Symposion, 2019.
[8] David A. Berona: Wordless Books. The Originan Graphic Novels. Harry N. Abrams, 2008.