Kortárs, 2021/6, 96-101.
„Mit bámulsz?” „Semmi, csak úgy nézek” – válaszolja a nyúl, aki legbelül kutya volt. Nézelődik, bambul, téblábol, lődörög – néz ki a fejéből, ahogy a szleng mondja találóan.
Dániel András könyvének hőse, A nyúl formájú kutya pontosan leképezi egy kamasz viszonyát a világhoz, akinek alapvető nexusa környezetéhez nem a csinálás, hanem a szemlélődés. Inkább vizuális, mint verbális attitűd ez, a bámészkodás, bambulás lassan, de folyamatosan mozgó szkennere, a netes böngészés ődöngő, csapongó pásztázása. Az ezredforduló kamasza már elsődlegesen vizuális módon fogadja be környezetét, összefüggő, hosszú szövegeket egyre kevesebben akarnak (vagy tudnak) olvasni. Könyvkiadásunk ezzel szemben hosszú időn át tartotta magát ahhoz a modellhez, hogy az életkor előre haladtával a gyermekkönyvekben csökken a képek aránya a szöveg javára, mígnem a 14 év fölötti korosztálynak szóló ifjúsági könyvekben szinte teljesen elfogynak. A Pozsonyi Pagony Kiadó által 2013-ban indított Tilos az Á könyvsorozata épp e gyakorlatot gondolta újra. A sorozatot elsősorban az ifjúsági irodalom felfrissítésének célkitűzésével hívta életre a kiadó, de a mára mintegy 70 kötet számláló vállalkozás az illusztrációkra is különös gondot fordít. Noha a sorozatnak csak mintegy húsz százaléka illusztrált, a szerkesztők láthatóan szisztematikusan igyekeznek a kortárs szövegek mellé kortárs képeket illeszteni. E sorban mára jó néhány olyan kötet született, amely izgalmas és minőségi alternatívát nyújt a kamasz könyvek grafikai világára.
Aligha vitatható, hogy a mai kamaszok egy vizuálisan igen sűrű közegben mozognak, ők az „új képkorszak” szülöttei, akik könnyen és gyorsan szereznek információt piktogramokból, logók mentén határozzák meg az identitásukat, pörgetik a tictoc-on a jobbnál jobb animációs kisfilmeket, és naponta lemerülnek a digitális játékok sokkolóan intenzív képi közegében. Kérdés, hogy mi újat mondhat nekik egy könyv? Hogyan képes a papírra nyomtatott kép versenyre kelni azzal a digitális vizualitással, ami mozog, vibrál, színes, miként tud vetélkedni egy könyvgrafika a Fallout disztópikus realitásával vagy az Adventure time szédületesen pszichedelikus fantáziavilágával? Vélhetően csakis úgy, ha nem akar velük versenyezni, és épp a zajban a csenddel, a virtuóz hatásvadászattal szemben az egyszerűséggel vonja magára a figyelmet. Olyan rajzi minőséget mutat, amely épp eszköztelenségével vonja magára a figyelmet és késztet elmélyülésre.
A Tilos az Á sorozat illusztrált kötetei egyetlen sincs, ami a szó szoros értelmében képes album volna. Dániel András könyve, A nyúl formájú kutya köztük az egyedüli klasszikus értelembe vett képeskönyv, amelyben a kép és szöveg egyenrangú kifejezőeszközként működik. Az összes többi olyan prózai mű, amelyben a szöveges oldalakat olykor képek szakítják meg. Bár néhány fordítás is akad köztük, a tárgyalt kötetek nagy többsége hazai és fiatal grafikus munkája, ami azt mutatja, hogy a kiadó tudatosan törekszik arra, hogy a kortárs grafika alkotóinak adjon teret. A sorozatban műfajilag nem kötött az illusztráció léte, a kötetek között vannak ifjúsági regények (Gévai Csilla: Lídia 16, Lídia 17), versantológiák (Szívlapát, Lehetnék bárki), verses kötetek (Papolczy Péter: Hogyne szeretnélek!), színpadi művek (Dániel András: Odabent a frigóban), novellagyűjtemények (Budapest off, Ezentúl lesz banán!), valamint ismeretterjesztő művek (Nényei Pál: Az irodalom visszavág).
A novellagyűjtemények közül az első, Budapest off címen a fővárosról gyűjtött egybe kortárs elbeszéléseket. A kortárs szövegeket Kárpáti Tibor illusztrációi kísérik, minden írást egy-egy kép. Kárpáti a kétezres évek elején feltűnt új illusztrátori generáció egyik „fenegyereke”, aki sajátosan laza firkáival és pixeles kompozícióival tűnt fel. Utóbbiak a felnőtt közönségnek is bejöttek, Kárpáti fekete pixelekből összerakott kis jeleneteit lassan egy évtizede rendszeresen közli az illusztrációs téren (is) mérvadó The New Yorker magazin. Az amerikai mindennapokhoz kötődő rajzokból nemrég a Symposion kiadásában jelent meg önálló kötetként válogatás. Az apró, fekete kockákból konstruált alakzatok az archaikus DOS-os komputerjátékok világára emlékeztetnek, épp elég nosztalgikusak, naivak és elvontak tehát ahhoz, hogy még az előkelő New York-i közönségnek is örömömére szolgáljanak. Az amerikai városképeknél Kárpáti már kidolgozta az ikonikus nagyvárosi helyek felidézésének technikáját, amit a budapesti kötetben a hazai témához igazított. A Budapest off egy prózai kötet szerény lehetőségei között teremt teret a képeknek, minden elbeszéléshez egy, két oldalas kompozíciót társítva. Kárpáti minden képe korrektül kapcsolódik az írásokhoz, de a karakterek és a cselekmény helyett inkább a város emblematikus épületeit, helyeit idézi meg. A különféle nézőpontokat képviselő, néhol nagyon is realista hangnemű nagyvárosi elbeszéléseket közös nevezőre hozza az illusztrációk absztrakt, stilárisan homogén világa. Kárpáti lehengerlő eleganciával képes felidézni a város emblematikus helyeit, a Szimpla Kertmozitól az óbudai lakótelepig. A minimalista képi eszköztár ellenére, Kárpáti pusztán néhány jól eltalált képi jellel fel tudja idézni a Vas utca galambszaros, málló falú bérházait, vagy egy rákospalotai villamos megálló szociografikusan festői életképét. Ez a jelszerűen redukált képi világ meghagyja a nézőnek a felismerés örömét és a személyes emlékek mozgósításának terét. Az utcaképek láncolatából Budapest „alulnézeti” panorámája rajzolódik ki, ami a turisztikai látványosságok helyett a város szubjektív térképét vázolja fel, ahol a Lurdy ház parkolója épp oly fontos lehet mint a Városligeti csónakázó tó. A felidézett helyeket Kárpáti topografikusan pontosan rajzolja meg, ám azt szívesen hinti tele apró, anekdotikus elemekkel. A pixeles képi nyelv stilizált, naiv íróniája épp elég teret enged tehát az olvasó-nézőnek ahhoz, hogy az egy kamasz számára is érdekes legyen.
Az előbbihez hasonlóan az Ezentúl lesz banán! is tematikus kortárs novella-gyűjtemény, amelynek témája ezúttal a rendszerváltás. Míg a Budapest off grafikái a benne élők számára jól ismert helyeket vázoltak fel, Baranyai (b) András illusztrációira az a feladat várt, hogy egy letűnt történeti korszakot idézzenek meg. Baranyai nemzedéke egyik legkiválóbb tervező grafikusa, aki képregények és plakátok tervezőjeként is jól ismert. Könnyedén képes tehát összetett gondolati tartalmakat képi jelekké egyszerűsíteni. Ezúttal kilépett komfortzónájából, és a rá jellemző bumfordi figurákat mellőzve újszerű képi világot teremtett. Az egyes novellákhoz kapcsolódó, fekete-fehér, egy oldalas kompozíciók stilárisan az utcai graffitik sablonnal fújt típusát idézik meg, formanyelvükben tehát egyfajta ellenkultúrához kapcsolódnak. A budapesti kötethez hasonlóan a grafikus ezúttal sem a tárgyi, narratív részletek megragadására törekszik, hanem igazodva a megcélzott korosztály vizuális világához, elvont emblémákban közelít az írásokhoz. Rendszerint olyan tárgyakat és szituációkat emel jelenetei középpontjába, amely a felidézett korszak jellegzetes rekvizituma: Lenin-emlékmű, űrhajó alakú vas mászóka vagy a Trabant. Minimalista technikai eszköztára a fekete-fehér fotók, elmosódott videószalagok emlék-töredékeit vetítik elénk. A kötet borítóján a kalapács mellett sarló helyett megjelenő banán jól jellemzi Baranyai embléma-teremtő erejét. Hasonlóan tömör képi metaforákat komponál a kelet-német menekültekre, a berlini fal bontására, a határátlépéshez kötődő szorongás megragadására vagy a Lánchídi csatára. A kamasz-illusztrációknál elvárt intellektuális elvonatkoztatás mellett tárgyi pontosság is jellemzi. Gyakran épít be kompozícióiba kortárs képi dokumentumokat: így például az utcanév táblák cseréjén a háttérben feltűnik Orosz István ikonikus „Tovariscsi konyec” feliratú plakátja és a Fidesz történelmi régmúltját idéző csókolózós falragasza; míg másutt a Ceaucescu házaspár kivégzéséről villant fel egy olyan képkockát, amely nemzedékek emlékezetébe vésődött bele.
A két elbeszélés-kötetben Kárpáti és Baranyai grafikái önálló művészi értékkel bíró alkotások. Potenciálisan mindkettő magában hordozza a témákat kibontó képes albumok vagy képregények lehetőségét. Ám a hazai könyvkiadás fényévekre van ettől, így csekély az esély arra, hogy e két kiváló grafikus őket megillető, önálló teret kapjon.
Formátumukban, könyvészeti megjelenésükben a novellás-köteteket követi a sorozat két , kamaszoknak szóló versgyűjteménye. Az illusztráció ezekben is szerepet kap, bár mozgásterük jellemzően szűkebb. A Szívlapát címmel megjelent első kötetet Dániel András rajzai kísérik. Grafikái a tus árnyalatival játszanak, a hajszálvékony fekete körvonalakra halványabb kontúrok rajzolódnak rá, amelyeket a szürke különböző árnyalatiban szétfolyó vízfesték foltjai egészítenek ki. E lírai és kissé borongós árnyalatok jól illenek a versek alaphangulatához. Bár a nagyobb fejezetek között egy oldalas kompozíciók is feltűnnek, a rajzok többsége a versek mellett, a lapszéleken húzódik meg, hasonlóan a könyv szövegét kísérő spontán kamasz firkákhoz. A firka satírozott vonalhálója olykor mint önálló rajzi elem is feltűnik, de a borító találó rajza, a mellkasra nehezedő vonalgubancból rajzoló figura is ezen alapul. A firka koordinálatlan gombolyaga ebben az összefüggésben a kamasz alaktalanul tomboló érzelmi viharainak metaforájaként kap jelentést. Dániel András rajzai egyébként gyakran szólnak képi metaforákban, összevonva és egymásra montírozva a versek különféle tárgyi elemeit. (Filozofikus, lakonikus rajzi stílusa néhol Réber László látásmódjára emlékeztet.) Így például a borító firka-emberét másutt város-ember, tó-ember és fiók-ember követi. Dániel kiválóan egyensúlyoz a lírai és groteszk hangnemek között, egyenlő távolságot tartva az üres szentimentalizmustól és a bántó gúnytól. Rajzainak filozofikus, metaforákban gazdag karaktere rokon a kamasz-rajzok rajzi stílusával és szimbolikus gondolkodásmódjával. A vonalrajzok egyszerűsége teret enged az olvasó képzeletének, tovább gondolható, játékos rajzi elem marad, amely hivalkodás nélkül, a maga szerény eszköztárával fordítja képre a verset.
A kamaszoknak szóló, Lehetnék bárki címen megjelent újabb verstantológia a korábbinál szélesebbre tárja a válogatás időhatárait, mivel a kortársak mellett a magyar költészet nagyjainak ifjúkori verseiből is olvasható a kötetben. Az efféle antológiák törvényszerűen eklektikus stiláris arculatát közös nevezőre hozza az illusztrációk egységes képi látásmódja. Ezúttal a fiatal költők verseinek illusztrátoraként Locsmándi Mátyás személyében pályakezdő grafikust kért fel a kiadó. Tiszta vonalvezetésű rajzai a fekete-fehér grafika újabb regiszterét szólaltatják meg. Képei rendszerint a versek különféle tárgyi motívumainak szürreális összevonásával dolgoznak. A lapszéli rajzi jegyzeteket mellett különösen a fejezeteket elválasztó, két oldalas kompozíciók hangsúlyosak. A fekete alapon megjelenő fehér vonalas rajzok a szövegek egy-egy motívumából kibontott, grafikailag kifinomult szimbolikus jelenetek, amelyek olykor önmagukban is érvényes képi szimbólumai a kamasz életérzésnek: a kígyó vedlése, az ablakból kitörő madár, a pocsolya vizében szilánkosra tört test vagy a cipzár alól előtörő buja növényzet.
Versgyűjtemény lévén részben ide kapcsolódik Papolczy Péter Hogyne szeretnélek! címen megjelent Shakespeare-átiratait tartalmazó kötete is, amely azonban könyvészetileg igényes megjelenése révén kitűnik a sorozat egészéből. Kemény borítós, keskeny, elegáns formátuma, tipográfiailag levegős, áttekinthető megformálása önmagában figyelemreméltó műtárggyá avatja. A borítón is szembeszökő, majd az előzéklapokon is folytatódó fekete-narancssárga színválasztása telitalálat, amennyiben előlegzi azt a merészen újszerű hangnemet, amely a kötet egészét jellemzi. A válogatás Shakespeare 154 szonettjéből 33 verset ad közre, eredeti nyelven, Szabó Lőrinc fordításában és mellette Papolczy korszerűsített átiratában. A három szöveg egységet továbbá Papolczy rövid, a fordító műhelytitkaiba beavató magyarázatai egészítik ki. Buzay István lapszéli rajzai e többszörösen tagolt szöveg testhez társulnak. A különféle szöveg egységek összehangolásának kiváló példája az 52. szonett banán-Shakespeare alakja, amely olyan pajzán nyelvi fordulatra utal, amely csak három szövegváltozatot összevető fordítói magyarázatból derül ki. Az efféle nyelvileg aktualizált parafrázisok nem ismeretlenek az ifjúsági irodalomban, elég ha Lackfi János és Vörös István két versantológiájára gondolunk, amelyeket egyébként a Móra Kiadó Molnár Jacquline színpompás, friss szemléletű illusztrációival adott közre. Papolczy bevezetőjében feltárja a szonettek ma is rejtélyekkel övezett világát, hogy olyan szerelmes versek ezek, amelyeknél nem csak a címzettek kiléte, de neme is kérdéses; és megtudhatjuk azt is, hogy a maga korában Shakespeare szövegei kifejezetten szabados, a szlenghez közeli stílusban szóltak. A kortárs szerző így szándéka szerint nem tett mást, mint hogy vissza fordította azokat új-magyarra, a mai kamasz olvasóknak ismerős verbális fordulatokkal és szituációkba ágyazva őket. Buzay István fekete-narancssárga színben pompázó grafikái kiválóan beleéreznek az egész költői játék több szólamúságába, és egyszerre szólalnak meg archaizáló és groteszk hangnemben. Így az Erzsébet-korabeli ruhát viselő Shakespeare-alteregó mindenféle méltatlanul alpári szituációba keveredik, szellent, ürít, okád. A rajzoknak maradéktalanul sikerül felvenniük azt a pimasz, blaszfémikus hangnemet, amiből Papolczy átiratai is erednek. Amint azt Bahtyin Rablais-kutatásai óta tudjuk, ez a hangnem cseppet sem volt idegen a reneszánsz és barokk népi kultúrájától, így a Globe-színház közönsége is vevő lett volna rá. Nem tiszteletlen tehát, csak korhű. Buzay populáris barokk fametszetek stílusára emlékeztető rajzai mindenestre kiválóan felveszik a ritmust, és lendületes jelenlétükkel sodorják össze a különféle szövegek széttartó karaktereit. A szűkre szabott helyen találó vizuális emblémákat alkot, mint például a Shakespare-alteregó halál-fejes változatát vagy az okádó Túró Rudit. Alpárian stílhű és szemtelenül pajzán, miközben grafikailag kifogástalanul elegáns és fegyelmezetten szöveghű.
A szórakoztató irodalmi ismeretterjesztés kategóriájában ide kapcsolódik Nényei Pál Az irodalom visszavág című, eddig három kötetes irodalomtörténeti bevezetője is, amelyet Baranyai (b) András illusztrált. A rajzoló különösen a fejezetkezdő, egész oldalas kompozíciókban tudott kibontakozni. Baranyai jellegzetes, bumfordi alakjai humorral és fölényes rajzi tudással idéznek meg különféle korokat és irodalmi klasszikusokat. Némelyik szuggesztív kompozíciója (mint például a második kötetben a két Dante-rajz) Baranyai legjobb plakátjait idézi. A rajzok elevensége, a részletekben is felvillanó invenciózus humora láttán felvetődik egy általa megrajzolt magyar irodalomtörténeti képregény lehetősége is, amiben Baranyai képi világa a maga gazdagságában ki tudna bontakozni.
A végére hagytam a sorozat két különálló darabját, Dániel András szerzői köteteit. Dániel András a kortárs illusztráció egyik legegyénibb hangú alkotója, aki rajzos történeteivel a legkisebbekre éppúgy rá tud hangolódni, mint a félig felnőttekre. A kiadót dicséri, hogy utat enged ezeknek a jobbára alternatív könyv-kísérleteknek, amelyek kifejezetten üdítően hatnak a közönség igényeit hajszoló könyvkiadásunkban. A Nyúlformájú kutya, amelyet Dániel (a tőle megszokott módon) íróként és rajzolóként egyszerre jegyez, több szempontból is merész és formabontó kísérlet. Lapjain a kép és szöveg mindvégig egyensúlyban és egységben halad, egyszerre késztetve a nézőt képek és a szövegek olvasására. Dániel grafikai világának alapeleme a firka, a csapongó gondolat, asszociatív elmélkedés kifejezési formája, ami mélyen rokon a kamaszok rajzi univerzumával. Hőse az identitászavaros nyúl, aki azon őrlődik naphosszat, hogy ő egy nyúltestbe zárt kutya. Ezzel nagyjából a történetet is felvázoltam, a cselekményt nagyrészt ugyanis a főhős belső monológja helyettesíti. (Anti)hősünk végig lődörgi a könyvet, téblábol benne, magányosan és elveszetten, nem tart sehonnan sehova, ugyanis önmagát keresi. Ez a passzív, belassult, nyüglődő, identitásában megzavarodott lény egészen olyan mint a kamaszlét maga. A kötetben használt három szín (kék, sárga, téglavörös) épp elég a képzelt valóság három szintjének megragadására (külvilág, külső és belső én). A külvilág tereptárgyai között a természet nincs jelen, csak az urbánus táj, utcákkal, emeletes házakkal. Utóbbiak esetében néhol Vajda Lajos szürrealista montázstechnikával megfogalmazott vonalrajzainak emléke is megjelenik. A hősünk körül nyüzsgő átmeneti, szürreális fantázialények, ember és állat bizarr keverékéből létrejött kimérák. Némelyik egészen konkrét művészettörténeti párhuzamokat idéz fel egyiptomi falfestményekből, Bosch, Picasso, Hans Arp, Joan Miró vagy Henry Moore, szürreális alakzataiból; más részük inkább a napjainkban oly divatos kiméra, a Taxidermia szörnyecskéire hajaz. Ezek a mixtúrák olykor emberi karakterek groteszk leképezéseinek tűnnek, máskor csak szimplán meghökkentő genetikai kísérleteknek.
Sok tekintetben rokon ezzel Dániel másik könyve, az Odabent a frigóban, amelynek műfaja alcíme szerint „kísérleti jégrevü”. Míg a nyúlkutya kalandozása az utazási regények műfajára hajaz, emez színpadi játék (amelyet egyébként Halasi Dániel rendezésében a Napsugár Bábszínház elő is adott). Kamaradrámához illően az események egyetlen színtéren, egy hűtőszekrényben bontakoznak ki, ahol egy színházi próba végett zsúfolódik össze egy zsiráf, két korcsolyázó csiga, és a rendező legnagyobb bosszúságára a revü próbáját megzavaró hűtőgépszerelő, pár cickány, meg egy panda tábla csokival a hátán. A totálisan abszurd társaság önmagában elég érdekes ahhoz, hogy lekösse a hüledező néző figyelmét, ügyesen leplezve hogy a mű tárgya nagyon is komoly: maga a művészet. (Amely írásban és képben egyaránt, egy tál rózsaszín pudingba süllyedve meg is jelenik a darabban.) Alapja a drámairodalomban és képzőművészetben egyaránt ismert „kép a képben” műtermi szituáció, amelynek témája maga a (színpadi) mű születése. Bár a képek szerepe itt közel sem olyan nagy mint a Nyúlformájú kutya esetében, a párbeszédeket kísérő szélrajzokon izgalmas módon elevenednek meg e szürreális revü szereplői. Ők abban a világban mozognak otthonosan, ahol (Max Ernst szavaival) egy esernyő és egy varrógép találkozik a boncasztalon. Ez az a képzeleti, szabad tér, ahol bármi megtörténhet, amit csak a szerző elképzel, és ami leírva és megrajzolva testet ölt. Dániel a tőle jól ismert groteszk firka stílusát ezúttal egy új elemmel, archív képi részletek beillesztésével gazdagítja, ami csak fokozza az alapvetően szürreális világ szédítő sokszínű eklektikáját. Bár a történet alakulását és a rajzokat is látszólag a véletlen uralja, valójában nagyon is pontos kultúrtörténeti előképekkel rendelkezik: a különféle képi rétegeket egymás mellé montírozó eljárása, különösen pedig a 19. századi metszetek használata Max Ernst szürrealista montázs-regényeire vezethetőek vissza, amint a darab egésze is olvasható Eugene Ionescu abszurd drámáinak parafrázisaként.
Összegezve elmondható, hogy a Tilos az Á sorozat illusztrációban újszerű érzékenységgel mutatja fel azokat a képi formákat, amelyek vonzóak lehetnek a mai kamasz olvasók számára. A közös stiláris jellemzők közé tartozik a tárgyszerű, történetileg hiteles ábrázolásmód, a filozofikus, gondolati tartalom előtérbe kerülése, a kamasz olvasók fogékonysága az elvont képi jelekre, emblémákra, és nyitottsága az ironikus, groteszk, szürreális hangnemre. A vállalkozás legfőbb erénye azonban az, hogy az olvasókat nem csak a kortárs irodalom, hanem a kortárs grafika világába is bevezeti, reménybeli új közönséget teremtve számára.
Elemzett kötetek:
Budapest off. Kortárs novellák. Szerk.: Kovács Eszter. Kárpáti Tibor rajzaival. Bp., Tilos az Á Könyvek, Pozsonyi Pagony, 2018.
Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról. Szerk.: Kovács Eszter. Baranyai (b) András rajzaival. Bp., Tilos az Á Könyvek, Pozsonyi Pagony, 2019.
Szívlapát. Kortárs versek. Szerk.: Péczely Dóra. Dániel András rajzaival. Bp., Tilos az Á Könyvek, Pozsonyi Pagony, 2017.
Lehetnék bárki. Kortárs és kortalan versek. Szerk.: Péczely Dóra. Locsmándi Mátyás rajzaival. Bp., Tilos az Á Könyvek, Pozsonyi Pagony, 2020.
Papolczy Péter, William Shakespeare, Szabó Lőrinc: Hogyne szeretnélek! Szonettek három hangra. Szerk.: Győri Hanna. Buzay István rajzaival. Bp., Tilos az Á Könyvek, Pozsonyi Pagony, 2019.
Nényei Pál: Az irodalom visszavág. 1-3. Baranyai (b) András rajzaival. Bp., Tilos az Á Könyvek, Pozsonyi Pagony, 2015-2018.
Dániel András, A nyúlformájú kutya, Bp., Tilos az Á Könyvek, Pozsonyi Pagony, 2018.
Dániel András: Odabent a frigóban avagy Nem lesz itt soha előadás! (kísérleti jégrevü). Bp., Tilos az Á Könyvek, Pozsonyi Pagony, 2018.