az 1850 és 1870 közötti sajtóban megjelent

történeti képek példáján

Művészettörténeti Értesítő, 50, 2001/1-2, 147-172.

Képi elbeszélés és popularizálódás

az 1850 és 1870 közötti sajtóban megjelent történeti képek példáján

A sajtóillusztráció a 19. századi magyar művészet eddig kevés figyelemre méltatott területe. Vizsgálatát nem csak az itt közölt igen nagy számú kép, hanem a műfaj összetett, a művészettörténet határterületeit érintő jellege is indokolja. Az 1850 és 1870 közötti két évtizedet egyszerre jellemzi a hazai képzőművészeti élet és az illusztrált sajtó fellendülése. E korszakban a sajtó nem csupán közvetítője, de számos esetben megrendelője is a képi ábrázolásoknak. Különösen termékenynek bizonyul e kutatási terület a történeti tárgyú művek tanulmányozása esetében, hiszen a sajtó speciális közege sokban hozzájárulhat a közölt ábrázolások jelentésváltozásainak feltérképezéséhez. A műfaj általános vonásainak elemzése után ezúttal a sajtóillusztráció két sajátos vonásának feltárására teszek kísérletet.[1] A dolgozat első része az aktuális narratíva-kutatások eredményeinek felhasználásával a sajtóban megjelent históriai tárgyú képi ciklusok sajátosságainak számbavételére törekszik, míg a tanulmány második egysége az adott időhatárokon belül a történeti ábrázolások terjedésének útvonalát és társadalmi “használatának”, vagyis popularizálódásának módját igyekszik feltárni.

Történeti képciklusok a sajtóban

Az 1850 és 1870 közötti időszakban a hazai képes folyóiratok az általuk megjelentetett magyar történeti tárgyú képek egy részét sorozatba rendezve adják közre. A sajtó időben folyamatos és periodikus jellegéhez jól illeszkedik a rokon tárgyú írások vagy képek sorozatba gyűjtése, amelyek rendszeres időközönként való megjelenése a folyóirat szellemi egységének és folyamatosságának biztosítéka. Az ötvenes évek második felétől illusztrált folyóiratainkban már rendszeressé válik művészeti, történelmi vagy aktuálpolitikai arcképcsarnokok, néprajzi és honismereti illusztrációk sorozatként való közlése.[2] A sajtó sajátos közege ugyan jellegénél fogva kapcsolatba hozza egymással az időben egymásra következő, hasonló tárgyú ábrázolásokat, azokat mégsem tekinthetjük minden esetben ciklusnak. Kronologikus rendezettség vagy tematikus összefüggés hiányában a magyar históriai tárgyválasztás nem elegendő a képek sorának összefüggő ciklusként való értelmezéséhez.[3] Biztos támpontként szolgálhat azonban elemzésünkhöz az, hogy a történeti kompozíciók egy részét maguk a kiadók aposztrofálják összefüggő sorozatként. A továbbiakban a korszak azon históriai tárgyú sajtóillusztrációival, illetve folyóiratokhoz kötődő műlapjaival foglalkozunk, amelyek a kiadók szándéka szerint is egységes koncepció szerint kialakított sorozatot alkotnak.

Közülük a legkorábbi és a későbbiekre nézve is mintaadónak tekintető Johann Nepomuk Geiger grafikai mappája, amely első, 1842 és 1844 közötti megjelenését követően a század második felében igen népszerűvé válik.[4] A magyar történelem eseményeit a Vérszerződéstől 1304-ig 17 lapban bemutató sorozat reprodukálását 1857-ben a Vasárnapi Ujság kezdi meg. Bár az eredeti széria sorrendjének felborítása és időben igen hosszan elnyúló – csak 1860 őszén lezáruló – közlése jelentősen megbontja az eredeti mű összefüggéseit, Geiger kronologikusan felépített ciklusának mintaadó szerepe kétségtelen. Időben a Vasárnapi Ujság Geiger-képeivel párhuzamos az a sorozat, amelynek első történeti kompozícióját Vahot Imre a Napkelet műlapjaként jelenteti meg 1857-ben. A Hunyadiház diadalünnepét ezután még évente egy históriai kompozíció követi: 1858-ban a Mátyás az igazságos, 1859-ben a Báthory István bevonulása végül 1860-ban az Eger várának hősi megvédése. A kőrajzokból Vahot csak utólag kerekít históriai ciklust, amikor 1860-ban “Magyar Történeti Képcsarnok” címen könyv alakban is kiadja a Vizkelety Béla ábrázolásaihoz kapcsolódó szövegeket.[5] Az 1860-as években megszaporodnak a grafikai történeti képciklusok, aminek hátterében bizonyára kimutatható annak a hatása, hogy 1862-ben Heckenast Gusztáv – aki többek között a Vasárnapi Ujság kiadója is – díszes album formában jelenteti meg Geiger magyar történeti lapjait. Ugyanebben az évben egy újonnan indult, igényes kőrajzokkal illusztrált folyóirat, az Ország Tükre “Magyar történeti rajzok” címen indít históriai képsorozatot.[6] Weber Henrik néhány alakos kompozíciói Attila vezértől Szent László királyig haladva kilenc epizódot emelnek ki a magyar történelmi múltból. Balázs Sándor folyóirata 1865 nyarán újabb, Thaly Kálmán által összeállított “Történeti Képcsarnokot” hirdet meg, de ez a vállalkozás a folyóirat csődje miatt már csak terv marad.[7] Szintúgy 1862-ben jelentek meg az első hírek arról a történeti képsorozatról, amelynek kiadását Asztalos János, pesti műnyomda-tulajdonos tervezi. A híradások szerint a kiadó kiemelkedő múzeumi, műtárlati és magántulajdonban levő festmények kőrajzban való sokszorosítását vette tervbe, Marastoni József és Haske Ferenc közreműködésével havonta egy képet, évente összesen 12 darabot szándékozik kiadni.[8] Az 1862 áprilisi megjelenéssel beharangozott “Magyar Történeti Képcsarnok” azonban nem indul el, tervezett első képe, Orlai Kun László udvara kompozíciója egy év múlva a Családi Kör 1863. évi műlapjaként jelenik meg. Kánya Emília, a Családi Kör szerkesztője lapjában rövidesen önálló históriai tárgyú képsorozatot indít. 1864 és 1867 között a folyóirat magyar történeti tárgyú műlapjai “Történelmi Képcsarnok” felirattal, I-től V-ig számozottan jelentek meg. Korszakunk legvégén, 1869­­­–1870-ben a Magyarország és a Nagyvilág nyolc nagyméretű, fametszetes képet küld olvasóinak. A “Történelmi Album-lapok” nevet viselő, római számokkal jelzett kompozíciók Franz Kollarz nevéhez kötődnek. A magyarok Ázsiából való kivándorlásától 1072-ig haladó, kronologikusan felépített sorozat mind kvalitásában, mind elgondolásában közeli rokona a Geiger-féle történeti képciklusnak.

Bár a történeti grafikák felhasználhatók szövegek “megvilágítására”, mégis, a szó eredeti értelmében a tárgyalt históriai metszetsorozatok egyike sem illusztráció, hanem önálló grafikai lap. Valamennyi a kiadó-szerkesztők vagy a művészek saját kezdeményezésére kap formát, az utólagos kísérő szövegek – “képmagyarázatok” – célja az ábrázolt történeti események ismertetése. A Geiger-féle sorozat és az Ország Tükre “Magyar történetirajzai” kivételével a ciklusok a képes sajtón belüli legigényesebb formában, műlapként jelentek meg.

Míg a század első feléből kevés adatunk van magyar történeti képciklusok tervezéséről, a múlt több jelenetből álló feldolgozása az 1850-es évektől számos művészt is foglalkoztat. A sokszorosított grafikai előzmények közé sorolhatók az 1820-as évek históriai tárgyú almanachillusztrációi és Geiger 1842 és 1844 között megjelent kőrajzsorozata. 1847-ben a folyóiratok hírt adnak Kiss Bálint tervezett, 12 képből álló történeti ciklusáról, amely azonban csak két jelenetig jutott el.[9] Egyediségénél fogva hasonlóképpen visszhangtalan maradt Than Mór ifjúkori, 1846 és 1848 között készült, 10 jelenetből álló akvarell-sorozata.[10] A század második felében azonban mind erőteljesebben jelentkezik a nemzeti múlt reprezentatív összefoglalásának igénye. Történelmi képsorozatot tervez Orlai Petrich Soma, Kovács Mihály, Székely Bertalan, Barabástól pedig Sina Simon báró rendel meg 1857-ben egy 6 képből álló históriai ciklust.[11] 1858-ban – szintén magánmegrendelésre, Karácsony László támogatásával – Kiss Bálint kezd hozzá egy újabb 21 történeti képből álló festményciklushoz. A sajtó figyelmének jóvoltából a lappangó művek közül tíz kompozíció tárgyát ismerjük, közülük kettő – az Egervár ostroma és a Szendrői ütközet – pedig kőrajzban is fennmaradt.[12]

Emellett a folyóiratok történeti képciklusainak megjelenése párhuzamos a hazai monumentális épületdekoráció kibontakozásával, a históriai képsorozattá szervezett metszetek megjelenésének hátterében a korszakban mindvégig jelen van az első nemzeti tárgyú falképsorozatok tervezését és megvalósítását övező közfigyelem. 1864-ben Than Mór és Lotz Károly megkezdi az első nemzeti tárgyú, középületet díszítő falképciklus, a Vigadó falképeinek kivitelezését.[13] Ezzel párhuzamosan zajlik a csemegetár díszítése körüli huzavona, amely iránt a sajtó is élénk érdeklődést mutat: illusztrált lapjaink mind Than, mind Wagner Attila lakomájának kompozícióját reprodukálják.[14] 1865 decemberében Eötvös József a  Politikai Hetilapban ésa Fővárosi Lapokban közzéteszi a Magyar Tudományos Akadémia dísztermének dekorálására összeállított tervezetét. Elgondolása szerint a Pusztaszeri gyűléstől az Akadémia alapításáig ívelő képciklus nyolc jelenetben vázolná fel a magyar művelődéstörténet jelentős korszakait.[15] Az 1860-as évek végére elkészül a Nemzeti Múzeum lépcsőháza díszítésének képi programja is: a magyar őshazától a Kiegyezésig haladó történeti képfríz 28 jelenetre tagolva eleveníti meg a nemzeti múlt sorsdöntő eseményeit.[16] Bár a kivitelezési munkálatok csak 1871-ben kezdődnek meg, Lotz és Than vázlatait már 1868-ban kiállítja a Képzőművészeti Társulatban, és a falképsorozat részletes programját is nyilvánosságra hozzák a Műcsarnok című folyóiratban.[17]

A monumentális épületdekoráció és a sokszorosított grafikai históriai képciklusok közötti kapcsolat a kortársak számára is nyilvánvaló. A nemzeti történelem jeleneteit feldolgozó falképsorozat mintaadójának tekinthető müncheni Hofgarten jelenetei litografált változatban is megjelentek.[18] Keleti Gusztáv a Nemzeti Múzeum falképciklusának grafikai sokszorosítását javasolja.[19] A műfaji eltérések ellenére mindkét műfaj célja a “nemzet biográfiájának” felvázolása. Amint Monika Wagner is megállapította, az ún. “Realgeschichte” típusába tartozó ciklusok jellemzője a nemzeti történeti múltból kiemelt események egymás mellé rendelése, időben lineáris felépítésű, kronologikus sorolása.[20] Emellett mindkét műfaj lételeme a nyilvánosság, célja széles társadalmi rétegek megszólítása, történelmi ismereteinek bővítése, patrióta érzelmeinek erősítése, művészeti és erkölcsi nevelése.[21] Különbözőek azonban a befogadás és felhasználás körülményei. Az épületdíszítő falkép jelentését erősen befolyásolja, szakrális vagy patetikus elemekkel telíti megjelenésének helye, ezzel szemben a grafika megjelenési formája kevésbé reprezentatív, használata elsősorban a privát szférában vagy kisközösségek szűkebb nyilvánosságában jellemző, sajátosságainál fogva inkább alkalmas az elmélyült, személyes feldolgozásra, az ábrázolás részleteinek megfigyelésére. Míg a középületekben megjelenő történelem a közösség önreprezentációja, a kisgrafika lehetőséget ad a közösségi múlt személyes átélésére, belsővé tételére. A sajtóban megjelenő történeti kép kontextusa összetettebb mint falképé, értelmezését a közvetlen magyarázó szövegeken kívül az adott lapszámban közölt egyéb képek és szövegek hálója befolyásolja. Lényegi eltérések figyelhetőek meg az idő és tér komponenseinek szempontjából is. A középületek falképciklusának helye és az egyes jelenetek sorrendje kötött. A grafikai ábrázolások éppúgy élvezhetőek albumba gyűjtve, mint szobadíszként, az epizódok sorrendje megbontható, a ciklus egyes kompozíciói a sorozat egészéből kiemelhetők, és különállóan is felhasználhatóak.[22] A “megélt idő” mindkét műfaj esetében az előadott történet ideje, de míg a falképsorozat “valós ideje” a bejárás időtartama, a grafikai ciklusok esetében mindez bonyolultabb; ha a metszetek közlését vesszük figyelembe, a sorozat befejezése hónapokat vagy akár éveket is igénybe vehet. Az épületdíszítő freskóciklus esetében a sorozat “olvasása” párhuzamos a befogadó tér bejárásával, a bemutatott történeti idő múlása a néző térbeli mozgása révén ölt testet. A sajtóillusztráció esetében az elbeszélés fiktív idejére a kép percepciójának és a kísérő szöveg olvasásának párhuzamos, valóságos ideje vetül rá. A monumentális falkép befogadása időben behatárolt és zárt folyamat, ugyanez egy grafikai ciklus esetében rugalmas, kötetlen és – amennyiben a képsorozat faliképként kerül használatra – akár folyamatos is lehet. Végül alapvető különbség van a két műfaj szöveghez való viszonyában. Mindkét műfajban közös, hogy a vonatkozó szövegek ismerete nélkül csak hézagosan értelmezhetőek, Gadamer a kép–szöveg hasonló hierarchikus viszonyát a szöveghagyományok útján a kép “újrafelismerésének” nevezi.[23] A faképciklusok jeleneteit azonban ritkán kísérik közvetlen szöveges magyarázatok, értelmezésük a néző részéről előzetes történeti tudást igényel, míg a sajtóban megjelenő történeti képsorozatokat csaknem mindig hosszabb históriai értekezések vagy legalábbis részletes címfeliratok kísérik.[24]

A populáris grafika csaknem valamennyi válfaján belül gyakoriak a képsorozatok.[25] A folyóiratok igényes műlapjaihoz közel álló, ún. “falikép” típusában a 19. század második felétől igen népszerűek a laza vagy szorosabb tematikus kapcsolatban álló ciklusok. E műfajon belül Christa Pieske megkülönbözteti a 4 vagy 8 darabos “szviteket” és a két lapból álló párképeket.[26] Ugyanebben az időszakban válnak elterjedtté a kereskedelmi célú sorozatképek (Serienbild), amelyek egy cég vagy termék fogyasztását “jutalmazzák” az igen széles spektrumú tematikát felölelő, kisebb méretű, színes, számozott képekkel. A műfajon belül külön területet képeznek az egyetemes és nemzeti történelem jelentős szereplőit és eseményeit megelevenítő képek.[27] A több száz darabosra is növekvő sorozatokhoz a kiadók olykor albumokat is mellékelnek. Az ebben elrendezett ábrázolásokat a gyűjtő a megfelelő sorrendet betartva (történeti) ciklussá szervezheti.[28] Az üzleti megfontolás természetesen a folyóiratok képsorozatai mögött is jelen van, hiszen ezek vonzereje elősegíti az olvasók-előfizetők megtartását.[29] Az “imagerie” műfaján belül a képes újságok históriai tárgyú műmellékleteinek, jutalomképeinek közeli rokonai a “Bilderbogen”-ek színezett fametszetű korai képregényei és képsorozatai. A tőlünk nyugatabbra külön iparággá kiépült “képgyárak” változatos és több tízezres példányszámú termésén belül jelentős helyet foglaltak el az aktuális politikai eseményekről hírt adó fametszetes lapok olykor a százat is meghaladó szériái.[30] Végül a populáris grafikán belüli műfaji kapcsolatok felvázolásakor meg kell említeni a könyvillusztrációt, amely históriai mű esetében – a folyóiratok történeti képciklusaihoz hasonlóan – egy összefüggő (nemzet)történet egyes kiragadott eseményeit formálja képpé. Ily módon az illusztrált históriai művek kronologikusan egymásra következő ábrázolásai szintén felfoghatók történeti képciklusként.[31] A két műfaj közötti átjárást bizonyítja Johann Nepomuk Geiger magyar történeti kőrajz-sorozatának utóélete is, hiszen a kompozíciók az 1850-es évektől összefoglaló magyar történelemkönyvek illusztrációiként élnek tovább.

Valamennyi tárgyalt grafikai ciklus közös jellemzője, hogy a történelmi időt “cselekményesíti”, történések szekvenciáira tagolja. A történelem történetté alakításának előfeltétele a múlt azon eseményeinek kiválasztása, amelyek rendelkeznek egy narratív szerkezet alapelemeivel (főhős, karakter, akció, konfliktus stb.). Mivel a narratíva a világ megértésének, cselekedeteink szervezésének és ismereteink közlésének elsődleges eszköze, a közlésnek ezt a módját a széles közönségez szóló populáris kultúra előszeretettel használja.[32] A narratív toposzok korlátozott számú karakter szerepeltetésével sztereotípiák olyan koordinátarendszerén helyezik el a tapasztalatokat, amely képes egységet teremteni az események folyamában, és amely a történelemre alkalmazva megkönnyíti a távoli múlt történéseinek megértését, a szereplőkkel való azonosulást, végső soron a történelmi események saját múltként való megélését. Hayden White az elbeszélést az európai történeti tudat alapműveleteként jelöli meg, úgy véli, a történelem megértésének természetes módja az elrendező és értelmező cselekményesítés: “a történelmi események láncolata akkor válik alkalmassá az értelmezésre vagy magyarázatra, ha már birtokolja egy történet (recit) koherenciáját… a cselekményesítés ruházza fel a valóságos események sorozatát kulturálisan értelmezhető jelentéssel.”[33] David Carr magyarázata szerint a “történelem realitását” épp a mindennapi életben is használatos narráció használata teremti meg, hiszen a narratíva “saját tulajdonképpeni létezésünk struktúrája”.[34] 

A történetíró és a történeti festő célja és eljárása voltaképp azonos: mindkettő a történelmi eseményekből, tényekből kiindulva sajátos eszközeivel mutatja be és értelmezi a múltat. A históriai képciklus alkotója vagy – akár éppen történetíró – programadója első lépésként szelektál a múlt eseményei között, bizonyos történeteket kiválaszt az ábrázolás tárgyaként.  Ezen a ponton a programadó egyszerű krónikaíróként jár el, kronologikus rendben, kommentár nélkül egymás mögé sorolva a múlt bizonyos eseményeit. Adott történeti korszakok, események vagy szereplők kiemelése fontosságukat sugallja. A grafikai ciklusok összevetéséből világosan kirajzolódnak bizonyos hangsúlyok: míg a magyar őstörténetből eltérő epizódokat emelnek ki, István koronázását mind a négy, ezt a korszakot tárgyaló sorozat témái közé választja és hasonlóképp hangsúlyosan jelenik meg a Vatha-féle pogánylázadás is, amely Geiger, Weber és Kollarz sorozatában is helyet kap. Kiemelten jelenik meg Szent László alakja is, aki két jelenettel szerepel Geiger és Kollarz valamint egy képpel Weber sorozatában.

Az egymás mellett megjelenő képek között a néző ösztönösen összefüggést hoz létre. A képsor egyes jeleneteinek kiválasztása azonban már eleve értelmező-értékelő gesztus, amely nem csupán a ciklus időhatárait köti meg, hanem nagyrészt meghatározza a sorozat belső ritmusát is. Az alkotó feladata ezután az eseménysor képi egységgé alakítása és vizuális kiemelések, alárendelések, ismétlések és ellenpontozások, vagyis a dramaturgiai hagyományos eszköztárának segítségével az elbeszélés narratív struktúrájának kidolgozása. Ebben a szerkezetben az önálló kompozíciók önmagukban is elbeszélő szerkezetet mutatnak, de csak egymással kölcsönhatásba lépve és együttműködve teremtik meg azt sajátosan a tagolt és ritmizált szerkezetet, amelyet a képciklus “narratív képszövegének” nevezhetünk.[35] A tárgyalt grafikai ciklusok mindegyikére jellemző a kettős tagoltság, vagyis a monoszcenikusan szervezett önálló ábrázolásokból felépülő szukcesszív elrendezésű képsor.[36] E kettősségből adódik, hogy míg az egyes ábrázolások a drámai sűrítés, a “termékeny pillanat” hagyományos művészi eszközével formálják egységes képpé az eseményeket, addig az egész sorozat szervezése epikus jellegű.

Az előadó egységes stílusa által is megerősített folyamatosság képileg is rendet teremt a múlt történéseinek káoszában, világosan kijelöli a sorsfordító eseményeket és hősöket, ily módon a történeti idő immár olyan homogén mezőként jelenik meg a befogadó számára, amelyben ismerősként biztonsággal mozoghat. Amint arra Jörn Rüsen is rámutat, a narratíva csupán a történelem “felöltöztetésének” első stádiuma; az emberi gyakorlat hatékony mozgatójává akkor válik, ha a közlés és meggyőzés érdekében az esztétika és retorika eszközeit is felhasználja: “A történetalakítás esztétikai eleme révén válik a történelmi tudás érzékileg szemléletessé, részesedik az érzéki szemlélet nyomatékosságából és meggyőző erejéből.”[37]

Ha a tárgyalt grafikai képciklusok egészét vizsgáljuk, megállapítható, hogy valamennyi szukcesszív, lineáris felépítésű. Ez megfelel a korszak lineáris-fejlődéstörténeti történelemszemléletének.[38] Eltérően a Nemzeti Múzeum három rétegű, allegorikus vagy a Tudományos Akadémia kultúrtörténeti típusú falképeitől, ezek az elbeszélések a kronologikus időrend egyenes vonalán haladnak. Azt, hogy e sorozatok lemondanak az összetettebb, eszmetörténeti-filozófiai tartalmakra utaló allegóriákról a közvetítő médium populáris jellege, a folyóiratok népszerűsítő-népnevelői törekvései is magyarázzák. A folyóiratok grafikai sorozatainek felépítése azonban sokban eltér a monumentális falképek szabályos, zárt lineáris vonalú történelemszemléletétől. A sajtóhoz kötődő történeti ciklusokat inkább egyfajta felhalmozó-mellérendelő elbeszélésmód, biografikus jellegű cselekményvezetés jellemzi. Ahogy egy életrajz eseményei nem állnak szükségszerűen közvetlen ok-okozati összefüggésben, úgy a “nemzet biográfiáját” megjelenítő képláncolat szervező ereje sem elsősorban a kauzalitás, hanem az időrend. A pozitivizmus történelemszemléletének megfelelően e ciklusok múltképét nem determinisztikus vagy eszkatologikus elképzelések határozzák meg. Céljuk – eltérően a századvég historizmusától – nem a történelem célirányos, fejlődéstörténeti bemutatása, hanem a változó időben a kontinuitás bizonyítása.[39] E grafikai ciklusokban a főhős, a helyszín és az időpont egyaránt változó, állandó elemként csupán a tágabb földrajzi fogalom, a haza és az általánosabb hős, a nemzetközösség határozható meg. A kiválasztott események pillanatképeiben a nemzeti lét az a konstans elem, a változásnak ellenálló érték, megtartó értelem, amely megteremti az események sorának belső egységét. E cselekménytípus biografikus jellegéből adódik, hogy az egyes események voltaképp ugyanazon állítás többszörös megerősítését szolgálják: ahogy a hagiográfiák esetében a szent életének epizódjai a bemutatott személy különösségét, úgy a nemzettörténetek esetében a nemzetközösség hősiességét és kiválóságát szuggerálják. Ha a sorozat nem is ér el az aktuális jelenig, iránya mégis jelenbe mutató. Cselekvésirányító, identitásképző hatását éppen ez az irányultsága teremti meg, amely az egyes események illetve az egész sorozat által kifejezett tartalmakat, morális értékeket a mindenkori mára vonatkoztatható morális energiaforrásként mutatja fel.

A mellérendelő-kumulatív biografikus elbeszélés abban is eltér a szabályos drámai cselekményépítéstől, hogy nem feltétlenül támaszkodik a bevezetés–bonyodalom–megoldás dramaturgiai hármas pillérére. Valamennyi vizsgált grafikai képciklusra jellemző, hogy a sorozatnak nincs hangsúlyos és egyértelmű lezárása. Az irodalmi műfajelmélet láncszerű cselekményvezetésként írja le azt az epikus jellegű narratívát, amely ugyan időrendben halad, de az egymást követő eseményekben vagy a főhős jellemében fejlődés nincs, a cselekmény egyes epizódjainak sorrendje felcserélhető.[40] A sajtóhoz kötődő grafikai sorozatok műfajilag leginkább a kolportázsregényhez állnak közel, amely a tömegkultúra jellegzetes termékeként voltaképp folytatásos újságregény. E sorozatok “nyitottságát” esetünkben a közvetítő média jellege magyarázza. Beleértve a Geiger-féle sorozatot is – amely a negyvenes években eredetileg füzetes kiadványként jelenet meg – valamennyi, a sajtóhoz kötődő képsorozat léte az előfizetések függvénye. Egy megkezdett képsorozat abbamaradására elegendő indok lehet egy kiadó- vagy szerkesztőváltás, a művészek más elfoglaltsága, vagy az előfizetők számának apadása. Geiger sorozatának záróképe semmiképp sem értékelhető szabályos befejezésként. A ciklus befejezetlenségét bizonyítják későbbi felhasználásai is. A Napkelet 1861-ben megszűnik, az Ország Tükrénél 1863-ban szerkesztőváltás történik, a Családi Körtől 1867-ben megválik alapító-szerkesztője, Kánya Emília, Kollarz históriai ciklusának folytatását 1870-ben már a közönség nem igényli.

Johann Nepomuk Geiger sokszorosított történelmi képciklusa számos ponton magán viseli a műfaj jellegzetességeit. A sorozatot Geiger képileg lényegében két kompozicionális alaptípusból építi fel: a tizenhét képen belül stabil, szimmetrikus-centrális ceremóniaképek váltakoznak aktív-dinamikus csata- vagy lázadásképekkel. Ezek váltakozó sora a magyar történeti múltat belsőleg egységes nyugalmi időszakok és instabil, nyugtalan korszakok láncolataként jeleníti meg. Az átláthatóan felépített sokalakos képek főszereplőinek kiemelése minden jelenetben világos, ennélfogva a szereplők viszonyai, hierachiájuk, tehát a narratív alapszituáció a konkrét esemény ismerete nélkül is egyértelmű. Bár Geiger törekedett a részletek korhű megformálására, a klasszikus művészeti “kerettémák” használata realizmusát feloldja az akadémikus képi hagyományoknak abba az emelkedett formanyelvébe, amely stílusegységet teremt a három évszázadon átívelő képsorozatban.

Geiger és a sorozat koncipiátora, Gustav Wenzel birodalmi történelemszemléletének megfelelően a nemzet történetének hordozói valamennyi ábrázoláson az uralkodók. A történések az ő személyük körül bonyolódnak, döntéseik és tetteik révén ők az események elindítói és végrehajtói, a “történelem kerekének” forgatói, a mindenkori jövő meghatározói. Olyan mitologikus identifikációs figurák, akiknek alakjaiban a nemzeti karakter alapvonásai összegződnek. Ezen a szinten a sorozat egyes darabjai narratív sémákban testet öltő morális alapfogalmak hordozói, a hérosz-uralkodók karakterei, cselekedeteik mozgatórugói nagy vonalakban megegyeznek – minden elbeszélés őstípusával – a népmesék elbeszélői struktúrájával. Geiger az uralkodók többségéhez egy eseményt, és ezen keresztül egy kiemelt karaktervonást rendel, amely attribútumként kapcsolódik az adott személyhez. Mivel történeti ciklusának nem célja a hősök jellemfejlődésének felvázolása, a főszereplők statikus karaktere az adott kor, de még inkább a mindenkori nemzet általános jellemvonásaként jelenik meg. A kiválasztott események nem feltétlenül a korszak legjellemzőbb, hanem a jelen számára leghasznosabb, jelképileg leginkább telített történései.

A ciklus karakteréből adódóan a kiemelt epizódok mozaikjainak egymáshoz való kapcsolatát tehát nem az események közvetlen ok- okozati összefüggései, hanem az aktuális jelentek hasznosítható üzenetei határozzák meg. Az elkészült lapok sorozatán belül mégis megfigyelhetőek a drámai cselekményvezetés elemei. Az elbeszélés dramaturgiai expozícióját az első négy lap alkotja. A Vérszerződés szilárd képi szerkezetét és a Honfoglalás hierarchikusan felépített hódolási jelenetét a Pozsonyi ütközet örvénylő káosza követi, amit Szent István megkeresztelésének megnyugvást és harmóniát sugárzó kompozíciója zár le. Ideológiai szempontból a képsor már a bevezetőben bizonyítja a magyar államiság ősiségét, a magyarság földhöz való jogát, vitézségét és erkölcsi tisztaságát. Eszerint a törzsszövetség bázisából egyenesen következnek a nemzet kiváló jellemvonásai: ész – erő – szellem. A cselekmény iránypontja kétségtelenül István keresztelése, amelyben az elődök törekvései is magyarázatukat és értelmüket találják. “Fegyverei tették hatalmassá, alkotmánya tette tartóssá e nemzetet, de a keresztény hit tette szükségessé Európában” – foglalja össze mindezt Jókai Mór.[41] A keresztelés tehát a ciklus narratív szerkezetének olyan kettős irányú fordulópontja, amely következménye az előző három jelenetnek és közvetlen kiváltó oka, illetve szükséges feltétele az ezt követő három eseménynek (koronázás, a pogány Gyula lázadása, Vatha lázadása), tágabb összefüggésben pedig a jelenig meghatározó forrása minden ezt követőnek. Hasonló világos szerkezetű lineáris összefüggések az István királyságát követő jeleneteket már nem jellemzi. Az epizódok közötti további kapcsolatokat, kauzális összefüggéseket, ismétlődő szereplőket a képi megfelelések helyett már sokkal inkább a történeti háttértudás teszi világossá.[42]

A sorozat additív jellegű kronológiája mellett megfigyelhető a jeleneteknek az egész szerkezeten belüli képi és tartalmi megfeleltetése, amely visszatérő kompozíciói és archetipikus szituációi révén a lineárisan haladó történelmi idő ciklikus tagolását érzékelteti. A nyitó jelenetsor nagyrészt tartalmazza azokat a képtípusokat, tartalmi elemeket és narratív szituációkat amelyekből Geiger ezt követően is építkezik. A Vérszerződés centrális, a középső szimmetriatengelyre szervezett szövetség-jelenete visszatér az Aranybulla-kompozícióban, képi eszközökkel is kihangsúlyozva az ősi konstitúció és a köznemesség előjogait biztosító alkotmány közti szoros összefüggést. A Honfoglalás képi és tartalmi párhuzama a ciklus másik földfoglalási jelenete amelyen a Horvát követek hódolnak Kálmán király előtt: mindkettő a példa arra, hogy a magyarok furfanggal-ésszel, ügyes diplomáciával is képesek voltak birodalmuk növelésére. A Pozsonyi ütközet fordított előjelű analógiája Szent László harca a kun vitézzel és a Morvamezei ütközet. A 10. századi ütközet Árpád fia, Zoltán fejedelem és Luitpold bajor herceg között zajlik. Bár Wenzel kísérő szövege szerint a magyarok a támadó németekkel szemben “önmegtartásukért harcoltak”, Geiger ábrázolása Zoltán seregét a kereszt jelének támadó barbár hordaként jeleníti meg. Míg ezen a csataképen a német seregek balról – a képsíkon értelmezve nyugatról – érkeznek, addig Szt. László harcán a magyar király vagy a Morvamezei ütközetena Habsburgok segítségére siető IV. Kun László már a “keresztény nyugat” oldalán küzd a barbár, keleti kunokkal illetve a támadó csehekkel.[43] Szent István alakját három jelenetben is bemutatja Geiger. Mindhárom felépítése lényegében azonos: olyan hierarchikusan szervezett, statikus kompozíció, amely – megfelelően a ceremóniaképek képi hagyományainak – világos hatalmi viszonyokat, a hatalom tekintélyét sugározza. István király országépítő, hagyományteremtő tevékenysége tehát képileg háromszoros megerősítést nyer. A sorozaton belül egyedüli képi megfelelőjét Szent László és a keresztesek követeinek jelenetében találjuk meg. Geiger tehát képi eszközökkel is hangsúlyozza az országalapító Szent István és a – Wenzel megfogalmazása szerint – “Magyarországnak belnyugalmát és külbékességét” biztosító Szent László közti párhuzamot, közvetlen képi kapcsolatot teremtve a keresztény hitre tért, ellenségeinek nagylelkűen megbocsátó István és az elődjét szentté avató, a pápa követei által a keresztes hadak vezetésére felkért másik szent királyunk, László között.

Vahot Imre az általa szerkesztett Napkelet éves jutalomképeiként, 1857 és 1860 között kiadott négy történeti képet utólag gyűjti össze “Magyar Történeti Képcsarnok” címen a képmagyarázatokat tartalmazó, 1860-ban megjelent könyvében.[44] Az ezen a címen ciklussá szervezett négy kép a magyar történelem egymással csak részben összefüggő jeleneteit mutatja be. A Hunyadiház diadalünnepe  és a Mátyás az igazságos ugyanazon család tetteihez kötődik, a két epizód időben egymást követő, az elsőn még gyermekként feltűnő Mátyást a következő jelenetben már uralkodóként láthatjuk viszont. Báthori István bevonulását már nem a történeti események menete, hanem a nyitóképpel megegyező tárgyválasztás és képi megfogalmazás köti az előzőekhez. Az Eger várának hősi megvédése azonban felborítja e hármaskép kronológiáját és tartalmi egységét, a csatakép nemcsak jellegében tér el a megelőzőektől, hanem időpontja is korábbi (1552) mint a Báthori-képé (1576). Ami a sorozatot egyenetlenségei ellenére mégis egységgé szervezi az elsősorban a témaadó-kiadó Vahot Imre, akinek a nemzeti múltról való felfogása mindenkor meghatározta aktuális kiadványainak történeti képanyagát. 1882-ben megjelent emlékirataiban a következőképp foglalja össze “magyar Történeti Képcsarnokának” programját: “… az általam kiadott nagyszerű történeti képek nemzetünk szép és jó tulajdonai – s fényoldalainak fenntartására, s nagy embereink, a Hunyadyak, Báthoryak, Dobók, s a honszerző magyar vezérek dicsőítése – s megörökítésére s arra voltak irányozva, hogy e süllyedt korban őseink erényeit követni tanuljuk.”[45] Ezúttal tehát a ciklus egységének megteremtésében az időrendnél és történeti hitelességnél lényegesen nagyobb szerepet játszik az ideológia. A Napkelet négy históriai tárgyú jutalomképe sokkal inkább allegória, mint eseményábrázolás, Vahot történelmi képcsarnokának célja nem a múlt történéseinek számbavétele, hanem elvont nemzeti erények megtestesítése.[46] A laza kapcsolatban álló négy kép inkább a vizuális argumentáció, mint a képi elbeszélés eszköze. Ezt támasztja alá, hogy az első három jelenet statikus, tengelyszimmetrikus kompozíciói jellegzetes ceremóniaképek, amelyek esetében az elbeszélés csak a reprezentáció mellékszólama. Minthogy a Hunyadi – Mátyás – Báthori képhármas az események sorából a történések végkifejletét, a dráma örömteli fináléját ragadja ki, a “happy end”-be merevített elbeszélés elveszíti az okokra és következményekre utaló irányát, a megelőző és következő események egyetlen statikus csúcspontba összpontosulva az allegória időtlen és változatlan formájává lényegülnek át. Vahot képsorozatának példázat-jellege másként ölt formát a Képcsarnok utolsó, az egri vár ostromát megelevenítő kőrajzán. Itt a rendkívül cselekményes jelenet éppen azáltal formálódik jelképpé, hogy Vizkelety egyetlen képtérbe sűríti az ostrom időben vagy térben egymástól távol eső epizódjait.[47]

            Az Ország Tükre számára 1862 októbere és 1863 júniusa között Weber Henrik rajzol kilenc históriai jelenetet.[48] A “Magyar történeti rajzok” összefoglaló címen induló sorozat programját és célját a folyóirat az első kép kommentárjában foglalja össze: “Ebben [vagyis a történelmi múltban] van megírva nemzetünk élete, mely egyszersmind a mi saját életünk; mint a mi jelen életünk, történelmileg ismét élete leend azon nemzedékeknek, melyek e honban utánunk születendnek. E történelem iskolájában tanuljuk ismerni s felfogni a nemzetilét becsét és a nemzeti nemlét vagy halál rettentőségét… Hogy ezen elmélkedést s általa a nélkülözhetetlen önismeretet lehetségessé tegye, megindítsa, s vele a nemzeti lét eránti szerelmet serkentse és ápolja lapunk, történelmi rajzokkal fog kedveskedni t. olvasóinak kétszer havonként, úgyhogy mindegyikben a fő momentum képben leend ábrázolva, mely az egész rajz lelkét és központját teendi.”[49] Weber történeti ciklusának sajátos jegyei abból adódnak, hogy a jelenetek – eltérően a többi tárgyalt képciklustól – nem különálló műlapok, hanem szöveg közé illesztett illusztrációk. Kompozíciói ennélfogva kevesebb alakot mozgatnak, inkább alkalmasak az elmélyedés intimebb légkörének megteremtésére mint külső reprezentációra.

            Ezek a jegyek mindjárt a ciklus első jelenetében meghatározóak. Az Etelének éjjele címen megjelent kőrajz tárgya Attila vezér 451-ben a nyugati gótok ellen megvívott vesztes csatája. Csakhogy Weber nem csataképet komponál, hanem a vesztésre álló vezér személyes vívódását rajzolja meg. A magyarság hun őse nem hadvezérként, hanem szaturnikus-melankolikus pózban, az alkotó-gondolkodó ember jellegzetes testtartásában ül sátrában. A “Jupiterforma” hérosz ebben az összefüggésben nem csak a küzdelem kimeneteléről, hanem kései utódai sorsáról is dönt. Amint a kísérőszöveg megfogalmazza: “Etele nemtőként hatott nemzetére, új tüzet, új lelket öntött bele, s hódításokra ragadá magával.”[50] E hódítások legfontosabbika, a honfoglalás, a következő rajzon jelenik meg. Ezen Weber Árpádot – ellentétben a hun vezérrel – “egy sikerült s döntő ütközet után”, kíséretével ábrázolja Pannon hegyén, amint széttekint a meghódított vidéken. A kép tárgya ezúttal sem a harc, hanem a küzdelmet követő pihenő elmélkedés. A honszerző Árpádot a ciklusban az államalapító István király követi. Az Asztrik átadja a koronát jelenet a kísérő szöveg szerint közvetlen folyománya a megelőzőeknek, hiszen “ezen ünnepélyes cselekmény száztizenhat évi kornak s történelemnek zárköve.”[51] Az évfolyam első számában megjelenő ceremóniakép egyszerre utal az ezt megelőző keresztelésre és az ezt követő koronázásra. Az alapítási jeleneteket a trónviszályok nyugtalan korszaka követi: Az Árpádcsalád veszedelme és a Magyar pogányság lázongása cselekményükben szövevényesebb, előadásukban dinamikusabb kompozícióiban. A hatalmi viszonyok megnyugvását – ahogy Geiger ciklusában is – Weber sorozatában szintén Szent László és a pápai követek jelenetének felidézése érzékelteti.[52] Egyedi ezzel szemben az a mód ahogyan Weber Könyves Kálmán korát mutatja be. Az Álmos vezér Kálmán bátyja olvasószobájában ismét lemondva a direkt akció ábrázolásáról, a bátyja ellen szövetkező Álmost kontempláló pózban, a szándék megszületésének pillanatában mutatja be. Az ezt követő összeesküvésre, majd Álmos és fiának megvakítására Weber történeti életképe nem, csak a kísérő szöveg utal. Ennek párdarabja a Kálmán király  törvénybúvár, amely az előző kép helyszínén a könyveibe mélyedt tudós uralkodó portréja. A különös kompozíció A magyar szellem története címen indított művelődéstörténeti cikksorozat kommentáló szövege szerint az eszme, értelem, szándék, törekvés és indulat születése pillanatának adja képi megfogalmazását, annak a folyamatnak a lezárásaképpen, amelyben István, László és Kálmán tetteivel a közgondolkodást változtatva meg, elérte, hogy a nemzet “keresztényileg, polgárilag gondolkozzék, érezzék és cselekedjék.”[53] 

            A Családi Kör Kánya Emília szerkesztése alatt indítja meg történeti képciklusát. A “Történelmi Képcsarnok” összefoglaló név alatt 1864 és 1867 között megjelenő igényes kivitelű, nagy méretű kőrajzokat a folyóirat jutalomképként küldi meg a lap előfizetői számára.[54] A magyar történelem eseményeit Emese álmától István király uralkodásának végéig bemutató ciklus sajátossága, hogy az öt képet három alkotó készíti (Orlai Petrich Soma, Than Mór és Winzenz Kazler), míg a ciklus egészének koncipiátora, a program összeállítója feltehetően maga a szerkesztőnő, Kánya Emília. A történeti ciklus első lapja, az Emese álma a nemzeti eredetmítosz allegorikus megfogalmazása. Than Mór kompozíciója a honalapítás egyik fontos epizódját, Árpád hatalomátvételét jeleníti meg. Az Istvánnak koronát hozó Asztrik jelenete Major Béla képmagyarázata szerint “jelképezi a polgárosultság hajnalának első hasadását hazánkra.”[55] A ciklus záróképe a korszak népszerű kerettémáján – “a hős halála” – belül István örökösének, Imre herceg halálát mutatja be. A kép jobb szélén, az Imrének utolsó kenetet hozó Asztrik püspök mögött már feltűnik Orseolo Péter, aki a herceg halálával majd István koronáját örökli. A Családi Kör öt történeti képét az időrend mellett azonban az is összeköti, hogy valamennyi az örökségfogalma közé rendeződik. Orlai kompozíciójának közelebbi tárgya Emese álma, amelyben megjelenik előtte fia, Álmos és annak későbbi leszármazottai. Álmos Munkács alatt fiának örökíti át hatalmát, Árpád fia, Zoltán pedig házasságával erősíti meg apja birodalmát. Végül Imre herceg halálával István király egyenes ági örököseinek kihalását jelenti.

            A “Történelmi Képcsarnok” első lapja, az Emese álma Orlaitól azért figyelemreméltó indítása a sorozatnak, mert a kompozíció maga is történeti jelenetek láncolataként jeleníti meg a históriai múltat.[56] A több évszázados időtávlatot átfogó történelmi allegória mintaképe kétségtelenül Kaulbachnak a berlini múzeumba festett “emberiségképei” sorozata, amelyből Orlai nem csak a történelem allegorikus megjelenítésének ötletét, hanem a történelem eszméjének centrális ábrázolásmódját is átemeli.[57] Orlai kompozícióján a magyar történelem eseményei a centrumból kiindulva, kronologikus rendben, a lineáris cselekményszerkesztésnek megfelelő rendben következnek egymásra. Az eseménysor nem egyenes vonalú, centrális elrendezése a történelmet önmagába visszatérő, ciklikus folyamatként érzékelteti. A sajátos felépítést részben a pogány ősanya jelenléte indokolja, hiszen a történelemnek ez a ciklikus-repetitív, az örök visszatérés stabilitását sugárzó leírása nem a nyugati, hanem a premodern és keleti kultúrák történelemszemléletét jellemzi.[58] A képsor fejlődéstörténeti, a múlt képi centrumából egyenes vonalúan a jelenbe ívelő olvasata szerint az eseményláncolat időn kívül helyezett ősoka, minden ezután következő forrása és magyarázója a kép centrumában megjelenő ősszülő. Az álomhasonlatból kiindulva a jelenetsor a nemzet történetét a közösség feleszmélésének, öntudatra ébredésének vagy – ha a katonák kezdő, hármas csoportját tekintjük – feltámadásának folyamataként írja le. Ezzel szemben, ha a nyugaton hagyományos lineárisan balról jobbra tartó, vagy centrálisan az óramutató járásával megegyező (kép)olvasási irányt vesszük figyelembe a képciklus kezdőpontjaként a bal alsó sarok csoportja, vagyis a jelen értelmeződik, amely induktív módon magában hordoz minden ezt megelőzőt, a jelen pillanat a múlt egészét.[59] Ebben az összefüggésben a jelen mint a megelőző küzdelmek eredménye és végső értelme fogalmazódik meg, amely hitelét és szilárdságát a hagyományok folyamából meríti.

            A kör alakzatra elhelyezett jelenetsor által elbeszélt történet kiemelt pontjai és belső megfelelései világosan leolvashatóak. A nyolc jelenet középtengelyében, az “óra számlapjának” tizenkettes pontján Szent István keresztelésének jelenete áll, amelyet elhelyezése a nemzet további sorsát meghatározó fordulópontként értelmez. A Vérszerződés és Árpád pajzsraemelését követő keresztelés egyben a jelenetsor első szakaszának lezárása is. Ez a szakasz – ahogy Maszák Hugó nevezi képelemzésében – a “honszerzési küzdelmet” jeleníti meg, míg az ezt követő két kép a “dicső királyokat mutatja.”[60] Ebben az összefüggésben Nagy Lajos birodalmi terjeszkedésének és Mátyás humanista kultúrájú udvarának bázisát az Álmos és Árpád által lerakott konstitucionális alapok és az István kereszténysége által biztosított európai asszimiláció teremtette meg. A történelmi folyamatsor végpontján álló jelent Vörösmarty és Széchenyi alakja mellett az ipar és kereskedelem allegóriái testesítik meg. Vörösmarty alakja a nemzeti kultúra értékeinek megformálójaként az irodalom közösségteremtő és megtartó erejére, a történeti ismeretek és hagyományok hazafias ápolásában játszott szerepére is utal. A zárócsoport főszereplője azonban Széchenyi István gróf, aki elhelyezésénél fogva Árpád közvetlen örököseként jelenik meg. Széchenyit 1860-ban bekövetkezett halála után kortársai is második honalapítóként aposztrofálták, Franz Kollarz Széchenyi apoteózisán az államférfi büsztjét a honalapító Árpád és az államalapító István medalion-arcképével díszített zászlók keretelik.[61] Alakjának összekapcsolása a magyarság eredetmítoszával Remellay Gusztáv egy 1860-ban írt történeti elbeszélésében is megjelenik.[62] Orlai képi elbeszélésében tehát az ő alakja kapcsolja vissza a történet fonalát a kezdetekhez, tevékenysége teremti meg annak az alapjait, hogy – a történelem spirális haladását elfogadó szemlélet alapján – a nemzet történeti idejének újabb, a korábbinál magasabb szintű ciklusába lépjen.

            Franz Kollarz nyolc nagyméretű fametszete “Történeti Album-lapok” összefoglaló címen 1869 és 1870-ben jut el a Magyarország és Nagyvilág előfizetőihez. Mivel a képsorozat meglehetősen visszhangtalan marad, maga a közreadó folyóirat sem kommentálja albumlapjait, a sorozat koncepciójának felvázolásában kortárs források nem segítik az utókort.[63] A ciklus a magyarok kivándorlásától 1072-ig, II. Géza király koráig halad. A Geiger-féle sorozathoz nemcsak alapvető elgondolásában hasonlít, hanem abban is, hogy elődjéhez hasonlóan Kollarz sem talál vállalkozása folytatásához elegendő támogatást.[64]

            Kollarz elkészült nyolc történeti képe a magyarság történetét kelet és nyugat közötti folyamatos kölcsönhatásként mutatja be, a hatalmi primátus megszerzésének és megtartásának feltételeként a mindenkori keleti és nyugati szomszédokkal fenntartott kiegyensúlyozott külkapcsolatokat emelve ki.[65] Ennek megfelelően képi elbeszélésében hangsúlyosabb az eltérő kultúrák együttműködésének mint konfliktusának ábrázolása. A ciklus nyitóképe az őshazától búcsúzó magyarok csoportja, amelyben Kollarz a magyarság további sorsát meghatározó fordulatként az ősök nyugatra vándorlását jelöli meg. Meglepő az ezt követő jelenetsor, amely átugorva a honszerző küzdelmeket, mindjárt a határon túli kalandozásokra tér át. Csakhogy a második lap címfelirata (A magyarok betörése Németországba 954-ben) ellenére nem pusztító támadást, hanem baráti egymásratalálást mutat. Kollarz az évtizedeken át tartó nyugati portyázásokból azt az epizódot választja ki, amelyben Lehel és Bulcsú vezérek seregeikkel az I. Ottó koronájára törő sváb herceg, Liudolf és sógora, Konrád segítségére sietnek. Képének valódi tárgya tehát a magyar–német együttműködés demonstrálása, s ennek legkorábbi példájaként mutatja be az eseményeket. Egy évvel e szövetségre létrejötte után a magyar seregek megsemmisítő vereséget szenvednek I. Ottó csapataitól, a győztesek a foglyul ejtett vezetőket, Lehelt és Bulcsút kivégzik. Kollarz következő lapjának tárgya ugyan az Augsburgi csata, de nem a nyugati portyázásoknak véget vető 955-ös, hanem az a 910-ben lezajlott augsburgi ütközet, amelyben Lehel, Bulcsú és Botond hadai győzelmet aratnak.[66] Ennek a férfivirtust és fizikai erőt kiemelő egységnek utolsó epizódja a keleti kalandozások egyik mondai hagyományát eleveníti meg, amely szerint a vezérek egyike, Botond Bizáncba érkezvén buzogányával roppant lyukat üt a palota kapuján, majd páros viadalban legyőzi a görög óriást. A kalandozások korának lezárulását és az európai asszimiláció kezdetét Kollarz sorozatának ötödik lapja jelzi, amely a Csehországból érkezett Adalbert püspököt a nép közt prédikáló térítőként jeleníti meg. A kereszténység felvételével megkezdődött folyamat lezárását Kollarz István koronázásának jelenetével összegzi, hiszen a III. Ottó támogatásával II. Szilveszter pápa által küldött korona az új keresztény állam befogadását jelentette a nyugati államok körébe. Az István király halála utáni hatalmi harcokat és a megkezdődött nyugati asszimiláció megtorpanását a képciklus hetedik darabja a Vatha-féle 1046-os pogánylázadás epizódjával érzékelteti. Bár az előtér ledöntött keresztje Geiger azonos témájú kompozíciójának idézete, Kollarz nem lépteti föl jelenetében a lázadást később elfojtó Béla királyt, hanem élénk tömegjelentben a régi vallásnak hódolókat és a felkelők brutalitását eleveníti meg. A megjelent sorzat utolsó képe az István halálát követő trónviszályokat és belháborúkat lezáró konszolidáció korszakának kezdetét azzal a jelenettel jelképezi, amelyben Géza hatalma megerősítésére koronát kap VII. Dukasz Mihály bizánci császártól. Kollarz értelmezése szerint tehát a magyar uralkodók legitimitását és megerősödését nyugat (a német-római császárság és a pápaság) és kelet (a bizánci császár) együttes elismerése és támogatása biztosította. 

A történeti kép popularizálódása

            A képsokszorosítás egy képi ábrázolás popularizálásának legfőbb eszköze, hiszen ennek segítségével juthat el a mű a kívánt nyilvánossághoz.[67]  A sajtóban közölt históriai tárgyú ábrázolás egyszerre látja el a történeti ismeretterjesztés és a művészi nevelés feladatát. A kép konkrét meggyőző erejénél fogva rögzíti a nézőben a közös múlt sorsfordulóit és mintaadó hőseit, sokszorosítása pedig széles közönséghez közvetíti ezt a tudást. A sajtóillusztráció kommunikációs modelljében a folyóiratban megjelent kép közvetítő az eredeti mű és a közönség között. E folyamat menetének nyomon követése az eredeti műtől a sokszorosított képig vezet. Megjelenését követően azonban a nyomat maga is másolható és újra megsokszorozható mintaképpé válik. A folyamat irányának vizsgálata lehetővé teszi a képek terjedési útvonalának feltérképezését, és ezen keresztül a históriai képek társadalmi “használatának” módját. A hordozó tömegkulturális médiumok jellege, speciális közege, technikája természetszerűleg befolyásolja vagy meghatározza az ábrázolás megjelenési módját (stílusát) és jelentését. A popularizálódás módjának vizsgálata mindezen formai jegyekre és tartalmi átalakulásokra kíván rámutatni.

            A sajtó közvetítésével megjelenő történeti ábrázolások forrása egyedi mű (falkép, olajfestmény, grafika stb.) vagy sokszorosított kép. Egy részük eredeti célja, felhasználása, technikája a későbbi felhasználástól eltérő: ilyenek például Than Mór vagy Wagner Sándor a Redout számára festett falképvázlatai, vagy Geiger litografált albuma. Más részük megrendelője eleve a folyóirat, amely a rendszeres illusztrációk biztosítása végett állandó munkatársakat foglalkoztat.[68] A folyóiratban megjelenő ábrázolás közvetlen előképe olykor az eredeti mű, de gyakori, hogy a művész képe sokszorosításának céljára maga készíti el a kompozíció kicsinyített olajváltozatát, esetleg a metszet közvetlen rajzi előképét.[69]

Korszakunk történeti tárgyú sajtóképeinek jelentős része a Műegyletben vagy a Képzőművészeti Társulatban frissen kiállított alkotások nyomán készül. A sajtó a hazai tárlatokon megjelenő történeti képek sokszorosítása révén kiegészíti a társulati és műegyleti műpártolás intézményes formáit. Céljaik és eszközeik sokban azonosak. A közönség művészeti nevelése, a honi művészet támogatása a sajtó programjának része, az utóbbiaknak pedig fő célkitűzése.[70] Emellett a prémium- és albumlapok kibocsátása mind a Műegylet mind a Képzőművészeti Társulat esetében üzleti célt is szolgál, társaságuk pártolóinak növekvő számát és saját költségeik fedezését remélik tőle.[71] Ahogy a Műegyletet az 1860-as évek elejétől a Képzőművészeti Társulat kényszeríti programja újragondolására, úgy a folyóiratok is konkurenciát jelentenek az egyletek számára. Az igényes műlapok kiadói sosem felejtik el megjegyezni, hogy jutalomképük az egyleti és társulati képekkel azonos vagy azokat felülmúló méretű, kivitelű.[72] Az eredetiség, tekintettel a Műegylet és a Társulat által fenntartott sokszorosítási jogokra, nem csupán jogi kényszer, de üzleti érdek is a sajtó számára. A folyóiratok jutalomképei és illusztrációi nem egyeznek meg a társulati és egyleti műlapokkal, az ily módon kialakuló versengés jótékony hatással van a hazai művészeti életre.

            Az 1850–1870 közötti időszakban a folyóiratok több mint huszonöt, a műegyleti vagy társulati kiállításokon bemutatott történeti képet sokszorosítanak. Ez a tárlatokon megjelenő hazai históriai képeknek csaknem fele. A sajtó számára e tekintetben a fő versenytársat az 1853-tól 1861-ig terjedő időszakban a Műegylet jelenti, mely 1853-tól megszűnéséig tíz hazai történeti műlapot juttat el pártfogóihoz. Programjukban a históriai téma hangsúlyát jelzi, hogy az igazgatói választmány 1856-os határozata szerint minden második jutalomkép hazai történeti festmény után kell, hogy készüljön.[73] Elhatározásukat a megelőző évek eredményei támogatják, az 1852 óta növekvő számú történeti kép és a közönség irántuk megnyilvánuló érdeklődése. Az első ízben 1856-ban meghirdetett történeti műlap-pályázat[74] a mind számosabb mű között való választás felelősségét és nehézségeit hivatott áthidalni. A műegylet tudatos feladatvállalását jelzi a tárlatokon rendszeresen kiállított külföldi egyletek jutalomképeinek bemutatása is. A sajtóillusztrációban éppen 1857-től szaporodó történeti képek jelenségét a történeti festmények gazdag kínálata, a példaadó hazai és külföldi műlapok és az intézményes műpártolás e meglendülése együttesen magyarázza.

            Az első műlap-pályázat sikertelen indulói, Szále István hős Dugonicsa és Ujházy Ferenc diadalmas csataképe hidegen hagyja a kiadókat. Than mellőzött kompozíciója, a Hölgyfutár által jó érzékkel jutalomképül választott Mohácsi csata azonban rendkívüli közönségsikert arat. Orlai ugyanekkor kiállított, hasonlóképpen aktuális Petőfi-képét szintén Tóth Kálmán lapja választja következő, 1858. évi műlapul.[75] A Napkelet első, 1857-es jutalomképe, Vizkelety Béla nagysikerű kompozíciója, a Hunyadiház diadalünnepe szintúgy bevált témához nyúl, amikor a Műegylet 1853-as műlapját, Weber Henrik Mátyás bevonulását veszi alapul. Vahot Imre a Hunyadiház diadalünnepénekkőrajzát a következő évi műtárlaton is bemutatja, vállalva ezzel az összehasonlítást az egyleti prémiumlapokkal.[76] Az 1859-es év a hazai történeti festészet váratlan kivirágzását hozza. A bemutatott tizenegy hazai históriai kép közül a sajtó hat művet rövid időn belül sokszorosítva ismertet meg a közönséggel. Az 1859. évi műlappályázat öt versenyzője közül két díjat nem nyert mű hamarosan feltűnik a folyóiratokban.[77] Közülük az egyik, Klimkovics Ferenc Szt. László kibékülése Salamonnal Szt. István sírjánál, Werfer Károly induló Képes Ujságnak első számában jelenik meg.[78] A lap második száma Klimkovics ugyanekkor kiállított másik művének, a Salamon halálának kőrajzát is hozza.[79] Madarász Viktor a bizottság által mellőzött, de rendkívüli visszhangot keltett festménye, a Hunyadi László siratása már az év végén színnyomatban jut el a közönséghez a Hölgyfutár és a Képes Ujság jóvoltából. Az Utolsó Zrínyit – szintén Werfer Károly – a Divatcsarnok 1860. évi előfizetői számára küldi szét. Madarász harmadik itt bemutatott művét, a Zách Felíciánt 1862-ben az Ország Tükre közli. A Műegylet 1861-es pályázatán csupán egyetlen történeti kép indul, és mivel a bizottság korábbi határozata szerint a műlap tárgya ezúttal csak életkép vagy tájkép lehet, eleve sikertelenül. Orlai Petrich Soma pályázati művét, a Kun László udvarát Kánya Emília, az induló Családi Kör szerkesztő-kiadója választja műlapul.[80] Székely Bertalan ez év februárjában bemutatott festményét, a II. Lajos holttestének megtalálását rövidesen a Vasárnapi Ujság közli azzal a céllal, hogy a tehetséges festőnek pártoló mecénást, a műnek pedig vevőt találjon.[81] Grimm Rudolf az 1862-es műtárlaton bemutatott történeti képének (Rákóczi Rodostóban) kőrajzát csaknem a kiállítással egy időben juttatja el közönségéhez a Hölgyfutár. Székely Bertalan 1862-ben kiállított Doboziját a hazai képzőművészet népszerűsítése mellett elkötelezett Hazánk és a Külföld indulásakor első műlapjaként adja közre. Kargl Henrik festményét, A magyar korona elrablását a mű bemutatását követően a Hölgyfutár és a Nefelejts egyaránt sokszorosítja. Ebben az évben, vagyis 1864-ben, mikor a Műegylet ismét életképet választ műlapjául, négy neves folyóirat is történeti képet küld közönségének.

            A Képzőművészeti Társulat közvetlenül megalakulását követően, 1861  szeptemberében körlevélben hívja fel a művészeket, hogy pályázzanak az általuk kiadandó albumlapokra.[82] Az első pályázat bírálói – Rosti Pál, Ligeti Antal és Keve József – döntésük indoklásában kifejtik az albumlapoknak fontos szerepet szánnak a nagyközönség művészeti izlésének fejlesztésében.[83] Mindhárom a társulat bizottsága által elutasított festmény, korábban már sikertelenül indult a műegyleti pályázatokon, és mindhármat megismerhette a közönség a sajtó révén.[84] A társulat műlapkiadása több ponton eltérő programot mutat, mint a Műegyleté. Kisebb méretű, szövegmagyarázattal ellátott albumlapjaik inkább a közönség nevelését szolgálják, mint a reprezentációt. A szöveges kíséretek, a művek lapozható albumba rendezése a képes folyóiratok törekvéseivel rokonítják a társulati vállalkozást. Kvalitásközpontú, a modern népi és polgári életkép felé nyitó programjukban azonban a Műegyleténél jóval kisebb hangsúlyt kap a históriai kép.[85] Mindez párhuzamos a zsáner műfajának a folyóirat-illusztráció körében az 1860-as évek végétől megmutatkozó előretörésével. Mivel a kisebb társulati lapokon jobban érvényesülnek a néhány alakos kompozíciók és az életképek intimebb jelenetei, a Képzőművészeti Társulat tárlatain feltűnő reprezentatív históriai képek sokszorosításának feladatát a sajtó vállalja át: Orlai Soma Attila és Vigilje, Benczúr Gyula Hunyadi László búcsúja vagy Székely Bertalan Egri nőkje az Ország Tükre és a Hazánk és a Külföld jutalomképei révén válnak országszerte ismertté.

A sajtó magyar történeti képek reprodukálása révén jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy egyes művek beépüljenek a közgondolkodásba. A históriai képek popularizálódását vizsgálva megállapítató, hogy terjedésük jól behatárolható a történelem népszerűsítését szolgáló kiadványokra. “Használatuknak” egyik legjelemzőbb vonása, hogy a történeti képeskönyvekbe nem esztétikai önértéküknél fogva kerülnek be, hanem olyan “kvázi dokumentumokként”, amelyek a múlt érzékletes képét tudják nyújtani, feladatuk elsősorban a tárgyalt történelmi esemény “megvilágítása”, a múlt érzéki megtestesítése. Ebben a folyamatban az esztétikai kvalitás szerepköre megerősítő, meggyőző, amint Ipolyi Arnold azt megfogalmazza 1854-ben: “a nemzeti történet csak ekképp, az elbeszélő s képző művészettel való szoros egyesítése által válhat népiessé s nemzetivé.”[86] A század derekán még viszonylag csekély a hazai könyvkiadás illusztrált kiadványainak száma. A Nyugat-Európaihoz hasonló fejlett “képipar” hiányában itthon a műalkotások terjesztésében ezért komoly szerep hárul a sajtóra és a műpártoló egyesületekre, de az illusztráció igénye megjelenik a népies naptárak és kalendáriumok körében is. Az 1880-as évektől az új fotomechanikus képsokszorosító eljárások a korábbinál jobb minőségű és olcsóbb reprodukálást tesznek lehetővé. A század utolsó negyedében megsokszorozódik a jó minőségű illusztrált könyvek száma. Ezzel párhuzamosan a hivatalos kultúrpolitika is mind nagyobb hangsúlyt fektet a történelem népszerűsítésére. Ennek fontossága a történész szakma számára is nyilvánvaló: Rómer Flóris egy 1885-ben, a Történelmi Társulatban tartott előadásában sorra veszi azokat a tömegkulturális médiumokat, amelyek hatékony szerepet vállalhatnak ebben.[87] A színházi előadások és jelmezes felvonulások mellett kiemeli az illusztrált kiadványok szerepét, amelyek a kisgyermekeknek szánt meséskönyvektől a parasztsághoz eljutó ponyvafüzetekig jó szolgálatot tehetnek az ügynek. A “szemléletes történelem” programja a népnevelés és iskolai oktatás számos területén hoz eredményeket. E sorba tartozik az a pályázatsorozat, amelyet az 1890-es évektől a Kultuszminisztérium iskolai történelmi faliképek készítésére hirdet meg.[88]

            A folyóiratok által a műtermekből és kiállítótermekből a közönség felé közvetített történeti ábrázolások közkedveltségét mutatja, hogy azok sokszorosításukat követően a populáris kép legkülönfélébb típusaiban bukkannak fel újra.[89] A sokszorosított grafika forrása lehet olyan különleges egyedi műalkotásoknak, mint a faragott pipa: közülük több históriai tárgyú faragvány Geiger kompozícióira vezethető vissza.[90] A sajtó által terjesztett történeti jelenetek feltűnnek a 19. század egyik sajátos iparművészeti tárgyán, a képórákon is: az Iparművészeti Múzeum egyik képóráját Vizkelety Béla Mátyás az igazságos című kőrajza nyomán készült festmény díszíti, de Geiger történeti albumának több kompozíciója is megjelenik a korszaknak ebben a jellegzetes iparművészeti műfajában.[91] Geiger történeti ciklusának népszerűségét jelzi az is, hogy a negyvenes években született kompozíciók nyomán Bánffy Albert Erdélyben, Válaszúton, színes csempéket készíttet.[92] A populáris színházi kultúra közkedvelt válfaja, a színpadi élőkép is szoros kölcsönhatásban működik a történeti ábrázolásokkal: a Képes Ujság és a Nefelejts Zrínyi esküjét megelevenítő litográfiái élőképek nyomán készültek, míg 1864-ben a Nemzeti Színházban főrangúak Vizkelety Bélának a Családi Kör számára készített Bornemisza Anna egy órai uralma című kőrajzát választják élő tablójuk mintaképéül.[93] Egyes művek és történeti események megismertetésében nagy része van a századforduló két jellegzetes műfajának, a képeslapnak és a – poszter elődjeként értékelhető – lakásdíszítést szolgáló faliképnek. Mindkét terület egyik legnagyobb hatású vállalkozása a Könyves Kálmán Rt. volt. Műlapjaik katalógusában két olyan históriai kép is fellelhető, amely először a sajtó révén jutott el a nagyközönséghez.[94] Végül e sorban kuriózumként megemlíthető az a Nemzeti történelmi pillanatképek címen 1936-ban megjelent gyűjtőalbum, amely a budapesti Szent István Cikóriagyár termékeinek csomagolásában elrejtett ajándékképek összegyűjtését szolgálta. A százhuszonnyolc kisméretű, színes kép egy részét alkotójuk, Gönczi-Gebhardt Tibor tervezőgrafikus Geiger ismert történeti kompozíciói nyomán alkotta meg (A vérszerződés, a Korona és kard, IV. Béla visszatér az országba).[95]

            A sajtóban megjelenő kép metszetdúcát a kiadók értékesítik vagy saját kiadványaikban hasznosítják újra, vagy ha ez nem lehetséges, saját metszőikkel készíttetik el a fontosnak vélt művek másolatát. A sajtóhoz kötődő sokszorosított grafikai kép többszöri újra felhasználása jelentősen kitágítja az ábrázolások közönségének körét. E képek legfőbb kölcsönzői maguk a folyóiratok, amelyek körében évtizedeken át keringenek a közkedvelt művek. Első illusztrált folyóiratunk, az 1848-ban megjelent kassai Ábrázolt Folyóirat már néhány évvel megjelenése után közli Geiger Aranybulla-jelenetének fametszetű másolatát, majd 1859-ben a kassai kiadó fia és örököse – ifjabb Werfer Károly – illusztrálja lapját, a Képes Ujságot Geiger három történeti jelenetének kőrajzolatú másolatával.[96] A Vasárnapi Ujság nem sokkal indulása után, 1857-től rendszeres időközönként ad közre egyet-egyet a Geiger-féle képek fametszetes átirataiból. Heckenast Gusztáv, a Vasárnapi Ujság kiadója egyéb kiadványaiban újra közli a kompozíciókat: így jutnak el azok 1857 és 1858-ban a Sonntags Zeitung német nyelvű olvasóközönségéhez, vagy később a Vas Gereben által szerkesztett néplap, a Képes-Ujság kisnemesi-paraszti olvasórétegéhez. Geiger történeti képeinek sikeréhez kétségtelenül igen jelentős mértékben járult hozzá Heckenast Gusztáv, aki előbb Jókai A magyar nemzet történetéhez használja fel a fametszeteket, majd a korábban füzetes kiadványként megjelent szétszórt kőrajzokat Wenzel Gusztáv eredeti kísérő szövegével 1862-ban díszes albumba foglalva adja ki.[97] De a sajtón belüli képkölcsönzésekre még számos példa említhető, a legnépszerűbb képek rövid időn belül három-négy folyóirat – gyakorta eltérő – olvasóközönségéhez is eljutnak.[98]

A kalendárium kétségtelenül a popularizáció leghatékonyabb csatornái közé tartozik, hiszen a 19. század egyik legelterjedtebb nyomtatványának tekinthető, amely a Biblia mellett csaknem minden család otthonában helyet kap. A műfaj a 19. század második felében jelentős átalakuláson megy át, miközben példányszáma megsokszorozódik – itthon a népszerűbbek százezres példányban jelentek meg – tartalma és kivitele is mind igényesebbé válik. A képes folyóiratok kiadóinak nagy része ezen a piacon is érdekelt. Az éles versenyben az illusztráció olyan közönségcsalogató eszköz, amely kelendőbbé teszi a kiadványt. Mindemellett a kalendárimok közérthető ismeretterjesztő írásai és illusztrációi komoly szerepet játszanak a népi történeti tudat formálásában is.[99] A nemzeti múlt iránti érdeklődés növekedése e műfajon belül is megfigyelhető: Kovács I. Gábor kutatásaiból tudjuk, hogy a kalendáriumok ismeretterjesztő írásainak körén belül az 1850 és 1880 közötti időszakban jelentősen megnő a magyar históriai tárgyú írások aránya.[100] Hozzátehetjük, hogy az illusztrációk és ezen belül a magyar történeti tárgyú képek száma is. A vizsgált két évtized igen nagy számú, változatos kínálatának képzőművészeti vonatkozásai még feltáratlanok. Jellemző viszont Emich Gusztáv, a Családi Kör és a Hazánk és a Külföld kiadójának példája, aki a folyóirataiban közölt történeti képeket a hatvanas években megjelentetett kalendáriumai révén egy még szélesebb olvasóréteghez közvetíti: 1863-as Nagy Képes Naptárában Klimkovics Ferenc Salamon kibékülése Szt. Lászlóval kompozícióját reprodukálja, 1865-ös naptárában Vizkelety Béla Bornemisza Annáját, 1867-es kalendáriumának múzeumi képcsarnokában pedig Székely Bertalan II. Lajos holttestének megtalálása és Than Mór Nyári és Pekrije is helyet kap.[101]

Hasonlóképpen a széles körű történelmi ismeretterjesztést szolgálják a ponyvák, amelynek körén belül külön egységet képeznek a históriai tárgyú népies kiadványok.[102] Az olcsó füzeteket a század közepétől mind több – általában fametszetes – illusztráció díszíti. Úttörő szerepet visz mindebben Bucsánszky Alajos, aki kiadói vállakozását elsősorban naptárak, ponyvák és egyéb népies olvasmányokkal alapozza meg.[103] Termékei közt feltűnően nagy szerepet játszanak a históriás énekek és a nemzeti történelmet népszerűsítő egyéb füzetek.[104] Közülük az egyik legsikeresebb Lányi Károly rövid magyar történelme, amely népszerűségét gazdag fametszetes illusztrációinak is köszönhette. Az első, 1848-as megjelenését követően még számos újabb kiadást megért Magyar nemzet történetei emellett nagy szerepet vállalt Johann Nepomuk Geiger kőrajzainak terjesztésében, hiszen szövegébe a néhány évvel korábban megjelent lapok fametszetes átiratát is beilleszti. Geiger történeti kompozícióinak továbbélését a századvégen már a Bucsánszky-kiadványok jogörököse, Rózsa Kálmán biztosítja. Rózsa e téren legnagyobb és legsikeresebb vállalkozása Böngérfi János nemzeti történelmének megjelentetése. A magyar nemzet históriája a század utolsó két évtizedében több tucat ponyvafüzetben tárgyalja a magyar történelmet a honfoglalástól a Kiegyezésig. A füzetenként 5–10 képpel illusztrált ponyvák a századfordulón már a parasztság körében is elterjedtek.[105] Bár a fametszetes illusztrációk nagy része eredeti kompozíció, az ismeretlen metsző olykor közvetlenül Geiger történeti képeire támaszkodik.

            A ponyvafüzetek a történelmi képeskönyvek legpopulárisabb típusába tartoznak. Ide sorolódnak a kifejezetten népszerűsítő céllal készülő, de igényesebb kivitelű iskolai történelemkönyvek, ifjúsági könyvek és díszalbumok. Utóbbiakon belül külön csoportot alkotnak az összefoglaló magyar történelmi kézikönyvek, illetve a sok kötetes reprezentatív áttekintések. Mindkét típus a századvégen éli reneszánszát, számuk különösen a millentium idején szaporodik meg. Az illusztrációs anyag kiválasztásában már az 1880-as évektől eltérő gyakorlatot követnek a tudományos és a népszerűsítő történelemkönyvek képszerkesztői. Bár a történész szakma törekszik az autentikus műtárgyak kizárólagos megjelenítésére, a kiadók a nagyközönség megnyerése érdekében gyakorta eltérnek a szigorúan dokumentatív szempontoktól. Vayer Lajos még 1938-ban is úgy véli, a történeti munkákat kiadók a “hamis szemléletesség” érdekében többnyire feláldozzák a képi hitelességet.[106] A sajtó által sokszorosított történeti képek utóéletének vizsgálatakor természetesen e csoportba tartozó, “népszerű” történelemkönyvekkel találkozunk, amelyeket általánosan autentikus képi dokumentumok és hiteltelen, de látványos kortárs történeti kompozíciók váltakozó sora jellemez.

Illusztrált történelemkönyveink sorában úttörő jelentőségű Jókai Mórtól A magyar nemzet története, amelynek második, bővített kiadását a Heckenast-kiadó a teljes Geiger-ciklus fametszetű reprodukcióival díszít. A Heckenast–Landerer-cég jogörököse, a Franklin Társulat Jókai nagy népszerűségnek örvendő regényes történelmét 1884-ben és 1890-ben már újabb két kötettel kibővítve adja ki. A századfordulóig még hat kiadást megért munka újabb köteteit a kiadó szintén illusztrálja, de a kiadvány alapvetően populáris jellegét mutatja, hogy Jókai szövegét főként 19. századi történeti festők munkái díszítik, köztük – a Geiger-képek mellett – tíz olyan magyar történeti mű reprodukciója, amelyeket korábban folyóiratok mellékletei vagy illusztrációiként ismerhetett meg a nagyközönség.[107] Ehhez hasonló népszerűségnek örvend Vámbéry Ármin – a neves orientalista tudós – egy-kötetes Magyarország története, amelynek 1886-os londoni első megjelenését a századfordulóig még hat kiadás követi. Az angol nyelvű munka – amelyet Geiger hét képén kívül Vizkelety egri csataképe is díszíti – azért különösen figyelemre méltó, mert általa nyugaton nem csak a magyar történelem eseményei, hanem (historizáló) képei is ismertté válnak. E körbe tartozik a közkedvelt meseíró, Benedek Elek két-kötetes A magyar nép múltja és jelene címen megjelent munkája is, amelynek második történeti részének gazdag illusztrációs anyagában három olyan történeti kép is megjelenik, amely korábban az Atheneum kiadó jogelődje, az Emich Gusztáv által megjelentetett Hazánk és a Külföld színes műlapja volt.[108]

Különleges szeletét jelentik a történeti képek popularizálódásának a gyermekkönyvek és iskolai tankönyvek. A képes gyermekkönyvek műfajának felvirágzása itthon a század második felében indul meg. Az 1850 után megjelent gyermek- és ifjúsági könyvek között művészileg igényes kiadványok gazdag sorozata lát napvilágot.[109] A kevéssé ismert példák közé tartozik az 1862-ben Tánczos János által Képek a hazai történelemből címen, gyermekek részére összeállított válogatás, amely több színes kőrajzot is tartalmaz. A kolozsvári Stein János nyomdájában készült színvonalas litográfiai nyomatok közt felfedezhetőek a Napkelet egykori műlapjának, Vizkelety Béla Eger ostrománakés a Nefelejts szintén Vizkelety által rajzolt jutalomképének, a Zrínyi esküjének másolatai is. 1884-ben a Közoktatásügyi Minisztérium támogatásával Jókai magyar történelméből is népiskolai tankönyv készül, amelyet többek között Geiger két kompozíciójának fametszetes másolata illusztrál. Geiger történeti képei később Újvári Béla millentiumi, iskolai használatra szánt magyar történelmében vagy az igényesebb albumok körébe tartozó, Dolinay Gyula kiadásában megjelent, ifjúsági, népszerű képes históriájában is felbukkannak.

A millentium idején megszaporodik a reprezentatív történelmi kiadványok száma. Közülük a két legnagyobb vállalkozás az Atheneum kiadásában megjelent, Szilágyi Sándor által szerkesztett sok kötetes Magyar nemzet története, az ún. Millenáris Történelem és a Magyar Történelmi Életrajzok sorozata. Bár ezek képválogatása már a hitelességre törekszik, illusztrációik között még szerepel néhány 19. századi történeti festmény is. Ugyanez jellemzi Márki Sándor vállakozását, amely Magyar történeti képatlasz címen az egyes korszakokat különálló szemléltető képekként jeleníti meg. A laponként eltérő műfajú és korú illusztrációk között feltűnnek a Hazánk és a Külföld egykori műlapjaiként  sokszorosított festmények is.[110] A millentiumi ünnepségek egyik legdíszesebb kiadványa a Szalon kiadásában Nemzeti dicsőségünk címmel megjelent díszalbum. Ez gazdag illusztrációs anyagában tartalmazza mindazokat a történeti képeket, amelyek a századvégen már sablonszerűen kötődnek bizonyos eseményekhez vagy szereplőkhöz. Az félszáz képes táblából tíz történeti kép korábban folyóiratok műlapjaiként vált ismertté.[111] A művek igényes tálalása egyben szerepük megváltozását is jelzi: az albumban reprodukált képek már elsősorban műalkotásokként, és csak másodsorban mint történeti illusztrációk vannak jelen.

A formai klisék és tartalmi sztereotípiák által könnyen érthetővé és átláthatóvá tett ábrázolás az ismerősség biztonságát és a gyors megértés sikerélményét nyújtja a nézőnek. A téma narrativizálása és érzelmi töltésének fokozása szintén a populáris kultúra jellemző igénye.[112] Különösen érvényes mindez a történeti tárgyú ábrázolásokra, amelyek bonyolult felépítése, összetett tartalma előzetes tudás nélkül csak nehezen hozzáférhető az átlagos néző számára. A múlt sokszerű eseményeinek egy narratív szálra vagy egyetlen kiemelt eseményre rendezett elbeszélői szerkezete vagy a főbb szereplők világos kiemelése hatékony eszköze a látvány megértésének. Hasonlóképpen nagy szerepet kapnak a popularizálás folyamatában az érzelmi azonosulást szolgáló zsánerelemek, amelyek a múlt azon mozzanatait emelik ki, amelyek általános emberi jellemvonások hordozóiként a jelenben is változatlanok.[113] Thomas Kirchner a történeti képeken teret hódító életképi felfogást a demokratizálódás kétségtelen jelének tartja.[114] A történeti képen belül elhelyezett életképi epizódok megvilágítják a történelmi események privát hátterét, betekintést engednek az uralkodóházak intim családi életébe, a nézőben a beavatottság, személyes érintettség érzését keltik. A fordulatos szerelmi történetekké oldott históriák a történelmet általános emberi oldaláról mutatják be, közérthető nyelvük révén pedig széles közönséghez jutnak el.[115] Korszakunk hivatalos műkritikája hevesen elutasítja az akadémikus históriai kép “fellazítását” életképi elemekkel.[116] A “magas művészet” elhatárolódása a történeti életkép műfajától megerősíti, hogy a zsánerszerűség a nagyközönséget megszólító, populáris történeti kép sajátja. Kollarz a Pesti Hölgydivatlap 1866-os műlapjaként megjelent kőrajzának Udvardy Vince által megfogalmazott képmagyarázata ekként írja le Szilágyi Erzsébet és a fogságából kiszabadult Mátyás találkozását: “csak azt érezte, hogy édesanya, kit évek óta nem látott fiától tíz lépésnyi köz választ el, s leugorva fényes hintójáról kitárt karokkal szaladt fia elé, ki a mint anyját megismerte leszökött a paripáról s elragadtatva sietett anyja kebelére.”[117] A diadalmenet reprezentatív és anya és gyermeke találkozását lefestő intim képi toposzokból ötvözött történeti jelenet egyszerre érzékelteti a történelem történetté alakításának technikáját és a befogadást megkönnyítő, a popularitást biztosító zsánerelemek használatát.

A képes folyóiratok által sokszorosított történeti képek popularizálódásának módja a közvetítő médium jellege és technikája szerint változó. 1870-ig az olajképek megközelítően pontos másolatai elsősorban olajnyomatok és különféle színezett metszetek előállítása révén lehetségesek, de a színek mellőzésével a litográfia és a xilográfia reprodukciós technikái is alkalmasak e célra. A másolatok megfelelő színvonalát garantálja a metszők akadémikus képzettsége, illetve az, ha a reprodukciós folyamatban maguk az előképek alkotói is részt vesznek. Ily módon a képzett grafikusok és metszők-kőrajzolók közreműködése révén készült műlapok maguk is műalkotásként értékelhetők. A képi tömegtermelésnek ezt a tendenciáját Wolfgang Brückner “popularizált akadémizmusként” értékeli, amelynek fő feladata a történetileg szentesített akadémikus-múzeumi festészet mintaadó alkotásainak terjesztése.[118] A megfelelő művészi színvonal korszakunk folyóiratainak is célkitűzése, hiszen a kiadó-szerkesztők pontosan tisztában vannak azzal, hogy képanyaguknak – sok egyéb mellett – az esztétikai nevelés feladatát is el kell látniuk. Minthogy a művészi igényesség fordított arányban áll a nyomatok számával és árával, a szélesebb közönséghez szóló, olcsó, népies kiadványok illusztrációi már nem törekszenek nívós kivitelezésre.

Míg a drága műmellékleteket az eredeti lehetőség szerint részlethű követése jellemzi, addig a népies ponyvafüzetek kevéssé képzett rajzolóinak keze alatt ugyanezek az ábrázolások már számos változáson esnek át. A popularizáció folyamatának kutatói a redukció – tipizálás – stilizálás hármas fogalmában határozzák meg e képi átvételek legjellemzőbb formai sajátosságait. A formai klisék és tartalmi sztereotípiák használata előfeltétele valamennyi olyan műalkotásnak, amely széles közönségrétegek megszólítására törekszik, így szerepük egyenes arányban nő a közérthetőség igényével. Bizonyos formai klisék alkalmazása az ábrázolás egészének kivitelezésében jellemző. Az összetett históriai eseményképek közelítése hagyományos “kerettémákhoz” (Bialostocki), ikonográfiai alaptípusokhoz, archetipikus képi motívumokhoz egyszerűsíti a befogadást, megkönnyíti a néző eligazodását, elősegíti a bemutatott cselekmény helyes értékelését.[119] Az ábrázolásokat eleve jelentéssel és pátosszal feltöltő szakrális kerettémák használata a folyóiratok történeti képeit is jellemzi, alkalmazásuk azért különösen előnyös a populáris kép területén, mert a nemzeti történelem korábban nem ábrázolt jeleneteit nagy múltú képi hagyományok bázisán értelmezi. Jellemző példája ennek az a II. Lajos halálát ábrázoló kis fametszet, amely a Székely Bertalan festményén még sok alakkal és érzékeny lélektani megfigyelésekkel jellemzett eseményt két alakos Pietá-kompozícióvá redukálja.[120]

A kompozíció redukciója a képformátum megváltozatása, a szereplők számának csökkenése vagy a perspektíva egyszerűsödése révén történik meg, míg a karaktereket felváltó tipizált arcok vagy a díszítő részletek elhagyása a részletek stilizálását szolgálja.[121] Az előkép megfosztása egyedi jegyeitől szükségszerű feltétele a popularizációnak, amely a közérthetőség célját csak az egyediek változó sorából kiválasztott közös elemek segítségével éri el. A technika révén bekövetkező egyszerűsödés példájaként megemlíthető Vizkelety Béla Bornemissza Anna egy órai uralma címen a Családi Kör 1863-as műlapjaként megjelent kőrajza, amelynek fametszetes változatát 1868-ban a Hazánk és a Külföld, majd 1870-ben a Magyar Bazár közölte.[122] Bár Rusz Károly formátumában, felépítésében, a szereplők elhelyezésében és gesztusaiban is követi előképét, Marastoni Antal kőrajzának tónusbeli finomsága, díszítő részletei eltűntek, háttéri figuráit sematikus vonalrajz jelzi. Nem az egyszerű reprodukció szándékával készül viszont Weber Henrik 1863-ban az Ország Tükrében megjelent kőrajza, amelynek közvetlen forrása Geiger – Heckenast jóvoltából egy évvel korábban ismét kiadott – azonos tárgyú litográfiája. A folyóirat Nyugoteurópa fejedelemeiinek követsége Szent Lászlónál címen, Weber saját műveként közli az ábrázolást, amely kétségtelen ihletője Geiger Szent László fogadja a keresztesek követeit lapja. Weber kompozíciója oly módon követi előképét, hogy közben önállóságát is megtartja, bizonyos szereplőket elhagy (például a kardot kínáló papot), másokat beilleszt, egyes figurák megformálásához pedig csak felhasználja Geiger képi ötleteit (térdelő vitéz, háttal ülő pap). Hasonlóképp jár el az a képzett erdélyi kőrajzoló, aki Tánczos János gyermekeknek szánt történelmi olvasókönyvének illusztrációit készíti, amikor fekvő formátumú előképeit a könyv alakjának megfelelő keskeny, álló formátumú kompozíciókká alakítja át: a főcsoportokra koncentrálva csökkenti a szereplők számát, egyszerűsíti a környezet rajzát. A népies ponyvák és kalendáriumok rajzolóinak eljárása rokon ezekkel, de eredményük jóval kevésbé összetett, mint Weber invenciózus plágiuma. A képi trivializálódás valamennyi lényeges jegye megfigyelhető Bucsánszky Alajos ponyvaillusztrációin. A Lányi Károly A magyar nemzet történetei című, nagyszámú kiadást megért népszerű történelmében megjelent fametszetes Geiger-átiratok még a századfordulón is felbukkannak Böngérfi János históriai ponyvafüzeteiben. A technikailag igénytelen metszetek Geiger történeti jeleneteinek csupán a vázát tartják meg, a jelenlevők számát a főszereplőkre redukálják, az álló képformátum miatt az egyes csoportokat egymáshoz közelebb hozzák. E trivializálódási folyamat végpontja kétségtelenül Geiger Vérszerződésének esete, amely Bucsánszky ponyváiban a képi tömörítés eredményeképpen kifejező emblémává egyszerűsödik.

A képi popularizálódás folyamatának és módjának vizsgálata tehát világossá teszi, hogy az egyedi művekről csupán mesterséges és önkényes módon választhatók le azok multiplikált változatai. Amennyiben érdeklődésünk középpontjában valóban múlt és művészet kölcsönhatása áll, a történeti kép értelmezése csak az adott ábrázolás különböző időben és térben megjelenő változatainak összességéből rajzolódik ki. Ekkor válik csak ugyanis világossá és bizonyíthatóvá a történeti kép műfajának egyik legjellemző vonása, jelentésének, “helyiértékének” folyamatosan változó arculata.

Révész Emese

Függelék

I. folyóiratok történeti műlapjai 1850-1870

Az alábbi katalógus csak a feldolgozott folyóiratok műlapjait tartalmazza, tehát a históriai tárgyú szöveg közti illusztrációkat nem foglalja magába. Amennyiben ismert, címként a folyóiratban megjelent metszet feliratát közlöm, más esetben a közgyűjteményekben fellelt változat pontos feliratait. A csupán említésből, hirdetésekből ismert műlapoknál a nem dőlt betűs címfeliratot a forrás megjelölése követi. A mellékletek többnyire kőrajzok, így csak az ettől eltérő technikát jelölöm. Egyéb, a szerzőre, a megjelenés helyére és időpontjára vonatkozó információk szögletes zárójelben szerepelnek.

családi kör (1860–1880)

V. László eskütétele. – Jelezve jobbra a kép alatt: Festette Vizkelety Béla. Kőre rajzolta Cánzi Ágost. Nyomatott Engel és Mandello műintézetében. A “Családi Kör” 1861ki műlapja.

Kun László udvara 1272-1290. – Jelezve balra lent a képen: Orlai S. 861. –  Jelezve jobbra a kép alatt: Festette Orlay Petrics Soma. Kőre rajzolta Marasztoni József. Nyomatott Pataki József és Társánál Pesten 1862. A “Családi Kör” műlapja. Az 1863diki első félévre.

Bornemissza Anna egy órai uralma. – Jelezve balra lent a kép alatt: Vizkelety Béla terve után, kőre rajzolta Marastoni Antal. Nyomt. Pataki József műintézete Pesten 1863. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Kiadja Emilia. A  “Családi Kör” II. félévi nagy műlapja, 1863.

Izabella királyné anyai áldozata. – Jelezve balra lent a kép alatt: Vizkelety Béla terve után kőre rajzolta Marastoni Antal. Nyomt. Pataki József műintézete Pesten 1864. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Kiadja Emilia. A “Családi Kör” I. félévi műlapja 1864.

Emese álma. Történelmi képcsarnok I. – Jelezve balra lent a képen: O. S. 1864 – Jelezve balra lent a kép alatt: Orlai Soma tervrajza. Marasztoni József tollrajza. A “Családi Kör” 2-dik félévi műlapja, 1864. –  Jelezve a kép alatt középen: Mindennemü utánzás tilalmas. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Nyomatott Deutsch testvérek müintézetében Pesten 1864. Kiadó-tulajdonos Emilia.

Álmos Munkács alatt. Történelmi képcsarnok II. – Jelezve balra lent a kép alatt: Festette Thán Mór. A “Családi Kör” 1-ső félévi mülapja, 1865-ben. – Jelezve jobbra a kép középen: Mindennemü utánzása tilalmas. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Nyomatott Deutsch Testvéreknél. Kiadja: Emilia.

Zoltán fejedelem nőül veszi Maróth Hamzsárt. Történelmi képcsarnok III. –  Jelezve jobbra lent a képen: W. Katzler 1865. – Jelezve a kép alatt: Emilia tervrajza után. Nyomatott Deutsch-testvérek műintézetében Pesten 1865. A “Családi Kör” 2-dik félévi műlapja, 1865. Kiadó tulajdonos Emilia.

A magyar szent korona átadása István királynak – Forrás: Családi Kör, 1865. 53. sz. 1267-1270. – [1866. I. félévi műlap]

Imre királyfi utolsó órája. Történelmi Képcsarnok V. – Jelezve balra lent a képen: V. Katzler pinx. 1866 – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Nyomatott Gerhart Henrik müintézetében Bécsben. Kiadja: Emilia. – Jelezve a kép alatt középen: Mindennemü utánzás tiltatik. A “Családi Kör” 1-ső félévi mülapja 1867.

Lórántffy Zsuzsanna a hazai tudományoknak áldozik. – [Szemlér Mihály – 1869. évi műlap – Forrás: Családi Kör, 1869. május 2., 18. sz. 409.]

Zrínyi Ilona búcsúja gyermekeitől. – [Szemlér Mihály – 1870. évi műlap – Forrás: Nagy 1936. 125.]

csatár (1861-1863)

Zrínyi esküje. Zakletve Zrinjieva. – Jelezve jobbra lent a képben: A. Rohn lith. – Jelezve balra lent a kép alatt: Vizkelety B. festménye után kőre rajzolta Rohn Pesten. – Jelezve a kép alatt középen: a kép alatt: A horvátországi, slavoniai és határőrvidéki szűkölködők felsegéllésére. Kiadták: Bulyovszky Gyula, Kozma Vazul és Pompéry János, 1860. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Nyomtatta Reiffenstein és Rösch Bécsben. – [1861. évi műlap]

divatcsarnok (1853-1863)

Az utolsó Zrínyi. – Jelezve balra lent a kép alatt: Az eredeti képet festette Madarász Győző. – Jelezve jobbra a kép alatt: A “Divatcsarnok” előfizetőinek. Pest 1860. Werfer Károly Műintézetéből. – [1860. évi műlap]

hazánk és a külföld (1864-1872)

Dobozi 1526. – Jelezve balra lent a kép alatt: Festette Székely Bertalan – Jelezve a kép alatt középen: Szinekben nyomtatta Emich Gusztáv, m. ak. nyomdász, Pesten, 1865. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Fába metszette Knöfler Henrik. – [színezett fametszet – 1865. évi műlap]

Zrínyi és Frangepán utolsó találkozása – [Madarász Viktor – színezett fametszet – 1866. évi műlap – Forrás: Hazánk és a Külföld II. 1866. november 25., 47. szám, 742-744]

Hunyadi László búcsúja – [Benczúr Gyula – színezett fametszet – 1867. évi műlap – Forrás: Hazánk és a Külföld III. 1867. november 28., 48. szám, 753-754]

Huszárbravúr – [Wagner Sándor – 1868. évi műlap – Forrás: Hazánk és a Külföld V. 1869. április 29., 17. szám, 262-263, és 1869. május 6., 18. szám, 282-283]

Guyon Richárd honvédtábornok a n. szombati csatában, 1848. dec. 18-dikán. – Jelezve balra lent a kép alatt: A Hazánk és Külföld műmelléklete az 1869-dik évre. – Jelezve a kép alatt középen: Kiadja az “Atheneum” irod. és nyomdai részvénytársaság Pesten. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Nyom. Gatternicht Stuttgartban. Fest. Orlai Pestrich Soma. – [szinnyomat]

Bem honvéd-altábornagy diadala. (1849. april havában.) – Jelezve balra lent a kép alatt: Festette Böhm Pál.  – Jelezve jobra lent a kép alatt: Gatternicht A. műintézete Stuttgartban. – Jelezve a kép alatt középen: A “Hazánk s Külföld” 1870. évi mümelléklete. – [szinnyomat]

Egri nők 1552. – Jelezve jobbra a kép alatt: Fest. Székely Bertalan. Kiadja az “Atheneum”. Az eredeti a Nemzeti Muzeumban. Gatternicht A. müintézete Stuttgartban. A “Hazánk s Külföld” 1871. évi mümelléklete. – [szinnyomat]

hölgyfutár (1850-1864)

Erkel Hunyadi László. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Nyomt. Walzel A. F.: Pesten. – [Az eskü jelenete Erkel Ferenc Hunyadi László operájából – 1850. évi műlap]

A mohácsi csata. – Jelezve balra lent a kép alatt: Festé Than Mór. – Jelezve a kép alatt középen: Ajándoklap a “Hölgyfutár” 1857-ik évi folyamához Tomori A.tól. Az eredeti Borsodi Latinovits Lajos tulajdona. Köre rajz. Grimm R. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Nyomt. Reiffenstein & Rösch Bécsben.

Hunyadi László. – Felirata a kép alatt középen: Az eredeti a nemz. muzeum tulajdona. – Jelezve balra lent a kép alatt: Fest. Madarász Viktor. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Kőre rajz. és nyomt. Rohn Pesten 1859. Kiadta: Tóth Kálmán. – [szinnyomat – 1860. évi műlap]

Rákóczy Rodostóban. – Jelezve balra lent a képen: G. R. – Jelezve balra lent a kép alatt: Kőre rajz. Grimm R. Nyomta Reiffenstein és Rösch Bécsben. – [1862. II. félévi műlap]

A magyar szentkorona elorzása Visegrádról Albert király özvegye javára Kottanner Erzse által. – Jelezve a kép alatt középen: Kiadja Kertész József. A Hölgyfutár 1864. I. félévi műlapja. Ny. Boskovicz Mór Pesten Uri utcza 8. sz. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Kőre rajz. Pesky Ede.

képes ujság (1859-1861)

Salamon és László királyok kibékülése szent István sírjánál. (Kép Klimkovitstól.) – [Klimkovits Ferenc – 1859/1, 6-7.]

Salamon halála. (Kép Klimkovitstól.) –  [Klimkovits Ferenc – 1859/2, 16.]

Rozgonyi csata 1312-ben Junius 15-én. – [1859/4, 42-43.]

Az aradi vérnap. – [Johann Nepomuk Geiger – 1859/11, 126-127.]

Szt. István koronázása. – [Johann Nepomuk Geiger után – 1859/14, 162-163.]

IV. Béla visszatérése. – [Johann Nepomuk Geiger – 1859/20, 234-235.]

Hunyadi László siratása. – [Madarász Viktor – olajnyomat – Forrás: Képes Ujság I. 1859. november 27., 19. szám, 227. – 1860. I. félévi műlap]

Mátyás király bevonulása Visegrádra. – [1860/11, 126-127.]

Szigetvári jelenet a történetből. “Az ostromló török had követei az ostromlott Szigetvár hősei előtt.” – [1860/8, 90-91.]

Szigetvári jelenet a történetből. “A hős Zrínyi és hü bajnokai esküje, győzni vagy halni.” – [1860/9, 102-103.]

képes világ (1866-1873)

Martinuzzi meggyilkoltatása az alvinczi kastélyban. – Jelezve jobbra a kép alatt: Pest, 1866. Deutsch Testvérek Műintézetéből. Kiadók Deutsch Testvérek Pesten. A “Képes Világ” első jutalomképe 1866. – [Szemlér Mihály rajza nyomán]

Sárkuti Dugovics Titus 1456. – Jelezve balra lent a kép alatt: A “Képes Világ” melléklete. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Deutsch Testvérek müintézete Pesten. – [Wagner Sándor festménye után – színezett fametszet – 1867/1]

Arany János “Zách Klára” czimü balladájához. – Jelezve jobbra lent a képen: F. Kollarz – Jelezve jobbra a kép alatt: 1-ső havi melléklet a “Képes Világ” 1870. évfolyamához. – [fametszet]

Kisfaludy K. “Budai Harczjáték” czimű költeményéhez. – Jelezve jobbra lent a képen: F. Kollarz – Jelezve jobbra a kép alatt: XI. havi melléklet a “Képes Világ” 1870-ik évfolyamához. – [fametszet]

Arany János “Pázmán lovag” czimü költeményéhez. – Jelezve balra lent a képen: Kollarz – [1871. VI. füzet melléklete]

magyarország és a nagyvilág (1865-1884)

Rákosi országgyűlés – [Franz Kollarz – 1866. II. félévi műlap – Forrás: Magyarország és a Nagyvilág II. 1866, június 24., 25. szám]

II. Rákóczy Ferenc szökése a bécsújhelyi börtönből – [Munkácsy Mihály – 1867. I. félévi műlap – Forrás: Magyarország és a Nagyvilág III. 1867. március 23, 12. szám]

Kossuth Lajos bucsuja a haza határán 1849-ben – Jelezve balra lent a képa alatt: Rajzolta Kollarz Ferencz – Jelezve a kép alatt középen: A “Magyarország és a nagyvilág” ötödik féléves műmelléklete. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Kiadó ifj. Deutsch Mór Pesten. – [1868. I. félévi műlap]

A magyarok kivándorolnak ős hazájukból. Történeti Album-lapok. I. – Jelezve balra lent a képen: F. Kollarz. – ­Jelezve jobbra lent a képen: Tomassich sc. – Jelezve balra lent a kép alatt: Kiadja a Deutsch’féle könyvnyomda és kiadói részvénytársaság intézetében, Pest. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Eredeti rajz Kollarztól. – [fametszet – 1869. II. félév]

A magyarok betörése Németországba 954-ben. Történelmi Album-lapok II.  – Jelezve balra lent a képen: F. Kollarz –  Jelezve jobbra lent a képen: Tomassich sc. – Jelezve balra lent a kép alatt: A “Magyarország és a nagyvilág” második melléklete. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda és kiadói részvény-társaság intézete Pesten. – [fametszet – 1869. II. félév]

A magyarok visszatérte az Ausburgi győzelemből 910-ben. Történelmi Album-lapok III. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Kiadja a Deutsch’féle könyvnyomda és kiadói-részvény-társaság Pesten. – [fametszet – 1869. II. félév]

Botond megmutatja karja erejét Konstantinápoly kapuján 971-ben. Történelmi Album-lapok IV. – Jelezve balra lent a kép alatt: A “Magyarország és a Nagyvilág” negyedik melléklete. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda és kiadói-részvénytársaság intézete Pesten. – [fametszet – 1869. II. félév]

Adalbert püspök Magyarországra jön a kersztény hitet prédikálni. Történelmi Album-lapok V. – Jelezve jobbra lent a képen: F. Kollarz – Jelezve balra lent a kép alatt: A “Magyarország és a Nagyvilág” ötödik műmelléklete. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Kiadja a Deutsch’féle könyvnyomda és kiadói-részvény-társaság intézete Pesten. – [fametszet – 1870. I. félév]

Szent István koronázása. Történelmi Album-lapok VI. – Jelezve balra lent a képen: Joh. Tomassich sc.; Jelezve jobbra lent a képen: Kollarz – Jelezve középen a kép alatt: Kiadja deutsch M.-féle művészeti intézet, Budapest, bálvány-utcza 9. – [fametszet – 1870. I. félév]

A pogányok lázadása Vatha vezérlete alatt 1046-ban. Történelmi Album-lapok VII. – Jelezve középen lent a képen: F. Kollarz – Jelezve jobbra lent a képen: Joh. Tomassich sc. – Jelezve balra lent a kép alatt: A “Magyarország és a Nagyvilág” hetedik melléklete. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Kiadja a Deutsch’féle könyvnyomda- és kiadói részvénytársaság Pesten. – [fametszet – 1870. I. félév]

Dukasz Mihály Byzanczi császár koronát küld Géza herczegnek 1072-ben.Történelmi Album-lapok VIII.  – Jelezve balra lent a képen: J. Tomassich sc. – Jelezve jobbra lent a képen: Kollarz – Jelezve balra lent a kép alatt: A “Magyarország és a nagyvilág” nyolczadik melléklete. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Kiadja a Deutsch’ féle könyvnyomda- és kiadói részvény-társaság Pesten. – [Fametszet – 1870. I. félévi műlap]

Bem feldiszittetése a vitézségi nagy érdemjellel 1849-ben. – Jelezve balra lent a kép alatt: Rajzolta Kollárz Ferencz. – Jelezve jobra lent a kép alatt: A Deutsch-féle Könyvnyomda és Kiadói részvénytársaság tulajdoba Pesten. – Jelezve a kép alatt középen: A “Magyarország és a nagy világ” hetedik jutalomképe. – [szinnyomat – 1871. első negyedévi műlap]

Szigetvár végpercei. – Jelezve balra lent a képen: Weber Ferencz München 1870. –  Jelezve a kép alatt: festette Weber X. Ferencz Münchenben. Kőre rajzolta Federle K. Münchenben. Kiadja a Deutsch féle könyvnyomda és kiadói részvénytársaság intézete, Pesten. (Eredetije a magyar képzőművészeti társaság birtokában van.) “Magyarország és a nagy világ” 1871dik folyamának IIIdik negyedéves műlapja.

napkelet (1857-1862)

A Hunyadiház diadalünnepe. –  Jelezve balra lent a kép alatt: Köre rajzolta Kollarz F. –  Jelezve a kép alatt középen: E kép tervezője s kiadó-tulajdonosa Vahot Imre. Eredetijét szerzé s olajba festette Vizkelety Béla. (Pest, 1857.) Jutalomkép a Napkelethez. –  Jelezve jobbra lent a kép alatt: Nyomt. Reiffenstein & Rösch müintézetében Bécsben. –  [1857. évi műlap]

Dalidó és palotás magyar táncz az erdélyi fejedelem udvarában. – Jelezve balra lent a kép alatt: Kiadta: Vahot Imre.  – Jelezve jobra lent a kép alatt:  Rajzolta: Vizkelety Béla. Nyomt. Reiffenstein és Rösch Bécsben. – [1858. I. félévi műlap]

Mátyás az igazságos. A mint hadjáratából honába visszatér, s az ellne föllázadt főurakat nagylelküségével megszégyeniti s ismét a maga részére hóditja, és az ő beleegyezésökkel oly törvényeket hoz, mik a hozzá hiven ragaszkodott nép egyenlőségi jogait s a megmentett haza külső belső bátorságát, jólétét, világhatalmát s dicsőségét biztositák. – Jelezve balra lent a kép alatt: Kőre rajzolta: Kollarz F. – Jelezve a kép alatt középen: E kép tervezője s kiadó-tulajdonosa Vahot Imre. Eredetijét rajzolta Vizkelety Béla 1858-ban. II-ik történeti mülap a Napkelethez. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Nyomt. Reiffenstein és Rösch müintézetében, Bécsben. – [1858. II. félévi műlap]

Bátori István erdélyi fejedelemnek, mint megválasztott lengyel királynak a lengyel nemzet képviselői s eljegyzett arája, Anna, királyi hölgy által Krakó előtt történt ünnepélyes fogadtatása, 1576-ban. Stefan Bathory ksiqze Siedmiogrodu, jako wybrany król Polski, jego przyjecie przez stany naradowe i swoje wysoko narzeczone Królowe Anne, pod Krakowem w roku 1576. – Jelezve balra lent a kép alatt: Kőre rajzolta Kollarz F. – Jelezve a kép alatt középen: E kép tervezője s kiadó tulajdonosa: Vahot Imre. Eredetijét rajzolta: Vizkelety Béla 1859 ben. III-ik történeti mülap a Napkelethez. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Nyomt. Reiffenstein és Rösch müintézetében Bécsben. – [1859. II. félévi műlap]

Eger várának hősi megvédése Dobó és bajtársai és az egri nevet velök együtt kivívott magyar nők által, 1552-ben. – Jelezve balra lent a kép alatt: Kőre rajz. Kollarz F. – Jelezve a kép alatt középen: E kép tervezője s kiadó-tulajdonosa: Vahot Imre. Eredetijét rajzolta: Vizkelety Béla, 1860-ban. IV-ik történeti műlap a Napkelethez. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Nyomt. Reiffenstein és Rösch műintézetében Bécsben. – [1860. I. félévi műlap]

A magyar korona népeinek testvéries egyesülése életben és halálban. – Felirata a kép alatt középen : Ezen kép azon jelentékeny történeti mozzanatot ábrázolja, midőn Hollós Mátyás király Szabács várának személyesen vezett ostroma, s kitünő vitézséggel eszközölt bevétele után az elesettek hűlt tetemei fölött, dicsőséges, diadal- és önérzettel a legszélesebb honpolgári és rokoni egyetértés jelképeül baráti kezet szorít a magyar, horvát, szerb és román ostromló hadak a győzelmet vele együtt kivívott vezéreivel ugyanazon népfajok közbajnokainak diadali örömriadása mellett. [valamint horvát, német és szerb nyelven] – Jelezve a kép alatt középen : E-kép tervezője s Kiadója: Vahot Imre. Rajzolta: Vizkelety Béla. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Nyom. Reiffenstein és Rösch műintézetében Bécsben. – [1860. évi műlap]

Mátyás király Budavárának belsejében díszmenetet tart s az ősz Peterdivel s bájos leányával találkozik. Jelenetkép a Szép Ilon c. operából. –  [Vizkelety Béla – Forrás: Napkelet 6 (1862/4) 65. – 1862. I. félévi műlap]

A hét magyar vezér megjelenése a pusztaszeri nemzetgyűlésre. – Jelezve jobbra lent a képen: Eduard Kaiser fecit 1862. – Jelezve balra lent a kép alatt: Kőre rajzolta Kaiser E. – Jelezve a kép alatt középen: A Napkelet VI-ik műlapja. Rajzolta Vizkelety Béla. Kiadta: Vahot Imre. E kép utánzása és utánnyomása tilos. – Jelezve jobra lent a kép alatt: nyomt. Reiffenstein és Rösch müintézetében, Bécsben. – [1862. évi műlap]

nefelejts (1859-1876)

Zrínyi esküje. Zakletve Zrinjieva. – Jelezve jobbra lent a képben: A. Rohn lith. – Jelezve balra lent a kép alatt: Vizkelety B. festménye után kőre rajzolta Rohn Pesten. – Jelezve a kép alatt középen: a kép alatt: A horvátországi, slavoniai és határőrvidéki szűkölködők felsegéllésére. Kiadták: Bulyovszky Gyula, Kozma Vazul és Pompéry János, 1860. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Nyomtatta Reiffenstein és Rösch Bécsben. – [1860. II. félévi műlapja]

A magyar szentkorona elorzása Visegrádról Albert király özvegye javára Kottanner által. – Jelezve a kép alatt: Kargl Károly rajz tanár festette. Kőre rajz. Pesky Ede. Ny. Boskovits Mór Pesten Uri utcza 8. sz. A “Nefelejts” hölgydivatlap 1864. I. félévi műlapja.

Zápolya János özvegye a  ferdinánd pártiak által koholt hírek ellenében meggyőzi a török szultán követét, hogy János király halála után maradt a magyar trónnak fiú örököse. – Jelezve a kép alatt: Kiss Bálint tervrajza után. Kőre rajzolta Kollarz F. Nyomtatva Rohn és Grund műintézetében Pesten. A Nefelejts képcsarnoka VI. szám. 1866. II. félév.

ország tükre (1862-1865)

Salamon halála. – Jelezve balra lent a kép alatt: Klimkovits Ferencz eredeti olaj-festménye után. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Kőre rajzolta Marasztoni József – [1861. december 13. Mutatványszám; 1862/1, 13-14.]

Zách Bódog. – Jelezve balra lent a kép alatt: Madarász Győző eredeti olajfestménye után, kőre rajzolta Marasztoni József. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Nyomt. Engel és Mandello Pesten. – [1862/4, 62-63.]

Zrínyi Ilona halála. – Jelezve balra lent a kép alatt: Orlai P. Soma eredeti olajfestménye után kőre rajzolta Marasztoni József. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Nyomt. Engel és Mandello Pesten. – [1862/10, 158-159.]

Hunyadi menekülése a rablók kezéből. – Jelezve balra lent a kép alatt: Orlai P. Soma eredeti olajfestménye után kőre rajzolta Marastoni József. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Nyomt. Engel & Mandello Pesten. – [1862/12, 194-195.]

Béla választ korona és kard közt 1059. – Jelezve balra lent a kép alatt: Véber Henrik, eredeti rajza, után kőre rajzolta Marasztoni József. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Nyomt. Engel & Mandello Pesten.– [1862/14, 218-219.]

Gejza király fogadást tesz a váczi püspökség alapítására. – Jelezve balra lent a kép alatt: Véber Henrik eredeti rajza után kőre rajzolta Marastoni József. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Engel & Mandello Pesten.– [1862/18, 266-267.]

Kún László meggyilkolása. – Jelezve balra lent a kép alatt: Lotz Károly eredeti rajza után kőre rajzolta Marastoni József. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Engel & Mandello Pesten. – [1862/21, 306-307.]

Orgyilkossági kisérlet Sz. István ellen.  – Jelezve balra lent a kép alatt: Véber Henrik, eredeti rajza, után kőre rajzolta Marastoni József. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Engel és Mandello Pesten. – [1862/27, 378-379.]

Hunyadi János a várnai csatában. – Jelezve balra lent a kép alatt: Véber Henrik eredeti rajza után kőre rajzolta Marastoni József. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Engel & Mandello Pesten.– [1863/3]

Attila nászéje. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Lotz Károly eredeti rajza után kőre rajzolta Marastoni József. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Engel és Mandello Pesten.– [1863/6]

Petőfi halála. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Lotz Károly eredeti rajza után kőre rajzolta Marastoni József. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Engel & Mandello Pesten. – [1863/12]

Szapáry Péter bosszúja. – Jelezve balra lent a kép alatt: Rajz és metszet. Véber H. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: Engel & Mandello Pesten. – [1863/21]

Buda halála. (Arany János költeménye után.) – Jelezve jobbra lent a képen: Véber H. –  Jelezve balra lent a kép alatt: Festette és kőre rajzolta Véber. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Nyomat. Engel és Mandello Pesten 1864. – Felirat jobbra lent a kép alatt: “Hun urak, mit néztek! ez csaz az én tettem,/ Megvan. Szigorún, de igazán büntettem./…/”Hunok! Isten kadrját emelem rá fenjen:/ Mind a világvégig általa kimenjen/ Népünk birodalma, neve, dicsősége!…/ Örökkön örökké nem lesz soha vége.” – [1864. II. évnegyed]

Mátyás az igazságos fogadja a külföldi követek hódolatát – Jelezve jobbra lent a képen: Festette és kőre rajzolta Véber. Nyomat. Engel és Mandello Pesten, 1864. – [1864. III. évnegyed]

Attila az ellene összeesküdt Vigilt vallomásra birja fia életének fenyegetése által. – Jelezve lent a kép alatt: Festette Orlay. J. l.: Kőre rajz. Barabás. Mümelléklet az Ország Tükréhez 1865. K.: Nyomt. Engel és Mandello Pesten 1865. – [1865. IV. évnegyed]

pesti hölgy-divatlap (1860-1898)

Perényi Ilona a mohácsi hősöket temeti.Heléne de Perényi enterant les heroes de Mohács. Helene v. Perényi lasst die Helden von Mohács bestatten. –  Jelezve balra lent a kép alatt: Viszkelety B. festvénye után, kőre rajzolta Grund V. Jutalomkép a “Pesti-Hölgy divatlaphoz”. – Jelezve a kép alatt középen: Kiadja: Király János. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Nyomt. Rohn és Grund, Pesten 1864. – [1864. I. félévi műlap]

Erzsébet és Mária királynők Nagy Lajos sirjánál II. Károly koronázása alatt. Die Königinnen Elisabeth und Maria am Grabe Ludwigs des Grossen, wahrend der Krönnung Karl II. – Jelezve balra lent a kép alatt: Vizkelety B. festvénye után, kőre rajzolta: Marasztoni J. Jutalomkép a “Pesti Hölgy divatlaphoz.” – Jelezve a kép alatt középen: Kiadja Király János. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Nyomt. Rohn és Grund, Pesten 1865. – [1865. I. félévi műlap]

 

Hunyadi Mátyás találkozása édes anyjával, Szilágyi Erzsébettel 1458. februar 9-én Strasznicz alatt, midön Podiebrad fogságából a magyar királyi trón elfoglalására indul – Jelezve lent a kép alatt: Novotni J. festvénye után, kőre rajzolta Kollárz F. Nyomt. Rohn és Grund Pesten 1866. Jutalomkép a „Pesti Hölgydivatlaphoz.” –  [1866. I. félévi műlap]

Lónyay Anna erdélyi fejedelemné férjét Kemény Jánost a tatár rabságból kiváltja.– Jelezve balra lent a kép alatt: Kőre rajzolta Kollárz F. Jutalomkép a “Pesti Hölgydivatlaphoz.” –  Jelezve jobra lent a kép alatt: Nyomt. Rohn és Grund Pesten 1866. –  [1866. II. félévi műlap]

A kurucz asszony. Bebek Györgyné, Patócsy Zsófia kivonulása Szádvárból amint Svendy Lázár a labanczok vezére tiszteleg előtte. – Jelezve balra lent a képen: F. Kollarz – Jelezve a kép alatt középen: Kiadja Király János. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Köre rajzolta Kollarz F. Jutalomkép a “Pesti Hölgydivatlaphoz.” Ny. Rohn és Grund Pest 1867. – [1867. I. félévi műlap]

Fejedelmi párbaj. Béla száműzött magyar herceg párharcban legyőzi Jaromirt, a Pomeránok fejedelmét. – Jelezve balra lent a kép alatt: Nyomt. Reiffenstein és Rösch intézete Bécsben. Mindennemü utánnyomás joga fenntartva. – Jelezve jobra lent a kép alatt: Jutalomkép a “Pesti Hölgydivatlap”-hoz. Kiadja: Király János. – [1869. I. félévi műlap]

sonntags zeitung (1855-1865)

Krönung Stephan’s d. Heiligen 15 August, 1000. – Jelezve a kép alatt középen: Prämien Blatt zur Sonntags-Zeitung. J. l.: Lith. Druck v. Haske Pest, 1858. – [1858. évi műlap]

König Mathias’ Hof- und Lust-lager am Visegrád. – Jelezve a kép alatt: Lith. v. Haske & C. Pest, 1860. – Prämienbild zur Sonntags-Zeitung – [1860. I. félévi műlap]

Der Tod Hunyady Lászlo’s – [Madarász Viktor festménye után – Forrás: Sonntags-Zeitung 1860/24 – 1860. II. félévi műlap]

II. johann peter nepomuk geiger történeti képsorozatának kiadásai

A dőlt betűvel szedett képcímek az egyes kiadások képaláírásai. A zárójelben megjelenő római szám az első kiadás képszáma. Az arab számok a képek sorrendjét u.jelzik. Amennyiben eredetileg nincs képaláírás, a kép címe szögeletes zárójelben jelenik meg. Sz. = Kísérő szöveg.

Magyar- és Erdélyország története rajzolatokban Geiger Péter N. János akadémiai képírótól; tervezte, és magyar’ s német nyelven magyarázta Dr. Wenzel Gusztáv a’ bécsi cs. k. Teréziai lovag akademiában r. ny. prefeszor. Kiadja Ehrenreich Adam akad. rézmetsző. Geschichte Ungarn’s und Siebenbürgen’s in Abbildungen von Peter J. N. Geiger, akademischen Maler; nach den Angaben, und mit Erlauterungen in ungarischer und deutscher Sprache von Dr, Gustav Wenzel ö. Professor an der K. K. Theresianischen Ritterakademie in Wien. Herausgegeben von Adam Ehrenreich akad. Kupferstecher. Steindruckerei des J. Rauh. Bécs é. n. [1842–1844]

[Valamennyi kép litográfia. Az ábrázolások nem számozottak, a kísérőszövegeket ellenben római fejezetszámokkal jelölik. A képalaláírások kétnyelvűek, magyarázataik szintén, utóbbiaknak csak a képfelirattól eltérő címét közöljük.]

1. Almus, az első herczeg’ választása. Almus, des ersten Herzogs wahl. – Jelezve középen a kép alatt: Bécsben, Rauh János – Jelezve balra lent a képen: Peter Joh. Nep. Geiger – Sz.: Ua.
2. Árpád birtokába veszi a’ magyar földet. Arpad nimmt das Land Ungarn in Besitz. – Jelezve középen a kép alatt: Bécsben, Rauh. Joh. – Jelezve középen a képen: Peter Joh. Nep. Geiger – Sz.: Ua.
3. Pozsonyi csata 907. Schlacht bei Pressburg 907. – Jelezve középen a kép alatt: Bécsben, Rauh János – Jelezve középen a képen: Peter Joh. Geiger – Sz.: III. A’ magyarok mint ázsiai nép Európában. (10. század – Posonyi csata. 907.) – III. Die Ungarn, ein asiatisches Volk in Europa. (10. Jahrhundert. Schlacht bei Pressburg. 907.)
4. Szent Istvánnak keresztelése 994. Taufe Stephans des Heiligen 994. – Jelezve középen a kép alatt: Bécsben Rauh János – Jelezve balra lent a képen: Peter Nep. Geiger – Sz.: IV. A magyaroknak keresztény hitre téritése. (10. század. – Szent Istvánnak kersztelése 994.) – IV: Bekehrung der Ungarn zum Christenthume. (10. Jahrhundert. Taufe Stephans des Heiligen 994.)
5. Szent István magyar királylyá koronáztatik. 1000. Stephan der Heilige wird zum ungarischen Könige gekrönt. 1000. – Jelezve középen a kép alatt: Nyomtotta (sic!) Rauh János Bécsben – Sz.: Ua.
6. Szent István és Gyula’ családja. 1002. Stephan der Heilige und die Familie Gyulas. 1002. – Jelezve középen a kép alatt: Bécsben Nyomatta Rauh János – Jelezve balra lent a képen: Geiger Peter J. N. – Sz.: VI. Edélynek egyesítése Magyarországgal. (11. század. – Szent István, és ifj. Gyula’ erdélyi fejedelem’ családja 1002.) – Vereinigung Siebenbürgens mit Ungarn. (11. Jahrhundert. Stephan der Heilige und die Familie Gyulas d. Jüng., Fürsten von Siebenbürger. 1002.)
7. A’ Vata által fellázitott nép a’ pogányságnak visszaállitását követeli. 1049. Das von Vata Aufgewiegelte Volk verlangt die Wiederhersstellung des Heidenthums. 1049. – Jelezve középen a kép alatt: Nyomtotta (sic!) Rauh János Bécsben. – Sz.: VII. Az uj rendet veszélyeztető első mozgalmak. (11. század. A’ Vata által fellázitott nép a’ pogányságnak visszaállitását követeli. 1049.) – VII. Erste, der neuen Ordnung gefahrliche Bewegungen. (11. Jahrhundert. Das von Vata aufgewiegelte Volk fordest die Wiederhersstellung des Heidenthums. 1049.)
8. Béla választ korona és kard közt. 1059. Bela wahlt zwischen Krone und Schwert. 1059. – Jelezve középen a kép alatt: János Rauh Bécsben. – Sz.: VIII. A’ hazának belvillongásai megujítatnak, mig Szent László a’ tartós békességet helyre nem állitja. (11. század. Béla választ korona és kard közt. 1059.) – Wiederholte Unruhen im Innern Ungarns, bis Ladislaus der Heilige einen dauerhaften Frieden herstellt. (11. Jahrhundert. Bela wahlt zwischen Krone und Schwert. 1059.)
9. Sz. Lászlónak párviadala Ákus kún hadfőnökkel 1089. Zweikampf Ladislaus des Heiligen mit dem Kumanischen Feldherrn Akus. 1089. – Jelezve középen a kép alatt: János Rauh Bécsben. – Jelezve középen a képen: Peter Jo. N. Geiger – Sz.: IX. Szent László Magyarországnak belnyugalmát és külbékességét biztositja. (Sz. Lászlónak párviadala Akus kún hadfőnökkal. 1089.) – IX. Ladiaslaus der Heilige sichert die innere Ruhe und der ausseren Frieden Ungarns. (Zweikampf Ladislaus des Heiligen mit dem Kumanischen Feldherrn Akus. 1089.)
10. Sz. László a’ keresztvitézektől fővezérül választatik. Ladislaus d. H. wird von den Kreutzfahrern zum obersten Anführer gewahlt 1095. – Jelezve középen a kép alatt: Nyom. Rauh János – Jelezve középen a képen: Peter J. N. Geiger – Sz.: X. Szent László mint képviselője a’ keresztény-magyar lovagkornak. (Sz. László a’ keresztvitézektől fővezérül választatik. 1095.) – X. Ladislaus der heilige, als Reprasentant der christlich-ungarischen Ritterzeit. (Ladislaus d. H. wird von den Kreutzfahrern zum obersten Anführer gewahlt. 1095.)
11. A’ horvát nemzet’ nagyai hódolnak Kálmán királynak. 1102. Die Grossen der Croatischen Nation huldigen dem Könige Coloman 1102. – Jelezve középen a kép alatt: Nyom. Rauh János. – Sz.: XI. Magyarhon, mint anyaországa sok szép tartományoknak. (A’ horvát nemzet’ nagyai hódolnak Kálmán királynak. 1102.) – XI. Ungarn, das Mutterland vieler schöner Provinzen. (Die Grossen der Croatischen Nation huldigen dem Könige Coloman 1102.)
12. Aradi országgyűlés. 1132. Arader Reichstag 1132. – Jelezve középen a kép alatt: Bécsben Rauh János. – Sz.: XII. Magyarországnak uj szorongásai. (Aradi országgyűlés. 1132.) – XII. Neue Bedragnisse des ungarischen Reichs. (Arader Reichsteg 1132.)
13. Imre király fogságba teszi Endrét öcscét 1203. König Emrich nimmt seinen Bruder Andreas gefangen 1203. – Jelezbe balra a képen: Geiger Pet. Nep. – Jelezve középen a kép alatt: Bécsben Rauh János. – Sz.: XIII. A’ magyarok’ nemzeti ősjelleme biztositja további ép fennmaradását az országnak. (Imre király fogságba teszi Endre öcscsét 1203.) – XIII. Der angesammte Nationalkarakter der Ungarn bewahrt  dem Reiche seinen ferneren kraftigen Bestand. (König Emrich nimmt seinen Bruder Andreas gefangen. 1203.)
14. II. Endre átadja az egybegyült magyarországi rendeknek az arany bullát. 1222. Andreas II. übergibt den versammelten ungarischen Reichsstanden die Goldene Bulle. 1222. – Jelezve balra lent a képen: Geiger P. J. N. – Jelezve középen a kép alatt: Bécsben Rauh János. –  Sz.: XIV. Magyarország’ alkotmánya az arany bullában nyeri fő alaptörvényét. – XIV. Die Verfassung der unagrischen Reiches erhalt der goldenen Bulle ihr vorzüglichstes Grundgesetz.
15. IV. Béla visszaérkezése a’ mongoloktól elpusztitott országába 1242. Rückkehr Belas IV. in sein von den Mongolen verwüstetes Land 1242. – Jelezve középen a kép alatt: Bécsben Rauh János – Jelezve balra lent a képen: JPN Geiger – Sz.: XV.: A tatárjárás és következményei. – XV. Die Mogolenverwüstung und ihre Folgen.
16. A’ magyarok’ részvéte a’ Moravamelletti ütközetben augustus 26-kán 1278. Theilnahme der Ungarn an der Schlacht auf dem Marchfelde am 26. August 1278. – Jelezve középen a kép alatt: Bécsben Rauh János – Jelezve balra lent a képen: Pet. J. N. Geiger – Sz.: XVI. A magyarok’ első érintkezése a’ habsburgi házzal. – XVI. Der Ungarn erste Berührung mit dem Hause Habsburg.
17. A’ csehek’ táborozása Budánál. 1304. Das Lager der Böhmen bei Ofen. 1304. – Jelezve balra lent a képen: P. Geiger – Jelezve középen a kép alatt: Bécsben Rauh János. –  Sz.: XVII. Magyarországnak interregnuma. – XVII. Ungarns Interregnum.

Dr. Lányi Károly: Magyar nemzet történetei képekkel, a nép számára. Pozsony, Bucsánszky Alajos, 1846.

[Az eredeti fametszetes, egyszerűsített variánsai]

1. [Vérszerződés] – Címlapon és 9.; 2. [Pozsonyi ütközet] – 17.; 3. [Vajk megkeresztelése] – 25.; 4. [István király megkoronázása] – 29.; 5. [István király és Gyula vezér családja] – 31.

Kassai Ábrázolt Folyóirat 1848

Országgyűlés András alatt. – Jelezve balra lent a képen: Fáy –  I. 1848. január 22., 4. sz. 28–29. – Sz.: N. n.: Országgyűlés II. András alatt. U.o. 27–30. –  [A II. Endre kiadja az arany bullát című kompozíció variánsa]

Vasárnapi Ujság 1857-1860.

1. Az aradi vérnap. (XII.) –  Jelezve balra lent a képen:: Sc. Wertel –  IV. 1857. 7. sz. 56. – Sz.: J[ókai] M[ór]: Az aradi vérnap. Uo.
2. Kálmán király és a dalmaták. (XI.) – IV. 1857. 15. sz. 121. – Sz.: N. n.: Kálmán király és a dalmaták. Uo.
3. Árpád birtokába veszi a magyar földet. (II.) – IV. 1857. 28. sz. 268. – Sz.: M. K.: Magyarország megalapítása. Uo. 268–270.
4. A hét vezér hűséget esküszik Álmosnak. (Geiger nagyobb képe után.) (I.) – IV. 1857. 32. sz. 316. – Sz.: Vass József: Nemzetünk miveltsége az Árpádok alatt. Uo. 314–319.
5. Szent István király megkeresztelése. (IV.) – Jelezve jobbra lent a képen: Weinem sc. –  IV. 1857. december 27., 52. sz. 569. – Sz.: [Jókai Mór]: Szent István király megkereszteltetése. Uo.: 569–570.
6. Szent László a keresztvitézektől fővezérül választatik. (X.) – V. 1858. február 28., 9. sz. 97. – Sz.: Jókai Mór: Szent László. Uo.
7. Vatha lázadása a kereszténység ellen. (VII.) – V. 1858. szeptember 26. 39. sz. 457. – Sz.: J[ókai] M[ór]: Vatha lázadása. (1046.) Uo.
8. Szent István király koronáztatása. (V.) – VI. 1859. január 9., 2. sz. 13. – Sz.: J[ókai] M[ór]: Az első koronázás Magyarországon. Uo.
9. Giskra hadai. (XVII.) – Jelezve balra lent a képen: P. Hertel sc. –  VI.1859. április 24., 17. sz. 193. – Sz.: Jókai Mór: Giskra hadai. Történeti rajz. Uo. 193–194.
10. Szent László párviadala és diadala a kunok ellen. (IX.) – VI. 1859. november 20., 47. sz. 553. – Sz.: J[ókai] M[ór]: Szent László diadala a kunokon. Uo. 553–554.
11. IV. Béla király visszaérkezése az országba a tatárfutás után. (XV.) – Jelezve balra lent a képen: H. Weinem sc. – V. 1859. december 19., 51. sz. 601. – Sz.: Jókai M. után: A tatárfutás után (1243). Uo. 601–602.
12. II. Endre király kiadja az arany bullát. (XIV.) – VII. 1860. január 1., 1. sz. 1. – Sz.: N. n.: Az arany bulla. Uo. 1–2.
13. Imre király elfogja lázadó öccsét, Endrét. (XIII.) – VII. 1860. február 5., 6. sz. 61. – Sz.: J[ókai] M[ór]: Imre király elfogja lázadó öccsét, Endrét. Uo.
14. Gyula vezér családja I. István király fogságában. (VI.) – VII. 1860. augusztus 5., 32. sz. 381. – Sz.: J[ókai] M[ór]: Az első testvérharczok. Uo. 381–382.
15. Béla választ korona és kard között. (VIII.) – Jelezve jobbra lent a képen: Riewel sc. – VII. 1860. szeptember 23., 39. sz. 465. – Sz.: Jókai M. után: Korona és kard. Uo. 465–466.
16. Frangepán megöli Fridrik osztrák herceget. (= III. kép) – Jelezve balra lent a képen: Weinem sc. – VII. 1860. november 11., 46. sz. 553. – Sz.: Horváth M. után: Rosz szomszéd és jó barát. (1246. IV. Béla király korából.) Uo. 553–554.
17. Árpád csatája Zalán, bolgár fejedelemmel. (= XVI. kép) –  Jelezve balra lent a képen: Rohn – Jelezve jobbra lent a képen: Weinem sc. –  VII. 1860. november 25., 48. sz. 581. – Sz.: J[ókai] M[ór] után: Árpád honfoglaló csatái. Uo. 581–582.

Sonntags Zeitung 1857-1858

[valamennyi kép fametszet]

1. Der Bluttag in Arad. – Jelezve balra lent a képen: Sc. Wertel –  III. 1857. április 19., 16. sz. 122. – Sz.: Nach 2. Jókai: Der Bluttag zu Arad. (Hierzu die Abbildung) Uo.
2. Die Festnahme Ungarns durch Árpád. – III. 1857. augusztus 30., 35. sz. 274. – Sz.: Die 3. 3. Festnahme Ungarns durch Árpád. (Mit einer Abbildung.) Uo.
3. Die Taufe des Heiligen Stephan. –  Jelezve jobbra lent a képen: Weinem sc. –  IV. 1858. március 28., 13. sz. 98. – Sz.: [Jókai Mór]: Die Taufe des Heiligen Stephan. Uo.
4. König Ladislaus der Heilige wird von den Kreuzrittern zum obersten Feldherrn gewahlt. – IV.1858. április 4.,14.sz. 106. – Sz.: Nach M. Jókai: Ladislaus der Heilige. (Mir einer Abbildung.) U.o.

Képes Ujság 1859

[valamennnyi kép kőrajz]

1. Az aradi vérnap. – 1859. október 2., 11. sz. 126–127. – Sz.: Az aradi vérnap. Képmagyarázat. (Jókai Mór Magyartörténelméből.) Uo.
2. Szent István koronázása. – 1859. október 23., 14. sz. 162–163. – Sz.: [Jókai Mór]: Szent István koronázása. (Képmagyarázat.) Uo.
3. 4-ik Béla visszatérése. – 1859. december 4., 20. sz. 234–235. – Sz.: N. n.: 4-ik Bélának visszatérése. Uo.

Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban. Második javított és bővített kiadás. XVII. Geiger-féle képpel. Pest, 1860. Heckenast Gusztáv.

[Valamennyi ábrázolás fametszet. A kísérőszövegek a vonatkozó fejezetcímekre utalnak.]

1. I. István király koronáztatása. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 48. lap – [Címoldal előtt] – Sz.: Első koronázás Magyarországon.
2. A hét vezér esküje. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 29. lap – Sz.: Árpád.
3. Árpád és követei. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 31. lap – Sz.: Árpád.
4. Árpád csatája Zalán bolgár fejedelemmel. [=XVI. kép] – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 32. lap – Jelezve balra lent a képen: Rohn – J. j. l. Weinem Sc. – Árpád.
5. I. István király keresztsége. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 43. lap – Jelezve jobbra lent a képen: H. Weinem Sc. – Sz.: A szent tűz és a szent víz.
6. A fogoly Gyula. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 46. lap – Jelezve jobbra lent a képen: A. K. – Sz.: A testvér-harczok.
7. Vatha lázadása. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 53. lap – Sz.: Vatha lázadása.
8. Béla választ a kard és korona között. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 57. lap – Jelezve jobbra lent a képen: Riewel Sc. – Sz.: Korona és kard.
9. Párharcz I. László és Ákos között. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 71. lap – Sz.: Szent László.
10. I. Lászlót a keresztes hadak vezérségével megkinálják. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 73. lap – Sz.: László Európa vezére.
11. Kálmán király és a horvátok. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 81. lap – Sz.: Könyves Kálmán.
12. Az aradi országgyűlés. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 88. lap – Jelezve jobbra lent a képen: E. Hertel – Sz.: Az aradi vérnap.
13. Imre király testvérét Endrét személyesen elfogja. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 97. lap – Sz.: Orosz és görög szomszéd.
14. II. Endre átadja a rendeknek az arany bullát. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 101. lap – Sz.: A jeruzsálemi hadjárat.
15. IV. Béla elpusztult otszágába visszatér. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 123. lap – Jelezve balra lent a képen: H. Weinem sc. – Sz.: A tatárfutás után.
16. Frangepán megöli Fridriket. – [= III. kép] Jelezve jobbra lent a kép alatt: 124. alap – Sz.: A tatárfutás után.
17. Giskra hadai. – Jelezve jobbra lent a kép alatt: 239. lap – Jelezve balra lent a képen: F. Hertel sc. – Sz.: Giskra hadai.

Képek Magyarország történetéből. Készíté Geiger Péter N. János, a képző művészetek cs. k. bécsi akadémiájánál tanár, tervezte és magyarázta Dr. Wenzel Gusztáv, pesti egyetemi tanár s a magyar tudományos akademia rendes tagja. Árpádok kora. Pest, 1862. Kiadja Heckenast Gusztáv.–Bilder aus Ungarns Geschichte von Peter J. N. Geiger, Prof. an der k. k. Akademie der bild. Künste in Wien, nach den Angaben und mit Erlauterungen von Dr. Gustav Wenzel, Prof. an der Universitat in Pest und ord. Mitglied der ungar. Akademie der Wissenschaften. Zeitalter der Arpaden. Pest, 1862. Verlag von Gustav Heckenast.

[Kőrajzai és azok sorrendje az első kiadással megegyező, csupán a képek díszes keretei újranyomottak; A kompozíciók aláírásai is azonosak a korábbiakkal, azzal a kivétellel, hogy Rauh János bécsi nyomdája helyett az egyes ábrázolások felirata középen: Kiadja Heckenast Gusztáv Pesten. Nyom. Reiffenstein & Rösch Bécsben; ezért az alábbiakban csak a, többnyire átfogalmazott, magyar és német fejezetcímeket illetve a szövegek oldalaszámait közöljük.]

1. Sz.: I. Álmos, az első fejedelem. 1–2.; I. Almus, des ersten Fürsten Wahl. 3–4.
2. Sz.: II. Árpád birtokába veszi Magyarország földjét. 5-6.; II. Arpad nimmt das Land Ungarn im Besitz. 7–8.
3. Sz.: III. A magyarok mint ázsiai nép Európában. (X. század. – Pozsonyi csata 907.) 9–10.; III: Die Ungarn, ein asiastisches Volk in Europa. ( X. Jahrhundert. Schlacht bei Pressburg. 907.) 11–12.
4. Sz.: IV. A magyaroknak megtérése a keresztény hitre. (X. század. – Szent István megkeresztelése 994.) 13–14.; IV. Bekehrung der Ungarn zum Christenthume. (10. Jahrhundert. Taufe Stephans des Heiligen 994.)  15–16.
5. Sz.: V. Szent István Magyarország királyának koronáztatik. 17-18.; V. Stephan der heilige wird zum ungarischen Könige gekrönt. 19–20.
6. Sz.: VI. Erdélynek egyesítése Magyarországgal. (XI. század. – Szent István és ifj. Gyula erdélyi fejedelem családja 1002.) 21–22.; VI. Verienigung Siebenbürgens mit Ungarn. (11. Jahrhundert. – Stephan der Heilige und die Familie Gyulas d. Jüng., Fürstens von Siebenbürgen. 1002.) 23–24.
7. Sz.: VII: Az uj rendet veszélyeztető mozgalmak. (XI. század. – A Vata által fellázított nép a pogányságnak visszaállítását követelei. 1049.) 25–26.; VII: Erste, der neuen Ordnung gefahrliche Bewegungen. (11. Jahrhundert. Das von Vata aufgewiegelte Volk fordest die Wiederhersstellung des Heidenthums. 1049.) 27–28.
8. Sz.: VIII. A hazának megujult belvillongásai Sz. László uralkodásáig. (Béla korona és kard közt választ. 1059.) 29–30.; VIII. Wiederholte Unruhen im Innern Ungarns bis zur Regierung Ladislaus des Heiligen. (Bela wahlt zwischen Krone und Schwert. 1059.) 31–32.
9. Sz.: IX. Szent László Magyarország belnyugalmát és külbékéjét biztositja. (László párviadala Akos kun vezérrel 1089.) 33–34.; IX. Ladiaslaus der Heilige sichert die innere Ruhe und der ausseren Frieden Ungarns. (Zweikampf Ladislaus des Heiligen mit dem Kumanischen Felherrn Akus. 1089.) 35–36.
10. Sz.: X. Szent László, mint a keresztény-magyar lovagkor képviselője. (Szent László a keresztvitézektől fővezérül választatik. 1095.) 37-38.; X. Ladislaus der heilige, als Reprasentant der christlich-ungarischen Ritterzeit. (Ladislaus d. H. wird von den Kreutzfahrern zum obersten Anführer gewahlt. 1095.) 39–40.
11. Sz.: XI. Magyarország nyolcz királyság anyaországa. (Horvátország nagyjai Kálmán királynak hósolnak 1102.) 41-42.; XI. Ungarn, das Mutterland acht bedeutender Königreiche. (Die Grossen der croatisches Nation huldigen dem Könige Coloman. 1102.) 43–44.
12. Sz.: XII. Magyarországnak megujult belvillongásai. (Aradi országgyűlés. 1132.) 45–46.; XII: Neue Bedrangnisse des ungarischen Reichs. ( Arader Reichstag 1132.) 47–48.
13. Sz.: XIII. A magyaroknak velük született nemzeti jelleme az ország további erőteljes fennállását biztosítja. (Imre király Endre öcscsét fogságba teszi. 1203.) 49–50.; XIII. Der angesammte Nationalcharakter der Ungarn bewahrt dem Reiche seinen ferneren kraftigen Bestand. (König Emrich nimmt seinen Bruder Andreas gefangen. 1203.) 51–52.
14. Sz.: XIV. Magyarország alkotmánya az Arany-bullában főalaptörvényét nyeri. (II. Endre átadja az egybegyült magyarországi rendeknek az arany-bullát. 1222.) 53–54.; XIV. Die Verfassung des ungarischen Reiches erhalt in der goldenen Bulle ihre vorzüglichsten Grundgesetz. (Andreas II. übergibt den versammelten Reichsstanden die goldene Bulle. 1222.) 55–56.
15. Sz.: XV. A tatárjárás és következményei. (IV. béla visszaérkezése a tatároktól elpusztult országába 1242.) 57–58.; XV. Die Mogolenverwüstung und ihre Folgen. (Rückkehr Belas IV. in sein von den Mogolen verwüstetes Land 1242.) 59–60.
16. Sz.: XVI. A magyarok első érintkezése a Habsburgi házzal. (A magyarok részvéte a Morava-melletti ütközetben 1278. augustus 26.) 61–62.; XVI. Der Ungarn erste Berührung mit dem Hause Habsburg. (Theilnahme der Ungarn an der Schlacht auf dem Marchfelde am 26. August 1278.) 63–64.
17. Sz.: XVII. Magyarország interregnuma. (A csehek tábora Budánál. 1304.) 65-66.; XVII. Ungarns Interregnum. (Das Lager der Böhmen bei Ofen. 1304.)

Képek a hazai történelemből. Gyermekek számára. Tánczos János. Kolozsvár, Stein János, 1862.

[Az eredeti képek álló formátumra átkomponált variánsai, szinezett, jelzetlen litográfiák]

1. A hét vezér esküje.
2. Béla választ a kard és korona között.

Képes-Ujság 1864

1. A vérszerződés. – I. 1864. november 15., 4. sz. 119–120. – Sz.: Füssy Tamás: Őseink vándorlásai és bejövetelök. Uo. 119-124.
2. Szent István megkoronáztatása. – I. 1864. október 15., 63–64. – Sz.: Füssy Tamás: A magyar nemzetnek a kereszténységre térése és a magyar királyság megalapítása. Uo.
3. Árpád jelképileg birtokba veszi az országot. – II. 1865. január 15., 8. sz. 247–248. – Sz.: Füssy Tamás: A honfoglalás. Uo.  245–251.
4. Árpád csatája Zalánnal. – II. 1865. január 15., 8. sz. 249–250. – Sz.: Füssy Tamás: A honfoglalás. Uo.  245–251.
5. Az aradi vérnap. –  III. 1866. január 16., 2. sz. 41–42. – [Jókai Mór]: Képek a magyar történetekből. Uo. 36–38.
6. Kálmán király és a dalmaták. –  III. 1866. január 16., 2. sz. 47–48. – [Jókai Mór]: Képek a magyar történetekből. Uo. 36–38.

Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban. Harmadik javított és bővített kiadás. XV. Geiger-féle képpel. Pest, 1870. Kiad. Heckenast Gusztáv.

[A kapcsolódó fejezetcímek és a képek jelzései megegyezeznek az 1860-as kiadással]

1. Az aradi országgyűlés. [Címoldal előtt]
2. A hét vezér esküje. – 33.
3. Árpád és követe. – 37.
4. Árpád csatája Zalán, bolgár fejedelemmel. – [= XVI. kép] – 41.
5. I. István király keresztsége. – 55.
6. A fogoly Gyula. – 63.
7. Vatha lázadása. – 73.
8. Béla választ a kard és korona között. – 79.
9. Párharcz I. László és Ákos között. – 97.
10. Kálmán király és a horvátok. – 111.
11. Az aradi országgyűlés. – 123.
12. Imre király testvérét, Endrét személyesen elfogja. – 133.
13. II. Endre átadja a rendeknek az Aranybullát. – 141.
14. IV. Béla elpusztult országába visszatér. – 169.
15. Frangepán megöli Fridriket. – [= III. kép] – 173.
16. Giskra hadai. – 309.

Képek Magyarország történetéből. Készíté Geiger Péter N. János, a képző művészetek cs. k. bécsi akadémiájánál tanár, tervezte és magyarázta Dr. Wenzel Gusztáv, pesti egyetemi tanár s a magyar tudományos akademia rendes tagja. Árpádok kora. Budapest, 1873. Kiadja a “Franklin-Társulat.”–Bilder aus Ungarns Geschichte von Peter J. N. Geiger, Prof. an der k. k. Akademie der bild. Künste in Wien, nach den Angaben und mit Erlauterungen von Dr. Gustav Wenzel, Prof. an der Universitat in Pest und ord. Mitglied der ungar. Akademie der Wissenschaften. Zeitalter der Arpaden. Art. Anst. v. Reiffenstein & Rösch in Wien. Budapest 1873. Verlag des “Franklin-Vereins.”

[I-XVII. tábla – Az 1862-es kiadás változatlan újranyomása.]

Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban. Első kötet. Negyedik kiadás. Tizenhét képpel. Budapest, Franklin-Társulat, 1884.

[A kapcsolódó fejezetcímek és a képek jelzései megegyezeznek az 1860-as kiadással]

1. Szt. István Magyarország királyának megkornáztatik. [Címoldal előtt]
2. A hét vezér esküje. – 33.
3. Árpád és követe. – 37.
4. Árpád csatája Zalán, bolgár fejedelemmel. – [= XVI. kép] – 41.
5. I. István király keresztsége. – 57.
6. A fogoly Gyula. – 63.
7. Vatha lázadása. – 73.
8. Béla választ a kard és korona között. – 79.
9. Párharcz I. László és Ákos között. – 97.
10. Szent László a keresztesektől fővezérnek választatik. – 101.
11. Kálmán király és a horvátok. – 113.
12. Az aradi országgyűlés. – 123.
13. Imre király testvérét, Endrét személyesen elfogja. – 135.
14. II. Endre átadja a rendeknek az Aranybullát. – 143.
15. IV. Béla elpusztult országába visszatér. – 169.
16. Frangepán megöli Fridriket. – [= III. kép] – 173.
17. Giskra hadai. – 309.

Jókai Mór: Magyarország története a népiskolák számára. Képekkel. A nmélt. vallás- és közokt. miniszterium által elfogadott és ajánlott tankönyv. Budapest, Révai-Társulat, 1884. (Második kiadás: 1888.)

1. Árpád csatája Zalánnal – 3.
2. II. Endre átadja az arany bullát – 20.

Arminius Vambéry: Hungary in Ancient, Medieval and Modern Times. London 1886.

[További változatlan utánnyomások: 1887., 1889., 1890., 1893., 1898., 1902.; Bővített kiadás: 1923.]

1. Election od Álmos, the First Duke – 35.
2. Árpád takes Possession of Hungary – 43.
3. Baptism of St. Stephen. (From a painting by P. N. Geiger) – 57.
4. Coronation of  St. Stephen – 67.
5. The People, seduced by Vatha, claim of Paganism – 101.
6. Duel between St. Ladislaus and Akus – 113.
7. Bela IV. Returns to his Country devastated by the Mongols – 143.

Böngérfi János: Szent István, a magyarok első királyának érdekes históriája. 6 képpel. Rózsa Kálmán, Budapest 1894.

1. Szent István megkoronáztatása. – 5. – fametszet, redukált komp.
2. A király kibékül rokonaival – 11. – fametszet, redukált

Böngérfi János: A vitéz magyar fejedelmek szép históriája. 10 képpel- Rózsa Kámán, Budapest 1894.

1. A vérszerződés – fametszet, redukált
2. A pozsonyi csata – fametszet, redukált

Alpári Lajos: Az ezeréves Magyarország históriája. 896-1896. A “Parlament” kiadása. Budapest 1896 – valamennyi jelzetlen fametszet

1. A vérszerződés – 5.
2. Szent István királylyá koronáztatása – 9.
3. Béla herczeg a kardot választja – 13.
4. Ilona királyné boszút (sic) áll Béla király megvakítóin – 19.
5. IV. Béla király visszatér a tatárjárás után az országba – 25.

Ezeréves Magyarország. Emlékfüzet iskolai használatra. Az Eötvös-alap orsz. bizottsága megbízásából szerk.: Ujváry Béla. Lampel R. (Wodianer F. és Fia), Budapest 1896. – j. n. fametszet valamennyi

1. A vérszerződés – 9.
2. Szt. István koronázttása – 15.

Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban. Első kötet. Ötödik képes kiadás. Budapest, Franklin-Társulat, 1898.

[Valamennyi fametszet]

1. A hét vezér esküje. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – 45.
2. Árpád birtokába veszi a magyar földet. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – Jelezve balra középen a képen: Fr. Hertel – 55.
3. A pozsonyi csata 907. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – Jelezve balra lent a képen: Weinem sc. – 67.
4. István király keresztsége. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – Jelezve balra lent a képen: Peter Nep. Geiger – 79.
5. A fogoly Gyula. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – 84.
6. Sz. István Magyarország királyának megkoronáztatik. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – Jelezve balra középen a képen: Geiger Peter Nep. – 88.
7. Vatha lázadása. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – 98.
8. Béla választ a kard és korona között. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – 103.
9. Párharcz I. László és Ákos között. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – 123.
10. Szent László a keresztesektől fővezérnek választatik. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – 127.
11. Kálmán király és a horvátok. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – 141.
12. Az aradi országgyűlés. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – 152.
13. Imre király testvérét, Endrét személyesen elfogja. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – 163.
14. II. Endre átadja a rendeknek az Aranybullát. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – 171.
15. IV. Béla visszatér elpusztult országába. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – 199.
16. A morvamezei csata. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – 207.
17. Giskra hadai. – Jelezve balra lent a kép alatt: Geiger Péter rajza – 349.

Három ősrégi ének a három magyar vezér Európába bejöveteléről. 5 képpel. Rózsa Kálmán, Budapest 1899.

1. Vérszerződés – redukált fametszet – címlap és 18.

Garay János: A honfoglaló magyarok. (Jó könyvek a magyar nép számára.) Mehner Vilmos, Budapest é. n. [1900 k.]

1. Zalán földet és vizet küld Árpádnak – fameszet – 7.

Arany lapok a magyar történelemből. Az ifjuság számára. Számos képpel.  Budapest, Dolinay Gyula hírlap-és könyvkiadó vállalata. é. n. [1900 k.]

1. Vérszerződés – 7.
2. Az első koronázás – 23.
3. A pogányság lázadása. A pogány Gyula vezérnek megbocsát István király.  – 30.
4. Korona és kard – Jelezve balra lent a képen: Beck R. 97; Az eredeti akvarellmásolatának reprodukciója. – 34.
5. László párviadala a kun vezérrel – Jelezve balra lent a képen: Beck R.; Az eredeti akvarellmásolatának reprodukciója. – 39.
6. Az aradi véres országgyűlés. – Jelezve jobbra lent a képen: Beck; Az eredeti akvarellmásolatának reprodukciója. – 43.
7. II. András kiadja az arany bullát. – Jelezve balra lent a képen:Beck R.; Az eredeti akvarellmásolatának reprodukciója. – 47.
8. IV. Béla visszatér az elpusztított országba. – Jelezve balra lent a képen: Vlada – Jelezve jobbra lent a képen: Freund; Az eredeti akvarellmásolatának reprodukciója. – 49.

Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban. Hatodik képes kiadás. Budapest Franklin-Társulat, 1902.

[Az 1898-as kiadással azonos.]

---

[1] Az alábbi gondolatok és a függelékként közölt adattár kapcsolódik a korszak történeti tárgyú sajtóillusztrációinak általános vonásait áttekintő – és a megelőző kutatásokat is röviden összefoglaló – korábbi tanulmányomhoz: Révész Emese: Történeti kép mint sajtóillusztráció (1850–1870). In: Történelem – Kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. Szerk.: Mikó Árpád és Sinkó Katalin. Kiállítási katalógus. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 2000, 580–598.

[2] A reformkori kezdetek után az ötvenes évek a grafikai arcképcsarnokok “tömegtermelését” hozza. A sorból csupán néhány példa: a Divatcsarnok Császár Ferenc szerkesztésében 1855-ben “Magyar ősök képcsarnoka” címen indít történeti portrégalériát. Rá egy évre, 1856-ban a Hölgyfutár Barabás Miklós rajzai nyomán “24 magyar író és színész arcképe” címen magyar irodalmi és színészeti arcképsorozatának közlését kezdi meg. A hatvanas években Vereby Soma egész albumsorozatot ad ki neves magyar történeti szemlyiségek és aktuálpolitikusok portréiból. 1856-ban Vahot Imre, a Budapesti Visszhang szerkesztője hirdeti meg 60 képre tervezett “Nagy magyar történeti képcsarnokát”, amely a Nádasdy Mausoleum ábrázolásai nyomán közli a magyar vezérek és királyok egész alakos képmását.

[3] Bár a Pesti Hölgydivatlap 1864 és 1869 között kiadott valamennyi históriai tárgyú műlapja a magyar múlt jeles asszonyaihoz kapcsolódik, e hat lap eseményei nem igazodnak a történeti időrendhez, és maga a kiadó sem jelzi, hogy éves jutalomképeit összefüggő történeti ciklusként kezelné.

[4] A kőrajzok legújabb ismertetése és elemzése: Sinkó Katalin – Révész Emese: Magyar és Erdélyország története rajzolatokban. In: Történelem – Kép. 1. sz. jegyzetben i. m. 538–542. 

[5] Kuliffay Ede, Lisznyai Kálmán, Székely József, Szilágyi Sándor és Vahot Imre: Magyar történelmi képcsarnok. A Vizkelety B. által rajzolt s Vahot Imre által kiadott “Hunyadiház diadalünnepe”, “Mátyás az igazságos”, “Báthori István lengyel király bevonulása Krakkóba” és “Egervár hősi megvédése” czimű képek történeti és költői magyarázata. Pest 1860.

[6] az egyes képek felsorolását l. 48. jegyzetben;

[7] “… mind a képeket, mind a szövegeket Thaly Kálmán buzgó történetművelőnk még eddig kevéssé felhasznált források után fogja szolgáltatni;” – Ország Tükre IV. 1865. július 6. 27. szám, 296.

[8] Vasárnapi Ujság VIII. 1862. február 16., 7. szám, 82.; Ország Tükre I. 1862, 7. szám;

[9] A 12 festményből álló sorozatot Kiss Bálint kőrajzban is meg kívánta jelentetni, de a ciklusból csupán egy lap ismeretes, amely József nádort ábrázolja az 1846-os jász-kun ünnepségen – Zádor Anna: Kiss Bálint. In: A Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1952. Budapest 1953, 39; Gerszi Terézia: A magyar kőrajzolás története a XIX. században. Budapest 1960, 62-63; Sinkó Katalin: A profán történeti festészet Bécsben és Pest-Budán 1830-1870 között. Művészettörténeti Értesítő XXXV. 1986, 3-4. szám, 116.

[10] Cennerné Wilhelmb Gizella: Than Mór (1828-1899). Budapest 1982, 8-17.kép és 6.

[11] Keserü Katalin: Orlai Petrics Soma (1822-1880). Budapest 1984, 32; Ludányi Gabriella: Kovács Mihály. Budapest 1987, 48; Bakó Zsuzsanna: Adatok a Székely Bertalan életmű kutatásához. In: Székely Bertalan (1835–1910) kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1999, 13-14; Szvoboda Gabriella: Barabás Miklós (1810-1898). Budapest 1983, 73; Szvoboda Gabriella: A budapesti falképfestészet vázlatos áttekintése 1863-tól 1903-ig. Művészettörténeti Értesítő XXXV. 1986, 3–4. szám, 139.

[12] A Magyar Sajtó által 1858-ban felsorolt kompozíciók címei: A hit szentesítése Álmos herceg alatt, Az arany bulla átadása, Mátás serege szendrőnél győzelmet arat, Kálmán király megveri a garázda keresztes hadat, Kőszegvár védelme, Rozgonyi győzelme Sárospataknál, Homonnai győzelme a tatárokon, Zrínyi kirohanása (K rafft után), Az ausgburgi csata, Egervár védelme – Zádor 9. sz. jegyzetben i. m. 47.; Sinkó Katalin rekonstrukciója szerint a ciklus darabjai: Vérszerződés, I. Béla párbaja a pomerán óriás fejedelemmel, IV. Béla győzelme 1261-ben, Nagy Lajos csatája 1377-ben, Nagy Lajos fogadja a békességért esedező velencei küldöttséget jádrái táborában 1357 évben, Hunyadi János a rigómezei csata után fegyver s kíséret nélkül visszatértében két szerb rabló ellen oltalmazza magát, Izabella, János király özvegye megggyőzi Soliman császár követeit afelől, hogy neki fiúörököse van Budán 1540-ben, valamint az alpári, augburgi, cserhalmi, nándorfehérvári, sárospataki és szendrői ütközet – Sinkó 1986, 9. sz. jegyzetben i. m. 116–118; Csenitzky Mária szerint Kiss Bálint egyik legismertebb műve, a Jablonczay Pethes János bucsuja is a tervezett sorozat része lehetett: Csernitzky Mária: Jablonczay Pethes János búcsúja… Kiss Bálint festményének történeti háttere. Művészettörténeti Értesítő 43, 1994/1-2, 137-141.

[13] Szvoboda 1986, 11. sz. jegyzetben i. m. 137–139.

[14] Attila lakomája. (Saját eredetije után fára rajz Wágner Sándor.) – j. b. l.: Wagner S. – j. j. l.: Rusz Károly Pesten – fametszet – Hazánk és a Külföld I. 1865. március 26., 13. szám, 201. – N. n.: Attila lakomája. – uo. 197-198.; Attila lakomája. – b. l. a kép alatt: A képzőművészeti társulat albumlapja után. – j. l. a kép alatt: Than Mór eredetije után rajzolta Klics K. – fametszet – Magyarország és a Nagyvilág IV. 1868. szeptember 13., 37. szám, 442–443. – Maszák Hugó: Attila lakomája. Festette Than Mór. – uo. 445–446.; Attila lakomája.  – j. b. l.: Wagner S. – j. j. l.: Rusz Károly Pesten – fametszet – Magyar Bazár, 1869. március 15., 6. szám, 97. – N. n.: Attila lakomája. – uo. 99.

[15] Keleti Gusztáv: Az Akadémia nagytermének falképeiről és művészeti díszítéséről. In: U. ő.: Művészeti dolgozatok. Budapest 1910, 373-376.; Kemény Mária: A Magyar Tudományos Akadémia palotája. In: A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a XIX. században. Kiállítási katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1992, 123–125.

[16] Sinkó 1986, 9. jegyzetben i. m. 121–123; Szvoboda 1986, 11. jegyzetben i. m. 139–143.

[17] Than Mór–Lotz Károly: Azon vázolatok magyarázata, melyeket Than Mór és Lotz Károly festészek állami megbízás folytán a Museum lépcsőházában készítendő falfestményekhez terveztek. Pest 1868. Ua.: Műcsarnok I. 1868, 5. szám, 33–36.

[18] Wagner, Monika: Allegorie und Geschichte. Austattungsprogramme öffentlicher Gebäude des 19. Jahrhunderts in Deutschland. Von der Cornelius-Schule zur Malerei der Wilhelminischen Aera. (Tübinger Studien zur Archäologie und Kunstgeschichte. Hrsg. von Ulrich Hausmann und Klaus Schwager. Bd. 9.) Tübingen 1989, 134.

[19] Keleti Gusztáv: A nemzeti múzeumi falfestményekről. Fővárosi Lapok 1875, 249. és 250. szám; Újra közölve: K. G.: Művészeti dolgozatok. Budapest 1910, 333–334.

[20] Wagner18. jegyzetben i. m. 42.

[21] Büttner, Frank: Bildung des Volkes durch Geschichte. Zu den Anfängen öffentlicher Geschichtsmalerei in Deutschland. In: Historienmalerei in Europa. Paradigmen in Form, Funktion und Ideologie. Hsg.: Ekkehard Mai–Anke Repp-Eckert. Mainz am Rhein 1990, 77–95; Wagner 18. jegyzetben i. m. 38–40.

[22] Ez különösen a Geiger-féle sorozat esetében figyelhető meg

[23] Idézi: Thomka Beáta: Képi időszerkezetek. In: Narratívák 1. Képleírás, képi elbeszélés. Budapest 1998, 10.

[24] A falképciklusok is igénylik a szöveget, ezt jelzi az is, hogy a Hofgarten programjának Hormayr külön könyvet szentel, de a Magyar Nemzeti Múzeum jeleneteit is értelmezik az alkotók (ld. 17. jegyzet) – Josef Freiherr von Hormayr: Die geschichtlichen Fresken in den Arkaden des Hofgrtens zu München. München, 1830. – elmlíti: Wagner 18. jegyzetben i. m. 134. – A sajtóillusztráció kép-szöveg viszonyairól ld. Révész 1. jegyzetben i. m. 586–588.

[25] Wolfgang Brückner a populáris grafika formai felosztásáben külön típuskénzt kezeli a folytatólagos, egymással belső összefüggést mutató képsorozatokat (Serie), ezektől azonban megkülönbözteti az egy lapon megjelenő, képregény-szerű sorképeket (Reihenbild, Bilderstreifen) – Wolfgang Brückner: Populare Druckgraphik Europas. Deutschland vom 15. Jh. bis 20. Jh. München, 1969, 245.

[26] A 4 részesek jellemző témái például a középkori képi hagyományokkal rendelkező négy napszak, évszak, elem, életkor, égtáj stb. ábrázolások – Pieske, Christa: Bilder für jedermann. Wandbilddrucke 1840-1940. München 1988, 50-55; A párképeket mind a populáris grafika mind a képi elbeszélés kutatói képsorozatnak tekintik. Szűkebb témánkból példa erre a Magyarország és a Nagyvilág két 1866-os műlapja. Közülük az év első felében megjelent az 1865-ös országgyűlés megnyitását ábrázolja, míg a második tárgya – az aktuális esemény sokatmondó históriai párhuzamaként – a Rákosi országgyűlés rajza Kollarztól.

[27] A műfajról: Erich Wasem: Das Serienbild. Werbung und Altagskultur. Harenberg, 1987. – Történeti képekről: 92–94.

[28] E műfaj példája az 1936-ban kiadott Szt. István Cikóriagyár Magyar történelmi pillanatképek című albuma

[29] Lakatos Éva: Lapkiadás mint üzlet. (Egy bibliográfiai feltárás tapasztalatai.) Magyar Könyvszemle 1979, 2. szám, 140–163; U. ő: Lapkiadás mint üzlet II. Magyar Könyvszemle 1993, 2. szám, 178–191.

[30] Jellemző példája ennek az egyik legnagyobb német kiadó, a neuruppini Gustav Kühn által kiadott Das merkwürdige Jahr 1848 – Eine neue Bilderzeitung című 83 lapos sorozat, amely rendszeres időközönként az európai forradalom aktuális eseményeiről nyújt képi információt. – Agelika Iwitzki: Europaische Freiheitskampfe. Das merkwürdige Jahr 1848. Eine neue Bilderzeitung von Gustav Kühn in Neuruppin. Berlin, 1994.  

[31] A képes történelmenykönyvek középkori és barokk példáiról l. Az illusztrált történelem című fejezetet a Történelem – Kép 1. sz. jegyzetben i. katalógusban 276-307; A 19. századi magyar illusztrált törtnelemkönyvek még nem feldolgozottak, de reprezentatív példáként megemlíthető az az öt-kötetes sorozat, amely 1843 és 1851 között Anton Ziegler szerkesztésében Vaterlandische Bilder-Chronik címen látott napvilágot. Az 1848–1849-es forradalmakra vnatkozó kötetről ld.: Százhuszonöt kép. Az 1848-49-es forradalmak és szabadságharcok történetéből, amelyek Anton Ziegler: Vaterlandische Bilder-Chronik aus der Geschichte des Österreichischen Kaiserstaates című kiadványban jelentek meg, 1850-ben Bécsben. Közzéteszi Szvoboda Dománszky Gabriella. Kiállítási katalógus, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 1998.

[32] Arthur Asa Berger: Narrative in Popular Culture and Everyday Life. London, 1997.

[33] Hayden White: A történelem terhe. (Horror metaphysicae) Budapest, 1997, 21.

[34] David Carr: A történelem realitása. In: Narratívák 3. A kultúra narratívái. Budapest, 1999, 73.

[35] Grafikai képciklusok strukturalista módszerrel való elemzésére tesz kísérletet Thomas Jäger, aki dolgozatában az irodalmi narratívakutatás eredményeit is hasznosítja. – Thomas Jäger: Die Bilderzählung. Narrative Strukturen in Zyklen des 18. und 19. Jahrhundert von Tiepolo und Goya bis Rethel. Petersberg, 1998.

[36] Kibédi Varga Áron a képi narratívák vizsgálata sorén megkülönböztet monoszcenikus (1 jelenet – 1 történet), pluriszcenikus (1 jelenet – több történet) kompozíciókat, a képsorozatokon belül pedig a több jelenet – 1 történet, több jelenet – több történet felépítést – Kibédi Varga Áron: Vizuális argumentáció és vizuális narrativitás. Atheneum, 1993, 4. füzet, 166-179; valamint:  Thomka 23. jegyzetben i. m.

[37] Jörn Rüsen: A történelem retorikája. In: Narratívák 3. a 43. jegyzetben i. m. 45.

[38] Ernst Förster egy 1830-ban megjelent írásában a kezdet és beteljesedés között haladó szukcesszivitást a történelemfejlődés princípiumának tartja. Idézi: Wagner 1989. 18. jegyzetben i. m. 65.

[39] Jörn Rüsen a történeti elbeszélés négy típusát különbözteti meg: a hagyományos célja az időbeli változásban egy, a változásnak elenálló értelem felmutatása, a példaszerű az emberi életvezetés időtlen szabályait mutatja fel, a kritikai saját korának mintáit tagadja, végül a genetikus  magát az időbeli változásban értelemezi. – Jörn Rüsen 37. jegyzetben i. m. 42–43.

[40] Szerdahelyi István: Műfajelmélet mindenkinek. Budapest, 1997, 70.

[41] Jókai Mór: A magyar nemzet története. Regényes rajzokban. Második javított és bővített kiadás XVII. Geiger-féle képpel. Pest 1860, 40.

[42] A pogánylázadás Oroszországból hazatérő András hercege és az ezt követő hatalomféltő I. András király azonossága csak az elmélyült megfigyelő számára világos, a két esemény között ok-okozati összefüggés nincs. Szent László az egyik jelenetben harcos lovagként, a másikon tiszteletreméltó uralkodóként tűnik fel, s bár a keresztes hadak vezetésére lovag erényei teszik alkalmassá, a pápai felkérésnek nem közvetlen előzménye a kunok felett három évtizeddel korábban aratott győzelme. Könyves Kálmán király és az Aradi országgyűlés közötti kapcsolatot csak a Kálmán trónját fenyegető, későbbi II. Béla megvakíttatása történetének ismerete teremti meg, a Dalmát hódításkor az uralkodót kísérők és a később meggyilkoltak azonossága nem egyértelmű. Hasonlóképp nincs közvetlen tartalmi vagy képi kapcsolat a lázadó András herceg elfogása és az Aranybullát kibocsátó II. András király között, a két jelenet két különböző uralkodói és nemzeti erény és hagyomány megtestesítője.

[43] Úgy tűnik, hogy az olvasási irányok megfeleltetése az égtájaknak másutt is jelentéshordozó szerepet kap: A Honfoglaláson a magyarok állnak “nyugatra”, a barbár tözsek “keletre”, a keresztelés-jelenetén Vajk-István áll “keleten”, de ugyanő a pogány-erdélyi felkelő Gyulával szemben már “nyugaton” kap helyet stb.

[44] L. 4. jegyzet

[45] Vahot Imre Emlékiratai. Budapest 1882, 438–439

[46] A “pozitív múltkép” kidolgozásáról bővebben: Révész 1. jegyzetben i. m. 589.

[47] A műlapok közül A Hunyadi-ház diadalünnepe, az Eger várának hősi megvédése és a Mátyás az igazságos részletes elemzését és irodalmát l.: Történelem – Kép 1. jegyzetben i. kiállítási katalógus 554–559.

[48] A kilenc, az Ország Tükrében megjelent kőrajz a következő: Etelének éjjele. – j. n. – Ország Tükre I. 1862. október 10., 23. szám, 325; Árpád és a honalkotás. – j. n. – I.1862, november 20., 27. szám, 373; Asztrik átadja Istvánnak a koronát. – j. b. l.: Véber – II. 1863, január 1., 1. szám, 5; Az Árpádcsalád veszedelme. – j. j. l.: Véber H. – február 1., 4. szám, 41; A magyar pogányság utolsó lázongása. – j. j. l.: Véber H. – március 1., 7. szám, 75; Nyugoteurópa fejedelmeinek követsége Sz. Lászlónál. – j. j. l.: Véber H. – április 1., 10. szám, 111; Álmos vezér Kálmán bátyja olvasó szobájában. – j. j. l.: Véber H. – május 1., 13. szám, 149; Kálmán király a törvénybúvár. – j. n. – május 20, 15. szám, 173; Sz. László király megeskedteti a pannonhalmi rendeket az általok hozandó törvények szigorú megtartására. – j. n. – június 20., 18. szám, 208. – Időrendben és a képek mejelenésének ritmusa szerint is ide sorolódik még egy tizedik illusztráció, amelynek képmagyarázata azonban már nem tartalmazza a sorozatcímet: Vak Bélának II-ik István elé vezetése. – j. n. – október 1., 25. szám, 291; A fenti kőrajzok egy részét a festő monográfusa is említi: Koday Ernő: Weber Henrik. (A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetében készült doktori értekezés. 79.) Budapest 1943; Weber egyéb történeti tárgyú grafikáiról ld. még: Basics Beatrix: Weber Henrik történelmi tárgyú grafikái a Történelmi Képcsarnok gyüjteményeiben. Folia Historica XII. 1984, 93–108.

[49] N. n.: Magyar történelmi rajzok I. A hunok és Etele. Ország Tükre I. 1862. október 10. 23. szám, 324–326.

[50] o. u. 325.

[51] N. n.: Magyartörténelmi rajzok. Ország Tükre II. 1863, január 1., 1. szám, 5.

[52] Weber ceremóniaképe egyébként részleteiben is a Geiger-féle kompozíció közvetlen hatását mutatja.

[53] Ak.: Magyartörténelmi vázlatok. A magyar szellem történelme. II. Ország Tükre II. 1863. május 20., 15. szám, 172–175.

[54] Képciklus indításának szándékát jelzi, hogy korábban az Asztalos János félbemaradt történelmi képcsarokának első darabját, Orlai Petrich Soma Kun László udvarát a Családi Kör az 1861-es év műlapjaként jelentette meg. A folyóirat “Történelmi Képcsarnoka” a korábbi jutalomképek alkotója, Vizkelety Béla halálát követően indul meg. Miután 1867-ben a sorozat megszakad, a históriai tárgyú műlapok rajzolója Szemlér Mihály lesz.

[55] M[ajor] B[éla]: A szent korona átadása István királynak. Jövő félvi műlapunk magyarázatául. Családi Kör, 1865, 53. szám, 1267–1270.

[56] A műlap bemutatása az egykorú és későbbi elemzések irodalmával: Történelem – Kép 1. jegyzetben i. m. 568–570.

[57] Wilhelm von Kaulbach: A hunok csatája – Rep.: Keserü 1984. 11. jegyzetben i. m. 49.

[58]  David Carr mutat rá a ciklikus, repetitív, stabil keleti és lineáris, teleologikus, narratív jellegű nyugati történelemszemlélet közti különbségre: Carr 34. jegyzetben i. m. 73.

[59] Az óra-metaforát Sinkó Katalin a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházi falképeinek értelmezésekor használta: Sinkó 9. jegyzetben i. m. 121–123.

[60] Maszák Hugó: Emes álma. Történeti kép Orlaitól. Magyar Képzőművész I. 1864. június 20., 6. szám, 91–92.

[61] MNM TKCS Ltsz.: 55. 1010

[62] Remellay Gusztáv: Emős álma. Nővilág IV. 1860. július 1., 27. szám, 420–242., 436–439.

[63] Kollarz történeti ciklusának néhány lapját elemzi: Basics Beatrix: A honfoglalást és a magyar állam létrejöttének időszakát ábrázoló grafikák a Magyar Történelmi Képcsarnok gyűjteményében. Folia Historica 16. 1991, 126–127.

[64] A folyóirat egy 1871-es felhívása e következő négy lapra hírdet előfizetést: Szt. László király mint a magyar népregék hőse, László és Slamon király kibékülése István király szentté avatása alkalmával, Kálmán király meghódítja Dalmátiát 1102, II. István kórágyon barát csuhát ölt s magához rendelvén a kitagadott s megvakított Bélát, ezt királynak nyilatkoztatja ki. Magyarország és a Nagyvilág 1871. 13. szám, 165. – A Deutsch-féle műintézet a Vasárnapi Ujságbanaz 1870-es évek végéig hirdeti műlapjai közt – nem egyben, hanem laponként – Kollarz sorozatát. E jegyzékekben feltűnő, hogy a Magyarok betörése Németországba jelenet helyére egy új kerül Árpád követei Szvatopluknál Désen 889-ben címen. Vasárnapi Ujság, 1876, 16.

[65] A keleti és nyugati igazodás szerepéről a magyar nemzettudatban l. az alábbi kötet tanulmányait: Magyarok kelet és nyugat közt. A nemzettudat változó jelképei. Tanulmányok. Szerk.: Hofer Tamás. Budapest, 1996.

[66] Valószínűleg ez magyarázza az időrendi sor megakadását is.

[67] A populáris–popularitás–popularizálódás kiefejezéseket a következőkben “népszerű–népszerűség–népszerűsítés” értelemben használom, ami jelentésében tágabb a “népies” kifejezésnél, mert a populáris művészet közegeként nem csak – vagy nem elsősorban – a paraszti kultúrát érti, hanem a városi környezetre is kiterjedő, széles társadalmi rétegeket (alsó és középosztályt) megszólító művészetet, és kutatásának tárgya nem kizárólag az a műveltség, amit a “nép” saját használatára alkot, hanem az a képi világ, amely környezetét és műveltségét meghatározza. Ilyen értelemben a képi tömegtermelés (képsokszorosítás) valamennyi megnyilvánulási formája a populáris kép fogalmának része. – A számos ide vonatkozó definíciós kísérlet közül a kulturális antropológia és a néprajzkutatás irányából mutatja be a populáris kultúra– folk culture–népi kultúra terminusok változójelentését: Hofer Tamás: Népi kultúra, populáris kultúra. Fogalomtörténeti megjegyzések. In: Parasztkultúra, populáris kultúra és a központi irányítás. Budapest, 1994, 233–245.

[68] A Napkelet összes történeti műlapjának rajzolója, a lap utolsó évében kiadótulajdonosa Vizkelety Béla. Az Ország Tükre történeti tárgyú illusztrációinak jórésze Weber Henrik nevéhez kötődik. Franz Kollarz történeti sorozatának jogtulajdonosa a Képes Világ kiadója, a Deutsch-féle műintézet.

[69] 1857-ben a Hölgyfutár arról számol be, hogy a Mohácsi csata litografálása Than Mór felügyeletével készül Bécsben: Hölgyfutár III. 1857. december 10., 284. szám, 1055; A Vigadó csemegetárába szánt pályázati tervét Wagner Sándor maga rajzolja fára a Hazánk és a Külföld számára: Attila lakomája – Saját eredetija után fára rajz Wágner Sándor – j. b. l. Wagner S. – j. j. l. Rusz Károly Pesten – Hazánk és a Külföld  I. 1865. március 16., 13. szám, 201; Az Egri nők sokszorosításához Székely Bertalan készít kicsínyített méretű másolatot – Hazánk és a Külföld 1870. december 22., 51. szám, 1.  

[70] A jeles műalkotások népszerűsítése szerepel Képzőművészeti Társulat programjában: “Népies olcsó művek kiadásával is a műizlés terjesztésére törekszik.” – A magyar képzőművészeti társulat ő. cs. k. apost. Felség által jóváhagyott Alapszabályai . Igazgatóválasztmány feladatai. In: A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1861 és 1862. Pest, 1863, 24.

[71] A Képzőművészeti Társulat az első, sikertelen 1861-es albumlap-pályázatát követően a következő évben az országgyűlési képviselők arcképcsarnokát indítja meg. Az 1862-es pályázat díjait már a sikeres vállalat bevételeiből fedezi. – Harsányi Pál ig. elnök: A képző-művészeti társulat igazagatóságának két első évi működése. In: A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1861 és 1862. Pest, 1863, 17–18.

[72] A Hölgyfutár Than Mór Mohácsi csatáját ajánlva azt ígéri előfizetőinek, a metszet “versenyezni fog a műegylet évlapjaival.” – Hölgyfutár 1857. január 2., 2. szám, 4.

[73] Sinkó Katalin: A műlappályázatok. In: Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Rendezte: Sinkó Katalin. Kiállítási katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1995, 240-241. – A Pesti Műegylet műlapjainak jegyzéke uo. 251–252.

[74] Pályázó művek: Szále István: Dugovics Nándorfehérvárnál, Ujházy Ferenc: Kinizsi rohama Kenyérmezőn, és a nyertes: Than Mór: Imre király

[75] Petőfi Debrecenben 1844-ben – litográfia, kettős szinnyomat – A Hölgyfutár 1858. I. félévi műlapja

[76] A Pesti Műegylet által 1858. évi januárius 15-től februarius 14-ig kiállított művek ljastroma. Kat. 2.; Lapja sikeres történeti képeit Vahot ezután több alkalommal a műértő közönség elé viszi, 1858-ban Vizkelety Mátyás az igazságost (A Pesti Műegylet által 1858. évi julius 17-től augustus 15-ig kiállított művek lajstroma. Kat. 4.); 1860-ban az Eger ostromát (A Pesti Műegylet által 1858. évi februarius 15-től marczius 14-ig kiállított művek lajstroma. Kat. 5.)

[77] A pályázat résztvevői: Lotz Károly: Gellért püpspök megtagadja a koronát Aba Sámueltől, Klimkovics Ferenc: Szt. László kibékülése Salamonnál Szt. Ostván sírájánál, Molnár József: Frangepánok megmentik IV. Bélát a tatárok üldözéseitől, Madarász Viktor: Hunyadi siratása, valamint a nyertes: Orlai Petrich Soma: Zách Felicián

[78] Salamon és László királyok kibékülése szent István sírjánál – kőrajz – Képes Ujság I. 1859. 1. szám, 6–7. – Klimkovics festményét ugyanekkor a Haske Ferenc kő- és fametszővel társult Werfer Károly kőrajzként is kiadja – l. Aranyérmek, ezüstkoszorúk… 74. jegyzetben i. m. 246., Kat. II. 2. 6. – további megjelenéseit ld. a 100. jegyzetben

[79] Ez később az Ország Tükre 1861-es műlapjaként is megejelenik

[80] A Marasztoni József által metszett műlapot előtte még bemutatja az Műegyletben.

[81] II. Lajos király holttestének feltalálása. (Székely Bertalan festménye után.) – j. j. l.: Weinem sc. X. A. – fametszet – Vasárnapi Ujság, 1861. 317. – N. n.: II. Lajos király holttestének feltalálása a mohácsi csatatéren. Ádámosi Székely Bertalan festménye. – uo. 317–318.

[82] A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1928, 141. – Valamint: Sinkó Katalin: Műlappályázatok – 74. jegyzetben i. m. – Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat albumlapjainak jegyzéke uo. 259–262.

[83]  Ezért szükséges, hogy a benyújtott pályaművek “… a művészi tökély oly magas fokán álljanak, a mint ez a hazánkban működő erők által elérhető; másodszor, hogy oly tárgyat ábrázoljanak, akképp s oly modorban legyenek kiállítva, hogy a kiadott Albumlap nem csak a művészt s a műértőt, de a műveltebb nagyobb közönséget is kielégítse… a kiadott rajz a művészet mintájául szolgáljon, művészeti haladásunk bizonyságául lépjen a műértő s műkedvelő világ elébe…” – Rosti Pál – Ligeti Antal – Keve József: Vélemény a társulat által kiadandó Albumlap ügyében. In: A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1863. Pest 1864, 66–67.

[84] A három pályázó történeti kép: Orlai Petrich Soma: Kun László udvara, Klimkovics Ferenc: Salamon és László kibékülése és szintén tőle: Salamon halála

[85] Míg a Műegylet 1853-tól kiadott 16 prémiumlapja közül 10 hazai történeti kép, addig a Képzőművészeti Társulat albumlapjai esetében a zsáner műfaja domináns: 1871-ig 20 képből 11, 1871-ig csak négy történeti mű.

[86] Ipolyi Arnold: Báró Mednyánszky Alajos emlékezete. Új Magyar Múzeum 1854, 1. szám. In: Ipolyi Arnold alkami beszédei. Budapest, 1873, 165–204. Idézi: Keserü Katalin: Várábrázolások. Táj és történelem a historizmus festészetében Magyarországon. In: A historizmus művészete Magyarországon. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk.: Zádor Anna. Budapest 1993, 224., 13. jegyzet

[87] Rómer Flóris: A történeti érzék keltése a közönségnél, ünnepi menetek, színpadi előadások, nemzeti képek, történeti kiállítások és múzeumok által. Századok 19. 1885, 114. – Idézi: Gyáni Gábor: Történetírás: a nemzeti emlékezet tudománya. In: Történelem – kép, 1. jegyzetben i. m. 95.

[88] Szabó László: Történelmi szemléltető képek az elemi iskolákban. Előadás az Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtár Orbis Pictus címen 2000 októberében megtartott konferenciáján.

[89] A sokszorosított populáris kép műfajairól: Brückner 25. jegyzetben i. m. 

[90] Például: Történelem – kép 1. jegyzetben i. m. 565–566. Kat. X-22.

[91] A Nagyházy Galéria 9. aukcióján feltűnt Geiger Szt. László csatája a kun vitézzel kőrajzának olajmásolata (1996, kat. 698. sz.), de a BÁV 87. aukcióján Geiger Griska hadai után készült fémlemezre festett olajkép is feltehetően szintén képóra része volt (1992, kat. 155.).

[92] Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Magyarországon. 1849–1865. III. Budapest 1925, 56.

[93] A Képes Ujság Szigetvár-képéről: Történelem – Kép, 1. jegyzetben i. m. 572-574 – ugyanitt további példák a históriai tárgyú élőképekre: 571-577; Remellay Gusztáv: Bornemisza Anna egy órai uralma. In: Emich Gusztáv Nagy Képes Naptára az 1865. évre; Az élőképet a populáris kultúra jelenségeként tárgyalja: Vorbert Miller: Mutmassungen über lebenden Bilder. Attitüde und “tableau vivant” als Anschauungsform des 19. Jahrhunderts. In: Das Triviale in Literatur, Musik und bildender Kunst. Hg.: Helga de la Motte-Heber. Frankfurt am M. 1972

[94] Székely: Egri nők, Wagner: Dugovics Titusz – Kiváló műlapok jegyzéke. Könyves Kálmán Magyar Műkiadó Részvénytársaság. Budapest [1913], 22.

[95] A Szent István Cikóriagyár a harmincas években négy ehhez hasonló albumot adott ki: 1. Képes magyar történelem, irodalom és művészet, 2. Utazás Erdélyben, 3. Kárpáti képek, 4. Magyar történelmi pillantképek. – A Nemzeti történelmi pillanatképek rajzolójának azonosítását köszönöm  Bakos Katalinnak.

[96] A Geiger-ciklusra vonatkozó ezt követő hivatkozások pontos adatai a mellékletben találhatók.

[97] Sikerét jelzi az album változtlan 1873-as kiadása

[98] Az Engel és Mandello cég Weber Henrik és Vizkelety Béla Családi Kör számára készített kőrajzait négy év után eltérő szöveggel közli újra a szintén általuk kiadott Ország Tükrében. Több művet rövid időn belül három–négy folyóirat is sokszorosít: Than Mór Mohácsi csatáját 1857-ben a Hölgyfutár adja ki díszes műlapként, de fametszetű másolatát a következő évben közli a Vasárnapi Ujság és a Sonntags Zeitung, majd 1867-ben két – szintén Heckenast kiadásában megjelenő – néplap, a Képes-Ujság  és a Jó Barát;(Sonntags Zeitung 1858. október 4, 315.; Vasárnapi Ujság 1858. október 21, 397.; Képes-Ujság III. 1867. február 16, 10 szám, 295–298.; Jó Barát I. 1867. december 16, 6. szám, 167.); Madarász Viktor Hunyadi László siratását 1860-ban egyszerre választja a Hölgyfutár, a Képes Ujság és a Sonntags Zeitungs is műlapjául. Székely Bertalan II. Lajos holttestének megtalálásának sokszorosítási jogait elsőként a Vasárnapi Ujság szerzi meg 1861-ben, de később a Képes-Ujság és a Hazánk és a Külföld is közli “Nemzeti múzeumunk műkincsei” című sorozatában (Székely Bertalan: II. Lajos király holttestének feltalálása. – fametszet – Vasárnapi Ujság 1861. 317; II. Lajos magyar király holttestének föltalálása – j. j. l.: Weinem sc. X.A. – fametszet – Képes-Újság 1866, 7. szám; II. Lajos testének föltalálása a Csele-patakban. Székely Bertalan muzeumi festménye után fényképezte Licskó J. – rajz. Blumberg. – j. b. l. Blumberg – j. j. l. Rusz K. Pesten – fametszet – Hazánk és a Külföld I. 1865. július 2., 27. szám, 425); végül ott van a “népszerűségi lista” élmezőnyében Klimkovits Ferenc Salamon és László kibékülése, amelyet 1859-ben a Képes Ujság  és a Sonntags Zeitung, majd 1867-ben a Hazánk és a Külföld is reprodukál. (Salamon kibékülése Sz. Lászlóval (Klimkovics F. olajfestménye után.) – fametszet – Hazánk és a Külföld III. 1867. december 12., 50. szám, 793; Versöhnung der Könige Salamon und Ladislaus am Grabe Stephans des Heiligen – fametszet – Sonnstags Zeitung V. 1859. szeptember 11. 37. szám, 310–311;

[99] R. Várkonyi Ágnes: Élmény, tudat, történelem. In: Történelem és emlékezet. Művelődéstörténeti tanulmányok a szabadságharc 150. évfordulója alkalmából. Szerk.: Kríza Ildikó. Budapest, 1998, 13–32.

[100] Kovács I. Gábor: Kis magyar kalendáriumtörténet 1880-ig. A magyar kalendáriumok történeti és művelődésszociológiai vizsgálata. Budapest 1989, 171–182.

[101] Klimkovics Ferenc: Salamon kibékülése Szt. Lászlóval – j. n. – fametszet – Emich Gusztáv nagy képes naptára az 1863. évre. Szerk.: Szokoly Viktor, Budapest 1862, 106; Vizkelety Béla: Bornemisza Anna egy órai uralma. – j. n. – fametszet – Emich Gusztáv nagy képes naptára az 1865. évre. Szerk: Szokoly Viktor és Vadnai Károly. Budapest, 1864; Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása – fametszet – Emich Gusztáv nagy képes naptára az 1867. évre. Budapest 1866, 120; Than Mór: Pekri és Nyári Lőrinc elfogatása – fametszet – uo. 121.

[102] Pogány Péter: A magyar ponyva tüköre. Budapest 1978, 68–82.

[103] Bucsánszky Alajos kiadójáról ld. Kovács I. 101. jegyzetben i. m. 113–146.

[104] Bucsánszky történelmi érdeklődésének tanubizonysága lakóháza lépcsőházának a Nádasdy Mauseleum királyképmásai nyomán készült díszítése is – Pogány 103. jegyzetben i. m. 65–66.

[105] Szacsvay Éva: A lakások “díszei” és a 48-as emlékek. In: Történelem és emlékezet. 100. jegyzetben i. m. 227–232.

[106] Vayer Lajos: A történeti művek illusztrálása. Klny. a Szentpétery-emlékkönyvből. Budapest, 1938.

[107] Ezek a következőek: Than Mór: Attila lakomája, 23. – Vizkelety Béla: Pusztaszeri országgyűlés, 57. – Klimkovits Ferenc: Salamon és László kibékülése, 107. – Wagner Sándor: Dugovics Titusz, 285. – Madarász Viktor: Hunyadi László siratása, 297. – Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása, 381. – Székely Bertalan: Dobozi, 387. – Székely Bertalan: Egri nők, 449. – Weber Ferenc: Szigetvár utolsó percei, 463. – Madarász Viktor: Zrínyi és Frangepán, 529.

[108] Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja, 157. – Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása, 215. – Székely Bertalan: Egri nők, 231.

[109] Drescher Pál: Régi magyar gyermekkönyvek. Budapest, 1934.

[110] Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja, 56. – Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása, 71. – Székely Bertalan: Egri nők, 51.

[111] Than Mór: Attila lakomája, 1. – Than Mór: Imre király elfogja lázadó öccsét, 11. – Wagner Sándor: Dugovics Titusz, 21. – Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja, 24. – Madarász Viktor: Hunyadi siratása, 25. – Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása, 31. – Székely Bertalan: Dobozi Mihály, 34. – Than Mór: Nyári és Pekri, 35. – Székely Bertalan: Egri nők, 36. – Madarász Viktor: Zrínyi és Frangepán, 42.

[112] Sung-Bong Park: An Aesthetics of the Popular Arts. An Approach to the Popular Arts from the Aesthetic Point of View. Uppsala 1993.

[113] Donat de Chapourouge: Menzels Friedrichsbilder im “historischen Genre”. In: Historienmalerei in Europa. Paradigmen in Form, Funktion und Ideologie. Hsg.: Ekkehard Mai–Anke Repp-Eckert. Mainz am Rhein 1990, 213–228.

[114] Thomas Kirchner: Neue Themen – neue Kunst? In: Historienmalerei, 21. jegyzetben i. m. 107–120.

[115] A történeti zsáner általános jellemzői: tipizálás, érzelmesség, realizmus – Eschenburg, Barbara: Darstellungen von Sitte und Sittlichkeit – das Genrebild im Biedermeier. In: Biedermeier Glück und Ende. 171–172.

[116] Madarász Viktor Báthori-képénekkritikájaként írják: azért életkép, mert “semmiféle történeti fontossággal nem bír; korszakot a történelemben nem képez… összefüggésben sincs Magyarország ama korabeli nemzeti, állami vagy társadalmi letével… inkább rege mint történeti bizonyosággal megállapított tény.” – Henszlmann  Imre –  Keleti Gusztáv – Maszák Hugó – Medve Imre – Orlai Petrich Soma  Than Mór: Műbírálatok. In: A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1863. Pest 1864, 42. – az 1872-es történeti képpályázat szerint: “Az úgynevezett históriai genre teljesen kizáratik a pályázatból.” – Hazánk és a Külföld 1872. október 3., 40. szám, 324.

[117] Udvardy Vince: Hunyadi Mátyás találkozása édes anyjával Szilágyi Erzsébettel Straznicznál midőn Podiebrád fogságából a magyar trón elfoglalására indul. (Történeti rajz.) Magyarázatul jövő évi műlapunkhoz. Pesti Hölgy-Divatlap 6 (1865/24, december 15.) 278–279.

[118] Wolfgang Brücker: Trivialisierungsprozesse in der bildenden Kunst zu Ende des 19. Jahrhunderts, dargestellt an der “Gartenlaube”. In: Das Triviale in Literatur… 93. jegyzetben i. m. 226–254.

[119] A motívumkutatás részben e folyamat formai és tartalmi következményeit is vizsgálja – pl: H. Ost: Einsiedler und Mönche in der deutschen Malerei in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts. In: Triviale Zonene in der relegiösen Kunst des 19. Jahrhunderts. Frankfurt/Main 1971, 36–49; E. Hüttinger: Der Schiffbruch. Deutungen eines Bildmotivs im 19. Jahrhundrert. Uo. 211–244.

[120] Böngérfi János: Derüre boru vagy a magyar nemzet siralmas napjai a tehetetlen Jagellók idején. Budapest 1894, 12.

[121] Pieske 26. jegyzetben i. m. 111. sk.

[122] Apaffi Mihály fejedelmné egy órai uralma – j. b. l. Rusz K. – fametszet – Hazánk és a Külföld IV. 1868. III. 26. 13.sz. 201; Apaffyné (Bornemisza Anna) egy órai uralma – j. j. l.: Rusz K. – fametszet – Magyar Bazár 1870. január 15., 35.